Jane idegesen dobolt a lábával és körülbelül hatszor átgondolta, hogy ő biztos nem normális. Az ujjai lassan felsiklottak a fülére, ahol alig pár perce még Kilyan szája volt. Hirtelen túrt bele hosszú hajába és dőlt hátra. 

Biztos nem normális.

Ahányszor lehunyta a szemét más egyszerűen nem jutott eszébe, csak a Kilyannal folytatott párbaj. Ő játszott vele eddig, húzta be a csőbe, fegyverezte le és járatta vele a bolondját. De... Kilyan egyetlen egy aprócska mozdulattal átvette a vezetést, főnökké vált, rángatta őt drótszálon és ez mérhetetlenül dühítette. A kiképzése során mindig azt tanulta, hogy az ellenség átver, az érzelmekre nem szabad hallgatni, mert csak manipulál, gyermeki bölcsőben ringat, míg fel nem tűnik a rabló-gyilkos és csap le egy hegyes késsel a bölcsőre, de ő... még ha Kill nem is a valódi ellensége, akkor sem szabadna... 

- Már értem mért mondják, hogy a szerelem sötét verem...

Ebben az egy dologban biztos volt, hogy... jó talán szerelemnek túlzás mondani, de mindenképp vonzódott Kilyanhoz, legalább annyira, mint Kilyan hozzá. Ezt le se tagadhatta volna, bár eszébe sem jutott.

Azzal, hogy az éjszakákat a fiú mellett tölti, békés, rémálmoktól mentesen magát óvja, de... egyértelmű jel, hogy nem utasítja el Kilyan közeledését, sőt bátorítja, csak vele és a hajón lakó összes embernek is egyértelmű jel, hogy mi folyik köztük. Jane nem hallott pletykákat, de az emberek pillantását értette. Olyan sokszínűek voltak, mint az emberek személyisége és szemük írisze. Voltak pillantások amelyek vártak arra, hogy hivatalos legyen az amit ténylegesen mindenki, még maga Jane is lát. Mások legalább úgy néztek rá, mint a lopáson kapott utcagyerekre. Ez fájt neki és nem is értette, bár sok mindent nem értett, főleg azt, hogy mégis... mi miatt engedte idáig fajulni a helyzetet. Kilyan hálójában alszik. Mikor Sam végre belemegy, hogy haza menjenek megesik a nem létező szíve és empatikusan - pedig ő kiskora óta nem ismeri ezt a szót. - segíteni akar Kilyannak. Kiképezni. Királlyá tenni. Alkut kötni vele.

Jane hatalmasat sóhajtott és a kulcstartójával kezdett el babrálni. 

A legfurcsább az volt a számára, hogy ilyen könnyen folyt bele ebbe a világba és bízik Kilyan érzelmeiben, pedig mindenki szüntelenül az orrára köti, hogy milyen ember. 

- Valami hasznosan merengsz? 

Jane szemei az ajtóra siklottak, ahol Kilyan támaszkodott. A lábából még mindig folyt a vér.

Jane azonnal felpattant és az egyik szekrényéhez lépett. Kötszert és rongydarabokat vett ki belőle.

- Így is mondhatjuk. - felelte. - Ülj le és vedd le a nadrágot és pólót... És ne gondolj perverz dologra. 

- Késő. - vigyorgott Kill, de engedelmesen kibújt a ruháiból, majd helyett foglalt az egyik széken.

Jane először a karján és a mellkasán lévő horzsolásokat vette szemügyre. Egyik se volt mély vágás, arra direkt vigyáztak, de a sérüléseket nem árt ellátni, nehogy a seben keresztül más méreg anyagok is bejussanak. Alkohollal (tiszta szesszel) lefertőtlenítette a sebeket, majd elhúzott szájjal Kilyan combjára nézett. 

- Ez elég ronda lett... - mormogta Kilyan, mire a lány kíméletlenül leöntötte a piával. 

Kilyan fájdalmában felkiáltott, ahogy az alkohol marni kezdte a sebet. 

- Áh. - legyintett Jane. - Egy darázs csípéshez képest semmiség.

Kilyan szemei felvillantak egy másodperc erejéig. Jane még egyszer  megismételte a mozdulatot, mire Kilyannak a nyelvére kellett harapnia, hogy ne ordítson fel még egyszer, ám nem bírta és olyan cifrát káromkodott, hogy azt még egy kocsma töltelék is megirigyelhette volna.

- Ha Alidát vagy Samet megkéred holnapra biztosan teljesen beforrad a seb. - mosolyodott el halványan Jane a fiú szenvedése láttán.

- Ugyan. Egy darázs csípéshez képest semmi. - fordította Jane ellen a saját mondatát, de szinte azonnal elkomorodott, ahogy figyelte Jane biztos kezeit, amint lágyan bekötözik a lábán lévő "csípést". - Miért nem csókoltál meg?

Jane elgondolkodott, hogy is magyarázza meg. 

- Mindenki minket bámult. Alkut kötöttünk és... ha egyszer meg is csókollak, azt nem egy alku miatt akarom megtenni.

- És megcsókolnál? - folytatta Kilyan, mint egy rossz kamasz. 

Egyáltalán nem félt Jane esetleges fizikai  fenyítésétől. Ártatlan kérdés. Egy ártatlan tiszta helyzetben, ahol mindkét fél ismeri egymás érzelmeit.

Jane rászorított a biztonság kedvéért még egy fáslit a fiú combjára, majd az anyagot elrejtette, csak utána pillantott fel Kilyanra, de nem a szemeit, hanem az ajkát nézte.

Furcsa mód... Sam és Alida jutott az eszébe, hogy Alida vajon mennyi ideig őrizte magában, hogy tetszik neki Sam és mégis most mi miatt változott meg az eddigi rideg távolságtartása.

Beszélnie kell vele és Sammel is. Így érezte helyesnek, így érezte Kilyan esetében is a... csókot. Nem oda való. Jane sosem az eszére, hanem az ösztöneire hallgatott, ezért volt olyan magabiztos, miután az autó a szüleivel együtt felrobbant még évekkel ezelőtt. Azonnal felrángatta Samet a földről és menekült Irana Cabra elől.

Most is az ösztöneire hallgatott, amikor felnézett Kilyanra és szóra nyitotta a száját. 

- Igen. Egyszer biztos. De... még nincs itt az ideje. 

- Értem. - bólintott Kilyan és pillantott hátra az ágyára. - Itt alszol? - kérdezte kedvesen.

- Mint mindig. - bólintott a lány és kezdte el összeszedni a cuccokat.

~~~

Sam unottan üldögélt a kabinjában. A hajó ringatózását figyelte és ahogy a hajó oldalát ostromolják a hullámok. Már éjfél fele járt az idő. Az őrségen és a kormányoson kívül senki sem tartózkodott a fedélzeten. Csak a katonák kabinjából szűrődtek jó kedvű csata kiáltások, pedig csak egy egyszerű kocka játék zajlott odabent, de Sam biztosra vette, hogy a kiáltozás oka az Elveszettek szigetein történt istállós kalandok voltak. 

Jane a változatosság kedvéért Kilyannal aludt, hiába verte át Jane Killt, a hercegnek eszébe se jutott elküldeni a Zeusz ivadékot.

Sam halk kopogást hallott az ajtaján, majd a kilincs lenyomódott és Alida dugta be a fejét. 

- Őrült. - suttogta Sam és azonnal berántotta a lányt, mögötte pedig bezárta a szoba ajtaját. 

- De felelősség teljes lett valaki. - mosolygott a Legfőbb, majd a fiúhoz lépett és átfonta a karjait a dereka körül.

- Nem én leszek nagyon nagy bajban, ha rájönnek, hogy mi folyik köztünk. - mondta kicsit dühösen Sam, de hamar elmosolyodott és egy puszit nyomott a lány orra hegyére. 

- Ha, Sam. Ha! - vágta rá a mágus.

Sam tudta, hogy az a "ha" nagyon is megtörténhet pláne, ha az ő szerencséjén múlik a dolog.

A Legfőbb melegen rámosolygott.

- Aranyos vagy, amikor aggódsz. - mondta és libbent kecsesen a fiú ágyához. 

A lány végigmérte Sam kabinját. Meglepődött azon, hogy mennyire rendben tartja a fiú, bár gyanította az nagyban hozzá segíti a helyzethez, hogy Jane Kilyan szobájában alszik.

Sam levágta magát a lány mellé és hitetlenkedő pillantásokkal illette.

- Csak azért jöttél, hogy láss? - kérdezte elhúzott szájjal a lánytól. 

- Mért másért kellett volna? - kérdezett vissza halvány mosollyal az arcán. - Amúgy megakartam beszélni veled, hogy viselkedjünk majd a Semleges területen. - fogta meg a fiú kezét és kezdett el szórakozni az ujjaival.

- Fura lesz újra találkozni Nayarával meg a testvéreivel. - tűnt fel a szeme előtt a három fekete vagy sötétbarna hajú királyi gyermek... néha ő se tudta eldönteni. 

- Az biztos. - bólintott. - De... Tudom, hogy ők szabadabb felfogásúak, ami úgy alapvetően a déliekre jellemző volt. De még ők sem tudhatnak rólunk. 

- Akkor mit szeretnél? Hogy viselkedjünk?

Sam tudta a választ, de nem akarta ő maga felvetni. Arra nem lett volna képes.

- Ha megtudják, hogy mi van köztünk, mivel te vendég vagy a dimenzióban diplomáciai mentességet élvezel. Ennek fényében elképzelhető, hogy nekem kellene elvinnem a te balhédat is, ami különösebben nem zavarna, de onnantól fogva állandó őrség alá helyeznének, mintha nem a Legfőbb Bölcs, hanem egy bűnöző lennék.

- Értem. De arra még mindig nem válaszoltál, hogy viselkedjünk. - állapította meg a fiú és mosolyodott el halványan. Nem csak ő kerülte ezek szerint a témát, ez a felesleges beszéd Alida részéről szintén azt mutatta.

- Mintha a sziget nem történt volna meg. - felelte végül Alida. - Ne keressük egymást, ne figyeljük a másikat, mindent csináljunk úgy, mint a sziget előtt. 

Sam tudta jól, hogy ez lesz a válasz, már nyitotta volna a száját, amikor valaki kopogott az ajtón.

Alidával ijedten összenéztek. 

- Sam! Alszol már?

Jane?!

Mit kereshet itt...?

- Még nem. - mondta óvatosan és kelt fel az ágyról. 

Két lépessel az ajtó előtt termet, de nem fordította el a kulcsot, hanem várakozóan Alidára nézett. A lány vonakodva bólintott. Elfordította a kulcsot és kinyitotta a húga előtt az ajtót. Jane egy fekete pólóban és lovaglónadrágban lépett be hozzá, azonnal berúgta a cipője sarkával az ajtót, majd a bátyjára nézett.

- Beszél.... Óh. - vette észre Alidát. - De jó, hogy te is itt vagy. - mondta azonnal és mit sem törődve a két kamasz pillantásával azonnal leült a bátyja ágyára. - Beszélnem kell veletek. 

Alida és Sam összenézett. A Legfőbb szorosabban magára húzta a vékonyka ruhát, amit a hideg tengeri levegő ellenére viselt, bizonyára lefeküdni készülődött, hogy Samnél, vagy máshol azt Jane inkább nem boncolgatta. 

- Miről? - kérdezte a sötét bőrű bölcs, miközben alaposan végig mérte Janet.

- Rólatok. 

Alida arcán semmi sem látszott. 

- Célozni akarsz valamire? 

- Előtte nem kell megjátszanunk magunkat. - mondta lassan és megfontoltan Sam. - Ő tudja, hogy mi történt.

Alida szemei valósággal szikrákat hánytak.

- Elmondtad neki? - sziszegte dühösen a fogai között. 

- Nem mondta el. - mosolyodott el halványan Jane. - Csupán máskor ügyeljetek arra, hol és mikor csókolóztok. A hajó fedélzete nem a legpompásabb hely, ha az ember lánya egy olyan tornyon tartózkodik, ahol egy sas szemű nő is ül.

- Elmondtad valakinek? - préselte ki magából nagy nehezen Alida. 

Félelem és düh áradt a tekintetéből, olyan intenzitással, hogy ha Jane nem töltött volna több nyarat a Félvér táborban, ahol olyanokkal találkozott, mint az Árész sereg bizonyára megfontolta volna a visszavonulást, de így... ugyan már.

- Nem. Akik tudtak róla a szigeten maradtak. Az a hely nem keress és használ ki kártyákat mások ellen. De nem ezért jöttem. Azt akarom megtudni, mióta szereted a bátyámat? Mióta tartod szem előtt és miért pont ő? Ha kitudódna a kis titkotok honnan tudom, hogy őt nem éri baj? Elég régóta ismeri ezt a világot és a törvényeit. A negyedik dimenzió nem védheti meg őt örökké.

Alida szája keskeny vonallá préselődött, ahogy Janet bámulta. Valami ne stimmelt neki. Nagyon nem. Ez a Jane nem olyan heves, mint az eddigiek, ez a Jane megfontolt. Előre kitervelte miket akar megtudni. Talán mágia áll a háttérben? Valaki a bolondját járatná vele? Feljutott volna egy szörny a szigetekről a hajóra? 

Apránként, fátyolónként kezdte Jane arcának és személyiségének megvizsgálást. A mágiája láthatatlanul feszült a lány testének és ásott egyre mélyebbre és mélyebbre, akár egy vakond. Amikor az utolsó fátyol darabot is lerántotta, hátra hőkölt döbbenetében.

Jane haja elegánsan fel volt tűzve a fejére, szépséges fonatokban, akár egy korona. A fonatokba arany színű díszek voltak, az arca felnőttesebb lett, még mindig kerek volt, de kicsit megnyúlt hosszúkásabbá vált, feszesebb bőrrel és vörös fényben izzó ajkakkal rendelkezett. De ez annyira nem érdekelte Alidát. Ő csak a ruháját bámulta. A királynői ruhát. 

Pislantott egyet, mire a újra a fekete pólós, kiengedett hosszú hajú Jane nézett vissza rá, gyermeki arcával. De nem bírta kiverni a fejéből a képet. 

Királynő.

- Nem értem mért kellene megválaszolnom ezen kérdéseket. - találta meg végül a hangját. - A magánéletem része. - folytatta, de most már képtelen volt úgy nézni Janere, mint eddig. - A Semleges területen gondoskodni fogunk róla, hogy ne szúrják ki a köztünk lévő érzelmeket. Nyugaton nem lesz belőle probléma, ha Kilyan a tervek szerint fogja végrehajtani a reformjait. 

Jane elhúzta a száját. 

- Mit szeretnél az információért cserébe? - próbált meg alkudozni, hogy miért? Egyszerűen tudnia kellett, hogy Alida, miért ízlelte meg a tiltott gyümölcsöt és ez a gyümölcs miért pont a bátyja lett. 

- A magánéletem és az érzelmeim nem eladtok. - vágta rá a Legfőbb. - Vagy talán te ki mernéd jelenteni mit érzel Kilyan iránt? 

- Alida. - szólalt meg Sam. - Ne érezd támadásnak. Ez... a húgom részéről bármilyen képtelenségnek is hangzik egy ártatlan kérdés. 

Ártatlan kérdés. Igen... Kilyané is az volt. 

- Valóban nem tartozik rám az ügy. - kelt fel Jane. - Csupán kíváncsi voltam.

- Mikor kimondta a nevem és valakivé tett. 

Jane megtorpant és összevont szemöldökkel meredt Alidára. 

- Hogy?

- A Legfőbbek nem többek, mint névtelen mágusok. - sóhajtotta Alida. - Sam faggatott arról, hogy mi a nevem és miatta, annyit gondolkodtam rajta, hogy egyszer csak beugrott. Ő faggatott. Ő tett azzá, aki vagyok. Ő adott reményt arra, hogy lehet jövőm.

Jane hallgatott és a szavakat emésztette, miközben magában megállapította, hogy Yuival és Amyvel mennyire jól kijönne Alida. Ez bizonyára valami ártalom lehet a családban, hisz ha belegondolunk... Percy Jackson is egy zsenibe, Athéné lányába szeretett bele. Sam Jackson, az unokája pedig egy zseni mágusba. 

- Igen. - válaszolta Jane.

- Mi igen? - értetlenkedett Sam.

- Csak igen. De... még nem állok készen rá, még az ösztöneim nem bírnák elviselni, ha lépnék, vagy mondanék valamit. 

Alida halványan elmosolyodott válaszul. Sammel ellentétben ő értette mire gondol a Zeusz ivadék.

- Jó éjszakát. - mondta Jane és hagyta el a szobát. 

Amint becsukódott az ajtó Sam kíváncsian pillantott Alidára. 

- Mi igen?! - kérdezte.

Alida csak elmosolyodott és gyengéden végig simított a fiú arcán. Totálisan kiakadna, ha elmondaná. Az biztos. Ő is megmondta. 

- Hosszú és egyelőre nem olyan lényeges. Tudod... ez olyan csajos dolog. - csókolta meg a fiút és zárta be azonnal mágiával az ajtót. 

- Miért van olyan érzésem, hogy csak el akarod terelni a figyelmemet? - húzta el a száját a fiú és döntötte a lány homlokának a sajátját. 

- Pedig nem akarom. - vigyorgott a mágus, pedig valójában azt csinálta, hiszen Jane megválaszolta a kérdését. 

Igen. Ki merné jelenteni, mit érez Kilyan iránt és, így... már érti miért látta azt fátyol rétegek legalján. A jövőt, ha minden rendben megy. Ha.

