2.fejezet
Hazafelé sétáltak. Lágy szellő simogatta a bőrüket ami csak fokozta az így is egekbe szökő vágyukat.
-Hozzád vagy hozzám? - kerdezte mosolyogva a férfi. A lány felkuncogott.
- Még szerencse hogy az utolsó pillanatban is meggondolhatom magam. -Látva a férfi fancsali képét felnevetett- Na nem úgy, csak hogy melyiket válasszam. Menjünk hozzám, az van közelebb. - Pár percig némán sétáltak. James elkapta a lány ujjait, összekulcsolta a kezüket.
-Amióta előszőr találkoztunk, nem tudlak kiverni a fejemből.
- Léphettél volna hamarabb is, mert én is ugyanígy voltam vele- húzta el a száját a lány.
- Csak sosem tudtam hogy pont van-e pasid vagy nincs. Hiszen amikor először találkoztunk, akkor pont volt.
- Hát azt nem nevezném pasimnak, csak egy randi volt és elég gáz lett a vége. Igaz hazakísért, de mindketten tudtuk, nem lesz folytatása. Utána meg nem volt senki.
- Hát ha tudtam volna!- sóhajtott fel a másik.
-De te is vittél haza lányokat- hányta a szemére Alexa.
- De kb ugyanúgy jártam velük mint te. Egyik sem ütötte meg a szintedet. - Egy csókot nyomott a lány kezére, aki meghatódottan nézett rá. Még sosem csókolták így meg a kezét. A gondolatai elkalandoztak. Remélte, hogy majd az ágyban is ilyen tökéletes lesz. Félt hogy felébred ebből a tündérmeséből. Hirtelen csippant a telefonja.
Jane írt: "Szívesen hogy meghívtam! Nélkülem még vagy 5 évig kerülgettétek volna egymást! " A lány felnevetett. Megállt és megmutatta az üzenetet Jamesnek, aki elnevette magát, megölelte Alexandrát és hosszan megcsókolta.
Alexandra egy szívecskét küldött válaszul. Annyira remegett a keze, többre nem tellt tőle. Már kicsit fázott az élményektől és a szellőtől. Rögtön kapott egy kardigánt a hátára. Orrát belengte a férfi parfüjének az illata.
- Hmmmm nagyon finom a parfümöd. Ha most nem lettem volna elcsábítva, akkor ettől biztosan.
- A tiéd sem rossz, olyan amitől az ember a gyönyörök kertjében érezné magát. - A lány elpirult.
- Már nincs messze- rebegte kétértelműen. Már tényleg csak egy pár háznyira voltak. Szótlanul kicsit sietve tették meg az utolsó métereket. A lány remegő kézzel alig bírta kinyitni az ajtót. Bent kicsit tétovazott.
-Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdezte.
-Igen, téged! -vigyorgott James.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro