Hello, hello! Kellemes Haloweent mindenkinek, faragjatok tököt, mert imádok tököt faragni és idén nem tudom lesz-e rá időm. Szomorú... 

Mondjuk, hogy nagyjából meggyógyultam, de biztos, hogy nem sikerült minden hibát kijavítanom, betegesen szar dolog az írás, de olyan jó. Szóval nem is szaporítom a szót, mindenkinek jó olvasást és kis feltöltődést erre a hosszú hétvégére!

Ui: Ne panaszkodjanak a sulisok, hogy nincs őszi szünet, az egyetemen gyakorlatra ugyanúgy be kell mennünk, mintha nem lenne ünnepnap. Használjátok ki, hogy még a suliba 7-8; 11-12.-ig lehet lustizni.

Hallie Beckendorf hajnalban ébredt fel. Ásítozva sétált le a konyhába kávéért. A kísérlete sikeres volt. A sörig jutott mielőtt rosszul lett volna. Azt már nem kellett volna meginnia. A nő vett egy mély levegőt, mire rögtön megérezte az ismerős illatot. 

Lin Stirling. 

Ellökte magát a pulttól és kávéval a kezében felbaktatott az emeletre, egészen Dan szobájáig. Lenyomta a kilincset, majd szépen lassan kinyitotta az ajtót. Elmosolyodott, amikor kiszúrta Dant és Lint az ágyban aludni. 

Lin háttal feküdt Dannek, a fiú pedig szorosan hozzá simult. Lin a fiú kezét fogta, ami elől a hasán pihent. 

Hall az órára pillantott, ami hatot mutatott. Besétált a szobába, majd finoman megrázta Lin vállát. A lány méltatlankodva felnyögött és átfordult Dan felé, a fiú nyakhajlatába temetve az arcát. 

- Édes istenem, hogy lehettek ilyen cukik, mikor még nem is vagytok együtt. - suttogta Hall. - Lin, ébredj! 

- Nem akarok... - mormogta a lány. 

- Muszáj, nem tudom, hogy anyád tudja-e, hogy itt vagy-e vagy sem. - mosolygott a lányra. 

- Tudja, hétre kell otthon lennem és suliba mennem.

- Akkor ideje lenne kelni nem gondolod? - kérdezte halkan, rögtön kiszúrta, hogy Dan is elkezd mozgolódni, de nem nyitotta ki a szemét. 

- 10 perc múlva visszajövök, addig próbálj meg valahogy felkelni.

Hall lesétált a földszintre, miközben elkezdett reggeli után kutatni, de elfogyott a lefagyasztott zsemle, ahogy a felvágott, a tojás és a vaj is. 

- Csodás... - mormogta Hall. - Ennyit a reggeliről. Akkor kezdjünk ebéddel! - vett ki egy adag chilit. 

Lin álmos fejjel került elő, majd ásítva pislogott Hallre. 

- Jót aludtál? - kérdezte Hall. 

- Amíg fel nem keltettél igen. Dan mikor jöhet végre suliba? Halálra unjuk magunkat Junieval! - meredt a nőre. 

- Kövi héten. - felelte Hallie. - Na sipirc haza anyádhoz. Délután jössz?

- Most nem. Dan azt mondta valami Könyvtárosi kiképzésen lesz. - indult el kifelé, felkapva egy almát a kosárból. - Hall.. - pördült meg az ajtóban. - Nem zavar, hogy Dannel együtt szoktunk aludni?

- Már megszoktam. Miért? Izzy még mindig le akar nevelni titeket róla?

- Aha. Nem tudnád meggyőzni, hogy hülyeség, amiről beszél? Ő a legjobb haverom.

- Tizenhat évesen is vele akarsz aludni? - vonta fel a szemöldökét Hall, mire Lin halványan elpirult.

- Nem! - vágta rá. - De még nem vagyunk olyan idősek... És... Jó érzés...

- Izzy makacs, majdnem annyira, mint én. Meglátom mit tehetek, jó?

- Köszi! - szaladt vissza a nőhöz és ölelte meg jó szorosan.

Hall halványan elmosolyodott, miközben átölelte a lányt.

- Amúgy... - nézett fel rá Lin. - Tényleg tudsz rólunk mindent?

- Elég sok mindent.

- Amikor... Tilosban kimentünk a Griffith parkba hullócsillagokat nézni, holott anya megmondta, hogy ne menjünk ki, mert...

- A hullócsillagok éjszakája a szörnyek nagy ünnepélye, ahol félvér portyázásra indulnak? Aha. Ott voltam. Figyeltelek titeket és nagyjából 10 szörnyet szedtem le a közeletekből.

- Oh... És amikor ellógtunk tesiről, hogy Dan ellopjon egy baromi régi, elég értékes karkötő díszt, de...

- Nem mérte fel eléggé a kamera állásokat és lebuktatok? - vigyorgott.

- Oké... És azt, hogy mi találkoztunk a...

- A 18 éves énetekkel és, hogy onnantól tetszik neked a fiam, hogy megláttad és elpirultál?

- Nem tetszik! - háborgott Lin, mialatt ismét felvette a piros jellegzetes árnyalatát. - Tehát erről is tudsz... Hogy ne legyen a pasim?!

Hall képen röhögte.

- Jó tanács. Ne harcolj a szerelem ellen. Esélytelen. Maximum késlelteted az elkerülhetetlent. Hidd el. Én megpróbáltam. Nem jött össze. - préselte össze az ajkait, miközben Edmundon járt a feje, amikor felbukkant a harmadik titánháború kellős közepén egy szökőárral letarolva minden szörnyet Manhatten területén és... Olyan jó volt felpofozni, háromszor egymás után. Aztán... Megcsókolni is, miközben ő mentegetőzött.

- De... Ő a legjobb barátom és, ha...

- Miért, olyan nagy baj lenne? - vonta fel a szemöldökét Hall, mialatt a szájába kanalazta a chilit. - Miért pirultál el, amikor megláttad? Miért alszol vele azok után, hogy tudod, hogy egyszer ki lehet az életedben? És miért akarod ellökni magadtól, mikor totálisan odáig voltál 11 évesen a 18 éves Danért és el se akartad engedni. Legalábbis Dan szerint az első mondatod az volt hozzá, hogy "tökre szexi leszel".

Lin megint érezte, hogy a füle tövéig elpirul.

- Ezt direkt csinálod?

- Nem. Csak dobálom az ütőlapjaimat.  - kacsintott a lányra. - Sodródj az árral, azt javaslom, mert... Szembe menni vele... Szarabb. Én megpróbáltam, megöltem Edet, elengedtem a személyiségemet és... - tört meg a tekintete. - A családomat, aztán most meg már nem lehet happy end a mesém vége. Na indulj, vagy Izzy leszedi a fejemet!

- Oké... Szia Hall!

Hall csak intett egyet a kislánynak, majd lesétált a műhelyébe, hogy folytassa azokat a kísérleteket, amiket Dan elkezdett a Lévonalakkal kapcsolatban, majd amikor meglátta, hogy Bred hívja rögtön felkapta. 

- A lányod úton van nyugi. - mondta köszönés helyet. 

- Nem ezzel kereslek, hanem a válási papírokkal kapcsolatban, de amúgy köszi, Izzy már kezdett aggódni. - hallotta a hangján, hogy mosolyog. 

- Nincs mit. Mizu a papírokkal? - sóhajtotta. 

- Ed komolyan nem tart igényt a Beckendorf villára?!

- Van egy háza Los Angelesben és akkor használja a Jackson villákat, amikor csak akarja... Miért kéne neki az a ház, amit a faterom építtetett az anyjával?! - kérdezte értetlenül Hall. 

- Csak meglepett. - felelte Bred.

- Mond a problémát, vagy küld ide, hogy aláírjam és mehessen vissza Edhez! - mondta határozottan, miközben próbálta legyűrni a mellkasában eluralkodó szorító érzést.

- A gyerekek. Yui gyakorlatilag jogi értelemben már felnőtt. Edhez van bejelentve és neki kell igényelnie, ha a Beckendorf villát ideiglenes lakhelyének szeretné, de Amy és Dan még kiskorú. Le kell fixálni mikor kinél vannak. 

- Akkor, annál és ott ahol jól esik nekik. - vágta rá reflexből Hall. 

- Az lehet Hall. - sóhajtotta Bred. - De ez nem így működik. Ed nem fejtette ki, ahogy te sem. A bíróságon a gyerek elhelyezés viszont mindig nagy vita, konkrét fix időpontok kellenek, addig nem hiteles az irat. 

- Most komolyan mondod, vagy húzod az időmet? 

- Is-is. - válaszolta Bred. - Rákereshetsz ha akarsz, de én végeztem jogon, nem te. 

- Komolyan nem lehet ráírni, hogy a gyerekek dönthetnek? Nem három éves kis kölykökről van szó.

- Komolyan!

- Ah....

- Hívd fel Edet és beszéld meg vele.

- Nem elég, ha csak ráírom, hogy hétköznap Dan nálam, Amy Ednél és fordítva, aztán ott vannak, ahol akarnak lenni?! - dőlt hátra a székében Hall, miközben az ujjaival a combján kezdett el idegesen dobolni.

- Sajnos nem, mert az első fél évben bármikor kaphattok ellenőrzést és ha a gyerek a másiknál van, akkor jogi bonyodalmak lesznek. 

- Direkt szopatsz engem... ugye? - mormogta a nő. 

- Okold az államtörvényeit, ne engem. 

- Azért én téged is okollak!

~~~

Dan hasra vágódott. A háta még mindig sajgott és ezen az anyja szopató edzése nem segített. Megmarkolta a Lélekkard markolattát és feltápászkodott a földről. 

- Az ütéseid még mindig pontatlanok. A bal oldalad nyitott. - kezdte sorolni a hibáit Hall.

- Világklasszis zsebtolvaj vagyok, nem harcos! - vágta rá vigyorogva.

- Akkor ezt védd ki! - indult meg egy tűzgolyó Dan felé. 

A fiú nem is védekezett. Hall szeme megvillant, nagyobb erővel lökte Dan felé a golyót egyre, jobban fellobbantotta a tüzét, ám az ereje hirtelen egy védőpajzsba csapódott. Meglepetten pislogott, ahogy kiszúrta Dan körül a lehelet finom hártya szerű anyagot, ami mintha áttetsző rubinból készült volna, csakhogy nem az volt, hanem tűz. 

- Állandó pajzs? - tapogatta végig a képességével, próbált rajta valami behatolási bontott keresni.

- Aha. Menő, mi? Két napja tartom fenn állandóan. 

Hall döbbenten megrázta a fejét. Két napja?! Hihetetlen... Ahhoz nagyon nagy energia kell, sokkal nagyobb, mint amit képesek megtartani. 

- Hogyan...

- Lévonalak. - válaszolta Dan. - A Lévonalak energiájából merítem az erőt. 

Hát persze, hiszen logikus. Ahogy ő a Magmából és a Nap erejéből táplálkozik, úgy Dan is keresett egy forrást, bár meglepő, hogy teljesen magától jött rá erre. Szokatlan, Yuinak külön el kellett magyaráznia, hogy vannak ilyen lehetőségek és mire ráérzett az több év volt, Dan meg... Alig két hét alatt teljesen magától megtanulta.

Hall rést keresett, bármit amin át be tud hatolni, amikor rájött, hogy erre nem képes bombázni kezdte a tűz erejével Dan pajzsát. Az ereje folyamatosan lepattant róla. A nő szemében tűz égett.  Egyre közeledett Danhez és csak sorozta a fiát, miközben egyre mérgesebb lett. Egy találta se ért célba, a pajzs kitartott, meg se rezzent. 

Ököllel rávágott a pajzsra, mire nem bírta visszahúzni a karját. Dan szemében a tűz parázslani kezdett. Az anyjára kacsintott, Hall pedig egy olyan ütést érzett a mellkasán, amit nem látott. A hő megpörkölte a ruháját, az ütés ereje pedig hátra repítette egészen egy fáig. A fia fel se emelte a kezét. 

Hall elnevette magát. 

- Yuinak évekbe tellett. Neked két hétbe. - rázta hitetlenkedve a fejét. - Mutasd mire éreztél rá! - pattant fel és csak várt. 

Dan körül a pajzs fodrozódva eltűnt. Hall lehunyta a szemét és hegyezni kezdte a fülét. A fia eltanulta a meglepetés erejét tőle, ahogy azt is, hogy férhet a tűzhöz, de ez... Ez teljesen egyéni technika. Hall a hátulról jövő tűzhullámot kivédte egy pajzzsal, miközben Danre támadt, de a pajzsa még mindig kitartott. 

- Jó lenne, ha befejeznéd, hogy egyáltalán nem is harcolsz! - pillantott a fiára. 

- Törd át, ha zavar! Hiszen te vagy a Tűz koronázatlan királynője. 

Hall mérgesen felmordult, miközben felelevenített minden pajzsra vonatkozó ismeretét. A baj csak egy volt, ők eddig mindig technológia útján készítettek pajzsot. Egy generátor, egy biztosított áramforrással, ami akkor is kitart ha áramszünet van. A Lévonalakkal vegyítve elkerülte, hogy áramforráshoz kelljen kapcsolnia a ház jelenlegi pajzsát, energiát adnak. Energia... Fókusz... Hatás. 

Az energia a Léhvonalakból van, a fókusz Dan esze, aki hasznosítja az energiát. A hatás pedig, hogy létrehozott az erejével egy pajzsot. 

Ez mágia, vegyítve a félvérek képességével.

Hall lassú mosolyra húzta a száját, miközben a szeme fényleni kezdett. A tűz örvénylett a szervezetében. Nem tudta Dan, hogy nyúl a Lévonalakhoz, de azt igen, hogy ő egy sárkány, az egyik legerősebb mágikus teremtmény. Kitárta oldalra a karjait, mire a tűz hullámozni kezdett a bőre alatt. Egy lángcsóva lőtt ki a szervezetéből, piros, sárga, narancs és arany színekben virítva. 

Dan szemei résnyire összehúzódtak, ahogy a pajzsának csapódtak. A teste bele remegett a lángba, majd az anyja küldött még egyet és még egyet. A negyedikre egy repedés futott végig a pajzsán, majd az ötödikre teljesen összetört. 

Hall homlokán verejték csillogott, de a szemében megsemmisíthetetlen büszkeség izzott. 

- Na most mutasd még mit tudsz. - küldött Danre egy tűzcsóvát. 

A fiú csak keresztbe maga elé emelte a kezeit és szétterpesztette az ujjait. Hall meglepetten nézte, hogy a fia megfogta az erejét, nem hárította, hanem tényleg a kezében tartotta, mintha csak egy labda lett volna. Oldalra vitte a kezét. 

Hall rögtön támadott, ahogy Dan is. Tűz feszült egymásnak. Dan végig összpontosított, Hallnek folyamatosan hárítania kellett Dan lángjait, amik egyszerre jelentek meg a kezében és bárhol máshol a térben. Hihetetlen volt, olyan könnyen figyelt több felé, hogy Hall alig bírt támadni is a védekezés mellett. 

- Hogy kapcsolódtál rá a Lévonalak energiájára? - lihegte Hall és termett a kezében a kardja, ha Dan meg se izzadt. 

- Gyere rá magadtól. Te más forrásokból táplálkozol, nekem azok annyira nem jöttek be. - mosolygott a srác. - Csúcs vagyok, mi?

Hall gúnyosan elmosolyodott. A sárkányság. Annak kell lennie a kulcsnak, másnak nem. Ők félvérek, nem kötődnek a mágiához, megtanulhatják használni, de nem az a fő központjuk, hanem az Olimposz. 

Hall bevitt egy ütést Dannek, mire a fiú kezében is megjelent a Lélekkard. Hall rögtön kigáncsolta a fiút. Dan a hátára zuhant, oldalra gördült, miközben az anyja képébe hajított egy tűzgolyót. Hall hátra tántorodott, a fiú ez idő alatt felpattant a földről és tűzgolyókkal bombázta Hallt minden irányból. 

A nő felemelte a kezét, miközben egy vékony tűzből álló pajzsot húzott fel maga köré, majd az egészet ellökte magától, Dannel együtt. A fiú neki vágódott egy fa törzsének, a kezére tűzből kötelek csavarodtak. 

- Fenébe ezekkel! - pillantott az anyjára. Hall csak akkor érezte meg a tűzből készült pengéket, amikor azok végig szántották az odalát. Az arca eltorzult a fájdalomtól, Dan leszakította magáról a köteleit. 

Újabb pengék szántották végig a levegőt. Hall hárította őket egy tűzfallal, de egyre jobban kezdett kimelegedni és fáradni. A fiú felé indult, mialatt a tűzfalból gömböket emelt ki és megsorozta vele Dant. A fiú könnyűszerrel kicselezte őket, meg se kottyant neki és ezt Hall is tudta. Ő csak közel akart kerülni Danhez, mert a fiú távolról harcol, az elméjével irányítja a tüzet, úgy szórakozik vele távolról, mint egy videójátékkal, de közelről... Úgy lehet esélye. 

Hall Dan felé ütött, az ökle izzott a tüzétől. Dan elhajolt az ütése elől, de Hall elkapta a karját és egy fojtó mozdulatba befogta. 

- Nem rossz. - lihegte a nő. 

- De tűzzel nem tudsz leverni. Bár így se. Valamit elfelejtettél. 

Hall összevonta a szemöldökét, de megszólalni nem tudott. Dan előre hajolt, szorosan a karjába kapaszkodva. Átrántotta a feje fölött. A nő arca eltorzult, ahogy a keresztcsontjával a földbe csapódott. 

- Rohadt karate... - mormogta. 

- Háhá! Nyertem! Nyertem! Levertelek! Nyertem! - ugrándozott a levegőbe Dan, majd az anyja felé nyújtotta a kezét, aki csak morcosan meredt rá. 

- Tűz erőben patthelyzet. - felelte a nő.

- Francokat! - vágta rá Dan. - Te már kezdtél kimerülni, nekem meg még csak meg sem kottyant, ha mást nem akkor azért verlek le, mert velem ellentétben, te totálisan kimerültél! 

Hall csak lihegve meredt fiára, akinek a mellkasa szintén szaporán emelkedett és süllyedt, de a szeme büszkén csillogott. 

- Na? - noszogatta Dan.

- Mit na? - vigyorodott el Hall.

- Ne játszd a hülyét! Jól tudod! 

- Jól van na. Tűz koronázatlan hercege... - borzolta össze a fia haját, mire Dan felnevetett. 

- Levertelek! 

- De a kardozás még mindig nem megy. 

- Minek? Varázs kardom van, azt csinálja amit mondok neki! Plusz tolvaj vagyok és a tűz koronázatlan hercege. Olyat csinálok, amiről fogalmad sincs!

- Tényleg... - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit Hall. - Hogy csináltad? Ereklye, csaltál vagy mi?

- Csak... A sárkányságommal érzem hol vannak a Lévonalak, tudom hol vannak az ösvényei és az ágai. Ezekbe beleérek az erőmmel, mint egy kézzel, kapcsolódom hozzá, mint te a Magmához, vagy a Naphoz. Csak én Lévonalakhoz, amik sokkal erősebbek. 

Hall gyanakvóan méregette Dant. Ő ezt nem érezte, igaz, nem is kereste. A mágia az ő idejükbe veszélyes volt, már ami megmaradt belőle, olyan dolgok ólálkodtak a közelükbe, amik más istenekhez, más csoportokhoz tartoztak. Nem foglalkoztak a Lévonalakkal. 

- Majd mutasd meg. - mosolygott a srácra. - Csak, hogy kiegyenlített legyen a játszma. 

- Oké. - vigyorodott el Dan.

- És megtanulsz vívni. 

- Ne már! Muszáj?! 

- Igen!

- De felesleges! Dan Jackson vagyok, világklasszis zsebtolvaj, a Tűz koronázatlan hercege és sárkánnyá is tudok változni, oh plusz én vagyok az egyik Könyvtáros! Jó az utolsó szarul hangzik, de még dolgozom rajta. Mi kéne még?!

- Kevesebb ego. 

Dan itt nevette szembe az anyját, aki csak egy jogos mosolyt villantott a fiára.

~~~

Sven, Amy, Aelin és Dan kora délután értek be a Metropolitan könyvtár területére. 

- Ez olyan izgalmas! - lépett be a liftbe Amy. 

- Én nem igazán értem mit takar ez a Könyvtárosi cucc. - vonta össze a szemöldökét Dan.

- Én is így vagyok az Őrangyallal. - csatlakozott a sráchoz Aelin. - Amúgy te mikor nőttél meg?! - pillantott fel Danre.

- Há, há! Magasabb vagyok nálad!

- Mert nem olvastátok el a katalógust, amit Mr. Palmer küldött. - mutatott fel egy vékony papírlapot Sven. - Az Őrangyal feladat köre: A Könyvtáros védelme, mind fizikailag, mind lelkileg, míg a Könyvtáros a rejtélyek világában jár és próbálja megmenteni a világot a mágiától és az ereklyéktől, addig az Őrangyal munkája az, hogy a Könyvtárost védje meg az ellenfeleitől, akár az élete árán is. 

Aelin elhúzta a száját. 

- Milyen jó, hogy én egyedül vagyok, ti meg négyen. - húzta el a száját Aelin. - Reális...

- Van tíz démonod! - vágta rá gúnyos mosollyal az arcán Dan.

- De ők a szolgáim, nem őrangyalok.

- És mit csinál a könyvtáros?

- A Könyvtáros: A feladata, hogy a halandókat megvédje a mágiától, minden természetfeletti lénytől, tárgytól és bűbájtól. - folytatta készségesen Sven. - Ezeket össze kell gyűjtenie és a Könyvtárban elraktároznia. Szigorúan tilos a benne lévő tárgyakat a maga hasznára fordítania, ahogy ezeket tovább adnia. 

- Mi? - akadt meg Dan. - Szerezzünk meg egy csomó tárgyat, aztán hagyjuk porosodni egy vitrinben, mint a kulcsokkal, miután Aelin feltámasztotta Joékat?! 

- Végülis logikus. - mosolyodott el halványan Amy. - A mágia óvatlan kezekben veszélyes lehet. Zoyáék is alig bírják időnként uralni és Irana is... Munkálkodik Yui szerint. 

- Pont ezért nem lenne egyszerűbb a hasznunkra fordítani a Könyvtárban lévő megannyi cuccot és felhasználni Irana ellen? - kérdezte logikusan Dan.

- Most olyan érzésem van, mint a kulcshajsza alatt. - köszörülte meg a torkát Aelin. - Amy lelkesedik, Sven ontja magából a definíciókat és könyvekből felolvasott infókat, Dan meg a könnyebbik végén akarja megfogni a dolgokat. 

- Mert a könnyebbik végén egyszerűbb! Amennyi cucc van odalent! Simán találhatnánk egy... nem tudom kulcs megsemmisítő bűbájt, ráolvasnánk Iranára, megsemmisülne a Védelem amulettje és BUMM! Pá, pá gonosz néni, hello örök jó lét!

- Ezt beszéld meg Mr. Palmerrel. - mondta Sven, miközben kisétált az ajtón.

Dan a szemeit forgatta, pláne amikor meglátta Mr. Palmert, aki unott mosollyal meredt rájuk a folyosón közepén.

- Meglepő, hogy pontosak vagytok. - mérte végig a négy gyereket. - Üdvözöllek benneteket kis Könyvtárosok és Őrangyal. - pislantott Aelinre. - Az első feladatotok, hogy rájöjjetek miben vagytok jók, amíg én összeszedek szépen pár ereklyét Oroszországban. - vette fel a kabátját, mire Dan, Amy és Sven csak összenézett. 

- Állj! Nem arról volt szó, hogy kiképez minket?! - robogott le a lépcsőn Sven és egészen a katalógus teremig követte a férfit, aki lelassított egy ajtó előtt, egy olyan ajtó előtt, ami a kulcshajsza végeztével Percynél lezártak.

- Bedobhatnálak titeket a mélyvízbe, de nem teszem, bár jó lenne és én is nyugodtabb lennék... De nem lehet, megígértem Ginának, milyen kár... - mormogta a végét, miközben beállította az ajtó koordinátait, Amy, Dan és Aelin alig bírta beérni. - Okkult tudományok a kilences szekcióban, a Könyvtár alapvető ismeretei a negyvenedikben. Jó mulatást! Ha bármi kellene, csak szólítsátok Jenkinst. Ed lehet beugrik, ha nem orrolt meg rám nagyon tegnap. Oh és valahol itt van Erósz is - nyitotta ki az ajtót és tűnt el a kékes derengésű fátyol anyagban. 

- Itt van Erósz?! - kérdezte kórusban Amy és Dan.

- Hát... Úgy érzem ez uncsibb lesz, mint azt hittétek. - jelent meg egy gúnyos mosoly Aelin arcán. - Nem de Sven?

- Sumér tanok... - mérte végig a polcokat a fiú. - Shakespeare összes kézirata, ez meg korai Mezopotámia írásjelek és tanmesék az elemekről. - kapkodta le a könyveket a polcról.

- Visszavonom, legalább ő élvezi. - kuncogott magában Aelin, majd meglátott egy fekete bőrkötéses könyvet. - Ez meg mi... - sétált a könyvhöz és vette le. - Démon tanok... - olvasta el a címét. - Jól hangzik. - vigyorodott el és ült le az egyik fotelbe, a lábait kecsesen átvetette a karfán, majd kinyitotta a megfakult lapokat. 

Amy és Dan ismét összenézett. 

- Ha itt van... - kezdte Amy, de az ajtó kinyílt mögöttük és egy hosszú fekete hajú, vörös szemű férfit pillantottak meg. Angyal szárnyai szorosan a háta mögé voltak húzva. 

- Áh... Nocsak. Az új kis Könyvtárosok. - biccentett feléjük Erósz. - Sven di Angelo, Amy és Dan Jackson. Apátok gondolom, hihetetlenül büszke rátok. 

- Apára lőtt egy nyilat, ami miatt Selmát választotta! - lobbant tűz Dan ujjai között, majd oldalról valami a kisisten felé repült, de megállt közvetlenül Erósz előtt. 

- Ejnye... Anyukád nem említette, hogy nem szabad rátámadni egy istenre, mert akkor az az isten nyugodtan porrá változtathat? - mosolyodott el a kisisten, a szemeiben valami olyasmi ült, amitől Aelin ösztönösen közelebb hívta magához a démonjait. - Vegyük úgy, hogy most ettől eltekintek. 

- Vissza tudja vonni a nyilat? - indult meg a kisisten felé Dan, de Amy elkapta a kezét. - Eressz el! - rázta le magáról és meg sem állt Erószig. - Vonja vissza a nyilat!

- Nem tudom. - válaszolta higgadtan Erósz, miközben felvont szemöldökkel meredt a fiúra. - Érdekes. 

- Micsoda? - meredt mérgesen a férfira Dan. A fülében egyszerűen dübörgött a vére, lüktetett, ahogy a tűz is.

- Te. - mosolyodott el. - Nézz csak hátra.

Dan összevont szemöldökkel fordult meg. Először Amyn ült meg a tekintete, aki idegesen bámult Erószra, majd Aelinen, aki tartott a férfitól, végül Svenen, aki félt. 

- Látod kölyök? - hajolt a füléhez a kisisten. - Látod a tekintetüket? A nővéred frusztrált miattam, mert tudom, hogy biszexuális, kedvemre játszhatnék vele és lőhetnék meg bárkit, akibe belezúghatna azonnal. - kuncogott. - Aelin érzi, hogy mire szomjazom, az igazságra és ő az, aki a legtöbbet álcázza az életét és próbál háttérben maradni, tudatosan kivonni magát a közösségből. Aztán ott Sven, úgy bűzlik a kötelék a lelkében, hiába találnám el... Sose tudnám módosítani, olyan erős. Fél, hogy megpiszkálom, hogy még jobban látni fogja Helen álmait, ahogy a lány is látja időnként az övéit. - felnevetett, majd megkerülte Dant és mélyen a fiú szemébe nézett. - De te nem félsz tőlem. Az érzelmektől. Miért? Hm? Szabad? - és már meg is érintette Dan vállát mielőtt a fiú bármit is mondhatott volna. - Valóban érdekes. - csillogott vörös szeme. - Milyen tiszta, milyen gyermekien tiszta. - kuncogott, amitől Dan hátán végig futott a hideg. - Te tudod ki vagy és tudod ki lehetsz. Lin Stirling. - vigyorodott el.

- Eszébe ne jusson! Komolyan kezdem unni, hogy anya, Lin, Aphrodité és még maga is ezt szúrja ki rögtön! - csattant fel Dan. 

- Mért? Tán nem tetszik? - suttogta oldalra döntött fejjel, várta, hogy hazudjon. 

- Ha tetszik, ha nem, az nem tartozik magára! Én tudom mit gondolok és az csak rám tartozik! Mit keress itt? Ki elől bujkál?

Erósz lassan elvigyorodott. 

- Nem bujkálok. 

- Most ki is hazudik? - meredt az isten vörös szemeibe Dan. - Anya azt mondta Annienek... - húzta össze résnyire a szemeit, majd széles vigyor ült ki az arcára. 

- Ne, eszedbe se...

- APHRODITÉ! - kiáltotta el magát a fiú. 

A levegőt parfüm szaga töltötte be. Amy ösztönösen lépett hátrébb, amikor kiszúrta a spanyol vonásokkal rendelkező csajt, Sven inkább befordult az egyik könyves polcba, míg Aelin csak felvont szemöldökkel pillantott a vörös hajú szerelem istennőre. 

- Dan, megmondtam, hogy... - pördült meg az istennő, majd széles mosolyt ült ki agyon rúzsozott ajkára. - Erósz! Pont téged keresünk Árésszal. 

Erósz arcáról leolvadt a mosoly. A szemében harag égett. Vészjóslóan fordult Danhez. 

- Ezt még nagyon, de nagyon... 

- Őt békén hagyod! - mosolygott rá szélesen Aphrodité és kapta el a szárnyát, belemélyesztve frissen manikűrözött körmeit. - Köszi Dan. 

- Szívesen. - húzta ki magát a fiú. - Derítse ki, hogy... - nézett most először a nőre, akinek szőke haja a vállára omlott. - Hogy lehet eltörölni. 

Aphrodité köddé vált Erósszal együtt. 

- Szereztél egy ellenséged Dan. - lapozott egyet a könyvben Aelin. - Bár ahogy elnézem, előbb Aphroditén kell átjutnia hozzá. Kedvel téged. 

- Nem vagy vicces. - válaszolta Dan, miközben végig mérte a falakat. - Uncsi ez a hely... - kapta elő a mobilját. - De tök jó a net... Hm... - húzta el a száját. 

- Mióta van tűz erőd? 

- Amióta Anya kiolvasztotta az erőmet. Körbe nézek az ereklyék terén. - indult el rögtön a fő terem felé.

- Ne lopj el semmit! - kiáltotta utána Amy.

- Jó, jó! - legyintette le a testvérét Dan.

~~~

Mr. Palmer három órával később ért vissza a Könyvtárba. Felvont szemöldökkel pillantott Svenre, aki teljesen elfoglalta az íróasztalát. Az ő íróasztalát. Megannyi irodalmi és történelmi művel vette körbe magát. 

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte. 

- Ezek mind az elfeledett regények. Sumérok, aztékok, inkák, Mezopotámia! - vigyorgott Sven. 

- Lefordítottad a...

- Nem kellett. Automata fordító program. - mutatott a koponyájára. - Még amikor a Csendes óceánon, egy bennszülött lakta szigeten kötöttünk ki, akik elaltattak minket valamivel... azóta automatikusan bekapcsol a fordító központom, ha idegen nyelvet, hall vagy lát. Jut eszembe, ezt az asztalán találtam. - emelt fel egy íratót. - Lefordítottam. 

Mr. Palmer meglepetten pislogott és csak tátogott. Két hete szenvedett azzal a lappal. Ő meg... három óra alatt... 

- Öhm... köszönöm... - hajtotta össze a papírt. - Hol vannak a többiek? 

- Amy megtalálta a matematika részleget, két órája ott van. Dan az ereklyéket nézegeti, Aelin meg... Asszem lement a pincébe. Asszem. 

- Kösz. - biccentett Mr. Palmer Svennek, majd elindult a matematikai részleg felé, de félúton megtorpant. - Maradj itt!

- Meglesz. Imádom Kleopátra stílusát, kicsit mint egy hercegnő, kicsit, mint egy kurva királynő. - nevetett a hieroglifákon Sven, mire Mr. Palmer megint csak pislogott... Két hónap... Ennyi ideig tartott, mire megtanulta az óegyiptomi nyelvet... Ez meg csak... Ez nem igazság!

A férfi végül csak átsétált a matematikai részlegbe, ahol rögtön kiszúrta Amyt, aki a falakat nézegette, időnként lepillantva az asztalokon lévő könyvekbe. 

- Amy... - mondta ki a lány nevét. 

- Jó napot Mr. Palmer! Milyen volt az út? - kérdezte Amy. 

- Tűrhető, leszámítva, hogy az oroszok mágikus gyűjteménye... meglepően nagy, de... érdekelne mit csinálsz?

- Kontextust keresek. 

- Kontextust? - ismételte meg. - Mik között?

- A mágia és a matematikai alapjai közt. Nagyon érdekes, mert az első képlet, halál pontosan egy mágia által szőt... varázslat, egy bűbáj. Kódok, amelyek tovább csatolnak megannyi kérdőjelhez. Az összeadások, a szorzások, a képletek, az elméletek, mind mind... Egy mágia... Ami erősít mindent... Nagyon érdekes! Nézze csak! 

- Mit is?

Amy megérintette a férfi kezét, mire Mr. Palmer képleteket látott a falakon és a Léhvonalak dőlés szögeit is rögtön kiszúrta a falakon, ahogy behálózzák a könyvtárat és ha eléggé hunyorított, látta azt is, amit Amy azonnal kiszúrt. 

- Lenyűgöző - suttogta áhítattal a hangjában.

- Ugye?! Hogy érti, hogy túl nagy a gyűjtemény?

- Úgy, hogy egy kamion nem lenne elég, hogy elhozzam. Kénytelen leszek felvenni, azzal az idegesítő boszorkánnyal a kapcsolatot... Zoya Royallal. Amy megtennéd, hogy átmész a katalógus terembe? 

- Persze. Ki! - mondta, mire a képletek eltűntek. Összeszedte a matek könyveket és a férfira mosolygott. - Foglalkozott a matemágiával? Matematika és mágia. 

- Nem gondolom, hogy... nem. - rázta meg a fejét a férfi. 

- Kár. Pedig nagyon furcsán hasonlít a mágia és tudomány. - indult Sven felé.

- És még azt mondják én vagyok fura... - mormogta Mr. Palmer, majd elindult lefelé a pince irányába. 

Nem állt meg egészen az alsó szintig. A falak itt obszidiánból készültek, ami rögzíti a démon mágiát, amelyek megkötik a könyveket. Nem akarta megtudni Aelin mit keres odalent. Felvett egy kardot és csak utána lépett be a terembe, ahol a zárolt, démon idéző mágikus cuccokat tartották. Ám amikor belépet... nem pont erre számított. 

Aelin egy pentagram közepén ült, körülötte legalább három darab könyv volt kinyitva. 

- Szóval... Ha ezt felolvasnám... Akkor az uralmam alá hajtanám Annabelt, aki ott van. - bökött a sarokban lévő dobozra, amit Mr. Palmer gondosan elrejtett, amint átadták neki a kulcsokat és azokat katalógusba vette. - És egy kapcsolatot hoznék létre a Bálvánnyal. Ugye? Áh... Nem vonz. - lapozott még egyet a könyvben. - Szerelmi démonok... uncsi. 

Mr. Palmer végig nézett a teremben, de nem látott senkit se. 

- A démonjaiddal társalogsz? - kérdezte a férfi, bezárva maga mögött az ajtót. 

- Nem. - vágta rá Aelin. - Maga nem látja? 

- Mit is? 

- Mutasd már meg magadat neki!

Mr. Palmer kisebb sokkot kapott, amikor egy aszott pofájú banya felbukkant mellette. A szívére kapta a kezét, mialatt végig mérte a lényt. 

- Ez... ez... 

- Az okkult részleg démonja. 1721-ben zárta be ide az akkori Könyvtáros. Ő szokta időnként ledönteni a könyveket a polcokról. - mosolyodott el Aelin. - Amúgy a jó a humora, de össze akar zavarni és manipulálni, hogy oldjam fel azokat a köveket. - mutatott az ajtó mellett lévő ékkövekre. - Meggátolja, hogy elhagyja a szobát, amit ha nem tenne és kijutna, akkor káoszt hozva a világba. Bírná Lint. 

Mr. Palmer kezdett sokkot kapni. Sven lefordította a műveit... Amy felfedezte, hogy a tudományok alapja a mágia, Aelin meg... Rájött, miért olyan fura az okkult részleg, azon túlmenően, hogy okkult.

- Oké... - nyögte ki. - Gyerek fel, az emeltre... A katalógus terembe... Beszélnünk kell. Mármint mostanság. - fordult meg és hagyta el a helyiséget, miközben felpillantott a plafonra. - Enyhe célzás, hogy én ezekkel a dolgokkal nem foglalkozom eleget?! - kérdezte a Könyvtártól, majd megpróbálta a lehetetlent. 

Rájönni, hol van Dan.

A fiút 20 perccel később találta meg és nem az ereklyék között, nagy meglepetésére, hanem egy eddig üres szobában, ahol most rengeteg alkatrész és asztal hevert, tervrajzokkal. 

- Te meg mégis mit... - kezdte hökkenten. 

- Jaj ne már, eddig egész jól mulattam... - folytatta a szerelést. 

- Ez egy raktár szoba, ami arra várt, hogy... - sétált előrébb, majd megállapodott a tekintete a tervrajzokon. - Dan... Mit csinálsz...?

- Mágia és technológia. - vigyorodott el Dan. - Miközben végig jártam egy óra alatt az ereklyéit észre vettem, hogy az albuma elavult! Ezért elkezdtem digitalizálni a feljegyzéseit és rájöttem, hogy ha az erőmmel tudom a mágiát használni, akkor mi lenne, ha vegyíteném technológiával. Anya is ezzel kísérletezik egy hete, de nem jött össze neki. Béna. - kuncogott. - Én megoldottam. Voálá! Ez egy mágia által írt számítógép. Nem szó szerint... mert igazából a programba felhasználtam egy Amy által emlegetett matematikai képletet, amibe eleve mágia volt írva és... 

- Hogy mi?! - akadt ki teljesen Mr. Palmer. - Na jó... Katalógus terem, most!

- De még nem végeztem a számításokkal és mivel nem Amy vagyok, ha valamit elszámoltam, akkor egy robbanás fog bekövetkezni, ami... 

- MOST! - ordította el magát Mr. Palmer, mire Dan csak a szemeit forgatta és kisétált a teremből.

A férfi mérgesen zárta be maga mögött az ajtót, amikor beértek a terembe még akkor is mérgesen meredt a négy gyerekre. 

- Jó... Már értem miért választott titeket a Könyvtár... - sóhajtotta mérgesen. - Sven... Az irataim tabuk! Aelin, nem teheted be a lábadat az okkult részlegbe! Amy, Dan... A könyvtárosok nem kísérleteznek a mágiával, hanem elzárják azokat. Nem leszünk mi, az ÓVATLAN KEZEK! 

- Mit csináltál? - suttogta Amy. 

- Vegyítettem egy programot egy mágikus bűbájjal. - felelte halkan Dan.

- Oh... És figyeltél a hatásra?

- Hm?

- A hatásra, erő, fókusz, hatás. Az erő a mágia, a fókusz a program, a hatás meg... mi?

- Ajjaj... Odáig nem jutottam el... - sápadt el Dan, majd Mr. Palmert fellökve kilőtte magát vissza a terem felé, a nyomában Amyvel. 

Dan feltépte az ajtót és rögtön a programhoz nyúlt, ami folyamatosan pörgette az ereklyék közötti kapcsolatokat és összefüggéseket. 

- Mi a... - nézte az adatokat Dan. - Ennek csak rögzítenie kéne, nem... Összefűzi... 

Sven, Aelinnel és Mr. Palmerrel az oldalán ért be.

- Be! - suttogta Amy, mire képek repültek a falakra. - Ha összefűzi az ereklyéket egymással, akkor egy térképet készít, ami... kiad egy... jelet... Egy hullámot, ami... Rezonanciát okoz... Rezonanciát... Erőt... Fókusz... Hatás... - mormogta, miközben megérintette az egyik képletet és jobban ránagyított. - Az erejük összeadódik és létrehoz egy hurkot. Egy dimenziós hurkot, ami... ha túltöltődik... egy féreglyukat hoz létre. Dan... elárulnád, hogy mégis mit csináltál?!

- Már értem Anya miért szenved vele egy hete... - próbált meg belenyúlni a kódba, de nem történt semmi se. - Ezt nem hiszem el... Ez fixálta magát! Felül írja a felül írásomat!

- Gratulálok! - meredt rájuk felváltva Mr. Palmer. - Állítsátok le!

- De felül ír! - kiáltotta Dan.

- Belenyúltál az alapkódba?! - lépett mellé Amy.

- Nem, semmihez se férek hozzá és...

Az egész egyszer csak leállt, mire Dan értetlenül pislogott, főleg, amikor a gép kikapcsolt. 

- Mi a... - nyomta meg a bekapcsoló gombot. 

- Bénák! - mondta Aelin, aki a falnak dőlve állt a kezében a vezetékkel, amelynek végét kihúzta a konnektorból. - Nem csoda, hogy én lettem az őrangyalotok. 

- Nekem nincs hozzá közöm! - emelte fel a kezét Sven. 

- Én csak egy képletet mutattam neki! - vágta rá Amy. 

- Én... én meg... Megalkottam egy mágikus technológiát, ami... valahol elromlott... - húzta el a száját Dan. 

Mr. Palmer felsóhajtott.

- Az én hibám... Ki kellett volna képeznem titeket, nem magatokra hagynom titeket, hogy ismerkedjetek a Könyvtárral. - nézett a négy gyerekre. - De tényleg értem miért titeket választott a Könyvtár.

Fordítás, irodalom és történelem... Sven di Angelo

Matematika és a mágia összefüggései... Amy Jackson.

Démonológia és amit ők elrontottak, mindannyian, azt ő helyre hozta... Aelin di Angelo.

Technológia és mágia... Dan Jackson. 

Mind egy-egy olyan vakfoltot töltenek be, ami neki nehezen megy. 

- Mára ez egy jó lecke volt nekünk. Holnapra nem csinálok programot. Bevezetlek titeket a Könyvtár ismereteibe, a feladatainkba és... Hogy mit ne csináljatok. - nézett a nyomatékosítás kedvéért Danre. 

- Mindig bajt kever. - figyelmeztette Aelin. - Különleges képessége van hozzá. 

- De elűztem Erószt. 

- Erósz elment? - vigyorodott el Mr. Palmer. - Tényleg? 

- Elvitte Aphrodité. - felelte Amy.

- Áh, biztos ki akarja szedni a fiából, hogy lehet a nyilát megsemmisíteni. - pillantott felváltva Danre és Amyre. - Tudjátok, hogy apukátokon...

- Aha, csak azt nem, hogy-hogy távolítsuk el. - vágta rá Dan. 

- Nem? - vonta fel a szemöldökét döbbenten Mr. Palmer. - Pedig egyszerű, mármint nem eltávolítani, mert arra Erósz nem képes.

- Igen, ezt tudjuk. - forgatta meg a szemeit Dan.

- Mit tudunk? - pislogott Amy.

- Te akkor buliztál, vagy a Római táborba voltál, amikor ezt Yuival beszéltük. Folytassa. - nézett Mr. Palmerre Dan. - Hogy lehet eltávolítani a nyilat?

- Normál esetben elég lenne egyetlen egy dolog, de... Amikor apukátokat szembesítettem vele, hogy mi van a lelkében... - vágott egy grimaszt. - Fogalmazzunk úgy, hogy kiakadt és Selmát választotta.

- Hát ez remek... - mormogta Amy.

- Így két dolog kell. Az egyik... Emlékeztetni Edmund Jacksont, hogy miért szereti anyátokat, elérni, hogy harcoljon érte és a második... elérni, hogy megcsókolja őt. Aphrodité a szerelem istennője, hiába, hogy Erósz az érzelmeké. Az anyja ereje felül írja és megsemmisíti a nyilát, de ehhez kell a csók.

- Apa utálja jelenleg anyát... Hogyan tudnák rávenni, hogy akarjon harcolni érte?

- Skandar Mosley. - kapcsolt rögtön Dan. - A felvétel, amit elküldtem Yuinak. Mutassátok meg Apának, ha az nem használ, akkor semmi sem!

- A féltékenység beválhat. - mosolyodott el halványan Mr. Palmer.

~~~

Dan még este leegyeztette a tervet Yuival és Amyvel. Tudta, hogy Edmund pár napig nem lesz otthon, hanem a Brooklyni villában fog aludni, hogy távol legyen Amy és Yui szekálásától, illetve segíthessen Mr. Palmernek, ahogy a lányok is tudták, hogy mi a nagy terv Hallel.

Dan szerdán idegesen ült a limuzin hátuljában, fekete szmokingot viselt, nadrágot és egy meglepően kényelmes lakkozott cipőt. Zöld nyakkendőjét 15 perc szenvedés után az anyja kötötte meg helyette. És ha már Hall...

