Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Megmutathatok valamit?

Jungkook pov.:

Na most akkor jegyzeteljük fel az álduzatunk kinézetét és nevét!

Lássuk csak....
Név:Kim Taehyung
Kor:hm... Kb. 20 éves.
Hajszín:szőke
Szemszín:mélybarna
Testalkat:karcsú,közepesen izmos
Uke vagy seme:tipikus uke
Magasság:hmmm... Tippelve 177cm
Szexuális beállítottság:Még nem tudjuk... Még

Egyéb tudnivaló:Hazudott az ismerkedésünkkor,azt mondta, hogy nem rég költözött ide,de mivel remegett a keze és az ajkai, így tuti, hogy hazudott.

Ok, amiért áldozat:mert már most a függője vagyok.

A papírt kitöltve tettem be a mappába a többi ilyesmi papírom közé, majd leülve kezdtem el gondolkozni azon, hogy hogyan csábítsam be a lakásomba a haláláig.

Taehyung pov.:

-Na és...... Jól néz ki a pali? - törte meg a csöndet Jin.
-...
-Ezt igennek veszem.
-...
-Elvitte a cica a nyelved?
-TUDOD MENNYIRE JÓL NÉZ KI???
-Öhm, nem?!
-Ahwwwwwww-kaptam szívrohamot, mint egy tini kislány. Ja és amúgy biszex vagyok. Hehe... :3
-Nem viszlek kórházba, tehát állj le!
-O-oké,de lejössz velem a boltba?
-Menj le egyedül!-azzal el is tűnt barátom.Hát..pacek,mit ne mondjak.
De akkor menjünk boltba.

-Jó napot!-köszöntem a boltban lévőknek,amint beléptem az épületbe.
-Viszont! - kiáltott egy férfi az egyik sorból. Oda néztem és...Persze, hogy Jungkook volt, komolyan,mint egy rossz drámában. A férfi elindult felém, majd megfogva kézfejemet hintett rá egy csókot, arcom rögtön felvette a pipacs színét, majd zavaromban lehajtottam a fejem, amit egy szende kuncogással díjazott.
-Taehyung... - suttogta érzékien.
-Jungkook.-bicentettem egyet köszönésként.
-Tudom, hogy hazudtál.
-M-miről beszélsz?
-Kiskorod óta itt élsz.
-Honnan tudod?
-A kis barátod mondta. - mi a tököm? Jin szóba állt vele?
-Ohhh, értem, sajnálom. - hajtottam le a fejem, de pár pillanat múlva visszaállt eredeti helyére egy segítő kéznek hála.
-Gyönyörű vagy! - suttogta még mindig fogva állkapcsomat.
-Köszönöm. - vesztem el, szinte már fekete szemeiben.
-Megmutathatok valamit? - bólintottam. Incselkedő mosolya még nagyobbá vált,majd eldobva mindent kezdett el kézen fogva maga után húzni. Csak is ketten loholtunk az éj sötét leple alatt, de míg ő a boldogsága felé, addig én vesztem felé, de az a veszt később boldogsággá alakult.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro