Az ágyon ülve figyeltem a tv-t, a szívem kissé hevesen vert, valami legbelül nem hagyott nyugodni, mintha szét feszített volna a kétely, a bizonytalanság. A hajam vége vizesen omlott a hátamra, ami most valamiért nagyon idegesített, főleg, mert így a fekete alapon piros csillagos pólóm is átázott. Ahogy Tony belépett a szobába, rajta még mindig a fekete öltönye van. Az óráját próbálta levenni, fel sem pillantva rám.

–Szóval – kezdtem, mire felkapta rám kérdő tekintetét, amit végig is vezetett rajtam. Egy rövid fekete nadrág voltrajtam, és a kissé bő pólóm.

–Szóval? – kérdezett vissza, egy szokott Tony-s mosollyal.

–Ez az első esténk, mint szobatársak – mondtam vigyorogva, és az ágy szélére mászva térdeltem fel. Stark nagyon lassan sétált elém, és nézett le rám. Valahogy a tekintete most olyan más, aztán meg is érzem az, hogy valami miatt aggódik. – Gondolom, érdekel, hogy alá íróm-e azt az egyezményt, igaz? – ülök le ismét az ágyra törökülésbe.

–Bárhogy is döntesz Abs, az nem befolyásolja a kapcsolatunkat – kezdi, de felemelem a kezemet belé fojtva a szót.

–Szóval, ha nem íróm alá, nem fogsz rám haragudni? És akkor is szeretni fogsz, ha egy sima, unalmas tanárnő leszek? – kérdezem mosolyogva.

–A tanárnők szexik – ül le az ágyra Tony vigyorogva. – Alig várom, hogy megbüntess – folytatja, szemöldökét húzogatva. Elnevetem magam, ahogy közelebb mászom hozzá.

–Rossz tanulónak látszol – biggyesztem le az ajkaimat – Biztos nagyon, nagyon sokat kell majd korrepetálnom téged – fogom át a nyakát, és közelebb hajolva puszilom meg alsó ajkát.

–Őszintén megnyugtatna, ha nem lenne veszélyben az életed – mondja, átfogva a derekamat. Elnevetem magam, a vállára hajtom a fejem, véve egy mély levegőt.

–Úgy döntöttem, hogy elmegyek Steve-vel a temetésre – mondom, mire csak sóhajt.

–Nem fogja aláírni igaz? – kérdezi, mire megrázom a fejemet.

–Nem hiszem – nézek végül rá. – Menj zuhanyozni – mondom végül, és kiöltöm a nyelvemet. Tudtam, hogy Steve nem írja alá, ahogy én sem. De ez esetben fel kéne hagynia azzal, amit szeret, ami az életét jelenti, valahogy nem tudom elképzelni a kapitányt, mint nyugdíjast. Amint a vasaló kisétál a fürdőbe, elfekszem az ágyon. Kíváncsi vagyok, kik írják majd alá három nap múlva...

***

A temetésre egy fekete szövetruhát választottam, a térdemig ért, és teljesen a testemre simult, de semmi különleges nem volt rajta. Ahogy ott ültem Steve és Sam között, csak magam elé bambultam. Nem ismertem Peggy-t de nem is miatta voltam itt. A temetés nem igazán a halottaknak szól, hanem az élőknek, hiszen a halál nem csak egy embert érint, hanem mindenkit, aki ismerte az elhunytat. Finoman fogom meg Rogers kezét, ami a combján hever, és szorítom azt meg. Ahogy rám pillant, egy kedves mosolyt eresztek meg felé, és próbálom minél jobban elnyomni benne a szomorúságot. Az erőm egyetlen pozitívuma, hogy képes vagyok átadni a saját érzéseimet másoknak, legyen az jó vagy rossz. Ahogy egy új ember áll fel, hogy beszédet mondjon, Sam átnyúlva rajtam böki meg a Kapitány kezét, hogy nézzen fel. Ahogy én is oda kaptam a tekintetem, egy ismeretlen szőke lány áll ott. Oldalra billentem a fejemet, mikor észre veszem a hosszú szemezést közte, és a kapitány között. A szertartás után, én és Sam elindultunk keresni egy kávézót, hogy vegyünk valami innivalót. Habár mindketten tudtuk, hogy csak Steve-nek és Natashanak kell pár pillanat kettesben. Ahogy megkaptam a jeges teámat, Keresztapukámra kaptam a tekintetemet.

