Jane egész éjszaka nem bírt aludni. A lába folyamatosan sajgott és ordított, már amennyire egy láb képes ordítani... Ahányszor csak megmozdította az éjszaka alatt legszívesebben akkorát sikított volna, hogy bizonyára az összes létező embert felverte volna legmélyebb álmából is. De ha nem is az összeset Kilyant biztosan.

A herceg többször is felriadt Jane nyöszörgésére és elfojtott kiabálásaira. A lábán valamelyik rabló egy hosszú és mély sebet ejtett. Alida még aznap elkezdte kezelni, de megmondta, hogy csak óvatosan fogja végezni a gyógyító bűbájokat, mert félistenekre nem tudja, hogy hatnak.

Kilyan hatodjára riadhatott fel az éjszaka, ismét csak Janere.

- Sss... - mormogta kómás fejjel és kapta el Jane derekát. - Sss... - döntötte a fejének a homlokát és duruzsolta a fülébe.

Jane több, mint valószínű, hogy aludt és az is, hogy álmodott valamit, de ennek ellenére Kilyan jelenléte, az ölelő karja vagy a duruzsolása miatt kicsit elkezdett lehiggadni és kevésbé nyöszörgött.

Kilyan pár másodperc múlva vissza is ájult és csak hajnalban ébredt fel arra, hogy Jane elkezdte őt rugdosni.

- AÚ! - nézett fel. - Eddig nem rugdostál, miközben aludtál... Jane! Jane... Jaaaaaaane.

- Mi van? - ült fel hirtelen a lány, de azonnal meg is bánta, ahogy az álmában való rugdosást, ugyanis olyan erőteljes fájdalom hasított a vádlijába, hogy ultrahangon visítva, a könnyeit próbálva visszatartani hajolt előre a lábára.

- Ennyire fáj? - kérdezte óvatosan aggodalommal a hangjában Kilyan.

- Nem... Azért visítok ultrahangon és küszködöm a sírással, mert majd kicsattanok a boldogságtól... - meredt dühösen Kilyan, aki hirtelen elbizonytalanodott abban, hogy Jane mennyire beszámítható és mennyire nem bántja, csak végső esetben...

- Értem. - bólintott. - Kimenjek inkább?

- Nem kell. Csak ne tegyél fel idióta kérdéseket. - szedte le magáról a takarót és hajlította be óvatosan a jobb lábát.

A vádliján lévő seb nagy volt és mély. A vére már tegnap este megalvadt, viszont mivel Alida nem merte rendesen begyógyítani a sebet, hiába erősködött Jane, hogy úgy se lesz semmi baja az ikhór vér megakadályozza, hogy baja legyen, de járathatta ő a bölcsnek a száját... Ennek örömére mára helyenként sárgásan begennyedzett lett a seb.

- Marha jó... - mormogta. - Segítenél eljutni a fürdőig? - pillantott Kilyanra és tette le a lábát a szőnyegre, ami juh gyapjúból készült.

- Persze. - kelt fel rögtön Kilyan és sétált Janehez.

Jane jól bírta a gyűrődését és csak kicsit kellett neki segíteni. De amikor Kilyan bármely hős lovagokat megszégyenítő módon segíteni akart neki levetkőzni és megmosakodni Jane a lába ellenére simán bokán rúgta, majd onnan egyenesen ki repítette a fürdőből.

Kilyan magában morogva kullogott vissza az ágyához.

- Bezzeg most nem fájt a lába... pedig nagyon erősen rúgott meg...

Jane odabent viszont legalább 5 percig szívta a fogát és fojtotta vissza a feltörő könnyeit. Óvatosan vette le magáról a ruhadarabokat, már előre rettegett attól a pillanattól, amikor a víz végig folyik a testén keresztül a seben. Vett egy mély levegőt, összefogta a haját egy kontyba a feje tetejére és a víz alá lépett. Meg kellett kapaszkodnia a csövekben, hogy nehogy helyben összeessen.

Vitatható volt melyik a nagyobb kínzás... A seb a lábán, vagy hogy Dél királyságának palotájában vannak. Roppant közel Nayara hercegnőhöz és a hálószobájához...

Jane azonnal elhessegette a gondolatot a fejéből és inkább a tisztítószerekhez nyúlt.

A zuhanyzás alatt nagyjából négyszer akart kimenekülni a világból. Beszállás, beszappanozás először, beszappanozás másodszor, szárítkozás. Törülközőben hagyta el a helyiséget és ült le a narancssárga selyem lepedős ágyra odakint. Kilyan kérdőn ránézett, mire Jane csak megrázta a fejét jelezve, hogy minden rendben van. Kilyan egy bátorító félmosolyt küldött felé, majd összeszedett egy tiszta nadrágot, amit a palota cselédsége kerített neki a többi tiszta ruhával egyetemben és eltűnt a fürdőszobában.

Már mind a ketten felöltöztek, amikor az egyik szobalány bekopogott az ajtón, aprót biccentve jó reggelt kívánt Kilyannak és Janenek, majd elmondta, hogy készen van a reggeli.

- Akkor most komolyan megint öltözhetünk át?! - meredt mérgesen Kilyanra, pláne, hogy alig bírta magára rángatni, többek közt át a seben a farmernadrágját.

- Dehogy. - vágta rá Kilyan. - Induljunk.

- De ha más királyi családdal kell enni azt mondtad, hogy legalább annyira ki kell öltözni, mintha a temetésedre készülnél! - védekezett Jane, de Kilyan már el is kapta a kezét és egyetlen egy rántással felhúzta az ágyról, majd onnan kifelé a szobából.

- De ez dél. Itt más szabályok uralkodnak. - válaszolta Kill és az egyik oldalsó folyosón levezette Janet a földszintre, onnan pedig egyenesen a folyosó utolsó ajtaja felé húzta őt.

Jane szemét bántotta a sok narancssárga és kék szín, szép volt, szép volt, csak valahogy az ő szemében a narancssárga mindörökre a tábor színe lesz. Az iskola mellett a második olyan hely, ahová azért járt, mert a nagyszülei nem akartak velük foglalkozni.

A folyosón apránként megjelent a királyi család többi tagja, illetve Sam, Alida és Maxim. Jane szemei a hatszorosára tágultak, ahogy észrevette, hogy Nayara egy kapucnis pulcsiban, mamuszban és melegítő nadrágban sétál be az ebédlő ajtaján.

Ahogy beléptek a tágas, díszes ebédlőbe... egyáltalán nem találta odaillőnek sem saját magát, sem a királyi családot, a barátairól nem is beszélve. Nem beszélve  a helyiség közepén álló egyszerű, dísztelen, nyolc személyes fa étkezőasztalról.

Nayara zsebre dugott kézzel akasztotta be a sarkát az egyik székbe, kirántotta a helyéről, majd szó szerint levágódott. Vidar póló nélkül, hót álmos fejjel, egy hosszú tréning nadrágban, mezítláb flangált be és foglalt helyett Nayarával szemben.

- Mathilde! - nyögte fáradtan. - Mathildeee!

- Látom az úrfi rosszul aludt. - sétált be a cseléd bejárón egy 28-as éveiben járó fiatal szőke hajú lány. - Olyankor mindig morogva kéri a reggelit. El se tudom hinni mi lesz, ha király leszel! - borzolta össze a koronaherceg haját.

- Mondjuk, hogy többet nem borzolhatod össze a hajamat. - vágta rá Vidar. - Éhes vagyok. Mi a reggeli?

- Hidd el, csak javított rajta, hogy összeborzolta. - lépett be melegítő nadrágba és egy aranyos tarka-barka felsőben Halima. - Húgom te mit csinálsz abban a... mindig elfelejtem mi a neve.

- Kapucni! - felelte Nayara. - Sam után másoltattam le a szabókkal. Imádom. - mosolygott a lány. - Mathilde reggeli! Vagy a királyi család éhen hal... Vidarral az élen.

- Ahogy parancsolja, hercegnő. - pillantott gúnyos mosollyal a lányra a cselédlány.

- Hol a kaja?! - lépett be Flyn a kezében egy csomó papírral. - Már reggel 6 óta fenn van a király és az állam ügyeit intézi, de reggelire nem számíthat fél kilenc előtt. Dühítő!

- Már értem kitől örökölte az úrfi a mogorvaságát reggelente. - vigyorgott Mathilde. - Türelem Flyn és hozom.

- Türelem... Türelem... Ha ennyire türelmes lennék, már rég rózsából állna a palotám. - vágta rá morcosan Flyn, majd levágódott az asztal fő melletti helyre. - Ennyi hülyeséget... - rágódott tovább a papírokon. - Összeveszett a kecske legeltető, a birka legeltetővel, hogy a másik állatai felzabálják a füvét. Az az én földem először is, tehát az én füvem! Mégis ők agonizálnak rajta, hogy le lesz legelve.

- Tudod szívem sokkal egyszerűbb lenne, ha elkeríttetnéd a területeket. - sétált be egy köntösben Cassy és foglalt helyett Nayara és Flyn között. - Tudod, az egyik a kecskéké, a másik a birkáké, a harmadik meg harmadiké és így tovább.

- De azt meg nem akarják, mert az xy területen ekkor és ekkor sokkal frissebb és jobb minőségű a fű és a többinél pedig az összes birkájának, meg kecskéjének pontosan ugyanakkor ugyanazon a helyen, ugyanattól a fűcsomótól lesz hasmenése.

