Taehyung pov.:

A rohanás közpette hirtelen megtorpant, aminek köszönhetően a hátának mentem.
-Au~! - nyüszítettem fel a nagy ütközésnek köszönhetően.
-Úristen, sajnálom! - aggódó szemeivel fürkészte arcomat.
-Semmi baj! - molyogtam bíztatásként, hogy ő bizony nem csinált semmi rosszat,hisz én bambultam el.
-Eh, rendben,de gyere,
megérkeztünk. - mondata végén felkaptam íriszeimet az úticélunkra.
-D-de...Hisz ez a házad?! - hát ennyit a magabiztosságról, szép volt Taehyung, tapsot nekem!
-Jaja, de gyere! - ezzel kinyitotta a pinceház bejáratát, aminek következtében rögtön elállt a lélegzetem.

Az egész ház sötét volt, de a sok neon fény mégis adott egy kis homályos világosságot. Sok-sok páfrány díszelgett egy-egy sarokban még szebbé téve a hatást.
-Ez valami csodálatos! - néztem körbe a házban csillogó szemekkel, de egy pillanat töredék alatt átöleltek hátulról kuncogva.
-Ennek nagyon örülök! - súgta az engem ölelő gyengéden bal fülembe, reakcióként megremegett a testem. - Tudod Tae baba, tudom, hogy csak a pletykák miatt csengettél be hozzám! Eléggé bátor vagy babám, de ez csak még jobban feltüzel! - nyalt végig nyakamon.
-Hagydh abbah Jungkookh, kérlek! - kérleltem, hisz, hát problémák akadtak....
-Rendben, menj haza, pihend ki magad, mert holnap ideköltözöl, nya sipirc cicám! - harapott fülcimpámra,erre felugrottam és a mögöttem lévő elkezdett kuncogni.
-O-oké, szia! - köszöntem el, majd rögtön ki is rohantam a házból.

Mit rejteget a holnap?