–Mihez fogsz kezdeni? – kérdezem meg. Rápillantva vonja meg a vállát.

–Semmit, nem íróm alá, ahogy gondolom te sem – mondja, mire biccentek.

–Akkor megint nyugdíjas leszel tata? – kérdezem vigyorogva, mire egy kicsit az oldalamba csíp. Kuncogva nézek rá, majd a templomra.

–Ügye ez az egész, nem fogja szétszakítani a csapatot? – kérdezem meg nagyon óvatosan.

–Nem tudom mi lesz, de ez a szerződés, mindent meg fog változtatni – mondja egy éles levegővétellel.

–Én is ettől félek – mondom a zöldteába kortyolva.

***

A hotelszobában ülök már egy sima szürke melegítőben, a laptoppal az ölemben. Ha nem leszek többé Jégmadár, kell egy rendes állás. Negyedikes tanár, ehh nem, arra nem lenne türelmem, nyolcadikos tanár, uhh a lázadó korszak kezdetén? Inkább Ultron. Egy sóhajjal csapom le a gép tetejét, és lehunyom a szememet. El is felejtettem milyen ez, munka nélkülinek lenni.

–Aby, kapcsold be a tévét – ront be Sam nyomában Steve-vel, és Sharonnal.

–Tessék? – nézek rá értetlenül, de csinálom, amit mond. Kissé előrébb mászom az ágyon, amire Steve leül. Egy robbanást mutatnak, és Bucky-t.

–Azt hiszem vissza kell mennem dolgozni– jegyzi meg a szőkeség egy mély levegőt után, Rogers csak a képernyőt bámulja értetlenül, és egyben dühösen.

–Mindenhol kerestük... hogy bukkanhat fel pont itt – kérdi Sam, mire megrázom a fejemet.

–Mi nem robbantottunk fel semmit a nevében – jegyzem meg, majd azonnal felállva megyek a szekrényhez, hogy mindenem egy bőrödbe söpörjek.

–Szerinted nem ő tette? – kérdi Sólyom felállva az ágyról.

–Szerintem nekünk kell őt megtalálnunk, mielőtt más tenné meg– pillantok Kapira, aki bólint.

–Azonnal indulunk– áll fel, és megy is ki a szobából.

***

–Nat jól van – ül le a pulthoz Steve. Egy teljesen átlagos ruha van rajta, na meg az elengedhetetlen napszemüveg, és sapka, hogy ne ismerjék fel. Sam is álcázta magát, ahogy én is felvettem egy kék sapkát és egy sima szemüveget.

–Mindenki a tél katonáját keresi – lép mellénk Carter. – Égnek a vonalak, hirtelen mindenki a Tél katonájával kondizik, semmi érdemleges, kivéve ezt– tesz elém egy mappát. – A főnök várja a jelentésemet, már most, így túl nagy előnyt nem tudok adni– mondja, én azonnal a kezembe veszem a dossziét, és kinyitva kezdem átnézni Bukarest...

–Akkor, most mit teszünk? – kérdi Sam, mire Steve megrázza a fejét.

–Mi? – kérdezz vissza Steve.

–Akik rád lőnek, hamarosan engem is célba vesznek– jegyzi meg Sam, majd rám pillant.

–Kell egy utolsó izgalom, mielőtt uncsi tanárnő leszek– nyújtom át a mappát Rogersnek, aki egy hálás mosollyal veszi el.

–Induljunk– mondja, mire fel is állok, de megcsörren a telefonom, így előkeresem azt a táskámból. Vasaló... fantasztikus.

–Szia, jól vagy? Hallottam a robbanásról, oda utazzak? – kezdem, mintha nem lennék már amúgy is itt.

–Nincs semmi bajom, csak tudni akartam, nem-e keresed a bajt, tudom, hogy nagyon régóta keresed Barnes-t– kezdi, mire beharapom alsó ajkamat.

–Nem tervezek semmit, csaaak elmegyek egy középiskolába állás interjúra, meg kicsit átrendezem a szobánkat– mondom, lesütött szemmel. –Most viszont le kell tennem, szeretlek, szia– nyomom ki. Szeretlek? Tényleg így mondtam volna ki először ezt a szót? Megrázom a fejemet, és inkább próbálok nem erre gondolni, most kisebb gondom is nagyobb annál, hogy milyen bénán vallottam szerelmet Tony Kibaszott Starknak.