Csak állnak ott, szótlanul, és ölelik egymást. Mint a barátok.

- Lassan ránk reggeledik. - Jegyzi meg Yurio.

- Hülye. - Nyüszíti még vissza a lány, majd az autójához vezeti a fiút.

§§§

- Ez így tök unalmas. - Jelenti ki elégedetlenül a fiú. Elinor ragaszkodott ahhoz, hogy szemmel tartsa őt, bár a hangulat sokszor fagyos, vagy éppen nagyon óvatos köztük.

Miután haza értek a kórházból, leültek vacsorázni, végül, mintegy levezetés képpen elő vettek egy társast.

- Harmadszorra kapsz ki! - Morogja a fiú. - Unalmas mindig nyerni. - Kap egy szemforgatást. - Elinor... - Úgy kezdi, mintha valami nagyon fontosat akarna mondani. A lány arca hirtelen megkeményedik.

- Nem akarom hallani! - Szól rá a fiúra. - Csináljunk valami mást. - Yurio-nak rögtön nem szép dolgok jutnak az eszébe. Elvörösödve kezdi el piszkálni a szőnyegből kiálló darabokat.

- Nézzünk mesét... - Jelenti ki végül kisfiúsan.

- Jó.Mit? -Csakúgy, mint korábban, letérdel a CD-s állvány elé, és olvasgatni kezd.

- Frozen... - Motyogja Yurio, és az arca teljesen vörösre válik.

- Mi? - Elinor vidáman mosolyogva fordul felé, a szemében hitetlenkedés ül. - Yuri Plistesky ilyeneket néz a szabad idejében? - Kérdezi derűsen. - Na, mindegy. Hadd égjek én is! - Azzal a magasba emeli a mese CD-jét. - Nekem ez is meg van! Ráadásul nem írt lemez! Bolti!

- Megvetted? - Yurio szinte rajongással szuggerálja a lemezt.

- Meg hát! - Kacagja a lány, és belöki a lejátszóba.

Az első hangok felcsendülnek, ők pedig elhelyezkednek a kanapén. Éppen ott tartanak, amikor Elsa elmenekül Erendale-ből, amikor a szőke ismét szorongva fordítja a pillantását a lányra.

- Elinor?

- Hm? - Felé fordul, kíváncsian várja a mondandót.

- Izé... Ó, basszus! Ez az egész hülyeség lerombolja az imidzsemet! - Szitkozódik. - Inkább meg sem kérdezem! - Jelenti ki sértődötten, majd macska üzemmódra váltva bele dől a lány ölébe. - Remélem, nem baj. De ha az, akkor is ez van. -Közli, majd megjegyzi magában, hogy hirtelen milyen meleg lett a szobában...

- Ha most azt mondanám, hogy áll fel, mit tennél?-Elinor lebámul Yurio zöld szemeibe.

- Semmit. Nekem most jó itt. - Jelenti ki kekeckedve.

-Oh, értem. - Nekem is nagyon jó. - Gondolja még magában.- Ki a kedvenced? - Kérdezi a mese nagyjából felénél a fiútól.

- Swan! - Jelenti ki  Yurio magabiztosan.- Neked?

- Nem tudom. Most látom először.

- Megvetted és meg se nézted!? - Hitetlenkedik Yurio.

- Hajjaj,ezért mennyi jár? - Kérdezi a lány tettetett ijedtséggel.

- Életfogytiglan. - Feleli a szőke, majd ismét az animációt kezdi figyelni. - És Elinor?

- Hm?

- Kösz, hogy ide hoztál. Utálok egyedül lenni.

- Nincs mit. -Csak vissza suttog. - Szívesen tettem.

- Mit tennél akkor, ha... -Idegesen bámul a lányra. - Ha hirtelen most valaki csak úgy lesmárolna?- Elinor csak mosolyogva int a fejével.

- Nem tudom, de ezt nem most szeretném megtudni.

- Jó. Én viszont igen. - Egyetlen pillanat alatt felül, és a száját a lányéra nyomja. Ő csak elképedve bámul maga elé.

Most mit tegyen? Nem tolhatja el. Az igazat megvallva nem is nagyon akarja... Eszébe jut a fiú aznapi Viktornak tett vallomása. És ő, Elinor, hogyan érez? Hát, nem sokkal máshogy. Talán ő is...? Nem. De tetszik neki a fiú. Viszont nem akar hamis látszatot kelteni. Pedig végre itt az alkalom, hogy egy kicsit utat engedjen a gondosan elrejtett érzelmeinek. Csak egy kicsit...

Nem visszakozik tovább, válaszol a felkínált csókra, Anna problémája pedig már egyiküket sem izgatja igazán... 

§§§

Sziasztok!

Remélem, tetszett a rész. Ha igen, dobj meg egy csillaggal,vagy kommenttel. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, benézett, csillagozott, stb...

És nagyon nagoyn szépen köszönöm az én első feliratkozómnak, KipStar-nak, aki bekövetett! <3