Az út az egyetemre nem egyszerű.
*mély, komoly hangon*

Sok kihívással fogsz majd találkozni, többel mint eddigi életedben összesen.

Szükséged van jó stratégiára, hogy bejuss, de még jobbra ahhoz, hogy bent maradj.

A sorstársak nagyon sokfélék lehetnek...

Talán észre se vesznek, csak próbálják túlélni a letöltendő éveket, míg meg nem szerzik hőnáhitott céljukként kitűzött diplomájukat.

Talán lenéznek majd, ki tudja miért és hátráltatnak téged...

Talán találsz olyan klassz embereket, akikkel érdekből lesz egy megbízható kapcsolatotok, de nem buktok meg legalább a vizsgákon.

Vagy...

Talán olyan kapcsolatokra teszel szert, amivel egy életre bebiztosítod magadnak...

Te meg mit csinálsz?

Motivációs szöveget írok.

Pfff.*felnevet* Ez jó. Te és a motiváció! *sír a röhögéstől*

Most mi bajotok van ezzel? Én csak bíztatni akarom a gimiseket, hogy tanuljanak tovább, mert megéri...

Kinek?

Minek?

Ezt ugye nem gondoltad komolyan?

Minimum 12 évig koptatja egy átlagos diák a suli padját és örül, ha leérettségizik.

Nem éri meg egyetemre járni. Csak gondolj bele! Diplomához mennyi évet kell tanulni -khm, szenvedni- és kell hozzá nyelvvizsga, rengeteg a buktató... Bla bla bla...

Igen, erről én is beszéltem...

És miért ilyen kiábrándítóan fogalmaztál? Fordított pszichológiát akarsz használni? Rájuk nem hat. Csak úgy mondom.

Most jött volna a felderítő rész...

*gyorsan közbevág* Mi?? Dóra a felfedezőt hívnád segítségül, hogy tanuljanak tovább azok az okosok?? Fura motivációs fogás... Szerintem ne használd, nem válik be.

Nem úgy értettem... Hanem úgy felderítő, hogy felvidító. Mármint, hogy miért jó, ha valaki fősulira, egyetemre jár.

Összességében nézve, mások beszámolói és saját tapasztalatom alapján úgy vélem, hogy személytől függ és hozzáállástól is, na meg persze az adott körülményektől is az egyetemista lét királysága.

*kérdőn néz balra* Hehh?

Valaki ott ismeri meg élete párját, ott alakítja ki azt a baráti körét, ami megmarad. Mivel tudjuk, hogy az ovis, általános sulis, gimis barátságok nagyobb eséllyel bomlanak fel...

*megint közbevág* Mert az egyeteimek nem szoktak, mi?

De. Viszont az egyetemisták normál esetben érettebbek, mint például a gimnazisták.

És most tekintsünk el a kivételektől.

Érettebbek? Pfff. Miben? A kudarcok megélésében?

Ne legyél ennyire negatív!

A kudarc feldolgozásához egy bizonyos szintű érzelmi intelligencia szükséges. És nagyon úgy fest, hogy nem elég a tehetség, ha valaki nem tudja promotálni magát -amihez szükséges az érzelmi intelligencia, hogy megfelelően hasson az emberekre, jó benyomást keltsen satöbbi...

Tehát ezeket az egyetemen még tovább tanulja, azonban nem kifejezetten eléméleti tudás kell ehhez, hanem inkább személyiség alakítás a társadalomhoz. Emellett társadalom alakítás a személyünkhöz.

Tyűű. De elhiszitek ezeket a béna dumákat. Én akkor is azt mondom, hogy a szakmunkásoknak sokkal jobban megéri és fölösleges idő pocsékolás az egyetemre, főiskolára rááldozni kitudja hány évet és még csak gyakornokként állhat utána dolgizni! Totál nem éri meg.

Mi nem azt mondtuk, hogy a szakmunkások, meg akik nem tanulnak felsőoktatásban, azoknak nem lehet jó életük. Mert igenis lehet, sőt van rá élő példa, hogy a diplomázott rosszabbul jön ki, mint egy tanfolyamot végzett szakmunkás.

