- Plistesky! - üvölt rá dühösen Yakov. - Hol jár az eszed? Figyeljél már ide! - rivallja.- Már harmadszor rontod el ugyan azt a nyomorul ugrást! Még egy hiba, és haza lehet ballagni! – a fedett jégpálya falai közt visszhangoznak a szavai.

- Tch... - ciccegi ő türelmetlenül, de még egyszer, megadóan elkezdi a programját.

Egy, hét, há' és! Ugrik, forog, de rosszul érkezik, és elesik a jégen. Nem akarja beismerni a „vereségét". Túl lett hajtva, úgy érzi, hogy a szíve kiszakad, a tüdeje ég, a lába pedig olyan nehéz, hogy megmozdítani sem tudja.

- Nem lett egy kicsit túlterhelve? – szól csendesen a balett tanárnő Lilina. - Már a földön fetreng.  - halkan beszél Yakovhoz. - Yuri Plistetsky, három másodpercet kapsz, hogy föltápászkodj, és ide gyere! - kiáltja oda. A fiú rögtön engedelmesen feláll, és kisiklik a pálya szélére. Szédül, a feje pedig lüktet, oxigén alig jut a tüdejébe. - Most haza mehetsz, pihenj, holnap hétre ott vagy a balett teremnél, jelentkezel nálam, és kezdjük az órát - adja ki az utasítát. Yuri csak kábán bólint egyet, megpróbálja össze kaparni a méltósága utolsó darabkáit, és lelép a jégről.

- Elinor, gyere! - szól fel Yakov a nézőtérről. Yurio idegesen oda kapja a fejét.

- Basszus... - sziszegi maga elé. Nem elég, hogy mindkét edzője előtt leégett, még egy valaki végig nézte a szenvedését. - Basszus! - ismétli hangosabban. Levágja magát a padra és heves mozdulatokkal kezdi el lehámozni magáról a korcsolyáját. Szemét közben végig a lányon tartja.
Ő elő lép az árnyékból, és lemegy a pályához vezető lépcsőn. Odalent aztán leveszi az élvédőket és fellép a jégre. Össze szűkült szemmel mered Elinorra, majd konstatálja magában, hogy nem a csupa izom, csontvékony lányok közül való, sőt...  Szinte már ducinak mondható, hosszú mogyorószín haja a derekáig ér, a szemei pedig mélykékek, mint az óceán. Alkata ellenére kecses, úgy siklik a jégen, hogy még az ő kritikus szemének is tetszik amit lát. Félre billentett fejjel figyeli a lányt, esze ágában sincs elmenni. Zsebre vágja a kezét, felhúzza a kapucniját, hátra dőlve elnyújtózik három széken, és mogorva arccal nézi a jégen lévőt.  A lány elkezd táncolni, ő pedig idegesen, tajtékzó háttal pattan fel.

- Ez az én programom! - üvölti le a pályára. Lerohan a lépcsőn, majdnem orra bukik, miközben dühösen hadonászik. - Miért táncolja ezt ő is?!

-  Először is nyugodj le! - szól rá Yakov. - Másodszor pedig azért, mert tudtam, hogy itt fogsz maradni.

- És? - türelmetlenül toporog.

- Azt akartam, hogy lásd kívülről. - feleli az edző legyintve. A program véget és, a lány kipirult arccal suhan oda a hármashoz. - Meg amúgy is...

- Nem volt rossz. - Lilina elismerően bólint a lány felé, Yurióban pedig elpattan az ideg.

- Micsoda!? Az ÉN programomat táncolja, és jobban csinálja NÁLAM!? - torka szakadtából üvölt, olyan a kinézete, mint egy dühösen fújó kismacskának. - Te... - őrjöngve mutat a lányra. Egyetlen pillanatig kiesik a szerepéből. A lány arcán a kedvesség vegyül az értetlenséggel, süt róla, hogy kissé naiv fajtából, való. - Te pedig... - újra próbálkozik, a feje pedig vészesen lilulni kezd a méregtől.

- Szia, Elinor vagyok. - kezdi kedvesen. - Te pedig... - nem tudja befejezni, mert Yurio idegbeteg hangon közbevág.

- ÉN vagyok az általad táncolt program gazdája! - sikolt.

