2020.05.03.

Az irodámban ücsörögve gondolkodtam azon, hogy mégis mivel lehetne ezt a helyet egy kicsit feldobni? Mármint nem csak az én irodámat, hanem úgy eleve az egész céget. A díszítéssel sokra nem megyek, egy idő után unalmas lesz, mást meg nem nagyon tudok..Ingyen étel van, természetesen víz is. Mégis mi a fenével álljak elő? Az alap eszközök a munkához szintén meg vannak, de mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik. Hiába agyalok egyszerűn nem fér a fejembe, hogy mégis mi kéne ide, vagy mégis mire lenne szükség. Egyáltalán szükség van valamire?

-AZT MONDTAM MENJ EL!-Hallottam meg Jungkook hangját, mire egy sóhaj kíséretben eresztettem le a fejem és ráztam meg azt. Kook és Natsumi már megint veszekednek. Ez megy egészen szombat óta..

-MERT MI LESZ HA NEM MEGYEK, HM?-Kérdezett vissza vékony hangján a lány, mire úgy döntöttem közbe avatkozom, hiszen ezen a szinten rajtunk kívül még ketten tartózkodnak.

Megkerültem az asztalom, majd kiléptem az irodámból és Jungkooké felé vettem az irányt, végül be is nyitottam.

-Srácok...-Kezdtem bele, ám ekkor a fejem felé repült egy mappa, amiből szana széjjel szálltak a papírok. Kitértem a mappa elől még mielőtt a fejem bánta volna, majd kissé idegesen néztem rájuk, ők pedig ijedten rám.-Mi a franc folyik itt már megint?-Emeltem fel kissé a hangom, de még így is viszonylag halk voltam az előbbi kiabálásukhoz képest.

-Natsumi bejött és nem..-

-Jungkook már megint egy..-

Természetesen egyszerre kezdtek el beszélni, így nem is értettem mit mondtak. Halántékomat dörgölve hallgattam a sok sületlenséget, míg végül rájuk néztem és hangosan alkiabáltam magam.

-ELÉG LEGYEN! Szombat óta ez megy...Egész nap mást sem csináltok csak folyamatosan veszekedtek. Olyanok vagytok mint a rossz házasok. Elakarod venni?-Néztem Jungkook-ra idegesen.-Mert akkor hajrá. Veszekedni otthon is tudtok, nem csak itt.

-Jiminshi nem..-

-Nem..Ha még egy vitát meghallok..Akárcsak egy kis hangoskodást is..Mind a ketten repülhettek innen. Nem azért vagytok felvéve, hogy egésznap itt basszátok az eget és úgy vitatkozzatok egymással mintha az kötelező lenne. Natsumi mától kezdve nem jöhetsz fel erre a szintre, csak ha hivatva vagy.-Néztem a lányra, aki csak leesett állal pillogott rám, majd durcásan és nagyokat dobbantva vette kifelé az irányt, végül becsapta maga után az ajtót.

-Jimin én..

-Pakolj össze!-Mutattam a szét dobált papír halomra, majd kifelé vettem az irányt Jungkook-ot magára hagyva.

Talán kicsit nyers lettem volna? Mindenesetre mostmár hátha ért a szóból végre, elvégre nem hiányzik senkinek sem, hogy csak kiabálás uralkodjon a legfelső szinten. Ráadásul munkaidőben.

-Jimin!-Kopogott be nagyjából 10 percen belül Kook, mire meglepve néztem az ajtó felé. Kopogott...

-Gyere!-Szóltam ki eléggé hűvös hangon, mire hallottam, hogy egy nagy sóhajt vett és csak azután lépett be az irodába.

-Ne haragudj!-Nézett a szemembe. Most tényleg bocsánatot kért? Nem az a fajta.

-Ennyire megviselt, hogy szakítottatok? Hogy még bocsánatot is kérsz?-Húztam fel egyik szemöldököm érdeklődve.

-Jimin, ne csináld már..-Hajtotta hátra fejét, ezzel feltárva fehér nyakát.

-Mit ne csináljak? Te csinálsz úgy mintha az lett volna életed legnagyobb hibája, hogy ott hagytad. Ha ennyire bánt a dolog miért nem mész vissza hozzá? Félsz, hogy nem akar téged magad mellé vissza?

-Jimin..

-Félsz esetleg, hogy neki már más kell?

-Jimin..!

-Félsz, hogy nem vagy neki elég jó? Én jó vagyok neked egyáltalán?-Keltem ki magamból. Tekintete elsötétült és szigorú lett, ijesztően nézett rám. Egyre közelebb jött, de én csakis csak a magamét fújtam, mire Kook hirtelen karomra szorított.-Hsszsz...Jungkook. ez fáj, te idióta.-Rántottam ki kezem, mire csak kissé meglökött, így székemben kötöttem ki. Kezeivel a két karfán támaszkodott meg, majd vészesen közel hajolt hozzám.

-Ha akartam volna, akkor már aznap vissza mentem volna hozzá, hogy lebukott. De nem tettem. És tudod miért?-Nyeltem egy nagyot, majd fejemet ráztam.-Azért mert én bolond, egy férfi után mentem.

-Bolond?-Húztam fel szemöldököm.

