»IRISH«

-Apa, ma tarthatok egy házibulit?-kérdeztem apámtól, ujjammal az üvegpohár száján körözve.
-Lányom.-kezdte apa, mire megforgattam a szemeimet. Tudtam, hogy mi következik.
-Most az erőd hatékonyságának maximalizálása a legfontosabb. Miután...-folytatta volna, de én félbeszakítottam.
-Persze csak az edzés után, és csak akkor, ha dolog van.-mosolyogtam rá angyalian.

-Így mindjárt más.-nyomott egy puszit a fejemre, majd folytatta a kávéja elfogyasztását.
-Amúgy Irish, az erőd mit foglal össze? Mikre vagy képes?-kérdezte Bruce, az egyik bárszéken ülve. Érdeklődésének az is hangot adott, hogy teljes testével felém fordult.
-Hát,-tettem a mutatóujjam az államra-vissza tudom tekerni az időt, valamint előre is tudom tekerni, ja, és meg tudom azt állítani is. Ennyi.-tártam ki a kezeimet.
-Fantaszikus!-mondta lenyűgözve.

-Jóreggelt.-hallottunk egy álmos hangot a hátunk mögül. Natasha fekete pizsamájában, álmosan, lépett be a nappalival egybekötött konyhába, majd leült, és töltött magának egy kis kávét.
-Neked is.-mosolyogtunk rá.
-Apa, én elmentem a csajokhoz oké?-kérdeztem, majd felpattantam a székemről, és elmosogattam a tányért.
-Rendben, de vigyázz magadra!-szólt apa, mire adtam egy puszit az arcára.
-Sziasztok!-intettem a többieknek, majd a lift ajtaja bezárult előttem.

-Jarvis, kérlek vigyél engem a garázshoz!-utasítottam lágy hangon a mesterséges intelligenciát.
-Azonnal Ms. Stark.-hallottam meg a monton géphangot, mire elmosolyodtam.
Hirtelen hallottam egy kis sípolást, és a lift megállt.
Mikor kiléptem a felvonóból, hideg levegő csapta meg az arcomat.
Körbetekintettem, hogy mégis hogyan állunk kocsiügyben.

Mellettem két oldalt jobbnál jobb kocsik sorakoztak, amiket {fogadjunk} apa még egyszer sem használt.
Kiválasztottam egy fehér Lamborghinit, majd megkerestem a kulcsot, és beültem.
Tizenhat éves létemre még nem vezethetnék, de hát mikor is tartom én be a szabályokat?
-Jarvis, nyisd ki a kaput.-mondtam, majd óvatosan kivezettem, mikor teljesen kinyílt.

-Oké, hova is kell mennem?-kérdeztem magamtól, megfeledkezve az utasításaimat váró mesterséges intelligenciáról.
-A St.Paul kollégiumba kiassszony.-válaszolt gyorsan Jarvis.
-Ó tényleg, köszönöm Jarvis!-mondtam neki megkönnyebülten.

-Na végre!-sóhajtottam föl, mikor megláttam a nagy, szürke, lehangoló falakat, és a drótkerítést.
Jarvis navigálása ellenére is csak tizenöt perc folyamatos vezetés után tudtam megtalálni a koleszt.
Azért valljuk be, ez a szürke rondaság cseppet sem illet a vidám, szép házak harmóniájába.
Sóhajtottam egyet, majd a kocsit lezárva, beléptem a pokolba.

Egyenesen a portához mentem, ahol amikor a portás meglátott, majdnem kiesett a szeme.
-Ms. Stark!-kiáltott fel, mire minden egyes, -a helyiségben tartózkodó- szempár, rám pillantott.
-K... Keres va... valakit?-kérdezte dadogva. Elmosolyodtam, majd bólintottam.
-Négy lányt. Biztosan ismeri őket. Emma Rogers, Alexa Banner, Natalia Romanoff, és Felicia Barton.-rebegtettem meg a szempilláimat.
-Ó, hát persze!-mondta és megigazította az orrán a szemüvegét.

-Most éppen órájuk van, de egy perc múlva ki is csöngetnek. Menjen a 11/A terem elé.-mutogatott a kezeivel.
Szegény nő, nagyon próbálkozik.
-Rendben, köszönöm!-mosolyogtam rá, majd elindultam volna, ha nem húz vissza.
Felvontam a szemöldökömet, mire kínosan vihogni kezdett.
-Tudja...-kezdte a kezét tördelve-A húgom nagy rajongója önnek, adna egy autogrammot?-kérdezte egy papírt és egy tollat felém nyújtva.

Mikor aláírtam, még intettem egyet, majd befordultam a sarkon.
Egyenesen az ajtó előtt álltam meg, majd elgondolkoztam a nő szavain, végül megrántottam a vállam, majd bekopogtam.
-Szabad!-hallottam tompán egy hangot belülről.
Kinyitottam az ajtót, és beléptem.