- Oszd ki Vidarra. Úgy is túl jól érzi magát a gyakoroló pályákon.

- Anya engem ne keverj bele. - nyögött fel Vidar, miközben Alida helyet foglalt szintén melegítőben Flynnel szemben.

- Ez az! - nézett a feleségére Flyn. - Nem bízhatom rá, mert nem a gyakoroló pályán kéne az esetek többségében lennie, hanem a könyvtárban, Freddie atyával és tanulnia...

- Freddie atya? - szólalt meg gúnyosan Nayara. - És csodálkozol, hogy nem akar tanulni? Freddie atya rosszabb, mint a csillagászaink, nem a fiatalok, hanem az öregek, azok a holdkórosok.

- Kislányom. - sóhajtotta Flyn, mint aki már legalább 20-szor elregélte ezt. - Freddie atya, nagyon bölcs és megfontolt ember, hatalmas tudással.

- Amit előszeretettel használ mások őrületbe kergetésére. - vágta rá csípőből Nayara.

- Jól kijönne a családommal. - tett előre két lépést Jane és mérte végig a fennmaradt helyeket, de Sam hamarabb rástartolt a Vidar és Alida közötti helyre, Kilyan pedig Vidar másik oldalára, így neki és Maximnak a két asztal fő maradt. Max egyből elindult a távolabbi felé, hogy Jane Kilyan mellé tudjon ülni. - Az asztal főn nem a király szokott ülni? - nézett felvont szemöldökkel Flynre és Kilyanra.

- Oda ülsz ahova akarsz. - pillantott fel halvány mosollyal az arcán Flyn. - Nálunk ez a szabály.

- Imádom ezt a helyet. - vigyorgott Sam.

- Én a kapucnit. - kacsintott Samre Nayara.

- Megmondtam, hogy jó! És nem akartad elhinni.

- Ígérem mostantól hallgatni fogok rád, te félisten.

- Elég lesz. - jegyezte meg Alida.

- Szívem. - tette Flyn kezére a sajátját Cassy. - Akkor bízd meg az üggyel Nayarát. Nem árt neki.

- Anyu...

- Neki más dolga lesz. - felelte Flyn.

- Tényleg? - pislogott értetlenül Cassy.

- Tényleg?! - húzta el a száját Nayara és lökte hátra a fejéről a kapucnit.

- Igen. Mivel azt üzentem Északnak és Keletnek, hogy néhány napot itt maradunk, amíg Jane meg nem gyógyul. Jut eszembe, hogy van a lábad?

- Nem túl jól. - válaszolta őszintén Jane.

- Jaj. Sajnálom. Ha a Legfőbb bölcs nem mer varázslatot használni, küldetek a keleti tartományokba egy jó orvosért.

- Még kísérletezek kicsit. - felelte Alida.

- Értem. - biccentett Flyn. - Szóval ott tartottam, hogy úgy döntöttem, néhány halaszthatatlan ügyet előre hozok, erre a néhány napra, az egyik ilyen az első miniszterem való tanácskozás, aki most kezdi el az első szülött fiát bevezetni a miniszteri pályára.

Nayara szemei gondolkodva össze szűkültek.

- Mit is akarsz pontosan tőlem... és ki az első minisztered? Mindig összekeverem őket.

Flyn morcosan Nayarára nézett.

- Az akarom tőled, hogy vezesd körbe és legalább az alapvető dolgokat mond el neki.

- Kicsit bővebben?

Halima kis híján hangosan felnevetett.

- Mi van? - nézett a testvérére Nayara.

- Semmi. - vágta rá Halima. - Áh! Matilde. Segítek. - pattant fel és vette ki a lány kezéből az egyik edényt, amiben egy csomó lágy tojás volt.

- Köszönöm Halima. - tette le a húsokkal teli, zöldséges tálat a cselédlány.

- Mond csak, ne kímélj. - forgatta meg a szemeit Nayara, miközben felszúrt hat darab sonkát a villájára.

- Azt hiszem Apa nem csak a hatalmas szádat szeretné igénybe venni, hanem egyéb... tág befogadó képességű tulajdonságaidat is. - jegyezte meg halvány mosollyal az ajka sarkában Halima.

- Csak szólok nővérkém, hogy a hatalmas számon és tág befogadó képességű tulajdonságaimon kívül egyéb tulajdonságokkal is rendelkezem. Például előszeretettel hordok egyes végtagjaimon fegyvereket. - vigyorgott a testvérére Nayara. - Szóval mit akarsz apa? Mert nem hinném, hogy olyan céljaid vannak velem és a miniszter fiával, mint amire Halima gondol.

- Nem! - vágta rá kissé ijedten. - Mindig zavarba tudtok hozni... - rázta meg a fejét.

- A női uralom első intelme apa! - szólalt meg Vidar, miközben egyből 3 lágy tojást vett le, jó sok zöldséggel és háromszor annyi hússal, amit Mathilde is észrevett.

- Legközelebb neked egy tálcányit hozok fel... - mormogta. - Megyek a kövi adagért... - tűnt el az ajtóban.

- Tényleg csak ennyit akarok. Vezesd be, az udvar szokásaiba, ismertesd a valódi és a látszat oldalunkat a többi királyság fele és a...

- Jó oké, vágom a szokásos unalmas dolgok, amiket általában Halima intéz... - forgatta a szemeit Nayara. - Akkor most mért én kapom?

- A miniszterem azt állítja, hogy a fia kicsit félénk és egy olyan merev lány mellett, mint Halima ez nem fog változni.

- Hallod merev vagy. - vigyorgott Nayara a nővérére.

- Te meg primitív. - felelte Halima.

- Én meg Vidar, örülök, hogy megismerhettelek titeket!

- Szép volt öcsi! - öklözött össze az öccsével Nayara. - És... - harapott hirtelen az ajkára. - Melyik minisztered fia is?

- Yann Stephenson fia. - gyűrte össze az egyik papír és hajította le maga mellé.

- Kais... - suttogta maga elé Nayara, mire Halima csak kérdőn a húgára pillantott.

- Csak nem járt már a hálódban? - kérdezte szárazon.

- Elég ha ismerem és te máris összefüggésbe hozod a hálószobámmal? És még, hogy én vagyok előítéletes... Ha nagyon tudni akarod fél éve rávette az apja, hogy a lámpás fesztiválra jöjjön el. Ott találkoztam vele a lámpás árusnál. Váltottunk egy-két szót és később még összefutottam vele az erdőben, amikor lovagoltam. Ennyi. - küldött egy gúnyos mosolyt a nővére felé.

Jane és Sam váltott egy pillantást. Néha lehet valami ebben az ikerpátia dologban, még ha náluk különbözőbb ikret sose hordott hátán a föld. De most kivételesen mindketten ugyanarra gondoltak. Egy hercegnő találkozik egy fiúval az erdőben... Disney mesébe illő idillikus pillanat.

A fekete hajú lány elfordította a tekintetét Samről és helyette minden egyes asztalnál ülő királyi véren és hozzájuk tartozóhoz végig pillantott. Egyszerre volt a legnevetségesebb és legtermészetesebb dolog, hogy a királyi család minden tagja melegítőben vagy köntösben üldögél. Semmi szép ruha, semmilyen bonyolult hajdíszek, hanem csak saját maguk.

- Ki kér kávét? - kérdezte Mathilde, mikor visszajött egy újabb adag élelemmel, ami abban a pillanatban eltűnt, hála Kilyannak, Samnek és Maximnak, amikor letette.

- Nekem hozhatnál pár liternyit Mathilde. - válaszolta Flyn. - Na jó. Napi programok?

- Nekem a miniszter fia. - vágta rá Nayara. - Mikor jönnek?

- Délután háromkor. Halima?

- Meglátogatom nagyit, papit és anya bátyjait. Magammal viszem a biztonság kedvéért Minszot és Csunszot.

Flyn hevesen bólintott, hogy azt jól teszi. Nem féltette sose a lányait, mindig megtudták védeni magukat, de azért nem árt, ha két szakképzett testőr is van velük.

- Csunszot nem láttam tegnap melletted a Semleges területen. - vonta össze egy pillanatra a szemöldökét Flyn.

Csunszo még 8 éves volt, amikor a negyedik minisztere, másodszülött fiúként kötelezte a katonaságra és beajánlotta a királyhoz. Halima akkor 7 éves volt és Flyn éppen azon agyalt, hogy kit képeztessen ki személyi testőrének, így kapva kapott az alkalmon. Csunszo sosem ellenkezett, mindig árnyékként követte Halimát megvédve mindentől, még attól is, amit Halima sosem gondolt volna veszély forrásként.

- Elküldtem őt. - válaszolta higgadtan Halima. - Jelezte, hogy az édesapjánál adódtak némi problémák, így adtam neki egy szabadnapot. De ne aggódj, apám. Ma reggel tiszteletét tette nálam jelezve, hogy minden rendben ment.

- Pontosabban? - kérdezte mosolyogva Vidar.

Halima csak vágott egy grimaszt.

- Pontosabban tesztelte, hogy mennyire figyelek a saját környezetemben, miközben alszok, a nem oda illő zajokra, például az ajtó nyílásra.

- És? - kezdte el érdekelni a dolog Cassandrát is.

