A szallagom segítségével gyorsan haladtam, meg persze az is segített hogy a szuper ruhám miatt óriásit tudtam ugrani. Mikor már kicsit távolabb voltam a házunktól, megálltam a tető közepén, és belegondoltam.
"Hova is szaladok éppen?"
Elbambulhattam, mert mikor észbe kaptam, már a földön feküdtem.
"Egy napon már másodjára? Mivan az emberekkel, ma?"-gondoltam kissé ingerülten.
Azonban mikor felnéztem erős "deja vu" kapott el.
-Maldición! Bocsánat, nem láttalak, csak éppen siettem.-szólalt meg az illető, ki belém ütközött és a kezét nyújtotta.
Egy aranyló szőke hajú lány, kissé bronzos bőrrel, és arany szín szemekkel, próbált talpra állítani az előbbiek miatt. Ő maga is szuperhős lehetett, ugyanis nem volt pók jelmezben, és a tetőkön futokároszott. Jelmeze egy oroszlánt szinbolizált, és a haja úgy volt össze fogva mintha sörénye lenne, bár a nőstény oroszlánoknak nincs sörénye.
-Semmi baj! Én bambultam el.-álltam a talpamra, a fejemet vakarva.
-Úgy tűnik akkor nem leszek egyedül ebben a szuperhősi bizniszben.-mosolygott rám szelíden, a nagymacska ruhás lány.
-Igen, ennek azért örülök, az egyedül való harcra nem biztos, hogy képes lettem volna. Azt hiszem, kéne valami név is, amin szólíthatjuk egymást, vagy ilyesmi.-döbbentem rá, hogy az égvilágon semmilyen nevet nem találtam még ki magamnak. Holly-nak mégsem hívhat, hiszen Lumii is leszögezte, hogy senki nem tudhatja meg a kilétemet.
-Igaz is, igaz is...-kellett egy másodperc, hogy kitalálja a nevét, de így legalább nekem is hagyott időt a gondolkodásra.-Hívhatsz engem Griff-nek.
-Ez esetben, üdvözöllek Griff. Az én nevem... Vixen. Igen. Vixen.-bár nem voltam biztos a saját válaazomban, de valahogy helyesnek éreztem ezt a nevet.-Griff, neked van bármilyen ötleted arról, hogy mi okozza a pánikot?
-Azt hiszem igen. Egy fura fekete ruhás nőt keresünk pókokkal körbe véve.
Hirtelen hatalmas nevetés kerekedett fel nem messze tőlünk, és innen tudtuk, hogy hova kell mennünk.

Igyekeztünk mindketten úgy haladni, hogy minél észrevehetetlenebbek legyünk. De útközben nem lehetett nem észrevenni a zombi szerűen mozgó embereket az utcákon, a hatalmas vörös pók jellel a homlokukon, és a több ezer fekete pók mozgását az emberek között.
"Ugh! Miért pont pókok?! Utálom a pókokat! Nem lehettek volna inkább pillangók akik elfoglalják a várost?"
Egy pillanatra bele mélyedtem a gondolatmenetembe, mert a következő amit észrevettem, hogy Griff a nyakamnál fogva ránt vissza, egy épület fedezékébe.
-Vixen! Mégis mit csinálsz?! Majdnem lebuktattál minket!-suttogta Griff, de a lendület amivel mondta, mégis olyan érzést keltett, mintha kiabált volna velem. Ekkor lestem ki a ház sarkánál, majd láttam meg egy fekete ruhás nőt, vélhetőleg azt amelyikről Ava beszélt nekem.
"AVA! Vissza kell mennem érte, miután végeztünk itt! Haza kell vinnem."-jutott eszembe hirtelen új barátnőm, akit szerencsétlen módon egy bokorban hagytam.
-Ez meg mit csinál?-suttogtam, vissza hajolva oroszlán ruhás társamhoz.
-A fegyverem szerint ez a pók talizmán lesz.-szerintem erre magunktól is rájöttünk.-Itt azt írja, hogy a pók talizmán erejével egy hadsereget is fel lehet állítani, mert akit megcsíp az egyik pók az onnantól a hordozóra fog hallgatni. Más talizmán hordozókra nincs hatással ez az erő, és csak a sarki róka, és oroszlán talizmán együttes erejével lehet megszüntetni a hatást, vagy ha a pók vissza akarja csinálni.
"Így már értem miért pont ezeket a talizmánokat kaptuk meg."
-És akkor most mit fogunk csinálni?-áltam tanácstalanul, az egyik szememet még mindig a nőn tartva.
-Valahogy időt kéne nyernünk, hogy tudjuk használni az erőnket, és felszabadíthatsuk az embereket. Jelenleg ez a legfontosabb.-mondta ki a nyílvánvalót oroszlán barátom.
-Nekem lenne is ötletem, hogy hogyan.
Felvázoltam a tervemet Griff-nek, és ha bár nem volt a legjobb, de egy ötlet volt, és ennél most nem volt többünk.

-ITT A TOCKOS VONAT!-ugrottam neki a pókos nőnek, a lehető legkínosabb csatakijáltást üvöltve ami csak az eszembe jutott.
"Hát ez is jobban hangzott a fejemben... Mint minden más."-gondoltam újra az élet döntéseimet.
A fekete hölgy meghallva életem legrosszabb választását nem is késlekedett, azonnal a torkomnak esett, és a földhöz tapasztott. Sokkal erősebb volt mint képzeltem, így nem nagyon tudtam mozogni. Bár nem akart megfolytani, de a keze mégis olyan erővel fogta a nyakamat, hogy alig bírtam levegőt erőltetni a tüdőmbe.
-Ez volt a nagy tervetek?-a nő szeme csillogott az őrülettől, és a hangja szánalommal volt tele.-Csak a semmiből lerohansz, és még rám is üvöltesz, csak, hogy biztosan meghalljalak. Mintha csak... elterelted volna a figyelmem...-ahogy kimondta, az arca hírtelen őrületből feleszmélésre váltott.
Abban a pillanatban megjelent Griff a pók hölgy háta mögött, a kezében, egy.... hmmm... nem is voltam igazán biztos abban, hogy milyen fegyvere volt Griff-nek, de az tuti, hogy úgy nézett ki mintha Thanos Végtelen Kesztyűjét viselné. Partnerem láttán kissé komiszan elmosolyodtam. Aranyló hajú társam olyan sebességel közeledett az irányunkba, hogy a torkomat szorongató nőnek épp hogy hátra fordulni volt ideje, mielőtt fejbe találták volna az öklével.
"Yepp. Határozottan Thanos lett a társam."-jelentettem ki magamban határozottsággal.
A teste hatalmas puffanással érkezett közvetlenül mellém, a keze még mindig a nyakamon, de már nem szorította. Én reflexből lehajítottam a nő kezét magamról, és felpattantam álló pozícióba.
-El sem hiszem, hogy ez bevált...-néztünk a feketeruhás hölgyre mind a ketten.
-Őszintén, engem is kissé meglepett, hogy milyen hatékony volt a tervem.-maszíroztam a nyakamat, ott ahol a pók megszorongatta.
-Ugye azért jól vagy Vixen?-mutatott rá Griff a nagy vörös foltra a nyakamon, aminek a nagy részét kitakarta a jelmezem.
-Túl fogom élni. De mégis mit kezdjünk most vele?-céloztam az eszméletlen ellenségünkre.
-A kesztyűm, azt mondta, hogy a kettőnk együttes erejével, lehet vissza csinálni mindent... De arra nem igazán tért ki, hogy mégis hogyan.
Míg mi ketten tanakodtunk azon, hogy mégis mit kezjünk most, a póknak kippatantak a szemei, és felugrott a földről. Fekete pókok ezrei kezdtek el körénk gyülekezni, és jó néhány még ránk is mászott, mint valami élő lánc, hogy ne tudjunk mozogni.
-Bevallom, erre nem igazán számítottam.-nyúlt a fejéhez a nő.
Csak most sikerült észre vennem, hogy Griff-nek sikerült elég durvan fejbe vágnia az ellenségünket, mert egy ponton elég erősen elkezdett vérezni a feje.
-De ennél kicsit több kell ahoz, hogy engem eltüntessetek a képből.-folytatta a monológját.

"Gondolkodj Holly! Valamit tenned kell vagy pók vacsora lesz, nem csak belőlünk de az egész városból..."-kattogott az agyam egy megoldáson.-"Várjunk! Mi van az erőnkkel? Tudom, hogy nem kéne feleslegesen felhasználni, de ez most egy vészhelyzet."
Körülnéztem magam körül. Griff vadúl próbált kitörni a pókok szorításából, míg a Nyolclábú csak nevetett. Még így vérző fejjel is csak nevetett... eléggé nyugtalanító látvány volt.
-Hóvihar!!-üvöltöttem ahogy a torkomon kifért.
Bár erre mind a nő, mind Griff felém kapták a fejüket, egyikuk sem tudott sokáig engem látni, mivel pillanatokon belül körül vett minket egy hatalmas hóvihar, ami egy nagy sugaron belül mindent elborított. De legalább ebből kederült, hogy én vagyok az egyetlen aki képes bármit is látni ebben a hóviharban a képességemnek köszönhetően. Így szerencsémre szemtanuja lehettem, ahogy a pókos hölgy zavarodottan próbál ki kászálódni a viharomból. Mindezek által, a fő gonoszunk nem tudott a pókjai irányítására koncentrálni, ezért azok elmásztak rólunk. Itt volt az esélyem, megragadtam oroszlán társamat a csuklójánál, és hamar fedezékbe vittem, mielőtt még kitisztulna a varázslat.
Szerencsémre sikerült elbújni még mielőtt újra látó képes lett volna a fekete nő. Én egy sarok mögül hallgatóztam, és leskelődtem, míg a társam melletem állt, szótlanúl... Főleg azért mert a kezem a száján volt, de a részletek most nem fontosak.
-Agh! Nem hiszem el! Megléptek!-morgott a nő magában.
Ebben a pillanatban Griff jelezte, hogy kezemet nem éppen az ő szájához kéne tennem.
-Vedd már a kezedet!-mondta ezt kicsit hangosabban mint szerintem tervezte.
-Shh!!-csitítottam el.-Halknak kell lennünk ha nem akarjuk, hogy egy eszelős pók asszonyság ugorjon a nyakunkban miközben az elfogása ügyében eszelünk ki tervet!-suttogtam az egészet egy levegővel.
-Elősször is.-csendesült le társam is.-Ez meg mi volt az előbb?!
"Tényleg... elfelejtettem szólni Griff-nek az erőmről."
-A képességem. Hóvihart tudok idézni, amin csak én látok keresztül. De most nem ez a lényeg!-sürgettem a beszélgetést.-Valamit ki kell találnunk, mert ez a zakkant nyílván valóan túl erőben van a pókjaival!
-Oké, oké. Neked nincs valami ötleted? Az előző terved is jól be vált, csak nem voltunk elég gyorsak.
"Ötlet?! Na most mit csináljak?! Fogalmam sincs mit kéne tenni, de Griff számít rám! Mit tegyek?.. MIT. TEGYEK??.."
-Tervem? Persze, hogy van tervem, butaság lenne terv nélkül bele vágni egy ilyen akcióba.-"Most már tuti, hogy tudja, hogy nincsen tervem."
-Remek! Akkor mond el!-"Ugye ezt most nem mondod komolyan??? Remek! Most állhatok elő egy tényleges tervvel..."
-Oké, ugye azt mondta a kesztyűd, hogy ketten együtt vissza tudjuk fordítani a pók csípés hatását.
-Igen azt!-várta lelkesen oroszlán barátom a tervemet.
-Ja, szóval csináljuk azt.-ezen a ponton már nem lehetett volna kínosabb az egész, de valahogy nekem sikerült ezt még fokoznom.
-És hogyan? Arra még mindig nem sikerült rá jönnünk!-emelte fel hangját szőket hajú társam.

Na igen, itt jött a probléma egy fekete hajú pók szipirtyó nevében. Ezek szerint nem volt elég messze ez a Mérges Pók, ahoz hogy ne hallja meg Griff kiabálását. Bár ami azt illeti neki eddig is problémái voltak a hangjának megtartásával.
Mire kettőt pislogtam már jött is a pók hullám, amit szerencsémre sikerült elkerülnöm még időben. Azonban drága társamnak nem volt ekkora mázlia. Őt elözönlötték a pókok és fogjul ejtették.