~~~

- Szárazföld! 

- Előkészülni a kikötésre! 

- Ne azt a kötelet húzd, te idióta!

Jane méltatlankodva nyögött fel és vágta be egy fuvallattal a kabin ablakait. Fáradtan a másik oldalára fordult és Kilyan mellkasába fúrta az arcát. Kilyan halvány mosolyra húzta a száját és szórakozottan kezdett el játszani Jane egyik hajtincsévél.

- Ha még a Semleges területre való érkezés előtt akarsz reggelizni ajánlom, hogy keljünk fel. - mondta Kill.

Jane morgott valamit az orra alatt, mire Kilyan felnevetett és kimászott a lány alól. 

- Na! Kispárna nem mozog! - nyafogott Jane és rántotta vissza magára a takarót. 

- Kispárna... - horkant fel Kilyan és indult el a zuhanyzó felé. 

Lelkileg még nem készült fel rá, hogy találkozzon Északkal és Kelettel... vitatható melyik a rosszabb. Észak a maga fennkölt arisztokrata stílusával, vagy Kelet az idiotizmus vízesésével. Villámgyorsan lezuhanyzott, mikor kilépett nem különösebben lepődött meg, hogy Janet ugyanúgy találta, mint ahogy hagyta. 

- Jane. - nyomta meg mosolyogva a lány nevét és bújt bele lovagló nadrágjába, elcsodálkozott rajta mennyire jó hatást gyakorolt az alkohol a combján lévő sebre, majd az ingét is felvette.

- Nem akarok... - mormogta a lány.

Kilyan felsóhajtott és elkapta a takaró alját. Egyetlen egy rántással lehúzta róla, mire Jane a hirtelen hideg miatt halkan felvisított. 

- Adod vissza! - ült fel és kapott a takaró után. 

- Vedd el. - vigyorgott rá.

Jane szemeiben a villámok összecsaptak egy pillanat alatt talpon volt és nyúlt a takaróért, de Kilyan abban a pillanatban rádobta Jane fejére a súlyos anyagot. A lány elvesztette az egyensúlyát. Kilyannak éppen sikerült elkapnia és megtartania őt, mielőtt hátra esett és beverte volna a fejét az ágy keretébe. 

- Ne mááár! - kereste a kiutat Jane, de végül csak csapkodta a takarót abban a reményben, hogy eltalálja Kilyan orrát, fejét, homlokát, ágyékát, vagy bármilyen testrészét!

- Béna. - rázta meg a fejét Kill és nyúlt be a takaró alá. 

Jane amint megpillantotta a fényt elkapta a takaró szélét, lerántotta magáról és farkas szemet nézhetett Kilyannal, aki alig pár centire volt tőle. Furcsán emlékeztette ez a helyzet a tegnapi párbajra. Kilyan elmosolyodott és mutatóujjával megérintette az állát. Jane azonnal lesütötte a szemét. 

- Még mindig nem csókolnál meg? - kérdezte halkan Kilyan, olyan halkan, hogy Jane érezte hogy a testén végig száguld az energia.

- Szerinted változott valamit az álláspontom tegnap este óta? 

- ... Nem. - mondta magabiztosan. - De álmodozni szabad. Öltözz fel és menjünk. - vette el a kezét a lányról.

- Oké. - szedte össze a ruháit és tűnt el a fürdőszobában.

Miután felöltözött Kilyannal együtt az ékezőbe mentek. A hangulat hűvös volt. Alida és Sam olyan távolságtartóan viselkedtek, mint régen, Sam tekintete időnként vágyakozva Alidára tévedt, de ez teljesen normális volt a régi szemlélet szerint, senkinek sem szúrt különösebben szemet, ahogy az a tény sem, hogy összejöttek. 

Jane azon csodálkozott leginkább, hogy még Maxim is sokkal feszültebb volt. 

- Mindannyian ridegek vagytok. Mégis mi bajotok? - kérdezte értetlenül Jane.

Alida, Sam, Kilyan és Maxim összenézett. Sam szinte azonnal vissza is fordult a rántottájához és a késével elkezdte gondosan felvágni a szendvicséhez a paradicsomot. A maradék három személy lenyomott egy vitát pusztán szemmel. Jane valósággal érzékelte ahogy az energiák röpülnek a teremben a személyek felé. Végül Maxim megszakította a szemkontaktust és felsóhajtott. 

- A Semleges terület nagy kiterjedésű, nagyjából... Nyugat egy tizenhatod része. - kezdte lesütött szemmel Maxim, miközben vett két szelet kenyeret. - Nem tartozik egyik királyság alá sem, hanem felügyelet alatt áll. Általában havonta váltjuk, hogy kik felügyelik. Három hónapig szokta Észak és Dél, majd váltja őket újabb három hónapra Kelet és mi. Viszont ennek ellenére is veszélyes hely. 

- Annyira, mint a tengeren való átkelés? - kente meg vajjal a kenyerét Jane.

- Nagyjából. A Semleges terület túl nagy, hogy teljes megfigyelés alatt tartsuk. - pillantott Janere. - Van egy aprócska kikötővárosa, ahol a valamilyen oknál fogva állampolgárságukat elvesztett emberek élnek. Mivel ügyelünk rá, hogy a Semleges területen ugyanúgy menjen az élet és a rendfenntartás, így eszükben sincs lázadozni ellenünk. Nincsenek is annyian, hogy ezt megtegyék. - húzta el a száját. - A kikötőváros után egy több hektárnyi szántóföld, majd erdőség veszi kezdetét, nagyjából egy óra gyalog, loval pedig 20 perc vágta szükséges, hogy elérjünk egy elkerített területre, ami körülbelül... - gondolkodott el.

- 80 hektár. - vette át a szót Alida. - A közepén egy hatalmas palota helyezkedik el, annak az oldalába van építve egy aprócska kaszárnya, illetve néhány méterre attól az istállók. A területen kívül, nagyjából 40 percnyire van egy hatalmas aréna. Ott szokták tartani a királyok közötti párbajokat, illetve... 

- Ott lesz a négy trón fölött való hatalmi párbaj. - értette meg Jane a helyzet felét. - De a ridegségetek oka mi? 

- A palota felépítése. - húzta el a száját Kilyan. - Elődeink úgy építették fel körülbelül 400 éve, hogy képtelenség legyen védeni. A királyi családokat szárnyak szerint osztják szét, azaz Észak az északi szárnyban van, Kelet a keletibe és így tovább. Minden egyes szárny olyan nagy, akár egy rendes palota, ugyanis, maga az egész kóceráj nagyjából.... 40 hektárnyi.

- Az mekkora is... már a 80-nál elvesztem? - vonta össze a szemöldökét Jane.

- A palota sacc per kb. akkora mint egy futball pálya, az amerikai, az egész terület pedig mint egy stadion. - szólalt meg most először Sam. 

- Az szép! - hebegte Jane. - Na igen, folytasd.

- Viszont a tervezők jócskán kicsesztek a családokkal, ugyanis minden külön van a többiektől, a fürdő, a háló, a kis konyha, a nappali, a szalonok, dolgozószobák, könyvtárak, egyetlen egy dolog közös. Az a palota legközepibb pontján helyezkedik el. Az ebédlő. Kényszerítve vagyunk a közös evésre, ősellenségeinkkel, vagy legjobb barátainkkal. - horkantott fel. - Hogy a hierarchia rendszereket elkerüljük egy kerek asztal van betéve középre, akár egy rossz Arthur király kerek asztal lovagjai sztori.

- Szóval azért vagytok kiborulva, mert egy nehezen védhető helyre mentek, ahol napi háromszor minimum találkoztok ellenségeitek arcával az étkezések alatt. - foglalta össze Jane.

- Ja... - húzta el a száját Kill.

- És még nem beszéltünk a kaszárnyáról.... - morogta Maxim. - Négy uralkodó család katonái... egy helyiségben négy asztallal, az igaz... de, amilyen szó párbajok zajlanak ott. - rázta meg a fejét a fiú, mire hosszú fonott copfja a széknek csapódott. - Nincs olyan alkalom, amikor nem halna meg mindegyik oldalon legalább egy katona. 

Jane nem mondott semmit, inkább kihasználta az utolsó nyugis reggeli lehetőségét, mielőtt kitörne a káosz és csendben reggelizett. Alig, hogy befejezték az evést felülről kiabálások harsantak. 

Kilyan felsóhajtott az asztalfőn, felkelt az asztaltól, majd Janehez sétált.

- Ha látni akarod a Semleges terület szépségét, mielőtt megismernéd a rondaságát, azt ajánlom most menj fel a fedélzetre. 

Jane szemöldöke egy pillanatra össze szaladt, majd felállt és a folyosóra irányába indult, onnan pedig fel a fedélzetre. Lassú léptekkel állt meg a korlátnál és bámulta a helyet, amely mindent megváltoztathat a harmadik dimenzió életében. Érezte, hogy Kilyan mellé lép, de nem pillantott rá. 

