2003.07.12.

Ki léptem a házból, majd ki szaladtam az udvarra és le huppantam barátom mellé a fűre. Éppen a fűszálakkal játszott és közben egy katicát próbált egy helyben tartani.

-Hoztam nyeked csokit. Kéjsz?-Tartottam felé, mire rám emelte nagy és sötét szemeit. El mosolyodott, majd el vette a felé nyújtott édességet és meg ölelt.

-Köszönöm.-Kezdte majszolni a csokit.

-Sikejült meg fogni a katicát?-Néztem rá nagy szemekkel, de csak meg rázta a buksiját.

-Sajnos nem. De már el is repült, úgyhogy mindegy azt hiszem.-Nézte a füvet.

Jungkook még csak három éves volt, de sokkal jobban beszélt mint én, öt évesen. Kicsit talán irigy voltam rá, de mégis büszke.

-El fogyott a csokim.-Bigyessztette le ajkait.

-Kéjsz az enyémből?-Nyújtottam felé, mire csak meg rázta a fejét.

-Nem veszem el a tiédet.

-De nekem fáj a hasam tője.-Nyomtam kezébe. Nyomott egy puszit az arcomra, majd boldogan el majszolta a csokit. Valójában nem fájt tőle a hasam, de nem szerettem amikor szomorú. Így neki adtam. Én pedig túl élem csokoládé nélkül is, nem vagyok nagy fanja neki.

-Jimin! Jungkook! Ebéd.-Kiáltott anya, mire fel álltunk és megindultunk befelé.

●●●●

2020.04.09.

Fáradtan nyitogattam ki pilláim, majd oldalra fordítottam a fejem, ahol Han pihent. Egy fáradt mosoly kúszott ajkaimra, majd közelebb húzódtam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Tudtam, hogy erre nem fog fel kelni, így nem is erőltettem tovább, csak ki másztam az ágyból. 10 óra. Előző éjjel sokat dolgoztam, így nem meglepő, hogy ilyen későn értem haza. Talán éjfél körül estem be az ajtón.

Bele léptem barna papucsomba, majd egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Dobtam egy sárgát, meg mostam a kezem, majd vissza mentem a szobába és fel kaptam magamra a ruháimat. Jelenleg szombat van, nekem pedig eszem ágában sincs be menni a céghez. Majd a vezető helyettesem megoldja. A fürdőben rendbe szedtem a fejem, hogy ne úgy nézzek ki mint egy hulla, majd a konyhába mentem, és azon kezdtem agyalni, hogy mégis mit kéne csinálni ebédre. Bár lehet ebből már csak késői ebéd lesz tekintve, hogy lassan fél tizenegy. Végül a bibimbap mellé raktam a voksomat és azt kezdtem el készíteni.

Nagyjából két órán belül már javában az ételt táláltam, mikor is párom ki dugta a fejét a szobából és át vágva a nappalin a konyhába suhant.

-Szia!-Ölelt át hátulról, majd egy puszit nyomott a nyakamba. Mosolyogva fordultam felé, majd egy csókot nyomtam kívánatos ajkaira.

-Szia! Hogy aludtál?-Tereltem a szék felé, mire meg rántotta a vállait.

-Jól, csak egy kicsit keveset. Óránként keltem fel.-Sóhajtott egy nagyot, mire csak meg simogattam combját.

Meg ettük az ebédet, majd el mosogattam. Han arra gondolt, hogy menjünk ki sétálni, elvégre amúgy is jó idő van. Nem volt semmi ellentétesem, így gyorsan össze szedtem magam, hogy azért nézzek már ki valahogyan, majd indulásra készen meg álltam előtte. Éppen a cipőjét vette fel, majd mikor végzett le vette a kulcsot a falról és kezemre fogva ki húzott a házból.

Utunk a parkba vezetett, hiszen szép időnk volt és ott ilyenkor elég hangulatos a hely.

-Jövőhéten is sokat dolgozol?-Kérdezte, miközben be dobott a kacsáknak pár kenyér darabot.

-Nem tudom előre, de valószínű igen. De majd sietek haza.-Néztem rá.

-Nem gondolod, hogy egy kicsit sokat dolgozol?

-Nem pihenhetek. Elvégre egy cég feje vagyok.-Néztem rá értetlenül.

-Tudom, hogy az vagy, de túl fogod hajszolni magad és keveset vagy itthon. Keveset vagy velem.-Állt meg a sétálásban, mire én is meg álltam.

-Ez nem igaz. Minden hétvégén együtt vagyunk és általában négy órától a tiéd vagyok. Néha pénteken tovább bent maradok, hogy hétvégén ne kelljen ezzel baszakodni, és hogy tudjak veled lenni.-Magyaráztam hevesen. Nem értettem, hogy hirtelen mi baja lett, hiszen eddig neki is megfelelt ez az időbeosztás.

-Akkor is kibaszott keveset vagy itthon.-Dobbantott egyet, mire nagy szemekkel néztem rá. Olyan volt mint egy gyerek, aki nem kapta meg a kedvenc édességét a boltból.

-Han..Mi bajod lett hirtelen?-Néztem rá érdeklődve. Szólásra nyitotta a száját, ám hang nem jött a torkán. Végül csak sóhajtott egyet és az égnek emelte arcát.

-Semmi.-Válaszolta hűvösen, majd megindult egy random irányba. Értetlenül néztem utána és nem tudtam, hogy mégis mi lelte hirtelen. Eddig tökéletesen meg volt így is, nem volt semmi panasza, aztán hirtelen csak "nekem támad". Nem tudtam, hogy mégis mi oka lehetett erre, de végül csak meg ráztam a fejem. Han már messze járt én pedig úgy döntöttem, hogy nem megyek utána. Ilyenkor nem vágyik a társaságomra és jobb ha egyedül marad. Így hát csak küldtem neki egy sms-t, hogy hogyha keresne; a cégnél leszek.

Haza robogtam, majd idegesen szálltam be a kocsiba és hajtottam a cég felé. Haragudtam magamra, amiért állítólag keveset vagyok vele és rá is, amiért így kezelte. De hát mégis mit tudnék vele kezdeni? Attól függetlenül, hogy én vezetem a céget még muszáj be mennem nekem is. Ugyan úgy kötelező be mennem és engem is köt a munkaidő.

-Szia Leila!-Köszöntem az Amerikai lánynak a pult mögött, aki csak rá támaszkodott, majd meg villantotta édes mosolyát.

-Nem Han-nal kéne lenned?-Kérdezte oldalra döntött fejjel, miközben kissé össze húzta magán a blézert. Nem szerette magát nagyon mutogatni és nem is az a nyomulós lány, amiért őszintén tisztelem. Ha hetero lennék biztos be jönne, hiszen a személyiségie fantasztikus és -habár ő nem így gondolja-, szép lány, jó alakkal.

-Kéne, de valamiért hirtelen be pipult és ott hagyott a parkban.-Támaszkodtam meg a pulton. El húzta a száját, majd közelebb hajolt.

-Én mondtam, hogy hisztis.

Leila nagyon is jól ismerte Han-t, talán túlzottan is. Nem megszállott, ne értsetek félre, de eredetileg egy hacker. Mikor szemet vetettem rá és meg tetszett, ő kutatott nekem utána.

-Igazad van, de mit tudnék vele csinálni? Szeretem őt és ő is engem. Nem dobhatom el csak úgy magam mellől.-Ráztam meg a fejem.

-Mr.Park!-Lépett mellém Siu, aki egy szőke lány volt. Az ellentéte Leila-nak.

-Igen?-Húztam fel egyik szemöldököm.

-Az asszisztense fel mondott.-Adta oda a lány felmondási papírját, mire idegesen a hajamba túrtam.

-Lesz ez a nap még ennél is rosszabb?-Kérdeztem inkább magamtól.-Hirdess meg egy asszisztensi állást! Addig ideiglenesen te leszel.-Mutattam a lányra, aki csak mosolyogva meg hajolt és el tipegett.

-Ribanc..-Forgatta meg szemeit Leila, mire el nevettem magam.

-Majd találkozunk.-Csaptam egy kicsit a pultra, mire csak mosolyogva intett egyet.

Fel mentem a legfelső emeletre és végül az irodám felé vettem az irányt. Le dobtam magam a székembe, majd a gépem be kapcsolva merültem el a munkába. Ha már jobb dolgom nincsen, legalább valami hasznossal üssem el az időt.

2020.12.10.