"Mondhatom szép kis terv Vixen! Most már nem csak az idő miatt, de még Griff miatt is aggódhatom!"-végszóra megis csippant a hajcsatom, jelezvén, hogy egyre csak fogy az időm.-"Na most legyél okos Vixen!... várjunk. Ha Griff-nek a fegyverében voltak út mutatók, akkor valószínűleg az enyémben is lesznek!"
Igazából eddig még nem sok mindenre használtam a szallagomat, de akkor talán ez volt az egyetlen esélyem, hogy időben megmentsek mindenkit! Legalább is ezt akartam tenni, még mielőtt egy seregnyi pók-ember-zombi nem kezdett el utánam kajtatni.
-Héka! A róka nem kiskutya! Nem szabad simogatni!-szerencsére mivel a szallag már úgyis a kezemben volt ezért könnyen eltudtam menekülni, de valahogy a zombik nem akarták feladni a fogócskát.-Rendben zombikáim, úgy tűnik nem értitek, hogy az állat simogató zárva, úgyhogy jöttök velem büntibe.
A szallagommal ellengtem egy szélesebb sikátorban, és még volt annyi előnyöm, hogy az egyik oldalát eltudjam barikádozni. A zombik természetesen utol értek, de én már készen álltam. Amint beléptek a sikátorba a mögöttük lévő egyetlen kiutat lezártam néhány nagy kukával.
-Ma nem játszunk Walking Dead-et, nincs nekem időm arra.
"Ennek elégnek kell lennie, hogy elveszítsenek."
Minnél hamarabb elkellett tűnnöm onnan, hogy előnyhőz juthassak, és lerázzam a pók-zombikat magamról. Pár utcával arrébb jutottam, mire a hajcsatom jelezte, hogy ennyi időm volt, és vissza változtam a szuperhős ruhámból. Mázlimra éppen időben sikerült megállnom egy tetőn, és nem zuhantam a fájdalmas halálomba.
-Ne, ne, ne! Most nincs időm erre. Meg kell mentenem Griff-t!-pánikoltam Lumii-nak.
-Sajnálom Holly. Az én hibám, hogy vissza kellett változnod...-szomorkodott a kis róka kwamii.
-Ezt meg honnan vetted? Miért lennél te a hibás? Én használtam az erőmet, és nem voltam elég gyors. Ha ez nem az én hibám akkor nem tudom mi.-igyekeztem kissé felvidítani, de erre nem sok időm volt.-De most az a fontos, hogy neked találjunk valami kaját, hogy végre segíteni tudjunk az oroszlán talizmán hordozójának is!-Lumii erre csak bólintott, majd elbújt a nadrág zsebemben.
Ellenőriztem a tetőn lévő ajtót, ami az épületbe vitt volna, de zárva volt, így kénytelen voltam a tűzlépcsőt használni, de mivel csak pár emelet magas volt ház, ezért gyorsan lejutottam. Az utcában amiben kikötöttem, volt egy kis mindenes bolt, csak reméltem, hogy ott akad valami csoki is. Beérve még kisebbnem látszott mint kívülről. A polcok szorosan voltak egymás mellé rakva, és én bár nem vagyok túl nagy, de még én is alig fértem be a sorokba. Végül sikerült szert tennem egy tábla ét csokira, így azt gyorsan megvettem, majd vissza szaladtam abba a sikátorba amelyiknek a tűzlétráján lejöttem, majd egy darab csokit Lumii szájába nyomtam.
-Rendben, amíg eszel, kérlek ötletelj, mégis, hogyan tudnánk Griff-el megállítani a bolod pókos hölgyet, mert elvileg össze kéne fognunk hozzá, de egyikünk sem tudja, mégis hogyan csináljuk azt.-kis barátom észlelve a pánikot a hangomban, gyorsan leküldte az ételt amit a szájába nyomtam.
-Tudom, hogy ez most bután fog hangzani, de a fegyvereitekkel.
-Mi? Most azt mondod, hogy verjük agyon a pókot? Bár talán ha találunk egy elég nagy újságot, azzal még beválhat...
-Nem!-meglepett Lumii-nak ez a hangja.
Bár még nem hallottam túl sokat beszélni eddig, de szerintem most volt a leghangosabb a kis lény már egy hosszú ideje.
