Dᴇʟɪɴᴀ

A kedvenc ünnepem mindig is a Húsvét volt. Noha, nem azért, mert olyan nagy ünneplést csaptunk volna apával, sokkal inkább a Húsvéti sonka és kalács nyerték el a szívemet, amiket imádtam tormával és főtt tojással tömni magamba. Zsuzsa minden évben kitett magáért, egészen az idei évig, amikor is apám életében először hazaküldte az ünnepekre a családjához. Talán mondanom sem kell, Zsuzsa azt sem tudtam, hogyan szedje össze minden cuccát a lehető legrövidebb idő alatt. Büszke voltam apukámra, aki hatalmas örömet csempészett Zsuzsa lelkébe -még ha ez részben Dominik anyukájának az érdeme is volt, aki felajánlotta, hogy idén ő készíti a Húsvéti menüt. Zsanettnek azt már nem sikerült elérnie, hogy a munkamániás apámat Székesfehérvárra lecsalja és bedugja egy vendégszobába, távol mindenféle politikai dologtól, így a Szoboszlai család teljes egésze nálunk töltötte a szombat éjszakát.

- Mit segíthetek még? - Nagyon ritkán volt rá példa, hogy konyha közelébe kerültem, viszont ezúttal kifejezetten élveztem. Zsanett-tel tojásokat vágtunk félbe, hogy aztán répából kifaragott csőrrel, krumpliból készült fejjel és egész szem fekete borssal alakítsuk át kiscsibévé. 

- Kivennéd a vízből a piros tojásokat? - Kérdezte egy mosollyal arcán. - De vigyázz, fognak! - Figyelmeztetett, amikor rájött, hogy valószínűleg sosem csináltam még ilyet korábban.

Egy kanál segítségével, óvatosan halásztam ki több tíz darab tojást a lábasból. Dominik anyukája az én anyukámmá is vált, amióta megismertem. Eljárt velem shopping-olni, tanított engem sütni, főzni. Sok időt töltöttem Fehérváron még akkor is, amikor Dominik Salzburgban vagy Lipcsében volt. Az állapota még mindig nem volt száz százalékos, így továbbra sem játszhatott. Kétségkívül aggódtam érte, amit nem mutathattam ki Felé, hiszen neki megkérdőjelezhetetlen támogatásra volt szüksége tőlünk. 

- Tudod mi lett azzal a zsaroló kislánnyal? - Az ügynek már egy hónapja vége lett, azonban apám nem elégedett meg felfüggesztett börtönbüntetéssel és pénzbírsággal. Az őt közelebbről ismerő politikusok egytől-egyig, mind támogatták a Fest család teljes kisemmizésében. Felsóhajtottam.

- Elköltöztek Magyarországról, Fernanda apjának a vezérigazgatói címét elvette a vállalat és találtak néhány kétes dolgot a személyes könyvelésükben is- természetesen nem tudtam, hogy az utóbbi kinek a műve volt, viszont nem is akartam mindent tudni. Annyi biztos volt, hogy a munkahely elvesztése apám kezéhez kapcsolódott. - Azt tanácsolták nekik, hogy térjenek vissza Ausztriába- feleltem diplomatikusan. Ugyan az igazság az volt, hogy konkrétan meg lettek fenyegetve, hogy az éhhalál küszöbére kerülnek, ha nem tűnnek el nyomtalanul az országból. 

- Megérdemelték, nagyon buta egy lány- igaza volt Zsanettnek, Fernanda valóban egy pszichopata volt, ami csak elmúlt fél évben derült ki. Minden teljesen visszafelé sült el, mint ahogyan ő tervezte. Dominik és én továbbra is boldog párt alkotunk, apa és Dominik kapcsolata jobb nem is lehetne és nem utolsó sorban, Fernanda teljes tönkretette a családját. Ha jól hallottam, a János utcai villájukból, egy polgári lakásba költöztek Bécsben -az infó természetesen Elenortól származott. - Nagyon régén láttam a fiamat ilyen szerelmesnek- zavarta meg Fernandáról szóló elmélkedésemet a szőke nő hangja. Hatalmas mosolyra húztam arcomat. 

- Azt mondod? - Vigyorogtam miközben nekidőltem a konyhapultnak. Lelki szemeim előtt rögtön felrémlett Dominik arca, amitől szívem hatalmasat dobbant.

- Egyszer azt mondta nekem, hogy bármit megtenne érted- érdeklődve figyeltem szavaira. Éppen a még mindig vízben lévő sonkába szúrt bele egy kést -vagy valami ahhoz hasonlót. - Akkor azt mondtam neki, hogy hatalmas felelőséget von maga után ez a kijelentés, aztán megtudtam, mi minden történt veletek, mennyi szar- nézett fel rám egy pillanatra komoran, majd tett-vett tovább- azóta tudom, hogy tényleg nincs Domi számára olyan, amit ne tenne meg érted. - Úgy mosolyoghattam, mint egy eszelős. Halálosan szerelmes voltam Dominikbe és azt viszont hallani az anyukájától, hogy Ő is így viszonyul hozzám, földöntúli érzés volt. 

Hirtelen Dominik toppant be a konyhába. Gyorsan váltottam egy bennfentes pillantást Zsanett-tel, mire Dominik csupán ráncolta homlokát.

- Hol hagytad Szofit? - Kérdeztem tőle, mialatt felé nyújtott kezemmel közelebb húztam magamhoz. Egy mosollyal arcán lehelt apró csókot ajkaimra. Pillangóim rögvest repdesni kezdtek.

- Apával van, vagyis mind a kettővel- helyesbített. Zsolt és apa annyira jól kijöttek, hogy nehezemre esett elhinni, hogy apámnak úgy néz ki lesz egy haverja, aki nem politikai körökben mozog. Kétséget kizárva, furcsa párosítás volt. - Elmegyek edzeni kicsit.

- Elmegyek veled- vágtam rá kérdés nélkül, mire Dominik arca meglepetté vált. - Most mi van?

- Semmi- simította végig oldalamat. - Anya, nem bánod, ha elrabolom Delinát? - Fordult szülője felé, aki megrázta fejét.

- Nyugodtan, már úgyis készen vagyunk mindennel. A sonkának kell még pár óra- pakolászott be a mosogatógépbe. Valóban nem úgy nézett ki, mint egy cseppet is bánná.

- Magassarkúban nem jöhetsz- szúrta oda nekem Dominik úton a szobám felé, mire megforgattam kékjeimet. Halvány nevetéssel reagált. Kösz, ennyire hülye nem vagyok.

- Nem ugyanebben voltál eddig is? - Tettem megjegyzést ezúttal én, egy ördögi mosollyal arcomon. Dominik egy ugyanolyan fekete melegítőt vett fel, mint ami eredetileg is volt rajta.

- Nem- vágta rá sértetten, ezúttal én nevettem fel hangosan. 

Magamra húztam egy fekete farmert és Dominik színes pulóverjét, ami azóta is az én tulajdonomban áll. Ő már meg sem lepődött azon, hogy a rám kifejezetten nagy darabban tengetem napjaimat. A fekete melegítőhöz egy szintén fekete edzős pulóvert vett fel, amit a Lipcsétől kapott. Adtam magamban plusz egy pontot a csapatnak a kifejezetten feszülős darabért. 

- Ezt is kéred? - Mutatott a felsőre, jelezvén, hogy megint megbámultam. Válaszul hozzávágtam az éppen kezembe kerülő párnát, amit természetesen hárítani tudott. Nevetve hagytuk el szobámat.

- Delina, egy szóra! - Hívott oda magához apa, amint leértünk a lépcsőn. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, azonban ő nem mondott semmit. Dominik felé fordultam:

- Mindjárt jövök- mondtam Neki és követtem apát. Mi a fene van? Nagyon nem akartam semmilyen rossz hírt sem hallani. Végül az mosodába rángatott be. Mit keresünk mi itt?

- Apa minden oké? Megijesztesz- mértem végig furcsán. Egyszerűen csendre intett.

- Megismertem valakit, szeretnélek majd bemutatni neki- a kisördög rögtön jelezte számomra, hogy ez bizony egy újabb nő lesz, míg a kisangyal eszembe jutatta, hogy ezúttal legalább előre jelezte. 

- Hogy hívják? - Sóhajtottam fel. Látva apám arcán a könyörgést, megpróbáltam mimikámat kedvesebbé varázsolni. Tudtam, hogy rettenetesen bánta az Edina miatt történteket. Miután visszatértek az emlékeim, egy ideig még fagyos volt köztünk a hangulat, mígnem Zsanett világított rá arra, hogy nekem már csak tudni kellene, az élet mennyire kiszámíthatatlan és nem élhetek haragban egyetlen szülőmmel minduntalan. 

- Judit- menten elkezdtem lejátszani agyamban az összes Judit nevű politikust. Eltátott szájjal bámultam apámra, amikor ráakadtam egy névre.

- Apa, annak a nőnek férje van! - Utaltam Varga Juditra, aki valóban házas asszony volt. 

- Nem-nem! Ez most egy hétköznapi nő, semmi köze a politikához- nem tagadom, hatalmas meglepetésként ért, hogy nem derogált neki egy olyan ember közelébe kerülni, aki nem ismert. Valahol mégis örültem.

