- Nem fogom azt csinálni, amit te mondasz! - dühöng Yurio. Korcsolyája végét a jégbe vájja, így kis krátert csinál a befagyott vízbe.

- Csak segíteni szeretnék - próbálkozik tovább a lány. Amióta a fiú megtudta, hogy Yakov egy kis időre nem őt fogja edzeni, szinte állandóan dührohamai vannak. Mindenen ki tud akadni. - Kérlek szépen! - könyörögve néz a fiú dühösen villogó, zöld szemeibe. - Csak még egyszer utoljára. Utána békén hagylak, elmehetsz! - összeszűkíti a szemeit, majd bólint egyet és kezdő pozícióba vágja magát. Mielőtt becsukná a szemét, és úgy várna a zene kezdődésére, még látja, ahogy Elinor elmosolyodik.

Bele adja minden dühét, ami Yakov, Lilia, Elinor, Viktor és Yuri ellen irányul. Úgy érzi cserben hagyták. Végig táncolja, olyan hévvel, hogy mire a három perces darab véget ér, ő alig tud megállni a lábán.

- Na? - kérdezi, a fáradtsága ellenére kekeckedő hangon, össze húzott szemöldökkel.

- Jó volt - jelenti ki a lány komoly arccal, de a szemében ott bujkál a mosoly.

- Persze. Én csináltam - jegyzi még meg, majd köhög egyet, és elindul a legközelebbi pad felé. - Egyébként, nem akarsz végre rendes edzést tartani? - Elinor mellé ül, felvonja a fél szemöldökét.

- Nem fáradtál ki eléggé? - néz rá csodálkozva.

- Nem! Olyan órát akarok, ahol nem csak táncikálok, te pedig bólogatsz, ahogy eddig! - kiáltja fel idegesen.

- Rendben - Yurio meglepetten figyeli, ahogy a lány letérdel elé, és elkezdi kifűzni a korcsolyáját. Nem szól semmit, csendben tűri, hogy Elinor feladja rá a cipőjét, és megkösse. A lány felemeli a korit, majd ezüstszínű pengéjét egy rongy darabbal szárazra törli, majd ugyan ezt megismétli a másikkal is. - Holnaptól úgy foglak edzeni, ahogy engem hajtottak annak idején - olyan komolyan néz a fiú zöld szemeibe, hogy Yurio-nak akaratlanul is Viktor arca jut eszébe.

- Jó! - bólint rá elszántan.

- Előre bocsátom, hogy a holnapi naptól még a beledet is ki fogod dolgozni az óráimon.

- Nem érdekel! - vág a szavába. - Megnyerem azt a rohadt érmet! Nem érdekel, mi az ára! - dühösen, mindenre készen beszél. Elinor csendben mosolyog, majd feláll a kispadról, és egyszeriben egészen közel hajol a fiúhoz. Annyira, hogy Yurio érezni véli a lány parfümjének nyárias illatát. Zavartan mered a kék tengerbe, nem tud megszólalni, pedig legszívesebben a lány szeme közé vetne egy sértést. Végül Elinor csak óvatosan megfogja az Oroszországos pulcsijának a szélét és egy határozott mozdulattal össze húzza a cipzárt a fiú körül.

- Meg fogsz fázni - ujjával óvatosan megböki a fiú puha orrát. - Te hazug vagy - nevet fel.

- Mi? - értetlenül mered a lányra, igyekszik leküzdeni a hirtelen közelségtől felébredő pillangóit.

- Puha az orrod. Remélem, nem abban hazudtál, hogy megnyered a versenyt! - int, majd csendesen elsétál, és ott hagyja a fiút. - Holnap hatra legyél itt! És délután körülbelül ugyan eddig nem tervezz semmit! - az ajtó becsapódik, Yurio pedig végre megengedheti, hogy elvörösödjön.

Gyűlöli a lányt, minden kis zsigeréből, de edzőre szüksége van. Meg fogja nyerni ezt a versenyt. Megint. És ha ehhez Elinor segítsége szükséges, akkor rá fogja bízni magát.

***

Na, kész vagyok! Rövidecske lett, de az előző meg túl hosszú. Ezt még majd be kell lőnöm... 😊

Remélem tetszett, köszi, hogy itt jártál, és kérlek, hagyj nyomot magad után!

Lana Ignis