//George//

Éppen a szokásos járőrözésen voltam amikor furcsa zajokra lettem figyelmes. A második emeletről jött. Gyorsan felrohantam és hirtelen megláttam... a nagy semmit. Hát, lehet az éjjeli járőrözést nem nekem találták ki. Vagy nem az én idegzetemnek. 

Mindenesetre én és fogyatkozó bátorságom visszatértünk a kiadott helyünkre. Sajnos viszont a bátorságom úgy döntött szabadságra megy, elég volt neki ennyi járőrözés. Igazán férfiasan festhettem páncélban, kardal a kezemben, remegő lábakkal és ijedt tekintettel. Minden testőrt így képzelnek el nem?

Dream tuti kirúgna, ha ezt most látná. Hm. Dream. Na, érte érdemes félni. Gyerünk Georgie! Meg tudod csinálni! Ennyire nyápic vagy hogy félsz a sötétben?! Dream bízik benned! Meg tudod csinálni! Három nagy levegő. Beszív, kifúj, beszív, kifúj.

A pulzusom lassan lelassult. Úgy döntöttem, hogy folytathatom az őrjáratomat. Három óra múlva újabb hangokra lettem figyelmes. Kardcsörgésre. Aztán egy sikolyra. A kastély bal szárnyából jött. 

Ott van Dream lakosztálya, nyílalt belém a felismerés. Eszeveszett tempóban kezdtem el futni. Ám amikor odaértem mindent rendben találtam. Halkan benyitottam Dreamhez. Tudom, hogy ezt nem lenne szabad, de muszáj megnéznem, hogy jól van-e. 

Bent is minden rendben volt. Dream békésen szuszogott az ágyában. Oh. Évekig el tudnám nézni ahogy békésen alszik.

Dream elfordult a másik oldalára. Erről eszembe jutott hogy dolgom van. Meg kell találnom a hang forrását. Lehet, hogy Dreamet nem bántotta, de a betolakodó még a kastélyban lehet. Talán éppen a foglyokat szabadítja ki. Vagy éppen az alvó tisztviselőket gyilkolgatja kedvére. Meg kell találnom a sikoly forrását. Ami nem is lesz olyan nehéz tekintve hogy emberem vörös lábnyomokat hagyott maga után.

Talán ha azt követem megtalálhatom őt. Elindultam a lábnyomok után. Egyre messzebb és messzebb kerültünk a tisztviselők lakosztályaitól. Talán mégis valamelyik foglyot akarja kiszabadítani? De vajon kit? Nincsen más jelentősebb foglyunk csak... és ekkor jöttem rá. Nem Dreamet akarja megölni. Nemis a tisztviselőket. Sőt, őt nem érdeklik a foglyok. Csak egyetlen egy fogoly. Az az egyetlen egy aki már régóta a cellák lakója. Aki oly híres a tetteiről. Akit nem azért záratott be Dream mert egy bűncselekményt követett el. Nem. Ő rengeteg bűncselekményt követett el. Dream mégis a biztonságáért zárta be. Hogy ne akarják háborgatni. Sőt. Igazából nem is cellalakó. Van egy kar a cellájában ami egy titkos ajtót nyit ki neki. A folyosó, akit a kar meghúzásával tár fel pedig nem máshova vezet, mint a saját személyes lakosztályához és lovához. (Hm. Csak egy kérdés. Kitaláltátok kiről van szó?)

Ehez a "fogolyhoz" igyekszik éjjeli látogatóm. Vagy azért hogy megölje, és ez a valószínűbb, vagy azért, hogy meglátogassa, amit amúgy nappal is megtehetne. Tehát választhatok. Vagy elmegyek, és hagyom, hogy megöljék kockáztatva ezzel Dream belémvetett hitét és az állásomat, vagy kivont karddal futok neki az esetleges támadónak, kockára téve ezzel az életemet.

Ó, a fenébe inkább halok meg kínok között mindsem hagyjam, hogy Dream csalódjon bennem. Gyerünk George, most vagy soha! Talán még kitüntetést is kapsz miatta!

Gyorsan előhúztam a kardot a hüvelyéből és már rohantam is a cella felé. Ez az egyetlen cella ami külön van a többiektől. A legtöbb cella az alaksorban van, míg ez a cella a... második szinten! Hát ezért hallottam hangokat a másodikon. De akkor miért voltam a lábnyomok az eggyel lentebbi szinten. Miért ment le a támadó, csak azért, hogy lábnyomokat hagyjon, majd megint fel. Ez teljesen inlogikátlan.

Viszont lehet, hogy két támadó van. Az egyik az első, a másik a második szinten kereste a cellát, majd mikor az egyik megtalálta jelzett a másiknak. Emberem pedig ezért igyekszik felfele! De. De hogyan üzennének egymással. Ha nem két támadó van, akkor ez... EZ EGY CSAPDA!!!!

Ám mire végeztem a gondolatmenettel már késő volt. Egyenesen beleestem egy precízen kiásott, szőnyeggel eltakart gödörbe. Na, remek.

Úgy tűnik egyedül fogok meghalni egy gödörben, a palotában. Ez az én szerencsém. Talán egy kicsit jobb lenne, ha valaki itt lenne mellettem. Könnyítené a szenvedést.

- Nem akarok egyedül lenni. (Nézd meg a fenti képet. Rajta van egy easter egg.)

Várjunk. Ezt kimondtam hangosan? Ó basszus. Ezt jól megcsináltam. Ha eddig nem is vette észre a drága gödörásó, hogy beestem a csapdába, mostmár tuti tudja. Hát, legalább nem kínok között halok meg. Csapdában nem adok magamnak 3 másodpercet, mire meghalok.

Ó, jajj ne. Hallom a lépteket. Közelednek. De, várjunk csak. EZEK KETTEN VANNAK?! Hallom őket. Mindjárt ideérnek. És akkor végem.

A léptek egyre hangosabbak lettek, majd elhaltak. Na, vagy elmentek, vagy... lassan felnéztem. A gödör peremén két alak állt. Körvonaluk tökéletesen kirajzolódott. Hosszú hajuk lengett az apró fuvallatban, amit bizonyára egy közeli nyitott ablak okozhatott. Mindkét alak vállán palást. Egyik fején korona díszelgett. A korona két oldalát pedig két apró fül volt látható. 

Két izzó vörös szempár nézett le rám a félhomályban. Szóval nem akarta megölni a foglyot. Ki akarta szabadítani. A kérdés márcsak az...

Engem meg akar-e ölni?

Nos sziasztok. Itt is lennék a kövi résszel. Van tippetek, hogy ki volt a fogoly? Ha igen, kérlek írjátok meg kommentben. Előre is köszi!

A könyvajánlóról pedig. Aki tud angolul annak szerencséje van. Aki meg nem, akkor hagyja nyugodtan figyelmen kívül ezt a részt.

A mai kiszemeltem nem más mint (dobpergést kérek) @ustulations tól az Assassins love.

Hamarosan jelentkezem a kövi résszel. Addig is Sziasztok!!!