-Bocsánat, nem akartam hangos lenni...
-Nyugodtan, folytasd csak. Tudnom kell!
-Rendben. Bár az tény, hogy ha agyon vernétek, akkor a probléma gyökeresen megoldódna, de ne feledd, hogy a ruha alatt egy emberi lény van, pont olyan mint te. Plusz nem ismeritek a pókot. Általában nem akar rosszat a gazdájának, viszont a kaotikus természete miatt, a hordozók szinte mindig elvesztik az eszüket, és onnantól csak a káosznak élnek. Viszont szerencsénkre vagy egy kevésbé erőszakos megoldás is a pók legyőzésére.-bámulatba ejtett, hogy az eddig szelid, és vissza húzódó kis róka, most mennyire magabiztosan beszél.-Griff-el össze kell érintenetek a fegyvereiteket! Az majd elő idéz egy erős mágikus ködöt, mindenkit megtisztít a pók mérgétől, és legyengíti a Pók hölgyet is. Csak azt nem szabad elfelejtenetek közben, hogy a pók előtt kell állnotok, és hogy mi az elemetek!
-Az elemünk?-hangzott kérdően tőlem a válasz.
-Igen. A mi talizmánjaink mind egy-egy elemre alapszanak. Ez nem feltétlen az általatok ismert négy elem egyike. A tiéd a jég, de Griff-é például a tűz.
-És a póké?
-Az övé az egyik leveszéjesebb. A káosz elem.
-Rendben értem. Fegyvert össze érinteni, elemre gondolni, világot megmenteni, nem meghalni. Azt hiszem mehetünk.-bár magabiztosnak hangzottam, de a valóságban, még csak a közelében sem voltam.-Lumii ideje jegesedni!

Sebesen kipattantam a sikátorból, és keresni kezdtem a fekete nőt, és bajba jutott társamat, most, hogy végre tudtam a valászt a problémáinkra. De természetesen nem lehetett túlsok nyugtom, mert a hátam mögött már megint gyülekezett a Z világháború.
"Mi a szar?! Ezek a szagra jönnek, vagy mivan?? Hogy találtak meg máris?"-nem voltam képes megérteni, hogy hogyan találtak meg már megint.-"Nincsen időm most ezekre az agyatlanokra, megkell találnom a-... oh megvan!"-bár vagy 20 pók-zombi követett, de megtaláltam a gonosz pókos nőt, és társamat a nő fogságában.
-Hát mitne mondjak a társad jól itt hagyott téged!-kacagta fekete hölgy.
Elég messze voltak tőlem, de még így is láttam hogy a nő fejéből még mindig folyt a vér a legutóbbi támadásunk után.
"Ennek tényleg elmentek otthonról! Vérzik egy elég kényes pontból, és még így is röhögcsél."
A tervem megvolt a társam kiszabaditására, és a magabiztosságom is... na jó, az nem igazán, de volt egy tervem! És bátorságom is. Ez volt a lényeg.
A tervem első része az volt, hogy minnél közelebb kerülök hozzájuk észrevétlenül, de a 20 zombival a seggemben, nehéznek bizonyosult ezt megvalósítani.
Gyorsan ki kellett talánom valamit, ha nem akartam a zombi sereggel be baktatni a buli közepére. A legjobb ötlet ami az eszembe jutott, hogy kukákat pakolok gyorsan a zombik elé, hogy le lassítsa őket, úgyhogy annál maradtam.
Az igaz, hogy ez lelassította őket, de egyúttal a főgonoszunk figyelmét is fölkeltette, aki egyből a hang felé sietett.
"Oké, úgy néz ki, hogy átköltöztetem a tervemet ide. Sebaj."
Csak megkellett várnom, amíg pozícióba kerül.. Amint ez megtörtént, én a pókok közé vetettem magam, ami más esetben hülyeség, és meggondolatlanság lett volna, de most csak a tervem része volt.
-Hóvihar!-kiáltottam, egy nap már kétszer ezt a szót, ami LA-ben nem volt gyakori.
Az ember azt hinné, az első alkalom után már nem dőlne be neki a pók hölgy, de valahogy mégis váratlanúl érte. Pont volt annyi időm, hogy Griff-et kirángassam a pókok karmai közül, és biztonságba vigyem. Éppen, hogy kikerültünk a ködből, a nő máris minket keresett, de ezúttal, egy kicsit biztosabb helyre vittem magunkta. Csak annyi időre volt szügségem, hogy elmondhassam Fuego-nak mit kell tennie. Most viszont erősen letapasztottam a szaját, hogy még véletlenül se szólja el magát.
-Ide figyelj! Most kussba kell maradnod, és én beszélek.-suttogtam, egy szigorú tekintettel, és a száját csak erősebben fogva.-Tudom, hogyan tudjuk vissza csinálni az agymosó pókokat, és elgyengíteni őt, de ehez, most nagyon ide kell figyelned.
Elmagyaráztam neki az egész procedúrát, majd mikor már meggyőződtem, hogy nem fogja elkiabálni magát, levette a kezemet a szájáról.
-Csak annyit kérek most tőled, hogy vigyázz el ne kapjanak, és minden rendben lesz.-Griff bár morcos volt a sok rángatástól, és száj letapasztástól, azért bólintott nekem.
Gondoltam, hogy már ő sem bízik saját magában, hogy ne kiabáljon véletlenül. Odakintről hallani lehetett a pókocska mérgelődését, ahogy keresett minket, de nekünk most azzal kellett foglalkoznunk, hogy egy tetőrel felkerüljünk észrevétlenül, hogy a szemeközé nézhessünk a pókicának.
-Ica! Ide nézz!-a nő felém fordult, én megmagamban nevettem egy jót, hogy hallgatott az "Ica" megnevezésre.
"Ezek után biztosan fogom használni ezt a nevet!"
Amint a blond nő megfordúlt felém, Griff-el egymással hattal áltunk, a fejünk fölött össze érintettük a fegyverünket, és minden erőnkkel, az elemünket képzeltük magunk elé.

Egy hatalmas köd felhő kezdett el formálódni a fegyvereink végéből, és addig nem hagyta abba a növekedést, míg nem beterítette az egész várost.
Miután vissza nyertük a látásunkat, már egy pók sem volt sehol látó teren belül, az összes pók-zombi vissza kapta a tudatát, és jól volt.
Az utca közepén ott térdelt a pók asszonyság, és a fejét fogta ott ahol korábban meglett ütve oroszlán barátom által. Ez tökéletes lezárása lett volna, az ő gonosz karrierjének, de...
-Még nincsen vége!!-lihegett a dühtől.-Nem most hallotatok utoljára Uttaról! Még vissza térek, és akkor mind a szólgáim lesztek!
Határozottan le volt gyengülve. Hogy az a varázslattól, a vér veszteségtől, vagy mindkettőtől volt e, nem tudom, de ezek szerint még volt annyi ereje, hogy eltünjön.
-Feketeméreg!-bár a hangja kivolt már fulladva, de ezt a szót még sikerült kipréselnie valahogy.
Ebben a pillanatban elő vette két pók agyarra hasonlító fegyver szerűséget, majd a fegyver végeit a földnek érintve, pördült egyet. Ezek szerint a pók igazi képessége ez volt. A fegyvere végéből valami savas folyadék jön, ami ezekszerint elé erős ahoz, hogy lyukat marjon az aszfalton át egészen, a csatornáig. Mire Griff-el kettőt pislogtunk, az újjonal "Uttanak" nevezett gonosztevő megszökött a csatornán keresztül.
-Remek... Most kergethetjük tovább.-morgott Griff.
-Mivan, a kis macsak morcos?-inycselődtem vele.
-Haha! Nagyon vicces. Vallad csak be, hogy neked sincs ínnyedre ez az egész!
-Igaz.. De attól félek Ragadózókám, hogy nekem mennem kell. Nem éppen sok időm maradt.-csippant fel innmáron harmadjára a hajcsatom.
Már éppen leléptem volna, mikor is egy ismerős hang megszólalt a hátam mögül.
-Várj! Kérlek! Mielőtt mentek, mondjátok meg a világnak, hogy kik LA új megmentői!-hangzott a könyörgés.
Abban a pillanatban, hogy a hátam mögé néztem, megláttam a legrosszabb rémálmomat.