Dan még nem látta az anyját így kicsípve, igaz nem is gyakran járt el vele gála estélyekre... Piros-arany kombinációjú ruhát viselt. Leginkább egy főnix madárra emlékeztette ezekkel a színekkel, pontosan olyan volt mintha most született volna újjá.

A ruha ujja a könyöke alá futott, onnan egészen a felkarjára szaladt tovább, de a vállát fedetlenül hagyta, ahol egy vékony pánt feszült meg  és tartotta meg a ruhát, amin elől egy enyhe kivágás volt, éppen csak annyi, hogy a nő mellei kikukucskáljanak. A ruha egészen a földig ért, egy függőleges kivágást leszámítva jobb oldalt, ami egészen a nő combjáig felfutott. Hozzá vörös magassarkút választott, vörös haja természetes hullámokban omlott a vállaira. Ugyanaz a vörös rúzs volt az ajkain, mint amit akkor viselt, amikor Skandar Mosleyval randizott, a szeme szemceruzával volt kihúzva, hogy kiemelje kék színű írészét és mandula vágású szemeit. Továbbá a szempilláin virított még festék. 

- Valami jó tanács a gálára? - kérdezte Dan. 

- Maradj mellettem és légy a legboldogabb gyerek a világon, amiért az anyukádat visszakaptad. Ha a sajtó szaglászna ne válaszolj a kérdéseikre, mentsd ki magadat valamivel, vagy ha végképp nem tudod lerázni őket magadról, akkor beszélj arról milyen jó, hogy újra látsz, mindegy, csak semmi konkrétat ne mondj. De figyelni fogok, hogy ne férhessenek hozzád nélkülem. - egyáltalán nem mosolygott, még csak jó kedv sem csillogott a szemében.

- Tehát legyek egy aranyos kiegészítő? - vonta fel a szemöldökét a srác. 

- Igen. - bólintott Hall. - És jól figyelj minden mondatra, mert mindegyik fontos lesz. 

- Ha nem akarod ezt az egészet, akkor miért hívattad meg magadat? - húzta el a száját Dan. 

Hall csak kifelé bámult a limuzin ablakán, miközben Annie sofőrjére pillantott a szeme sarkából. A kocsi lassulni kezdte ő meg meglátta a gála érkező részét. Már mindenki itt volt, direkt az utolsó pillanatot választotta, hogy a legnagyobb felfordulást okozzon.

- Mert itt az ideje. - sóhajtotta. - Ilyennek még nem láttál, úgyhogy ne döbbenj meg, tűnjön úgy, mintha mindig is ilyen lettem volna. 

- ... Rendben. - mondta nem túl magabiztosan a fiú.

Amint az autó megállt kiszállt a kocsiból, a sofőrrel együtt, aki kinyitotta Hall ajtaját. Dan megállt nem messze a kocsitól, az úttestnél, míg az anyja elfogadta a sofőr kezét és hagyta, hogy kisegítse az autóból. 

Dan még nem látott ilyen széles mosolyt az anyja arcán, mintha a kocsiban egy teljesen másik emberrel beszélt volna. A szemei csillogtak, a tűznek nyoma sem volt benne, hanem valamilyen ragyogásnak. Az anyja mellé lépett és belekarolt a kezébe. 

- Ilyen színjátékokat játszottál mikor Yui kicsi volt? 

- Durvábbakat is. - felelte mosolyogva Hall. - Mosolyogj, mintha nem lenne az életedben fájdalom. 

Dan csak kifújta a benntartott levegőt és rögvest széles mosolyt varázsolt az arcára. Tudta, hogy a szeme csillog és... azt nem is volt nehéz megjátszani, hogy örül, hogy visszakapta az anyját, azt már sokkal nehezebben tűrte, amikor a fotósok és a sajtó feléjük néztek. 

Egy magas, vigyorgó férfi rögtön feléjük sietett, a nyomában egy kamerával. 

- Annie Beckendorf! - nézett a listára, majd megakadt. - De... ő már... - pislogott a férfi meglepetten, majd Danre pillantott. - Ön mégis kicsoda... és... 

- Nagyon nehéz lesz kitalálni. - érintette meg játékosan a férfi karját Hall, olyan széles vigyorral, hogy a férfi egy pillanatra elveszett a nő tekintetében, majd visszatért a listájához, időnként a kamerát tartó fickóra nézve. - Amíg kitalálja, addig ha megbocsát. - kacsintott a férfira és elengedve Dan karját elindult a szőnyegen előre. 

Nem sietett. Dan figyelte, hogy az anyja körül a ruha hogy leng, mintha égne, pedig nem használta az erejét. Ez is a terv része volt, bármit is tervez az anyja, amibe nem avatta be. 

- Öcsi. Ő nem Annie, ugye? - érintette meg a férfi a vállát. 

- Nem, Annie ott van... - a szemei hirtelen kerekedtek el, ahogy meglátta a nagynénjét, ugyanabban a  ruhában, aminek a terveit elégette. 

A járókelők nem őket figyelték, mindenki Annie Beckendorffal volt elfoglalva, aki megállás nélkül beszélt az egyik riporterrel a ruhájáról. 

- Ki tervezte?

- Oh, szeretne inkognitóban maradni a személye. - mosolygott szélesen a nő, miközben hátra hajította a haját. 

Dan csak a ruhára meredt. Pontosan úgy nézett ki, ahogy lerajzolta, csak más színekkel, több ezüstöt raktak bele és Hall ruhájával úgy nézett ki, mintha... Annie lenne a hamu, ami biztosítja, hogy a testvére lángja égjen. 

- Hali! - szakította meg Hall az interjút azzal, hogy oldalról átkarolta a testvérét. 

- Szio! Már azt hittem be se értek! - ölelte át a testvérét. - Milyen volt az út Hall?

Dan tudta, hogy most robbant a bomba. A férfira nézett, aki tátott szájjal bámulta Anniet és Halliet. Még a riporter is lefagyott, akivel eddig Annie beszélgetett. 

- Hallie Beckendorf... De hiszen ő... Ő... - akadt ki teljesen a pasi Dan mellett. 

- Meghalt? - kérdezte Dan. - Hát nem. Az anyám él. 

- Dan Jackson?! - mérte végig alaposan őt a férfi, mintha hirtelen lényegtelen kis bolhából a hetedik csodává vált, bár az inkább az anyja... - A Beckendorf cég várományosa...?!

Dan itt értette meg mit keres ő itt, hogy az anyja miért ragaszkodott hozzá, hogy jöjjön. Mert egyszer ő kerül ezekbe a játék meccsekbe. 

- Személyesen. - vigyorgott a fickóra, majd felzárkózott a két nő közé. 

- De hát, hogy lehet, hogy... - ocsúdót fel a döbbenetéből a riporter is. 

- Tudja. - mosolyodott el halványan Hall. - Egy baleset miatt komába kerültem és mivel kikötöttem, hogy ilyesmi ügy esetén, csak kezeljenek úgy, mintha halott lennék, így ez is lett leközölve mindenhol. Két hete ébredtem fel.

Dan magában felhorkant, bele karolt az anyjába és szélesen a riporterre vigyorgott. 

- És képzelje ezt még a gyerekei előtt is titokba tartotta! - vágta rá Dan. - Tíz évig azt hittem, hogy az anyám halott. Kegyetlen egy végrendeleti részlet, nem? 

Hall csak megszorította a karját, jelezve, hogy kevesebbet beszéljen. 

- Bemutatom a fiamat, Dan Jacksont. - csillantak fel a szemei, ahogy Danre pillantott. - Gondolja csak ki szépen a kérdéseit, addig én találkozom pár régi ismerőssel. Annie! - ölelte meg a testvérét, majd Dannel együtt elindult az épület felé. 

Dannek jobban tetszett az az első pár méter. Most már mindenki őket bámulta. A fotósok úgy követték őket, mint a legyek a húst. Ezért akarta az anyja húzni az időt, ameddig csak lehetett és ezért akart nagy kalamajkát, hogy a világ szenzációja legyen. De miért pont itt?

- Milyen ismerős? - suttogta Dan. 

- Majd meglátod. - érintette meg a karkötőjét Hall, olyan feltűnés mentesen, hogy Dannek hunyorítania kellett, hogy kiszúrja rajta az aprócska fémlapot, amin betűk voltak. Egy érzékelő panel. 

- A technológiai érzékemet tőled örököltem... Mire szolgál az érzékelő?

- Fogalmazzunk úgy, hogy Anniet eddig nem oda ültették volna, ahová most már fogják és minket se. - mosolygott a kamerába Hall, mire Dan is szélesen elmosolyodott. 

Dan szeme felcsillant, amikor kiszúrta a színészeket és a minisztereket odabent. Leginkább az elnök lányának a nyakékén állapodott meg a szeme. Igazgyöngy. Cirka egy millió dollárt ért. A fülbevalója pedig... Az nem igazgyöngy volt, az valami más.... Bele szagolt a levegőbe és rögtön megérezte a mágikus erejét. Meg kell fújnia azokat a fülbevalókat.

- Eszedbe ne jusson. - súgta a fülébe Hall, mire Dan csak gúnyosan rápillantott. 

- Ne már! Legalább ennyi örömöm hadd legyen!

