- Lutz! - kiáltja Elinor, a jégen suhanó alak pedig engedelmesen ugrik. Kecsesen érkezik, addigra pedig már meg is hallja a következő utasítást. - Leszúrt! - hangtalanul emelkedik, majd érkezik. - Szép! - nem dicséri meg jobban, helyette letámaszkodik a palánkra. A szőke érdeklődve fordul felé. Arca teljesen vörös, a jégre pedig forró cseppek esnek.

- Jók voltak? - kérdezi, és igyekszik úrrá lenni a lihegésén.

- Nem voltak rosszak - felei, a fiút pedig egy pillanat alatt felhúzza.

- Mi az, hogy nem voltak rosszak?! - sietve a pálya széle felé siklik. Arca már nem csak a fáradtságtól vörös. Elinor csak mosolyog.

- Ha tudod, hogy tökéletes ugrásokat csináltál, miért kérdezed meg?

- Mert te vagy az edzőm? - kérdez vissza Yurio, egy pillanatra kiesve a szerepéből.

- Hoppácska! - kiáltja vidáman Viktor, majd hatalmas vigyorral Elinor mellé áll. - Mit nem hallok? Oroszország Jégtigrise edzőjének nevezte a kisasszonyt? - lérdezi, és felvonja a szemöldökét. - Csak nem elismerted?

- Nem! - zsörtölődik a fiú, a füle pedig olyan színű, mint az érett paradicsom. - Csak... - erősen gondolkozik. - Kell valaki, hogy kívülről nézze az amúgy tökéletes ugrásaimat. Ő meg pont erre járt.

- Hohó! - Viktor felnevet. - Te vagy a leghazudósabb orosz, akit a hátán hordott a Föld! - Yurio fejében bevillannak az előző napi képek, ahogy Elinor olyan közel áll hozzá, és megböki az orrát. Újfent színt változtat az arca, most halvány pirossá válik, a gyomrában pedig mozgolódni kezdenek a pillangók

Fránya dögök! - gondolja magában bosszúsan. - Menjenek a fenébe!

- Miért jöttél? - kérdezi végül ellenségesen.

- Igaz is! - Viktor Elinor felé fordul. - Yuri igényt tart a társaságodra, ezért szerettelek volna elhívni titeket ma ebédelni - kedvesen a lány vállára teszi a kezét, mire a mellette álló szőke fiútól kap egy ellenséges pillantást. Vigyorogva jelzi, hogy felfogta, és figyeli Yurio arcának változását, miközben leveszi a kezét a lányról. Az ellenségesen össze húzott szemek rögtön enyhülnek kicsit. Viktor csak szórakozottan kuncog egyet, Yurio pedig alig állja meg, hogy le ne üsse a fiút a jó fenébe. - Nos?

- Kicsit össze vagyok kuszálva, nem tudom, kinek mikorra ígérkeztem el - kezdi szabadkozva a lány. Yurio úgy kapja oda a fejét, mintha most mondták volna ki a halálos ítéletét. Aztán gondolatban jól leszúrja magát, amiért ilyen feltűnően lepődött meg. Emellett pedig van még egy fura érzése. De nem tudja mi az, azzal viszont teljesen tisztában van, hogy nem pozitív... - De! Van egy kis naptáram, ahova mindent fel szoktam firkantani! - vidáman indul el a pálya széle melletti kispadra, majd kissé lehajolva, a fiúknak oldalasan állva kotorászni kezd a kék és fekete sporttáskában.

Viktor még mindig figyelmesen szemléli a mellette némán ácsorgó Yurio mogorva arcát. Azt viszont még ő is észre veszi, hogy a fiú egyértelműen végig méri a lányt, figyelmesen megnézve a profilját, és a tőle lejjebb lévő részeket... Végül csak halkan morogva elkapja a fejét.

- Ma ebéd után még vissza jövünk edzeni - kezdi figyelmeztetően, zöld szemeit a másik orosz kékjeibe mélyesztve. - Időben vissza kell érnie. Utálok várni.

- Nem figyeltél? - Viktor egyértelműen szórakozik a fiún. - Mindkettőtöket elhívtam - sokat mondóan vigyorog, Yurio pedig nem bírja tovább, elengedi a kezét, és egy hatalmas tockost ad az ezüst hajúnak.

- MI EZ A FEJ, HEH!? NE MOSOLYOGJ ILYEN IDIÓTÁN, KÜLÖNBEN LEÜTLEK, BAROM! - fújtat, majd dühösen elszáguld.

- Jó hír! - Elinor vidáman mosolyogva int. - Ma épp szabad vagyok. Yurio? - furcsállva néz körbe, majd meglátja a pályán Ferrariként száguldozó fiút. - Mi a baja? - aggódva néz Viktor kék szemeibe, az pedig alig bírja legyűrni a mosolyát.

- Felhúztam kicsit - mondja ártatlanul.

- Hajjaj...

- Ilyenkor várni kell egy csöppet, utána lenyugszik - tanácsolja kedvesen Viktor. - Vagy ha nem... halálnak halálával halsz.

- Mifelénk ez a módi - feleli Elinor felvont szemöldökkel. Két lépéssel a jégen terem. - Triplát! - kiáltja oda, Viktor pedig elképedve figyeli, ahogyan a felbőszült Yutio száguldozás közben engedelmesen tökéletes tripla axelt ugrik. - Még ennyi az energiád?! - teljesen levetkőzi az előbbi kedvességét, hirtelen szigorú, kemény edző lesz belőle. - Akkor ne rohangálj, öcsém, mint a mérgezett egér! Rittberger! - halk suhanás, kecses földet érés. Elinor pár perccel később a hangfallal össze kötött laptophoz lép, majd ujját várakozóan az egér fölé tartja. - Elég lesz! Állj be! - a fiú ezt is csendesen teljesíti, látszik az arcán, hogy már lenyugodott kissé. Elinor bólint, majd elindítja a zenét.

Viktorra ismét meglepetés vár, Yurio programja három perces, és tele van ugrásokkal. A fiú mégis szinte hibátlanul végig viszi, amikor pedig vége, erőtlenül esik össze a jég közepén. Zihál, a fáradtságtól és a fájdalomtól könnyezni kezd a szeme. A lány arcáról eltűnik minden szigorúság, és boldogan nyargal oda a földön fetrengő szőkéhez.

- Ez az! Szép volt! - egyetlen mozdulattal az összeesett Yurio karjaiba veti magát, és szorosan átöleli. - Még soha nem volt ilyen jó - suttogja, a fiún pedig végig fut a hideg. Pár pillanatig dermedten térdel a lány ölelésében, végül megadja magát, és ő is átöleli Elinort.

- Kösz.

- Ha így teljesítesz, tiéd az arany - közli Elinor magabiztosan, ezzel elűzve Yurio haragjának utolsó darabkáit is.

- Még szép! - nyögi vissza, miközben igyekszik vissza nyelni a könnyeit. Annyira fáj mindene, hogy mozdulni is alig bír. Amikor aztán megpróbál felállni, egyszerűen össze esik, még mielőtt a feje nagyot koppanna a jégen, valaki elkapja, ő pedig átengedi magát az ájulásnak. Igen, ő tényleg keményen dolgozik velem. Meg fogom nyerni. Már csak ezért is.

***

Na, helló! 😊 Ismét itt, remélem tetszett. Ha igen, csillagot neki! Kritikákat is szívesen fogadok.

Lana Ignis