002
-Na de kisasszony ... - Szisszent fel körülöttem a képmutató közönség. Végig nézve rajtuk , nem láttam másokat ,csak házasságszédelgőket , felelőtlen fiatalokat , és erkölcstelen nőket . Ami azt illeti én sem voltam különb . De ez többé már nem tudott meglepni .
- Na de uram ... hol van a felesége ? - Mértem rajta végig , mire , hirtelen , mintha már nem szorította volna magához olyan erősen a mellette álló nála évtizedekkel fiatalabb nőt . Csak lehajtottam a fejem és elmosolyodtam . Mélyet sóhajtva emeltem a tekintetem ismét Brandonra . Aki mintha még most is ugyan úgy tekintett volna rám . A közönség szemében , most én voltam a magamutogató fiatal milliomos csemete , és észre sem vették , ahogy az előttem álló férfi minden mozdulatával provokál engem .
- Elkezdhetnénk a játékot ? - Motyogtam elégedetlen majd szinte miután ezt kimondtam egy erős kar megragadott.
- Maga nem. - Mondta a gorilla higgadtan . Hátra kaptam a fejem . Egy hatalmas kidolgozott férfi olcsó szmokingban és hátrazselézett sötétbarna frizurával . - Bejelentést kaptunk , hogy zavarja a társaságot . - Rántott meg erőteljesebben , mire elkaptam a karom .
- Mit képzel ?! - Mordultam fel , majd kiegyenesedtem és farkas szemet nézve a biztonságival haraptam az ajkamba.
- Fizettem azért , hogy itt lehessek , nincs joga kitiltani . - Halásztam elő egy cigarettát a táskámból , majd végig néztem az őrön . - Van tüze ? Kedves . . . Nicolas ? - Olvastam le az aranyozott névtábláját . Majd a férfi ráncolni kezdte a bozontos szemöldökét .
- Oh , szóval nincs. - Sóhajtottam elkeseredetten , mire erőszakosan megragadott . - Kisasszony , indulás kifelé . - Mordult fel komolyan , majd elrántottam a kezem . - Megyek én magamtól . - Sziszegtem , majd magam előtt összefonva a kezeim lépkedtem az idegen után , aki elvezetett a hátsó ajtóig , és mint valami ittast a kocsmából , vágott ki .
- Gyönyörű a vendégszeretet . - Pillantottam le a magassarkúmra , aminek a lökéstől kitört a sarka. Mindennek ellenére kiegyenesedtem , és elindultam a kaszinó bejárata felé . A telefonom után kutattam a táskámban , majd azt kihalászva hívtam fel Dolent . Kicsöngött ... ~ Ez Dolen Hammings telefonja , a sípszó után hagyjon üzenetet . ~
- A kurva életbe . - Hallatszott ideges hangom , ami az üzenet rögzítőre is felkerült . Sosem voltam az az ember aki beillett a felső 10 000 be , még is oda tartoztam , helyem ugyan nem volt ott , de oda tartoztam . Etikailag nem illettem oda , az én elmém teljesen más volt , talán mert én tudtam , milyen az amikor az ember mindent elveszt ... és egy milliomosnak , a nélkülözés egy ismeretlen fogalom .
Vörös estélyi ruhám alja , egy pocsolyától lett lucskos , és mire ki értem a fényűző épület elé , úgy néztem ki , mint akin áthajtott egy teherautó . Le ültem a széles lépcső első fokára , majd idegesen pötyögtem be ismét a sofőröm számát . Ismét hangrögzítő . Kezdtem beletörődni abba , hogy nem fognak hazafuvarozni , legalább is nem valami méregdrága autóval . Kisétáltam a járda szélére , majd leintettem egy taxit , egy nő ült a volán mögött ami igen csak meglepett . Erőteljesen nyitottam ki az autó ajtaját , majd behuppantam a kényelmetlen anyósülésbe .
- A Trump hotelhez legyen szíves . - Néztem végig a fiatal lányon végre jobban , majd hirtelen beelhasított egy kép , a taxis jobb keze köré egy fekete fonal volt kötve , szinte láttam magam előtt azt az emléket , ahogy elindult az autó és kinéztem az ablakon
* 3 évvel ezelőtt *
- Line , gyere le az emeletről . - Hallatszott egy gyengéd hang , majd halk nevetés társult hozzá . Mosollyal az arcomon indultam meg lefelé a lépcsőn , olyan gyorsan vettem a fokokat lefele , hogy azt hittem leesek , és ez be is következett , az utolsó három lépcsőfokról egyenesen a férfi karjaiba estem . Elkapott .
-Vigyázz jobban . Féltelek . - Suttogta , majd a derekamnál fogva felsegített , egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra . - Hoztam neked valamit . - Nyúlt be a farzsebébe , majd előhúzott egy fekete madzagot .
- Ez mi ? - Fürkésztem a tekintetét , majd tenyerem felcsúsztattam a mellkasán .
- Ez ? Ezt úgy hívják , hogy szerelmi hagyaték . Állítólag ha ilyet viselsz sosem felejt el az aki adta neked , és soha semmi nem változtatja meg az érzéseit . Szóval kérlek... fogadd el ezt tőlem . - Fogta meg a jobb kezem majd könnyű mozdulatokkal kötötte csomóra a kis madzagot.
-Szeretlek Adaline...mindennél jobban. - Hallatszott vízhangosan , majd vissza estem a jelenbe . A taxi megállt a hatalmas szálloda előtt , majd felém fordulva állította meg a taxiórát . Letettem egy papírpénzt az autó műszerfalára , majd kiszálltam , tudtam sokkal kevesebb volt a valódi összeg , de nem volt kedvem megvárni a visszajárót. Elindultam a hatalmas aranyablakos épület felé , és próbáltam kiverni a fejemből , a bennem tomboló emléket .
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro