- Unatkozok. - Jelenti ki Elinor. Yurio fel sem néz a telefonjából, csak megrántja a vállát. 

- Tégy ellene. 

- Na, kösz a hasznos tanácsot. - Elinor szórakozottan bele túr a hajába.  

- Én mondtam, hogy menjünk el edzeni... - Tett szemrehányást. 

- Nem. Még egy pár napig pihi van. - Feleli Elinor olyan határozottan, hogy még Yurio is végig gondolja a vele való vitatkozást.

- Jól vagyok. Túl aggódod... - Fújja végül. 

- Nem igaz. Még mindig hőemelkedésed van. - Közli a lány.

- Honnan veszed? 

- Látom. Egyébként pedig tegnapelőtt még olyan rosszul néztél ki, hogy a végén már a kórházra is gondoltam. - Yurio igyekszik palástolni a meglepettségét, de nem nagyon sikerül neki. 

- Hogy érted? Három körül kidőltem. - Komolyan kezd kíváncsi lenni. Reméli, nagyon remélni, hogy nem tett semmi hülyeséget. 

- Lerúgtad a takaródat, forgolódtál, dobáltad magadat, mászkáltál, végül közölted velem, hogy te ma döglöttbaktériumfosadékgombát akarsz enni, lópite-pecsenyével ( megjegyzés: ha jól tudom, létező kaja...) - Yurio elképedve ámul Elinor kék szemeibe. 

- Fúj... - Nyögi ki végül elzöldült arccal. Felpattan, és a vécébe rohanva kiadj magából a ropit és az almalét. Elinor a földön fetrengve nevet. A fiú émelyegve kecmereg vissza a kanapéra, és magzat pózba húzza magát. - Nem vicces... - Suttogja a még mindig kacagó lánynak. 

- De igen! 

 -Tényleg csináltam ilyet tegnap? - Kérdezi végül megszégyenülve. Elinor megtörli az arcát, és vigyorogva mered a sápadt Yurio-ra. 

- Az utolsót leszámítva igen. - Vissza ül a fotelba, majd pár percig figyeli az egyenletesen szuszogó, sápadt Yurio-t. - Elmegyünk orvoshoz?- Sokkal inkább kijelentésnek hangzik. 

- Nem. - Makacsul megrázza a fejét. - Mindjárt jobb lesz... 

- Betegyek egy filmet? - Kérdezi Elinor, és már le is térdel a CD-k előtt. - Na, lássuk! Mit szólnál a... - olvasgat, szeme figyelmesen siklik a címeken. - Valami külön kívánság? - Néz hátra a válla fölött. Yurio leplezetlenül megcsodálja a lány arcát. 

Talán kezd neki tetszeni a lány? Nem, ez annál valamivel több... De nem tudja biztosra, elvégre még senkivel sem volt komoly kapcsolata. Tetszeni sem igazán tetszett neki senki. Pedig ez már valami más. Nem barátság. Az Otabekkel van. Nem is ellenféli "szeretet". Az a nyomi Katsudonnal van. Ez valami tök más. Ijesztő. 

- Öhm... - Nyögi végül. - Legyen mondjuk... Anasztázia. - Jelenti ki. Az első mesét mondja, mi az eszébe jut. Ráadásul még orosz is... 

- Az egy Disney-mese, Yurio. - Válaszolja Elinor szórakozottan, de azért belöki a lemezt a lejátszóba. 

- És neked vannak ilyen meséid? Apropó CD. - Vág vissza a fiú. 

- Inkább maradj csöndben. Úgy aranyosabb vagy. - Morogja a lány, de a száján ott bujkál a mosoly. A mese elkezdődik, mindketten figyelmesen szemlélik az eseményeket. Alig telik el húsz perc, Yurio fészkelődni kezd, majd minden különösebb figyelmeztetés nélkül a fejét a lány ölébe hajtja. Úgy bújik hozzá, mint egy macska. Elinor automatikusan piszkálni kezdi a haját, amit legnagyobb meglepetésére a fiú egy apró dörgölőzés félével helyesel. 

Mire a mese utolsó néhány jelenetéhez érnek, Elinor elbóbiskol, keze még mindig bele mélyed Yurio szőke tincseibe, a fejét enyhén hátrabillentve támasztja a háttámla magasított részéhez. Ő élénken figyel, amikor pedig a stáblistát mutatják, fél füllel figyel a zenére. Figyelmesen nézi az alvó lány arcát. És bár mennyire is ellenkezik miatta, meg kell jegyeznie magában, hogy Elinor nem is csúnya. Sőt, valójában gyönyörű. 

- Kuss... - Sziszegi maga elé idegesen. Elhelyezkedik, és lassan ő is elalszik.