-A harcban sem kapsz kesztyűt.-tromfoltam le, majd folytattam szegény bokszzsák verését.
-Nem engedlek harcba. Ahhoz túl értékes vagy nekem.-motyogta, mikor elment vízért.
Gondolom azt hitte, nem hallom meg, de meghallottam.
És ledöbbentem.
Akkor rájöttem valamire.
Én végérvényesen, és visszavonhatatlanul beleszerettem a Tél Katonájába.

»IRISH«

Igen, én Irish Stark kijelenthetem, hogy beleestem a leghírhedtebb ex-H.Y.D.R.A. katonába.
De hát ki nem tenné ugyanezt?
Elég csak belenézni a gyönyörű, kék szemeibe, amik úgy csillognak mikor mosolyog, mint egy gyémánt, elég csak ránézni az elképesztően izmos testére, és máris összefut a nyál a szánkban, elég csak megnevettetni, és aztán azt a hangot hallani, amit életünk végéig is elhallgatnánk, vagy elég csak belebújni az ölelésébe, és érzeni emberi kezének melegét, és acélkarjának hidegét.
Nos, ez az érzés felbecsülhetetlen.

Elmosolyodtam, majd mindent beleadtam, és tiszta erőmből ütni kezdtem a zsákot. Vagyis ütöttem volna rá egy másodikat is, de az már az első ütésemtől leszakadt, és a terem másik végébe repült.
Úgy tűnik, erősebb is lettem, méghozzá sokkal erősebb.
-Erősebb lettél.-támasztotta alá Bucky a feltételezésemet.
Ő is egy zsákot ütött, de most megállt, egy aranyos kontyba kötötte haját, majd rám mosolygott.
-Úgy tűnik.-vontam vállat, majd felkaptam egy új zsákot, és a másik helyére akasztottam.

-Nem akarsz most ellenem jönni?-kérdezte, majd kajánul elmosolyodott.
-Gyerünk.-mosolyodtam el én is, majd beléptem a ringbe.
Egy óvatlan pillanatban állon rúgtam Buckyt, mire hátratántorodott.
Most ő következett.
Egy jobbhoroggal indított, majd kigáncsolt, mire megfogtam a lábát, és lerántottam.
Fasza, hogy pont rám esett.
-Ezt így tervezted?-kérdezte nevetve, miközben még mindig rajtam feküdt.
Elvörösödtem, majd ügyetlenül megráztam a fejem.
-Nem, így alakult.-mosolyogtam rá.

Felnevetett, majd lekászálódott rólam, és felsegített.
-Nem akarod egy kicsit gyakorolni az erőd?-kérdezte csillogó szemekkel, amikre nem tudtam nemet mondani.
Felsóhajtottam, majd bólintottam.

Megálltam egy nagyobb placcon, majd elgondolkoztam.
Vajon mivel lehetne kezdeni?
Végül aztán mégis támadt egy ötletem.
-Buck-kezdtem-, mi lenne, ha először megpróbálnék tárgyakat emelgetni?-kérdeztem, és láttam rajta, hogy tetszik neki az ötletem.
-Levitáció?-kérdezte, mire bólintottam.
-Hozzunk pár dolgot.-mondtam, majd fel is kaptam egy kulacsot, egy súlyzót, és egy bokszzsákot. Bucky hozott még pár könyvet, meg téglát.
-Na próbálkozzunk.-dörzsöltem össze tenyeremet, és belekezdtem.

Először kisebb, és könnyebb tárgyakat választottam ki, ami a kulacsot, és az egyik könyvet jelentette.
Koncentráltam, majd tenyeremet lefelé fordítva, megpróbáltam lebegésre bírni a tárgyakat.
-Irish!-hallottam meg Bucky örömteli hangját, mire kinyitottam a szemem. Abban a pillanatban, mikor már nem koncentráltam, a két tárgy közeli ismertséget kötött a padlóval.
-Hát, úgy tűnik, koncentrálnom kellene.-vihogtam föl idegesen.
-Úgy tűnik!-nevetett föl Bucky is.

-Huhh, szerintem ez mára elég lesz!-kiáltottam föl körübelül tizennyolcadik próbálkozásom végén.
-Rendben.-mondta James majd sunyin vigyorogva maga elé engedett.
Nem kellett volna, mert abban a pillanatban, mikor felkaptam volna a sprotzsákot, jéghideg víz fröccsent a hajamra, nyakamra, és a hátamra.
Megmerevedtem, majd lassan hátrafodultam.
-James Buchanan Barnes!Mit művelsz?!-kiáltottan rá, mire kinevetett-Ezt még megbánod!-

Mivel még mindig rajtam szórakozott, ezért úgy döntöttem megleckéztetem.
Gyorsan csettintettem egyet,mire Bucky lemerevedett, {egy elképesztően cuki mosollyal az arcán} és egyszerűen felkaptam, bevittem az öltöző zuhanyzójába, és megnyitottam a csapot.
Mikor úgy láttam hogy eléggé vizes, kinevettem, majd megfordultam, és az ajtón kilépve csettintettem egyet.
Rögtön meghalltottam a szitkozódással vegyített nevetést, ahogy Bucky megkapja a magáét.

