2020.06.24.

Péntek van, ami azt jelenti, hogy holnap már nem kell jönnünk, ugyanis hétvége. Általában hétvégén is bent vagyok, de mióta Jungkook újra részese az életemnek eléggé sok minden megváltozott, mint például a munkabeosztás. Igazából csak le lettem szidva amiért hétvégén is kidolgozom a belem..

A napom most is eléggé monoton a cégnél. Papírokat olvasok át, írok alá, e-maileket küldök, és a társ cégekkel beszélek, telefonálok. Nem túl izgalmas, de ez mind része annak, hogy ez a hely gördülékenyen menjen. Bár az utóbbi időben már egyáltalán nem élveztem, inkább csináltam volna mást. Furcsa, mert eléggé sokat güriztem azért, hogy most itt lehessek.

Négy órakor egy nagy sóhaj kíséretében dőlők hátra, aztán megfordulok és kinézek a nagy ablakokon. Már most gyönyörű a város, pedig még egyáltalán nem ott tart, hogy lemenjen a nap is.

-Pici, nem megyünk?-Nyitott be Jungkook az irodába, majd becsukta maga mögött az ajtót és az asztalomhoz lépkedett.-Mi a baj?-Fogta meg kezem, hogy aztán hüvelykujjával kézfejem cirógassa.

-Nem tudom Gguk. Fáradt vagyok. Úgy érzem, hogy kezdem unni ezt az egészet és nem érzem már magam olyan otthonosan ebben a munkában. Érted?-Néztem rá, mire egy apró mosolyt ejtett.

-Ne aggódj pici, akármikor abbahagyhatod ezt. Egy kicsit még várj, lehet, hogy most egy olyan időszakon mész át ami..Ami ezt eredményezi, ezt érezteti veled. Az utóbbi időben kissé sok stressz ért téged, ez lehet, hogy nagyban befolyásol most. De ne aggódj, minden rendbe fog jönni és én végig itt leszek veled. Rendben?-Mosolyodott el biztatóan, én pedig felálltam a székből és szorosan hozzá bújtam, miközben egy puszit nyomtam nyakára és elmormoltam egy "Köszönöm"-öt.

-Mellesleg..Mi ez az új becenév?-Utaltam a Pici jelzőre, ami bár új, igencsak tetszik és szerintem felettébb aranyos is.

-Nem tudom, csak úgy jött..-Rántott vállat.-De ha nem tetszik akkor..-

-De! Nagyon tetszik.-Bújtam hozzá mégjobban, Ő pedig egy puszit nyomott hajamba. Jelenleg úgy éreztem magam, mintha újra tizenéves lennék és Jungkook lenne a mentsváram minden rossz és sötét dolog ellen. Bár igazából tényleg Ő az.

●●●●

-Úgyhogy arra gondoltam, hogy holnap csinálhatnánk palacsintát, eszünk mellé gyümölcsöket, de mindezt egy piknik kíséretben. Csinálhatnánk kis szendvicseket, sütiket is vennénk, stb.-Dobta fel az ötletet Kook, miközben egy adag vizet rakott fel a tűzhelyre a teának.

-Ez nagyon jól hangzik.-Mosolyogtam rá szelíden, Ő pedig közelebb lépett hozzám, kezeit derekamra helyezte, majd egy lassú csókot kezdeményezett, amibe bele mosolyogtam. Puha nyelve percek alatt megtalálta az enyémet és táncba hívva kényeztette, közben egy könnyű mozdulattal felkapott és a pultra ültetett. Hideg ujjai már pólóm alatt cikáztak, és felhevült bőröm kényeztették, közben ajkai egyre lejjebb vándoroltak és nyakam vették kezelésbe, belőlem halk sóhajokat kiváltva ezzel.

Enyelgésünk a csengő zavarta meg, mire Kook egy frusztrált sóhaj kíséretében nézett az ajtóra, de miután nem hallotta újból szólni, ismét nyakamra hajolt. Ám ekkor újra megszólalt a csengő, ezzel Kook-ot idegessé téve.

-Megyek megnézem, addig te intézd a teát!-Simítottam mellkasára, mire bólintott egyet és hagyta, hogy ajtót nyissak. Az illető minden bizonnyal ráfeküdt a csengőre, ugyanis folyamatosan szólt és már kezdett ezzel engem is felhúzni.-Megyek már, nem kell úgy nyomni azt a csengőt.-Kiabáltam, aztán ajtót nyitottam. Bár ne tettem volna.-Han?! Te mit..Mit keresel itt?-Kérdeztem halkan, közben inkább a talajt kezdtem kémlelni.

-Bemehetek?-Hagyta figyelmen kívül kérdésem, de én nem válaszoltam neki, csak kínosan néztem a lábát. Aztán erőt véve magamon arrébb álltam az ajtóból, ezzel szabad utat engedve neki. Nem is kellett neki kétszer mondani, már bent is volt. Azonnal a nappali felé vette az irányt, viszont megtorpant mikor meglátta a konyhában lévő Jungkook-ot, aki szintén megtorpant.

-Ő mit keres itt?-Kérdezték egyszerre. Kínos volt, nagyon kínos és legfőképp kellemetlen. A feszültség tapintható volt a szobában, már-már vágni lehetett. Egyre feszültebb lett mindenki, a válaszomat várták, viszont én inkább elsüllyedtem volna.

-Han én..Szóval Gguk és én..

-Egy pár vagyunk.-Jelentette be Kook karba tett kezekkel, én pedig egyetértően bólintottam és szavakban is jeleztem, hogy ez bizony igaz.

-Értem..-Mondta halkan és kissé frusztráltan.-Jimin, beszélhetnénk? Négyszemközt.-Hangsúlyozta az utolsó szót, mire félve Kook-ra pillantottam, Ő pedig bólintott egy aprót és már el is indult az emeletre, de azért még egy csókot kaptam az ajkaimra.

-Mit szeretnél?-Kérdeztem karba tett kezekkel, ő pedig egy nagy sóhaj után belekezdett.

-Tudod gondolkodtam és..Mi lenne ha újra kezdenénk? Úgy értem..

-Nem.-Mondtam határozottan, ezzel meglepve a velem szemben állót, aki hirtelen köpni nyelni nem tudott.

-De..De miért nem?

-Most ezt komolyan kérdezted?-Nevettem fel már-már hisztérikusan.-Nézd, jelenleg nem kívánok senki olyat az életembe aki csak tönkre tesz és..

-Hát ez vicces.-Vágott szavamba.-Bezzeg akkor nem tettelek tönkre amikor együtt voltunk. Monnd, ez az egész azért van mert vissza tért a barna herceged?

-Ez az egész azért van, mert neked össze kellett szűrni a levet az exeddel.-Léptem hozzá közelebb.-Tudod ha nem léptél volna félre, talán még most is együtt lennénk.

-Biztos?-Kérdezte szemeimbe nézve.-Biztos, hogy egy idő után nem tértél volna vissza hozzá? Hogy mellettem maradtál volna, miután ő vissza tért?

-Tudod, lehet. Lehet, hogy adtam volna neked esélyt, hogy ÉN kitartottam volna melletted, és tudod miért? Mert én tényleg szerettelek és bár Ő volt az első minden szempontból, azért veled maradtam volna. Mert van bennem annyi gerinc, hogy ne lépjek félre, mikor valaki más is belép az életembe. Nem fogom elfelejteni, hogy mennyit segítettél és, hogy mennyi mindent tettél értem. De azt sem, hogy a legvégén mit csináltál. Jegyezd meg Han; nálam mindenkinek egy esélye van.

-Mindenkinek? És mi van Jungkook-al, hm? Ő a második esélyét kapja, de nekem csak egyet adsz? Nem igazságtalan ez egy kicsit?

-Jungkook más. Ő nem csalt meg.-Emeltem fel hangom, ami látszólag cseppet sem tetszett neki, hiszen megfeszült és kezeit is ökölbe szorította.

-Nem. Csak magadra hagyott. De ez más ugye? Elmegy, aztán úgy tér vissza, hogy magával hoz egy Japán lányt. Szerinted ez nem..-

Nem hagytam, hogy befejezze, ugyanis karom meggondolatlanul lendítettem és egy hatalmas pofon csattant arcán. Könnyes szemekkel néztem rá, nem akartam hallgatni, hogyan ócsárol engem vagy akár Jungkook-ot.

-Menj el!-Mondtam normális hangnemben, de miután nem mozdult rákiabáltam.-MENJ EL!-Összerezzent, aztán nagy nehezen összeszedte magát és távozott lakásomból. Felzokogva ereszkedtem le a fal mentén a földre, majd kezeimmel átöleltem lábaim és úgy bömböltem tovább mint egy nyolc éves.

-Pici..Shh, ne aggódj! Minden rendben.-Hallottam Kook hangját, majd mellém guggolt és szorosan átölelt. Ölébe másztam és görcsösen szorítottam pólóját, miközben el is áztattam azt, de Ő csak hátam simogatta és néha egy-egy puszit nyomott fejem búbjára. Lehet még ez ennél is rosszabb? Lassan már mindenkivel össze fogok veszni. Utálom magam. Mindennél jobban.

2021.04.05.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💖

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a majdnem 8K megtekintést és majdnem 2K csillagot. Hihetetlenül szuperek vagytok és nagyon örülök, hogy tetszik nektek a könyv. Igyekszem minél több és jobb részeket hozni, remélem nem okozok senkinek sem csalódást.🥺💖