Nos öhm... őszinte leszek, szóval sok változás volt az utóbbi időben és a rossz hírem, hogy még lesz. Egyetem végett, ahol az szervezi az életemet és nem én a sajátomat, így nem tudom mikor jönnek részek, majd egyszer csak jön. Mint most. Semmit nem tudok ígérni, mert konkrétan ma szerda van és én még azt se tudom két nap múlva mikor írom meg a zh-mat és indulhatok el haza. Ilyen ez a magyar szervezés. Tehát most mindenki legyen full happy és nevezzük ezt karácsonyi kis ajándéknak.

A másik, mint változás, amit lehet majd a későbbiekben megfogok bánni. 18+ os jelenet lesz ebben a részben és mivel ez amennyiben jól matekoztam és emlékező képességeim teljes tudatában vagyok még az egyetem miatt (ez mostanság általában nem valósul meg és nem azért mert buli van, hanem csak anatómia... végül is egész jól megúsztam az évet csak egy pót zh-m lesz kb. 7-ből.... holnap.... nincsen szebb jegy a kettesnél csak jobb annál) Szóval úgy nézz ki ez az új csúcstartó rész pontosan 25.090 szóval. 

A 18+ dologra visszatérve.... valahol a közepén van, őszintén tanulnom kell még ma mert utolsó 2 nap 2 zh-m lesz, szóval nem kerestem meg pontosan hol is van, majd rájöttök és onnan a következő kis "~~~" jelig meneküljön az aki nem kíváncsi rá.  

Mindenkinek jó olvasást, karácsonyt, új évet, húsvétot (kitudja mikor tudok újra írni)

Aelin nem tudta eldönteni, hogy hány embert kéne halálra kínoztatnia a démonjaival ahhoz, hogy végre egy kis örömét lelje a világban. Sose volt különösebben gondja a női nemmel és az ezekhez tartozó apró-cseprő problémákkal, mint az igencsak kellemetlen mell növekedés kamasz kora alatt, vagy mondjuk a nemi aktivitással járó menstruációval. Egészen tegnapig.

Életében eddig egyetlen egyszer volt ilyen erőteljes alhasi fájdalma és rosszul léte még pedig közvetlenül a legelső menzesze előtt és alatt. Utána semmi. De most... Inkább megküzdene egy seregnyi szörnnyel, mint hogy ezt a fájdalmat tovább viselje...

A szőke démonúrnő éppen a folyosókon sétált és próbált rájönni, hogy hová tűnt mindenki. A biztonság kedvéért kétszer is leellenőrizte, hogy pontosan hány óra van. Hacsak nem romlott el valamilyen hihetetlen csoda folytán az összes létező helyiségben az óra, akkor pontosan délelőtt 10 óra volt.

A közös helyiségek, mint a nappali, étkező, kiskonyha, edzőtermek mind üresek voltak. Yui szobájában már volt és az is üres. Így kezdte azt hinni, hogy ezek mind leléptek valahova, róla pedig valamilyen oknál fogva megfeledkeztek és itt hagyták.

Az egyik ajtó kinyílt a folyosón, mire Aelin ledermedt. Vagy valaki itt dolgozó, vagy egyikük az. Amikor Nathaniel lépett ki, csak hökkenten pislantott néhányat. Nat ásított egyet, majd megállapodott a pillantása Aelinen, csak vágott egy fintort és már el is indult a kiskonyha felé.

Aelin fülében viszont Dan szavai csengtek. Mindenki kurvára leszarta, hogy mi van vele. Egyedül Nathaniel foglalkozik vele, ha a démonkáit nem számolja.

- Nat!

Nem tudja min lepődött meg jobban... hogy kimondta Nathaniel becenevét, vagy hogy Nat meg is állt, sőt hátra fordult hozzá.

- Mi az? Mit akarsz? - kérdezte unott hangon a fiú.

Aelin néhány lépéssel közelebb sétált a fiúhoz, már a nyelvén volt, hogy megkérdezze... Miért nem mondtad el senkinek sem, hogy én öltem meg Svent, nem más... Miért őrizted meg a titkomat és miért... figyelsz rám ennyire? A medence... amikor úsztam és te ott voltál... és tegnap is... mindenki elvolt a maga kis világában, egyedül te érdeklődtél utánam...

- Én... Én... Nem tudod hol vannak a többiek? - kérdezte végül és kerülte a fiú pillantását.

- Nem hallottad? - vonta össze a szemöldökét a fiú, miközben próbálta elnyomni az ásítását.

- Mit?

- Kitört a balhé. Zoya és Hayden smárolt a folyosó közepén és Yui látta. Utána vitába bocsátkoztak, Hayden meg nem engedett Yuinak. Kijelentette, hogy az ő hibája, függetlenül attól, hogy Hayden volt az, aki smárolt Zoyával. Yui az apjánál aludt, annyira kiborult. Hayden a szobájában egészen addig, amíg Aaron fülébe nem jutott Zoya által a dolog. Azon kívül, hogy nem hitte el Zoya kis dumáját, csak azért nem verte meg Zoyát, mert lány, viszont Hayden már nem volt ilyen szerencsés.

- Hogy mi? Aaron és Hayden... A két legjobb haver... - hápogott össze-vissza Aelin.

- Reggel óta bunyóznak a belsőkertben. Illetve Hayden magyarázkodik, Aaron ordibál és mondja az érveit. Fenomenális, reggel óta azt hallgattuk, csak rám fröccsent némi vér és pólót kellett cserélnem, akkor meg már azt mondták a fiúk meg a húgom, hogy hozzak már némi popcornt, meg üdítőt.

- Szívatnak... - jelentette ki Aelin.

- Tudod, hogy Dan és Junie sose szívat ha popcornról és üdítőről van szó.

- Nem úgy! Aaronnek sose volt annyi vér a pucájában, hogy... - kezdte higgadtan a lány, de amikor meglátta milyen fejet vág Nat inkább elhallgatott egy pillanatra. - Vagy van?

- Apollón borja. De esküszöm. Apám, meg Apollón is... egy vicc hozzá képest. - vigyorgott Nat, majd halkan felnevetett. - Még te is, egy magadfajta Jackson is irigykedhetne. De nézd meg magad! Siess, mielőtt Haydenből csak test marad!

- Tutira szívatsz!

- Ha nem hiszed néz meg magad! - mondta a fiú és már folytatta is az útját a kiskonyha felé.

Aelin elhúzott szájjal meredt utána, majd 180 fokos fordulattal a belső kert felé sietett. Már messziről kiszúrta az üveg ablak mögött ülő Juniet, Dant és Lint, akik éppen fogadásokat kötöttek, hogy kinek melyik végtagja vagy orra, foga fogja bánni a harcot. A démonúrnő kiszúrta az ordibáló Aaront és a menekülő Haydent is aki a barátját próbálta megnyugtatni... sikertelenül.

Aelin kiment és helyett foglalt Lin mellett.

- Miről maradtam le? Nat már mondta mi történt.

- Nem sok mindenről. Hallgatni jobb, mint nézni. - mondta fáradt fejjel Lin.

- Aaron akkorát behúzott Haydennek, hogy vérzik az orra és Nat is kapott Hayden véréből! - hajolt előre izgatottan, hogy lássa a démonúrnőt Junie. - Eddig 5 az 1-hez fogadtunk, hogy Haydennek az ajka is felreped.

- 10 az 1-hez teszem meg azt, hogy kapni fog egy lila taslit is a szeme alá. - emelte a tétet Dan.

Aelin nem mondott semmit csak Aaronre nézett, aki elkapta Haydent a tarkójánál fogva és a földhöz vágta. Hayden gerince akkorát reccsent, hogy Dan és Junie egyszerre vágott egy fintort és kezdtek el sziszegni. Aaron utána nemes egyszerűséggel behúzott Hayddennek, aki szavakkal próbált védekezni... meglepő egy Zeuszostól az Athéné stílus... A fiú gazdagabb lett egy felrepedt ajakkal és egy monoklival, mire Dan és Junie ujjongva ugrottak egyet ültjükben, mert nyertek.

- Aaron! - kiáltott rá a fiúra Hayden.

- Óóó, semmi Aaron! Megmondtam, hogy rossz ötlet! Nem meg mondtam?! De! És mit találtok ki?! Smárolás! Oké, hogy az az életeszmém, hogy a smárolás mindent megold, de basszus! Zoyával?! Mikor Yui a csajod és megmondtam neked, hogy Yui az nem csak Yui, hogy ne csináld! De mit csináltál?!

- Én ártatlan vagyok!

- Ártatlan?! - kapta el Haydent a nyakánál fogva és rángatta fel a földről, csak azért, hogy taszítson egyet rajta és a fiú, majdnem zakózzon egyet, de helyette csak kétszer megbotlott a saját lábában és hátrálni kezdett, mire a néző közönség egységesen kezdett el jobbra fele csúszni a lépcsőn, hogy semmilyen részletről le ne maradjon.

- Igen! - kiáltotta Hayden. - Illetve részben... vagyis... Zoya palira vett! Nem tudtam, hogy Yui mögöttem van! Kiprovokálta azt a csókot!

- Az engem nem érdekel. Te voltál az egyik hülye, viseld a következményeit.

Nat levágódott Lin és Dan közé és letette a popcornt meg az üdítőket,

- Mikor szerezte a monoklit és az ajakfestéket?

- Két perce. - válaszolta Aelin és markolt bele a popcornba.

- Szerintetek Aaron fog egyáltalán kapni? - szólalt meg óvatosan Junie.

- Kizárt. - vágta rá Lin. - Csak egy őrült tesz rá....

- 20 az 1-hez, hogy Aaron is kapni fog. - szólalt meg Dan.

- Dan!

- Most mi van?!

Lin csak a szemeit forgatta.

- Nem bírod ki, hogy ne fogadj el egy kihívást és veszítsd el mi?

- Ismersz! Én mindig nyerek! Dan Jackson vagyok, világklasszis zsebtolvaj, a tűz koronázatlan hercege! 20 az 1-hez, hogy Aaron is kapni fog!

- Jó. Tartom. - bólintott Junie.

~~~

Yui úgy kelt fel az ágyból, mint egy rongydarab, amit körülbelül 20-szor a földhöz vágtak és minden egyes alkalommal 30-szor agyon tiporták. Az apja karjai még mindig átölelték és az ujjai ütemesen simogatták a karját és pocakját. Yui csak átfordult az oldalára, hogy lássa az apja szemeit.

- Na, hogy vagy? - suttogta Ed.

- Úgy érzem magam, mint egy rongydarab. - mormogta.

- Azt nem csodálom. - nyomott egy gyors puszit Yui orra hegyére. - Sok dolgod lesz ma.

- Mi is...? - pislogott értetlenül a lány, miközben megdörzsölte a szemét, hátha az álommal együtt a rongy érzetet is eltudja űzni.

- Meg kell beszélned a dolgokat a boszorkánnyal, el kell döntened, hogy lépsz Hayden ügyében, majd el is kell mondanod neki, aztán annak fejében rendezned vele a helyzetet.

- Jaj.... - fúrta az apja mellkasába a fejét. - Ez mért ilyen bonyolult... Más pároknál mindig minden rózsaszín és habos-babos...

- Senki se mondta, hogy könnyű lesz. - simogatta meg a lánya fejét Ed. - Peter és Dia gyűlölték egymást, aztán meg egymásba szerettek, de utána is ezernyi bajuk volt, főleg az egyetem alatt. Dia találkozott egy roppant jó fej sráccal, aki belezúgott és Peter is igencsak kacsingatott egy lány után a védőnő szakon. Vagy ott van Joe és Susan, akik első pillantásra egymásba zúgtak hat éves korukban, majd 14 évesen lefeküdtek részegen és utána fejjel előre a szakadékba. Állandó vita, a másik csesztetése és mégis összejöttek, mégis összeházasodtak és egymás agyát szívták az egyetem alatt. Csak az óvszer miatt nem lett azoknak az egyetem alatt gyereke, erre az életemet is feltenném.

- Apa.... - emelte fel a fejét Yui és találkozott a két zöld szempár. - Azért tudjuk mi ketten, hogy az óvszer sem egy életbiztosítás.

- Arra gondolsz, hogy sikerült Dant lealkudnom anyádnál?

- Lealkudnod? - ült fel Yui. - Aha... Direkt kilyukasztottad az óvszert, hogy anya ne tudja, csak amikor Izzy közölte vele a munkahelyén, hogy olyan hisztis, mint amikor velem, meg Amyvel terhes volt, mire anyám kisebb szívroham kíséretében rohant el egy drogériába tesztért és miután megcsinálta és összeállt neki a kép, hogy mit csináltál leakarta tépni a fejedet.

- Jah és elakarta vetetni. Alig bírtam rávenni, hogy várjuk meg kereken a nyolc hetet és menjünk el az ultrahangra. Csak akkor ment bele mikor teljesen lefogtam a nappaliban és alkut kötöttem vele, miszerint ha lány elvetetheti, ha fiú akkor tartsuk meg, hisz Amyt is fiúnak akarta.

- És lett egy Danünk. - mosolyodott el Yui.

- És lett egy Danünk... Bizony. - sóhajtotta Ed. - Mindig elgondolkodom, hogy lehet jobban jártunk volna, ha elvetetjük őt Hallel...

- Apa! - csattant fel Yui.

- Nem így értem, ne gondolj rosszra. Csak... Dannel mindig nagyon nehéz volt... Mintha az istenek fogták volna a rossz tulajdonságainkat Hallel és belé tették volna, de... aztán mindig rájövök, hogy... Egy olyan szituációban, mint amit csináltam, hogy kívánságodnak eleget téve legyen még egy kis testvéred... meglepődnék most, ha nem egy tolvaj tudott volna csak sunyin és alattomoson kijutni azon az aprócska lyukon, leküzdeni a női szervezet akadályait és eljutni a petesejtig.

- Akkor... - gondolkodott el Yui. - Most megbántad Dant... vagy sem?

- Ne vedd magadra. - ült fel a férfi is és fogta meg a lánya kezét. - De... anyádat sose láttam még olyan boldognak, mint abban a három évben, amíg Dant nevelte, játszott vele. Hall... azt hiszem Dannel lett igazi anya... igazi szülő, ami nekem sose jött össze, de a nőknek evolúciós előnye van a férfiakkal szemben... Úgyhogy, hogy bánthatnám meg Dant, ha anyádat nem láttam még sose olyan boldognak, mint akkor, vele.

Yui csak halványan elmosolyodott.

- Kezdet megemészteni őt.

- Igen. - bólintott. - Még egy ideig bele kell kapaszkodnom, de aztán képes leszek elengedni őt. Talán örökre is, ahogy azt már kellett volna. Ideje volt nem?

- Nem tudom. Ahogy azt sem mit kezdjek Haydennel... - törte a fejét a Jackson lány.

- Ez egyszerű. Szereted?

- Persze.

- Megtennél érte bármit?

- Igeeen? - faggatta az apját, hogy pontosan hová is akar kilyukadni.

- Akár a büszkeségedet is feláldoznád érte?

- Ha igazat mondott.... hogy mindent Zoya talált ki... akkor igen.

- Akkor irány Zoya Royal. - mosolygott a férfi.

Yui halványan elmosolyodott, az apjához csúszott és szorosan megölelte.

- Tudod apa. Nem vagy te olyan rossz apa. Lehetnél sokkal rosszabb is.

- Na ne hízelegj, hanem irány Zoya és... el se hiszem, hogy ezt mondom, de szerezd vissza Haydent...

- Amynek is lesznek pasijai ugye tudod?

Ed szeme erre csak tikkelt egyet.

- Igaza volt Hallnek, jobb lett volna három fiú.

Yui csak nevetve elkezdte magára kapni a cuccait, mielőtt elhagyta volna a szobát egy utolsó puszit adott az apja arcára és Zoya Royal szobája felé vette az irányt.

A folyosón sétálva mindvégig idegesen igazgatta kócos haját, hiszen fésűvel nem találkozott a reggel folyamán. Nem gondolta volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerül, arról meg pláne nem, hogy egy boszorkánnyal kell osztozkodnia a méhkirálynő pozíción, igaz... addig nem is gondolta, hogy méhkirálynő, amíg Zoya nem szembesítette vele.

Megállt a boszorkány szobája előtt. Még most nem lenne késő elhúzni, de az apjának igaza van, mint mindig.... Ezt tisztázni kell.

Felemelte a kezét, mire az ajtó kinyílt előtte és Zoya aggodalomtól izzó szemekkel meredt rá.

- Már azt hittem el se jössz. - mondta. - Gyere be, sietnünk kell, vagy nagy baj lesz.

- Hogy érted? - pislogott értetlenül Yui. - Mi az, hogy nagy baj lesz?!

- Mindent a maga idejében királynő. - vágta rá Zoya és kezdett el öltözködni. - Kezdjünk mindent az elején. Hayden körülbelül három hete segítséget kért tőlem. Azt akarta, hogy apróbb dolgokkal segítsek neki féltékennyé tenni téged. Miután nem jött be a kezembe vettem a dolgokat. Hayden túl papucs egy Zeuszoshoz képest, nem szeret kiabálni, nem szeret kiállni maga mellett, felvenni a kesztyűt inkább csak nyel. Ezért kieszeltem, hogy pontosan mit mutassunk neked, amire ráharapsz. Színészi tehetségemet bedobva az orránál fogva vezettem és manipuláltam a fiút. Ez az állapotod alapján remekül sikerült, majd megpróbáltam rábírni, hogy életében először álljon a sarkára. Ma reggel pedig megtudtam, hogy sikerült vért vernem a pucájába, kicsit talán túl jól is, ugyanis Aaaron 20 perce még velem ordibált, azóta pedig biztos megtalálta Haydent és Aaron... na az a fiú... Nem kis pályás. Sokkal több van benne, mint kinézné az ember... - mondta elismerően, míg Yui egyre sápadtabb lett.

- Jaj ne... - sóhajtotta Yui. - Összeverekedtek...?

- Nem tudom. Téged vártalak. De tekintettel rá, hogy milyen csend van minden egyes szobában, valószínűnek tartom, hogy igen és a jövőbeli rokonaidat és barátaikat ismerve, szerintem hamarabb kötnek arra fogadást ki, hogy végzi, mint hogy szétválasszák őket. - kötötte be a cipő fűzőjét, majd várakozóan Yuihoz lépett. - Nem kedvellek és te se engem. De azt mondtuk emlékeim szerint, hogy megpróbáljuk elviselni a másikat. Ugye?

- Aaronnek mondtam... nem neked.

- Részletkérdés. - vágta rá összefont karokkal a boszi. - Hayden nem akar elveszíteni téged, annak ellenére, hogy viselkedtél vele. Ami csak két dolgot jelent, vagy bolond, vagy fülig beléd van zúgva. Bármelyik variáció is az igaz... Most már ez csak rajtad áll. Én ezért nem akartam sohase komoly kapcsolatokat.

- Pedig... jól kijössz Aaronnel.

Zoya majdnem elnevette magát a mondatból származó feltételezéssel.

- Azt hiszed, hogy nekem bejön az Apollón kölyök?

- Mért? Talán nem? Aaron nem szokott egynél többször lefeküdni egy csajjal.

- Azért kerül is engem. - mondta elhúzott szájjal a boszorkány. - Jól is teszi. Ezért van az a mondás, hogy házi nyúlra nem lövünk. Bár... ez valószínűleg téged elkerült, mint információ. - vonta meg a vállát. - Más az amikor élsz egy lehetőséggel és más az amikor az érzelmek diktálnak. Aaron az előbbit akarja elkerülni, ahogy én is. Nem merült még fel benned királynő, hogy miért lett ilyen Aaron?

- Egy csaj miatt. Mint azt megtudhattuk nem olyan régen.

- Aha. - mondta gúnyosan Zoya. - Mindegy. Menjünk mielőtt Haydent szarrá veri.

- Aaronnek nem szokása... - próbált érvelni Yui, hiszen ismeri a két fiút legjobb barátok kisgyermekkoruk óta.

- Nem szokása elveszteni a fejét? - kérdezte unott, lekezelő hangon Zoya. - Fogadunk, Félvér?

Yui nem mert megszólalni, csak a mellette elsuhanó lány után sietett, aki egyenesen a belső udvarra vezette őt. Yui lába földbe gyökerezett, amikor megpillantotta a félig menekülő Haydent, aki szavakkal próbálta lenyugtatni Aaront, aki viszont sok mindennek mondható volt abban a pillanatban, csak nyugodtnak nem.

- AÚ! - vágott egy fintort Lin. - Ez biztos fájhatott.

- Még a tökét nem bántotta, sem a mellbimbóját, addig nem lesz komolyabb baja. - vágta rá Dan.

- Azért bunyóban a mellbimbó csavarás elég sportszerűtlen húzás. - érvelt Junie.

- Sportszerűtlen vagy sem, de hasznos. - folytatta a dumálást Nat.

- Lány esetében csak hamarabb nyír ki, hogy ha a melléhez mersz nyúlni. - jegyezte meg mosolyogva Aelin.

- Az a szolgáltatástól függ. - mosolyodott el halványan Nat.

- Perverz.

- Most eszembe jutott a dzsungel könyve dal. - fordult Aelin felé Lin.

- A mi? - kapta a fejét az összes jövőből jött Linre.

Yuit valahogy legkevésbé sem ez érdekelte per pillanat. Sokkal jobban lekötötte a figyelmét, hogy Aaron tényleg bunyózik Haydennel... és nyerésre áll... Hayden meg... Uram istenek...

- Elég! - indult el a két fiú felé, de mikor már majdnem a közelükbe ért Aaron félig feldöntve sodorta arrébb és ütötte meg Hayden mellkasát. - Elég már! - próbálkozott Yui. Segítség kérően hátra pillantott, de Zoya csak az ötös fogat mögött állt és unottan nézte őt, míg az ötös fogat csak vitatkozott és szurkolt értelemszerűen a fogadások miatt.

Yui az ajkára harapott a dühtől. Sose volt semmi baj a csapatában, egészen addig, amíg... Zoya meg nem jelent a jövőből jött bagázzsal együtt. Több ezer folyadékot kezdett kiszívni a levegőből, majd mindet összegyűjtötte egy kupacba.

- Azt mondtam... - fordult vicsorogva Aaronhöz és Haydenhez. - Hogy ELÉG! - kiáltotta a végét, mire az ereje robbanás szerűen indult el a két fiú felé, hihetetlen sebességgel széttaszítva őket egymástól és egészen a falig repítve őket.

- Megmondtam. Én sose veszítek. - vigyorgott Yui mögött Dan, míg Junie csak a fogát szívta, egy csomó pénzt veszített.

- Ti meg mi a fenét csináltok?! - fakadt ki Yui.

- Megverem. - mondta Aaron. - Mért minek látszik? - szabadította ki magát a jégből és indult meg Hayden felé, de Yui csak legyintett, mire Aaron lába megfagyott.

- Elég volt! Hagyd békén, nem csinált semmi idiótaságot, vagy legalábbis nem nagyobbat, mint amekkorát te szoktál! - ordította kis híján a lány. - Lennél olyan kedves és foglalkoznál vele?! - csattant fel kissé Zoyára. - Vagy legalább fogd le! - vetette oda, miközben Haydenhez lépett és kiolvasztotta őt. Azonnal a sérüléseit kezdte el nézni, a felrepedt ajkát, vérző orrát és a monoklit a szeme alatt.

- Semmi bajom. - vágta rá a fiú és húzta el a fejét.

- Még jó, hogy legjobb barátok vagytok... mi lenne ha nem azok lennétek... - mérgelődött Yui. - Gyere. Rendbe hozlak. - fogta meg a fiú kezét.

- Oh... vége... - húzta el a száját Junie, majd Linre nézett. - Milyen dzsungel könyve izéről beszéltél?

- Tudod a dal! - mondta Lin.

- Szerinted, ha tudnám ilyen fejet vágnék?

- Ah... Tudood. " A lány szíve nem csitulhat el.... a lánynak bizony hogy ember kell... A lány szíve szép virágzó kert, megannyi virága titkot rejt. A lány öle illatos erdő, ahol a gyönyörök ligete nő!"

- A gyönyörök ligete. Jah. Gyönyörök. - kezdett el nevetni Dan. - És még, hogy én vagyok perverz.

- Ó, hogy a musicalre gondoltál! - kapcsolt Nat.

- Csak nem magadra ismertél Lin? - vonta fel a szemöldökét Junie.

- Dan vágd már fejbe helyettem! - villantak fel Lin szemei, mire Dan keze lendült, a következő pillanatban pedig Junie jajgatva a tarkóját simogatta.

- Haver! - nyafogott Junie.

- Bocs, de kérte és még jól is esett. Ez bónusz pont!

Yui csak a szemeit forgatta.

- Akkora gyerekek vagytok, mint a ház. - vetette oda és húzta be maga után Haydent az épületbe.

- Erre csak most jött rá? - mondta kicsit döbbenten Junie, de még mindig a tarkóját simogatta. - Kisebbet is üthettél volna...

Yui odabent egészen a szobájáig húzta a fiút. Amint belépett a helyiségbe Haydent leültette a bevetett ágyra és eltűnt a fürdőszobában. A fiú tekintete most is végig siklott a lány szobáján. Mindig azon járt az esze, hogy vajon Yui mióta tudja, hogy ez egy végleges állapot, hogy ők Dannel és Amyvel a Bázison fogják leélni az életüket és, hogy Yui az egyetemmel ezt gyakorlatilag alá is írta.

A lány egy üveggel tért vissza benne vízzel. Nem mondott semmit csak letette Hayden mellé, helyet foglalt a fiú mellett, majd a víz felé nyúlt, mire annak egy része kiemelkedett a tálból és körbe ölelte a kézfejét. A fiú monoklijára tette a kezét, Hayden összepréselte egy pillanatra az ajkait, ahogy a víz csípni kezdte a bőrét, de utána egyre jobb lett.

- Mérges vagy ránk? - kérdezte óvatosan a fiú.

Yui szemében halványan, de észre lehetett venni, ahogy a tűz csóvák folyamatosan keringenek.

- Az nem kifejezés. Sose csináltatok még ilyet. Nem hittem volna, hogy Aaron képes ennyire... Komolyan venni Ingridet... - sóhajtotta a végét. - Mondjuk akkor azt se értettem, hogy anya miért nem akarta, hogy barátkozzak vele, ahogy azt sem Ingrid miért őt kérte meg, hogy vigyázzon rám. De... A mostani után kezdem sejteni...

A lány elvette a kezét a fiú szeméről, ami olyan volt mint régen, egy fia sérülés se látszott rajta. Yui az orrát kezdte el kezelésbe venni, azt követte a száján lévő seb.

- Zoya elmondta mi történt. - mondta, miközben visszasiklott a tálba a víz. - Tényleg ennyire nem lehet velem beszélni?

- Családi ártalom, hogy ha valamit a fejedbe veszel azt végre hajtod. Függetlenül attól, hogy kin kell áthajtanod. De valóban... nem lehet veled beszélni.

Yui csak elhúzta a száját és a tálért nyúlt. Sose volt egyszerű elvonatkoztatnia attól, ami érdekelte. Mindig a saját feje után ment és egyik szülőjére sem hallgatott. Kísértetiesen hasonlított abban az öccsére, hogy ha valamit megtiltottak neki, akkor csak azért is elv alapján megcsinálta. Mulattatta, kihívás volt számára, de ami ennél is lényegesebb, hogy akkor figyelmet kapott. Az anyja csak akkor figyelt rá ha rossz volt, legalábbis eleinte, utána már akkor sem. Csak miután összeházasodtak Eddel... kezdett el anyaként viselkedni, de az áttörést tényleg Dan hozta. Mindannyiukat szerette Hall, őt, és Amyt is, de valahogy... abban igaza van Ednek, hogy Dant mindennél jobban szerette.

- Sajnálom.

- Akarsz rajta változtatni, vagy sem? - vonta fel a szemöldökét Hayden és kereste Yui pillantását. - Egy alkalmakkor kellő játék vagyok, amit néha előveszel, amikor kedved van hozzá, vagy a barátod?

- Nem tudom... - állt fel és vitte ki a fürdőszobába a tálat.

- Ez nem válasz Yui. - pattant fel Hayden és ment a lány után.

- Eddig azt hittem, hogy a barátom vagy, aztán a fejemhez vágtad, hogy az én hibám, hogy Zoya lesmárolt és apám rávezetett miért is az én hibám és... azóta egyértelmű, hogy egy játékként használtalak, hogy amikor szükségem van rád leveszlek a polcról... - öntötte ki a vizet és tette be a szekrénybe a tárgyat.

- Ne beszélj rébuszokban. - sétált a lányhoz Hayden, majd elkapta Yui könyökét és maga felé fordította. - Vagy értelmezzem a rébuszaidat szakításnak.

- Nem! - kerekedtek el ijedten Yui szemei. - Csak... Tudod milyen vagyok! Nem fogom tudni elengedni az érdekes dolgokat, ha két nap múlva kiderülne, hogy itt van anyám múltbeli énje, akkor őt faggatnám null huszonnégy órában. Mondhatom azt, hogy megpróbálom, de már most tudom, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnék te... megint háttérbe szorulnál... Bármennyire is szeretlek...

Yui visszasétált a szobájába, míg Hayden gondolkodva meredt maga elé. Hirtelen pördült meg és meredt Yuira.

- Akkor feladod? Az nem szokásod. - indult el lassan a lány felé, aki felhúzott lábakkal leült az ágyra.

- Tudom...

- Akkor?

- Nem tudom, Hayden! Gondolkodom! - csattant fel kicsit Yui.

Hayden elhúzott szájjal leült Yui mellé és csak nézte őt. Jelen pillanatban teljesen biztos volt abban, hogy Yui tényleg szereti őt. A szemeiben ülő félelem, az ahogy több ezer variáció megy végbe a fejében és mindegyiknél a pozitív és negatív kimeneteleket vázolja fel.

- Te ebben nem tudsz megváltozni. - jelentette ki.

- Ha most közlöd, hogy szakítsunk tőlem fogsz kapni egy monoklit. - mormogta neutrális hangon Yui.

- Nem azt akartam mondani.

- Hanem? - fordult a fiúhoz.

- Te nem tudsz megváltozni. Ahogy én sem tudom elviselni, ha nem figyelsz rám. Legyen az, hogy ha az egyikünk úgy érzi, hogy a másik nagyon el van a maga világában, annyira, hogy őt teljesen kizárja már abból a világából, akkor csak szimplán szólunk a másiknak.

- Ami a gyakorlatban úgy fog kinézni, hogy te szólsz nekem. Jó. Tetszik. Ügyes vagy! - mosolyodott el Yui. - Volt haszna az elmúlt években. Már jobb a helyzet megoldó képességed, mint nekem.

- Hát ez Aaronnél nem látszódott... nagyon kiakasztottam. - vakarta meg zavartan a nyakát, majd megállapodott a pillantása Yuin. - Gyere csak ide. - fogta meg a lány kezét.

Yui szélesen elmosolyodott, miközben feltérdelt és átvetette az egyik lábát Hayden lábain, majd elhelyezkedett a fiú ölében. Hayden Yui dereka köré fonta a kezeit, míg Yui lehunyta a szemeit és a fiú vállára hajtotta a fejét.

A fiú csak még szorosabban húzta magához Yuit. Az orrát minimálisan facsarta a lányból áradó füstölővel kevert tengeri illat, de most valahogy mindennél megnyugtatóbb volt ez az illat, még ha a szervezete ismeretlennek is kezelte.

- Hiányoztál. - nyomott egy csókot a lány hajába.

Yui felemelte a fejét. A kezei maguktól siklottak Hayden arcára és simítottak végig a fiú enyhén borostás állkapcsán. Hayden összevonta egy pillanatra a szemöldökét és a szeme körül is összefutottak a ráncok.

- Ismerem ezt a pillantásodat. - suttogta. - Mit tervezel?

- Csak... - vezette a fiú tarkójára az ujjait. - Elgondolkodtam valamin. Mond csak, mit szólnál hozzá, ha kicsit eltűnnénk a színről?

- Eltűnnénk a színről? Hogy értve? Mint amikor Párizsban felmentünk az Eiffel toronyba?

- Valamennyire hasonló ahhoz. Igen. - biccentett alig láthatóan Yui. - Csak inkább úgy értem, hogy bezárkózunk ide, nem engedünk be senkit sem, mi pedig elleszünk itt.

Yui szemei pajkosan felcsillantak, mire Hayden elvigyorodott.

- Mond, hogy arra célzol, amire gondolok?

- Arra bizony.

- És te... - döntötte oldalra a fejét a fiú, miközben fejben félig már azon gondolkodott, hogy pontosan hol is kezdje. Az biztos, hogy 20 percig nem fogja hagyni, hogy Yui lemásszon az öléből, még ha wc-re kell mennie akkor sem. Kibírja. - Nem fogsz rohangálni Dan és a többiek után?

- Nekik sem árt egy szabadnap. - érezte, hogy az arca egyre jobban felforrósodik, valahogy ilyenkor mindig kibújik Haydenből a Zeusz oldala, mondjuk az apja is a villámdobáláson kívül arról ismeretes, hogy... milyen különleges figyelmet szentel a szebbik nemnek. - Egyéb kérdés? Vagy gyanakvás?

Hayden kicsit felkuncogott, majd végig vezette az aktuális terveit.

- Van terved is az estére? - kérdezte végül.

- Folyamatban. Egyenlőre legyen annyi elég, hogy tervbe van véve az éjjeli szekrény legfelső fiókja.

Hayden szemöldöke egyenes fonallá szaladt össze, majd elengedte Yui derekát és elnyúlt az ágyon, hogy elérje Yui éjjeli szekrényét. Mikor kihúzta a fiókot és meglátta Yui mire is gondolt, csak egy perverz pillantást küldött Yui felé.

- Előtört Aphrodité éned?

- Inkább fogalmazzunk úgy, hogy kicsit arrébb rugdosta az Athénést. - mászott előrébb Hayden törzse mellett - Asszem erre nem lesz szükséged egy ideig. - nyúlt a fiú övéhez és kezdte el kicsatolni.

Hayden megvárta, amíg Yui kikapcsolta az övet és csak utána ült fel. Egy pillanat leforgása alatt fonta Yui tarkójára az ujjait és csókolta meg őt. Yui a hirtelen mozdulattól összerezzent. Már kicsit el is felejtette milyen ez az egész Haydennel. Belemosolygott a csókba és teljesen kiment a fejéből, hogy mivel is kezdett el foglalkozni, csak élt a pillanatnak kihasználva, hogy Haydennel lehet.

