- Kimentem. - Virul Viktor, sokadszorra megnyerve a játszmát.

Az este kellemesen telik, azt leszámítva, hogy a vendégek nem igen szólnak egymáshoz. Yurio a szokottnál bunkóbb, Elinor viszont kedvesen beszélget, tökéletesen elrejtve az érzelmeit. A vacsora közben is távol ültek egymástól. Viktor rögtön megneszelte a változást, Yuri viszont csak örült, hogy viszont láthatja a barátait.

- Ez így uncsi. Viktor mindig elviszed az összes kört. - Neveti Elinor, és ledobja a kártyáit.

- Ha valaki profi, kisszívem! - Viktor vállat von, lopva figyeli a szőke reakcióit a becenév hallatára. Csalódnia kell, orosz társa arca fapofa marad. - Yuri! - A japánra néz. - Mi megyünk lefeküdni.

- De még csak tizenegy óra! - Ellenkezik a fekete hajú, de azért engedelmesen búcsúzik, és elbattyog a szobája felé.

- Igen, elég késő.

- Éppen ezrét maradtok ma itt nálunk. Kinyitható kanapé, benne az alvós cuccok. - Vigyorogja a fehér hajú, és gyorsan a szemüveges után fut. - Jó éjt! - És eltűnik az emeleten.

Yurio csak morog valami káromkodás szerűt, végül fél kézzel megemeli a kanapét, és gipszes tagjával kezdi el kipiszkálni a takarókat. Elinor csendben segít neki, és tíz perc alatt megágyaznak. Elmennek mosdóba, elintézik az esti szokásokat - mintha csak számítottak volna rájuk, minden szükséges holmiból kettő volt előpakolva.

Nem egész húsz perc múlva már a sötétben fekszenek, és a plafonra merednek. Végül a szőke töri meg a csendet.

- Átköltözzek a földre?

- Nem. - Halkan felel, mondata kérésnek hat. Percekig nem szólnak egymáshoz. - Yurio...? - A sötétben a fiú kérdően fordul az edzője felé. Meglepi, amikor az felé mozdul. Élesen szívja be a levegőt, amikor a puha száj a övéhez ér.

- Ez mi akart lenni? - Nem tudja elfedi a döbbenetét.

- Semmi. - Súgja a lány, a sötétben paradicsom színűre pirulva. - Bocs.

- Ja, semmi baj. - A lány teste felé mozdul, és megismétli az előbbi tevékenységet. Arra ugyan nem számít, hogy edzője ellöki, de arra sem, hogy olyan készséggel viszonozza a csókot. Óvatosan bele markol a lány puha hajába, és hátra húzza a fejét. Ő engedelmesen követi a mozdulatot, csendben hagyja, hogy a gólya feltérképezze a nyakát is.

Halkan zihál, de nem szól semmit. Legnagyobb meglepetésére a fiú elhúzódik tőle, vissza fekszik a saját felére.

- Mi-...?

- Hagyjuk! - Szól oda a fiú csalódottan. - Nem foglak itt leteperni, főleg, hogy nem is akarod.

- Honnan veszed?

- Csak tudom. Ha akarsz valamit, nem ilyen közönnyel fogadod - Elfordul a lánytól, az oldalára fekszik, igyekszik elaludni. Nem sokkal később egy kéz kulcsolódik köré, a pólóján érzi a forró nedvességet. - Sírsz? - Ijedten megfordul, a sötétben a lány arcát fürkészi.

- N-nem... - Szipogja. - Bocsáss meg. - Kéri, és elcsuklik a hangja.

- Mindegy. - Magához öleli a pityergő lányt, és újfent aludni próbál. Csak nemlegesen morog, amikor megérzi magán Elinor száját. - Hagyd abba! - Szól oda élesebben, mint azt szerette volna.

- A-a! - Hangzik az elszánt válasz. A szőke próbál nem tudomást venni, hogy a boxere mintha egyre szűkebb lenne.

- Fejezd már be! - Zsörtölődik egyre kétségbeesettebben. Ha a lányt megérzi azt, annak biztosan tuti, hogy nem lesz jó vége.

- Mit is? - Ugyan ezt kérdezi, mint ő pár napja. Nagyon uralkodik magán, úgy harapja az ajkát, hogy kiserken a vére. Ha most elveszti a fejét, ki tudja, mi történne...

- Amit éppen művelsz. - Elfojt egy dühös nyögést. - Ne mááár! Miért csinálod ezt? - Kérdezi végül megadóan.

- Be akarom bizonyítani, hogy nem fogadtam az előbbit közömbösen. - Válaszolja a lány mély hangon, ami tovább ront a már amúgy is nem jó helyzeten. A fiú kényelmetlenül mocorog. Amikor pedig a lány keze elindul oda, ijedten kap utána, és vissza rántja a takaró fölé.

- Ilyet nem játszunk. - Nyüszíti. A hangja mintha nem is az övé lenne, reszelős és könyörgő. - Hagyd abba és aludj!

Elinor leplezetlen csalódottsággal felfordul, és előre mered a sötétbe.

- Két hét múlva döntő, Yurio. - Közli halkan.

- Tudom.

- Addig le akarok feküdni veled. - Jelenti ki Elinor. Egészen levetkőzi az eddig megismert jellemét, hangjában eltökéltség és vágy hallatszik. A fiú arcára döbbenet ül ki. - Utána vissza fogok menni Amerikába. Két hónapra. - Folytatja. Amikor a szőke egészen biztos a hangjában, csak akkor szólal meg.

- És aztán?

- Talán vissza jövök.