28. rèsz

Jinyoung: - nem jaebum csak. Csak èrjünk haza és meg beszéljük.
És ez után nem szóltunk egymáshoz sem az öltözőben sem az autóban.
Olyan kínos volt az egész dolog.
Már és a többiek is folyton lopva nèztek ide hogy ugyan mi van velünk, de nem érdekelt mert mostanában csak ő a fontos és az hogy azt hiszi hogy nem szeretem és hogy szakítani akarok.

Jaebum: nem szólunk egymáshoz és nem is nézünk egymásra.
Vagyis ő néha a szeme sarkából figyel de én nem akarok rá nézni mert tudom hogy el gyengülnèk és csak az ajkaira tapadnèk.
Be érünk végre a házba és le vetjük a kabátokat a cipőket és mindenki megy a dolgára ami most abból áll hogy be ülnek a nappaliba és minket lesnek.
- jae. Beszélhetünk most?
- most inkább nem akarom.
- de mindenképp beszélnünk kell majd úgy e tudod?!
- igen.
A többiek fel mennek és neki látnak a zuhanynak
És aztán hamar be esnek az ágyba.
Jinyoung is el ment zuhanyozni aztán mikor hallom hogy már üres a fürdő be megyek hogy én is le zuhanyozzak.
Vissza érve a szobámba le dermedek.
Ott áll egy szál törölközőben a hajába túr
amitől máris perverz képek egész hada megy át a fejemen.
- Oh már te is végeztél? Most már beszélnünk kell jae.
- mo.mo. most?
- igen. Nem akarok így el aludni.
- én na nem alszom itt.
- hogy? Nem nem én mondtam hogy gondolkoznod kell majd át megyek Youngjae-hoz addig.
- de...
- nincs semmi de.
Jó éjt jae.
Látom rajta hogy legszívesebben most meg csókolna ahogy szokott esténként és át ölelne.
Ki még és viszi a párnáját és egy pót takarót.
Nem szólok és be fekszem az ágyban és hamar ki dőlök a fáradtságtól.
Reggel egész korán fel kelek vagyis pontosabban hajnalban mivel csak hajnal fèl öt van.
Le megyek és ott látom jinyoungot a kanapèn összehúzva magát alszik körülötte zseipik hevernek.
Szóval sírt. Sírt az éjjel és én nem voltam mellette.
Ebből elég!
Az ölembe veszem és fel viszem a szobánkba és be fektetem az ágyba ès èn is vissza fekszem.

Jinyoung: arra ébredek hogy az koszos ágyunkban vagyok és jaebum engem ölelve alszik.
Fel hozott és itt alszik ő is velem.
Hm. annyira szeretem.
Lassan ki nyitja a pilláit és csak néz rám és mosolyog én meg csak olvadozni tudok.
- jae èn nem úgy értettem tegnap csak mindennek en vagyok az oka.
A hülyeségem és a hiszèkenysègem. Buta vagyok tudom.
De én meg változom. És nem okozok neked bajt.
Csak azért mondtam hogy kell egy kis idő neked hogy át gondold hogy meg éri e neked velem maradni.
Mikor velem csak a gond van, mint ez a verekedés.
- ha mégegyszer így mersz magadról beszélni én legközelebb téged váglak kèpen meg értetted jinyoung?!
- igen meg. Szeretlek.
Majd ki kel szó nélkül és tíz perc múlva reggelivel jön vissza.
- hoo. Ez nekem?
- igen. Olyan bocsi hogy hülye voltam.
- de hogy! Köszönöm.
Te is reggeliz velem. Nekem elég lessz a két pirítós.
- jolvan.
- köszönöm. Nagyon finom volt és nagyon édes volt tőled.
És meg csókolom.
Vissza csókol és csak csókol és csókol.
Azon kapom magam hogy rajtam fekszik és le hajítja magáról az atlèltáját és az én pólómèrt nyúl amit szépen le segít.