✨szóhatár max 1000 szó✨

Ha oda ülök a csuklóhoz a villamoson, és sok utas száll fel, és én nem veszem észre időben, hogy le kéne szálljak, akkor az nagyon sok idő, míg ki tudok tolakodni.

Ha oda állok a négyes mellé, akkor meg le kéne vegyem a táskát a hátamról, de olyan közel állnak most is hozzám, hogy ez kábé lehetetlen küldetés... Plusz a felszállók tuti mögöttem akarnak majd átpréselődni a nagyobb hely reményében. De az reggel felejtős, pláne ebben az órában.

Ha ide ülök az ajtó melletti ülésre és felszáll egy idős ember, vagy egy kisgyerekes szülő, vagy egy mozgás korlátozott ember, vagy egy vak... Na, én a bűntudattal nem tudnék megküzdeni most, mivel nem nagyon van hely átadni. Ráadásul a fülesemben bömbölő zene miatt mi van ha későn veszem észre? Akkor már gáznak érezném a megszólítást, hogy nyugodtan üljön le...

Nos, itt az ajtó mellett, a vezető kabinjának ajtajának dőlve nem kell tartsak a forgalom ellökésének fokozott veszélyétől, sem a hely átadás problematikájától. Viszont a tömörödés szinte elkerülhetetlen.

Sajnos így ma reggel is el kell halasztanom a villamoson való írást... Ha nincs jó ülőhely, akkor állva fixen nem éri meg nekiállnom pötyögni. Mert az esetleges váratlan sebesség változások nagyfokú balesetveszélyt rejtenek.

Ezért csak hallgatom a zenét, ami eléggé vegyes zenei műfajok váltakozása terén. De én így szeretem.

~•~

Ahj! Már megint buszoznom kell...
Remélem időben jön. Nincs kedvem itt várakozni ebben a csontrázó hidegben. És még a vékony szél a kabátom alá is befut, csodás. Fel kellett volna vennem azt a trikót, az védené a derekamat.
Vajon első ajtós? Hova is tettem a bérletem? Jaaa, a másik zsebemben lapul.

Na, itt is sokan vannak.
És a szemüvegem újfent bepárásodott...
Persze, az idős nagymamáknak pont most van kedvük az úgynevezett ,,banyatankkal" elruccanni valahová.
De miért most szándékozik az öreg úr jegyet venni, pont előttem. Legalább odébb állna, hogy elmehessek mellette.
A sófőr rám se nézett, ezért bányásztam elő a zsebem legmélyéről a bérletem?!

Uhh! Olyan meleg van, hogy a maszkban még kevésbbé kapok levegőt, mint általában. Egy ablakot nyisson már ki valaki! Légysziiii!!

Hééé! Hogy vezet ez már?! Ember!! Hát egymásra esünk, basszus! A kanyarokat luxus normálisan bevenni? Megállókba miért nem tud normálisan beállni?? Hogy fékez!?!

Az viszont jó, hogy a kerekesszékesre odafigyel, legalább ő neki legyen jó, hamár megfosztódott a járás örömétől.

Ennél a megállónál is le akartak szállni... Na mindegy, majd visszamegy a másik busszal. Legközelebb ne 5 perccel előbb jelezzen, hanem rögtön azután, hogy elindult az előző megállóból. Akkor TALÁN észreveszi a buszvezető.

Éééés nagyon siet. Szegény mama és papa úgy szaladt, de ha őket nem is, legalább a fiatal lányt megvárhatta volna. A srácról a kettővel ezelőtti megállóban nem is beszélve, éppen becsukódó félben volt az ajtó, erre nem nyitotta ki neki. Azt a csalódott arcot látni kellett volna!

Szegény kisgyerek! Már vagy negyed órája üvölt a babakocsiban... Nem csak rászolni kéne... Ennyit az anyai szeretetről, gondoskodásról és odafigyelésről...

~•~

Milyen porköd van itt, a Keletiben! Persze, most kell felújítani. Már fél éve, ha nem hosszabb ideje folytatódnak itt a munkálatok. A Déliről nem is beszélve... Hát hogy álltak ehhez hozzá?
Jótékony árusok... Pfúj!

Hát ezt a vonatot se érem el, ha 10 perccel előbb érek ide, akkor lazán elintézem a jegyet meg a jó helyet, de 6 perc alatt képtelenség jegyet venni és elszaladni az automatától a 2-es vagy 3-as vágányhoz...

A kövi pedig... Fél óra múlva jön? Ja, nem, háromnegyedórát kell még várni. Akkor addig körbenézek a vasutállomáson. Majd egy jegyvásárlást beiktatva az induló vonatokat mutató képernyő előtt megállhatnék körbe mustrállni a teret, az érkező vonatokat és jövő-menő embereket figyelhetném.

Nyílván ilyenkor jön rá mindenkire a vonatozhatnék... Huu, mekkora bőröndök, én meg egy hátizsákkal megyek haza. Vicces.
Jajj, siessenek már! Mit kell annyit bénázni? Mindjárt odalépek, hogy segítsek nekik...
Na végre, hogy mind a heten megvették az oly messzire szóló vonatjegyüket!
Hogy? Csak kártyával lehet fizetni? És ha én készpénzzel szeretnék? Akkor átmegyek egy másik automatához, vagy beállok a kígyózó sorba a pénztárakhoz... Már megint ilyen buta sorrendben lehet kiválasztani a jegyet, hát nem hiszem el! Így nem dobja fel azokat a lehetőségeket, amik hamarabb indulnak. Például azzal az IC-vel is mehettem volna, amit most mondanak be, mert az első megállójánál kellene leszállnom, de neeem. Nekem ezt az opciót nem hozta fel az automata, emiatt nem mehetek előbb haza. Kösz. De tényleg.

Milyen fantasztikusak az emberek. Vannak nagyon cukik, például a kutyás nő, akivel elkezdett beszélgetni egy nagymama. Vagy a mellettem lévő négyesben elhelyezkedő egyetemista, sugárzik róla a ,,leszarom, most hétvége van, hagyjatok a tanulással, majd vasárnap" hangulat. Vele szemben pedig egy fiatal vállalkozó pötyög elmélyülten a laptopján. Nagyon koncentrál.
Persze vannak olyan gyöngyszemek is, akik a hangosabb, nagycsaládosok közé tartoznak, az utastársaik nyugalmára nem sok figyelmet fordítva hagyják gyerekeiket bakalódni, hangoskodni vaaaagy éppenséggel üvöltve szidják őket. A viselkedésük kissé kifogásolt, egy iciri-picirit.
Jajj, de szeretem az iróniát!

Olyan telefonbeszélgetéseket hallottam már, hogy eskü megváltozott bizonyos dolgokról a nézőpontom. Viszont ez, übereli a többit.
Én értem, hogy a gyerekekkel szemben a liberális nevelést preferálják a szülők, szeressük őket, adjunk meg nekik mindent és legyünk jóban velük... Blablabla... De mi a frászért nem lehet a tiszteletet megtanítani nekik?!? Náluk tökre elfogadott a szlenges beszéd -családja válogatja. A káromkodás is már ország szintű -ebbe szerintem már fölösleges kábé beleállni, én nem szeretem, alkalom adtán szóvá teszem, oszt ennyi. De a visszaszólás lereagálása olyan harmatgyenge, hogy simán a gyerek az ujja köré csavarja a szüleit. Habár mostanában azt látom, hogy a gyerekek irányítanak.

Miért?!!

Ez rohadtul nincs rendben. A szülők ilyen mintát mutatnak gyermekeiknek? Hát csak gratulálni tudok nekik! Ezért vállaltak gyereket? Vagy a gyerekért/gyerekekért járó kedvezményekért, juttatásokért?

Nagyon jó kilátások várnak ránk...

Fuuu, most meg utálom magam, mert ennyit ekézem őket...
Ezért is jöttem óvodapedagógusnak, hogy az alap etikettet, normál viselkedési formát megtanítsam a gyerekeknek. Habár egyre kevésbbé érzem ezt a célt...

Szeretném, ha jobb lenne az emberiségnek, a társadalmunknak, nekünk. Ám most is elbizonytalanodom. A kamaszkori lázadás egy bizonyos fokig természetes.

Nálam nem nagyon mutatkozott meg. Viszont elgondolkoztat sok utazásom.