Ahogy A két csapat találkozott, elszabadult a káosz. Felrepültem, hogy kövessem Samet, aki az égen cikázott. Egy Jól irányzott mozdulattal repülök neki, így mindketten a földre zuhanunk. Ott Sam úgy fordul, hogy felém kerekedjen. 

–Kicsinek könnyebb voltál – jegyzi meg, mire elnevetem magam. 

–Túl sokat reggeliztem – mondom, egyik kezemet kiszabadítva, és behúzok neki egyet. –Ettől függetlenül még szeretsz? – kérdezem meg, ahogy felülök. Ő mellettem térdelve törli le a vért az álláról. 

–Igen, és büszke vagyok, jól megtanítottalak – mondja vigyorogva. Felállok, de ő egy egyszerű mozdulattal rúgja ki a lábamat, így újra a földön kötöm ki. Morogva pattanok fel farkasszemet nézve vele egy ideig. Végül támadok. Könnyedén tér ki minden ütésem elől, hát persze, hiszen szinte ő nevelt fel. Elkapja a kezemet, annál fogva ránt magához, hogy a hátam neki nyomódjon. Hátra vetem a fejemet, eltalálva ezzel állát. Elenged, de gyorsan kirúgja az egyik lábamat, így megint a földre esem. 

Egy láthatatlan erő hátra ránt, egészen az egyik autónak. Kiáltva esek a földre. Négykézlábra emelkedve nézek Vandára idegesen. 

–Komolyan? – állok fel, és tolom ki mellkasomat, hogy aminek kell, az kiroppanjon.  

–Sajnálom– mondja, kezembe veszem az egyik hengeremet, amit hozzá vágok. Persze könnyen kivédi erejével, de amíg azzal foglalkozik, könnyedén lelövöm a kesztyűmmel. 

–Én nem annyira – jegyzem meg. A számban összegyűlt vért, a földre köpőm. Elindulok a hangár felé, hiszen minden bizonnyal oda akarnak eljutni a Kapitányék. Amint berohantam oda, vettem egy mély levegőt. Hátra túrom a hajamat, kicsit elgondolkodva. Tényleg ez a helyes? Vagyis, ha ez most beválik, és Tony el tudja intézni, már csak a felét annak, amit megbeszéltünk, akkor talán egy idő után minden helyre áll, és ez a vihar nem tesz minket teljesen tönkre. Döbbentem kapom tekintetemet a bejáratra, ami elé egy csomó törmelék esik. 

–Steve, kérlek – nézek a férfire, aki zavartan néz vissza rám.

–Sajnálom Kiskacsa... – mondja, mire tekintetem a mögöttük lévő lopakodó királyra siklik.

–Ez tényleg olyan fontos? – kérdezem, mire a barna hajú férfi néz rám.

–Mindennél fontosabb, hogy ne szabaduljanak ki – mondja, mire bólintok egyet.

–Rendben – emelem fel a kezemet, és lövök egyet a Párducra, aki így a földön köt ki. –Menjetek – mondom. Amint elrohannak mellettem, én a cica felé indulok.

–Félre, nem mondom még egyszer! – jelenti ki, mire megforgatom a szemeimet. 

–Ti Wakandaiak olyan modortalanok vagytok– jegyzem meg. Ahogy megpróbál megütni, elkapom a kezét. Remélve, hogy a ruháján keresztül is hat az erőm, megpróbálom előhozni a legrosszabb emlékeit, és a fájdalmait, de nem sikerül. Másik kezével megkarmolja az arcomat, de mivel kitérek előle, így épp csak simítja az arcomat. Megragadom az egyik baltámat, azonnal meglengetem, kicsit súrolva mellkasát. Ellök magától, kicsit hátra tántorodom. 

Mivel a repülő már felszállt, nem próbálom feltartani. Elfut mellettem, és a gépre ugrik. De semmi haszna. Felé fordulok kíváncsian. Feláll a földről, a repülőt nézi egy picit, majd elindul felém. Nem védekezem, nem hátrálok, jogosnak érzem a dühét, még ha nem is az. Út közben leveszi a sisakot, és eldobja azt. Ahogy elém ér, szemrebbenés nélkül nézek fel rá. 

