A dallam viszi a testüket, hamar ráérez a lényegre. Ismételten koreográfia nélkül táncolnak, mégis olyan összhangban, mintha a táncuk betanult program lenne. Teljesen egymásra figyelnek, úgy mozognak, mint egy összeszokott páros. A bőrük elkerülhetetlenül össze ér, és ő ezt egyáltalán nem bánja.

Amikor nem sokkal korábban a konyhában bosszantotta Elinort azzal, hogy minden adandó alkalommal hozzáér, az más volt. Akkor csak azért volt, hogy felidegesítse a lányt, ezúttal viszont ő vigyáz rá, nehogy tánc közben baja essen.

Furcsa elégedettség érzése lesz, akárhányszor megérinti Elinor bármely részét.

Megvédeni őt...

Kezd teljesen megbolondulni? Vagy egyszerűen tetszik neki a lány? Nem. Mindazok alapján, amit érez, ő egyértelműen szerelmes az edzőjébe.

- Milyen ismerős... - Gondolja magában, gúnyosan. Pedig ez mindent megmagyarázna. A bámulásokat, az öntudatlan hozzá bújást, a jóleső érzést Elinor keze nyomán. Annyira meglepődik a felismerésen, hogy majdnem elfelejti elkapni a társát. - Nem mindegy? Még egy hónap, aztán úgyis újra Yakov lesz az edzőm. Ez az egész baromság pedig elmúlik. Teljesen felesleges ezzel foglalkoznom. - Teszi hozzá magában.

A darabjuk véget ér, ők pedig hangtalanul felveszik a záró pozíciót. Várja, hogy a lány elhúzódjon az ölelés szerű helyzetből, ő viszont mozdulatlanul áll, szinte teljesen a szőkéhez lapulva.

Yurio éppen azon kezd gondolkozni, hogy vajon Elinor is hallja-e a szívét, ahogy dörömböl a mellkasában.

- Szép volt. - Jegyzi meg végül ő, mert kezd elvörösödni. Elinor nem válaszol, csak teljesen átöleli a fiút. De csak egyetlen pillanatra, aztán elengedi, és megcélozza a pálya szélét. Kilép a laptophoz, és keresgélni kezd.

-Szeretem ezt a számot. - Kezdi a lány, és elindítja. Vissza siklik a társához, és egy új, teljesen ismeretlen programot kezdenek el táncolni.

Köze öt perces dal, arról énekel, hogy az élet túl rövid.

Igen, ő valóban szerelmes. Ezt le sem tagadhatja. Ezt a vak is látja, bárhogy próbálja rejtegetni. A most érkező Viktor és Yuri viszont nem vak.

- Azta! - Kiáltja elképedve a fekete hajú, amikor vége a darabnak. - Ez valami csodálatos volt! Mióta gyakoroljátok?

- Ez egy random tánc, disznó! - Vágja oda Yurio idegesen.

- Wáó! Nagyon összhangban vagytok. - Jelenti ki Viktor, az arcán félreérthetetlenül sokatmondó mosollyal.

- Tudjuk. - Morogja a szőke, és igyekszik úrrá lenni a féltékenységén, amikor Elinor megöleli Yurit. Ingerülten a lány mögé siklik, és mint egy jelzésképpen az állát a nála alacsonyabb Elinor fejére támasztja. - Ti jöttök. - Közli , majd még figyelmeztetően Yurira sandít, végül próbál elmenekülni Viktor öntelt mosolyától.Idegesíti, tudja, hogy a másik orosz teljesen tisztában van a helyzettel. Amikor viszont a fehér hajú még egy kuncogást is megereszt, nemes egyszerűséggel leüvölti a fejét.

- MÁR MONDTAM, HOGY NE VIGYOROGJ ÍGY, HÜLYE GYEREK! ILYEN DEBIL FEJJEL DILI HÁZBA DUGNAK, BAROM! - Viktor csak bólint, még mindig kétfelé húzott szájjal.

- Bocsánat. - Teszi méghozzá szórakozottan. Yurio-nál ez teljesen kicsapja a biztosítékot, dühöngve indul le a pályáról.

- Egy kicsit ideges... - Jegyzi meg Elinor bocsánatkérően. - Nagy rajta a nyomás.

- Yuri, kezdj el bemelegíteni! - Adja ki az utasítást a fehér hajú, majd karon fogja Elinort és levonszolja a pálya széléről. - Mi pedig addig is cseverésszünk kicsit! - Leülnek, a fiú pedig kérdőn fordul Elinor felé.

- Hogy vagytok? Mostanában nem találkoztunk. - Kezdi a lány kedvesen.

- Tegnap össze futottunk.

-Jaj, az csak futólag volt! - Szabadkozik.

- Röpke két óra igazán nem sok. - Viktor komolyan bólint. - Mi van a kis tigrissel? - Kérdezi.

- Jól van.Meggyógyult, még kicsit gyengécske, de jól lesz a versenyig. - Elégedetten mondja, látszik rajta, hogy nem tudja, Viktor miről is akar vele beszélni.

- É? Hogy áll a lányokkal?-Nem vár tovább, a témára terel a szót, de a lánynak még így sem esik le.

- Nem tudom. Nem beszélgetünk ilyesmiről. - Vallja be a lány, miközben fél szemmel a melegítő Yurit figyeli.

- Amennyire én ismerem, nem is fogtok. Nem fogja kimondani, csak éreztetni.

- Hogyan? -Elinor kíváncsian néz Viktor kék szemeibe.

- Mondjuk közelebb van az illetőhöz, mint másokhoz. Kedvesebb vele, vigyáz rá, és néha még bújik is. - Jelenti ki Viktor. - Egyedül a nagyapjával ilyen közvetlen. - Majd kis habozás után hozzá teszi. - Meg veled.

- Természetes, az edzője vagyok.-Feleli erre Elinor olyan könnyedén, hogy a fiúnak lejön, még mindig nem vette a célzást. Úgy dönt, kicsit drasztikusabb módszerhez folyamodik.

- Szűz vagy? - Kérdezi nyíltan. Elinor elvörösödik, és dadogni kezd.

- Na, de Viktor... Ez mégis milyen kérdés...? - A füle lángol, szégyenkezve hajtja el a fejét.

- Igen, még az. És még az is marad egy ideig. - Morogja egy ideges hang a lány háta mögül.

- Oh, Yurio! Vissza jöttél? - Viktor még mindig ügyeskedik, de a fiú reakciója már teljesen biztossá teszi a feltételezéseit.

- Nem, csak hallucinálsz, balfék... - Dohogja a szőke. - Éhes vagyok. - Jelenti ki. - Viktor, gyere velem! - Szól még hátra mogorván, és -immár cipőben - elindul, az említett pedig készséggel követi.

-Kérlek, figyelnél egy kicsit Yurira? Mindjárt vissza jövök. - Elinor bólint, Viktor int, és eltűnik a pályára vezető ajtóban a szőke korcsolyással.

§§§

Na,helló, helló! :)

Ha tetszett, csillagot neki, és ha van kedved/időd/lélekjelenléted, kérlek, kommentelj, és írd meg, hogy mit változtatnál a blog menetén.

Terveim szerint nemsokára vége a történetnek, a Grand Pix utáni időszakot nagyrészt már a képzeletetekre bízom. ;)

Lana Ignis