A teremben vágni lehetett volna a hirtelen beálló csendet.
-Irish?!-kiáltott fel egyszerre az én négy barátosném.
-Ms. Stark, nem számítottunk a látogatására.-mondta zavartan a tanár.
-Nem is számíthattak.-mosolyogtam rájuk. Ez a sok mosolygás kezd megártani.
-Én elvinném a lányokat.-mondtam ki tömören a tervemet, mire a csajok {hatalmas mosollyal az arcukon} szedelőzködni kezdtek.

-Kisasszony, én nem hinném, hogy ez szabad lenne.-mondta a tanár.
-Ó, higgye el, most nagy szükségem van a lányokra. Egy súlyos problémával állok szemben, és szerintem ők értenek legjobban ehhez. Szóval úgy gondolom, ez esetben kivételt tehetünk.-adtam elő a hegyibeszédet, majd mikor az láttam, hogy még jobban összezavartam a tanárt, búcsút intettem, majd a csajokkal az oldalamon, kisétáltam a teremből.

-Úristen Irish, ez valami fan-tasz-ti-kus volt!-karolt belém lelkesen Emma.
-Na, és akkor mi is az a "megoldandó probléma"?-rajzolt idézőjeleket a levegőbe Alexa.
Huncutul elmosolyodtam.
-Hát-húztam el a számat, de a szemem csillogott-, nem tudok egyedül házibulit szervezni.-csaptam össze a tenyeremet.
-Ezaz!-öklözött a levegőbe Nat, majd felém fordult-De ugye anya, meg a többiek elmennek?-
Erre a kérdésre mindenki rám nézett, mire felmutattam a telefonomat.

-Mindjárt kiderül. Apa írt egy üzit, de veletek akartam elolvasni.-mondtam, majd megnyitottam az üzenetet-Kislányom! Elmentünk világmegváltósat játszani, holnap reggel nyolc körül hazajövünk. Puszi, apa.-olvastam fel az üzenetet, majd egyszerre kezdtünk el visítozni.
-Lányok, várjatok.-emeltem föl az ujjamat-Edzés után.-
A lányok felsóhajtottak, de azért bólintottak.

-Jaaaarvis!-nyávogtam a mesterséges intelligenciának-Nyisd ki a kaput!-
-Azonnal Ms. Stark!-szólt a monoton hang.
Gyorsan leparkoltam a garázsba, majd a csajokkal sietve beszálltunk a liftbe.
-Vigyél az edzőteremhez kérlek.-mondtam, mire a lift sípolt, majd kinyitódott.

-Oké, öltözzünk át!-kiáltottam fel, majd bevonultunk az egyszemélyes öltözőfülkékbe.
Gyorsan átvettem ruhámat, egy sportmelltartóra, és egy testhezsimuló nadrágra. Hajamat felkötöttem egy laza kontyba a fejem tetejére, majd beléptem az edzőterembe.
-Irish, jössz ellenem?-kérdezte kacéran Emma, mire feléfordultam, majd elmosolyodtam.
-Persze Rogers! Lássuk mit tudsz.-nevettem föl, majd beléptem a ringbe.

Megálltunk egymás előtt, majd felvonta szemöldökét.
-Nem használhatod az erődet!-mutatta föl viccesen a mutató ujját-Nem szeretném lefagyva tölteni a napot.-
Felnevettem.
-Ha csalsz, akkor az lesz!-fenyegettem meg.
Hirtelen beütött nekem egyet, mire hátrtántorodtam.
-Nana!-mondtam, majd szaltóztam egyet, és a lábammal állon ütöttem.

-Huhh! Jólvan, hagyjuk abba!-lihegett Em, a jó félórás "mini csatánk" befejzetével. Bólintottam, majd egy bokszzsákhoz léptem, és teljes erőmből ütni kezdtem.
Hirtelen a lánc megadta magát, és a zsák leszakadt.
Rúgtam bele egyet, majd megfogtam egy másikat, és helyére raktam.
Éppen elkezdtem volna ütni, mikor egy meleg kezet éreztem a vállamon. Hátrafordultam és megpillantottam, Alexát.

-Készülődni kellene. Neked van a legtöbb követőd, szerintem posztold Instára, hogy ma buli lesz. Úgy többen jönnek.-mondta bölcsen. Felnevettem, majd megtörültem a homlokomat egy törülközőbe. Ebben viszont igaza volt, hiszen a közel száznegyven millió követőmmel nekem van a legnagyobb rajongótáborom.

-Oké.-sóhajtottam, majd elővettem a telefonomat. Megnyitottam az Instagrammot, majd posztoltam, hogy "Buli van, gyertek a Toronyba nyolckor. <3"
Csak remélni tudtam, hogy nem fognak száznegyvenmillióan megjelenni egy házibuliban. Akkor ezt gondoltam a legnagyobb őrültségnek.
Ha tudtam volna, hogy mennyire tévedtem....