- Pedig ez valami csodálatos volt! - rikkantja valaki a lépcsősor tetejéről. Viktor, oldalán a mosolygó Yurival. - Szia, Yurio! - köszön kedvesen, majd a két felnőtt felé is biccent egyet.

- NEM VAGYOK YURIO! - mérgében toporzékolni kezd.

- Pedig nekem annak tűnsz. - szól bele Elinor. – egészen olyan vagy, mint ő – látszik rajta, hogy szórakozik, pontosan tudja, hogy kik az előtte állók.

- Neked kuss van! – szúrja oda a fiú kegyetlenül. – Te program tolvaj!

- Micsoda!? – néz rá elképedten Elinor. Egy pillanat alatt levetkőzte a „de kis naiv vagy" kinézetet. Yurio másodpercekig némán pislog rá, majd újra egymás torkának ugranak.

- Úgy van! Az a tánc az ENYÉM, TE pedig szépen lenyúltad!

- Nem nyúltam le! Ne feltételezd rólam ezt, Yuratchka! - kiált vissza, mire Yurio-ban megáll az ütő. A homlokán kidagad egy ér, miközben más korabelit megszégyenítő hangerővel rivall rá a szórakozott lányra.

- TE SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN NEM LESZEL JOBB NÁLAM, NE HIDD! – vörös fejjel néz Elinorra. – SENKI SEM LEHET JOBB NÁLAM!

- Yurio, elég lesz... – Viktor szelíd erőszakkal próbálja leállítani az őrjöngő szőkét. Igyekszik megfogni a fiú karját.

– Hagyjál! –veeti oda, és kitépi magát Viktor kezéből. Tajtékzó háttal indul el a pályáról levezető ajtó felé, és hirtelen egészen úgy tűnik mint egy felbőszített tigris.

- Úgy kell neki.... – morogja Elinor, majd várakozóan Yakov felé fordul.

- Mehet még egyszer – mondja ő megadóan.

***

- Remélem nem baj, hogy meghívattam magam... – mosolyog Elinor, majd beleiszik a kávéjába. Viktorral és Yurival ül az egyik közeli teaházban.

- Jaj, ugyan! – Yuri elégedetten vigyorog, látszik rajta, hogy kedveli a lány társaságát. – Szívesen beszélgetünk veled – Viktor egyetértően bólint, majd eltűntet egy kis adag forró italt a poharából. A lány elmbamul, néha lassan megkeveri a kávéját.

- Van valami probléma? – kérdezi végül a szemüveges.

- Nem. Semmi – majd csodás mosolyt varázsol az arcára. – Hogy ez a kávé milyen finom! – kortyol, majd töretlenül derűs arccal folytatja a beszélgetést. – Yuri, te valami elképesztően korizol! – lelkesedik. Az említett elpirulva fészkelődik.

- Jaj, ugyan... – tetszik neki a dicséret. – Te sem vagy semmi.

- Köszi. Már van pár év gyakorlat a lábamba. Viktor, egyszer téged is megnéznélek – fordul az ezüst hajú felé. – A tévében meg a gépen nem jön át eléggé, hogy milyen is vagy.

- Nos, holnap talán a kedvedre tehetek.

- Remélem! – bólint.

- Mikor jöttél Moszkvába? – Yuri izgatottan néz a lányra, egy kicsit még közelebb is hajol.

- Tegnap érkeztem, Yakov kérésére.

- Yakovéra? – Viktor felélénkülve fordul a lány felé.

- Igen.

- Miért hívott?

- Nos, az majd holnap derül ki – mondja egy kacér mosollyal az arcán. Yuri nem tétovázik, tovább kérdez.

- Láttalak ma táncolni. Nagyon szép volt, profinak tűnsz... Indulsz a Grand Pixen?

- Nem, idén nincs rá alkalmam – a szemüveges fiú csalódottan néz rá, Viktor pedig hegyezni kezdi a fülét.

- Miért nincs?

- Van egy gólyám – feleli a lány egykedvűen. – Mellette aligha tudnék készülni a versenyre. Beégni meg nem akarok. Ez érthető.

- Ha kiöregszek, én is szeretnék másokat tanítani - jegyzi meg Yuri álmodozva. – Átadni a tudásomat.