~~~

Másnap reggel a jövőből jött ötös éppen a tegnapi napon vitatkoztak a kis étkezőben.

- De mindig 10 dolcsiban szoktunk fogadni nem? - kérdezte Dan.

- De. Abban. - vágta rá Nat, miközben a nyálát csorgatta Aelin reggelije után, ami fél kész állapotban rotyogott a serpenyőben.

- Akkor mit jössz itt nekem egy dolcsival?! - csattant fel Dan. - 20 az 1-hez tettem, azaz fogadtam rá, hogy Aaron nem ússza meg épp bőrrel, azaz 10-szer 20, ami 200 dollár. Annyival jössz nekem Junie!

- De ne már! Nat mért kellett beleszólnod?! - mormogta a fiú.

- Mi? - pillantott hátra a srác.

- Semmi, kínozd csak a gyomrod. - legyintett Junie. - Állj, de nem 200 dolcsival jövök neked.

- Jogos. Te 5 az 1-hez tettél meg valamit, majd én 10 az 1-hez, ami azt jelenti, hogy... - végzett egy gyors fejszámolást. - Én tartoznék neked 50 dolcsival, te meg tartoznál nekem 300 dolcsival, ha ebből levonom az 50 dolcsit amivel lógok, akkor valóban nem 200 dolcsival jössz nekem, hanem 250-el. Na hol a pénzem?

- A rohadt életbe... - vette elő a pénztárcáját Junie, amiben 50 dolcsi volt. - Kifogytam a pénzből... mikor megyünk ki újra a Bázisról? Plazmáznom kéne és vért adnom.

- Akkor innen van ennyi pénzetek! - csattant fel hirtelen Lin, aki eddig Aelinnek segített. - Vért és vérplazmát adtok, ami literes zsákokként 30 dolcsi, vagy mennyi?

- 40a plazma, 30 a vér. - vágta rá Dan. - De Nathanielnek többet perkálnak egy tízessel, mert ő nulla, negatív. Mi Junival pedig B, pozitív vércsoportúak vagyunk...

- Én is nulla, negatív vagyok. - mosolyodott el halványan Aelin. - Nem olyan ritka vér, mint hiszik, a legtöbb Hádészos nulla, negatív.

- Hát... én A pozitív vagyok... - vonta meg a vállát Lin.

- Apollón vér. - mondta Aelin, miközben a kész rántottákat kipakolta az asztalra egy tálba. - Vegyél már ki kolbászt, meg virslit a hűtőből.

- Csak kolbász van. - válaszolta Lin. - Dan, Junie, Nat! Emeljétek már fel a hátsótokat és segítsetek. Az asztalon 11 terítéket akarok látni! Most!

- Jól van már. - kelt fel unottan Junie, de Dan még mindig a pénzével nyaggatta a srácot. - Dan! Akkor is csak 50 dolcsim van!

- Ha azt megadod akkor már csak 200 dolcsival fogsz lógni!

- Kösz a tény megállapítást, Jackson.

Aaron néhány perccel később - mikor a 11 terítékből nagy nehezen kettő felkerült az asztalra - lépett be a helyiségbe.

- Hm... finom illatok. - mormogta vigyorogva. - Segítsek valamit?

- Teríteni. - jött az egyhangú válasz.

Négy személynek nagy nehezen 10 percébe tellett, mire felrakták a 11 terítéket. A bagázs utána helyet foglalt és elkezdték magukba tömni a kaját.

- Tudsz valamit Haydenről és Yuiról? - nézett Aaronre Dan.

- Csak annyit, hogy a bunyónk után bezárkóztak Yui szobájába. - vett egy akkora adag rántott, hogy Aelin elkezdett azon agyalni, hogy lehet, hogy négyszer ennyit kellett volna csinálnia.

Zoya baromi álmos fejjel sétált be 5 perccel később és amint meglátta mennyi kaja maradt, gyorsan vett magának egy nagy adagot. Függetlenül attól, hogy amúgy nem volt éhes.

Dan finoman megbökte Zoya lábát, mire a boszi egy 'reggel van mi a szart akarsz' pillantással illette a fiút.

- Azt csiripelik a madarak, hogy kezded hozzánk hasonlóan halálra unni magadat. - suttogta halkan a fiú. - Tudod... Szerintem is ideje lenne kijutni innen, valahogy.

Zoya szemeiből egyből eltűnt a fáradság. Kérdő tekintettel végig mérte Dant.

- Mire gondolsz pontosan?

- Ha emlékeim nem csalnak. A mágusoknak néha... vannak olyan, minek is szokás nevezni... Látomásai!

- Igen... És?

- Gondold át a dolgot.

Zoya értetlenül meredt a reggelijéhez visszaforduló Danre, majd halványan elvigyorodott, ahogy rájött, mire is gondol pontosan a fiú és ő is folytatta az evést. Meg kell hagyni... ez a Dan Jackson valóban tud valamit.

A társaság döbbenetére Edmund és Selma is néhány perccel később megjelentek.

- Jó reggelt. - köszönt Ed.

Az összes kamasz mormogott valami jó reggelt-hez hasonló lejtésű mondatott, de senki se emelte fel a fejét a reggelijéből, főleg Junie próbát lapítani. Dan viszont nem hagyta őt békén a pillantásával.

- Yui és Hayden? - kérdezte Ed.

- Még mindig Yui szobájában tanyáznak. - vágta rá Aaron és állt fel, hogy hozzon némi gyümölcslét.

- Tegnap reggel óta ki se dugták az orrukat?! - jelent meg Zoya száján egy gúnyos mosoly.

- Nem bizony. - próbálta meg fapofával kimondani Aelin, de Edmund tikkelő szemét látva nagyon nehéz volt nem vigyorogni.

- Csodálatos... - mormogta Ed és vett magának inkább reggelit.

- Mind tudjuk mit csináltak, vagy mit csinálnak, ugye? - ült vissza Aaron.

- Hát... általában egy párocska nem azért szokott bezárkózni, mert kötőversenyt akarnak rendezni. - mondta lassan és megfontoltan Ed. - Kivéve, ha a párocska 70 éves. - siklott Dan tekintete az apjára. - Néha nem tudok kiigazodni rajtad.

- Addig jó.

Dan csak halkan felhorkant.

- Ráveszed Yuit, hogy döntsön úgy ahogy jónak látja. A szíve szerint. Pedig lehetőséged lenne lebeszélni Haydenről. Mégis inkább hagyod, hogy...

- Az apja vagyok. - vágott közbe Ed, az ötös fogat majdnem minden tagja egy pillanatra lefagyott, egyedül Dan tartotta az apjával a szemkontaktust. - Nem az a dolgom, hogy helyette döntsek, hanem az, hogy támogassam.

- Ezt majd ne felejtsd el akkor se ha rólam van szó. - válaszolta Dan.

Ed már majdnem megszólalt volna, amikor a folyosóról nevetés zaja szűrődött be a csukott ajtón keresztül. Az asztalnál ülő minden szempár az ajtóra szegeződött.

- Nocsak. Azt hiszem vége az etyepetye első menetének. - vigyorgott Aaron.

- Phinsky... - rándult meg Edmund orra alatt egy kis izom.

- Mért mindig rám dühös mikor nem is én szexeltem a lányával, hanem Hayden?! - hitetlenkedett az Apollón kölyök, viszont amikor kinyílt az ajtó és a két jó madár nevetve esett be köntösben a helyiségbe mindenki elfelejtett reggelizni.

- Ne mááár! - vetette hátra a fejét. - Ne csikíííz! Hayden! Na! Elég már! - kezdett el nevetni Yui.

Hayden csak vigyorogva a lány nyakhajlatába hajtotta a fejét és a fülébe fújt, mire a lány felvisított. Hayden csak felnevetett. Hirtelen furcsa érzése támadt Yuinak, mintha... valakik figyelnék őket. Azonnal az ebédlőasztalra kapta a fejét, ahol a többiek ültek és teljesen nyíltan bámulták őket.

Mindannyiuk arcán más-más érzelem ült. Dan tekintetében az izzó tüzet lehetett látni, olyan tüzet, amit a fesztiválozok és a táborozók szoktak körül ugrálni, felszabadultan, érzelmektől túlcsordulva. Lin ajkának csücskei felfelé íveltek, az enyhe öröm ráncok az arcán mind azt sugallták, hogy mennyire ismeri ezt az állapotot, amiben Yui és Hayden éppen van, amit Yui teljes mértékben elhitt. Elég volt csak arra gondolnia, hogy az öccsével egy szobában és egy ágyban alszanak. Junie és Nathaniel azt leste Edmund melyik pillanatban fog felrobbanni és Yui lemerte volna fogadni, hogy az asztal alatt titkos morze jelekkel, hogy más ne jöjjön rá mit csinálnak, ők éppen fogadásokat kötnek az időtartamot illetően. Selma közönnyel nézte őket, mellette Aaron úgy nézett ki, mint egy óvodás akinél idén hamarabb köszöntött be a karácsony. Aelin és Zoya egy mindenttudó pillantást váltottak és annyit lehetett kivenni a tekintetükből, hogy nehezen bírják ki, hogy ne szóljanak be valamit.

Hayden arcáról lehervadt a mosoly és helyette kicsit ijedt lett a tekintete.

- Hány óra van? - kérdezte Yuitól.

- Ezek szerint olyan kilenc nem pedig 10. - válaszolta halkan Yui.

- Mégis fel kellett volna öltözni, nem pedig csak egy köntöst felkapni magunkra. - suttogta Hayden, de pechjére Aaron bizonyos szavakat még szájról is képes leolvasni, mint például, az öltözni, vetkőzni, szex és még sorolhatnánk.

- Csak köntös van rajtatok? - vigyorgott. - Ti tegnap egész nap.... - olyan ördögi mindent tudó mosoly ült a száján, hogy Yui a pipacs jellegzetes árnyalatát kezdte magára ölteni. - Óóóó. Fejlődtök, büszke vagyok rátok!

- Aaron... Az apám úgy nézz rád, mint amikor az apák a lányuk udvarlóját a férfiasságuktól akarják megfosztani. - jegyezte meg pajkosan csillogó szemekkel Dan.

- Mr. Jackson kérem fogja be a fülét. - fordult Edre egy tized másodpercre Aaron. - Csak egy számot akarok. - mondta Yuiéknak minden nemi életre vonatkozó dologra éhes tekintettel.

- Három. Tessék kaptál egy számot, azért nem hiszem, hogy nyersz vele a lottón, bár ki tudja. Ki fogad velem, hogy nyerő lesz a hármas szám? Senki? - szomorodott el kicsit Dan.

- Szóval szent a béke. - értette meg Hayden. - Mi igazából nem zavarnánk, csak feltankolni jöttünk. - sétált a hűtőhöz és kezdte végig szemlélni a polcokat és azok tartalmát.

Dan elhúzta a száját, majd vigyorogva Linhez hajolt és súgott valamit a fülébe, mire Lin azonnal elvörösödött és finoman oldalba lökte Dant. Aaron is jól tudta, hogy mire gondolt Dan.

- Hayden! - szólalt meg. - Tejszínhabot és csokiöntetet ajánlok.

Yui az ajkába harapott, miközben abban az egy száll köntösben érezte, ahogy minden egyes porcikáját átjárja a forróság és jól tudta, hogy már nem csak az arca vörös, hanem a nyaka is. Az apjára nem is mert nézni.

- Ha Aaron tovább folytatja két perc és Ed kiborul. - suttogta Nat.

- Baszki ne már. Gyerünk Ed, nyerni akarok 40 dolcsit! - szurkolt a férfinak Junie.

Hayden szemében egy villám villant fel, ahogy Aaronre kapta a tekintetét, de megfontoltan kivette az említett két édességet a hűtőből és még mellette kolbászt, tejet, gyümölcslét és a kenyérvágóról hat darab zsemlét.

- Várj! - kiáltotta Dan és pattant fel a helyéről, kivette a fiú kezéből a tejszínhabot és egy bögrébe nyomott magának egy nagy adagot. - Köszi. - adta vissza a flakont. - Jó szórakozást! - kacsintott a nővérére.

- Nyíljon már meg alattam a talaj könyörgöm... - mormogta Yui és vette ki Hayden kezéből a kolbászt és a zsemléket is. Mielőtt még bárki bármit benyöghetett volna inkább kisietett az ajtón.

- Hayden! Pszt! - szólt a Yui után siető srácnak Aaron. - Csak ügyesen!

Hayden egy pillanatra elvigyorodott.

- Meglesz haver. - tűnt el ő is az ajtó mögött.

- Igen! Nyertem! - kurjantotta Junie, míg Nat kivett a zsebéből négy darab 10-est és a fiú kezébe nyomta. - Igen! - tette volna el, mire Dan nemes egyszerűséggel kivette a kezéből. - Hé!

- Már csak 160 dolcsival jössz. - mondta Dan és tette a tárcájába a pénzt.

- De... - nyitotta ki a pénztárcáját Junie. - Te rohadt tolvaj! - csattant fel, ahogy kiborította a tárgyat, amiből eltűnt az 50 dolcsi.

- Tolvaj vagyok. Amit nem adsz meg azt behajtom. - vigyorgott Dan.

- Hányszor mondtam, hogy hagyd békén a pénztárcámat?! Na jó! Elegem van! Pattanj fel Jackson!

- Emlékeztesselek rá mit mondtam néhány napja? - kérdezte unottan Dan. - Jelen pillanatban ha párbajozni akarsz vizecske, akkor utána kérdéses, hogy tudlak összerakni. - paskolta meg Dan a mellkasát jelezve Junienak, hogy az ő sérülésével nem ajánlatos harcolni.

- Akkor holnap. Addigra azt mondtad tegnap, hogy rendbe hozol.

- Felőlem. - vonta meg a vállát Dan.

- Ha bármelyikőtök is megcsinálja ezt a hülyeséget garantálom, hogy mindketten gazdagabbak lesztek egy törött bordával. - mondta halálosan higgadtan Aelin, mire Junie végre duzzogva vissza vonulót fújt és inkább folytatta a reggelijét. - Ezt már szeretem.

~~~

Aaron délután négykor vigyorogva meredt Haydenre és pontosan úgy viselkedett, mint ahogy a lányok szoktak, amikor meghallanak, vagy csak sejtenek valamilyen szaftos pletykát arról, hogy ki lehet legjobb barátnőjük legújabb palija.

- Aaron... - sóhajtotta erőltetett nyugalommal Hayden. - Olvasni akarok. Nem a figyelmed központjában tündökölni.

- Részleteket akarok!

- Jaj ne már! Hagyjál! - csukta össze a könyvet a fiú. - Komolyan Aaron ez nem...

- Csokiöntet? Hol? Mikor? Meddig? Ki?

Hayden pislogva meredt a legjobb haverjára, miközben próbált nem elvörösödni.

- Haver.. neked tényleg egy kis szabadság kéne... - állt fel srác és kerülte ki széles ívben Aaront, aki viszont egy Hermészest megszégyenítő sebességgel termett előtte. - Aaron!

- Az vagyok! - vágta rá a fiú. - Na! Na! Na! Tudni akarom! Légyszi!

- Te kezdesz becsavarodni!

- Csak most jössz rá?! Tudod te mikor voltam utoljára nővel?

- Ott van Zoya! - mondta Hayden és próbálta meg kikerülni Aaront de az Apollón kölyök gondosan úgy helyezkedett, hogy semmit se lehessen tőle csinálni, nem hogy elmenekülni.

- Vele már kétszer szexeltem, ha harmadszor is fogok az már majdnem kapcsolat. - panaszkodott a srác. - Kérlek! Hayden!

A fiú idegesen a hajába túrt, miközben a szőkeségre meredt.

- Na jó.

- Igen!

- Állj! Nem fejeztem be! - emelte fel a mutató ujját a srác. - Halálpontosan 3 dolgot kérdezhetsz és nem lehet összetett kérdés. Többet nem.

- Mi?! - esett kétségbe Aaron. - Ez nem fair!

- Ha Yui megtudja, hogy bármit is tovább adtam mindkettőnket kinyír, ez talán fair? Minél kevesebbet tudsz annál jobb.

- Jó, oké. De várj ezt meg kell fontolnom. - érintette össze a tenyerét és nézett fürkészően Haydenre a fiú, egy fordított világban simán azt hihetné az ember, hogy Aaron imádkozik, de ebben a világban ez teljes képtelenség.- Hányszor csináltátok?

Hayden vágott egy kérdő fejet.

- Mi tudom én. Sokszor.

- Így nem ér! - háborodott fel a fiú.

- Nem számoltam! - védekezett Hayden. - Tudod mit, hagyjál! - indult el kifelé a nappaliból a fiú, ám abban a pillanatban az ajtók kinyíltak és a Jacksonok, meg a két Stirling áramlott be rajta, Nat kezeiben Zoyával.

Aaron és Hayden csak összenézett.

- Mi történt? - érdeklődött Aaron.

- Összeesett a folyosón, miután arra panaszkodott, hogy fáj a feje. - mondta Nat, miközben lefektette a kanapéra Zoyát.

Aaron azonnal hozzá lépett, de Lin csak le legyintette.

- Nem beteg. - mondta magabiztosan a Stirling lány. - Amikor a mi Zoyánk ilyet csinált a jövőben akkor valami fontos látomása volt.

- Csodás... - forgatta a szemeit Yui.

- Hé. - lépett a lányhoz Hayden és ölelte át a derekát. - Megbeszéltetek valamit.

- Inkább ne is emlékeztess rá...

- És nem tehetünk valamit?! - kérdezte kicsit idegesen Aaron.

- Már Junie tett. - válaszolta Nat. - Elvekben néhány perc és felébred.

Aaron morgott valamit az orra alatt és helyet foglalt az egyik kanapén.

Zoya Royal 5 perc múlva ébredt fel.

- Aú... A fejem... - suttogta a lány, miközben masszírozni kezdte a homlokát.

- Jól vagy? - kérdezte Dan.

- Ja... Csak... ez fura volt... - hebegte.

- Mit láttál? - vonta fel a szemöldökét Aelin.

Yui érezte, hogy valahogy feszült a levegő, mintha Danék várnának valamire...

- Magam se tudom pontosan... - kezdte Zoya. - Valami férfit láttam, egy... olyan... nem is tudom mi volt... kicsit egy tollra hasonlított, leszámítva, hogy az ékkő ami a tetején volt.... Volt benne valami... erős és veszélyes és... csábító.

Yui összevonta egy pillanatra a szemeit.

- Erős? Veszélyes? Csábító? Csak nem egy kulcsot láttál?

- Egy mit? - kérdezte zavartan a lány.

- Nem lényeges. Csak folytasd. Hol láttad?

- Öhm... Nem tudnám pontosan megmondani... De... az tuti, hogy zene szólt a háttérben.

- Milyen zene?

- Ír, meg jazz. Azt hiszem valami bulizó hely lehetett. - tűrte hátra a haját.

Yui elhúzta a száját és Danre nézett.

- Mi van? - kérdezte a fiú.

- Én nem vettem részt a kulcshajszában a te jövődben... nem de?

Dan csak megvonta a vállát.

- Talán igen, talán nem. Mi hasznom származik abból, ha az orrodra kötöm?

- Semmi. - felelte elhúzott szájjal a lány. - De azért annyival segíthetnél, hogy érdemes-e a látomása után mennem, vagy sem?

- Ez a te döntésed. De felmerül egy csomó kérdés. - vett ki valamilyen kütyüt a zsebéből. - Például, hogy melyik bulizóhely, ugyanis az ír zene és a jazz több helyen is eléggé felkapott. Puccos, drága bulizóhelyeken át, a lepra telep kocsmákon is. Nem emlékszel valamire még? - nézett Zoyára.

- Sajnálom de nem. - rázta meg a fejét a boszi.

Yui csak gondolkodva meredt az öcsére, majd amikor rájött, hogy semmit sem fog tudni kiolvasni a fiú tekintetéből halkan felsóhajtott.

- Eleget ültünk itt. Ideje lenne csinálnunk valamit.

Aaron azonnal felkapta a fejét.

- Kulcshajsza? Bulizó helyeken? - kezdett el vigyorogni.

- Pontosan. - biccentett Yui. - Csomagoljatok össze. Este indulunk.

- Már ma este? - vigyorgott Aaron, majd hirtelen lehervadt a mosoly az arcáról. - Nem! Biztos, hogy nem! Még borotválkoznom kell, meg hajat mosni, nincs semmi göncöm se, amivel felszedhetek jobb csajokat! Nem! Tuti, hogy nem! Holnap!

- Jó! - vágta rá Lin. - Nekem sincs semmi cuccom és ha bulizunk akkor kell rúzs, szemceruza, szempilla spirál...

- Parfüm. - egészítette ki Aaron.

- Igen! Meg... úristen találnom kell valami normális 36-os cipőt! - esett majdnem kétségbe Lin.

- Phf. Az semmi. - legyintett Aaron. - Nekem megfelelő nadrág kell, tudod milyen nehéz olyan nadrágot találni, amiben lehet táncolni, gyorsan le lehet venni és jó benne a seggem?

- Képzeld tudom! A fiúm igényes ilyen téren. - vágta rá Lin. - Nem hittem volna, hogy veled lehet ilyenről beszélni.

- Apollón fia vagyok! Ez természetes! De te miért is... Állj... - esett le neki valami. - Te Apollón unokája vagy.

- Igen. És? - kérdezte értetlenül Lin.

- És én... téged... Még mikor Yui leitatott.... én.... Hű...

- Mi az?!

- Lesmárolt. - szólalt meg unottan Aelin. - Mikor Yui leitatott minket lesmárolt téged és most realizálta, hogy gyakorlatilag a féltestvére lánya vagy, azaz lesmárolta az unokahúgát.

- Baszki... Tényleg... Vláh! - vágott egy fintort Lin. - Mindegy... Zeusz elvette a saját húgát... Ez nem olyan gáz... Csak undi... Na akkor holnap vásárolunk, délután készülődünk este meg irány... Hova is?

- Úúú! Én tudom! - mondta Junie. - Kezdjünk a Paddyben. Néhány napja dobta fel Dan nete, ír zenék is vannak benne.

- Oké, ha ott nem találjuk meg a kulcsot, akkor megyünk tovább. - biccentett Yui.

- Várjunk csak egy kicsit. - emelte fel a kezeit Aelin. - Ti most... komolyan bulizó helyről bulizó helyre akartok járni?!

- Igen.

- EZ AZ! - bokszolt a levegőbe Aaron. - Lányok jövők! Kell óvszer... Na mi van? Nem megyünk?

- De! Holnap tuti nem leszünk kész, ha aznap megyünk vásárolni! - vágta rá Lin. - Ki jön?

- Én! - sétált a két szőkeséghez Zoya.

- Te is jössz! - kapta el Aelin kezét Lin.

- De én nem akarok bulizni...

- Nem nyitok vitát. Jössz! Szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Felszedsz majd valami jó pasit, Dannel ledugatok a torkodon egy kis piát és felrángatlak a táncparkettre.

- De én nem akarok pasizni és inni... és táncolni sem. - mormogta Aelin.

- Nem akarásnak nyögés lesz a vége. - fogta meg Dan csuklóját is. - Te is kellesz nekem.

- Már megint vásárolunk....? - kérdezte fintorral az arcán a fiú.

- Aha!

- Nem lehetne...

- Nem!

- Még be se fejeztem a mondatot!

- Nem érdekel.

- De ne már... Meglepit akarok, nem azt, hogy én mondom meg melyik ruhát vedd meg.

Nat és Junie csak egy értetlen pillantást váltottak miközben Lin gyakorlatilag pórázon rángatva kivezette a szobából Aleint és Dant.

- Néha elgondolkodom, hogy ha Lin ennyire akaratos, akkor te miért nem vagy az. - kezdte tűnődő arccal Junie. - Aztán rájövök, hogy egy családban nem fér meg kettőnél több akaratos ember. Ezt a szerepet pedig nálatok Lin és Izzy tölti be.

- Néha én is elgondolkodom, hogy csak elhiteted, hogy hülye vagy, vagy tényleg Percyre ütöttél.

Ha tekintettel ölni lehetne, Natnek bizonnyal most vége szakadt volna az élete Junie által.

~~~

Edmund Jackson végre kiélvezhette, hogy kicsit majdnem teljesen magányosan tartózkodhat a Bázison. A kamaszok leléptek vásárolni, Selma pedig békésen olvasott az ölébe, míg ő a hologramos kijelzőn szemlélte a hozzá küldött beazonosítatlan korú ereklyéket. A többségük hamisítvány volt, amiről külön e-maileket kellett levezetnie.

- Mikor Hall meghalt a munkád lett az új szerelmed? - kérdezte Selma és pillantott fel a férfira.

- Nem mondanám. Mikor még Hall élt akkor is sokat dolgoztam. Csak akkor Hall leállított, amikor kezdtem túlzásba esni. Meglepő módon tud kellemetlen is lenni, ha a munkád a hobbid.

A férfi hirtelen összerezzent, ahogy meghallotta az ajtó csapódást, majd a hologram alján lévő számra siklott a tekintete, ami este kilencet mutatott.

- Haza értek ha jól hallom. - emelte fel a fejét a férfi öléből Selma. - Azt hittem nem akarod, hogy Yui részt vegyen a kulcshajszában. Tudsz valamit egyáltalán Amyről és Danről?

- Semmit. Dan lenyúlta a hitelkártyámat, feltörte a banki adataimat, megváltoztatta a biztonsági kódjaimat és átirányította a telefonomról a nyomkövetést.

- Miért nem tiltod le a hitelkártyádat?

- Ameddig náluk van a kártyám legalább tudom, hogy nem a sikátorokban és az erdőben alszanak, illetve ha baj van akkor bármikor haza repülhetnek. - válaszolta a férfi és kezdett bele egy új e-mail írásába. - Pénzből sose szenvedett hiányt a családom, hála anyám építkezési vállalkozásának. Ha a cég csődbe menne vannak részvényeink a bankokban. Azzal az összeggel még további egy generációnyi Jackson tanulmányait állni lehet. Bár szerencsére minden Jacksonnak megvan az a tehetsége, hogy feltalálja magát... A jövőből jött fiamat elnézve pedig... - nyelt egyet Ed. - Abban biztos vagyok, hogy Dan anyám cégének éves bevételének háromszorosát is képes lenne feketén megszerezni. Különben is... Hall halálával mindhárom gyerekemre 3. 5 millió dollár van hagyva, ha én is elpatkolnék további 3,5 millió csatlakozik ehhez az összeghez, a jövedelmünk és a Beckendorf villa hármójuk között szétoszlik. Ez alól csak a Beckendorf cég és Annabeth cége a kivétel. Előbbit Danre hagyta Hall, utóbbi a család legidősebb tagjára szállna, azaz Ingridre.

- Hű... - ámult el Selma.

A terem ajtaja közben kinyílt és Ed abba is hagyta inkább a munkát látva, hogy a csajok körülbelül 30 bevásárló zacskóval besétálnak.

- Oké. Most már csak rá kell jönnünk kié melyik cucc. - dobta le a szoba közepére a zacskókat Lin.

- Ez egyszerű. - hajolt le egy fekete szatyorért Aelin. - Ez az enyém. A többi a tietek.

- Csajok! - sétált be halálpontosan 12 szatyorral Aaron, miközben az arcán vörös foltok voltak a dühtől. - Kinél van az új ingem?!

- Nem nálam! - mondta Lin és kezdte el a saját cuccait egy kupacba gyűjteni.

- Nálam sincs. - válaszolta Zoya, miközben a sminkekkel bíbelődött. - Legközelebb ne egy kosárba pakoljunk jó?

- Nincs! - vágta rá Yui. - Ez meg mi?! Hol van a....

Aaron erre csak belenyúlt az egyik táskába és kivett belőle egy komplett fehérnemű szettet.

- Ha abban a te inged van és ez az én tangám esküszöm, hogy a kedvedért megpróbálom felvenni. - vigyorgott a fiú.

- Jól van na! Kérem! - nyújtotta a fiú felé a táskát.

- Elújságolhatom Haydennek, hogy láttam a tangádat? - váltott át gúnyossá a srác mosolya.

- Valahogy ahányszor Aaron a lányom közelében van elkezd viszketni a tenyerem és ingerenciát kapok arra, hogy lendületből állon vágjam... - suttogta Selmának Ed. - Pedig szerencsére nem vele kavar a lányom, hanem Haydennel.

- Szerencsédre. - vetett egy gúnyos pillantást a fiúra.

- Mikor mentek bulizni? - vonta fel a szemöldökét Ed.

- Csak holnap. - válaszolta Lin és sétált Zoyához, aki szerencsétlen belezavarodott a három egyforma dobozú alapozóba. - De egyszerűbb ha már ma megleszünk, veszélyes ha aznap megyünk vásárolni, mint amikor a buli van. Ezt már megtanultam nyolcadikban, mikor anyám otthon kiakadt, hogy miért reggel találom ki, hogy nincs mit felvennem és egy óra kiabálás után kiharcoltam, hogy apám elvigyen vásárolni... Szegény apu. - mosolyodott el.

- Milyen értelemben szegény? - kérdezte Zoya.

- Mikor meglátott a party ruhámban 10 percig vigasztalnom kellett, mert rájött, hogy már nem vagyok a pici lánya. Szép évek voltak. - szomorodott el egy kicsit a lány.

- Jobban kedvelted Bredet, mint Izzyt?! Miért? Bred sokkal sekélyesebb... - értetlenkedett Ed.

- Ez nem olyan bonyolult Ed... Pszichológiailag igazolt tény, hogy a fiú gyermekek inkább anyásak, a lány gyermekek pedig inkább apásak. - lett elege a dobozból Linnek és végül kibontotta. A majdnem fekete árnyalatot Zoya kezébe nyomta, a napbarnított, de inkább fehéret Yuinak passzolta, az utolsó ami csupán egy árnyalatnyival volt sötétebb, mint a fehér fal pedig megtartotta.

- De Bred nem az eszéről híres. - érvelt Ed.

- Mert az anyám arról híres? - csillantak fel Lin szemei pont úgy, ahogy Izzyé csillognak, amikor valamire készül.

- Nem. De az anyád hamarabb rájön bármire, mint Bred.

- Attól még apámat jobban kedvelem. - vágta rá a lány és meredt egyenesen Ed tenger zöld szemeibe, a férfi esküdni mert volna rá, hogy a káosz örvényleni kezd a lány körül. - Ennek pedig egyszerű az oka. Az apám nem akart irányítani. Nem akart rákényszeríteni arra, hogy jeles legyek kémiából, hogy értsek az irodalomhoz. Anyámmal ellentétben, aki úgy ugrált három éves koromig, ahogy Hallie Beckendorf füttyentett neki, apám mindig haza ért legkésőbb este hétre. Megetet minket függetlenül attól, hogy a dada ott volt és elvekben azért is kapta a fizetését, hogy nekünk vacsorát főzzön, továbbá minden este mesét olvasott nekünk, mindig amit mi akartunk, leszámítva a szombati napot, ahol ő hozott valamilyen meglepetés mesét. Reggel mindig arra keltünk fel reggel hétkor, hogy bejön a szobánkba és egy puszit ad a homlokunkra. Anyának sose mentek ezek. Elmondjam miért?

- Én... azt hittem... hogy Izzy jó anya... - kezdte bizonytalanul Ed.

- Hinni a templomban kell Mr. Jackson. Maga tény alapon dönt. Ahogy anyám is. Apám az ösztöneire hallgat, ahogy Hallie, Dan és én is.

Edmund csak felsóhajtott.

- Ne ítélkezz... Izzy felett. - mondta halkan. - Én sose tudtam alkalmazkodni a szülő képhez... de Hall... neki ment. Nehezebb jó szülőnek lenni, mint hinnéd, majd szembesülni fogsz vele te is, ha egyszer oda jutsz.

- Nem vagy olyan rossz apa, mint hiszed Ed... - kezdett enyhülni a káosz Lin körül. - Kinél van a magassarkúm?

- Asszem nálam... Mert ez a 36-os cipő kizárt, hogy a lábamra rámegy. - pillantott bele a cipős zacskóba Yui. - De akkor hol van az én cipőm?

- Nálam. - sétált be egy dobozzal a kezében morcosan Aaron. Egyből Yui kezébe nyomta és elkezdte átkutatni a zacskókat. - Miért kellett Junie és Nat kezébe nyomnátok az összes cuccot?! Sose találjuk meg a gönceinket.

Ed csak kuncogott az orra alatt a szituáción. Három lány testvére volt, de akár az életére is meg merne esküdni, hogy köztük sosem voltak ilyen ruhaügy problémák. A férfi inkább nem szólt bele a dolgokba. Helyette megfogta Selma kezét és a kijárat felé bökött a fejével. A nő arcán széles mosoly jelent meg, a hóna alá vette a könyvet és szépen csendben elhagyták a helyiséget.

~~~

Másnap a fiúk azt várták mikor fog robbani a bomba. Edmund és Selma még reggelinél bejelentették, hogy mára ők kivesznek egy szabadnapot és elmennek megnézik San Franciscot. Dan jól tudta, hogy csak azt akarja az apja kikerülni, amikor a lányok és Aaron megkergülnek. Kivételesen szívesebben csatlakozott volna hozzá még akkor is, ha egyúttal San Francisco minden egyes porszemének megtudja a kialakulásának körülményeit és évét.

A délelőtt maga lassan telt, mint az általában lenni szokott. Az ebéd még békésen folyt, Dan ki is használta ezt az időt, hogy még egy két dolgot beszerezzen a bulikra és csak fél háromkor tért vissza a Bázisra. Ekkor már érezni lehetett a levegőben a különös veszélyt. Mint a régi várcsatáknál az első ágyúk eldördülése előtti pillanatokat, amikor a védők még csak a puskapor szagát érzik.

Dan inkább csak visszavonult a nappaliba és saját magával kezdett el kártyázni. Hamarosan csatlakozott hozzá Junie is. A két kamasz váltott egy pillantást. Ennyi elég volt, hogy tudják még nem kezdődött el, nem telt el 20 perc, mikor meghallották az első intő jelet. Lin végig sétált a folyosón és az ajtó csukásból Dan még azt is pontosan tudta, hogy Zoya szobájába ment be.

Elkezdődött.

Lin odabent azonnal elkezdte kipakolni a cuccait.

- Milyen helyre is megyünk egész pontosan? - döntötte oldalra a fejét Zoya, miközben összefogta a haját, hogy addig se lógjon be a képbe.

- Nem kell extravagáns szett. - mondta Lin. - Mikor tegnap megnéztem Dan laptopján akkor egy átlag kocsmának tűnt néhány cuccal feldobva. Nem az a tipikus tucc zenés hely.

- Oksa. Akkor tudom milyet sminket csinálok.

- Ügyesen eljátszottad, hogy látomásod van. - dícsérte meg a boszit Lin.

- Kösz. Dan adta az ötletet. Legalább azzal végre kiszabadulunk innen és mindenki kiélheti a szenvedélyeit. - vitt fel egy vékony réteg alapozót korrektorral az arcára, hogy a szeme alatti karikákat valahogy eltüntesse.

Linnek nem volt még kedve elkezdeni készülődni. Egyelőre arra volt kíváncsi, hogy vajon neki kell-e összevakarnia Aelint és Yuit vagy a megbeszéltek szerint legkésőbb fél négykor átjönnek Zoyához. Valahogy előbb fogadott volna az első variációra, mint a másodikra.

- Főleg Aaronre gondolsz. - egészítette ki Lin.

- Ki másra? A jelen lévők közül ő az aki lassan bele hal a csaj hiányba. Nincs ehhez hozzá szokva. - rázta meg a fejét Zoya.

- Ha azt mondom... - kezdte gondolkodva Lin, hogy mégis Dan mennyire fogja ezért leordítani a fejét, pedig ő is bármikor kikotyoghatja, semmivel sem jobb ebben nála. - Hogy ahonnan mi jövünk, ott Aaronnek már egy több, mint... egy éves kapcsolata van egy lánnyal, mit mondanál?

- A ti idősíkotokban hány éves is?

- 28. - válaszolta Lin.

- Áh. Nem. Ő az a fickó, aki ha megéri a 80-at akkor is vígan a 20 éves csajok szoknyája alatt fog járni a keze. - vágta rá Zoya, majd kétkedő pillantással Linre nézett. - Lesz annak a fiúnak komoly kapcsolata az életben?

- Szerinted füllentettem az előbb?

Zoya kicsit megütközve bámult Linre, miközben zavartan forgatta a kezében a korrektort.

- És... Rólam mit tudsz? Már amit el is árulhatsz. Komoly kapcsolat? Vagy valami?

Lin csak elhúzta. Ha Zoya Royal megtudná, hogy ki lesz belőle a jövőben... akkor nem tartana velük, viszont ha ők meteszik azt amiért visszajöttek... Akkor Zoya Royal jövője gyökeresen megfog változni.

- Amit akarunk. Az a te jövődre komoly hatással lesz és nem negatív irányba azt elhiheted. Így erre nem tudok semmilyen konkrét válasszal szolgálni. Mondhatom azt, hogy pokol lesz az életed és azt is, hogy maga a mennyország, mert jelen pillanatban mindkettő bekövetkezhet.

- Miért jöttetek vissza?

- Ha elmondom a pasim leszedi a fejem a helyéről. - vonta meg sajnálkozva a lány a vállát. - És mik a terveid sminkben?

- Arra gondoltam, hogy...

Zoya ajtaja elől zajok hallatszottak, mire a két lány abbahagyta a beszélgetést és csak várták, hogy mi lesz. Zoya csak a szája elé emelte a mutatóujját jelezve Linnek, hogy maradjon csendben. A boszorkány felállt és az ajtóhoz sétált, majd hirtelen feltépte. Yui éppen Aelint rángatta Zoya szobája felé, aki foggal körömmel harcolt.

- Jé! Nem nekem kellett értük menni! - vigyorgott Lin. - Na gyere csak belefele Aelin! - állt fel és segített bevonszolni a démonúrnőt a szobába.

- De ne már! - kezdte Aelin. - Nekem ehhez semmi kedvem sincs. - hagyta, hogy az ágyra lökje a két lány, majd duzzogva felhúzta a lábát.

- Szerinted ez minket érdekel? - kérdezte tündéri mosollyal Lin. - Na gyere ide.

- Ha valamit rám mersz kenni... esküszöm az istenekre, hogy...

- Esküdözzél, majd ha férjhez mész. - vágta rá Lin. - Na. Légyszíves. - ült le török ülésben a lány elé.- Gondolom feketébe jössz.

- Nem megyek. - vetette oda Aelin, mire mindhárom lány felé fordult.

- Te... Még én is megyek. És ti tudjátok hányszor voltam én bármilyen bulizóhelyen... - forgatta meg a szemeit Yui, miközben végig szemlélte mit vásárolt be sminkben Lin és Zoya. - Hű... És még, hogy bennem van Aphrodité vér... ezeken végig nézve úgy érzem egy csepnyi sincs. - vett fel valami olyan dolgot, ami leginkább egy középkori kínzóeszközre emlékeztette. - Ez mi?

- Szempilla göndörítő. - válaszolta Zoya.

- És én még az epilátorra akadtam ki 16 éves koromban... - vizsgálta meg alaposan a kínzóeszöznek álcázott szemes izét.

- Miért nem jössz? - faggatta Lin Aelint.

- Mert semmi kedvem sincs ahhoz, hogy nyakig begombolkozva táncikáljak veled egy baromi meleg Anglia kocsmában, ahol leaglább harminc fok van.

- Hát ne gombolkozz be nyakig. - vágta rá összevont szemöldökkel Zoya, majd rájött miért is akar nyakig begombolkozni Aeli. Amiért mindig hosszú ujjút felsőt és nadrágot visel. - Bocsi...

- Attól még jól érezheted magad. - vette elő jobbik oldalát Lin. - Megengedem, hogy ki vidd magaddal egyszer Dant, egyetlen egy szál cigarettát elszívni. Illetve te annyit szívsz el amennyit akarsz, de Dan szigorúan csak egyet... inkább felet... Oké... ott állhat melletted... Na jó. Tényleg elszívhat egy... felet. - Aelin arca tipikusan olyan grimaszba torzult, mint amikor az ember próbálja visszatartani a nevetését, de mindenki tudja, hogy ez képtelenség. - Jó lesz hidd el. Ne csináld azt amit minden Hádészos szokott ilyenkor. Ne zárkózz el a csapattól, ha velünk nem jössz el, a legjobb barátnőddel, a kedvenc bénaságoddal, a gyertyatartóval és az ellenségeddel, akkor kivel?

- De ez csak neked, Junienak és Dannek élvezetes. Mi Nathaniellel halálra unjuk magunkat!

- Miért nem tudjátok élvezni? - vetette hátra a fejét Lin. - Ahelyett, hogy Nat élvezné, hogy a lányok méregetik, meg te is, hogy a fiúk meghívnak italokra. Duzzogtok.

- Mert mi nem ilyenek vagyunk! Fogd már fel egyszer Lin, hogy nem szeretjük a nyüzsit. Nem szeretjük, ha méregetnek minket, ahogy azt sem ha emberek közelében kell lennünk! Mi vérbeli Hádészosok vagyunk.

- Vérbeli Hádészosok az eszetek lótúróját! - vágta rá Lin. - Csak hisztisek vagytok és antiszociálisak! - pattant fel, pont úgy mint akinek rakétát tettek a seggébe. Felmarkolt egy adag sminket és helyett foglalt Aelin előtt.

- Lin ne csináld. - nyafogott Aelin.

- De csinálom. - vágta rá Lin. - Kössünk egy egyességet. Eljössz a buliba és megpróbálod élvezni, ha nem megy legközelebb nem kell eljönnöd.

Aelin gyanakvóan összehúzta a szemöldökét, majd az ágyon lévő sminkekre nézett. Tényleg semmi kedve nem volt ehhez az egészhez és jól tudta, hogy úgy sem fogja jól érezni magát és ezen Lin sem tud változtatni.

- Oké.

Lin arcán széles vigyor jelent meg. Milyen jó, hogy nincs tisztában vele, milyen egyességet kötött egykoron nagyon régen az anyja és az apja, hogy Bred, hogy nyerte meg Izzyt. 

Aelin már arra gyanakodott, hogy a lány perceken belül felemelkedik az ágyról és szárnyakat növeszt. Azonnal az alapozóhoz nyúlt a Stirling lány.

- De ne... - kezdte Aelin.

- Nyugi! Csak annyit kapsz, hogy eltűntessem a szemed alól a karikákat, meg a miteszer kezdeményeket az orrodon.

- Jaj istenek...

Lin azonnal elkezdte felvinni az alapozó réteget. Utána szemszerúzával kicsit megnagyította Aelin szemeit, aztán következett a szempillaspirál és hosszas keresés után megtalálta a vér vörös rúzst, amit vett.

- Vörös? - húzta hátra a fejét Aelin. - Nem lehetne inkább ez is fekete?

- Persze, hogy azt higyjék egy olajos kannávak smároltál. Így is úgy is rád fognak mászni. Akkor már legyen meg az oka. - vigyorgott a lány.

Zoya és Yui eközben ugyanúgy készülődtek, mint Lin és Aelin. Annyi különbséggel, hogy ők azt figyelték és vitatták halkan, hogy mennyire fura már két ennyire hasonló kinézetű lányt ilyen szöges ellentétes személyiséggel látni. Zoya közben végzett a sminkjével, kibontotta a haját és úgy meredt rá, mintha a világlegnagyobb ellenségével találta volna szembe magát. Yui csak gúnyosan elhúzta a száját.

- Sminkelni tudsz, de a hajhoz nem értesz?

- Mindig anyám csinálta meg a hajamat. Én az atya egy úristennek se tudtam vele mit kezdeni. Miért neked jobban megy?

- Amikor Hayden, Aaron és az én szalagavatómon táncolnom kellett apám kijelentette, hogy ő nem ért a hajakhoz, hiába volt három lány testvére és inkább kifizeti a fodrászt, mint hogy hallgassa a nyafogásomat arról, hogy nem tudom megcsinálni olyanra a hajamat amilyenre kitaláltam. Mire következtetsz ebből? - döntötte oldalra a fejét Yui.

- Azt, hogy elvagy kényeztetve.

- Én meg azt. - tette vissza a helyére a sminkeket Lin. - Hogy szarban leszünk. Ugyanis rajtatok kívül nekem vagy Aelinnek kéne érteni a frizurákhoz. Aelint egyből ki is offolhatjuk, elég ránézni.

- Kösz a bizalmat... - horkant fel Aelin.

- Miért, értesz hozzá?

- Nem.

- Na látod! Tehát maradok én. Viszont én se értek hozzá.

- Akkor tényleg nagy szarban vagyunk. - jegyezte meg Zoya.

- Annyira nem. - jelent meg egy halvány mosoly Lin szája sarkában. - Mindjárt jövök. - sétált ki Zoya szobájából, a folyosón jobbra fordult onnan pedig hamar kilyukadt a nappaliba, ahol az ajtók kivételesen tárva nyitva voltak.

Dan, Junie, Nathaniel, Aaron és Hayden pedig 'Ki vagyok én'-t játszottak.

- Jó... nem tudom... - rázta meg a fejét Hayden. - Ló vagyok?

- Nem. - vágta rá Dan.

- Akkor marha?

- Hát bizonyára jó nagy marha lehetsz, ha beveszed azt amit mondanak. - mondta vigyorogva Lin.

- Azt ne mond, hogy végeztetek! Még csak négy óra van! - pislogott hökkenten Dan.

- Nem szívem. - hajolt le a fiúhoz és csókolta meg.

- Nem megyek kinyílvánítani mi áll jól és kinek! - folytatta hangosan a fiú és már készült a meneküléshez.

- Most nem te kellesz.

- Hál' istennek. - fordult vissza a játék felé.

- Nat. Kellenél. - ült le a bátyja mellé, aki láthatóan szívesebben pókerezett volna, mint hogy egy kisgyermekeknek készült társasjátékkal játszon.

- Mire? - vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Haj.

Nat csak halkan felsóhajtott és levette a fejéről a kártyát, majd Lin kíséretében elhagyta a nappalit.

Mikor visszaértek Zoya szobájába a lányok kerek 10 percig bámulták Natet és hallgatták Lin azon kitalált szövegét, hogy a Hádészos srác ért a fodrászkodáshoz.

- Csak, hogy tisztázzuk. - kezdte lassan és higgadtan Zoya. - Tényleg nem vagy meleg?

Aelinből azonnal kicsattant a nevetés, mire Nat csak egy fogd be pillantásra méltatta.

- Nem vagyok az. - felelte unottan Nat. Igazán kezdett elege lenni belőle, hogy minden negyedik beszélgetése ami Zoyával zajlik az a melegekről szól. - Amikor anya nem volt otthon és Lin 5 éves volt azt akarta, hogy valaki fonja be a haját. Apa szabadságon volt, úgyhogy befogta őt. De apa úgy összegubancolta a haját, hogy majdnem lekelett vágni, csak a fodrász nehezen megmentette. Utána úgy döntött az én drága húgom, hogy a babáin megtanít engem a fonásra, majd azon kívül még jó pár frizurára. Azóta én lettem a húgom fodrásza. Ingyen. Na ki milyen fizurát akar?

~~~

Aelin megvárta amíg Zoya hajával szenved Nat és gondosan csak akkor lépett le, amikor Lin volt a soros. Egyből a szobájába ment, levetette magát az ágyra és csak meredt maga elé. Tényleg semmi hangulata nem volt ehhez az egészhez. A félelemtes az volt, hogy leginkább csak sikítani akart egészen addig amíg a torkán csak kifért.

Az ajtaján valaki koppantott, mire azonnal összerezzent. Mi van ha Lin észre vette és nem hagyta Natnek, hogy visszatartsa őt. Viszont amikor Dan lassan bekukucskált az ajtón minimálisan megnyugodott. A fiú becsukta maga mögött az ajtót. Aelin már messziről látta, hogy van valami a kezében.

- Jól vagy? - kérdezte Dan és állt meg az ágya jobb oldalán.

- Persze... - felelte Aelin. - Csak kicsit kiborít ez az egész.

- Lin hajlamos rá, hogy kiborítsa az emberereket. - mondta halvány mosoly kíséretében. - Pláne ha buliról van szó. Néha olyan érzésem van, hogy bele több Apollón vér szorult, mint a tulajdon apjába.

- Nem csak Lin borít ki jelen pillanatban. - rázta meg a fejét Aelin. - Alapból most ingerültebb vagyok, mint általában szoktam lenni és...

- Lin ne érdekeljen. - ült le a lány mellé Dan és fogta meg Aelin kezét. A hüvelyk ujjával finoman simogatta a lány kézfejét. - Lin jót akar, de néha elveti a súlykot. A fő az, hogy velünk légy és ha kicsit egyedül akarsz lenni, vagy csak távlataiból szemlélni a dolgokat, akkor nincs más dolgot, mint tenni amit mindig szoktál. Csendben helyet foglalni a bár pulton és fejben mindenkit eltűntetni a teremből. Mintha csak mi lennénk ott.

- Ez így nem hangzik rosszul... De... Engem egyéb dolgok is zavarnak.

- Tudom. Épp ezért hoztam egy kis ajándékot. - nyúlt a háta mögé a fiú és vett elő egy egyszerű hófehér ruhát.

Aelin vágott egy fintort, miközben a Dan kezében lévő rongyot bámulta. Eszébe se jutott elvenni a fiútól.

- Ez... Fehér. - nyögte ki az első mondatot ami eszébe jutott.

- Vedd csak fel. Édesanyámé volt.

- Te voltál a Beckendorf villában?! - hökkent meg Aelin.

- Aha. De csak ezért mentem. Majd visszakell vinnünk. - tette hozzá Dan. - Csak vedd fel.

- De ez fehér. Nem fekete. - nézett úgy mint az idiótára Aelin.

- Csak vedd fel. - ismételte magát Dan. - Hidd el tetszeni fog. Izzynek is bejött. Pedig ő is utálja a fehéret.

Aelin sűrűn pislogott. Valami határozottan bűzlött neki. Végül elvette Dantől a rongyot és eltűnt a fürdőszobában. Levette a felsőjét és a hosszúfarmerét, majd belebújt a fehér anyagba és fintorogva elhúzta a száját.

- Tessék, most örülsz? - sétált ki Danhez.

- Jó az ízlésed. - mérte végig Aelint Dan. - Látszik, hogy Chanel és egyéb divattervező kísértetek közt nőttél fel.

- Te meg miről beszélsz? Ez fe... - pillantott le magára. - Fehér... Volt...

Aelin a szekrényéhez lépett, hogy megnézze magát az ajtóra felakasztott tükörben. Ahogy kinyitotta az ajtót kővédermedve állt és csak pislogni tudott. A fantáziájában jó párszor elképzelte már azt a ruhát ami rajta volt. Fekete csipke felsőrész, egy elég erőteljes dekoltázs a mellnél, de mégis ívelt, nem V alakú, hanem lekerekített, ami puhítja az ember testét és nem teszi annyira hivalkodová, sokkal inkább elegánssá. Aelin tudta, hogy a hátán is van egy kivágás, ami egészen a derekáig tart, az viszont ténylegesen V alakú, de nem akart megfordulni, inkább tovább siklott a tekintete a szoknyára, ami szintén fekete volt, az viszont simán pamutból készült és a csipke mint szegély jelent meg az alján foltokban. De nem a ruháján időzött el a tekintete, hanem a lábain. Sehol egy karcolás, egy kék-zöld folt. Semmi véraláfutás.

A lány oldalra nézett, egyenesen Danre. A fiú az ujjával mutatta neki, hogy forduljon meg. Aelin nyelt egyet, de engedelmeskedett és beállt úgy, hogy a hátát lássa.

Egyetlen egy korbács nyom sem volt rajta. Semmi. Csak a hófehér bőre.

- Anyádnak... Miért volt mágikus ruhája? - sikerült nagy nehezen kinyögnie.

- Mert utált vásárolni kamaszként. Aphrodité pedig egyszer szülinapjára megajándékozta őt ezzel. Mikor anyám rájött hogy működik nem sokat törődött a vásárlással. - mosolygott Dan.

Aelin viszonozta a mosolyt, mezítláb a fiúhoz lépett, átkarolta a nyakánál és szorosan hozzá bújt. Dan viszonozta az ölelést.

- Most már viszont nem akarok panaszt hallani. - fenyegette meg kedvesen a lányt.

- Rendben. - nevetett fel Aelin. - Köszönöm Bénaság.

- Nagyon szívesen, Kis Angyal.

~~~

A fiúk csak fél hétkor indulás előtt pontosan 30 perccel kezdtek el készülődni, ebben a poén csak az volt, hogy még így is a többségük hamarabb készen lett, mint a lányok egy része. Aelin unottan beszélgetett Haydennel, aki egyszerű farmer nadrágban és egy kockás világos kék ingben feszített. Dan éppen a Junietól kölcsönkért kést bűvölte. Rajta is farmer volt egy zöld inggel, míg Junien fekete nadrág volt, egy sima fehér rövid ujjúval. A többiek még készülődtek.

- Jöhetnének már. - jegyezte meg Junie. - Lassan ehhez a fotelhez fogok ragadni.

- Rajtad legalább hosszú nadrág van. - mondta Aelin. - Nat is eddig készülődik?

- Most kezdett el öltözni, eddig fodrászosdot játszott. - válaszolta Dan.

Nathaniel kb. 5 perc múltán befutott és kérdő fejjel végig mérte Aelint. A sebeket és a véraláfutásokat kereste, de nem tett semmi megjegyzést csak leült Dan mellé.

- A lányok és Aaron?

- Mit gondolsz? - kérdezte gúnyos mosollyal Junie. - Szerintem nem fogunk mi elindulni a mai napon. Majd holnap.

- Én is ettől tartok. - állította bele az asztalba a kést Dan, majd kirántotta és ismét bele vágta.

- Akkor mégsem Carmen miatt kerültek bele ezek a vágás nyomok az... Asztalba.... - vonta össze a szemöldökét Junie.

Dan és Junie pillantása találkozott egy pillanatra. Mindketten ugyanarra gondoltak, de egyikük sem mondta ki nyilvánosan.

Aaron volt a második befutó a késők közül. Aelin vigyorogva mérte végig a srácot, akinek a haja tökéletesen be volt lőve, hogy a legszexibb oldalát mutassa. Ő is egyszerű farmer nadrágot viselt, halvány sárga, bézses hatást keltő inggel, aminek az ujját lazán feltűrte. Kiemelve ezzel szinte majdnem kreol bőrét és a szemeiben lévő sárga karikákat a pupillái körül. Csuklójára még egy elegáns karórát is tett, nehogy kiegészítő nélkül keljen csajoznia. Mindent összevetve, ugyan ezt Aelin sose vallotta volna be, de szívdöglesztően nézett ki.

- Váó. - mondta ki hangosan. - Visszapattantál a nyeregbe?

- Be kell pótolnom egy csomó kimaradt szex mentes napot. - felelte Aaron. - Megvannak a módszereim, de így... - pördült meg a tengelye körül. - Sokkal egyszerűbb. Yuiék?

- Jelen! - kiáltotta az említett a fiú mögül.

- Igen! - ugrott fel a helyéről Dan és pördült meg. - Akkor mehetünk... - állapodtak meg a szemei Linen, mire félbe hagyta a mondatot.

- Na? - kérdezte a lány. - Nem kértem a segítségedet, csak az eddigi "tanácsaid" alapján összetettem mi áll jól nekem.

Lin idegesen fonta össze az ujjait és állt pont úgy Dan előtt, mint a diák aki valamit tud, csak az még a ketteshez is alig elég, de nem akarja, hogy a tanár karót adjon neki. A Stirling lány szinte érezte, ahogy Dan pillantása kutatóan végig méri minden egyes porcikáját keresve a hibát, aztán kis idő elteltével (körülbelül 10 másodperccel később) rájött, hogy van valami egyéb is Dan tekintetében. Lin elmosolyodott, de nem szólalt meg. Csak enyhén oldalra döntött fejjel próbálta beazonosítani a fiú szemeiben megbújó csillogást. Túl jól választott ruhát. Dan mindig ügyel arra, hogy Lin olyan ruhát vegyen fel, ami nem emeli ki minden testi előnyét, hanem csak egyet vagy kettőt. Pontosan azért, hogy más pasi ne bámulja őt olyan feltünően és ne merjen kikezdeni vele.

- Szép munka padavan. - válaszolta végül a fiú. - Indulhatunk?

A válasz egyhangú igen volt.

A három Hádészos segítségével hamarosan Anglia egyik sikátorában bukkantak fel, nem messze a kocsmától. Aaron elől száguldott a többiekkel, annak ellenére, hogy fogalma sem volt merre kell menni, nem mintha ez bármelyikükről is elmondható lett volna. Kivéve persze Dant, aki hideg-meleget kezdett el játszani szerencsétlen sráccal.

A kocsmát már messziről kiszúrták és már kezdte érteni a többség, hogy miért mondta azt Junie, hogy olyan mihez tartás végett kocsma. A bár két épület összetoldádából született meg. Az egyik fele még talán személyesen is találkozhatott Shakespearel vagy VIII. Henrikkel. Gerendákból álló az a tipikus köpős kocsma volt, amelyett egy folyosó kötött össze egy nagyobb épülettel, ami felvette az öreg épület dizájnát, ám ebből szó szerint dübörgött az élet.

- De izgalmas. - vigyorgott Lin. - Most sem ihatok?

- Egyetlen egy pohárnyi valamit ihatsz, de az nem lehet kevert. - felelte Dan.

- Oké.

Aaron belépett a kocsmába és jól nevelten köszönt a csaposnak, majd a többiek kíséretében belépett az új épületbe.

A falak meleg narancsos árnyalatban úsztak, a hangulat világítás miatt pontosan olyan érzés szállt meg mindenkit mintha nem éjszaka lenne odakint, hanem naplemente. A terem két féltekre volt osztva, az egyiken rengeteg szék és kör alakú fa asztal volt elhelyezve, a másikon a tér üres volt. Egy két fény játszott csak a táncparketten, semmi extra nem volt benne. De amin Dannek megakadt a szeme az a táncparkett sarkában lévő hangszerek voltak. Élőzenés a hely és hozzá baromi sokan voltak, főleg egyetemisták.

- Na? Nézzünk körbe? - kérdezte halkan Yui.

- Óh igen! - vágta rá Aaron miközben a tekintete megakadt az egyik asztalnál italozó ikerpáron. - Én megvizsgálok a vendégeket, az a két csaj roppant gyanús. Biztos csak valami mágia miatt tűnnek ikreknek, jobb ha magam győződök meg róla! - intett a bagázsnak és indult el a bár pult fele.

Zoya enyhén szétnyílt ajkakkal nézte ahogy fiú rendel három italt és színészi mosollyal megszólítja az ikreket.

- Hű. - nyögte ki döbbenten. - Neki ez mindig így megy? 

- Ja. - bólintott Hayden és Yui.

- Van még mit tanulnom...

- Oké. Mi Haydennel megnézzük az emeletet, biztos ott van az iroda, meg a többi lényeges dolog. - vette át a szót Yui.

- Mint a hálószobák? - mosolyodott el Dan. - Kíváncsi vagyok ki fog hamarabb ott ki kötni Yui és Hayden vagy Aaron az ikrekkel... Már ha bevállalósak a csajok. - mérte végig elhúzott szájjal a két világosbarna, kicsit vöröses beütésű lányt, mire Lin csak jó erősen gyomorba könyökölte. - Nyugi Linem. - kapta el a kezét a srác és fonta össze az ujjait a lányéval.

Yui nem tett semmi megjegyzést a beszólásra.

- Oké a bárpult...

- Vállaljuk. - mondta egyszerre a jövőből jött ötös.

- Onnan pedig majd felmérjük a táncparkettet. - tette hozzá mosolyogva Lin.

- Jaj ne, már megint táncolni akarsz?! - torzult el egy pillanatra Dan arca.

- Mi az, hogy már megint?!

Aelin csak egy szemforgatás kíséretében elindult a bárpult felé. Junie elkapta Dan és Lin összefont kezét és jó gyertyatartóhoz híven, meg egy erőteljes rántással a bárpult felé invitálta őket. Nat sereghajtóként kullogott a bagázs után.

- Akkor emelet? - kérdezte Hayden.

- Aha. - nézett mosolyogva a fiúra Yui.

- És én mit csináljak? - szólalt meg Zoya.

- Öhm... - hangzott az egyöntetű válasz.

A jövőből jött ötös eközben elhelyezkedett a bárpultnál. Lin azonnal rástartolt az itallapra. Dan a lány vállát használva fej támlaként szintén a piákat szemlélte, időnként egy egy számot odamondva Natnek és Junienak.

- Azt ne mondjátok, hogy megint fogadtok. - mondta felülve a bár székre Aelin.

- Nem, az italokat mondja. - felelte Junie. - Az El Diablo jól hangzik. Kivéve, hogy gyümölcslével hígitják.

- Na választottál Lin? - várakozott türelmesen Dan, ha már azt mondta egy piát ihat.

- Aha. Legyen tequila.

Dan és Junie csak elhúzott szájjal összenéztek.

- Ennyit arról, hogy nem leszünk ma részegek. - foglalta össze Nat a két fiú fejét. - Na akkor rendeljünk. Jó estét. - szólította meg azonnal a csapost. - Öt pohár tequilát legyen szíves. - nyúlt a tárcájáért.

A csapos már fogta is a poharakat, miközben másik kezével beütötte a gépbe a rendelést.

- Hagyd. - legyintette le a srácot Dan, majd kikapott egy kártyát a zsebéből és a csaposnak adta.

- Kaszinó kártyát nem fogadunk el. - jegyezte meg összevont szemöldökkel a fiú. - Nem veszi be a terminál.

- Csak húzd le.

A srác megtette mire a szemöldöke fennakadt. Aelin behajolt, hogy lássa a kártyát, majd ravasz mosolyra húzta a szája jobb sarkát és egy sanda pillantást vetett Danre. Szóval nem csak Malibuba tett kitérőt a Bénaság, hanem Las Vegasba is ellátogatott, egész pontosan egy bizonyos kaszinóba...

Az öt tequila az asztalra került a hozzá tartozó öt citrommal. Lin azonnal elvette a sótartót és szórt némit a kézfejére, majd őt követték a többiek is. Lin nem sokat tökölt a tequilával hamar lenyalta a sót a kézfejéről, utána küldte a piát, majd ráharapott a citromra.

Dan közben már a fiúkkal a többi piát nézegették és vitatták meg függetlenül attól, hogy még a tequilát sem küldték le.

Lin váltott egy unott pillantást Aelinnel, majd a Stirling lány elvette Dan citrom szeletét.

- Akkor legyen utána egy El Diablo? Vagy valami lightosabb? - kérdezte Junie.

- Én szerintem maradok a töményeknél. - mondta Nat. - Nagyon szemez velem az a Jim Beam.

- Előbb a tequilát igyátok meg. - mondta Aelin. - Számlát nyitnék Dan Jackson nevére, írja alá a következőket. - kezdte el bediktálni a neveket.

Dan is lenyalta a sót, lehúzta a piát, majd a citromot kereste.

- Hol a citromom?

Lin csak rámosolygott, mire Dan tekintete megakadt a lány szájában lévő citromon. Az ő citromján. A fiú szeme felcsillantak és azonnal Lin szájára tapasztotta az övéit.

Junie, Nat és Aelin csak egy mindent tudó pillantást váltottak.

- 2 percig rátok figyelt. - mondta halvány mosollyal a démonúrnő.

- Ja, aztán megint Lin került a központba. - vágta rá Junie. - Egy El Diablót legyen szíves. - kapta el a csapost.

- Meg egy Jim Beam-et. - tette hozzá felemelt kézzel Nat.

- Whiskyk és vodkák a velem szemben lévő asztalnál.

- Fene. - káromkodta el magát Junie és már el is indult a két kamasz a szemben lévő bárpulthoz.

Aelin enyhén oldalra döntött fejjel meredt a még mindig smároló Danre és Linre. Várta mikor esik le nekik, hogy Junie és Nat lelépett, ráadásul miattuk. Dan hirtelen elhúzodott egyenesen a pohárba köpte a citromot, ami eddig még Lin szájában volt, majd minden létező egyéb elemet figyelmen kívül hagyva Lin arcát a tenyerébe vette és folytatta a lánnyal a csókolózást.

Aelin hangosan megköszörülte a torkát, jelezve annak a kettőnek, hogy amúgy nyílvános helyen vannak. Dan és Lin értetlenül rá néztek.

- Juniék a szemben lévő bárpultnál vannak. - nézett Danre.

- Köszi. - mosolygott Aelinre. - Légy jó. - nyomott egy puszit Lin homlokára. - Aelin figyelj rá, hogy ne igyon mást üdítő és ásvány vagy csapvizen kívül.

- Értettem. - szalutált a démonúrnő, Dan pedig a két fiú után iramodott.

A két lány pillantása találkozott. Lin az ajkába harapva lesütötte a szemét.

- Nálam nem jön be ez az aranyos, megbántam bűneimet kislányos beállás. - szólalt meg unott hangon Aelin. - Én ismerlek.

- Dan mondta, hogy kicsit kiborítottalak... - ült fel Aelin mellé.

- Ez nem újdonság. - válaszolta a lány és rendelt magának egy pohár vörös bort. - Ha bocsánatot akarsz kérni ajánlom most kezd mert részeg nem leszek és ugyan nincs kedvem pasizni, de csendben ülni sincs.

- Nem akarok bocsánatot kérni. Igazam van. Hiszen ezt csinálod. Vagy talán tévedek? - vonta fel a szemöldökét a lány.

- Igazad van... miben?

- Abban, hogy elzárkozol. Sajnáltatod magad, félsz és rettegsz. Eljöttél velünk, de nem azért, hogy változtass, azért jöttél el velünk, hogy ne kelljen ott lenned. Megakarod menteni őket, mint mi. De úgy vagy vele, ahogy én. Ha nem sikerül, akkor élni akarsz. Viszont... - állapodott meg Aelin ruháján a tekintete. - Félsz... A múlttól.

- Ilyen sebekkel, hogy tudnám ezen túl tenni magamat?!

- Ne ess nekem, csak azért mert igazam van! A lelkünk meghatározza a lelkünket Aelin. Én nem azért vagyok egészséges és boldog mert feladom, rettegek, mint te. Félek Iránától, félek attól, mire lehet még képes, miért tette meg azt amit tett. - halkította le a hangját, amikor kiszúrta, hogy néhányan rájuk kapják a tekintetüket. - De minden csak fejben dől el. Ha negatívan gondolkodsz, akkor negatívumokat vonzol be.

- Te pozitív vagy és a szüleid mégis meghaltak.

- Az lehet. De én nem változtam meg azért mert árva lettem, mint te. - szomorodott el Lin. - Szerintem ugyanolyan lennél, mint én ha...

- A szüleimet nem ölte volna meg Irana? Sajnos megtette, úgyhogy ezt már sose fogjuk megtudni. - kortyolt bele a borába. - Különben is. Eddig nem igazán foglalkoztál velem. A bátyádnak hamarabb jut eszébe utánam nézni, mint neked. Pedig elvekben ő az ellenségem, te pedig a legjobb barátnőm.

- Aelin...

- Ne Aelinez itt nekem! - csattant fel halkan a lány. - Nem tudod mi történt ott velem. Fogalmad sincs miket éltem át.

- Akkor mond el! - szorította ökölbe a kezét Lin. - A legjobb barátnődnek hívsz és mégse mondod el mi bajod, te meg pont nem olyan vagy mint Zoya, vagy Carmen, vagy Amy, hogy  ha nagyon akarom akkor úgy is kifogom szedni belőled! Hozzád atombomba kell! Egyáltalán bárki is tudja mi történt veled?! Semmit nem mondtál! Leordítottad Dan fejét, amiért megmentette a bőrödet és nem hagyta, hogy megöljenek, aztán bezárkóztál, majd egyszercsak kitugtad az orrod és válaszoltál néhány kérdésünkre aztán itt vége is!

- Dan és a bátyád tudja. - válaszolta tömören Aelin, úgy ahogy szokta, ahogy már jó ideje teszi, ha nincs kedve másokkal foglalkozni, csakis magával.

Lin arca merevvé vált. A szemei zavarosak lettek, Aelin nem volt hajlandó tudomást venni a lányról, csak a pohárban lévő vörös bort figyelte, ahogy vérként lötykölődik.

- A bátyám tudja... És nekem. Pont nekem nem mondtál erről semmit sem? - tört meg kissé a hangja mert nem hitte el, hogy ezt komolyan mondta Aelin. Mi történt vele, ha az ellenségében hamarabb megbízik, mint a legjobb barátnőjében.

- Nem fogom elmondani ő mért tudja, nem tartozik rád. Csak rá és rám. - feszültek meg az izmok az állkapcsán. - Lehet igazad van és rosszul tettem amit tettem... De ne most vitázzunk ezen.

- Mintha ezt csak ennyivel ellehetne rendezni... Ha bennem nem bízol meg... akkor... mégis kiben akarsz Aelin? - suttogta sértett, még mindig hitetlenkedő hangon Lin. Az arcán nyoma sem volt annak az energiának, amit Edmunddal szemben mutatott. - A barátaid vagyunk. A családod. - mondta reménnyel a hangjában, hogy az az Aelin, aki az évek alatt nem hiába vált a legjobb barátjává, az még valahol mélyen.

- Az apám, az anyám és a bátyám halott.

- Jackson vagy... Amíg Dan, Junie és mi.... - mondta megnyugtató hangon a lány.

- Nem vagyok Jackson! - csapott az asztalra a démonúrnő, míg a szemében a sötétség gyülekezett. - A nevem Aelin di Angelo. A dédapám Hádész, a holtak és az alvilág ura. A nagyapám Nico di Angelo, egy hérósz, aki mindig kilógott mindenki közül, aki sosem tartozott a táborhoz és soha nem is fog. Az apám Joe di Angelo, egy rossz fiú, akit arra neveltek, hogy a saját családját helyezze előtérbe mindennel kapcsolatban. A Jacksonok útját szerencse kíséri, az Angeloékat nem! A nagyapám testvére Bianka vadász lett és belehalt. Az apám egyik lány testvére meghalt, a másik elvonultan él, nekem pedig... a bátyám halott.

Lin lehunyt szemmel megrázta a fejét, mert... a barátnője talán olyan mértékben megváltozott, hogy soha többé nem fogja ugyanazt az Aelint visszakapni, akivel együtt nevettek, mosolyogtak és... játszottak élet és halál közt. 

- Ezt ti miért nem értitek meg Nattel... - sóhajtotta. - Hádészt nem csak azért rekesztették ki, mert így akarták. Hádész is tudatosan elzárkózott a többiek elől... Ha valaki azt üzeni, hagyj békén, akkor az emberek többsége nem fog velük semmit sem kezdeni. Ott hagyják. Nicot senki sem küldte el, ő zárkózott el a táborozók elől. Joe csak azért nem tette ezt meg, mert Rose olyan volt amilyen. Dönthetsz Aelin... Szükséged van ránk. Ezt az is megmutatja, hogy... A Dantől kapott ruhát viseled. És... ha Nat kitudta belőled szedni mi történt veled akkor az azon kívül, hogy azt bizonyítja írtó szar barát vagyok, azt is, hogy Nat hisz benned... Nem tudom miért... azt elhiheted. De aggódik érted.

- Tudom. - felelte Aelin és döntötte le a pohár tartalmát. - Az életünk gyökeresen megváltozott.

- Ezért lefogod szedni a fejemet. - kezdte nem túl magabiztosan Lin. Aelin felvont szemöldökkel a lányra nézett, már a tekintetéből látta, hogy ennek rossz kiemenetele lesz. - De tényleg pasiznod kéne. Az legalább elterelni átmenetileg a figyelmedet.

Aelin nyugodtan kifújta a levegőt az orrlyukán. Testével kifordult a bárpultból, közte és Lin széke között keresztbe vetette a lábát, majd csettintett egyet. A csapos srác azonnal itta minden szavát, mintha csak valamilyen varázslatot vetettek volna be rajta.

- Ugynazt, mint amit az előbb kértem. - mutatott az üres poharára. Megvárta, amíg a fiatal srác tele tölti a poharát és csak utána nézett Lin fekete szemeibe. - És melyiket válaszam? - csengett némi gúny a hangjában. - Mióta beléptünk a terembe téged összesen 13 srác mért végig, akik egészen addig labdába akartak rúgni nálad, amíg le nem vágtad azt a csók csatát Dannel. Engem hét srác tekintete követ. Egy a zenekar mellett, a barna hajú perverz tekintetű, egy kettővel mögötted, aki mindenből a legolcsóbb italokat rendeli, rajtuk kívül van kettő az asztalnál, egy a másik bárpultnál, a srác aki a barátnőjét várja a mosdók előtt és a fiatal csapos.

Lin csak hökkenten pilsogott.

- Ilyenkor elképesztő vagy. - mosolyodott el. - Amelyik szimpatikus azzal kezdj ki.

- Egyik se szimpatikus. - vágta rá semleges arccal a lány.

- Ilyenkor meg nem tudom elhinni, hogy neked már volt két halandó pasid. - pillantott a lány a csaposra. - Elnézést... - esett a pillantása az itallapra. - Egy martinit.

- Azt mondtad Dannek, hogy csak egy tequilát iszol. - húzodott gúnyos mosolyra Aelin szája.

- Nem esküdtem a Sztüxre. - vette el a martinit. - Még sose kérdeztem meg, úgyhogy most megteszem. Neked milyen pasik jönnek be?

- Tudom Lin hihetetlenül hangzik, de nincs álom pasim.

- Ne gúnyolódj már! - mondta a lány és kortyolt bele az italba. - Mikor kiakartalak faggatni öt éve, mikor összejöttem Dannel, azt mondtad halandóval sose kezdenél. Erre eddig két fiúd volt, ha a démonkáidat nem számoljuk és mindkettő egyszerű halandó volt. Nem mágus, vagy félisten, mint Sven csajai. Miért?

- Volt bennük valami, ami megfogott. Gonoszság, de csak játék volt, álca, valójában gyengék voltak. - vonta meg a vállát Aelin. - Ennél fogva én is megkérdezhetném, hogy miért Dan, 5 éve a pasid, nem unod, de nem teszem, mert tudom miért kedveled őt, amiért mindenki, legyen az félisten, mágus, halandó, gyerek vagy felnőtt.

Lin csak mosolyogva elkortyolgatta a martiniját. Aelin jól látta a szemében, hogy Lint egyáltalán nem zavarta a Danre vonatkozó megjegyzése, pedig még ha burkoltan is, de ezzel arra célzott, hogy Dan bárkit megkaphatna ha akarná. De ez alól Lin se volt kivétel. Apollón gének. Aelin pillantása Aaronre siklott, aki az ikrekkel a táncparketten táncolt. Valahogy ez jellemző az Apollón vérűekre, mindegyikük könnyen megtalálja a helyét és még annál is könnyebben illeszkedik be az új szituációkba. Ennek pedig egyetlen egy oka van. Magabiztosak, tudják, hogy nincs semmi ami akadályt képezhet a számukra és ha mégis van, akkor azt vallják annak oka van, feldolgozzák és az új helyzetnek megfelelően viselkednek, barátkoznak és élnek. Ezt az élet filozófiát mindig megértette Aelin, de sose tudta megfogadni.

- Csak szeretjük egymást és nem akarjuk megváltoztatni a másik rossz tulajdonságait, hanem megtanultunk együtt élni vele. - mondta Lin, miközben letette az üres poharat a csapos közelébe. - Nem kell több Aelin. Tényleg nem. Dan megtanulta kezelni, hogy szeretek a figyelem központjába lenni, hogy imponál ha megbámulnak. Én pedig megtanultam, hogy Dan... Sárkány. A sárkányok, legfőképpen a hím sárkányok védik a felségterületüket és bizonyítják, hogy az tényleg az ő tulajdonuk.

- De én nem vagyok senki tulajdona sem és nem vagyok hajlandó azzá válni. - simított végig a pohár ívén Aelin.

- Tudom és nem is kell, csak ha... - mondta mosolyogva Lin, majd hirtelen két kéz simult hátulról a derekára, majd rögtön egy fej is társult hozzá oldalról. - Hékás! - vigyorgott Danre.

A fiú szemei enyhén piásan csillogtak, de még messze volt a részegségtől.

- Megyünk táncolni? - kérdezte Dan.

- Eddig nyafogtál, hogy nem akarsz.

- De most már akarok. Képzeld van kocka játék, de ivós! 20 pia van rajta, kapsz egy 20 oldalú dobokockát és amit kidobsz azt kapod mint pia. Csináltunk 8 dobást Junieval, Nat meg maradt a Jim Beamjénél.

- Tehát a tequilán kívül van benned nyolc kevert valami löty? - értelmezte a mondatot Lin.

- Ja. De nincs bajom. Pedig kettő ír whiskeys volt! Na de, nem ez a lényeg. A nyolcadik pohár után Junie kicsit már ittas volt és véletlenül fellökött egy csajt. De a csaj nem vette rossz néven a dolgot, pláne mikor Junie megakarta hívni egy piára.

- Dan. A lényeget mert még elhiszem, hogy sokat ittál. - szólt közbe Aelin.

A fiú csak megtámasztotta az állát Lin vállán.

- De a csaj nem engedte. Helyette... - folytatta a sztorit Dan. - Elmentek táncolni.

- És? - kérdezte Lin.

Dan nem mondott semmit csak az emeletre felvezető lépcsőre mutatott, amelynek az aljában a fal mellett határozottan Junie állt. Csakhogy nem egyedül és nem is akármit csinálva, ugyanis a Dan által leírt lánnyal csókolózott. Lin és Aelin úgy meredt a rögtönzött párocskára, mint akik még sose láttak fehér embert.

- A gyertyatartónk becsajozott. - törölte le nem létező könnyeit Lin. - Na Aelin! Neked is ezt kéne csinálnod!

- Menj táncolni. - vetette oda válaszul a lány.

- Gyere! - vigyorgott Dan és emelte le Lint a székről. - A zenekar tök jó számokat játszik és tudod kik vannak itt? Emlékszel a vén rókákra?

- A magyarok? - szólt közbe Aelin.

- Aha!

- Juj! - visított fel Lin. - Az izé! A Paddy and the rats?!

- Az! Gyere már! - rángatta a lány kezét Dan.

Lin futva indult el a zenekar felé, akik azon filozofáltak, hogy mit játszanak. Aelin csak halvány mosollyal nézte, ahogy Lin elkezd, majdhogynem pattogva beszélni az énekessel, majd Dan sorra kezet ráz a tagokkal. Aelin biztos volt benne, hogy Dan megkísérel magyarul megszólalni és az öregek arcáról jól látszott, hogy sikerült neki, de ha Aelin nem az öregek arcáról, akkor bizony Dan büszke tekintetéből rájött volna.

A banda elhelyezkedett és segítség kérően Linre és Danre pillantott. A két kamasz néhány percig vitatkozott, de hamar egyességre jutottak és már is a táncparkett irányába mentek még mindig vigyorogva beszélgetve a tagokkal.

Amikor Aelin meghallotta a zenét nagyon próbált nem vigyorogni. A vörös borával a kezében kifordult a táncparkett irányába. Dan hülyeskedve meghajolt Lin előtt, de Linnek semmilyen reakcióját nem várta meg csak elkapta a kezét és megpörgette őt. Aelin nevetve figyelte, ahogy azok ketten az alapból ugrabugráló tipikus írkocsma zenére elkezdenek táncolni. Linben amúgy is egy pohárral több van a kelleténél, Dan pedig csak szimplán sokat ivott és mindent kevert mindennel.

Utána jött a következő szám és Dan és Lin láthatóan jól mulatott, az pedig kicsit sem érdekelte őket, hogy amúgy mindenki őket bámulja. Mondjuk baromi jól csinálták az tény és nem is azokat a tipikus tánclépéseket, amik hasonlítanak a rögtönzött ír nép tánccal kevert valamihez. Őszintén Aelin azon csodálkozott, hogy Lin hogy a fenébe nem szédült még el.

A bagázs harmadik dala lassan kezdődött, de Aelint azonnal átjárták a boldogsághormonok. Kamaszkorában legalább ezerszer végig hallgatták ezt a számot, kicsit hiányzott neki az az élet. Akkor még nem tudták mit hoz a holnap csak éltek a mának. Visszafordult a bárpult felé és meglepetten pislantott a bal oldalára ugyanis egy szék híján Nat mellette ült a Jim Beamjével.

Aelinnek azonnal eszébe jutott, hogy mit mondott Lin és mennyire meghökkent, amikor elmondta, hogy Nat tudja, mert ő kiszedte belőle. A lány csak megrázta a fejét megitta a maradék italt a poharában és felállt a székről. A fejében folyamatosan pörögtek az események, minden ami eddig történt. Juniera gondolt, Danre, Linre és Natre, hogy ők mit veszítettek. A válasz egyszerű volt. Mindent. Csak míg neki senki se maradt Natnek ott van Lin, Dant csak az tartja vissza az őrülettől, hogy Lin vele van és a cél, a terv amiért visszajöttek. Amy terve... Lin mindig pozitían gondolkodik, de most még jobban mint általában, kényszeredetten és belekapaszkodik mindenkibe. Dan, Nat, Junie és belé is. Junie... Ő is elveszített mindent. Mégsem látni rajta...

Aelin kiment a mosdóba, alaposan megmosta a kezét és a tarkójára is tett a hideg vízből. Felpillantott a tükörbe és csak figyelte a szemét.

Változtatni... Linnek ez egyszerű. Ő tud kire támaszkodni. Van miért küzdenie.

Elkapta a pillantását a tükörképéről és kisétált a mosdóból. A bárpult felé vette az irányt. Ahogy felpillantott meglátta, amint Nathaniel mellett egy lány produkálja magát. Nat viszont tudomást se vett a lányról, kedvesen mondott neki valamit, a lány még próbálkozott egyszer, majd mikor rájött, hogy itt nem rúg labdába visszament a barátnőihez, akik értetlenül álltak a helyzet előtt. Hiába, Nat sosem szokott ilyen helyeken csajozni, mióta rájött mint néznek az emberek.

Aelin alig tett két lépést már is meg kellett torpannia. Úgy látszik az egyik srác a hétből összeszedte nem létező bátorságát.

- Szia... - kezdte a srác, de Aelin közbe szólt.

- Nem ismerkedem. - kerülte ki a fiút, de az mint egy hűséges pincsi kutya követte őt.

- Mért nem? A barátaiddal jöttél ide. Mégis egyedül ülsz a bárpultnál mióta a barátnődet elvitte táncolni a pasija. Nem hiányzik a társaság?

- Nem. Szeretek egyedül lenni. - vetette oda Aelin és ült fel az egyik bár székre, a fiú is így tett, mire Aelin szeme felvillantak. - Tünés.

- Ez egy közösségi hely. Oda ülök ahová szeretnék. Az csak bónusz, hogy ilyen szép lányok is vannak itt.

Aelinnek hirtelen ingerenciája támadt, hogy a srácot az ujjainál fogva felakasza valahova.

- Nem ide valósiak vagytok. - jegyezte meg a fiú. - Gyakran járok ide és ti még sose voltatok itt.

- Nem szokásunk eljárni. - felelte erőltetett higgadtsággal Aelin. - És nem vagyunk türelmesek sem. Ha nem én tekerem ki a nyakadat, akkor majd a pasim fogja. - hazudta szemrebbenés nélkül. - Még így is megéri játszanod értem? - hívta Chinat fejben, tudta, hogy megjelent mellette és azt is, hogy a fiú homlokára helyezte a kezét.

A fiú pislantott párat, majd felállt és ott hagyta Aelint.

- Köszönöm. - suttogta Aelin és küldte el a démont, de két percen belül megbánta, amikor látta, hogy egy másik, hogy méregeti. Azzal a tipikus oda menjek, ne menjek tekintettel.

Aelin idegesen dobolt az asztalon. Ezért nem akart eljönni. Pontosan ezért.

Hirtelen zajt hallott, majd egy sipítozó hangot. Azonnal oda kapta a fejét. Nat mellett egy lány állt. A ruhája Jim Beamtől bűzlött. A pohár Nat kezében pedig egyértelműen mutatta, hogy nem véletlenül került a csajra a pia, hanem nagyon is direkt és ezt Nat arcáról is lelehetett olvasni. A csaj dühösen elviharzott, Nat unottan visszafordult és kért egy pohár vizet a csapostól. Aelin nem vette le a pillantását a fiúról, amikor az felemelte a fejét és a tekintetük találkozott.

- Tudod jól, hogy nem szokásom csajozni. - mondta Nat.

- Azért nem hittem volna, hogy az amúgy sem olcsó Jim Beamt rá öntöd a ruhájára. - válaszolta Aelin.

- Nem is szokásom. De valamikor drasztikus lépéseket kell tenni... Jaj ne... - sóhajtotta a fiú és meredt valahová Aelin mögé.

A lány hátra sandított és már meg is látta azt a csaj csoportot akik sutyorogva figyelték Natet. Hát igen... Mikor valaki Apollón vonzerejét örökli, Hádész antiszocialitásával.

Aelin szemei egy pillanatra felcsillantak, ám azonnal el is vetette az ötletet. Mégiscsak Natről és róla van szó. Az is csoda, hogy az előbbi 3 mondat alatt nem akarták kinyírni egymást. Mondjuk nyilvános helyen vannak, ez azért sokat nyom a lantba. Ahogy visszafordult és meglátta, hogy az egyik srác felé indul viszont a vészreakciói felülírták a "mégiscsak" féle kifogásokat. Lazán át ült Nat mellé. A fiú csak kérdőn rápislogott.

- Van egy hülye ötletem. - szólalt meg a lány.

- .... Mi?

- Egy bárban... Mi jelzi, hogy valaki... Valakinek a tulajdona? - kezdte és maga se hitte el, hogy tényleg ezt csinálja.

- ... Mondanám, hogy fogalmam sincs miről beszélsz, de sajnos túl sok tippem van rá. Melyikre gondolsz?

- Egyelőre nem a tetőfokra azt elhiheted. - vágta rá Aelin. - Azt... Csak ha nincs más választásunk...

- Úgy mondod mintha ez kötelező lenne. - mordult fel halkan Nat.

- Viszont ha csak kicsit belemegyünk a játékba, mindketten kikerülünk a startoljunk rá játékból. - vetette ellen a lány.

Nat elgondolkodott egy pillanatra és az őt méregető lány körre pillantott, akik közül az egyik kilépett és elindult a bárpult irányába.

- Jó. - válaszolta.

- Karolj át. - mondta Aelin.

Nat nem szólalt meg, csak jobb kezét Aelin derekára tette, míg Aelin a fiú felé dölt a felső testével. Nat érezte, hogy ez túlságosan erőltetetnek tűnik, úgyhogy lecsúsztatta a kezét Aelin derekáról a kezére és kecsesen, lágyan végig simított rajta. Aelin összerezzent az érintésre. A bőrén lévő receptorok felismerték az érzést, tudták kihez tartozik a kéz és azt is mikor szokta őt így megérinteni. A lány zavartan pislantott párat, ahogy eszébe jutott hányszor volt ott Nat mikor nem is kérte, hogy segítsen rajta... Sőt... Eltaszította magától.

Nat közelebb hajolt Aelinhez. A lány tekintete a fiú ajkaira siklottak.

Miért van Nat mindig ott, ha segítségre van szüksége? Miért csak ő képes segíteni rajta? Miért segít rajta egyáltalán? Sőt, miért is vannak ők rosszban? Miért kell gyűlölniuk egymást?

Aelin elakart húzódni, de Nat másik kezével megérintette az arca élét.

- Sss. Nincs semmi baj. Csak egy kicsit maradj így. Még néhány másodpercig. - suttogta a fiú, majd a tekintete Aelin mögé siklott, ahol a lány, aki eddig felakarta szedni Natet, most az arcára volt írva a sértetség. - A csaj elsárgult az irigységtől. A srác?

Aelin hirtelen azt se tudta, hogy milyen srácra gondol Nat. Mikor észhez tért oda pillantott ahol a srác állt, de inkább egy másik csaj után nézett.

- Jobb party után nézett. - válaszolta Aelin.

Nat levette az arcáról a kezét, de a másikkal még mindig Aelin ujjait fogta.

- Jól vagy? - kérdezte Nat. - Furcsán nézel rám. Általában úgy meredsz rám, mintha ki akarnál nyírni... Most viszont... - döntötte kicsit oldalra a fejét és vizslatta végig kék szemeivel a lány arcát. Zavarban volt. Nagyon zavarban volt. - Nem tudom beazonosítani. Ez kicsit ijesztő. - kamúzta be.

- Jobban megijedsz tőlem így, mint amikor azzal fenyegetlek, hogy kibelezlek?

- Akkor tudom mire készülsz és tudom mit várhatok. Most viszont nem. Mi bánt?

Aelin az ajkaira harapva lehunyta a szemét és megrázta a fejét.

- Pont ez. - suttogta halkan. - Nem értelek... Nem tudom miért csinálod ezt.

Nat összevonta a szemöldökét. Lin sose tudta, hogy kezelje Aelint. A húga oroszlán csillagjegy alatt született, ő túl impulzív ahhoz, hogy megértsen egy vízöntőt, azaz Aelint.

- Kifejtenéd, hogy mit? - kérdezte higgadtan a fiú.

- Gyűlöllek és te is engem. Mégis... Jobban figyelsz rám, mint... Mint Dan, Lin és Junie. Pedig... Te... Miért Nat?

- Hidd el én se tudom. - válaszolta a fiú, de igazából hazudott, nagyon is tudta miért csinálja.

Amikor Aelint kihozta Dan Irana lebegő börtönéből Aelin nem volt önmaga. Csak azt hajtogatta, hogy miért hozták ki onnan, mért mentették meg, mikor Dan teljesen nyíltan megkérdezte, hogy mit kellett volna tennie Aelin csak annyit válaszolt, hogy hagynotok kellett volna meghalni. 

Aelin di Angelo megakart halni. 

Onnantól senki se akarta egyedül hagyni. Féltek, hogy a lány mire lenne képes. Mindig figyelte őt vagy Lin vagy Nathaniel egyik káosz szörnye. Az egyik alkalommal, mikor Aelin elvesztette a józan eszét és magába zuhant Nat káosz szörnye volt aktív. Nem volt idő szólni Linnek, muszáj volt neki mennie. Eleinte a szokásos stílusát vette elő a lánnyal szemben. Provokálta. Próbált úgy belé csípni, felborzolni a tudatát, hogy a lány visszaharapjon. Aelin viszont elengedte a tudata mellett, mintha ott se lenne, majd amikor ráharapott a csalira nem Natre támadt, hanem tulajdon magára. Orkánként áradt körülötte a sötétség, valósággal olyan volt, mintha a benne lévő gonoszság elevenen felakarná őt falni. Majd minden leállt és Aelin sírva fakadt. Elmondott neki mindent, hogy ő ölte meg Svent. Nem Irana, vagy bárki más, hanem ő. Akkor tudta, hogy Aelin di Angelo... Teljesen összeomlott és most nem szabad még nagyobb tüzet szítania benne, hanem valahogyan le kell azt csillapítania.

- Azt hiszem... - kezdte Nat. - Jobb lenne, hogy amíg Yui rá nem jön, hogy ez a kulcsos dolog kamu, addig mi... Együtt iszogatnánk, csak hogy elkerüljük az esetleges rajongókat.

Aelin halványan elmosolyodott a szó használatra.

- Rendben. Megegyeztünk.

~~~

A napok gyorsan teltek. Minden egyes este újabb és újabb bulizóhelyekre mentek be. Az út széli kocsmákon át a legmenőbb diszkókon át mindenhová betették a lábukat. A délelőttöt általában végig aludták a Bázison, délben reggeliztek, majd valamikor négy körül ebédeltek, hogy este telibb hassal menjenek bulizni. A felállás mindig ugyanaz volt. Aaron végig mérte a társaságot kiválasztotta a legdögösebb csajt vagy csajokat és onnantól hamar eltűnt a lánnyal a bagázs szeme elől. Zoya is ehhez hasonlóan viselkedett, de ő csak a nagyon jó pasiknak adta be a derekát, a többivel inkább csak játszott. Yui és Hayden az első órában felderítették a terepet, majd táncoltak, ittak, élvezték, hogy kettesben vannak. Junie néha Zoyához csapódott, mint kellék, ha le akarna rázni valami pasit, máskor ő is csajozott, de ez ritka volt eddig ez az ötödik helyük és csak kétszer csajozott be, amúgy pedig ivott. Dan és Lin egymáson csüngtek, rosszabbak voltak, mint a fészket rakó madarak. Nathaniel és Aelin befoglalta a bárt és még életükben nem beszélgettek ennyit.

Jelenleg egy latin számokat játszó étterem és bulizó helyen voltak. Mivel közvetlenül ezzel szemben volt a következő állomásuk ezúttal úgy döntöttek (és mert Aaron kikunyizta), hogy a luxus bulizóhely, luxus szállodáját is igénybe veszik. Hét szobát vettek ki különböző emeleteken ahol volt hely, hogy mindenkinek legyen esélye partnert felcsábítani, kivéve Yuinak és Haydennek, meg Dannek és Linnek akik egy szobában aludtak.

Ez a hely jobban tetszett Aelinnek, még akkoris ha színes volt, sok-sok fénnyel és növénnyel, de olyan... Megkapó volt.

- Mi a mai beszédtémánk? - vonta fel a szemöldökét a lány.

- Nem tudom. - vonta meg a vállát Nat. - Mit szólsz a... Vörösbor vagy fehérbor kérdéshez?

- Ennél jobbat várok tőled. - mondta mosolyogva Aelin.

Nat csak elhúzott szájjal gondolkodott miközben kért két pohár koktélt.

- Nincs ötletem. Már lassan jobban ismerlek mint a húgomat. Pedig ezek ezt a hülyeséget még legalább egy hétig akarják húzni... - rázta meg a fejét. - Felvennél egy pasi kedvéért olyan ruhát, ami nem fekete?

- Nem. A fekete az én színem. - vágta rá gondolkodás nélkül Aelin.

- Azt tudom. Csak érdekelt. - vonta meg a vállát a fiú.

- Mért te felvennél valami más színű ruhát, ami nem fekete ha egy csaj megkér rá?

- Ha a csaj az anyám vagy Lin, igen. - mosolyodott el Nat. - Különben akkora hisztit csapnak, hogy az istenek elgondolkodnak, hogy milyen lehet a Tartarosz, mint lakhely.

Aelin halkan felnevetett, miközben bele kortyolt a koktéljába és figyelte a fiút, amint mosolyogva követi a példáját.

A kamaszok tovább beszélgettek, mind a ketten figyelték a többieket. Aaron 11-kor lelépett egy csajjal a lift irányába, Yui és Hayden negyed 12-kor indultak el felfelé. Aelin is elgondolkodott, hogy lehet lassan ideje lenne felmenni, de ahhoz túl jól elbeszélgetett Nattel. Kivételesen egyikük se akart semmit sem a másiktól, csak beszélgettek, fesztelenül, gyűlölet nélkül.

- Nem hittem, hogy ennyire jó fej vagy. - mondta halkan Aelin. - Álmomba se gondoltam volna.

- A látszat néha csal, szokás mondani. Én például eddig azt hittem, hogy Hádész totálisan elkényeztetett és egy fegyvert csinált belőled, aztán rájöttem, hogy... Inkább olyan vagy, mint a szépség és a szörnyetegben a varázs rózsa, ami egy ketreccel védi magát, de közben a levegőtlenségtől, a fény hiánytól egyre csak sorvad.

Aelin nem mondott semmit. Volt benne valami. Az tény. De valahogy elgondolkodott miért pont a rózsa jutott Nat eszébe. Piros, nem mintha létezne fekete színű virág, de ha létezne azt tuti neki teremtették volna az istenek.

Nat a többieket kereste a tekintetével, a többség az étteremben evett, vagy már rég elhagyta a terepet. A fiú tekintete megakadt a táncparketten és eszébe jutott, hogy táncolt Lin és Aelin mikor zeneszámokat raktak be. Nat Aelinre nézett és csak pörgette az eseményeket.

- Mi az? - kérdezte Aelin, miközben a második pohár koktélját kortyolgatta.

- Csak... Semmi. - rázta meg a fejét és fordította el a szemét Aelinről. - Jaj... Csaj...

- Mi?! Pedig eddig bejött ez a felállás. - mondta Aelin és csúszott közelebb Nathez.

- Nagyon eltökélt... - mérte végig nem túl feltűnően.

Aelin azonnal kiszúrta kiről van szó. Egy szőke hajú csaj, aki olyan felsőbbrendűséggel sétált Nat felé, mint valami előkelő úrihölgy, a helyből ítélve ebben valahogy Aelin nem is tudott kételkedni.

Nat átkarolta Aelint és halvány mosollyal megszólalt:

- Mond, hogy beveszi.

- Mondanám, de ennyire nem vagyok jó hazudó. - felelte Aelin. - Most mi legyen? - döntötte a fejét a fiú vállának.

- Nem tudom... De örülnék, ha nem akarná felvenni velem a szemkontaktust. Szerintem ez az a tipusú csaj, aki a barátnős pasikra bukik. Tudod az a trófea gyűjtő féle.

- Aha... - vágott egy fintort Aelin, majd felemelte a fejét és Natre nézett. - Lépjünk le?

- Nem kell. - válaszolta Nat. - Csak ne ijedj meg megint. - hajolt előre Aelinhez, ám ezúttal sokkal közelebb, mint az első alkalommal. A homlokuk összeért, a lehelletük összekeveredett. Aelin érezte, ahogy a szíve a torkába ugrik. A lány egyre csak jött. Nat kicsit kétségbeesett, általában ennyi elég volt legutóbb, de ez tényleg a foglalt pasikra vadászhat. - Meddig falaznál nekem?

Aelin pislantott párat.

- Ameddig te nekem. - mondta végül.

- Ezt tartsd észben. - hajolt teljesen előre és zárta be azt a néhány centi rést a fiú az ajkaik között.

Aelin egy pillanatra megfeszült és Nat mellkasára tette a kezét, hogy eltolja, de a fiú elkapta a csuklóját és megnyugtatóan végig simított a kezén, mint aki pontosan tudja Aelin mit akar tenni. Lassan húzódott el Aelintől és csak akkor siklott a pillantása a lányra, amikor direkt megfogta Aelin kézfejét és elkezdte a hüvelyk ujjaval simogatni.

A csaj sértett arccal elsétált mellettük.

- Bocsi. - mondta Nat.

- Semmi baj. - rázta meg a fejét Aelin és nyúlt a koktéljához. - Te is megtennéd. - mosolyodott el gúnyosan.

- Tényleg megtenném, úgyhogy ne vágj ilyen fejeket. - válaszolta a fiú, de közben mosolygott.

A semmiből Lin és Dan bukkant fel, mire Aelin és Nat érezte, hogy az ereikben megfagy a vér. Vajon mennyit láttak? Ugye nem... Ha igen baj lesz.

- Gyere velem táncolni! - kapta el Lin Aelin kezeit.

- Mi? De hisz arról volt szó, hogy csak Dannel táncolsz! - vágta rá a lány.

- Tudom! De Dan béna és elfáradt. Na gyere! - ugrált úgy, mint egy felpörgött csivava.

Aelinnek sok választása nem volt. A két lány eltűnt a táncparketten. Dan pedig fáradtan felhuppant Nat mellé és kért egy pohár vizet.

- Tényleg nem érteem... - lihegett a fiú és gyöngyözött a homloka. - Szexnél ilyenkor már gyakorlatilag hipnotizál, hogy fáradjak már el mert ő ki van mint a vadliba, de ha táncról van szó...

- Rossz a technikád. - vágta rá Nat. - Újíts be egy két érdekes pózzal.

- Kuss. - vetette oda a fiú és húzta meg a poharat.

Nat csak elvigyorodott a tekintete pedig egyenesen a táncparkettre siklott. Egy percre se vette le a tekintetét Aelinről. Csak azt figyelte, ahogy a lány eleinte mennyire kéreti magát, egészen addig, amíg Lin el nem kapja a kezét. Utána ugyanúgy csavarta a lány a testét, mint otthon, amikor sorra játszották be a kedvenc, legjobban rájuk jellemző zenéket. Hihetetlen jól nézett ki, akár a kígyóbűvölök kígyói, vagy a hastáncosok a törököknél.

A két csaj akkor állt csak le, amikor egy lassú számot tettek fel, nagyjából 10 perccel később. Lin pattogva ment Danhez, aki csak azért ment vissza, mert lassú szám, annál csak ringatózni kell.

- De utána megyünk fel! - kötötte az ebet a karóhoz Dan.

- De ne! Még táncoljunk! - vigyorgott Lin és pónt úgy viselkedett, mint egy túl sok cukrot evett óvodás.

- Nem. Alszunk. Vagy fennt mással levezetheted az energiád, én meg csak fekszem jó?

- Ajj már, de puhány vagy!

- Puhány?! 4 órája táncolok veled!

Aelin csak megrázta a fejét és kért egy kólát. Nat eközben gúnyosan végigi mérte a lányt.

- Mi van nem bírod az iramot a húgommal?

- A húgodban jelenleg van annyi pia, hogy teljesen felpörgött. - kezdte lihegve a lány és húzta meg az italt. - Viszont még nem csiccsentett be. Csak túl jó kedve van. Tehát ilyenkor egy józan ember számára kezelhetetlen, ehhez egy részeg kell.

- Tehát csak a szokásos.

- Pontosan. - mosolyodott el Aelin.

A fiú még mindig őt méregette, de olyan nyíltan, hogy Aelin érezte, ahogy a gerince mentén végigi kúszik valami furcsa bizsergés. Kicsit megmozgatta a hátizmait, de az érzés nem akart elmúlni. A lassú számot leállították, Aelin még éppen látta a szeme sarkából, hogy Dan gyakorlatilag menyasszony tartásban viszi a lift felé Lint. A vállai önkéntelenül elkezdtek mozogni, az új latin szám ritmusára, miközben a maradék kólát is megitta. Nat hirtelen előre nyúlt és kivette az üres üveget a kezéből, majd Aelin ujjaival összekulcsolta az ujjait.

- Mire készülsz Stirling? - pislantott párat Aelin.

- Már másodjára látom, hogy táncolsz. - mondta a fiú, miközben a szemeiben halvány szikra égett, olyasmi amit eddig Aelin sose látott. - Muszáj kipróbáljalak. Ezt bűn lenne kihagyni.

- Te táncolni akarsz? - hagyta Aelin, hogy a fiú félig leemelje a székről. - De... A többiek is itt vannak és Linnel fárasztó táncolni és...

- Nincs kifogás. - válaszolta Nat és húzta a táncparkett irányába.

- De én nem tudok táncolni.

- Azért táncoltál úgy az előbb, mi?

- Az csak vonaglás. - vágta rá zavartan Aelin. - Nat én... tényleg nem.

- Az apád verseny táncos volt. - nézett a lány szemeibe. - A véredben van, csak kéreted magad.

Aelin elhallgatott és hagyta, hogy Nat a táncparkettre húzza. A fiú a bal kezébe fogta Aelin kezét és kipörgette oldalra, majd felemelve a kezét, miközben ő is megpördült Aelint is vissza pörgette. Kinyújtotta egy pillanatra a kezét, miközben a salsa lépést megcsinálta, Aelin csak követte a mozdulatot, majd hagyta, hogy a fiú visszarántsa. Félig a mellkasának csapódott, a fiú vállára tette a bal kezét, míg a jobbat oldalra vezette Nat, felvéve ezzel egy lebutított és sokkal intimebb keringő pózt.

Aelin a fiú szemeit nézte, amik kíváncsian csillogtak. Egy cseppet sem érdekelte a fiút, hogy olyan közel állnak egymáshoz, mint az előbb mielőtt csókoloztak volna... Aelin érezte, hogy az arca felforrosodik és a furcsa bizsergés átjárja a testét.

A lépések maguktól jöttek. Nat eleinte inkább csak az alaplépést ismételgette, majd kipörgette oldalra Aelint, de most nem húzta vissza, hanem másik kezével is megfogta a lány kezét és egy pillanatra közelebb húzta magához, úgy ahogy a gyerekek szoktak játszani a játszótéren élvezve a pillanatot, nem gondolva a holnapra, hogy mi lesz egy óra múlva. Csak élve. Ismét eltolta magától Aelint, ám most félig megpörgette, míg bal kezével elengedte a lányét, így Aelin háttal a mellkasánál kötött ki. A testük teljesen összeért. Nat a karjával átkarolta Aelint, miközben még mindig fogta a kezét. A szabad kezét pedig Aelin csípőjére tette és így folytatták a lépést.

Aelin halványan, de folymatosan mosolygott. Nem gondolkodott, csak hagyta, hogy irányítsa a mozdulatai a fiú. Valószínűleg, ha hagyta volna, hogy az esze beleszóljon már régen beleszúrta volna valamelyik pengéjét a fiú oldalába. Nat  egy forgással kibontotta a tartásból Aelint, miközben elkapta a bal kezével a lány kezét és vissza zárta őt az alaphelyzetbe. Csak körbe körbe mentek egymás körül a lépéssel. Nat körülbelül a harmadik körnél eltolta Aelint és ahogy visszahúzta a jobb keze a lány hátára siklott, míg a balt kicsit hátra tolta, felsőtestével pedig úgy helyezkedett, hogy Aelint megdöntse. A lány vigyorogva emelkedett fel. Nat is mosolyogott, miközben újabb kört tettek. Egy újabb eltolást követően a fiú viszont előre lépett és a fejük fölé emelte a kezeiket. A mellkasuk összeért, az orruk hegye pedig surolta a másikét. Nathaniel elengedte Aelin kezeit és lassan végig vezette a kezeit a lány arca élén, majd a vállain, az oldalán egészen a csípőjéig.

Aelin ajkai enyhén szétnyiltak a kezét a tarkójára eresztette és mosolyogva figyelte Natet. Nem bírtokló volt a tekintete. Nem tudta beazonosítani, hogy mi van a tekintetében, bár nem is nagyon akarta. Abban a pillanatban csak az érdekelte, hogy Nat kezei simogatják és ahol elhalad ott a bőre bizsereg. Leresztette teljesen a kezeit, mire Nat megfogta azokat és kipördítette őt. A lány teljesen feloldódott, megállás nélkül mosolygott. Nat újra bepördítette magának háttal ezúttal viszont nem lépett semerre csak Aelin csípőjére tette a bal kezét és úgy írányitotta a lány testét, hogy ugynaz a kígyó mozdulatot kezdje el a lány, mint amikor a húgával táncolt. Aelin elvigyorodott és kicsit rájátszott a mozdulatra, majd ahogy Nat kipördítette a mozdulatból a lány ezúttal elhúzta a kezét és Nat nyakát átkarolva lépett vissza a zárt tartásba. A fiú elvigyorodott, a szemei csillogtak, míg a kezeit Aelin derekára tette.

A ritmusból teljesen kiestek. A lábaik csak lépegettek, miközben mosolyogva nézték egymást.

- Mondtam, hogy a véredben van. - suttogta Nat és fogta meg a lány egyik kezét, miközben leemelte a nyakából és megpördítette Aelint, majd visszahúzta.

Aelin a fiú tarkójára futatta az ujjait. A háta még mindig bizsergett, a teste teljesen felforrósodott, a szíve sebesen vert, míg az arcán olyan széles mosoly uralkodott, mint nagyon nagyon régen.

Az esze ezt a pillanatot választotta, hogy közbe szóljon, vagy legalábbis egy aprócska reflektort használva megvilágítsa Nat elvekben melyik kategóriába is tartozik nála és nem szokás a gyűlölt személlyel... így ölelkezni.

- Hány óra van? - suttogta Aelin. - Nem megyünk aludni? A többiek már mind leléptek. - bontotta fel a tartást és indult el a lift felé.

Nat csak maga elé pislantott néhányat, majd zsebre dugta a kezét és Aelin után sétált.

A két kamasz a liftnél állt meg. Nat megnyomta a hívógombot, Aelin pedig neki dőlt a hideg márványnak és Natre siklott a pillantása. A fiú arcát figyelte. Semmit sem tudott leolvasni róla, pedig annyira látni akarta mire gondol, vagy azzal is beérte volna, ha elmondja miért csinálja ezt...

Hajnali egy fele járt az idő, de Aelinnek és Nathanielnek mára elég volt ennyi buli, így is szokatlan, hogy ők zárják a terepet, átalában az elsők között lépnek le.

Amint beléptek a liftbe Aelin kibújt a magassarkúból és a lábujjait a puha szőnyeg rojtjai közé fúrta.

Gondolkodva Nathanielre nézett. Amit odalent csináltak... sosem gondolta, hogy a fiú valaha megcsókolja. Azt pedig végképp nem, hogy azért, hogy másik pasik és csajok ne szálljanak valamelyikükre. Kihasználta Nathanielt, de a fiú is őt. Elfordította a tekintetét a fiúról, mert a szíve még mindig hevesen vert attól a tánctól. Sosem hagyta, hogy ilyen gyerekes érzelmek elvakítsák. De...

A lift megállt. Ő pedig kizökkent a gondolatmenetéből.

- Nos... - nézett rá Nat. - Hát akkor... jó éjszakát.

Aelin elmosolyodott.

- Jó éjt. - ölelte meg a fiút, fogalma sincs miért tette, de jól esett neki, ahogy a tánc alatt is, az ahogy Nat félig, vagy tesljesen átkarolta.

A lift pittyogott egyet és elkezdett bezárulni az ajtó.

- Hoppá. - nyúlt gyorsan az érzékelőhöz a fiú, majd visszafordult Aelinhez, miközben a lift kinyílt. - Akkor... jó éjt. - lépett a lányhoz.

- Jó éjszakát. - mosolyodott el halványan Aelin, miközben átölelte a fiú nyakát.

Nathaniel keze a derekára siklott és a fiú reflexből nyomott egy puszit az arcára, mert a húgától is így szokott elbúcsúzni. Aelin hátra rántotta a fejét, hogy egymás szemébe nézhessenek.

A fekete szempár találkozott a kékkel, majd a kék kicsit lejjebb siklott Aelin szája irányába. A lány nem mozdult csak figyelte a fiút, aki előre hajolt és megcsókolta. Nem volt senki se a liftben rajtuk kívül, nem kellett ki ellen felhasználni, mint fegyver. Aelin viszonozta a csókot és megnyalta a fiú alsó ajkát válaszul.

A lift ismét pittyogott, hogy felfele menjen Aelin szobájába. A két kamasz nem vált el egymástól, csak tettek pár lépést az érzékelőhöz.

Nathaniel a lift ajtónak nyomta Aelint. A smárolást a világért sem hagyták volna abba egy pillanatra sem. Nathaniel keze végig csúszott Aelin testén, míg a lány a fiú hajába markolt. Amikor a lift ajtó sípolni kezdett, jelezve, hogy valami az útjában van és nem tudja becsukni az ajtót akkor rebbentek szét.

- Hát... - nézett a csillogó szemű Aelinre Nat. - Akkor... Jó éjt.

- Igen... Jó éjt. - hátrált vissza a liftbe Aelin, miközben felcsúszott ruháját igazgatta, ami a térde fölötti részről egészen a combja tetejére csúszott.

Hagyta, hogy az ajtó becsukódjon. Azonnal neki dőlt a falnak és felvette a cipőjét a földről, majd elindult a szobája felé, amint az ajtók kinyíltak. A folyosón nem nézett semmire sem, a szoba ajtaja volt az egyetlen amit látott a lifttől néhány méterre. 

Belépve becsapta maga mögött a hotel szoba ajtaját és annak is neki dőlt, mintha attól tartana, hogy a lábai cserdben hagyják.

- Ez meg mi volt... - suttogta. - És miért akarom folytatni? - hajította le a cipőt. A kulcsot az asztalra dobta, majd elindult az ágy felé, amikor kopogást hallott.

Megdermedt. A tekintete az ajtóra kúszott. Óvatosan tett egy lépést, majd még egyet és még egyet. Mosolyogva nyitotta ki az ajtót.

Nathaniel kék szemei felcsillantak a túloldalon.

- Bejöhetek? - kérdezte a fiú.

- Gyere. - engedte be a fiút.

Aelin becsukta mögötte az ajtót és mellén összefont karokkal neki dőlt. Nathaniel végig nézett a szobán. A lány nem szólt semmit, amikor megállapodott rajta a tekintete.

- Befejezzük amit elkezdtünk? - kérdezte Nat.

Aelin arcára féloldalas mosoly húzódott.

- Igen. Fejezzük be. - engedte le a karjait, miközben Nathaniel sötét mosollyal közelebb lépett hozzá.

Aelin Hádészos vére felpezsdült a tekintettől. A kezei a mellkasáról az ajtóra siklottak. Figyelte a fiú minden lépését. Nathaniel fél kezével megérintette Aelin arcát, míg a lány lehunyt szemmel belesimult az érintésébe. A fiú ujjai az ajkakra tévedett. Aelin megnyalta az egyik ujját, mire Nat elmosolyodott és megcsókolta Aelint. A kezei a lány karjait simogatták. Komótosan, lassan. Aelin nem mozdult. A fiú kezei ruhán keresztül a melleire siklottak, mire válaszul a lány megharapta Nat ajkát.

A fiú finoman elhúzta Aelint az ajtótól. Az egyik keze még mindig a lány mellén volt, míg a másik a ruha cipzárjával foglalkozott hátul, húzta magával a lányt az ágy felé és elvált Aelintől az ajkaival.

Aelin figyelte, ahogy Nat szemében valami furcsa erő, vágy ülepedik. Nathaniel lesimította róla a ruhája bántját.

- Várj... - suttogta Aelin.

De a ruhával együtt, amit Dan szerzett neki a mágia is semmivé vált, amikor a földre esett az anyag és Aelin ott állt egy száll alsóneműben a karjain megjelentek a hegek, ahogy a lábán, a hasán és a mellkasán is. A lány keze megremegett. Elkapta a tekintetét Natről.

A fiú tekintete először a mellére siklott, de azonnal tovább röppent a hegekre és a zúzódásokra. Először a lány remegő kezét érintette meg, amivel tekintete visszasiklott rá. Lassan hajtott végre minden egyes mozdulatot, hogy Aelin értse. A vállán lévő hegre nyomott egy csókot először, majd térde ereszkedett és a hasán lévőket csókolta meg. Utána a lábain lévő zúzódások következtek. Majd a fiú felegyenesedett, de még nem végzett. Aelin háta mögé lépett. A lány követte a tekintetével. Előre simította a haját és a korbács ütések maradványaira tapasztotta a száját. Aelin háta megfeszült az arcán könnycseppek folytak le.

- Nat... - mondta halkan.

A fiú hátulról átölelte és maga felé fordította a lányt. Az egyik kezével ismét megérintette a lány arcát, míg az ajkaival a két lefolyó könnycseppet fogta fel.

Aelin kezeibe visszatért az élet, ahogy Nathaniel megnyugtató kék szemeibe nézett. A zakót levette róla de az inghez nem jutott mivel Nat az ajkaira tapasztotta a sajátját. Saját kezeivel kezdte el kigombolni az ingét.

A ruha a földre került.

A fiú ajkai a lány nyakára vándoroltak. Helyenként kicsit megszívta Aelinből ezzel halk nyögést váltva ki. A kezei se tétlenkedtek. Gyengéden simogatták Aelin testét, lassú macskához hasonló mozdulatai bejárták a lány testét, birtokolva őt.

Aelinben egyre nagyobb vágy kerekedett. Ereje és vére felpezsdült Nat érintésétől többet és többet könyörögve. Mintha csak Nat meghallotta volna a néma suttogásokat a csaj fenekére csúsztatta a kezét és közelebb húzta magához. Előre hajolt és megnyalta Aelin mellbimbóját. A lányba villámként hasított az érzés. Nat tudta mit csinál. Aelin nem merte kijelenteni, de... a démonai sose mertek így bánni vele. Ennyire lágyan, kecsesen, macskás, uralkodó oroszlán nyugalmával.

A lány halkan felvisított, amikor Nathaniel a mellbimbóját a fogai közé zárta és kicsit megharapta. Aelin érezte, hogy elmosolyodik és folytatja megkeményedett mellén a munkát a nyelvével. Egyik keze a szabad mellére siklott. A másikkal a nadrágját gombolta ki. A ruha a földön landolt.

Aelin végig futtatta a kezeit a fiú erős mellkasán és hátán, majd a hajába vezette az ujjait. A selymes tincsek csikizték az ujjait. A fiú felkapta, semmit sem jelentett neki a testsúlya. Az ágyra fektette, miközben lehúzta róla az alsóneműt, közben a szájával és a kezével végig a lány melleit kényeztette.

A fiú elvált a lánytól és a szemébe nézett. Aelin kegyetlenséget vélt benne felfedezni... a tekintetében égett, de nagyon halványan. A szemei fogva tartották. Macska mozdulatával a kezeit a feje fölé tolta. Aelin csak annyit érzett, hogy valami a csuklója köré siklik. Nat visszacsúsztatta a kezeit a lány testére. Kényeztető ajkaival pedig a lány hasa felé indult egyre lejjebb és lejjebb. Aelin megmozdította a kezeit, de azokat szorosan fogta valami. Hiába rángatta nem bírta elemelni a kezét.

- Ne erőlködj. - szólalt meg Nat. - A Rend szalagjai.

Kikötözte.

Kikötözte őt, mint valami állatot.

- Csak nem félsz, hogy egy mozdulatodnál kibelezlek a karmaimmal vagy a pengéimmel? - kérdezte gonosz mosollyal a száján Aelin.

- Nem. De nem leszek túl gyengéd.

- Nem probléma.

A fiú elmosolyodott. Aelin elfelejtett levegőt venni, amikor Nat megérintette odalent a nyelvével. A háta ívesen megfeszült a kezeivel az ágy lepedőjébe kapaszkodott, miközben felnyögött.

Bajban volt óriási bajban. Amit Nathaniel csinált. Teljesen kikészült tőle. A fiú egyik ujját belé csúsztatta. Aelin alig bírta, hogy ne érintse meg a kezeivel a fiút. A szalagot rángatta, de semmi sem történt.

- Nat. - mordult fel.

A fiú elmosolyodott és még egy ujját a lányba dugta, miközben nyelvével még mindig a csiklóját izgatta.

Aelin számára az volt ijesztő, hogy képes lenne könyörögni Natnek, hogy ne jászon tovább, hanem csináljon valamit! Az ő nézetéből ez az egész kínzás volt. Egy rettenetesen jó és izgató kínzás.

A szalag eltűnt, mire Aelin azonnal Nat hajába markolt. A fiú el akart húzódni, de ő nem engedte. Nat csak felnevetett. Két kezével lefejtette Aelinét, majd felült és az ölébe rántotta őt. Aelin felnyögött, ahogy megérezte, hogy Nat mennyire kemény alatta.

- Szolgáld csak ki magad. - vigyorodott el gonoszan a fiú.

Aelin dühösen csücsörített. Ha nem lenne teljesen felhevülve most hagyná itt a fenébe a fiút. De végére akart járni miért reagál így Nathanielre, akit gyűlölnie kéne... Már értette miért tűntek el a szalagok. A fiú alsónadrágjához nyúlt és lehúzta róla. De amint meglátta Nat férfiasságát a szemei elkerekedtek. A szája kiszáradt. A démonainak is... De Naté... elfog olvadni a sötétség erőiben.

A fiúnak volt mersze elvigyorodni, de úgy, mint egy uralkodó oroszlánnak. Aelin eleresztette azokat a szemeket és nem törődve azzal, hogy úgy ugrál, ahogy Nathaniel fütyül végig nyalta a fiú nemi szervét. Ne csak Nat higgye azt, hogy tudja mi kell a lányoknak. Egyik kezével megfogta a férfi szerszámát, miközben megnedvesítette az ajkait. A másik kezét a golyóihoz vezette. Kinyitotta a száját és éppen elég közel hajolt, hogy kínozza Natet, de csak rálehelt a nemi szervére. Hogy tovább kínozza Natet a szemébe nézett és a nyelvével a farka felé nyúlt de nem érintette meg.

- Aelin. - rázta meg a fejét a fiú, mikor rájött, hogy a lány mit csinál. - Csak kínozni fogsz?

- Azt mondtad szolgáljam ki magam. Azt csinálom. - kezdte el masszírozni a golyóit, majd mikor már látta a fiú szemében az oroszlán éhséget, amitől odalent égni kezdett ismét nyalogatni kezdte.

Hosszú ideig csinálta, majd amikor megunta feljebb haladt. Kirázta a hideg, ahogy belegondolt, hogy Nat bele fog hatolni. De valahogy mégis vágyott rá.

Továbbra is csak nyalogatta Nathaniel férfiasságát. Amikor felfelé haladt megállt a makknál és bele mártotta a nyelvét a középen lévő lyukba. Nat Aelin hajába túrt. A lány körbe nyalta a makkját.

Nat alig bírta ezt a kínzást. Pokolian jól csinálta Aelin. Volt ideje kikísérletezni a démonkáin mi kell a férfinak. Aelin haját markolta, hogy ne remegjen bele a gyönyörbe és ne növelje a lány egóját a nyögésével. Mikor végre a szájába vette a szerszámát Nat azonnal megmozdult, de Aelin abban a pillanatban elrántotta a fejét.

Nem!

Izzott a szemében. Nat pedig felfogta, hogy most a lány a főnök. Átmenetileg.

Aelin a szájába vette őt és nem mozdult. Nyalogatta, mintha egy gombóc fagyit enne. Nat eddig bírta megállni hangosan felnyögött. Aelin mozgatni kezdte a fejét, majd változtatott a nyaka állásán, hogy a torkába csúsztassa Natet. Szívni kezdte őt, miközben a szemeire emelte a pillantását. Pontosan azt látta, amit várt. Mozogni kezdett Nat szerszámán. Folyamatosan szívta és nyalogatta, amitől Nat ismét felnyögött.

Aelin megállt és a fiú szemeibe nézett. Engedélyt adott. Nat pedig mozogni kezdett. Figyelte, ahogy a lány szájában eltűnik a férfiassága. Mikor unni kezdte. Aelint az ágyra lökte kezeire ismét a mágikus szalagok kerültek leszorítva őt az ágyra. A lány mellkasa fölé ereszkedett. Előbb a melle közé tolta a nemi szervét és csak onnan a szájába.

Nem látott még olyan lányt, aki az egész farkát a szájába vette de Aelin... ha meg is ijedt nem mutatta. Mérget vett rá, hogy bármit csinálhatna vele most engedné, sőt könyörögne érte.

Kihúzta magát a szájából és előre hajolt megszívta a lány nyakát, míg a csípőjéhez helyezkedett. Egy utolsó mentő övét dobott Aelinnek.

- Ha magamévá teszlek. Nem leszel terhes ugye?

Aelin elmosolyodott.

- Menzesztől számítva 10 napig nincs probléma. - suttogta a lány. - Addig még van négy napom és az úszóid is csak 48 óráig élet képesek.

- Remek. - mondta a fiú és folytatta a nyakán amit elkezdett.

Olyan hirtelen hatolt belé, hogy Aelin felsikoltott. A fiú nem hagyta, hogy megszokja a méretét csak mozogni kezdett, de egyelőre nem volt benne tövig. Aelin nyögni kezdet alatta. Az este végére tényleg elfog olvadni. Nat más volt mint a démonai és a halandók. Férfi nem hozott elő belőle még ilyet. Minden egyes lökéstől érezte, hogy az ereje hullámokat ver a vérében. Lüktetve dobogott, mint egy második szív.

A szalagok ismét eleresztették, amiből tudta, hogy Nat megint tervez valamit. Aelinnek elég volt a szemében néznie és tudta mit akar. Megcsókolta a fiút miközben az felhúzta az ágyról. Ő maga leszállt az ágyról. Egy ideig még smárolt Aelinnel. A kezeivel a fenekébe markolt. Perverz gondolatai azonnal más fele kezdtek el kalandozni.

- Háttal térdelj. - suttogta az ajkába.

Aelin tényleg engedelmeskedett neki.

Egy csókot nyomott a hátán lévő hegre, majd finoman előre tolta őt. A lány négy kézláb volt előtte. Már tudta mi lesz. Nat hátulról belé hatolt. Aelin nyögése visszhangzott még egy ideig a fülébe. Ezúttal hagyta, hogy a lány megszokja viszont ugyanolyan durva volt, mint az előbb. Lassan csúszott előre a lányban, hogy kicsit kínozza. Aelin az ajkait harapdálta.

- Gyorsabban. - parancsolt rá a fiúra, mire Nat előre nyúlt és a mellénél fogva felrántotta, de továbbra is a lányban volt.

- Biztos akarod te azt? - kérdezte.

Aelin hátán bizsergés futott végig, hogy a fiú leheletétől, vagy a lassú macskaszerű mozdulatától odalent azt nem tudta.

- Igen. - vágta rá gondolkodás nélkül.

- Mit kapok cserébe?

- Mit akarsz? - kérdezett vissza Aelin.

- Majd elválik.

Ez nem tetszett Aelinnek, de eléggé kétségbe volt esve, hogy bármit megtegyen, csak Nathaniel elégítse ki. Meg akarta tudni mi ez az egész. Sose nézett volna Natre! Sose akarta volna! És most a fiú mégis benne van. És őt csak a tudata tartja vissza, hogy ne remegjen előtte.

- Csináld. - sziszegte a fogai között, mire Nat kapcsolt a sebességen.

Aelin nem bírta tartani a testét a gyönyörtől, amibe egy kis fájdalom is vegyült. A démonai... sosem... Hátra döntötte Nat vállára a fejét és ajkai néma nyögésre nyíltak. A fiú a derekánál tartotta. És teljesen kitöltötte a lányt. Tövig benne volt. Aelin remegni kezdett. Nat mosolyogva nyomott egy puszit az arca oldalára.

Aelin egyre közelebb ért a csúcshoz és mikor elment csak a nyögésre volt képes. A teste teljesen elfojt. Bőre körül a füst, a suttogó lelkek simogatták. Elhessegette őket és Natre pillantott. A fiú továbbra is benne volt. Homlokán verejték csillogott.

- Milyen vagyok? Jobb a démonjaidnál?

Aelin elmosolyodott, miközben a fiú kihúzta magát belőle és leült az ágyra.

- Ennyi volt?

- Óhaj sóhaj? - húzta el a száját a fiú.

- Csak egy. - fordította el Nathaniel a fejét a lány. - Belém élvezz.

- Ezt egyszerűen teljesíthetem. - mosolyodott el.

A fiú elkapta Aelin kezét, magához rántotta és maga alá fordította. A lányba vezette magát. Aelin az arcát a kezébe fogta és magához húzta. Csókolózni kezdtek a szex mellett. Összefojt a két mozdulat, a két világ. Nathaniel a lány szájába nyögött, amikor belerobbant. Csókban forrtak össze. Nat nem tette fel még egyszer a kérdést, csak magukra rántotta a takarót és magához húzta Aelint.

A sötétben a fekete szempárt figyelte. Az ujjaival Aelin keskeny arcát simogatta. A lány vörös ajkaira tévedt a pillantása és lassan, lágyan, fáradtan megcsókolta.

- Jobb vagy náluk. - suttogta Aelin, amikor elváltak. - A démonjaimnál.

Nat nem mosolygott csak Aelin hátára siklott a keze. Kedvesen simogatta a hegeket, amivel Aelin amúgy is fáradt testét álomba hívogatta. Aelin a fáradság miatt nem tudta volna megmondani, hogy miért volt másabb, mint a démonjai. Volt valami más is... valami halvány dolog, amit csak a fiú szemében látott és a csókjaiban érzett.

Pár perc múlva az álomvilág felül kerekedett Aelinen. Nat még mindig a hátát simogatta. Képtelenségnek tűnt ez az egész. Nem tudta mit és miért csinál. Csak azt, hogy minden megváltozott. De ez a változás nem most kezdődött el. Hanem amikor Aelin visszatért Irana börtönéből és hozzá jött segítségért... akkor.

~~~

Nathaniel enyhén lihegve feküdt Aelin mellett.

- Na? - emelte fel a fejét és pillantott Aelinre. - Jobb vagyok a démonkáidnál? - mosolyodott el halványan és fordult a testével is a lány felé.

Aelin pillantásai csak a csuklóira tévedett, ahol enyhén látszódtak Nat aranyszalagjainak a nyomai. De nem volt különösebb kedve gondolkodni. Fáradt volt. Hihetetlenül fáradt.

Nat felkönyökölt, magukra rántotta a takarót és magához húzta Aelint, akinek láthatóan nem volt sok kedve megmozdulni. A sötétben a fekete szempárt figyelte. Az ujjaival Aelin keskeny arcát simogatta. A lány vörös ajkaira tévedt a pillantása és lassan, lágyan, fáradtan megcsókolta.

- Jobb vagy náluk. - suttogta Aelin, amikor elváltak. - A démonjaimnál.

Nat nem mosolygott csak Aelin hátára siklott a keze. Kedvesen simogatta a hegeket, amivel Aelin amúgy is fáradt testét álomba hívogatta. Aelin a fáradság miatt nem tudta volna megmondani, hogy miért volt másabb, mint a démonjai. Volt valami más is... valami halvány dolog, amit csak a fiú szemében látott és a csókjaiban érzett.

Pár perc múlva az álomvilág felülkerekedett Aelinen. Nat még mindig a hátát simogatta. Képtelenségnek tűnt ez az egész. Nem tudta mit és miért csinál. Csak azt, hogy minden megváltozott. De ez a változás nem most kezdődött el. Hanem amikor Aelin visszatért Irana börtönéből és hozzá jött segítségért... akkor.

~~~

Aelin reggel 8 körül ébredt fel. Nem mozdult meg csak végigi pörgette a fejében a tegnapi nap eseményeit. Érezte az egész testén, hogy mit csinált tegnap Nathaniellel. Elképzelhetetlenül puhának, fáradtnak, bizsergetőnek és egyben sajgónak érezte a testét. Aelin lassan a hátára fordult, mire összevonta a szemöldökét. Az ágya enyhén lejtett. Teljesen a másik oldalára fordult, a szemei azonnal felugrottak, minden fáradságot elűzve, ugyanis Nat lehunyt szemekkel, aranyosan szuszogva ott aludt mellette.

A démonúrnő azt hitte Nat ugyanúgy fog viselkedni, mint az eddigi lányokkal. Reggel korán fel kell és mielőtt a csaj felébredne lelép. Nem számított rá, hogy itt marad... mellette.

Olyan fél perce bámulhatta a fiút, amikor elégggé összegyűjtötte a bátorságát ahhoz, hogy előlre nyúljon és megérintse az arcát. Csak az járt a fejében, hogy ez a valóság? Nat tényleg itt van, vagy csak képzelődik? De ahogy megérezte a fiú puha bőrét rájött, hogy ez tényleg itt van.

