2020.05.10.

A Kim vállalatnál voltunk és éppen a megbeszélés vége felé jártunk, mikor is Jungkook gondolván egyet; simogatni kezdte a belső combom. Természetesen nem feltűnően, de én egyből feszengni kezdtem.

-...Rendben?-Namjoon hangja zökkentett ki a mocskos gondolataim közül, mire fejrázva néztem rá.

-Bocsánat, megismételnéd?

-Mondom akkor egy hónap múlva ugyan itt, és akkor legközelebb Natsumi is jöhet, hogy a papírokat alá írja. Rendben?

-Rendben.-Bólintottam egyet, majd Namjoon felegyenesedett és meghajolt előttünk.

-Akkor a megbeszélést berekesztem. Köszönöm, hogy eljöttetek!

Szépen lassan egyesével is elköszöntünk Namjoon-tól, majd kifelé vettük az irányt és autóba ültünk.

-Te sunyi dög!-Néztem a kocsiban Kook-ra, aki ártatlanul pillantott rám, majd vissza az útra.

-Miért is lennék az?-Kíváncsiskodott.

-Az asztal alatti kis akciód miatt.-Húztam fel orrom, mire elnevette magát, majd kezét combomra csúsztatta.

-Valld be, hogy neked is tetszett!-Felhúztam az orrom, keresztbe fontam kezeim, majd elfordultam tőle az ablak felé. Persze tetszett, de az Istenért sem vallaná be neki.

Kook elnevette magát, majd sóhajtott egyet.

-Oké, felfogtam.-Vette el kezét combomról, mire kissé talán ijedten kaptam utána, hogy vissza tegyem eredeti helyére azt. Csillogó szemekkel nézett rám, majd össze kulcsolta ujjaink, és ajkaihoz emelte kezem, hogy egy puszit nyomjon rá.

●●●●

-Jiminshi, kérlek...Ennyi elég lesz. Csak válassz egyet és menjünk!-Sóhajtotta Jungkook, ám én csak mentem a fejem után a boltban, hogy egy tökéletes ruhát válasszak magamnak.

-Nem, nem lesz elég. Mindenképpen tökéletesnek kell lennie, mert tudod, hogy a rokonságban senkinek sem felel meg semmi. Kivétel a bátyám, és a szüleim. Nem hihetik azt, hogy nem vagyok jó, vagy esetleg tökéletes..

-Jiminshi tökéletes vagy, nem kell arra törekedni, hogy még ennél is jobb legyél.-Fogta közre arcomat, mire enyhe pír lepte el azokat, hiszen egy bolt "közepén" voltunk.

-Gguk..-

-Nem Jiminshi figyelj! Tökéletes vagy, érted? Nem kell másnak megfelelj, ha nekem úgy vagy jó ahogyan. Nézz magadra!-Fordított szembe a tükörrel, mire értetlenül bámultam azt.-Kibaszott jó alakod van..-Simított végig derekamon, ezzel libabőröket kiváltva belőlem.-Hibátlan arcod van, selymes hajad, izmos lábaid és karjaid. A szemeidről és az ajkaidról ne is beszéljünk, beleértve a mosolyod..Na az mindennel felér. Még a hangod is olyan mint egy angyalé..Te magad vagy egy angyal, csak szárnyak nélkül. Néha nem is hiszem el, hogy valódi vagy.-Suttogta maga elé, bár szerintem fejben már régen máshol járt, hiszen csak bambult maga elé. Elnevettem magam, majd egy puszit nyomtam ajkaira.

-Köszönöm!-Suttogtam.

-Mégis mit? Hogy Isten téged szeret a legjobban? Ohh, azt ne nekem köszönd, hanem a mennyekben lévő..-

-Oké Jungkook, elég!-Nevettem.-Gyere! Vegyünk valami göncöt és haladjunk!

-Na ez a beszéd!-Kulcsolta össze ujjainkat, majd ismét keresgélni kezdtünk, ám most közel sem olyan maximalistán mint eddig.

Végül Jungkook úgy döntött, hogy ő csak ingben lesz, így egy sötét kéket választott erre a célra egy feszesebb fazonú fekete farmerrel, én pedig egy fehér inget. Nadrágom van otthon, nem költök rá. Bár így belegondolva ingem is van, szóval mindegy.

-Be kell ugranom Taehyung-hoz, jössz velem?-Fordult felém Kook, mire bólintottam egyet.

-Hogyhogy be kell ugranod? Mármint nekem nem probléma, csak kív-

-Kíváncsi vagy.-Bökte meg orrom, mire elnevettem magam, aztán bekötöttem magam.-Egyebként nem fontos, csak mivel ma nekünk megbeszélés volt, így én nem tudtam anyának venni a születésnapjára semmit, délután pedig nem akartam még ezzel is foglalkozni. Tae felajánlotta, hogy vesz helyettem.-Magyarázta.

-Akkor ma még mész anyukádhoz is, ugye?-Kérdeztem, mire bólintott egyet.-Mikor jössz haza?

-Úgy gondoltam, hogy majd csütörtökön jönnénk haza.-Nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra. Értetlenül néztem rá, majd megráztam a fejem.

-Jönnétek? Kik?

-Te és én. Arra gondoltam, hogy szeretnéd látni anyáékat elvégre..Azóta nem is találkoztál velük.-Halkult el, majd témát váltott.-Nem muszáj ha nem akarsz, csak gondoltam mi is..-

-Benne vagyok.-Mosolyodtam el lágyan, majd rászorítottam kissé a combomon pihenő kezére.

●●●●

-Hova is akarsz még menni?-Kérdeztem Kook-tól már otthon. Rám nézett egy pillanatra, majd ismét a TV-t kezdte nézni.

-Wellnesezni.

-Hm..-Hümögtem, majd be pakoltam még pár kisebb dolgot a kicsi bőröndbe.-Azt hiszem kész vagyok.-Egyenesedtem fel.

-Szuper.-Kapcsolta ki Kook a TV-t, majd elvette tőlem a bőröndöt és lefelé vette az irányt. Utána siettem én is, felkaptam a cipőm, a kulcsaim és már kint is voltunk.

Az út viszonylag csendben telt, nem volt semmi probléma, bár én egyszer majdnem elaludtam út közben, viszont Jungkook felkeltett. A régen látott ház elé érve izgatottan pattantam ki az autóból, meg sem vártam, hogy Kook leállítsa az autót. Ő csak nevetve ment a csomagtartóhoz, én viszont már a csengőn feküdtem. Hatalmas mosollyal az arcomon vártam, hogy Jungkook anyja vagy apja ajtót nyisson, és mikor ez megtörtént hirtelen azt sem tudtam mit reagáljak.

-Chim..-Suttogta a már viszonylag idős hölgy, majd egy szoros ölelésben találtam magam. Könnyeimmel küszködve öleltem magamhoz törékeny testét és teljes egészében átadtam magam az ölelésének. Nagyon hiányzott már.-Gyere csak beljebb, drágám! Jungkook apja a nappaliban van, siess gyorsan!-Mosolyogott rám, én pedig kissé meghajolva siettem a leöltözéssel és aztán a nappaliba.

-Ooo, Jimin!-Tátotta el száját a férfi, majd kitárta karjait.-Gyere csak fiam!-Mosolyodott el, mire sebesen felé igyekeztem, aztán ölelésébe bújtam.

-Anya nem kell, elbírom én is.-Vitatkozott Jungkook az anyjával
-gondolom a bőröndök miatt-, mire az anyja egy "Akkor cipeld egyedül!" mondat kíséretében ott is hagyta őt, és a nappaliba igyekezett.

-Mesélj Jimin, hogy vagy? Annyira régen láttalak már, és nagyon hiányoztál nekünk. Milyen fess úriember lettél.-Mosolyogott végig mérve, majd leültünk és mesélni kezdtem.

-Először is köszönöm.-Mosolyodtam el.-Nem tudok sokat mesélni sajnos, mióta dolgozom nem túl érdekes az életem. Cég vezető vagyok, enyém a Park's Modell cég, Jungkook pedig ott az asszisztensem.

-Ááá, Jungkook drágám nem is mesélted, hogy Jimin mellé vettek fel téged.-Jungkook az anyja felé fordult és látszólag azt sem tudta miről beszéltünk, ugyanis éppen két pofára "zabálta" a sütiket.

-Tessék?

-Semmi fiam, semmi.-Legyintette le az apja, mire lassan még egy süteményt a szájába vett.

-És akkor minek köszönhetjük a látogatásod?-Kérdezett ismét Kook anyja.

Mesélésbe kezdtem, Kook szülei pedig minden szavamat itták. Végül aztán a sütit zabáló nyuszika is csatlakozott a mesélésbe, és az ajándékozáson is túl estünk. Irene -azaz Kook anyja-, készített egy Isteni vacsorát, majd tovább beszélgettünk, míg szépen lassan mindenki elkezdett fürdeni, hiszen már későre járt. Gyosran eltelt az idő.

-És akkor Jungkook és te újra együtt vagytok?-Hajolt közel Irene, mire zavartan néztünk össze az említettel és egy kínos mosollyal válaszoltam.

-Nem, nem vagyunk együtt..-Nevettem el magam, bár ez inkább az a fajta nevetés volt, amit nem szórakozás szórakozásból ejtesz.

-Óó, azt hittem. Csak mert nagyon...-

-Oké anya elég lesz, mi most megyünk és lefekszünk aludni. Jó éjt!-Ragadta meg a karom, majd már húzott is maga után az emelet felé. Futtában köszöntem még gyorsan a szülőknek, aztán már csak az ajtó csukódását véltem felfedezni.-Bocsánat anya miatt, csak..Tudod, hogy milyen.

-Tudom és semmi baj ezzel.-Mosolyodtam el, majd Kook régi ágyába feküdtem, és betakaróztam.-Nem jössz? Én már álmos vagyok.-Nyújtóztam felé, mire egy mosoly kíséretében bemászott mellém az ágyba, majd ajkait enyémekre tapasztotta. Lassan mozgatta őket, nem sietett sehova, ami végett belemosolyogtam a csókba.

-Mi az?-Vált el tőlem szintén mosolyogva, mire ajkamba harapva ráztam meg a fejem, aztán ismét egy csókban forrtunk össze.

2020.02.23.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad. ❤