- Én nem önszántamból választottam, hogy edző leszek – Viktor szeme egyre jobban csillog, mintha tudna valamit, ez pedig Yurinak is feltűnik.

- Nem kedveled a tanoncodat? – óvatosan kérdez, csak tapogatózik.

- Nem erről van szó, bár meg kell hagyni, az első találkozásunk lehett volna jobb is – jegyzi meg tréfásan.

- Mióta ismeritek egymást? – kérdez tovább Viktor, alig bítja legyűrni a mosolyát.

- Nem régóta. Még csak egyszer találkoztunk.

-  Egyszer? – kérdez ismét Viktor, hangja kissé megremeg az elfojtott nevetéstől.

- Igen, de akkor is jól lekiabáltuk egymás haját – kikerekedett szemmel legyint, majd bele iszik a kávéjába. – Öröm volt nézni. Aztán meg jól megsértődött – folytatja. Viktor nem bírja tovább, a hasát fogva hátra dől, és nevetni kezd.

- Az már igaz! Csoda jó szórakozást nyújtottatok! – kacagja. Néhányan feléjük lesnek, de aztán amikor látják, hogy semmi érdekes nem történik, vissza térnek a partnerükhöz, és tovább beszélgetnek.

- Viktor, mi van? Ott voltál, amikor találkoztak? – néz rá kíváncsian a feket hajú. Ő csak tovább hahotázik, majd amikor kicsit lenyugszik, kipirult arcca, vigyorogva néz Elinorra.

- Ott ám! – kiált fel. – Ide hívott – kezdi -, aztán meg jól a nyakadba sózta, mondván, hogy neki nincs elég ideje, meg hasonlók, ugye?

-  Aham. Mondhatom, nagyon örültem neki.

- Mondjátok már el, mi van! – nyüszíti Yuri türelmetlenül.

- Már úgy is mindegy... – mosolyog Elinor. – Mondhatod. Várni akartam vele holnapig, de hát ha így, akkor így.

- Na, mi van már? Kikészülök, ha nem tudom meg! Ki Elinor gólyája?

- Yurio – Yuri megugrik, felnyekken, és elképedve bámul hol Viktorra, hol pedig Elinorra.

-  Miii?! Yakov átadta Yurio-t másnak? – Viktor sokat sejtetően mosolygott.

- Yuri, nem tudod, ki ő, ugye? – Yuri kicsit megszeppenve jelzi, hogy nem. Edzője csak kedvesen átöleli őt.

- Sosem nézed a női korcsolyát?

- Uuu... Nem nagyon...

- Ez az első év, hogy Elinor kihagyja a Grand Pixet. Amióta nevezhet, mindig megtette. És kivétel nélkül elvitte az összes aranyat – Yuri padlóra esett állal bámul a lányra. Egyszerűen nem tudja elképzelni.

- Akkor ő még Viktornál is jobb? – annyira meglepődik, hogy nem veszi észre, hogy hangosan kérdezi.

- Hogy jobb! – kiált fel a fehér hajú. – Elinor még engem is tanított egy pár hónapig annak idejét.

- MI? – Yuri felpattan. Percekig némán áll, nézi a lány gömbölyded alakját, gyönyörű arcát, kedves mosolyát. Még mindig furcsa. – És te fogod edzeni Yuriót? – kérdezi végül, amikor sikerül leülnie.

- Úgy néz ki – Elinor elnézően mosolyog.

Órák múlva Yuri még mindig hitetlenkedve áll a tény előtt, hogy Elinor többszörös világbajnok. És hogy a lány mostantól jó ideig ott lesz a közelében.

- Viktor! – szólal meg a fiú mellett csendesen baktatva.

- Hm?

- Holnap elmegyünk és megnézzük Yurio edzését - jelenti ki határozottan.

- Ez csak természetes. Azt akarom, hogy lásd – feleli Viktor magabiztosan, majd kezét Yuriéra kulcsolja, és úgy ballagnak tovább.

***

Ha tetszett, hagyj nyomot magad után! 😊😍
Köszi, hogy elolvastad, kommentben pedig írhatsz nekem kritikát! 😊

Lana Ignis