–Nem ő tette– ismétlem meg magamat. Szája megrándul, de nem tesz semmit. Pedig azt vártam, hogy nekem esik, hogy megtámad, vagy kiabál velem, de semmi... Lehunyom a szemeimet egy pillanatra. –Sajnálom, ami az apjával történt, őszintén – mondom komolyan. Erre csak elfordul, és elsétál. 

***

A kórházban az egyik széken ülve vártam, hogy Tony megtudjon valamit, akármit.

Ahogy elsétál előttem, azonnal felállok, és követem, az egyik nagyobb ablaknak támaszkodik kezével. Mögé lépve ölelem meg hátulról.

–Amit tettél, annak következményei lesznek– mondja mire beszívom élesen a levegőt. 

–Tudom, de nem bánom, amit tettem. Tony, bíznunk kell Steve-ben lehet tényleg, nyomos oka volt oda menni

–Elengedted őket...

–Igen el...mert – kezdeném, de belevág.

–Hogy lehetsz ennyire gyerekes és hiszékeny Abigél? – kérdezi, mire döbbenten, kicsit tátott szájjal nézzek rá.

–Úristen, hogy lehetsz ilyen bunkó? – kérdezem és inkább elpillantok róla.

–Sajnálom, nem úgy értettem – mondja mentegetőzve.

–Dehogynem – rázom meg a fejemet sóhajtva.

Ahogy megszólal az órája, kíváncsian nézek rá. Megnyitja, a hologramot, ami egy halott férfit mutat.

–Ez meg mi? – kérdezi, kissé értetlenül.

–Információ a Berlini rendőrségtől – felel Péntek. Ahogy Tony elolvassa, összerakja magában a dolgokat, döbbenten néz fel rám.

–Mit is mondtál az előbb? – kérdezem megrebegtetve a pilláimat. Szótlanul indul el.

–Induljunk– mondja, mire kínomban elmosolyodom.

–Ki is a gyerekes? – követem őt végül.

***

A helikopterben ülve figyelem a tájat az ablakból. Vagyis a végeláthatatlan kék vizet. A kezem Tony ölében pihen, a meleg tenyerében.

–Amikor elkapták Barnes-t az egység azonnal pszichológust kért – mondja Péntek, ahogy Tony a hologramot figyeli. –Az ENSZ azonnal útnak indította Dr. Theo Broussardot, aki találkozott ezzel a férfival... – veszek egy mély levegőt, és inkább teljes figyelmemet a víznek szentelem. Steve azt mondta, miattam is fontos ez a dolog, de vajon miért. Ahogy a hullámok közül kiemelkedik az épület, bennem akad a levegő. Ide zárták el Samet? És engem is ide akartak, sőt akarnak dugni?

Ahogy leszáll a gép, és kiszállunk, Tony azonnal beszélni kezd Rossnak.

–Megkapta, amit küldtem? Azonnal kezdjék el keresni ezt a Zemot– mondja, mire a férfi rám pillant megvetően.

–Azt hiszi hallgatok magára, miután elbuktak Lipcsében? – kérdi mély morgó hangon. Olyan szívesen behúznék neki egyet. –Örülhet, hogy ő... – biccent felém –...nem ül itt – erre elmosolyodva nézek rá.

***

A terem ahová Ross vezetett minket tele van képernyőkkel, amiken természetesen több szögből láthatók a barátaink. Megtorpanva figyelem a monitort, amin Sam látható. Érzem, ahogy szemeim megtelnek könnyekkel. Tony épp kezét hátamra simítja, mikor felnézek rá, megereszt felém egy gyenge kis mosolyt. Viszonozom a gesztust, majd inkább tovább indulok.

Két vasajtó után végre beléphettünk a cellákhoz. Körbe pillantok, és máris érzem, ahogy kiráz a hideg.

Ahogy beljebb sétálunk, valaki elkezd tapsolni.

–Hölgyeim és Uraim a jövőbe látó – mondja szarkasztikusan Clint. Tonyval azonnal rápillantunk.

–Volt választásod Clint, nem hibáztathatod ezért Tonyt –mondom, mire felhorkan egyet.

–Tényleg Aby, így gondolod? – pillant fel rám, ahogy közelebb sétálok a cellához, amiben ő ül.

–Nem tudtuk, hogy ide zártak titeket... – térek ki a válaszadás elől.

–De azt tudtátok, hogy valahová bezártak – mondja elnézve rólam. Veszek egy mély levegőt, és hátrébb lépek onnan.

–De nem hittem, hittük, hogy egy ilyen úszó kalitkába, ez a hely eszelősöknek van, nem sima... – keresi a szavakat, de Barton belevág.

–Bűnözőknek? Bűnözőknek he? Gondolom ezt a szót kerested – áll fel, és sétál a rácsokhoz, az üvegre támaszkodik. –Én régen nem voltam az, ahogy Wanda sem, és Sam sem – mondja, majd pillantása rám siklik. –Aby is bűnöző lenne, mert segített nekünk? – kérdi végül, mire Stark lesüti tekintetét.

–Felnőtt férfi vagy, van családod, nem gondoltál erre, mielőtt a rossz oldalt választottad? – indul tovább Tony. Clint erre az üvegre ver.

–Vigyázzatok a fickóval, mert hátba szúr titeket! –kiálltja el magát.

–Hank Pym megmondta, ne biz egyetlen Starkban sem– mondja egy fickó, ahogy elsétál előtte Stark. Gondolom ő a hangya.

–Bocsi, de te ki vagy? – kérdi a Vasaló, mire az idegen nyög egyet.

–Ne már haver...

Ahogy eléri Samet, én is oda sétálok. Keresztapukám háttal áll nekünk a falat figyelve.

–Sam-bácsi – teszem kezemet az üvegre. Ő megfordulva figyel engem.

–Jól vagy Abs? – kérdi, mire megrázom a fejemet. Érzem, ahogy könnyeim utat törnek maguknak.

–Nem tudom – suttogom. Erre közelebb sétál az üveghez, kezét oda téve ahol az enyém is van.

–Semmi baj– mondja engem figyelve, majd Tonyra pillant. –Hogy van Rhodes?

–Holnap szállítják át a Columbia Medicalbe, szóval szorítsunk. Mi kéne? Kaptok enni? – kezdi, mire megforgatom a szemeimet. Egy egyszerű mozdulattal letörlöm könnyeim, kihúzva magam veszek egy mély levegőt, elnyomva magamban minden érzelmet.

–Mi van, te vagy a jó zsaru? – kérdi horkantva egyet az ex katona.

–Csak tudnom kell hová ment Steve...

Akkor inkább legyél rossz zsaru, mert maximum harapófogóval sikerülhet bármit is kiszedni belőlem

Tony, sérült kezével az órájához nyúl, majd megnyom pár gombot. A teremben egy valami fura zörej hallatszik.

–Oh, kikapcsoltam a lehallgatójukat, egy percünk van, mire rájönnek, hogy nem ott van a hiba – mondja Tony kicsit úgy, mint egy gyerek, aki rosszat tett.

–Ezt nézd, látod ezt? Ennek a fickónak kellett volna kihallgatni Barnest – mutat egy hologramot Stark. Sam keze lassan siklik le az üvegről. –Hatalmas hibát követtem el Sam, tévedtem...

–Oh? Ilyen is van? – tettet meglepettséget Wilson.

–A Kapitány most tilosban ját, de minden támogatásra szüksége lesz...–kezdi, de inkább belevágom.

–Kérlek Sam-bácsi, bízz bennem– egy mély levegőt vesz, lassan fújja ki a levegőt.

–Rendben, de a barátjaként menjetek oda– mondja végül.

–Sehogy máshogy –mondom mosolyogva.

–Szibériába mentek egy régi Hydra bázisra, vannak még olyanok, mint Barnes– magyarázza majd rám pillant. –Aby egy pillanatra menj el ez kicsit – biccent, mire bólintva sétálok át inkább Wandához.

–Wanda– térdelek le, mivel a földön ül.

–Mit akarsz? – pillant rám értetlenül.

–Valahogy, majd megoldjuk ezt... – kezdem, de tekintetem a döbbent Starkra siklik.

–Aby... szólal meg hirtelen Wanda, kérdőn nézek rá ismét. –Bármi is történjék, tarts ki – zavartan figyelem szemeit, majd ismét Tonyra siklik pillantásom, aki elsétál mögöttem.

–Menjünk – nyújtja a kezét, hogy felsegítsen. Valamiért nagyon rossz érzés van, amit csak tetéz az, hogy Tonyból is árad a nyugtalanság.