December 4.
Most
-Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Jin hyung, boldog szülinapooot! - énekelték.
-Boldog, mi? - ült Jin a kilapult tortája (Boldog Évfordulót!, állt rajta elkenődve) előtt, egy összenyomódott papírcsákóval a fején, amin az állt: Boldog ötvenediket, Harold!
-Nézd a jó oldalát - próbálta felvidítani Jungkook.
-Van olyan? - kérdezte Jin az unottabbnál is unottabban.
-Legalább havazott - mondta Jungkook.
-Az nem hó volt, csak Namjoon megint kiborította a cukrot - vetett Namjoonra lesújtó pillantást Jin.
-Ja, hát akkor izé...Valóban nincsen jó oldala - motyogta Jungkook.
7 órával korábban
-Hyung! - lépett Yoongi mellé Taehyung ebéd után.
-Nem adok kölcsön! - csapott a közepébe Yoongi.
-Nem is kell...bár lehet, hogy...
-Nem - ismételte Yoongi határozottan.
-Jó, de na, azért hallgass meg! - kérlelte Taehyung, ráemelve a bociszemeit Yoongira.
-Vidd már a képemből azt a plüsst - ütötte le ki Yoongi a kezéből a boci plüsst. - Mondjad, mit akarsz?
-Mit vettél Jinnek a szülinapjára? - kérdezte.
-Kinek a szülinapja? - kérdezte Yoongi, miközben a telefonját nyomkodta és valójában cseppet sem figyelt arra, amiről Taehyung beszélt.
-Jin.
-Ja, tényleg - motyogta.
-Szóval?
-Szóval mi?
-Mit vettél Jinnek a szülinapjára? - ismételte Taehyung, most már egyre indulatosabban.
-Amit tavaly - felelte végül Yoongi, aki megelégelte, hogy Taehyung az arcába liheg.
-És tavaly mit vettél?
-Amit idén.
-Na jó - sóhajtott Taehyung megadóan. - Akkor majd megoldom egyedül.
-Na végre. Köszönöm - mondta Yoongi, majd visszatemetkezett a telefonjába, de a szeme sarkából figyelte, hogy mikor távozik Tae a nappaliból. Mikor látótávolságon kívül került, felpattant a fotelból és kettesével szedve a lépcsőfokokat loholt fel az emeletre. Ott pedig szó szerint beesett a szobába, ahol Hoseok és Namjoon tartózkodtak.
Mindketten megilletődve bámulták a küszöbön áteső Yoongit.
-Segítenetek...kell - lihegte kifulladva.
-Miben állhatunk szolgálatodra? - érdeklődött Namjoon.
-Mit vettetek Jinnek a szülinapjára? - Erre Namjoon és Hoseok kikerekedett szemekkel néztek össze. - Ne már, hogy ti se...
-Úgy tűnik, hogy de - felelte Jimin.
-Jimin? - nézett körbe a szobában értetlenül Yoongi. - Hol van Jimin?
-Pillanat - hallotta újra Jimin hangját, majd meg is pillanthatta, amint kimászott az ágya alól.
-Te meg mi a jó istent kerestél ott? - ráncolta a homlokát.
-Nem istent kerestem - magyarázkodott Jimin, miközben igyekezett kitornászni magát az ágy alól. - Csak rájöttem, hogy még sosem feküdtem huzamosabb ideig az ágyam alatt és érdekelt milyen - fejtegette, miközben felhúzta magát az ágy szélébe kapaszkodva.
-Ha ez megnyugtat, mi sem tudtuk, hogy ott van - bámult megdöbbenve Hoseok.
-Kicsit sem nyugtat meg - felelte enyhén hisztérikus hangnemben Yoongi. - Mindegy - rázta meg gyorsan a fejét. - Szerintem nagyon gyorsan húzzunk el ajándékot venni.
-Jó - indultak el kifelé a szobából.
-Hová mentek? - kérdezte ekkor Jungkook, aki a folyosó közepén ült törökülésben és látszólag meditált.
-Na jó, és te mégis mi a francot csinálsz az út közepén? - dörzsölte Yoongi idegesen a homlokát.
-Meditálok - felelte.
-Jól vagy, ember?
-Én igen, de Jin annyira nem volt jól, mikor megbotlott bennem.
-Nem lepődöm meg - sóhajtotta Yoongi. - Te vettél Jinnek ajándékot? - Jungkook kikerekedett szemei mindent elárultak. - Akkor indulás. Hozd Taehyungot is - tette hozzá, majd lesietett a lépcsőn, hogy az előszobában bevárja a többieket.
Már mind ott nyomorogtak sapkában és sálban az előszobában, indulásra készen, amikor Jin bukkant fel és döbbenten meredt rájuk.
-Hát ti meg?
-Elmegyünk neked aján... - kezdte Jungkook, de sosem fejezhette be, mert Yoongi belenyomta a kesztyűjét a szájába.
-Mi? Hová mentek?
-Innen el. Szia - intett Yoongi, majd a döbbent Jint hátrahagyva kirángatta Jungkookot a fülénél fogva, a többiek meg utánuk.
-Szerintetek ennek örülne? - kérdezte Hoseok, felmutatva egy csípőfogót.
-Fogós kérdés - dörmögte Yoongi.
-Ez most igen, vagy nem?
-Nézzétek, nézzétek - kezdett hadonászni Tae, majd csípőre vágta a kezét. - Most én vagyok a csípőfogó!
-Akkor most Tae-t adjuk ajándékba? Mi van? - pislogott Hoseok teljesen elvesztve a fonalat.
-Van valakinek valami értelmes ötlete? - kérdezte Yoongi meggyötörten. Pedig még csak két perce voltak odabenn.
-Szerintem... - kezdte Jungkook.
-Nem - nézett rá Yoongi összehúzott szemekkel, mire Jungkook szomorúan elhallgatott.
-Nem tudom, de kéne torta meg olyan parti sapi - javasolta Namjoon.
-Oké, hozd a tortát, Jimin csákó - mondta, mire azok ketten bólintva eliramodtak az üzlet különböző részei felé. - Ti meg - nézett a többiekre. - Agyaljatok.
Kis kört alkotva összedugták a fejüket, bár Jungkook meg Tae összekoccantak. Nem is vártunk mást.
-Mindenki mondjon egy ötletet. De értelmeset! - parancsolta Yoongi. - Hoseok, kezdd.
-Öhm, izé hát ütvefurót... - kezdte, de Yoongi halálos fénysugarakat lövellt felé a szeméből. -....azt semmiképpen - fejezte be a mondatot szemlesütve.
-Jungkook?
-Nemrég mondta, hogy örülne egy kis csendnek - mondta.
-Azt úgysem kapja meg. Tovább. Taehyung.
-Miért nem adjuk neki közösen azt, amit te vettél? - kérdezte ártatlannak tettetett arckifejezéssel.
-De hát azt mondtad, hogy te semm... - kezdte Hoseok, de Yoongi, lézersugár, csend.
-Az nem jó. Meggondoltam magam. Megtartom magamnak - füllentett. - Új terv kell.
-Meghoztam a csákót - lóbálta Jimin a kezében a szerzeményét, de ahogy befordult a sorba megcsúszott és elesett, összenyomva a csákót. - Oh - nézett rá szomorúan. - Pedig egy bácsival harcoltam érte.
-Mindegy, nincs időnk újat hozni. Veszünk neki egy doboz bonbont és kész - zárt le a témát, majd lekapva a polcról a csokit, elindult kifelé. Namjoon ekkor ért oda.
-Hozom a tortát! - sietett feléjük.
-Jó, jó, igyekezz! - sürgette.
Namjoon eleget téve a kérésének szedte a lábait, ám természetesen megbotlott. És rátenyerelt a tortára.
-Ilyen nincs - rázta a fejét Yoongi idegesen.
-Hozok másikat - kelt fel Namjoon a földről.
-NINCS! RÁ! IDŐNK! - üvöltötte Yoongi, majd kirángatott mindenkit az üzletből. (Előtte azért fizetett, bár nem igazán akart.)
Most
-Pontosan minek is van az évfordulója? - bámult Jin a tortája maradványaira.
-Hát öhmm, a szülinapodnak! - vágta rá Namjoon frappánsan.
-Aha - nyugtázta Jin keserűen.
-Miért ilyet hoztál? - förmedt rá Namjoonra Yoongi halkan.
-Ez volt az egyetlen.
-Na és ki az a Harold? - bökött a csákójára Jin egykedvűen.
-Nem az a középső neved? Kim Harold Seokjin - mentegetőzött Jimin.
-Idióta - sziszegte Yoongi.
-De! - emelte fel Hoseok a mutatóujját. - Hoztunk bonbont. Yoongi, add oda.
-Na végre valami jó! - vidult fel Jin, amennyire a helyzete engedte. - Milyen ízű?
Yoongi előhúzta a háta mögül a dobozt és fintorogva átnyújtotta.
-Epres.
Ha Jin ölni tudott volna a pillantásával, mind ott döglöttek volna meg.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro