-Most szopatni akarnak, ugye?-Néztem Jungkook-ra, de látszólag Ő nem vette a lapot.-Az a nagyszüleim autója.-Világosítottam fel, mire szemei kikerekedtek és kissé előre is hajolt, annyira meglepődött.

-Mi? Biztos ez?-Nézett rám értetlenül.

-Nézd! Hiába régen láttam már őket, az autójuk soha, de soha nem változott. Valamint a rendszám is ugyan az, mint eddig.-Dőltem neki a saját autónknak sóhajtva, majd megdörzsöltem egész arcom. Nem akartam bemenni, nagyon nem akartam, de muszáj volt. Egyáltalán miért vannak itt? Tudtommal anyáék csak minket hívtak. Vagy csak én nekem mondta ezt? Direkt így tervezte? Esetleg a nagyiék véletlenül vannak itt? Ennyire utálna engem a sors?

-Lassan be kéne mennünk Jimin. Tudom, hogy nem akarsz, de már legalább húsz perce kint állunk. Lassan azt fogják hinni, hogy ki akarjuk rabolni az egyik házat.-Magyarázta hevesen Kook. Bármennyire sem akartam bemenni, igazat kellett neki adnom. Látszólag egy ideig nem mennek el a nagyszülők, én pedig nem éjszakázhatok kint a ház előtt.

-Rendben. Menjünk!-Sóhajtottam egy nagyot, majd saját magam biztatása képpen megfogtam Kook kezét és össze kulcsoltam ujjaim. Persze kaptam a buksimra egy bátorító puszit is. Bármennyire is akartam lassan menni sajnos oda értünk az ajtó elé, Kook pedig be is csengetett. Nem sokkal később anya mosolygós lénye nyitott ajtót és szorosan magához ölelt bennünket.

-Ohh, drágaságaim. Örülök, hogy itt vagytok végre. Azt hittem hamarabb érkeztek majd.-Nézett órájára.-Mindegy, a lényeg, hogy itt vagytok.-Ölelt át minket újra.-Gyorsan vegyétek le a felesleges ruhadarabokat aztán spuri be! Nemsoká tálalom az ebédet.-Jött teljesen lázba, és mielőtt bármit is mondhattunk volna; már el is tűnt.

-Mghm..-Morogtam orrom alatt, mire Kook kuncogva ajkaimra csókolt, ezzel engem teljesen lenyugtatva.

-Na gyere!-Suttogta halkan, majd még egy rövid puszit adott.

A nappaliba érve azonnal kiszúrtam nagyszüleim, akik abban a pillanatban, hogy megjelentünk; csendbe maradtak. Gondolhattam volna..

-Ezek a dísz pintyek mit keresnek itt?-Nézett nagyi anyára, aki csak leintette őt, hogy maradjon csendben. Anya sem szereti a csípős megjegyzéseit, apa pedig egyenesen utálja. Ez látszik abból, hogy már most húzza a száját.

-Fiam!-Állt fel az említett, majd egy szoros ölelésben részesített, amit azonnal viszonoztam.-De régen láttalak. Megférfiasodtál..-Mért végig, majd megpaskolta kissé az arcomat.-És te Jungkook..Nagyon markáns fiatal ember lettél.-Jegyezte meg, majd őt is megölelte.

-Örülök, hogy újra látom magát.-Mosolygott Kook.

-Én is nagyon örülök nektek. Gyertek csak, üljetek le gyorsan! Meséljetek! Az esküvőn nem igazán sikerült beszélünk, tekintve, hogy egy két dolog közbe jött..-Köszörülte meg torkát.

-Már elnézést!-Emelte meg hangját nagyi.-Ezzel most rám akartál célozni?

-Nem is másra.-Sóhajtotta apa gondterhelten.

-Tch..Hát ez kész vicc. Nem én rendeztem a jelenetet, hanem ezek a kis..

-Anya!-Szólt ki a konyhából anya, mire a nagyi inkább befogta, bár látszott, hogy nagyon ki kívánkozik neki az a csípős megjegyzés.

-Öhm..Szóval mire vagy kíváncsi?-Néztem végül apára, aki természetesen csak annyit felelt, hogy "mindenre".-Hát..Mostmár teljes egészében enyém a cég, már lassan egy éve. Egészen jó a bevétel, nem kell emiatt aggódni. Kook lett az asszisztensem.-Meséltem mosolyogva.

-Ahh, ennek igazán örülök. És akkor ti most tulajdonképpen együtt vagytok?-Dőlt hátra a fotelben, de anya félbeszakította.

-Az esküvőn azt mondták, hogy nincsenek.-Ült le közénk.

-Ami azt illeti..-Dőlt előre Kook.-Azóta már igen. Még aznap megkérdeztem.-Mondta büszkén, majd csillogó szemekkel nézett rám, én pedig zavaromban azt sem tudtam, hogy mégis melyik kontinensre bújjak el.

-Ahh, remek. Ha csak ennyit akartatok, akkor mehettek is inkább. Senki sem kíváncsi az enyelgésetekre, meg semmi hasonlóra. Miért nem lehet ezt inkább otthon a négy fal között?-Emelte ki az 'otthon' szót, én pedig lehajtott fejjel és Kook kezét szorongatva ültem a kanapén. Beharapott alsóajakkal fogadtam minden egyes fájó szavát.

-Anya, kérlek..-Szólt rá anya, ám ő meg sem hallotta.

-Nem tudom, hogy egyáltalán hogyan lehet ezeket a buzikat elfogadni. Miért kell ezt? Már réges-régen utcára dobtam volna.-Jelentette ki kíméletlenül nagyi, mire egy könnycsepp folyt le az arcomon.

-Nagyon nagy hiba volt, hogy ezt elfogadtátok.-Rázta fejét papa.-Katonaságba kellett volna vinni, már régen.-Csámcsogott valami kekszen.-Nem itt lenne a helye. Sőt.

-Oké, azt hiszem mostmár elég lesz.-Állt fel anya.

-Fogd fel Jimin, hogy sohasem leszel ennek a családnak igazi részese!-Mutatott rám nagymama.

-ELÉG LESZ!-Csapott apa idegesen az asztalra, mire mindenki össze rezzent.-Jimin mindig is ebbe a családba tartozott és fog is. Nem maga fogja ezt el dönteni. Ha valami nem tetszik akkor nem kell erre jönni, nem kell nézni, nem kell megjegyzést fűzni hozzá. Csak fogja meg magát és a kilincset, majd menjen haza! Itt senki sem kíváncsi a homofób megjegyzéseikre.-Jelentette ki vérben forgó szemekkel, majd felfele vette az irányt és becsapta maga után a hálószoba ajtaját.

-Kislányom te ezt hagyod?-Nézett dühösen és reménykedve anyára.

-Anya..Menjetek haza!-Hajtotta le a fejét anya is, majd a bejárati ajtóhoz lépett és kinyitotta azt. Nagyi dühösen, vérben forgó szemekkel, vörös fejjel nézett hol rám, hol anyára, majd felkapta retikülét és már itt sem voltak. Anya sóhajtva csukta be az ajtót, majd ajkait rágcsálva lépett elénk és fogta meg kezeinket.-Sajnálom. Nem tudtam, hogy ez lesz majd, ahogyan azt sem, hogy jönnek. Váratlan volt, de nem akartak haza menni semmi pénzért. Aludjatok itt, holnap majd haza mentek.-Mondta halkan, majd ő is az emelet felé vette az irányt mondván, hogy beszél apával.

-Én..-Néztem Kook-ra teljesen lesokkolva, de ő csak fejemre puszilt és szorosan magához ölelt. Azon nyomban sírni kezdtem, mint egy gyerek aki nem kapta meg a reklámban látott játékot.

Nem tudom Kook mennyi ideig nyugtatgatott a nappali közepén, de végül megindultunk az emelet felé. Szerencsére hoztunk magunkkal pár ruhát, ugyanis fel voltunk arra készülve, hogy anya és apa majd nem engednek minket egy nap után haza. Mázli faktor..

Estig csak TV-t néztünk, régi képeket nézegettünk és beszélgettünk. Sok emléket vissza hoztunk, nevettünk és mosolyogtunk. Jól esett a mai után ezekre vissza emlékezni. Egy kis nosztalgia amúgy sem árt.

-Elmegyek fürdeni, oké?-Néztem az órára ami már este hetet mutatott.

-Addig össze pakolok egy kicsit, mert elég nagy kavalkád lett a sok kép és rajz miatt.-Mondta Kook, majd egy puszi után már utamra is engedett.

Gyorsan végeztem a tusolással, nem akartam túl sokáig bent lenni a fürdőben, valamint kedvem sem volt áztatni magam. Persze a mai nap vagy százszor lejátszódott a fejemben -ami miatt újra elkenődtem-, de igyekeztem kizárni minden friss emléket. Végül aztán gyorsan megtöröltem magam, fogat mostam, majd újra a háló felé vettem az irányt.

-Woah..-Nézett végig rajtam Kook, mire neki vágtam a pólómat.

-Ne bámulj már!-Ültem mellé az ágyra, de ő csak vigyorogva végig nézett rajtam.

-Nagyon jól nézel ki.-Jelentette ki szemeimbe nézve, én pedig azonnal bele is pirultam kijelentésébe.-Sietek vissza.-Puszilt meg, majd már rohant is a fürdőbe. Bevetettem az ágyat, majd kényelembe helyeztem magam, de szinte pislogni sem volt időm, hiszen Kook már vissza is tért, egy szál törölköző kíséretében, ami derekára volt kötve. Iszonyatosan jól nézett ki ahogyan kissé vizes haja szemébe lógott, pár víz csepp végig folyt kidolgozott kocka hasán.

-Khm..Megvetettem az ágyat.-Kaptam el róla a tekintetem. Jungkook meg sem szólalt, csak bezárta az ajtót, majd sebes léptekkel az ágy felé vette az irányt, aztán lassan fölém kerekedett.-Mit..?-Kezdtem volna bele, ám ő már ajkaimra is tapadt, és hevesen falni kezdte azokat. Kacsóim azonnal nyaka köré fontam, közben viszonoztam az időközben francia csókra váltott csókját. Kissé megtépte ajkaim, aztán pedig nyakamra tért át, amit apró pillangó puszikkal lepett el, amit egy mosollyal díjaztam..

-Hahh..-Sóhajtottam kissé kéjesen ahogy nyakamba harapott. Jobb kezem hátára simítottam és néha megkarmoltam azt, amit olyankor morgásokkal díjazott..Úgy látszik ma sem alszom sokat.

2021.03.21.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!❤