"APA?!.."
-Igen, urom. A nevem Vixen, és ő a társam Griff. Örülök, hogy megismerhettem önt idegen, de most mennem kell!-valamiért úgy gondoltam, jó ötlet, ha mélyebben kezdek el beszélni.
De mielőtt másodjára eltűzhettem volna, eszembe jutott még valami.
"Ava!!"
Vissza szaladtam Griff-hez, még mielőtt ő is eltünt volna.
-Kérnék egy szívességet. Nekem nincsen időm rá, de kérlek nézz el a Green Dot gimibe haza fele menet. Ott hagytam egy lányt a neve Ava. Megtudnád nézni, hogy ott van e még, és jól van e? Kérlek.-mondtam halkan, de még nem suttogva.
-Ava?... P-persze, rá nézek... haza fele! Rám bízhatod nyugdtan!
-Rendben. Köszönöm!-talán hallatszódott a megkönnyebülés a hangomban, de ezzel nem tudtam törödni, mert már közel voltam az átváltozáshoz.-De nekem tényleg mennem kell. Azt hiszem még majd találkozunk Ragadozó!-tettem ehez egy meleg mosolyt, majd leléptem.
A hátam mögül még hallottam, egy halk "Sziát", de már nem fordúltam vissza.

Nagyon kevesen múlt, de beértem egy sikátorba távol az emberektől, és vissza változtam.
-Holly ez elképesztő volt! Mint egy igazi profi!-Lumii nagyon boldognak látszott.
"Jó. Ha Lumii boldog, az nagyon jó."
-Igazán? Pedig annyit hibáztam, már azt hittem, hogy nem jutunk ki élve onnan.
-Nem! Tényleg jól csináltad. Az összes hordozóm közül te éreztél rá a leggyorsabban!-úgy tünt Lumii nagyon lelkesedett értem, nem akartam elrontani a kedvét így nem szóltam semmit.-Oh! És a neved? Vixen? Tökéletes név neked! A viking mitológiából annak a sarki rókának a neve aki végig Amleth-et védelmezte és segítette a rabszolgasága során. De gondolom ezt úgyis tudod.
Egy pillanatra elbambúlhattam, mert mire újra észrevettem maga Lumii már a harcunkat részletezte. Úgy érzetem, hogy erre az örömre már régóta szügsége volt, így én csak boldogan néztem, ahogy a kis kwami mondja a magáét. De hirtelen valami megállította a beszédben.
-Holly... a nyakad..-mutatott a nyakamon maradt vörös kéz lenyomatra.-Jaj ne! Megint elrontottam. Már megint megcsináltam!...-pánik nagyon gyorsan átvette az örömöt Lumii hangjában.
-Lumii, Lumii! Nyugi. Ez nem a te hibád. Ez a nyom az ÉN tervem miatt lett a nyakamon. Neked ehez semmi közöd nem volt!-igyekeztem lenyugtatni a kis rókát.
-De-de.. Az előző hordozóm is..-megállt a mondatában.
Valamit elakart mondani, de valami megállítja benne. Nem tudtam jobbat kitalálni, így csak magamhoz öleltem, már amennyire egy ilyan apró lényt magamhoz tudtam. Ahogy magamhoz vettem, éreztem a megkönnyebülést rajta, és bár nem is tudtam, hogy ezek a lények képesek rá, de a kis róka szeméből elkezdtek könnyek csorogni.
-Köszönöm...-hallatszott egy halk szó Lumii szájából.
-Na, haza kell mennünk még mielőtt a szüleim rájönnek, hogy nem vagyok otthon.-adtam Lumiinak egy darab csokit, abból amit még korábban vettem a boltban.-És mivel ők úgy tudják, hogy a szobámban vagyok, ezért ott kell bemennünk, ahol kijöttünk.-moslyodtam rá.
A picike lény, a nála másfélszer nagyobb darab csokit két harapással bekebelezte. Csak elképzelni tudom milyen éhes lehetett ezek után.
-Akkor mehetünk?-Lumii bólintott.-Oké. Lumii ideje jegesedni!
Újonnal átváltoztam Vixené, és megindultam haza.

Ahogy haladtam a városban, éreztem, ez még koránt sem a vég. A buli még csak most kezdődik!