Taehyung pov.:

A kellemes kis beszélgetés után vándoroltam haza, amikor eszembe jutott, hogy lehet fel KÉNE hívnom Jin-t, hogy ez a csávó tökre normális és még tiszteletteljes is.Hahh,egye fene,csak nem halok bele!
-Vedd már fel! - kezdtem frusztrált lenni, miután két perc után sem vette fel,persze máskor rögtön felveszi, aish...-HÁT, AKKOR SZOPD KI! - vágtam a betonhoz a telefonom, amikor tizedjére sem vette fel.Chh,persze nekem mindug fell kell vennem rögtön, különben szidást kapok!

Továbbra is ballagtam tovább a sötét utcán,ami neon fényekkel volt kivilágítva,ez elképesztően gyönyörű.

Pár perc múlva,amikor is a házam elé értem megláttam két férfot beszélgetni egy sikátorban. Mit keresnek ezek az ártatlan részen? Rá kellett volna, hogy jöjjek, hogy ez a város rész közel sem ártatlan. Ráadásul, ha jól látom, akkor.... Akkor... Akkof éppen egymásnak verik ki? Ehhh, nincs semmi bajom a melegekkel és a következő mondatomat se értsétek félre, mert ezt a heteroknál is így gondolom:EZT KIBASZOTTUL NEM AZ UTCÁN KÉNE, HIÁBA VAN ÉJSZAKA! És remélem, hogy ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül.

Épp ültem volna le a kanapémra, amikor megcsörrent a telefonom,"JIN BOII~" állt a sötét képernyőjén.
-Taehyung miért hívogattál úgy fél órán át? - chh, azt még ő van kiakadva.
-SZIA JIN! KÖSZÖNNI LUXUS TE FASZ? Amúgy a fickóról akarok veled beszélni!
-MI!?! TE KAJAK BECSÖNGETTÉL HOZZÁ? TE NORMÁLIS VAGY? MIT SZÍVTÁL MÁR MEGINT? - remek mondhatom.
-Hékás, már egy éve tiszta vagyok és amúgy csak veled ittam meg egy sört azt csá! És legalább hallgasd meg mi volt!
-Oké, bocsi, sajnálom, meséld csak! - ennél a pontnál elkezdtem elmesélni a beszélgetést, olyan pontosan,olyan pontossággal, amivel még Petőfi sem mesélt senkinek sem, a mese délutánjain! Jó, én kajak hülye vagyok, lőjjetek le!
-Várj.... Akkor... Akkor, tehát tényleg normális ez az ürge.
-IGEN JIN, TÉNYLEG AZ!
-Wow... - suttogta maga elé.
-Micsoda reakció! - húztam gúnyos mosolyra az ajkaim.
-Nem hiszem el, hogy tényleg ilyen lenne, tuti csak megjátsza.
-Akkor viszont nagyon jó színész lehet, de tudod mit? - csaptam össze tenyereim, mire barátom csak felhúzta jobb szemöldökét. - Majd én kiderítem az igazságot! - húztam ajkaimat egy beteges vigyorra.
-Taehyung... TE BETEG VAGY! NEM DERÍTHETED KI, MEGTILTOM!
-Oh, mást megtilthatsz, de ezt nem hagyom!-álltam a sarkamra, varátom meg csak fogta a fehét, szegényt néha sajnálom, hogy ilyen haverja van, mint én, de ő alarta magának ezt a sok gondot!

Jeon Jeong Guk, vigyázz, mert szörnyen kiváncsi vagyok!

       - Ohh, hogy a baszott kiváncsiságom után mentem akkor is...Hallgathattam volna egyszer a pletykákra,persze mellesleg a legjobb barátomra.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
KÉRLEK OLVASD EL!

Guys sajnálom, hogy nem hoztam hajnalban, csak közben a wi-fi szar volt. :"/
De mindegy! Remélem tetszik eddig nektek a könyv, mert én nagyon élvezem írni és örülök, hogy ez az ötlet az eszembe jutott, mert mimdig szerettem volna egy komolyabb témát magába foglaló könyvet írni. Mellesleg ez nem is akármilyen komolyabb téma, hisz ez a szindróma bárkivel előfordulhat, akit fogva tartanak.
Köszönöm a figyelmet, sziasztok! ^^❤️