Aelin visszahúzta a kezét. Lehet nem kellett volna ezt csinálniuk. Lefeküdni, táncolni, beszélgetni... Most már nem tudnak ebből csak úgy kihátrálni mintha mi sem történt volna, pláne, hogy... hihetetlen volt. A tánc, a szex, minden.

A lány tekintete megakadt a fiú egyik hajtincsén ami a szemébe lógott. Ha hátra simítaná tuti felébredne, nincs olyan mázlija, hogy átaludja. Valamennyire akarta a lány, hogy felébredjen és azt is, hogy ne. Próbálta fixírozni a hajtincset, hogy rebbenjen arrébb, de sajnos nincs szél ereje vagy valami olyasmi képessége, amivel ezt egyszerűen megtehette volna. Aelin végül előre nyúlt és hátra simította a tincset. A fiú keze egy pillanat alatt megmozdult és elkapta a csuklóját.

Aelin ijedten összerezzent. Nat lassan kinyította a szemét, elnyomva egy ásítást, majd megállapodott a pillantása a lányon. Egy pillanatra hökkenten pislantott. Leeresztette a lány kezét a paplanra és alaposan megdörzsölte a szemét. A lány sejtette, hogy ő is azt próbálja mérgeleni, hogy ez álom, képzelgés vagy valóság.

- Lefeküdtünk. - mondta.

- Aha. - biccentett alig láthatóan Aelin.

Nat lehajította maga mellé a kezeit és feljebb csúszott, hogy a kispárnával betámassza a fejét.

- Akkor... Most már nem vághatok vissza a bazd meg-eidre azzal, hogy oda te be se mernél nyúlni. - állapította meg a srác, mire Aelinből kitört a nevetés, Nat először csak halványan mosolyodott el, majd egyre szélesebben.

Aelin lassan abbahagyta a nevetést és találkozott a pillantása Nathanielével. Nem mondtak semmit, csak figyelték a másikat. Nem tudták, de pontosan ugyanazok az érzelmek vertek csatát mindkettejükben, a hitetlenkedés azon, hogy lefeküdtek, pont ők akik gyűlölik egymást. Illetve a furcsa kíváncsisággal kevert vágy, hogy rájöjjenek mi ez, ami köztük kialakuló félben van Irana miatt. Ez volt benne számukra az ijesztő.

- Ugye... - kezdte bizonytalanul Aelin, miközben hasra fordult és felkönyökölt, a haja azonnal öneálló életre kelt és a szemébe hullott. - Nem csak nekem jött be a tegnap este?

Nat arcán széles, beképzelt mosoly terült el.

- Jól emlékszem, hogy valami olyasmit mondtál, hogy jobb vagyok a démonkáidnál?

Aelin csak megforgatta a szemeit, miközben az arca enyhén elvörösödött.

- Látom találtál egy új dolgot amivel visszavághatsz.

- Be kell valjam. - simította Aelin füle mögé a rakoncátlan tincset. - Elég nagy egó növelő, hogy jobban ki tudlak elégíteni, mint a halhatatlan erőtől duzzadó démonkáid.

- A kérdésre válaszolj! - csattant fel a lány, miközben a feje már tényleg egyre vörösebb volt.

- Pedig sokkal jobb a vörös arcodat nézni. - vigyorodott el, majd elkomolyodott és gondolkodva nézte a teljesen kipirult lány arcát, a fekete szempárt, ami kíváncsian nézte. - Jó volt. A beszélgetés is, tényleg nem hittem, hogy ilyen vagy.

- Ilyen?

- Jó fej. - válaszolta Nat. - A tánc is jó volt. Tényleg bűn lett volna kihagyni. A szex is. Mióta szereted ha kikötöznek? - szaladt össze a szemöldöke. Aelin tekintete eközben a csuklóira tévedt, ahol Nat arany szalagjai voltak az este. Most már egyáltalán nem látszott a nyoma, de Aelin testén végigi futott tőle a forróság. - Nem néztem ki belőled, hogy bírod az alárendelt szerepet.

- Hát... Eddig nem kötöztek ki. - pillantott vissza a fiúra. - Legalábbis nem szex alatt, de... így sokkal jobb és izgatóbb, azt elhiheted.

- Érdekes. - húzta el a száját Nat. - ...Mi történt velünk Aelin?

- Nem tudom... De megnyugtató, hogy tudunk normálisan is viselkedni egymás társaságában és anélkül feküdni egymás mellett, hogy a másikat ki akarnánk nyírni.

Nat csak elvigyorodott, miközben a vállai megrázkódtak az elfojtott nevetéstől.

- Most már tényleg érdekel. - ült fel a srác. - Hol kezdődött?

- Iranánál. - mondta a lány magabiztosan. - Az volt a változó pont, amikor elmondtam neked Svent... Te meg nem csináltál semmit, csak... - jött zavarba a lány. - Csak megöleltél.

- Fogalmam se volt mit csináljak. - mondta Nat. - Annyit tudtam, hogy a lány, akit kb. 5 éves korom óta utálok előttem omlott össze. Beszélni nem tudtam, nem tudtam mit mondani.

- Aztán ott van az, hogy azután időről időre, mikor padlón voltam felbukkantál és kiverted belőlem, hogy őrjöngjek.

- Hádész vér vagy. - válaszolta a fiú. - Ha valaki nem szedi ki belőled, akkor sose mondod el senkinek sem.

Aelin halványan elmosolyodott. Ez az amit Lin néha elfelejt.

- Akkor apránként de minden elkezdett megváltozni. A tetőfok azt hiszem a tánc volt.

- Az hogy tetszett? - nyújtózkodott egyet a srác és roppantotta ki az állkapcsát.

- Nem volt rossz. - kezdte a lány, miközben az ajkára harapott. - Jól táncolsz, de nem volt olyan... extravagánzs mint azt hiszed... - hazudta szemrebbenés nélkül.

- Aha. - szólalt meg gúnyosan Nat. - Azért fekszel most velem egy ágyban és vagyok sokkal jobb a démonkáidnál.

Válaszul Aelin karon vágta a fiút.

- Örökké ezt fogom hallgatni. - fordult a hátára a lány és futatta az ujjait a hajába. - Nem tudom milyen volt. - meredt a plafonra, míg próbálta megfejteni milyen is volt ez az egész. A tegnapi nap. - Jó volt. Tényleg az volt. Nem tudom mikor mosolyogtam ennyit és azt sem tudom, hogy miért tudtam ennyire megbízni benned. Amikor magunk fölé emelted a kezünket és utána végig simítottál a testemen... A démonaim nem szoktak...

- Gyönyörködni benned? - kérdezte óvatosan Nat.

- Igen. Azért is akartam abbahagyni, mert kezdtem túl jól érezni magam. Úgy ahogy Lin akarta, bár nem hinném, hogy rád gondolt, mint pasi.

- És a szex? Ha már...

- Ne vágj fel. - szólt közbe a lány, mire Nat csak elmosolyodott, de nem fejezte be a mondatot. - Még senki se csinált ilyet velem. Semelyik démonom se. Te nem hódoltál be nekem. Azt mondtad fura, hogy bírom az alárendelt szerepet. Nos én meg nem hittem volna, hogy míg a húgod uralkodó oroszlán módjára betanított téged mindenre, amire csak szüksége van, addig te... az ágyban vagy olyan mint egy uralkodó nagymacska. Egy olyan macska, aki mindent kisajátít magának és nem szereti ha a prédája olyat tesz, amit ő nem akar. - célzott az arany szalagokra, mire Nat csak sötéten elmosolyodott, de ezt Aelin nem láthatta. - Nem tudom mi az ijesztő, hogy olyan vagy az ágyban, amilyennek senki sem hisz, a méreteid vagy hogy nekem ezek ennyire tetszettek. Bár a kedvenc kérdésem még mindig az volt, hogy "nem leszel terhes ugye?"

- Bocs, de nem készültem óvszerrel. Aaronhöz meg a húgomhoz pedig nem teszem be a lábam az biztos, hogy az éjszaka közepén óvszert kunyizzak. - vágta rá azon nyomban Nat.

Aelin visszafordult a hasára.

- És te? - kérdezte. - Neked milyen volt? - harapott az ajkára.

Aelin őszintén arra gondolt, hogy Nat mindjárt közli, hogy jó szex volt, de csak ennyi, maradni is csak azét maradtam, mert teljesen bealudtam. Hozzá az sem segített, hogy a srác gondolkodva bámulta őt, sőt nem is bámulta, hanem sokkal inkább vizslatta.

- Én inkább azzal kezdném, hogy hidd el, fogalmam sincs miért alakult így, ahogy te se tudod. De nagyon jó volt. Meglepő és tényleg bűn lett volna kihagyni azt a táncot. - vigyorodott el. - Amúgy bocsi, de kb. a felére nem emlékszem annak amit mondtál, mert lefoglalt az, hogy az ajkadat harapdálod közben, ami megjegyzem. Jelenleg olyan színű, mint az érett cseresznye és az jobban foglalkoztatta a gondolataimat, hogy mekkora a valószínűségge annak, hogy folytatjuk a liftben és a szex alatt folytatott csók csatát. És, hogy vajon mennyire lenne másabb, mint most?

Aelin tudta, hogy már nemcsak a szája cserenye színű.

- Nem tudom. - mondta halkan. - Engem tudod mi érdekeln?. Hogy mi... miért is vagyunk rosszban?

Nat visszacsúszott a párnák közé és a tarkója alatt összefont a kezét.

- Ha jól emlékszem azért, mert... négy éves korunkban levegtám az egyik babád fejét. Te pedig bosszúból két doboznyi kisautómat lehúztad a wc-n.

Aelin elhúzta a száját.

- A kedvenc babám volt... - csücsörített sértetten a lány.

- Bocs. Nem tudom mért csináltam. Lehet fogadtam Dannel, vagy Junieval, vagy a húgom azt mondta, úgy se merem.

- Semmi baj. Kicsik voltunk. - vonta meg a vállát Aelin. - 15 éve történt. Jó rég.

- Ja. Jó rég. - bámulta továbbra is Aelin ajkait. - És hogyan tovább?

- Még nem tudom. - válaszolta Aelin és feküdt vissza a hátára, de közben csak és kizárólag a fiút nézte, meg persze próbált nem elpirulni.

Nat leengedte a kezeit, lejjebb csúszott az ágyon és közelebb csúszott a takaró alatt Aelinhez. Az ujjbegyeivel finoman megérintette a lány arcát, majd átvetette a lábát Aelin testén és fölé emelkedett.

- Már csak az arany szalag hiányzik a csuklóimról és tiszta tegnapi hangulatom lesz. - válaszolta Aelin.

- Ha nagyon akarod... Bár most sok kedvem nincs hozzá. - hajolt le a fiú és surolta az ajkaival a lányét.

Aelin gyorsabban vette a levegőt. Nyakával kicsit a fiú után nyújtózkodott, de a fiú elhúzódott.

- Hé... - mosolyodott el a démonúrnő és emelte fel a kezeit, hogy Nat nyaka után nyúljon, abban a pillanatban viszont két rend szalag csavarodott a lány csuklójára és szögezte a kezeit a feje mellé.

Nat arcán újra megjelent a sötét mosoly, Aelin pedig érezte, hogy a testén végig fut a kellemes bizsergés. A lábujjai végét behajlította, míg az ajkára harapott. A fiú lehajolt és Aelin nyakán végig simított az ajkával, majd visszaemelkedett a lány fölé.

- Elengedsz? - kérdezte suttogva Aelin és pillantott a szalagokra.

- Még nem. - válaszolta Nat, majd előre hajolt és megcsókolta Aelint.

A lány halványan elmosolyodott, enyhén szétnyitotta az ajkait, mire a fiú nyelve azonnal birtokba vette őt. Aelin halkan belenyögött a csókba a kezeit megmozdította, hogy Nat nyakába kapaszkodjon és a hajába túrjon, de a szalagok még mindig fogták. Kicsit hátrébb húzódott, hogy néhány másodpercre elválljon a fiútól, majd ugyanúgy visszatapsztotta a száját a srácéra, ezúttal viszont beleharapott a fiú ajkába. Nat felszisszent.

- Eresz el. - kérte Aelin.

- Mindjárt. Két perc. Ígérem. - csillantak fel nyugodtan a fiú szemei.

Aelin ellazította a kezeit, míg Nat végig mérte őt, ugyanazzal az uralkodó oroszlán tekintettel, mint tegnap Aelin érezte, hogy a mellkasa gyorsabb ütemben emelkedik és süllyed. Nathaniel a hegeket nézte a testén, lejjebb ereszkedett a kezeivel és a tegnap estéhez hasonlóan elkezdte végig csókolni a lány sebeit. Aelin csak lehunyta a szemeit. A lábujjait folyamatosan mozgatta, hogy valamennyire elterelje a figyelmét, arról hogy reagál a teste Natre, hogy egyre jobban kívánja őt.

A fiú végig haladt a hasán, a mellkasán, a vállán és a nyakán, csak az ajkainál állt meg. A lány észrevette, hogy Nat karjai, amin támaszkodik, enyhén remegnek. A fiú ismét megcsókolta Aelint. A szalagok egyik pillanatról a másikra eresztették el. A lány azonnal Nat hajába futatta az ujjait.

A srác elhúzódott, közben felült és karjaival Aelint is magával húzta egyenesen az ölébe. Aelin halkan felnyögött és az alsó ajkára harapott.

- Ezt te direkt csinálod... - mondta és próbált elhúzódni a fiútól, de Nat gondosan átkarolta a hátánál, ezzel bilincsbe zárva őt.

- Csak most jössz rá? - válaszolta a fiú miközben másik kezét Aelin csípőjére tette.

- Basszus... ez nem lesz így jó. - mormogta Aelin és döntötte Nat homlokának a homlokát.

- Mert? - simogatta az ujjaival a lány testét a fiú, miközben megállás nélkül vigyorgott, abba a mosolyba enyhe gonoszság is vegyült, amitől Aelin hátán végig futott a kellemes bizsergés. - Ez egy természetes testi reaciói. Nincs benne semmi rossz.

- Nem az a bajom. - mosolyodott el Aelin. - Inkább az, hogy simán megcsinálnám azt amit tegnap este és ez nálam újdonság.

Nat szemei résnyire összehúzódtak. A kezei automatikusan indultak el lefelé, Aelin feneke és combja irányába, de félúton megállította a mozdulatot.

- Tetszem neked. - jelentette ki a fiú teljes meggyőzödéssel, de a szemei meglepetten csillogtak. - Aelin...

A lány nem mondott semmit csak elkapta a fiú ajkait az ajkaival. Nat kicsit hátra hökölt, majd szorosan magához ölelte Aelint, míg a lány az állát a kezébe vette és kicsit megemelte, hogy jobban kézre essen. Nat végig simított a nyelvével Aelin ajkát, mire a lány egy nyögés kíséretében szétnyitotta a száját.

- Váó.

A két kamasz megdermedt és néhány centire elhúzódtak egymástól. Értetlenül pislogtak a másikra, majd óvatosan az ajtótól nem messze lévő kanapéra néztek, ahol Lin ült.

Nat keze szorosabban simult Aelin hátára.

- Folytassátok csak. - mondta Lin. - Anyámat játszom. Ritka pszichológiai szituáció, amikor az ember a bátyját és a legjobb barátnőjét egy ágyban látja, amint éppen smárolnak, hihetetlen jelenség.

- Mennyit hallottál? - kérdezte nagyot nyelve Nat.

- Oh. Csak három napja figyellek titeket az egyik káosz szörnyemmel. Mikor jelezte, hogy lefeküdtetek átjöttem, úgyhogy azóta hallok mindent, hogy elkezdtétek megbeszélni milyen volt a szex. Meglepően aranyosak vagytok így, pláne hogy még mindig kapaszkodtok a másikba, pedig már rég szét kellett volna rebbenetek, bár igaz meztelenül nehéz menekülni.

Aelin érezte, hogy az arca egyre forróbb lesz. Nat szeme higgadttá vált, de Aelin tudta abból ahogy a hátánál szorította, hogy megijedt. Nat kivételesen megijedt a saját húgától és hogy Lin, hogy fog ezútán bele szólni a játékukba.

- Megszólaltok vagy elvitte a cica a nyelveteket? - csillantak sötéten a lány szemei. - Aelin. Tetszik neked a bátyám?

- Húgi, ez nem tartozik rád. - szólalt meg Nat.

- Majd rád is sort kerítek. Bár a te válaszodat tudom. - siklott a pillantása a fivérére, majd visszafordult Aelin felé. - Nos Aelin?

A lány pislantott párat és Natre nézett. Sosem értette mi a különbség a szeretet és a szerelem között. Vonzódott Nathez, kívánta őt, de a démonait is kívánta, viszont azt nagyon jól tudta, hogy nem szerelmes beléjük, hogy nem tetszenek neki. A két halandó akivel járt korábban inkább csak jó szórakozás volt, átmeneti rózsaszín köd, aztán két hónap után vissza a földre az emberek közé.

- Fogalmam sincs. - mondta teljesen őszintén.

- Hm. Érdekes. - gondolkodott el Lin. - Bátyó?

- Kifelé. - vágta rá Nat.

Lin csak elhúzta a száját, a szemei folyamatosan csillogtak, de nem szólt vissza, hanem felállt és az egyik árnyékba lépett.

Nat kifújta az eddig bent tartott levegőt és lazított Aelin fogásán is.

- Most nagy szarban vagyunk. - mormogta.

- Két percen belül Dan is tudni fogja. Öt percen belül pedig Junie is.

~~~

- Dan! Dan! Ébredj! - ült le az ágyra Lin.

Dan csak morogva felnyögött.

- Egész este táncoltam veled. Kijár nekem annyi, hogy 10-ig aludjak!

- De nagy újságom van! - hajolt végig az ágyon a lány és tette az állát a fiú felkarjára.

- Csodás. Nem tudtam, hogy szoktál újságot olvasni.

- Nem te butus. - nevetett fel a lány és nyomott egy csókot a fiú arcára. - Nat és Aelin lefeküdtek.

- Bezzeg ők alhatnak, de én nem.

- Nem úgy! - forgatta a szemeit Lin. - Ennyire nem lehetsz fáradt... Szexeltek!

- Aha. Remek.... MI?! - pattantak fel a szemei és ült fel. Linnek éppenhogy sikerült elkapnia a fejét. - Nat és Aelin?

- Igen! - mosolygott gonoszan Lin.

- Jaj... Nem szeretem ezt a mosolyod, ilyenkor mindig tervezel valamit... Azt ne mond, hogy...

- De. Összeakarom hozni őket!

- Liiii!. - dölt vissza az ágyra Dan és túrt bele a hajába. - Nem tanulsz sose? Ezekből jobb kimaradni, majd ők lerendezik. Amúgy is hogy nézne ki ha összejönnének? Két percenként vitatkoznának és fenyegetőznének, hogy kinyírják a másikat, Aelin, hogy levágja Nat golyóit!

- Nem csinálnának ilyet. - rázta meg a fejét Lin. - Ezek beszélgettek. Normálisan, mint két átlagos ember! Nem hiszed el mennyire aranyosak voltak. - mosolygott a lány. - Lehet nem vagyok jó barátnő, de a szememmel és a megérzéseimmel sose volt baj. Ezt te is tudod! Natnek tetszik Aelin. Aelin pedig nem enged csak úgy közel magához senkit se. Egyedül a démonkáit, de ők a szolgái, a démonjain kívül pedig még senkinek se hagyta, hogy hozzá érjen, de a bátyámnak igen.

- Várj... Nat belezúgott Aelinbe? A bátyád mazoista?!

- Nem. Bár jobban belegondolva lehet... De nem ez a lényeg hanem, hogy összeakarom őket hozni.

- Istenek.... - dörzsölte meg a szemeit a fiú. - Mit vétettem.... Jó. Játszunk kerítőnőst. Mit tervezel?

- Karaoke.

- Remek. - nyúlt a laptopjáért a fiú és jelentkezett be. - Keresek egy karaokés bulizó... Helyet...

Lin látta a fiún, hogy valami zavarja. Oda csúszott a barátja mellé és a gépre nézett.

- Ez az orosz titkosügynökség... Te feltörted a...

- Fel. 10 éves koromban is ment. Pite volt 18 évesen is. De ez érdekes... Mit mondott Zoya? Amikor azt a kamulátomást mondta.

- Valami tollról beszélt. Asszem. - vonta meg a vállát Lin.

- Irana egy gyűjtővel találkozik, információkat akar kapni tőle egy reneszánsz partyn a Szentpétervári cári téli palotában. Csak annyi van mellékelve, hogy toll... Lehet, hogy Zoya nem kamuzott teljesen... Emlékszel, hogy Yui a mi idősíkunkban talált egy kulcsot?

- Igen... Amit Irana elvett tőle. De az nem toll volt, hamem...

- Merlin varázspálcája. - bólintott Dan. - A 35 kulcs egyik darabja, ami jogilag a Royal családé, azaz Zoyát illeti... Nem kerülhet Irana kezébe megint. - rázta meg a fejét Dan. - Négy nap múlva lesz a party... - vakarta meg a tarkóját a srác.

- Azt mondtuk nem szólunk bele...

- Már bele szóltunk. Ha nem lennénk itt Yuiék Páriszban nyomokat találtak volna a kulcshoz, viszont, hogy felbukkantunk ránk terelődött a figyelme. Ott kell lennünk azon a partyn. Hamisítok meghívókat, visszamegyünk a Bázisra, szólj Aaronnek, Zoyának és Yuiéknak. - állt fel a fiú és kezdett el kapkodva felöltözni. - Enyém Junie, Aelin és Nat. Muszáj elmondanom Junienak! - hajolt Linhez és nyomott egy csókot az ajkaira. - Várj meg a hallban.

- Rendben. - állt fel a lány az ágyról.

A két kamasz az ajtónál vállt el egymástól. Ki-ki ment a maga emberei felé. Dan a mellettük lévő szobába ment és elkezdett rajta dörömbölni. 2 perc után kinyílt az ajtó.

- Ember! - nézett rá... Vagy legalábbis nagyon erősen próbálkozott a fiúra fókuszálni Junie, de egyáltalán nem látott ki a lyukon. - Tudod te hány óra van?!

- Igen! Fél 9! - vágta rá Dan és ment be Junie szobájába.

- Csak este megyünk át bulizni, két napja nem aludtam rendesen. Fogalmam sincs, hogy bírja Aaron ezeket az egy éjszakás kalandokat, csak kettő volt az elmúlt napokban, de álmos vagyok és frusztrált és ideges, mert álmos vagyok!

- Nyugi van, haver. - vigyorgott Dan, már cseppett sem volt álmos. - Nem hitted, hogy jobb a hosszú távú kapcsolat mi?

- Hát az tény, hogy az elmúlt 2 évben sokkal higgadtabb voltam, mint most az utóbbi 5 napban. Pedig nem akárkinek a lánya volt a csajom... - huppant vissza az ágyra. - Mit akarsz?

- Alhatsz néhány napot, úgyhogy örülni fogsz. Először is, vissza megyünk a Bázisra, majd ott kifejtem, hogy pontosan miért. Másodszor, Aelin és Nathaniel az este lefeküdtek egymással.

Junie pilogva meredt Danre.

- Mármint... Úgy érted, hogy...

- Úgy!

- Részegek voltak?

- Tudtommal szín józanok.

- Basszus... Akkor már két pár gyertyatartója vagyok?! Ez nagyon gáz...

- Az nem is érdekel, hogy lefeküdtek, csak az, hogy... Jaj, haver... - sóhajtotta Dan, miközben a duzzogó Juniet nézte.

Kis ideig hallgatta a fiú fárad panaszos hangját, majd csak megpaskolta a karját és tudatta vele mikor találkoznak a hallban. Utána pedig elindult Aelin és Nathaniel együtt töltött éjszakájának színterére.

Véleményeteket várom commentben!