Másnap reggelre Yurio láza úgy ahogy lemegy, már csak hőemelkedése van. Morgósan kel ki az ágyból, majd mikor tudatosul benne, hogy hol van, elvörösödik. Fogát szívva, idegesen sétál ki a szobából, és arra felé indul, ahol a mosdóra emlékszik.

Percekkel később, szinte teljesen felébredve, masírozik ki a nappaliba, ahol Elinor még alszik. Látja az arcán, hogy mennyire fáradt, és azt is, hogy csak nem rég feküdhetett le; a szemei alatt feketés karikák vannak, a szája ki van repedezve, mintha ő maga idegbeteg lenne.

A szeme a megengedettnél több ideig időzik a sebes ajkakon, végül piruló füllel elfordul, és a lehető leghalkabban szerez magának egy pohár vizet. Leül az egyik fotelba - idő közben előszerválta a telefonját - és egykedvűen kezd el nyomogatni. Két óra telik el így,csendesen kockulva, végül megunja. Étvágya nincs, helyette erős késztetést érez arra, hogy felébressze a lányt.

Unatkozik. De nagyon.

- Meg fogsz fázni. - Figyelmezteti egy reszelős hang. A lányra pillant, ő álmos fejjel, szétaludt hajjal néz rá. Kedvesség árad belőle, feláll, és a fiúra terít egy pokrócot. - Legalább ennyit. De az enne a legjobb, ha lefürödnél, és tiszta ruhát vennél fel.

- Neked meg az lenne a legjobb, ha vissza feküdnél aludni, mert úgy nézel ki, mint a mosott szar. - Közli Yurio kíméletlenül. Olyan érzése támad, hogy most neki kell gondoskodnia kicsit a lányról. - Úgy értem, elég... öhm... ramatyul nézel ki. - Teszi hozzá egy fokkal normálisabban. Elinor fáradtan felnevet és legyint egyet, miközben kimegy a konyhába.

- Kérsz valamit?

- Ne fáradj, már kiszolgáltam magam. - Felmutatja a pohár vizet, azon kapja magát, hogy szemérmetlenül újra és újra végig méri a lányt hátulról.

- Nem tudod, hogy ilyenkor nem szabad vizet inni? - Kérdezi ő rosszallóan. Kikapja az üveget Yurio kezéből, és megtölti almalével. - Ezt idd!

- Kösz. - Motyogja kelletlenül, és bele iszik a folyadékba. Szemét ismét a lányon legelteti, aki a konyhában forgolódik.

- Na, ma nem kapsz semmit enni. - Erre a kijelentésre idegesen kapja fel a fejét.

- Mi van? Növésben vagyok! - Mérgelődik.

- Persze. De lassan tizennyolc évesen kibírsz egy napot ropin és almalén. - Neveti a lány rekedten.

- Ropi és almalé... Nem hangzik túl jól... - Nyögi fájdalmasan. Mindegy, úgysem éhes. Legalábbis nem kaja ügyileg. Inkább máshogy.

- Jézusom... - Szitkozódik. Most komolyan arra gondolt, hogy... ARRA!?

- Mi az?

- Semmi! - Vágja rá gyanúsan gyorsan. Elinor csak bólint, és vissza tér az műveleteihez.

- Mit csinálsz? - Kérdezi érdeklődve a fiú, félre téve a telefonját.

- Kaját, amiből te nem kapsz. - Közli a lány gonoszul.

- Pff... - Feláll, és közelebb sétál Elinorhoz, hogy lássa, mit csinál. - Hmm... - Szólal meg, amikor meglátja a készülő tejbegrízt.

- Nem! - Hirtelen megfordul, eltakarva ezzel a tálat a fiú kíváncsi tekintete elől. - Nem kapsz... - Szólal meg kissé remegő hangon, amikor tudatosul benne, hogy Yurio nem kevesebb, mint tíz centire áll tőle. - Útban vagy. - Motyogja elpirulva.

- Te pedig nem adsz enni. - Vág vissza a fiú kekeckedve, szemét erőszakkal a lány kék tekintetén tartva.

- Mert tegnap kihánytad a jövő hetet is. És magas lázad volt. - Szabadkozik a lány.

- Elég gyenge indok. Éhes vagyok. - Magában persze hozzá teszi, hogy nem enni akar.

- Almalé és ropi. - Ismétli meg a lány kegyetlenül.

- Nem kell a hülye nyúltápod. - Yurio duzzogva ellép a lány elől, letesz arról, hogy ő tejbegrízt reggelizzen, de nem bírja ki, amikor Elinor elfordul, hogy megkeverje a tejet, alig észrevehetően végig simít a derekán. Mintha csak véletlen lett volna.

- Mit művelsz? - Kérdezi a lány ismét feszülten.

- Tessék? - Ártatlanul mered a konyha egyik csempéjére.

- Mindegy. - Megekeveri a tejet, de olyan hévvel, hogy fele kiloccsan a főzőlapra. - A büdös életbe! - Bosszankodik. - Add ide a rongyot, légyszíves!- A fiú a felé tartott kézbe nyomja a sárga tárgyat, és direkt hozzá ér a bőréhez. - Hagyd már abba!- Csattan fel a lány.

- Mi? Mit?

-Ajj! Csak ne érj hozzám! - Kéri.

- Nem tudom, miről beszélsz. - De az arca piros színe elárulja őt.

- Yuri Plisetsky, ülj le a fenekedre a nappaliban, és várd meg a nyúltápodat! - Vágja oda Elinor kétségbeesetten.

- Ideges vagy? - Mormolja a fiú.

- Nem! - A tej kifut, recsegve ég rá a főzőlapra. - Na, menjél te a jó... - Elharapja a mondatot. - Nem érdekel! Nem eszek tejbegrízt.

- Akkor? - Nem bírja eltüntetni a szórakozásának a jeleit. Szinte már derűsen figyeli az ideges lányt. Várja, mikor kezd el toporzékolni.

- Eszek én is ropit. Azt nem tudom elégetni. Hozzá teszem, azért égett oda a tej, mert valaki folyton megzavart. - Mormogja bosszúsan. Az edényt a mosogató felé viszi, de annyira remeg a keze, hogy a megmaradt fehér folyadékot a konyha padlójára önti. Yurio nem bírja tovább, hangosan felnevet, de persze csak röviden, hogy aztán derűs arccal vissza sétáljon a kanapéhoz.

- Nem értelek. Miért zavar téged a tanítványod társasága? Zavarban vagy tőle? - Ismét ártatlanul néz Elinorra.

- Csak szeretnéd.

- Na, persze. - Majd amikor azt hiszi, hogy az edzője nem figyel, halkan hozzá teszi: - Cica.