- És csúfos vereséget szenvedett. - sétált be egy koreai, napbarnított fiú. - Felségek, Legfőbb, Maxim, Sam. - biccentett a jelen lévőknek. - Bárki besétálhat és elvághatja a nyakát, így azt hiszem nem mellőzhet többet hercegnő. - pillantott mosolyogva Halimára, mire a hercegnő csak elhúzott szájjal végig mérte a fiút.

- Megmondtam, hogy mosakodj meg. Nem tudom mit intéztél apádnak, de bűzlesz.

- Ahogy kívánja hercegnő. - válaszolta Csunszo, majd megfordult, hogy távozzon, de megállapodott a pillantása Janen. - Ő lenne a húgod? - intézte a kérdést Samhez.

- Igen.

- Örülök, hogy megismerhetem, Zeusz dédunokáját. - biccentett a lánynak, majd elhagyta a szobát.

- Mindig olyan rideg vagy vele. - sóhajtotta Nayara. - Pedig már lassan 12 éve a testőröd.

- Ha kedves lennék vele, oda a testőr-gazda viszony.

- Ez sajnos így van. - jegyezte meg Flyn. - Hol van már a kávém?

Cassy csak egy fájdalmas pillantást váltott Nayarával és folytatta a reggelizést. Jane majdnem elnevette magát a jelenet láttán. Őszintén szólva... tényleg érti miért kedveli annyira délt Kilyan és a többiek. Dél tud uralkodó család lenni és tud a világ legnagyobb paraszti családja is lenni, ha nem látja őket senki. A Zeusz lány pedig sejtette, hogy az elkövetkezendő néhány nap nagyon viccesen fog telni a lába ellenére is.

- Mathilde! - kiáltotta most Flyn.

- Flyn. - szólalt meg Alida. - Hallottam, valami furcsát tegnap a kikötőben. - Flyn csak érdeklődve rápillantott és addig is abbahagyta a cselédlány szólongatását. - Házassági ajánlatról beszéltek Észak és Dél között. Feltételezem Eduard herceggel...

Kilyan kis híján magára borította a narancslevét, ahogy a két déli hercegnő egyszer mozdult meg és lökte fel majdnem az asztalt.

- Mi van?! - kérdezte Nayara.

- Tessék?! - faggatózott Halima is.

- Apa felhívnám rá a figyelmedet, hogy 17 éves vagyok, ami azt jelenti, hogy még van pontosan 4 évem, hogy keressek egy férjet! - nézett egyáltalán nem pszichopata szemekkel az apjára Nayara.

- Nekem csupán kettő, de te 20 éves voltál amikor megismerkedtél anyával, tehát nagyon is van esélyem keríteni valakit. - mondta dühösen, de kulturáltan az idősebb hercegnő.

Flyn egy hatalmasat sóhajtott.

- Lányok....

- Úúú. - húzta el a száját Vidar. - Ez rosszul kezdődik, mehet az egyikőtök csomagolni.

- Fogd be Vidar! - kiáltott rá másodpercre pontosan egyszerre a két hercegnő.

- Nő uralom...

- Vidar! - meredt a testvérére Nayara. - Esküszöm, hogy ha nem fogod be odacsapok! Apa. Ez csak valami vicc. Ugye? Ha nem viccelsz mindjárt elmegyek a törvény könyvért és megkeresem benne a harmadik cikk 18-as bekezdését, ami kimondja, idézem: "Kartosz, a harmadik dimenzió királyai, miniszterei és polgárai beleegyeznek és kinyilvánítják, hogy a dimenzióban élő minden ember - kivéve a Legfőbb bölcset - 21 éves koráig maga választhatja meg partnerét. Ha a 21. életévét betöltötte és hat hónapon belül nem áll elő, olyan partnerrel, aki beleegyezését adta a házasságra, édesapjára, édesanyjára, vagy törvényes gondviselőjére száll az alkalmas partner kiválasztásának feladata."

Flyn pislogva meredt a lányára.

- Soha az életben nem tudtál megjegyezni egyetlen egy fogalmat sem, amit a törvényekről mondtam neked, de ezt kívülről tudod?!

- Persze! Hercegnő vagyok! Alku tárgya lehetek! Tudom mire kell ujjal mutogatnom, hogy ne legyek az! - vágta rá idegesen Nayara.

- Amúgy igen, megkeresett már az első napon vele észak és azóta nyúznak, hogy fogadjam el az ajánlatot. De ezt mégis hogy gondolhattátok rólam?! - rázta meg a fejét és vetett mély csalódott pillantást a két lányára. - Az istenit.... Pont rólam?! Tudjátok mit össze szenvedtem anyátokért! És mégis.... - sóhajtotta a férfi. - Nem is kell nekem már az a kávé, bőven felnyomtátok a vércukromat. Miért anyátokat vettem el? Miért nem mást? Miért nem adtam apám és anyám könyörgésére és ajánlatára, valami északi kis úrilánnyal kapcsolatban és ragaszkodtam anyátokhoz?

A két lány úgy meredt a tányérjára, mintha a világ legizgalmasabb dolga zajlana rajta.

- Most bezzeg nem hallom a hangotokat.

- Mert belé voltál szerelmes... - válaszolta Halima.

- Pontosan. Akkor miért kényszerítenélek bármelyikőtöket is, téged is Vidar, függetlenül attól, hogy még 7 éved van, kényszer házasságra?

- Bocsánat Apa... - suttogta Nayara.

- Elnézést. - mondta Halima is.

Jane már várta, hogy Vidar megszólal és visszavág valami "ennyi volt a női uralomnak féle szlogennel", de a fiú érezhette a helyzet súlyát, így inkább csendben maradt.

- Semmi baj gyerekek. De a vádaskodással álljatok le. Hercegnők vagytok. Körültekintőnek kell lennetek függetlenül, attól hogy Vidar fog majd egyszer a helyembe lépni, nem ti. A nővérei vagytok, fontos, hogy számítson rátok, majd egyszer a trónon. Értetek ugye?

- Természetesen. - biccentett Halima, Nayara is bólogatott mellette.

~~~

Reggeli után Alida ezúttal több mágiával próbálta meggyógyítani Jane lábát, kevés sikerrel.

- Nem ismerem a bölcsek mágikus képességeit, de annyit még én is érzek, hogy valami nem stimmel veled. - szemlélte a lábát Jane.

- Nagyon lemerültek a tartalékaim. - válaszolta higgadtan a Legfőbb.

- Mitől?

- Itt a Lévonalak nem olyan erőteljesek. - húzta el a száját.

Jane aprót biccentett és figyelte, ahogy Alida centiről centire sürgeti a gyógyulás folyamatát. A lábán a gennyes váladék fokozatosan felszívódott. A bőr rétegről rétegre épült vissza, így már tisztán eltudta képzelni földrajz tanára hosszas és bonyolult magyarázatait a hegy övezetei és a talaj szintekre tagolódásával kapcsolatosan. Ugyanilyen módon épült vissza a helyére a lábán a húsa és a bőre hámrétegei.

Alida homloka enyhén verejtékezett, majd fáradtan leeresztette a kezét és kicsit megrázta a fejét.

- Sajnálom. Tovább nem bírom. - mormogta. - Túl gyengék a Lévonalak.

Jane megmozgatta a lábát, majd alaposan megvizsgálta a sebet. Még mindig fájt a lába, de legalább már nem sajdult bele minden egyes mozdulatba.

- Nem baj. Már sokkal jobb, mint reggel volt. - válaszolta Jane. - Mond csak Alida... Mit tudsz.. Kilyanról és... Nayaráról...?

Alida felvont szemöldökkel Janere nézett. Az ajkán halvány mosoly ült.

- Pontosan mire gondolsz?

Jane vágott egy fintort.

- Hát... csak... arra, hogy pontosan mit tudsz róluk? - mormogta kicsit zavartan a lány.

Alida mindent tudó pillantással végig mérte Janet.

- Nem hittem volna, hogy Zeusz dédunokája képes féltékeny lenni.

- Ha a Földön lennénk és Sam közölné, hogy találkozni fogsz az exével, akivel elvesztette a szüzességét és mellé mikor végre valahára találkozol a csajjal az gyakorlatilag felkínálkozik Samnek mit tennél? - kérdezte gúnyosan Jane.

- Ott a pont. Szerencse, hogy Samnek eddig nem volt barátnője. - vágta rá Alida, majd leült Jane mellé. - Nem tudom mennyit mesélt Kilyan, de hidd el csak barátok.

Jane egy ferde pillantást vetett Alidára, mint aki ebben a "barát" dologban kételkedik. Mert így is volt.

- Azt várod, hogy ezt el is higgyem miután Kilyan úgy méregette Nayarát?

- Nayara nem olyan, mint aminek a legtöbb ember hiszi. - mosolyodott el halványan a Legfőbb. - Ő nem az a tipikus hercegnő és nem csak azért, mert félvállról veszi a kötelességeit. Észak királyi családja többször is csúfolta ezek miatt. Kelet nem különösebben foglalkozik vele. De Nayara... sosem vette ezeket a megjegyzéseket komolyan, hanem büszkén vállalta mindegyik csúfnevet és negatív megjegyzést, ami csak érte. Ő... - emlékezett vissza arra, pontosan mit is látott Nayara jövőjében, amikor először találkozott vele 8 vagy 9 éves korában. - Az új képviselője. Legalább annyira, mint te vagy Sam, csak ti másképp, mint nálunk Kilyan és Nayara. Nagyon sok mindenben hasonlítanak ők ketten Jane, de... nem úgy. Eszmei dolgokban. Hasonlóak a nézeteik és hasonlóak az elveik. Tudom, fura hallani, hogy mindkettejüknek vannak elveik.

- Honnan vagy benne olyan biztos, hogy nem feküdnének le megint, ha mindkettejük hajlamos rá? - kérdezte elhúzott szájjal Jane.

- Onnan, hogy az elmúlt három évben eszükbe se jutott. - válaszolta. - Nem hinném, hogy pont most jutna eszükbe. Amúgy hol van Kilyan?

- Nayarával...

- Oh. Már értem miért vagy ideges.

- Örülök neki...

~~~

Kilyan hangosan felnevetett Nayara szobájának kis nappalivá alakított részében, miközben Nayara vele szemben, még mindig melegítő cuccban egy bögre menta teával a kezében ugyanúgy kacarászott.

- Komolyan Lilla le akarta dobni magáról Janet?! - vigyorgott Nayara.

- Bizony. Igazából azon vagyok meglepve, hogy azt a vad lovat simán megszelídítette, miután az én lovamat... akinél jámborabb kanca nem létezik felhúzta. - mondta Kilyan és nyúlt a saját menta teájához.

- Meglehetősen furcsa. Na de... ha hihetünk Keletnek, akkor a Zeusz kölykök sosem voltak a lovak kedvencei. - vonta meg a vállát a hercegnő. - Hogy állsz a reformjaiddal?

- Időm se volt rájuk. - rázta meg a fejét Kilyan. - Mióta anyám meghalt mást sem csinálok, csak tűröm, ahogy Jane laposra ver az edzéseken és próbálom összeszedni magamat annyira, hogy megnyerjem a párbajt, de... félek tőle. Nagyon. Nem vagyok hülye Nayara. Tudom mit jelent az, hogy Nyugat birtokolja-e a négy királyság koronáját, vagy sem. Az ő szava szent a közös ügyekben, az ő feladata a béke fenntartása, ha ez a cím Észak kezébe kerül annak nem lehet jó vége. - sóhajtotta kissé a király.

- Ne aggódj. - válaszolta Nayara és szürcsölt bele a teájába. - Apám sosem hagyná, hogy Északé legyen a cím. Mi ugyan sosem mutattunk különösebb érdeklődést azért a címért, de ismerjük a jelentését és tudjuk, hogy Észak miért akarja, ahogy azt is mi lesz a vége, ha a kezébe kerül... - húzta el a száját a lány. - Na de hagyjuk a politikát. - legyintett. - Ha a sorsodban az van megírva, hogy tiéd lesz a négy birodalom koronája, akkor a tiéd lesz. Te csak tegyél meg minden tőled telhetőt.

- Meglesz. - biccentett. - Jane kemény kiképző. - tette le a teát a köztük lévő kis asztalra és szorította meg görcsösen a poharat. Sosem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz ez az időszak.

- Az látszik rajta. Ha... Pedig nem jönne össze. Akkor sem lesz semmi baj Kilyan. - tette le ő is a bögrét és jobb kezét Kilyanéra helyezte. - Hidd el, hogy menni fog. Ha te nem hiszel magadba, akkor senki sem fog.

- Köszönöm. - suttogta halvány mosollyal a szája sarkában. - Hiányoztál.

- Te is nekem. - mosolyodott el szélesen Nayara. - De most mesélj! - támaszkodott a térdére és nézett csillogó szemekkel Kilyanra. - Mi van ezzel a Jane-el?

Kilyan ferde mosolyt villantott Nayarára.

- Hát...

- Rosszul kezdődik. - kuncogott a lány. - Belezúgtál.

- Totálisan. - bólintott Kilyan.

- És ő...?

- Első közeledésemnél gyomron rúgott, ezzel kifejtve a véleményét rólam. De...

- Akkor nem aludnátok egy ágyban. - vágta rá a hercegnő. - Beadta a derekát?

- Dehogy. Zeusz vér. Azok makacsak. - jutott Sam és Jane alapján erre a megállapításra.

- Nem feküdtél le vele... De egy ágyban alszol vele?! - dőlt hátra hökkenten a hercegnő.

- Ja. Pontosan.

- Na jó... Ehhez erősebb cucc kell egy menta teánál. - állt fel a hercegnő és vett ki a szekrénye hátuljából egy boros üveget és két poharat.

Kilyan felvont szemöldökkel Nayarára nézett.

- Apámnak és anyámnak egy szót se. - mondta. - Amúgy nem szoktam inni, csak ha vendégem van. - töltött magának és Kilyannak egy-egy pohárral. Amint kitöltötte magának azonnal le is húzta a tartalmát a hercegnő, majd alaposan végig mérte Kilyant. - Szóval azt akarod nekem beadni. Hogy te... Valami hős lovagot megszégyenítően együtt alszol a félistennel, anélkül, hogy akár egy ujjal, vagy más egyéb testrészeddel hozzá érnél. Javíts ki ha tévedek?

- Nem. Nem tévedsz. - válaszolta Kilyan és kortyolt bele a borba. Azonnal megállapította, hogy édes bor, Nayara gyenge pontja.

- Váó. - töltött magának még egy pohárral, majd hátra dőlt és elmélyülten bámulta Kilyant, majdnem úgy ahogy a Legfőbb szokta bámulni az embereket. - De megcsókoltad már.

- Hát... - húzta el a száját Kilyan.

- Neeee.... Nem. Nem. Nem. Nem hiszem el! - röhögte el magát Nayara. - Na jó komolyan. - vett egy mély levegőt. - Odáig vagy a csajért. A csajnak is bejössz és még csak meg se csókoltad?! Biztos veled vesztettem el a szüzességemet?

- Yara... - akadt meg egy pillanatra. - Há! Akkor tényleg bejövök neki! Nem vagyok vak! - öklözött a levegőbe. - De amúgy igen. Tuti biztos.

Nayara hitetlenkedve nézett Kilyanra.

- És csak alszol vele. Egy ágyban.

- Ennyire hihetetlen?! - tárta szét a karját a király.

- Igen! Ez olyan... olyan... mintha én beállítanék hozzád azzal, hogy van egy komoly kapcsolatom. - vonta meg a vállát Nayara.

Kilyan csak szembe röhögte, majd Nayara is csatlakozott a nevetéshez.

- Szóval... - kezdte a lány belekortyolva a borába. - Mennyire veszed komolyan... Janet.

- Eléggé. - felelte Kilyan. - Van benne valami, amit eddig csak benned láttam.

- Makacsság? Dac? Leszarás? - kezdte el sorolni a hercegnő.

- Is. De főleg az, hogy van vér a pucájában. Szeretem az olyan csajokat, akik nem akarnak behódolni nekem azt hiszem. Van bennük kihívás. De... Jane más egy picit. Benne... úgy van kihívás, hogy nem csak megdönteni, hanem... Érted.

Nayara csak halványan elmosolyodott.

- Akkor... megvan a párod?

- Van jelöltem rá. Igen. De... még sok mindenen múlik, hogy tényleg meglegyen. - válaszolta Kilyan. - Fura...

- Mi? Hogy 17 évesen megtaláltad a párodat, aki egy 15 éves Zeusz dédunoka a Földről?

- Nem... Hanem, hogy ezt senkivel sem tudtam eddig ennyire közvetlenül megbeszélni. De tényleg. Sam az akit eddig bármibe beavathattam, most viszont a húgáról van szó, ezért én kicsit óvatosabban kezeltem a helyzetet. Ő meg... nagyon félti tőlem Janet, mert tudja, hogy milyen vagyok. A Legfőbben nem bízom meg egy ideje. - rándult meg a szája széle, ahogy eszébe jutott ki miatt halt meg az anyja. - Maxim pedig mióta király lettem uralkodójának tekint, nem barátjának. Egyedül te vagy továbbra is az az ember, akiben bízhatok és nem vagyok a szemében sem herceg, sem király, csak Kilyan.

- Ha már a bizalomról esik szó... - tette le a poharat Nayara, de amint felpillantott, megakadt a szeme az órán. - Ajjaj.... - kerekedtek el a szemei. - Bakker... 5 perc múlva kezd el tárgyalni apám a miniszterrel, nekem meg körbe kell vezetnem a fiát... - állt fel és bújt ki a melegítőfelsőjéből, majd rúgta le a lábáról a mamuszát, miközben a spanyol fal mögé vonult, ahol az előkészített ruhája várta.

- Addig mondhatod ám. - állt fel Kilyan és itta ki a borát. - Mi történt?

- Hosszú sztori és hébe hóba annyira nem akarok belemenni. - válaszolta. - Röviden annyi, hogy... - rángatta le magáról a pólóját és a melegítőnadrágját, majd belebújt a lila színű selyem anyagba. - Egy ideje nem folytatok olyan életmódot, mint eddig. Úgy értem, hogy a bulizások a városba és a városon kívül álruhákban, a random fiúkkal való kapcsolatok megszüntek.

- Tényleg?! - lepődött meg Kilyan. - Mégis mióta?

- Nagyjából fél éve. - válaszolta, miközben belebújt a topánkájába. - Segítenél? - lépet ki a fal mögül és fogta össze a derekánál a ruhát.

- Tudod, hogy a fűzős ruhák kikötözésében jeleskedem, nem a befűzésében. - tette le a poharat és vette a kezébe a madzagot, mint valami idegen dolgot.