-Irish Stark!-kiáltotta nevetve Buck, mikor kilépett az öltöző ajtaján, nekem pedig másodjára is elállt a lélegzetem látványától.
A magában nagyon szűk póló, most mégjobban tapadt lélegzetelállítóan izmos felsőtestére, így mégjobban kiemelve izmait.
-Nos, kigyönyörködted magad?-kérdezte Bucky egy önelégült mosollyal az arcán.
Elvörösödtem, majd megráztam a fejem.
-Idióta.-morogtam magamban, amin Bucky csak nevetett.

-Kéne fát gyűjteni.-mondta James, miközben az üresen tátongó kandallót nézte.
-Tényleg?-vontam föl gúnyosan a szemöldökömet, majd hozzávágtam Buckyhoz a bakancsát-Akkor kimegyünk fáért.-
Buck sóhajtott egyet, majd felkapta a bakancsát és rám nézett.
-Te miben jössz?-kérdezte, miközben nevetését próbálta visszatartani {nem sok sikerrel}, mivel a tűsarkúmat húztam föl a lábamra.
-Vagy ebben-mutattam a Jimmy Choo cipőre-, vagy mezítláb kell mennem, szóval nem kérdés, hogy melyiket veszem fel.-jelentettem ki, és belebújtam a másikba is.

-Na gyere.-mondta Bucky, majd hirtelen felkapott, és kivitt az ajtón.
-Ez mi volt?-nevettem, mire elpirult {mire nekem is el kellett pirulnom} és megvonta a vállát.
-Na menjünk.-mondtam, majd elindultam az erdőbe.
-Irish, biztos arra akarsz menni?-kérdezte James nyugtalan hangon.
-Mert?-kérdeztem vissza az erdő széléből.
-Farkasok vannak.-mondta-Nem mehetsz be oda egyedül.-
-De nem vagyok egyedül.-kacsintottam rá, majd elindultam befelé.
Hirtelen Bucky megjelent mellettem.
-Szörnyű vagy, tudod?-kérdezte kuncogva.
-Most miért is?-kérdeztem mosolyogva, miközben egy farönköt kaptam föl.
-Mert nem tudok neked ellenállni.-morogta, majd ő is felvett egy rönköt.

-Ennyi elég lesz?-kérdeztem Jamestől, ujjammal a jobb kezemben lévő farönkökre mutatva. Buck bólintott.
-Szerintem igen.-mondta, de egy pillanat alatt lemerevedett.
-Mi az?-kérdeztem suttogva, mire odalépett mellém.
-Megmondtam.-suttogta fülembe, bódító illata elkápráztatott-Farkasok.-
-Micsoda?-kérdeztem ijedten, és a farönköket lerakva Buckyra néztem-Hol?-
-Ott.-mutatott egy sötét foltra, ahol a fák árnyékában valóban megcsillant hat szempár.
-Oké.-mondta-Ha megtámadnak minket, te elfutsz én meg megállítom őket.-
-Még mit nem!-kiáltottam suttogva-Nem hagylak itt. Jó harcos vagyok, ne félts te engem.-
James sóhajtott, majd bólintott. Abban a pillanatban a farkasok támadásba lendültek.

Az egyik nekem esett, mire azonnal reagáltam. Felkaptam egy farönköt, és tiszta erőből az állathoz vágtam, mire holtan esett össze.
-Ezazz!-öklöztem a levegőbe, azonban egy másodperc múlva, már kénytelen voltam a második farkast a túlvilágra küldeni.
-Bucky!-kiáltottam oda az acélkarú fenegyereknek, mikor a harmadik farkassal is végeztem.
Oldalra pillantottam, és megnyugodva vettem észre, hogy nincs különösebb baja.

Viszont nyugalmam egy pillanat alatt eltűnt, mikor észre vettem, hogy James hasából lassan csordogál a vér.
Egy aprót sikkantottam, majd odarohantam Buckyhoz, és menyasszony pózban tartva rohantam be a házba.
Gyorsan leraktam Buckot egy kanapéra, majd elsősegély ládát kerestem. Hamarosan meg is találtam egy szekrény mélyén, és azonnal kezelésbe vettem Buckyt.
-Mit csinálsz?-nevetett föl James-Nem is fáj, ráadásul a szuperkatona képességemnek köszönhetően pár óra alatt beforr!-
-James.-korholtam le, mint egy anyuka-Ha elfertőződik, az az én lelkemen szárad. Vedd le a pólód, máshogy nem tudlak leápolni.-mondtam, és utolsó mondatomba belepirultam.

Bucky egy önelégült mosollyal az arcán, elkezdte levenni pólóját, és mikor megláttam a közelről még szexibb felsőtestét, {a sebek ellenére is} nyeltem egy nagyot.
Lassan megfogtam a fertőtlenítő oldatba mártott vattapamacsot, és elkezdtem letörölni a seb szélét. A kockái körül. Nagy önuralmamba került, hogy ne húzzam végig ujjamat hat kockája körül, de végül visszafogtam magamat, és végeztem a dolgomat.

Mikor végeztem, eszembe jutott hogy mi tulajdonképpen öltünk, mire elborzadtam magamtól.
-Bucky.-kezdtem-Mi megöltük őket.-
Bucky felém fordult, majd magához húzott, úgy hogy ajkaink majdnem összeértek.
-Ha már a pokolra jutunk.-suttogta szinte ajkaimra-Legalább legyen miért.-majd megszüntette a köztünk lévő távolságot.