- Rivalda fénybe leszel ma. Ne csinálj semmi ostobaságot. - figyelmeztette Hall, miközben végig mérte a terepet, sokan meglepetten néztek rá, mire ő széles mosollyal elegyedett mindenkivel beszélgetésbe. 

Dan nem tudta miért olyan fontos minden egyes mondat, ami itt zajlik, mert az anyja nagyjából mindenkinek elmesélte, hogy pontosan, hogy lehet, hogy él. Ő meg kezdte magát halálra unni, így amikor az anyja nem figyelt, de meglátta az elnök lányát a deszertes asztalnál elindult felé. 

- Hali! - köszönt neki, miközben felkapott egy tányért és elkezdte megpakolni csokis minionnal. - Full uncsi ez az egész, mi?

A lány kérdőn végig mérte. Nagyjából vele egy idős lehetett. Szőkésbarna haja fonatokban volt hátra fogva, egy világos kék ruhát viselt, ami a földet súrolta. Ösztönösen nézett hátra, mintha nem hozzá beszélne Dan, hanem valaki máshoz. 

- Eléggé... - felelte végül. - De te ki vagy? 

- Dan Jackson. - mosolygott rá Dan. - Kérsz? - nyújtotta felé a tányérját. 

- Nem ehetek olyat, amit... Amit az idióta testőreim nem ellenőriznek... Téged is azóta figyelnek, hogy ideléptél, csak rájuk szóltam, hogy ne álljanak folyton mellettem. - biccentett a terem oldala felé. 

- Mért van testőröd?! - játszotta a hülyét Dan. 

- Mert... Állj, te nem tudod ki vagyok? 

- Egy lány, aki ugyanúgy unatkozik, mint én, nem de?

- Olyasmi... - mosolyodott el halványan a csaj. - Melissa Purix.

- Purix... Oh... - játszott rá a döbbenetére. - Lelépjek mielőtt valamelyik testőr azt hiszi, hogy bajba akarom sodorni az elnök kislányát?

- Mért bajba sodornál? - vonta fel a szemöldökét a csaj. 

- Hát. - dőlt neki az asztalnak Dan. - Látod azt a falat? Más a színe, friss a tapéta. Valószínűleg egy ajtó lehetett mögötte, egykor... vagy... 

- Egy titkos ajtó? - csillantak fel a lány szemeibe. 

- Elképzelhető. - mosolygott Dan. - Van kedved bajt keverni? 

- Elég uncsi egy gála. - vigyorodott el lassan a lány is. - De valahogy meg kell szabadulnom az őrkutyáimtól... 

- Megoldom. - vette ki a telefonját a zsebéből Dan, míg a lány közelebb lépett hozzá és belekukucskált a képernyőbe.

- Mit csinálsz? 

- Nem sok mindent, csak belépek a fateród védőrendszerébe, majd szólj neki, hogy bonyolultabb kódot várnék az ország egyes számú emberétől az 1111-nél. - nézett gúnyosan a lányra, aki csak mosolygott. - Olálá! - nyomott meg egy gombot, mire a testőrök a fülükhöz kaptak és kifelé indultak a teremből. - Apuci keresi a testőröket a kertben.

- Erre meg kell tanítanod. 

- Szívesen, szabad? - nyújtott a lány felé a kezét, aki belekarolt és gyors iramban végig húzta a termen, majd megérintette a falat, mire az nemes egyszerűséggel kattant egyet a keze alatt. - Megmondtam. 

- Na jó, te valami tolvaj vagy? 

- Én? Ugyan már? Csak 13 vagyok. Gyere, amúgy tetszik a fülbevalód! - húzta be a rejtekajtó másik oldalára. 

- Köszi... családi örökség... - forgatta meg a szemeit, miközben az ajtó becsukódott mögöttük és a sötéttől az orrukig sem láttak. 

Dan elővett a zsebéből egy zseblámpát és felmérte a terepet. Egy vékony folyosó vezetett lefelé, rögtön arra indultak meg. 

- Ez baromira ijesztő... - mormogta a csaj. 

- Annyira nem. - válaszolta Dan, nem rosszabb, mint a Vatikán alatti sárkány alvóhely. - Nézzük hová vezet!

Öt perc alatt a pincében lyukadtak ki, legalábbis Dan azt hitte, amíg meg nem látta a felszerelést. Ezer éves hang lokátor, morze kód jelző, fonendoszkópok, teleszkópok és egy széf. Amikor bele szagolt a levegőbe tudta, hogy a széfben valami mágikus van elrejtve. 

- Van kedved feltörni egy széfet? - kérdezte a lány felé fordulva, aki rögtön bólintott.

- Biztos nem vagy tolvaj? 

- Tizenhárom vagyok. - vágta rá ismét a srác, miközben felkapta az egyik fonendoszkópot és a füléhez rakta, csak mutatta a csajnak, hogy vegye fel ő is. 

- Várjál... Aú! - kapott a fülbe valójához. - Beleakad... - szedte ki az ékszert és tette a széf tetejére. - Na mire figyeljek?

- A kattanó hangra, ezt ráteszed a végére, ha már jó a füled e nélkül is simán ki tudod nyitni. Csak kell a megfelelő kombináció, ilyenkor olyan, mintha nem beakadna a zár, hanem kicsúszna. Figyelj... - kezdte el tekerni a gombot, majd egy ponton megállította. - Megvolt? 

- Aha... Durva... Megpróbálhatom?

- Persze. - adta át a helyét a lánynak, akik leguggolt és kereste a pontos helyet. 

Dan sunyiban söpörte a zsebébe a fülbevalókat, közben végig a lányt figyelve és hallgatózva az ajtó felé, hogy jön-e valaki. 

- Ez mi volt? - kérdezte halkan a lány. - Valamilyen csörgő hang, mint a...

Dan itt hallotta meg a léptek zaját. 

- Ajjaj... Gyere! - rántotta el a széftől, de az ajtó kinyílt és az anyjával találta magát szembe. 

- Mit kértem?! - meredt Danre, majd végig mérte Melissát. - Apád emberei keresnek. Gyertek. - nyújtotta ki a két gyerek felé a kezét, mire azok ketten elhúzott szájjal elfogadták azt. 

Hall csak kivezette a két gyereket a teremből, akiknek a ruhája enyhén poros volt. 

- Nem őt keresik? - érintette meg az egyik fekete szmokingos, kommunikátorral rendelkező pasi vállát Hall. 

- Melissa! Hál'istennek. Köszönjük Mrs. Beckendorf. - pillantott a nőre a férfi. - Apádtól ezért még kapni fogsz. - meredt a kislányra. 

Melissa csak elhúzta a száját és Danre nézett. 

- Köszi, király volt! - mosolygott rá. 

- Szívesen! - intett neki Dan, míg az anyja el nem kapta hátulról a tarkójánál.

- Az elnök lányát elrabolni és megtanítani zárakat feltörni, normális vagy? - kérdezte halkan Hall. - Legalább megérte?

- Meg. - vette a tenyérébe a fülbevalókat és mutatta meg Hallnek. 

A nő felsóhajtott megdörzsölve a homlokát. 

- Menjünk enni. - karolt bele a fiába, aki csak elsüllyesztette a zsebében a fülbevalókat. 

- Mért te nem érzed? 

- Hogy bűzlik a mágiától? De. - felelte. 

- Hát akkor? Könyvtáros vagyok, mágikus izéket kell összegyűjtenem.

- Csak kis tanonc vagy és ez lopás.

- Pont ettől lesz király!

Az anyja nem válaszolt. Dan pedig csak megvonta a vállát, nem értette miért volt úgy ki az anyja, hiszen ismeri! Jól tudja, hogy ha lát valamit, ami kell neki, akkor azt meg fogja szerezni. Mert ő ilyen! Hall arcára aggodalom ült ki egy pillanatra, majd ugyanolyan széles mosoly jelent meg az arcán, mint előtte. Dannek rossz előérzete lett, de a gyomra korgása erősebb volt, úgyhogy szélesen elmosolyodott, amikor kiszúrta az ebédlő részt, ahol már a vendégek java helyet foglalt már. Melissát is kiszúrta az apja mellett, aki folyamatosan magyarázott neki valamit, de a lány csak mosolyogva integetett neki, mire Dan visszaintegetett. 

- Szereztél egy rajongót. - mormogta Hall, miközben a pincérre nézett, aki kikereste a nevét a listán.

- Magányos lehet egyedül a fehér házban. Én legalább vittem egy kis színt az életébe. - mosolygot Dan. 

- Aha... - indultak el a pincér után. 

Dan arcáról leolvadt a mosoly, amikor meglátta a kerek asztalt, ami felé tartottak. A lába ösztönösen lefékezett, de Hall sugárzó mosollyal haladt tovább és akkorát rántott rajta, hogy kicsit megbicsaklott Dan lába. A pincér kihúzta a széket Hall előtt, mire a nő végre elengedte a karját és helyet foglalt. Dan csak állt és holt sápadtan meredt az asztalnál ülőkre. Már mindent értett.

- Dan ülj le. - nézett a fiára Hall, mire Dan csak leroskadt az utolsó előtti szabad helyre. 

Négyen ültek rajtuk kívül az asztalnál. Dan neve hallattán a legfiatalabb, egy sötétbarna hajú lány rögtön felkapta a pillantását a tányérjáról és elkerekedett szemekkel pillantott a fiúra. 

- Dan... - mormogta. - Te meg mit... - itt állapodott meg a tekintete Hallien. - Merlin szakállára... 

- Mi az Natalie? - nézett a lányára a nő, majd sápadtan meredt Halliere. 

- Üdv Irana. - vigyorodott el szélesen Hall. 

- Hallie Beckendorf... Ez nem lehet, megöltelek a... 

- Nem jött össze. - vont meg a vállát a nő. - Dimitrij. - biccentett az orosz miniszterelnök felé. - Ian. - mosolygott a fiúra. - Natalie. - csillant meg szomorúan a szeme, majd vissza nézett Iranára, olyan jó kedvűen, hogy Dan elkezdett félni az anyjától. - Legközelebb várd meg, amíg tényleg megsemmisülök, mert a sárkány lét simán leveri a káoszt és a rendet. - támaszkodott meg az asztalon. - Na mi van? 

Dan csak Iranára nézett, aki nem bírt megszólalni. A szeme villogott, miközben a mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt. 

- Fallacis protego. - mondta ki a nő, mire egy sárga védőpajzs vette körbe az asztalukat. 

Dan összevont szemöldökkel érintette meg a burkot, ami  enyhén megrázta, majd a tekintete megállapodott egy tükrön, amiben... Úgy tűnt, mintha mosolyogva beszélgetnének... Ez egy illúziós pajzs... 

Dan nyelt egyet, majd mire visszafordult Irana már elő is rántott egy fegyvert és Hallre szegezte. A szemében még mindig kétségbeesett düh csillogott. 

- Halottnak kéne lenned! Megöltelek! - forgott vérben a szeme. 

- Anya, az illúziós bűbáj elmúlik, ha valaki életét feszíti a pajzs alatt! - nyúlt a fegyver felé Natalie. 

- Hagyd! - nézett a kislányra Hallie, mire az elbizonytalanodott. - Húzd csak meg. Fejezd be, amit elkezdtél. Hadd lássa a világ azt az arcod, amit az ilyen estélyeken elrejtesz. 

- Drágám... - szólalt meg halkan Dimitrij.

Dan teljesen leblokkolt. Nem tudta, hogy az anyja miért akarta ezt, hogy mi volt vele a célja, azon túl, hogy Iranát teljesen kiborítsa.

- Húzd meg. - vigyorgott kihívóan Iranára. 

- Ne! - kérte Natalie, de Irana csak meghúzta a ravaszt. 

Dan szemei elkerekedtek, amikor pontosan Hall előtt megállt a golyó és az asztalra esett. Hall felkuncogott, miközben előre nyúlt. Halványan fodrozódott előtte valami. Dan tátott szájjal nézte a védőpajzsot, amit ő is alkalmazott Hall ellen... Az anyja rájött, hogy használja a mágiát... 

- Hoppácska. - mosolygott, míg Irana szeme tikkelt egyet - Bocsi, nem szóltam. - hajolt előre. - Dan, Natalie, Ian, nézzétek meg a desszertes kocsit, beszélgetünk egyet a szüleitekkel. 

Dan óvatosan állt fel, bizonytalanul az anyjára pillantott, majd csak Natalie kezét érezte meg a tenyerében, aki simán át tudott sétálni a pajzson. 

- Hogy lehet, hogy az anyád él? - lépett a másik oldalára Ian. 

- A sárkány énjét nem semmisítette meg a káosz... - felelte kábán Dan. - Mit kerestek ti itt? 

- Van egy ereklye a gálán. Anya arra pályázik. Az elnök lányának a fülbevalója, de valahol levette a kiscsaj, azóta keresik az embereink az épületben. - suttogta halkan Natalie. 

Dan nyelt egyet. Csak neki lehet ekkora mázlija. 

- Hogy van Amy? - szólalt meg Ian. 

- Szállj le a nővéremről! - vágta rá a fiú, még a szemében is felvillantak a lángok, mire Ian meglepetten pislogott. 

- A tűz erőd... 

- Anya visszahozta... - mormogta Dan. 

- Tudod mit akar? - kérdezte Natalie még mindig a srác kezét fogva. 

- Nem, eddig azt se tudtam, hogy ti itt lesztek... - rázta meg a fejét. - Amúgy... nem köszöntem meg a kulcsos dolgot... 

- Volt elég dolgotok. A mágia visszatért és mi... - nyelt egyet. 

- Mágusok... - horkant fel a kis srác. - Fura is volt, hogy csak halandók vagytok.

- Engem mért utálsz ennyire, mikor őt kedveled?! - vonta fel a szemöldökét Ian és dőlt neki a desszertes kocsinak. 

- Mert te csak játszadozol a nővérem érzelmeivel, míg ő legalább őszinte velem és nem akar átverni, mint te! 

- Fiúk! - szólt rájuk Natalie.

- Csak szólok, hogy én veled ellentétben beszéltem Amyvel a kulcshajsza után. Tisztáztuk a dolgokat és randiztunk is, amíg ő nem dobott engem. 

- Jól is tette! A Cabrák csak bajt hoznak... - csillogott gúnyosan a szeme.

- Hé! - bökte oldalba a könyökével Natalie. 

- Jó te nem! - pillantott a lányra. - De te igen! Te az anyád szándékait nézed és... 

- Dan! - sziszegte Natalie. - Figyelj! 

A fiú összevont szemöldökkel meredt a szüleik felé, eddig nem is figyelte őket, tudta, hogy kívülről azt látná, amit Irana akar láttatani az emberekkel, de Natalie bármilyen mágiát alkalmazott, látta, hogy mi történik odabent. A kezükre pillantott, észre se vette, hogy még mindig a lányba kapaszkodik. 

- Mit csinálsz? - kérdezte. 

- Bűbáj, amíg foglak látod, amit én is. - felelte a lány. - Azt nézd! - hajolt Danhez és mutatott valamire. 

Dan rögtön kiszúrta, hogy az anyja átnyújt valamit Iranának, amitől a nő elsápadt, majd mérges lett. Nem hallotta, hogy mit beszélnek, de azt tudta, hogy Irana teljesen kiborult. 

- Mi volt a Frigy-ládában? - kérdezte Natalie. 

- Mivel a Védelem amulettje nálatok maradt nem tudtuk kinyitni... Így nem tudjuk... - suttogta Dan, miközben próbálta beazonosítani mi lehet az. - Anya miért akart találkozni Iranával?

- Hogy bemutasson neki. - felelte Ian, aki szintén a jelenetet nézte. 

- A jövőből jöttek... - olvasta le hunyorítva Hall szavait Natalie. - Valami olyanról beszélnek, amit nekünk nem szabad hallani. 

Dan összevont szemöldökkel meredt maga elé. Mi van... ha a jövőbéli énje találkozott Iranával, ha Irana tud mindent, amit ők és az anyja is... Ha... Irana miatt jöttek vissza... Valamit csinált, amiatt tért vissza a mágia! Ha Hall itt van és erről beszélgetnek, akkor... abba az idősíkban nem volt mágia... Iranának nem volt ütőfegyvere, most van, nem is kicsi... Ahogy valószínűleg Sven, Amy és ő sem lett könyvtáros, mert nem volt rájuk szükség. Tudják mi lesz, de nem tudják milyen módosulással jönnek azok az elemek. Az anyja pedig... Be akarja biztosítani az időpontot, nehogy előrébb jöjjön. 

- Istenek... - rakta össze a képet Dan. - Natie, beszélünk kell! - húzta kifelé a lányt, Ian is utánuk indult. - Te itt maradsz! - rivallt rá a fiúra. - Benned nem bízok!

Natalie értetlenül követte Dant, aki csak lerántotta a nyakából az Emlékek kövét és a rejtekajtóig meg sem állt. 

- Figyelj arra, amit mutatni fogok! - érintette meg a medált, mire Natalie fejébe nyomott minden infót, amit csak megtudott. A lány tátott szájjal bámult rá, amikor újra visszatértek a rejtekhelyre. 

- Ha ti vissza fogtok egyszer utazni az időbe, akkor anya... - rakta össze ő is a képet.

- Meg akarja ölni a családomat. - harapott az ajkára Dan. 

- Ha ez igaz... Akkor csak az segíthetne... Ha anya... Meghalna. - nézett nyíltan Danre. 

- Ezt nem kérem tőled, kitalálunk valamit, te csak késleltesd. 

- Nem... - rázta meg a fejét a lány. - Ő az anyám Dan... 

- Vert téged! Kiképzett titkos ügynöknek, Ingrid se bánt úgy, Carmennel és Junieval, mint ahogy ő veled! - meredt a lányra. - Kérlek, csak... hátráltasd, nem kell több. 

- Meglátom mit tehetek, de... Ha valamit eldönt... Nem tudom őt megállítani és nem fogom őt megölni. - csillogott félelemtől a lány szeme.

- Nem is kérnék ilyet tőled! Ő az anyád. Értem. Csak próbálj meg figyelmeztetni, ha baj közeledne a családomra, rendben? 

Natalie halványan elmosolyodott és bólintott, majd kivett a zsebéből egy aprócska fémből készült medált és Dannek adta, míg a saját felét a nyakába tette. 

- Ha valami van csak keress ezen. - mosolygott a fiúra. 

- Köszönöm. - csillogott hálától Dan szeme.