- Csak húzd. - vágta rá a hercegnő.

- Jó... De hogy... Á! Rájöttem! - vigyorgott a király, majd nagyjából 5 perc szenvedés után sikerült rendesen befűznie Nayarat. - Büszke vagyok magamra.

- Ügyes is voltál. De most mennem kell. Már így is késésben vagyok.

- Rendben. Este beszélünk?

- Öhm... - mormogta Nayara. - Nem hiszem... - engedte ki a haját és lépett a tükör elé, hogy megigazítsa kicsit. - De reggeli után szabad vagyok.

Kilyan kicsit összevonta a szemöldökét.

- Hát jó. - válaszolta, miközben lénye egy részében megszólalt a kis hang, hogy Nayara... kicsit fura... nem szokott kitérni és öhm-özni.

- Hali. - kacsintott rá Nayara, majd ki sietett a szobából egyedül hagyva Kilyant a gondolataival.

~~~

Flyn kicsit idegesen méregette az ajtót. Nayarának már öt perce itt kellene lennie... De az idegességét azonnal eltüntette, amint az őr bejelentette Yann Stephensont és a fiát.

A minisztere halvány mosollyal az arcán sétált be. Fekete hajában és szakállában már néhány ősz tincs is helyett foglalt. Flyn tekintete meleg mosollyal üdvözölte őt, majd tovább siklott a pillantása Kaisra. A fiú 17-18 éves lehetett. Rövidre nyírt fekete haja alatt, gesztenye barna szemei visszafogottan csillogtak, kicsit idegesen.

- Felség. - hajolt meg Yann. - Bemutatom a legidősebb fiamat Kaist.

- Felség, örülök, hogy megismerhetem. - követte apja példáját a fiú.

- Én is örülök Kais. A lányom mindjárt itt lesz és körbe vezet. Yann, addig beszélhetünk, vagy a fiadra nem tartozik az ügy? - állt fel a trónjából Flyn és sétált Yannhoz és Kaishoz.

- Nem probléma ha hallja. Abból is tanul. - válaszolta Yann. - A rabló bandáról lenne szó.

- Megtudtál valamit?

- Igen. Leszűkült három helyre a főhadiszállá...

Az ajtó hirtelen kinyílt és Nayara sétált be rajta. Egyenes háttal, hercegnőhöz méltóan.

- Áh, Nayara. - nyújtotta a lánya felé a kezét Flyn.

Nayara mosolyogva üdvözölte Yannt, majd elfogadva apja kezét várakozóan Kaisra nézett.

- Hercegnő. - hajolt meg a fiú. - Kais Stephenson vagyok.

- Örvendek. - felelte Nayara, majd az apjára nézett. - Elnézést a késésért, csupán elmerültem a vendégeink folytatott beszélgetésben.

- Semmi baj. - mondta azonnal Flyn. - Még maradj néhány percet Kais. Nayara, megvárnád kint a fiatal embert?

- Természetesen. - bólintott Nayara és már el is indult kifele, a tekintete viszont megakadt Kaison és a szemeibe halvány gúny csillant, de Kais csak fa pofával meredt vissza rá.

Amint Nayara becsukta maga mögött az ajtót intett az őrnek, hogy elmehet. A férfi csak meghajolt és elhagyta a posztját. Nayara addig követte a pillantásával az őrt, amíg az el nem tűnt a folyosó végében. Felemelte a szoknyáját és besietett a kis napaliba, egyben zene szobába, az ajtót résnyire nyitva hagyta maga után. Halvány mosollyal az arcán leült az egyik fotelbe és várt. Türelmesen.

A miniszter fia 3 percen belül besétált utána a szobába.

- Aljas dög vagy. - mondta mosolyogva Nayara.

Kais csak neki vetette az ajtónak a fejét és gesztenye barna szemeiben gúny csillant.

- Mért is? - kérdezte.

- Beadni apádnak, hogy egy félénk kis úri fiú vagy és előadni magad, hogy engem kapj meg utaskísérőnek, ne pedig a nővéremet. - állt fel a fotelből. - Aljas dolog.

- Még mindig jobb, mintha csak közöltem volna az apámmal, hogy nagyon is jól ismerem a hercegnőt. Mert akkor jött volna a világ legrosszabb kérdése. Tényleg?! Honnan?

- Füllentés Kais. - válaszolta Nayara, miközben a fiúhoz sétált. - Én is azt tettem mikor elszóltam magam, hogy ismerlek.

- Ejnye. Egy hercegnőtől nem vártam volna ilyesmit. - lökte el magát az ajtótól. - Nem is örülsz nekem?

- Kéne? - húzta gúnyos mosolyra a száját.

- És még, hogy én vagyok dög. - horkantotta a miniszter fia. - Na. Gyere ide. - nyújtotta ki a kezét, mire Nayara mosolyogva fűzte össze az ujjait a fiúval, közelebb lépett hozzá és másik kezével beletúrt a fiú hajába.

- Apád, úgy tudja, hogy...

- Hogy a körbe vezetés után átmegyek az egyik barátomhoz és náluk töltöm az estét. - felelte.

- Ügyes fiú.

- Tudom. - mosolyodott el Kais, majd előre hajolt és megcsókolta Nayarát. - Csak miattam öltöztél ki ennyire? - húzódott el néhány centire a lánytól.

- Csak magamra kaptam valami... jövendőbeli miniszter fogadására méltó rongyot. - vágta rá Nayara

- Csak magadra kaptad mi? - gúnyolódott Kais. - Miattam igazán nem kellett volna, két perc és úgy se lesz rajtad.

- Attól még apáink előtt fenn kell tartani a látszatot. - lépett el Kaistól, egyik kezét még mindig fogva kikukucskált a szobából. Mosolyogva vette tudomásul, hogy sehol sincs senki, így elindultak a szobája fele. - Mi van az öcséddel és a húgoddal? - kérdezte Nayara.

- Suliban vannak. - válaszolta Kais. - Mikor mész legközelebb vadászni?

- Majd csak a Semleges terület után. Amúgy majd valahogy közölnünk kéne a szüleinkkel, hogy fél éve együtt vagyunk.

- Vicces beszélgetés lesz. Apám szeme tuti tikkelni fog, amiért a "kurva" hercegnőt választottam. - macskakörmözött a levegőbe.

- A "kurva" hercegnő, aki fél éve csak egy pasival fekszik le. - állt meg a szobája előtt a hercegnő, majd gondosan benézett, hogy Kilyan ott tanyázik-e még, de a király már nem volt ott.

- Részletkérdés.

- Na sicc. Mielőtt kiszúrnak.

A két kamasz belépett a szobába. Kais azonnal végig mérte az eddig ismeretlen falakat és bútorokat. A halvány narancssárga falakon indás motívumok tekeregtek. A belmagasság nagyjából 6-7 méter lehetett. A sarokban egy zöld színű kályha állt, amelyen szintén növény motívumok szerepeltek.

- Jó lehet ezt télen befűteni. - jegyezte meg a fiú, majd elindult beljebb a szobába, közben minden egyes bútor darabot szemre vételezett.

Jól ismerte Nayara stílusát és arra próbált rájönni, hogy mennyire próbálja elrejteni a szobájában az erre utaló jeleket, de arra jutott, hogy semennyire. Pontosan ilyen a lány. Sok növény motívum, élénk színek, egyszerű de szép bútorok. A tekintete megállapodott a két boros poháron és a menta teás bögréken.

- Nyugat királya miatt késtél? - kérdezte halvány mosollyal az arcán.

- Igen. - biccentett a hercegnő. - Rég találkoztunk és sok megbeszélni valónk volt.

- Azt is elmondtad, hogy te meg én...

- El akartam. De sajnos az idő közbe szólt.

Kais vágott egy enyhe fintort, mire Nayara hozzá lépett és végig simított a fiú mellkasán, fel egészen a vállövéig.

- Cuki vagy, amikor azt hiszed, hogy valaki ki akar kezdeni velem. Olyankor minden az arcodra van írva, mintha nem is miniszternek készülnél, hanem kovácsnak. Kilyannal jártunk mikor kicsik voltunk, de hidd el, hogy olyan szempontból nem jelent nekem semmit. Ő csak a legjobb barátom. Aki ismeri az észjárásomat.

- Tudom. De attól még kellemetlenül érint. Nem tehetek róla. - fogta meg a lány kezeit és simított végig a kissé érdes ujjain, mindig megnyugtatta őt a tudat, hogy a fegyver fogás jeleit viselik a hercegnők.

- Tegyél le arról a gondolatról. - mondta Nayara és húzta ki a kezeit a fiúéból, miközben a haját előre fogta és hátat fordított a fiúnak.

Kais ujjai azonnal a fűzökre tévedtek és rutinosan kezdte el kibontani.

- Melyikről? - támasztotta le az állát a lány vállára. - Arról, ami azt sarkalja, hogy vetkőztesselek le? Vagy arról, ami azon gondolkozik, hogy kanapén vagy ágyon....

- Arról az aprócska hangról, ami attól fél, hogy házassági szerződés lesz köztem és Kilyan között. - válaszolta Nayara, mire Kais szája sarka megrándult. - Olyan sose fog létrejönni köztünk. Kilyan tudja ki lesz a párja, ő választotta, csak meg kell nyernie. Az anyja meghalt. Nem szólhat bele. Az én apám pedig sose jelölné ki a jövendőbeli partneremet, mert neki nem ilyen alapon működnek az eszméi. Az anyám nem azért királynő, mert kijelölték erre a címre, hanem mert apám beleszeretett és ő is szerelmes lett az apámba, hamarabb, mint hogy megtudta volna, hogy egy herceg...

- Tudom. De... Kicsit zavaró, hogy mennyire jóba vagytok Kilyannal.

- Jobb lenne, ha minden másodpercbe leordítanám a fejét? - kérdezte halvány mosollyal a száján a hercegnő. - Ha fegyvert nyomnék a torkához? Akkor megnyugodnál?

- Ez nem kérdés. - bontotta ki teljesen a ruhát, mire az a földre zuhant. - De jelenleg beérem annyival, hogy ha bizonyítod, hogy semmit, de semmit nem jelent neked Kilyan Anis Ulliel Bejo. - lépett el a lánytól és sétált beljebb a szobába, egészen addig, amíg át nem haladt a boltíves ajtón. Ebben az elkülönített helyiségben meglehetősen kevés bútor volt. Egy szobanövény állt a terasz ajtó mellett, egy kis asztal néhány könyvel és egy fotel az egyik sarokban. A főhangsúlyt inkább a baldachinos ágy kapta. Kais ez utóbbira vetette le magát, miközben érezte Nayara gúnyolódó pillantását a háta közepén.

- Így parancsolgatni egy hercegnőnek... - sétált a fiú után. - Más birodalmakban már régen kinyíratnának egy ilyenért. - állt meg a boltívnél és meghúzta az egyik mellette lévő kis kötelet, mire az ajtóként funkcionáló függöny behúzódott.

- Más birodalom még egy hercegnőt is kiátkozna azért amiért már nem tiszta. - válaszolta azonnal Kais és mérte végig Nayarát, akin csak egy alsónemű volt.

- Milyen szerencse, hogy ez Dél. - vágta rá a hercegnő és macskás mozdulatokkal Kais ölébe mászott. - Mit is akarsz pontosan? - döntötte oldalra a fejét.

- Egyet találhatsz. - csillantak fel perverzen a szemei.

- Ha tudtam volna, hogy egy miniszter fia ennyire perverz valószínűleg sose kezdtem volna ki eggyel.

- Minimum kettővel mi?

- Idióta. - nevetett fel Nayara. - Na kapd le az inged.

- Zene füleimnek.

~~~

Kilyan halkan ült rejtekhelyén és fél füllel hallgatta ahogy Nayara és a miniszter fiú beszélget. Halvány mosoly suhant át az arcán. Szóval Nayara beleszeretett egy fiúba és fél éve együtt van vele. Ezzel akart előhozakodni.

Mosolyogva megrázta a fejét miközben a rejtek ajtó másik felére helyezte a kezét, ami az alagútrendszerbe nyílt és finoman megnyomta a falat. A saját palotájában is fejből ismeri a különböző rejtek utakat, ahányszor az anyja ellátogatott délre, míg Flynnel tárgyalt ő, Nayara és Vidar az alagútrendszerekbe menekültek, így loptak a konyháról süteményeket, kergették őrületbe az őröket és tették próbára a szobalányok és a cselédek idegeit, meg persze Halimáét.

A sötét folyosókon a padlón foszforeszkáló fényeket figyelte. Tudta mikor melyik terem mellett halad el, ahogy azt is melyik úton jut ki a palota kertjébe.

Az alagút vége a rózsabokorban végződött. Kilyannak bele tellett néhány percbe míg kijutott a tüskék közül és még így is a legtöbb tüske bele akadt a ruhájába és véres csíkokat hagyott maga után.

Hamar kiszúrta Vidart, aki a tanulás helyett most is a gyakorló pályán volt és három őrrel harcolt.

- Nem azt mondta apád, hogy tanulnod kell? - kiáltotta oda messziről Kilyan, mire Vidar felugrott a levegőbe és gyomron rúgta a két őrt, majd leérkezve a harmadikat kezdte kicselezni.

- Tanulok. - vágta rá Vidar.

- Szerintem ő nem harcra gondolt. - jegyezte meg tenyérbe mászó mosollyal az arcán Kilyan, majd megállt tisztes távolságban és figyelte, ahogy Vidar karját elkapja az őr, de Vidar megcsavarta azt, így kicsúszott a fickó kezéből. 

- Szünet. - vetette oda félvállról Vidar és merev arccal Kilyanhoz sétált. - Tudod van, hogy köpök arra, hogy ki mit mond nekem. Jelen pillanatban ilyen hangulatom van. 

- Azt látom. - biccentett elhúzott szájjal Kilyan.

- Mesélj. Mit láttál, hogy ennyire vidám vagy? - intette le az őröket és dugta be a dísztárcsájába a kardját. 

- Látnom kellett valamit, ahhoz, hogy vidám legyek? - kérdezte mosolyogva Kilyan.

Vidar csak egy gúnyos mosolyra méltatta a királyt és elindult a hatalmas ligetes, fákkal teli kert sűrűjébe. Kilyan tudta, hogy a pavilon felé tartanak. Kis gyerekként gyakran játszottak ott, az az aprócska hangulatos kis pavilon az évek alatt volt már kalózhajó, lebegő sziget, posta kocsi, szekér és még varázsszőnyeg is. 

- Mennyit tudsz a nővéreid magánéletéről? - puhatolózott a király, még sem ő akarta Vidart szembesíteni a ténnyel, hogy Nayara kivel is kavar. 

- Melyikőjüket láttad meg a szeretőjével? - kérdezett vissza Vidar, mire Kilyan szeme elkerekedett.

- Halimanak... - kezdte hitetlenkedő arccal. - Neeee. Ki? Ki? Ki? 

- A testőre. De ezek szerint Nayarába és Kaisba botlottál bele. Én igazából nem értem, hogy anyuék, hogy az istenbe nem veszik észre mi folyik a palotában. Mondjuk de. Sejtem. Éppen eléggé el vannak egymással, így nem figyelnek ránk. 

- Melyik testőre? - ragadt le ennél a pontnál Kilyan.

- Aki bejött reggelinél. - válaszolta Vidar.

Kilyan meglepetten pislantott, ugyanis bárkire hamarabb gondolt volna, mint a testőrre, pláne, hogy ha felidézi magában, hogy miket mondott a srácnak Halima.

- Váó. - nyögte ki. - Sokkoló, hogy kezdünk felnőni. - jegyezte meg Kilyan.

- Inkább normális. Tudod, ez az élet körforgása. 

- Persze, hogy tudom. - vágta rá enyhe felháborodással a hangjában Kilyan. - De attól még... Furcsa. Olyan... Hihetetlen. Még tisztán él bennem az, ahogy rohangáltunk az alagútrendszerben... Most meg már te is nyomod néha azokat a dumákat amiket Halima szokott.

- Te is 14 évesen kezdtél el megváltozni. - vetette ellen Vidar. - Királynak nevelnek minket. Ez a sorsunk, nincs választásunk.

- Igen. Ez a sorsunk. Ebből a szempontból a hercegnők szerencsésebbek. - suttogta maga elé.

- Én ebben nem lennék olyan biztos. - felelte a herceg, majd felsétált a pavilonba és helyet foglalt az egyik fotel párnái közt.

- Jól sejtem, hogy valami más miatt hagytad félbe az edzést, nem csak azért, hogy meséljek? - tette fel óvatosan a kérdést Kilyan, minimálisan tartva a választól.

- Néha kellemes meglepetéseket okozol. - mosolyodott el halványan Vidar, majd a mellette lévő helyre mutatott jelezve, hogy üljön le.

Kilyan pedig először életében úgy érezte, hogy Délt hiába nevezheti a barátjának, valójában ugyanannyira, ha nem jobban kellene tartania tőlük, mint Északtól.

Nyugat királya helyet foglalt Vidar mellett és kérdőn, de komoly arccal pillantott rá, miközben azon agyalt mikor változott meg minden ennyire. A vidám, folyton mozgó és viccelődő Vidar mikor lett ennyire komoly.

- Miről akarsz beszélni? - kérdezte Kilyan.

- A kulcsot keresik. - válaszolta egyszerűen Vidar. - A Sam nyakában lévő medál még nem aktiválta magát, de csak órák kérdése. Ha a kulcs előkerül a négy birodalom összeomolhat.

Kilyan szemöldöke lassan összeszaladt.

- Medál? Azt tudom miért vannak itt... De milyen medálról beszélsz?

- Abban a medálban egy lány van. Ő mutatja az utat a kulcshoz. Ha elérnek a kulcshoz és rájönnek mit kell kezdeni a medállal akkor a lány kiszabadulhat, ha pedig a kulcsot óvatlanul használják akkor meg is halhatnak, vagy romba dönthetik a birodalmat.

Kilyan hirtelen kapcsolt.

- Várj... Azt hittem az istenek magukkal vitték az összes kulcsot.

- Nem. Egy itt maradt. Aphrodité templomában van Keleten. - válaszolta Vidar. - A keleti kémeink azt mondják, hogy bármi is a kulcs kígyókhoz van köze.

- Tudtommal nem Aphrodité a kígyók istennője... Az sokkal inkább... Hermészes jelkép. - fontolgatta Kilyan.

