//Telefonon jobb olvasói élményt nyújt//

~Milyen legendás egy trió... bevallom, kicsit féltékeny vagyok, hogy nekem nincs ilyenem... vagyis van, de egy személyben.

A tekinteted Nagitora tévedt, akit szintén ritkán hallasz nevetni, de ettől csak még értékesebb lesz minden ilyen pillanat.

~Mintha láncok tartották volna vissza, és most végre megszabadulhatott tőlük... ebben a nevetésben ki lehetett hallani az évek alatt összegyűlt visszafogottságnak minden mélyen elnyomott örömét, s most felszínre törve ilyen szépnek hallatszik...

A szemüveges fiú megvárta, amíg a hangulat elapad; lehet kívűlről hidegnek és megközelíthetetlennek tűnik, de valójában korántsem ilyen... igenis érdekli, hogy mi zajlik a többi tanulóval. Nem akart ünneprontó lenni, ezért várt.

Mély levegőt vett, majd hogy mindenki jól hallhassa, fellépett egy székre. Ettől Taka majdnem elájult.
–Óvatosan, Byakuya-san!
–...Nem fogok leesni. Szóval véget ért az első napunk, és ha az agytekervényeitek még működnek, emlékeznetek kell arra, hogy mit említettem ma reggel.

Multiple Choice Question

Narrátor:

Az első Több Választásos Kérdés mindjárt elkezdődik. Szeretnél többet megtudni?

1)Egyáltalán nem!
2)Hát persze!

Időnként meg kell válaszolnod néhány több választási lehetőséges kérdést. Általában könnyűek, és nem lesz problémád válaszolni rájuk.

Viszont mivel ez nem egy videójáték, hanem egy író alkalmazás, kicsit bonyolultabb ezt kivitelezni, de nem lehetetlen.

Ha kapsz egy kérdést, adunk 2 vagy több válasz lehetőséget.
Ezeket a fentiekhez hasonlóan fogjuk jelölni.

Minden eshetőséget le fogunk írni, így persze lehet csalni, de ha tisztességesen olvasol, akkor követed a lépéseket:

1. Válassz egy választ, most ez legyen az 1)

2. Görgess addig, amíg vastagított betűkkel és számokkal a következőt látod:
"1) eshetőség"

3. Ha elvéted a választ, azaz rosszul válaszolsz, görgess vissza a kérdéshez, és ha kell, kizárásos alapon nyerhetsz. Erre viszont nem lesz szükség, hisz annyira nem lesznek bonyolultak a kérdések, plusz nem vagy agyhalott.

+4. Igen, gondoltunk arra, hogy megismételjük a kérdést minden rossz eshetőség után, de akkor nagyon hosszú lenne a fejezet.

+5. Csapatunknak jól esik, ha nem csaltok, de nyilván ezt mi nem tudjuk ellenőrizni. Ha ez az egész neked nem tetszik, akkor csak görgess egy csomót, és kapcsolódj vissza a sztoriba.

+6. Még ha rosszul is válaszolsz, akkor is kapsz egy kis szituációt, amit ezzel váltottál ki. A sztoridat nem fogja befolyásolni, de csak a helyes válasszal mehetsz tovább.

Jó szórakozást!

Mit mondott Byakuya ma reggel?

Státusz
❤❤❤❤❤

~Az a bizonyos valami diktálja a napjainkat...

1) Eshetőség

–Byakuya-san... Tokonak parancsoltad, hogy maradjon csendben, nem? – kérdezted.

–Igen, mert idegesítő. – sóhajtott a fiú, majd rápillantott az említett lányra.
–M-mester, nekem csak élvezet, ha a kutyádként kezelsz!
–... pontosan ezért mondtam, hogy engedély nélkül fogd be azt a mocskos szád.

~Ne, elcsesztem! Túlságosan eltereltem a témát, és most minden kínos lett...

💔❤❤❤❤

2) Eshetőség

Ránéztél Byakuyára, aki felszólított.

~Mint valami tanár-diák szituáció... ezt vajon tudatosan építi ki?

–Byakuya-san... a papírt vetted elő, amin a napi lehetőségeink vannak, igaz?
–Úgy van. Viszont ezt már egyszer felsoroltam, többet meg nem teszem. Ha kell, ott van a házam melletti asztalon, szolgáljátok ki magatokat.

~Oh basszus, elrontottam... pedig már közel jártam. Ha még egy kicsit tisztán tudnék gondolkozni, akkor sikerülni fog.

💔❤❤❤❤

3) Eshetőség

Tétován ránéztél a melletted ülő Nagitora, aki bíztatóan végigsimított a karodon.

~Oké... mostmár emlékszem.

A szemüveges fiú felé fordultál határozottan, aki rád nézett.
–Mondd, (Név).
–Byakuya-san... ha emlékeim nem csalnak, a szavazást hoztad fel, amire mindannyian helyeseltünk, igaz?
–Na, valakinek működnek még a fogaskerekei ott bent. A gyengébbek kedvéért arról szavazunk, hogy mi legyen a  holnapi közös program. Mivel ez egy tábor, gondolom a tanáraink ezért is küldtek el minket; szeretnék, ha a csapatunk összetartóbb lenne. Toko, hozd ide a kalapot, és a cetliket.
–Mesternek bármit! – azzal a lány elszaladt, de mire bárki is kettőt pisloghatott volna, visszatért.

–Na... Mindenki írja le, amit szeretne holnap csinálni, és rajta van a programterven. Ha hangyákat szeretnél taposni, kilőni magad az űrbe, esetleg verset írni, akkor ne írj semmit inkább, mert ezek nem közösségi programok.

Ha gondolod, írhatsz ide egy kommentet, hogy Te, mint kedves olvasó mit szeretnél csinálni holnap... és ugyan ez csak egy legenda, de lehet, meg fog történni valamikor, ha leírod...

[                        Cetli                       ]

Pár perc múlva össze is gyűltek a szavazatok, és Byakuya odaadta Makotonak a kalapot.
–Makoto, számold össze a szavazatokat, hogy mire érkezett a legtöbb. Valaki segítsen neki, mert tudjuk, hogy milyen szerencsétlen egyed.
–Számolok én vele. – szólalt meg Kyoko, és kis idő elteltével fel is állt a sorrend.

–A legtöbb szavazatot a kirándulások kapták, azután a sportjátékok és a felfedezés...
–Akkor gyűjtsünk ötleteket a túrákhoz.

Többen összenéztetek egymással, hogy mi legyen.
–Egy... erdőtúra hogy hangzik mindenkinek? – vetette fel Himiko.
–Van néhány tanösvény, amin mehetünk. A fák törzsén vannak ilyen jelek, amiket figyelhetünk, és akkor nem veszünk el. – magyarázta Tenko.
–Felőlem lehet, de ne egyszerre 30-an menjünk... Vagy kis csoportokban megyünk különböző utakon, vagy bevárjuk egymást.
–Ha senkinek nincs ellenvetése, akkor ez lesz a terv... mivel egyesek sokáig alszanak, gyülekező 11:20-kor lesz, és indulunk 11:30-kor. Akinek valami közbejön, vagy csak szimplán nem akar jönni, most van esélye felszólalni, vagy pakolás után odajönnie hozzám.

Amint Byakuya befejezte, csend lepte el a helyszínt.
–Ezt egyetértésnek veszem. Akkor hát pakoljunk össze, takarítsunk el, és mindenki menjen lassan aludni.

Most Hajime volt a soros a mosogatásban, szóval gondoltad,  segítesz neki.

–Örülök nektek, (Név). – mosolygott rád a fiú.
–Oh, amúgy nem járunk...
–V-várj, miért nem?! – lepődött meg Hajime, és véletlenül majdnem összetört egy tányért a nagy kapkodásban.
–N-nem beszéltünk még róla...
–...(Név). Ha most megprankelsz, akkor haha, bedőltem, ügyes voltál.
–Nem, félreérted, még nem beszéltük meg, hogy együtt vagyunk. – töröltél el egy edényt.
–Akkor a tanításaim egyik fülén be, a másikon kimentek.

Hajime hirtelen megfordult, és felemelte a hangját.
–NAGITO KOMAEDA, GYERE CSAK IDE!

A megszólított félénken odasétált hozzátok, mint egy fiú, akit épp kioktat az anyja.
–Mit mondtam, mit csinálsz miután szerelmet vallasz valakinek?
–Ömm... megfogod a kezüket? – vörösödött el Nagito.
–Igen, de nem teljesen. Mégis hogy akarsz egy barátnőt, ha nem kérdezed meg a
nagybetűs kérdést? – csapott a homlokára az ahogés.
–Jól van, értem... Anya.

Erre Hajime vörösödött el, és frusztráltan újra nekiállt mosogatni.
–(Név), hagyd ezt... Menjetek csak aludni. Majd holnap reggel találkozunk, oké?
–Köszi, Hajime. Tényleg.
–Sz-szívesen.

Nagito megfogta a kezedet, és kettesben visszasétáltatok a házakhoz.

A csillagok alatt így állni eléggé romantikus volt, nem kevésbé a fiú meleg kezének érintése.

–(Név)... Először is sajnálom, hogy ilyen szerencsétlen vagyok... másodszor pedig... kérlek ne értsd félre, de...

~Ez nagyon kínos lesz. A szavakat már megint nem találom, a fenébe...

–T-tudod... éjszaka kicsit fázom néha, és azon gondolkoztam, hogy nem akarnál-e felmelegíteni engem? És n-nem, nem csinálnék semmi olyat, amit nem akarsz, hiszen még nem is... még nem is csókoltalak meg még... d-de ha nem lenne gond, akkor aludnál velem együtt ma?

Emlékszel, amikor azt írtam, hogy amennyire vörös voltál, olyat nem láttam még? Tévedtem. Lassan áttérünk a vörösség egészségtelen határán, de kíváncsi vagyok, hogy mennyire fogod bírni.

Mivel épkézláb szavakat se tudtál összerakni – részben a fáradtság miatt, részben emiatt – nemhogy mondatokat, így csak bólintottál.

~Ne pánikolj, ne pánikolj, ne pánikolj, csak együtt fogunk aludni. Aludni. N-nem megy, nekem épp ez is elég ahhoz, hogy hevesen verjen a szívem!

–A-akkor m-mindjárt jövök... – böktél ki egy félmondatot, majd gyorsan átöltöztél a házadban.

~Úristen miért ujjatlan a pizsamafelsőm?! J-jó, mindegy, mély levegő, mély levegő...

Engedted egy kicsit, hogy a világ lelassuljon, és fogjuk rá, hogy tudtál tiszta fejjel gondolkozni.

–Oké... meg tudom csinálni. Nem lesz semmi baj, Nagito rendes fiú.

Megfogva az egyik vékonyabb ágytakaródat becsuktad az ajtódat, ráfordítottad a kulcsot, és kopogtál a fiú ajtaján.

Mivel nem kaptál rögtön választ, belestél az egyik ablakon, és láttad, amint épp leveszi a pólóját.

~Hiiiii huu hűű... ezt... nem láttam. Nem, nem...

Kicsit hangosabban kopogtál, ezt már meghallotta.
–K-kerülj beljebb... – nyitott ajtót egy félmeztelen Nagito.
–H-Hé, v-vegyél fel egy pólót legalább! – fordultál el gyorsan.
–J-jó, egy pillanat.

Gyorsan felkapott egy pólót, majd beinvitált még egyszer.

Jó tinédzserekhez híven mindketten rettentően fáradtak voltatok, így mindketten bemásztatok a fiú ágyába. Te voltál a faltól távolabbi oldalon, és eleinte kicsit kínosan érezted magad, úgyhogy betakaróztál.

–(Név)... így jobb? – közelebb kúszott hozzád, és tartózkodva ugyan, de fél karral átölelt.
–I-igen...

Szó szerint érezted az enyhén mentolos lehelletét a nyakadnál.

Gyengéden elfordította a fejedet felé, és megpuszilta a homlokodat.
–Jóéjszakát... és köszönöm.

Hamar elnyomta mindkettőtöket az álom, és észre sem vettétek, hogy egyszerre vesztek levegőt, és fújjátok ki.

~Együtt.