-A szerelem bolonddá tesz.-Rántotta meg vállát, mire beharapott alsóajakkal néztem csillogó szemeibe. Elmosolyodott, majd puha ajkait enyémekre tapasztotta, és egy óvatos csókot kezdeményezett, amit mosolyogva viszonoztam. Kezeim nyakába akasztottam, ám neki más terve volt, ugyanis felhúzott a székből, majd Ő ült le, engem pedig ölébe húzott. Lábaimmal átöltem -lényegében-, a széket, közben egy újabb csókot kezdtünk el. Kezei hamar mozgásba lendültek, ugyanis már zakómat csúsztatták le vállamról, ami elég hamar a földre zuhant egy halk "koppanás" kíséretében. Közben én sem tétlenkedtem; ingje gombjait kezdtem kigombolni, majd nyakkendőjét is kilazítottam. Nem sokat szarakodtam, azonnal lecsúsztattam róla a zakót, és végül az ingtől is megszabadítottam.

Jungkook puha ajkai végig puszilták a nyakam minden pontját, amit apró sóhajokkal díjaztam, végül megállapodott a legérzékenyebb pontnál, és szívni kezdte azt.

-J-Jungkookh várj!-Toltam el mellkasánál fogva, mire értetlenül pillantott rám.

-Mi az?-Kérdezte halkan.

-Nem zártad be az ajtót. Ráadásul innen..Fel látnak.-Utaltam arra, hogy baromi nagy ablakom van az irodában, a falam szinte az.

-Menj zárd be az ajtót, én pedig lehúzom ezeket a bazi nagy redőnyöket.-Csapott fenekemre, mire kissé piros arccal indultam neki. Visszafelé menet ledobtam magamról az inget, végül az irodám sarkához vettem az irányt és a kamerára dobtam.-Mit csinálsz?-Állt mögém Jungkook, majd végig húzta kezét derekamon.

-Csak..Nem akarom, hogy lássa..Tudod.-Fordultam felé, mire csak felkapott az ölébe és egy mosoly kíséretében nyomott egy puszit ajkaimra.

-Legalább látna valami szépet is.-Rántotta meg vállát.

-Jungkook!-Csaptam mellkasára, végül mindketten elnevettük magunkat.

Kook újra birtokba vette a már duzzadt ajkaim, és az asztalra ültetve kényeztetett különböző pontokon. Apró kezeimmel övét kezdtem kicsatolni, majd eldobtam azt a szoba valamely pontjába és mellkasa, valamint kockái tapogatásával kezdtem foglalkozni.

Nem sokkal később már az asztalon hasaltam félig meddig és arra vártam, hogy Kook kezdjen végre magával valamit. Nem sokkal később megéreztem egyik ujját rózsám körül körözni, végül lassan feltolta. Mivel nem adtam ki fájdalomra utaló hangot, így bátran kezdte mozgatni, aztán csatlakoztatta második és harmadik ujját is.

-Hah..Kook..!-Nyögdécseltem halkan, majd hátra hajtottam a fejem. Kook végül elhelyezkedett mögöttem, majd szépen lassan elkezdett behatolni. Egyszerre nyögtünk fel a kellemes érzésre, szinte már ennyitől eltudtam volna menni. Oké, talán kissé túloztam.

-Kapaszkodj az asztal túlsó végébe!-Suttogta közvetlenül a fülembe, mire tettem amit mondott, Ő pedig már mozogni is kezdett egy közepes tempóban.

-Ahhh..aa Jungkookh-ah..-Nem bírtam a hangomnak megálljt parancsolni, hiszen egyre gyorsabbra vette a tempót, és pont jó helyen döfött meg.-AAAH.-Szinte felvisítottam, mire Jungkook hatalmas kezét szám elé tette, hogy tompítsa a hangomat.

-Shh, bébi..Mások is vannak itt.-Puszilt fülem mögé.

Ajkaival folyamatosan nyakamat puszilgatta, szabad kezével pedig derekam fogta határozottan, de mégis lágyan. Folyamatosan mocskos szavakat suttogott fülembe ami csak jobban izgalomba hozott, de megesett, hogy néhány bókkal is megjutalmazott, ami pedig a szívem melengette.

Kook egyre gyorsabban és hevesebben mozgatta csípőjét, aminek nem sokkal később meg is lett a gyümölcse. Egy eréjes ám elfojtott nyögés kíséretében engedtem ki nedvemet, Jungkook pedig markába engedte egy mély morgás és férfias nyögés kíséretében. Kifulladva szuszogtam az asztalomon, szinte mozdulni sem bírtam, viszont Kook helyettem is feltakarította a nedvünket.

●●●●

-Szóval arra gondoltam, hogy valami újítás kéne, de igazából fogalmam sincsen, hogy mégis mi.-Fordultam Jungkook felé, aki csak elgondolkodva figyelt maga elé, közben oldalam simogatta, hiszen éppen a combján ültem.

-És egyébként ez feltétlen muszáj? Mármint..Igazából nekem például nincsenek nagy szükségleteim, szerintem minden megtalálható ami kéne.-Rázta buksiját.

-Biztos?-Kérdeztem bizonytalanul.

-Bébi..Itt még ingyen étel van, ha esetleg valaki nem hozna ebédet, vagy csak keveset csomagolt volna. Rendes svédasztalok vannak. Nem hiszem, hogy ezenkívül bármire is szüksége lenne itt bárkinek.-Rántotta meg vállát.

-Hm..-Dünnyögtem beletörődve.-Jungkook! Mit csinálsz 25.-én?-Fordultam hirtelen felé.

-Nem tudom előre. Valószínűleg dolgozom..Ez rajtad múlik.-Rántotta meg vállát.

-Eljönnél velem egy esküvőre?-Oldalra döntötte fejét, mire mosolyogva ráztam meg a fejem.-Mármint..Én is csak vendég lennék.-Kook elnevette magát, majd nevetve megcsókolt és magához ölelt.

-Elmegyek.

2021.01.14.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!❤