Attól függetlenül én kitartok amellett, hogy egy értelmesebb...

Na álljunk meg egy szóra! *balra néz* Te ostobának tartod azokat, akik nem fecsérlik az idejüket a felsőoktatásban, mert sokkal jobb megélhetési lehetőséget nyújt más szakma?? És ott vannak azok, akik be se tudnak kerülni a felsőoktatásba, mert nem engedhetik meg! Velük mi van?! És azokkal, akik egyetemistaként, vagy diplomás ként oltári nagy hülyeséget csinának, őket is ÉrTeLmEsEbBnEk tartod?!!

Bocsánat, rosszul fogalmaztam.

*jobbra néz és a vállára teszi a lezét* Ne támadd le, ő csak a véleményét akarta elmondani.

*lelöki a válláról a kezet és dühösen néz középre*
Persze, mindig mindent csak csitítani akarsz! De lásd be! Nem lehet mindent békességben, szépen és nyugodtan megbeszélni.

Viszont úgy gondolom, jelen helyzetben megvitathatjuk nézeteinket higgadtan és kultúráltan.

Már te is leparasztozol?! Ez felháborító!

Te jó ég! Ki engedte őt ide? Annyira lehangoló, hogy nem lehet vele beszélni és mindenen megsértődik. Kezd nagyon irritálóvá válni.

Nem zavar, hogy itt vagyok?! Te túl művelt antizseni! Vagy túl üagas lovon ülsz ahhoz, hogy ezt megértsd. Mivel mi, átlagos, normális emberek a földön járunk és hétköznapi problémákkal küzdünk meg, nem úgy, mint egyesek. *néz balra szúrós szemmel*

Elég! Ne veszekedjetek!

Ő kezdte.

*fejlt fogja* Inkább járok egyetemre és üegtanulom hogyan kell viselkedni a közösségben, minthogy ilyen toxik ember legyek, mint te. *néz jobbra cinikus mosollyal*

*épp megszólalna, de közép befogja a száját*

Úgyhiszem te ma már eleget háborogtál. Jó lenne, ha végre valami produktívat tennél ehhez. Vagy ha nem tudsz, akkor bölcsen tennéd, ha hallgatsz.

*ellöki közép kezét és morgolódik*

*balra néz* Megválogathatnád a szavaidat. Ha mindenkit megsértesz, azzal nem lesz jobb neked. Csak elűzöd magad mellől az embereket.

Igazad van, sajnálom. *jobbra néz* Bocsánatot kérek.

*összefont karokkal durcás arcot vág*

Hagyd, majd megenyhül.

Ha valaki egyetemre...vagy fősulira szeretne menni... Akkor érdemes a személyiségét fejleszteni, higy ne egy éretlen kisgyerek menjen a felnőttek közé.

Bal. Ez már megint túlment a határon.

Nem én vagyok az aurea mediocritas. Had essek túlzásba! A szociális készség megléte pedig igenis fontos a társadalomban. Akárt tanuló, akár dolgozó, akárki részéről igen nagy előny.

*kinyújtja a nyelvét balra*

*nevet a gyerekes viselkedés láttán*

De édes, majd a konfliktusokat is így fogod kezelni a munkahelyeden? Tudod, nem kell leérettségizni ahhoz, hogy normálisan viselkedj. Mivel semmi köze hozzá.

Kedvességed határtalan. *szarkasztikus hangsúly*

Oké, meglrtem, hogy nem értetek egyett. Ám úgy gondolom, hogy akár részt vesznek az emberek a felsőoktatásban, akár nem így is úgy is nehéz az életük. Én úgy hiszem, hogy mindenkinek meg van a maga problémája. Ezt a kis bejegyzést pesig tényleg csak azért kezdtem el írni, hogy bíztatssam és bátoritsam azokat, akik belevetnékmagukat az egyetemisták zűrös életébe...

*tüsszentett*

Egészségedre!