Tizenharmadik fejezet
- Júj! - Sóhajtja a lány elégedetten. - Ez fincsi volt. - Yurio egy morgással felel, hagyja, hogy Elinor elvegye a tányérját, és a mosogatóba tegye.
Közben kifejezéstelen arccal méri fel a lányt hátulról.
- És most? - Lehuppan a szőke mellé. - Mit csináljunk?
- Nem 'tom. - Feleli, és a telefonját kezdi nyomkodni. Percekig ülnek csöndben, Elinor a gólya arcát tanulmányozza, a fiú pedig kissé elpirulva a telefonján.
- Voltaképp mit csinálsz azzal a telefonnal állandóan? - A kék szemek kritikusan meredeken a kütyüre, Yurio pedig nem tud leplezni egy elégedett vigyort.
- Féltékeny vagy, Kiscica?
- Hah, csak szeretnéd. Szerintem ne-... - Szavát a saját mobilja szakítja félbe. Oda ugrik a pulthoz, ahol hagyta, és egy mozdulattal felveszi. - Yuri! - Kiáltja boldogan, Yurio pedig azonnal lejjebb ereszti a kezében világító tárgyat. - Persze. - Kis csönd. - Jaj! - Mosolyog, Yurio pedig össze szorítja az állkapcsát. - Köszönjük szépen. Indulunk is. - Leteszi a készüléket, és amikor megfordul egy dühösen csillogó zöld szempárral néz farkasszemet.
- Mit akart a Katsudon? - Csak a fogai között szűri.
- Meghívtak magukhoz. - Feleli a lány könnyedén, miközben igyekszik egy képzeletbeli revolverrel egyesével agyon lődözni a lepkéit.
- És te igent mondtál?
- Mit felelhettem volna? Szívesen vagyok velük. És szerintem te is. - A szőke fenyegetően támasztja le a két kezét a lány mellett, így csapdába zárva őt.
- Persze. - Sziszegi, és birtokló pillantással illeti Elinort.
- Mi van veled? - A kék szempár értetlenül mered a zabosan villámló zöldekbe.
- Tetszik neked a disznó!? - Indulatos, halk hangon kérdezi, mondta végére felviszi a hangsúlyt.
- Mi van?
- Tetszik Neked? A? Japán? Yuri? - Hangsúlyoz, úgy beszél, mintha egy idiótával társalogna.
- Yurio, Yuri Viktorral van. - Motyogja a lány elvörösödve.
- És aztán? - Kontrázik az idegesen. - Miért, te kivel vagy? - Ki akarja mondatni a lánnyal. Tudni akarja, ő is olyan érzésekkel fordul felé, mint ő az edzőjéhez.
- Nem tudom! Én kívül álló vagyok! - Elinor hangja kissé idegessé válik.
- Értelek.
Világosan a tudomására adta, hogy nem akar vele együtt lenni úgy. Akkor most? És ha nem is tudja, hogy ő, Yurio, hogy érez? Az nem lehet. Megcsókolta. ÉS a lány válaszolt is a gesztusra. Akkor talán annyira mégsem közömbös.
- Mikor mész vissza Amerikába?
- A döntő után.
- Jó. - Otthagyja a lányt, és öltözni kezd. - Jössz már? - Morogja hátra, Elinor pedig gombóccal a torkában kezd öltözni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro