Roro: Nézd, Padu! Szivárváááány! *kisgyerek hangon, rajongva*

Padu: Igen, látom.

Roro: Milyen széééép! Olyan rég láttam szivárványt. *elkezd ugrálni körbe-körbe*

Nao: Nyugodjál le a bánatba! Frászért kell egy kis fényért így ugra-bugrálni! *lehangolóan*

Roro: *szaladgál, mint egy 5 éves nagy mosollyal az arcán*

Nao: *fejét fogja* Ahj! Márcsak ez hiányzott...

Padu: *röhög Nao szenvedésén* Hagyd! Legalább boldog.

Nao: *dühösen néz Rorora* Álljál le de most azonnal! Mi vagy te? Duracell nyuszi?!

Roro: *elszomorodva néz Naora* Naiii... Ne mondj ilyet!

Padu: Na ezt megcsináltad, Naomi! Most lecsaptad a boldogságot. Muszáj mindig ilyen hangulat rombolónak lenned? *vádlón néz Naora*

Nao: Csak idegesít. Semmi extra nincs abban a keseredett szivárványban! Minden egyes alkalommal megjelenik, amikor szitál az eső és süt közben a nap. Nagy cucc! *lekezelően*

Padu: De neki, ez sokat jelent. Figyelemmel lehetnél rá.

Nao: Ő meg rám! Legyen boldog valahol máshol! *elsétál az utcán és befordul a sarkon*

Padu: *sóhajt gondterhelten*

Roro: *megöleli Padut* Semmi gond. Majd visszajön. Gyere, inkább nézd milyen szép a sok kis apró vízcsepp a leveleken! *mondja mosolyogva*

Padu: Hihetetlen, hogy te mennyire ártatlan és naiv vagy. *ingatja a fejét* Tele vagy örömmel és sziporkázol még most is. *hitetlenkedve néz Rorora*

Roro: Naomi rosszkedvű helyettem is. Én meg szeretem az élet apró örömeit szóvátenni és megosztani másokkal. Mint most veled. *mosolyog cukin*