- Honnan ismered? - Nem tudtam még csak tippelni sem, hogy hol is találkozhattak egymással. Amikor elhagyta a házat dolgozni ment, ahol nem találkozhatott átlag emberrel, valamint még a közösségi médián sincsen jelen.

- Egyszer, amikor vártam rád kezelés után, Jutka odajött megkérdezni, hogy tehet-e értem valamit- arcomra levakarhatatlan mosoly kúszott. - Orvos és nagyon kedves. - Apám úgy beszélt a nőről, mint egy tizenhat éves kamasz az első barátnőjéről. Jól esett, hogy beavatott engem ilyen apró dolgokba is.

- Jól van, majd beszélek Dominikkel, hogy Ő mikor érne rá találkozni Jutkával- feleltem. 

Apa még egy utolsó ölelésben részesített, majd rákérdezett, hogy mégis mi lelt engem, hogy ilyen ruhákban akarom elhagyni a házat. Biztosítottam róla, hogy nem készülünk sehova sem menni, ami nem egy focipálya, ami látszólag megnyugtatta. 

Dominik már teljes harci díszben állt a bejárati ajtó előtt telefonálva. Felvettem fehér sportcipőmet és kifelé tereltem a házból.

⚜️⚜️⚜️

- Ezt hogy intézted el? - Fordultam körbe boldogan a Puskás Stadion füvének kellős közepén. Hitetlenül néztem körbe a hatalmas stadionban. A pályát körülölelték a piros székek, a legtávolabbi szektorokat nem is láttam pontosan. Elképzeltem ugyanazt a parázs hangulatot, mint ami minden válogatott meccsen van. Egy pillanatra belekóstolhattam, milyen érzés Neki itt játszani egy mérkőzést.

- Én vagyok A Szoboszlai Dominik- válaszolta megjátszott beképzeltséggel. - El kellett intéznem néhány telefont, amíg te Jutkáról csevegtél apukáddal- nevettünk. Mindketten boldogok voltunk. 

Dominik gondtalanul rugdalta a labdát, míg én örömmel néztem Őt a pálya szélén ülve. Ha valaki egy évvel ezelőtt elmondta volna nekem mi minden fog velem történi, biztosan bolondnak tituláltam volna. Tavaly szeptemberben még monoton éltem szingli életemet, aminek a legizgalmasabb percei apa politikai eseményei voltak, azóta pedig megismertem az egész magyar válogatottat, lett egy szex videós botrányom, jártam Salzburgban és Lipcsében, megismertem megannyi fantasztikus embert, elloptam apám Huracánját, elvesztettem egy időre az emlékeimet, százszor mentem szemben apámmal és nem utolsó sorba, ami miatt mindez megtörtént; Dominik barátnője lettem. A focista bárgyú tekintetemet látva kacsintott egyet felém. Mobilomat előhalászva készítettem egy rövid videót Róla, amit apró fehér szívecskével feldobva posztoltam az Instagram sztorimba. Gerda és Elenor reakciója perceken belül érkezett.

- Tetszik? - Lépett Dominik elém és húzott fel állásba. Olyan közel kerültem hozzá, hogy menten elpirultam. Ajkainkat pár centiméter választotta el egymástól. Dominik mindkét tenyere fenekemen pihent.

- Imádom- válaszom halk volt, mindvégig az igézően barna íriszekbe bámulva.

- Reméltem, hogy ezt mondod- lépett hozzám közelebb, egy papírlap sem fért volna be közénk. - Téged mégsem vihettelek egy random pályára- játékosan megforgattam íriszeimet.

- Ezért elhoztál oda, ahol elraboltam a szívedet? - Idéztem fel Dominik szavait, miszerint Ő megkeresett engem több közösségi oldalon is a szeptember találkozásunk után. Mindkettőnkben élénken élt a mai napig az a pár pillanat, aminek köszönhettük ezt a kapcsolatot.

- Nem tagadom, szerelem volt első látásra- vette birtokba számat szenvedélyesen. Belemosolyogtam csókunkba, valóban az volt. Sosem tudtam volna és nem is akartam kiverni fejemből azokat a képeket, még ha Szalai és Marco jócskán bele is rondítottak. Ujjaim Dominik arcát cirógatták, csókunk lassú volt. Bármeddig képes lettem volna azokat a telt ajkakat csókolni.

Ott állva a Puskás Stadion füvén tudtam, hogy nem vagyok átlagos, de többé nem akartam az lenni. Ugyan Dominik nem sejtette, de nélküle sosem jöttem volna rá erre.