- Ne ragadj le a részleteknél Kilyan. A lényeg az, hogy a kulcs veszélyes. És Samnél és Janenél van a kulcs kulcsa. Ha valamit rosszul csinálnak abból nagy baj lesz.

Kilyan gondolkodva meredt Vidarra. A fiú higgadt maradt, de halványan fellehetett fedezni az arcán a félelmet. Tényleg tartott attól, hogy baj lesz.

- És mit akarsz? Mit tegyek? Vegyem el Samtől a nyakláncot? Adjam oda neked, hadd találják meg a kémeitek a kulcsot és pusztítsák el?

- Csak törd el a medált. - suttogta Vidar. - Ha a medál megsemmisül nem lehet használni. A kulcs sosem láthatja meg a napfényt.

~~~

Sam éppen arra készült, hogy megdöntse a rekordját xboxon. Igazából valamennyire bízott abban, hogy az a változás, hogy hajóra szállnak és elmennek a Semleges területre izgalmas lesz. Végül is, a hajó utazás valóban izgalmas volt, Samnek talán egy kicsit túlságosan is. Kalózok, meg gyerek kalózok, meg Jane... Aki ijesztően jól kijött egy csomó kisgyerekkel... Na de a legjobb dolgot mégiscsak a kalózoknak köszönheti. Alidát.

Viszont azzal, hogy elértek erre a fránya kontinensre, most Alida is kicsit dugába dőlt. Továbbá itt is ugyanazt csinálja, mint amit Nyugaton tett. Játszik. Teremt. Kezd baromi unalmas lenni. Már lassan olyan gyakorlatot szerez xboxon, hogy legközelebb Dan Jacksont is lealázza, ami azért nem kis teljesítmény, azt meg kell hagyni. De ettől függetlenül tényleg halálra unta magát. 

Mintha az égi szellemek, vagy... valami olyasmik meghallgatták volna imáját, valaki koppantott az ajtón. Sam ekkor már egyből Alidára fókuszált, hiába beszélték meg, hogy távolságot fognak tartani.

- Szabad! - mondta és tüntette el az xboxot, meg a többi ketyerét, de amikor Kilyan lépett be csak elhúzta a száját. - Jah... csak te vagy az... - teremtett vissza mindent és már kapcsolt is egy fogat hajtó játékra. A valóságban tuti biztos, hogy sosem próbálná ki. Az anyja és a nagyszülei imádták azt a sportot de, hogy őt sose fogják felültetni egy olyanra az biztos, pláne nem akkor ha a többi hajtó a félvér tábor bungalói közül került ki.

- Ennél azért lelkesebb üdvözletre számítottam. - mondta Kilyan és állt meg Sam mellett. 

- Amint látod Jane nincs itt. 

- Nem Janehez jöttem, hanem hozzád. 

Sam szemöldöke lassan felszaladt és egy sanda pillantást vetett Kilyanra, de fél másodperccel később már fordult is vissza a képernyő felé.

- Ritka esemény. - válaszolta. - No és minek köszönhetem érdeklődésedet irántam és nem csak a húgom iránt? Meg azért remélem, hogy hozzám nem azért jössz, mint amiért Janehez jönnél.

- Fúj... - vágott egy grimaszt Kilyan. - Nem! Mégis, hogy... Fúj! - rázta ki a hideg a királyt. - Másért jöttem, nem állítanád le ezt... ezt a... ezt a... Nem tudom mit! Csak állítsd le!

Sam megnyomta a pillanat állj-t és várakozóan Kilyanhoz fordult.

- Igen?

Rideg volt Kilyannal szánt szándékkal. Tudja csak meg, hogy nem kifejezetten örül annak, hogy a húgával enyeleg, hogy nem tetszik neki jelenleg semmi sem, aminek hozzá van köze.

- Vagyunk még olyan viszonyban, hogy ha megkérlek valamire, akkor azt gondolkodás nélkül teljesíted? - kérdezte óvatosan a király.

Sam felhorkant.

- Nem. Már nem. - mondta.

Kilyan csak egy aprót biccentett jelezve, hogy érti.

- Nem akarok rosszat Janenek és neked se.

- Nem szorul védelemre a húgom. Ha bármilyen hülyeséget megteszel te fogod a rövidebb végét húzni. Mit akarsz? Mit tegyek meg? Janere nem tudok hatni. Sose tudtam, úgyhogy ezt ne kérd tőlem. - akart visszafordulni a játékhoz, de Kilyan a vállára tette a kezét.

- Nem. Nem Janeről van szó. Van nálad valami, ami nagyon veszélyes a birodalmunkra nézve.

Az ő birodalmuk, nem Samé és Jané. Ők csupán vendégek itt. Nem tartoznak sehová sem. Sem a félvér táborba, sem a családba, sem a Dölfre, sem a harmadik dimenzióba.

- Meglepő, hogy nem mi vagyunk azok. - felelte kurtán, majd forróságot érzett a mellkasán, égető, kínzó forróságot. Annyira erőteljes volt ez az érzés, hogy nem bírta megállni, hogy ne érjen hozzá. A medálból jött.

Menj ki! Menj innen!

Szólalt meg hetek után most először a medál. Sam hirtelen nem tudta kire is gondol. Rá vagy Kilyanra.

- Kicsoda? - suttogta.

Legjobb lenne, ha ő. De ha ő nem hajlandó akkor te! Menekülj! Engem akar!

- Tessék?

Össze akar törni! 

Sam szemei elkerekedtek és azonnal felpattant a székből, annyira gyorsan, hogy még a televíziót és az xboxot is eltüntette. Kilyan csak értetlenül pislantott párat.

- Mi az? - kérdezte Kilyan.

- Semmi. - fonta össze a mellkasa előtt a kezét Sam. - Folytasd.

Kilyan kicsit feszengett, de hamar összeszedte magát és komoly arccal meredt a fiúra.

- Van nálad egy medál, ami... Hogy is mondjam finoman... Elpusztíthatja a birodalmamat.

- Eddig sem okozott bajt. Miért változna ez meg pont most? - vonta fel a szemöldökét Sam.

- Mert még sosem voltál ilyen közel a kulcshoz. De a kulcs nem kerülhet rossz kezekbe.

- Milyen szívességre akartál megkérni?

- Hogy törd össze a medált. Ha a medál megsemmisül, a kulcs biztonságban lesz.

Samnek nem tetszett ez az egész. Pontatlan, lényegre törő fogalmazás, mintha... Kilyannak is csupán ezt mondták volna. Életében nem sok köze volt Edmund Jacksonhoz, de annyit tudott, hogy Edmund Jackson általános hobbija, már ha lehet annak nevezni... Az emberek manipulálása és rajta keresztül Dan már többször is hangoztatta mi a helyes manipuláció és mi a helytelen.

- És ha nem teszem meg? Akkor mit fogsz csinálni? - tudakolta.

- Megkérlek még egyszer, mert a barátomnak tartalak. 

Sam egy ideig farkas szemet nézett Kilyannal, majd kicsit felsóhajtott, az a tekintet... az a remény, ami Kilyan szemében égett... nem akar neki rosszat... sosem akart... de vannak dolgok, amiket muszáj kockára tenni.

 A nyakához ért. Levette a medált és a földre helyezte, majd nemes egyszerűséggel rá lépett. A kő két darabra tört. 

Sam felpillantott a királyra, aki halványan elmosolyodott. 

- Köszönöm Sam. - mosolygott rá melegen a fiúra Kilyan.

- Semmiség. - felelte Sam. - Nem tudod merre van Jane? - kérdezte miközben a kijárat felé indult. 

- Fenn a szobámban. Lábadozik.

- Akkor megkeresem. - válaszolta, de meg sem várva Kilyan válaszát lelépett. 

Egyenesen Jane felé sietett. 

Megijesztettél!

Lüktetett fel a valódi medál a nyakában.

- Bocs, de ismerem Kilyant. Nem nyugszik, amíg nem a saját két szemével látja a dolgokat. - válaszolta halkan a fiú. - Az már egy másik dolog, hogy egy általam létrehozott követ látott. - mosolyodott el gonoszan a fiú. - Viszont kéne majd némi segítség a későbbiekben.

Győzd meg a lányt. A többit bízd rám. 

- Meglesz.

~~~

Jane próbált nem hangosan káromkodni, ahogy ma már legalább hatodjára belehasított a lábába a fájdalom. Kezdett elege lenni abból, hogy mennyire, de mennyire esetlen és ezt csak annak köszönheti, hogy egy kisebb féltékenykedési "rohamot" kapott. Ami még mindig tartott, csak ezt sose vallotta volna be, de igazából még mindig fogva tartotta a gondolat, hogy Kilyan és Nayara hogyan flörtölt egymással, arról nem is beszélve, hogy nagy valószínűséggel jelenleg is együtt vannak valahol, míg ő itt poshad és szenved Kilyan szobájában, várva mint valami szerencsétlen, sérült kis királykisasszony, hogy segítsen rajta...

- Szánalmas lettem... - mormogta az ajkába harapva, majd legszívesebben felpattant volna, de amint a lábára helyezte a súlyt sziszegve visszazuhant a fotelbe. - És béna...

Kopp! Kopp! Kopp!

- Gyere be! - kiáltotta, miközben próbálta összeszedni magát, hogy ne kapjon bármelyik másodpercbe hiszti rohamot.

- Szervusz. - lépett be és tette be maga után az ajtót Sam. - Beszélnünk kell. Tudom, hogy nem akarsz hallani a kulcshajszáról és úgy amlok rólam, de ez nagyon fontos! Az előbb beszéltem Kilyannal és arra kért, hogy törjem el a nyakláncot. - vette elő a medált. - Teremtettem egy hamisítványt és azt törtem el helyette, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy bármi is a kulcs, azt akarják, hogy ne találjuk meg. Szerintem valaki azt mondta Kilyannak, hogy ebből baj lehet, nem tudom miért, mert fogalmam sincs mi a kulcs, de ha valaki kivetni valónak találta és arra sarkalta Kilyant, hogy pusztítsam el a kulcsot, akkor a kulcs itt lehet valahol a közelben.

Jane közbe szólni se tudott olyan gyorsan hadarta Sam az információkat, csak annyit vett ki a mondatából, hogy medál, eltör, hamisítvány, Kilyan, Kilyan, kulcs. (Nem, nem véletlen a Kilyan név kétszeri ismétlése). 

- És nagyon, nagyon jó lenne, ha kivételesen hátra hagynánk őket csak néhány napra és azt tennénk, amiért idejöttünk... - fejezte be Sam, de Jane elég erőteljesen gyanakodott, hogy valahol elbambulhatott, mert néhány részlet kimaradt.

- Jó. 

- Mi...?

- Jó. Menjünk. - bólintott. - Csak csinálj valamit a lábammal és felőlem most azonnal indulhatunk.

Sam köpni nyelni nem tudott, ezt tisztán látta Jane, de nem állt szándékában megmagyarázni neki, hogy jelen pillanatban bárhol máshol szívesebben lenne, mint itt, nem azért mert nem szimpatikus neki dél, nagyon is szimpatikus, sokkal jobban, mint bármilyen hely ahol eddig járt. De nem akart foglalkozni Kilyannal, Nayarával, meg a féltékenykedésével.

- Őőőő.... - meredt a sérült lábára néhány másodpercig, majd a medálra kapta a tekintetét. Jane összevont szemöldökkel meredt a testvérére, miközben az a medált a sérült lába fölé emelte.

A medálból furcsa fátyol szerű, áttetsző anyag kezdett előmászni, olyan illat áradt belőle, hogy az Janet és Samet is fejbe kólintotta. Egyszerre volt megnyugtató, élénk, friss és... izgató. A fátyol anyag Jane lába köré tekeredett. A lány csak egy aprócska szúró fájdalmat érezett, de szinte azonnal fel is váltotta... nem is tudja pontosan mi... kicsit olyan volt, mint amikor Kilyan átölelte éjszaka, vagy amikor nem tudott három évesen aludni és bebújt a szülei ágyába, akik felébredtek rá, ám sose parancsolták ki az ágyból, hanem hagyták, hogy hozzájuk bújjon. 

A fájdalom teljesen megszűnt és a szalagok is eltűntek. Jane tátott szájjal pillantott hol a kőre, hol pedig a lábára. 

- Ezt eddig miért... és te meg honnan... - hebegte.

- Megszólalt ma. Ő figyelmeztetett Kilyan tervére. - válaszolta egyszerűen Sam, majd szem magasságba emelte a követ és kicsit megköszörülte a torkát. - Nyergeljünk fel a lovakat, szerezzünk kaját és induljunk. Addigra feltöltődik annyira az ereje, hogy mutassa az utat. 

Jane óvatosan felállt és meglepetten tapasztalta, hogy egyáltalán nem fáj a lába, kíváncsiságból elment a fürdőbe és felhajtotta a nadrágja szárát. Semmi nyoma nem maradt a sebnek. Visszarángatta a ruha anyagot a helyére és kisietett a bátyjához, majd elkezdtek csomagolni. 

Nem telhetett bele 20 percbe, már is dél istállójában álltak és pakolták fel a cuccokat a lovak hátára. Jane szorosan rögzítette a különböző táskákat, míg a tekintetével Samet ostorozta, akinek láthatóan nem állt szándékában segíteni. De inkább nem tette szóvá, ugyanis nagyon vitatkozott valamin a medállal, ami elég hülyén vette ki magát... Így inkább Jane megcsinálta az ő lovára való felcuccolást is.

Mikor végzett felhúzta magát a nyeregbe és várta, hogy Sam is csatlakozzon hozzá.

- Idegesítő tud lenni ez a medál. - dobta vissza az inge alá és ült fel a lóra.

- Komolyan teremtettél egy hamisítványt és összetörted? - kérdezte gyanakvóan Jane.

- Igen? - nézett Janere, pont úgy mint egy idiótára. - De ezt már mondtam!

- Te tudsz ravasz lenni?! - vágott kétkedő fejet a lány.

- Mégiscsak Jackson vagyok. Valamit csak örököltem a felmenőimtől. - mosolyodott el halványan Sam.

- Még a végén nem fogom cikinek tartani, hogy a testvérem vagy. 

- Majd meglátjuk. - nevetett fel alig láthatóan Sam. - Akkor.... most jóban vagyunk?

- Meglátjuk. - válaszolta félmosollyal az arcán Jane. 

Sam csak felhorkant.

- Aha... meglátjuk... Mehetünk?

- Nálad a helyzet kulcsa erre a célra. - mondta Jane. 

Sam csak mormogott valamit, majd a húgára pillantott és halvány mosollyal megsarkantyúzta a lovát. 

- HÉ! - kiáltott utána a lány. - Várj már meg! - azzal megrántotta a kantárt. - Húzz bele, Villám!

A két Jackson kelet felé indultak és nem is sejtették, hogy három királyi vér szemléli a távozásukat a palota ablakán át. Vidar halkan felsóhajtott, majd hátra sétált a könyvespolchoz és figyelem elterelésként elkezdte jó alaposan megszemlélni őket, de valójában azon agyalt, hogy Kilyan beszélte-e rá a távozásra a két félistent, vagy maguktól döntöttek így.

- Ha megtalálják a kulcsot veszélybe kerülünk. - jegyezte meg Halima. - Miért bíztad Kilyanra?! Neki túl nagy az igazságtudata! Neked kellett volna elvenned a medált, addig amíg lehetett!

- Már késő ezen fáradozni. - vágta rá Vidar. - Ha Kilyan háta mögött cselekedtem volna, az felség sértésnek minősül. Kilyan királlyal mindig is jó viszonyt ápoltunk, nem vagyok hajlandó kockára tenni egy diplomáciai szövetségest egy esetleges erőfitogtatásért. 

- Erőfitogtatás? Diplomáciai szövetség? Mit érnek ezek, ha a birodalmat és a saját embereinket a bitó alá küldjük?!

- Elég! - fordult fél arccal hátra Nayara. - Annak sincs értelme, hogy a múlton rágódunk. Inkább a következő lépésünkkel törődjünk. - javasolta a lány. - Ha megszerzik a kulcsot nem tudjuk tőlük elvenni, tehát három eshetőség áll fel. Mi szerezzük meg előbb és elrejtjük, vagy elvesszük tőlük és elrejtjük, avagy ha nem tudjuk tőlük elvenni, vissza kel küldenünk őket a földre a kulccsal együtt. 

- Jó ötlet. - biccentett Vidar. - De a katonáinkat ismerik. Ha rájönnek, hogy dél akarja tőlük elvenni azzal oda a jó hírünknek. Nem akarunk semmi rosszat sem Janenek, sem Samnek... - csengett némi kétség a hangjában. - Ugye? Az nem a mi stílusunk...

- Nem ám. - emelte fel az állát Nayara és fordult meg. - Halima. A hölgyek készen állnak?

Halima szája sarkában halvány mosoly jelent meg. 

- Arra gondolsz, hogy... - sápadt el egy kicsit Vidar.

- A lányok az egyetlenek, akik elég gyorsak, céltudatosak, hogy észrevétlenül utol érjék őket. - válaszolta Halima. - És mivel sose ismerte el a királyi család, mint déli különítmény, így nem is...

- Viseli a színeinket. - értette meg az indokot Vidar. - Jó. Legyen. Küldjük őket. De akkor sietnünk kell. Ki megy?

- Majd én. - felelte Nayara, majd a nővérére nézett. - Amúgy is el akartam menni oda. Átöltözök, addig értesítsd a testőrömet, hogy kilovagolunk. - hagyta el a szobát.

- Nem akarok Sam és Jane helyében lenni az elkövetkező napokban az biztos... - rázta ki a hideg Vidart. - Azoktól a lányoktól, mindig a hideg járkál a hátamon. 

- Azt nem csodálom. Olyan kiképzésben részesültek, mint egy lány se előttük, maximum mi. A királyi család tagjai. - vigyorodott el sötéten Halima. 

- Te bántani akarod őket? - kétkedett Vidar, ahogy a nővérére pillantott. 

- Inkább őket áldozom fel, mint a népünk. Akár királynévá akarja tenni Kilyan Janet, akár nem. Nem érdekel, két földi félisten, ha a népemet veszély fenyegeti. És azt ajánlom Vidar, hogy te is inkább így gondolkodj!

- Ez nem helyes... Nayara sose....

- Nayara saját magával foglalkozik. Nem a néppel. Ne az ő példáját kövesd, megértetted? - meredt villogó szemekkel  a fiúra, majd elhagyta a termet.

Vidar csak halkan felsóhajtott és a két félisten után nézett. 

- Az istenek legyenek veletek. - suttogta, majd ő is elhagyta a szobát.