Volt... valami a helyben, ami megfogta az embert. Már messziről látszódott a kikötőváros világítótornya, ahogy a nyüzsgő élet is, de Jane azonnal észrevette az árnyékos oldalát. Azaz Észak katonáit. 

- Van valami amit nem árt tudnom? - kérdezte.

- Ne bízz senkiben, csak Délben és Nyugatban. Próbálj meg velem, Maximmal, Alidával vagy Sammel maradni. Eduardot és Camillát minden esetben kerüld. 

- Főleg az előbbit. Ugye? - fordult most először a fiú felé.

Kilyan csak biccentett. 

~~~

A kikötést próbálták minél inkább elhúzni. Digory lassú komótos tempóban vezette le a második bárkáról a lovakat, majd ugyanabban a tempóban nyergelte meg őket. 

- Jaj kis Lillám. - paskolta meg Kilyan lovának a fejét. - Nem neked való ez a sok napos hajú út látom a szemeden. Jól van kislány, jól van, semmi baj. Menjünk arrébb? Hm? Lilám, menjünk arrébb?

A ló azonnal megindult előre, elég zavaros tekintettel és meg sem állt a zöld területig, ahol azonnal legelt pár csomó füvet, majd Digory gondosan, kézből megitatta és Lilla szemeiből csak ekkor kezdett eltűnni a zavarodottság.

- Mi baja a lovadnak? - simogatta Villám oldalát Jane.

- Tengeribeteg szegény. - válaszolta Kilyan. - De ő kedvenc lovam... Őt sose hagynám otthon... - sétált Lillához, aki dühösen rányerített. 

- Szerintem rájött, hogy te vagy a hibás. 

- Mindig rájön. Naaa... Lilla! - kérte kedvesen hangon a lovat, de az elfordult tőle. - Lilla. - lépett a fejéhez, mire a ló az arcával ellökte magától Kilyant. A király pedig egy csodálatosat zakózott hátra.

Jane és Maxim hangosan elkezdett nevetni, míg Sam és Alida az orra alatt kuncogott. 

- Kellemetlen dolog a földről feltekinteni az emberekre, nem de felség? - Kilyan hátán azonnal felállt a szőr, ahogy felismerte a hang tulajdonosát. 

- A legjobbakkal is megesik. Nincs igazam Eduard... herceg? - állt fel Kilyan és nyomta meg gúnyosan az utolsó szót, majd pillantott fel a lován ülő szőke hajú fiúra. 

- Ez a Semleges terület. Ne legyen oly harag tartó Nyugat királya. Mert talán rövidebb ideig fog uralkodni, mint tervezi. 

- Ez felség sértés. - jegyezte meg unottan Sam és húzta fel magát a nyeregbe. 

- Az is, hogy a jelenlétemben lóra mersz ülni. - vágta rá a herceg. 

Sam szemeiben düh villant és csak felemelt fővel végig mérte Eduardot.

- Ez a Semleges terület. Ne legyen olyan harag tartó Észak hercege. - vigyorodott el a fiú, mire Alida elmosolyodott a többiekkel együtt. 

- Mért nem a palotában vagy? - kérdezte Kilyan és próbált meg közeledni Lillához. 

- Napok óta rátok várunk, így a Helytartóval jöttem beszélni, hogy kapott e valami hírt Nyugatról, de... találtam pár aranyos kutyulit. - mosolyodott el szélesen.

- Még kell legalább egy óra, hogy kipakoljunk a hajóról, csak utána tudunk elindulni. - szólalt meg Alida és kezdte el kifésülne a lova sörényét.

- Értem. Megmondom a többi uralkodónak. Apám már ég a vágytól, hogy gratulációját kifejezze. - és, hogy lássam, hogy a földbe tipornak... tette hozzá gondolatban Kilyan. - Dél nagyon aggódott érted. 

- Üzend meg nekik sajnálatomat és fejezd ki mélységes üdvözletemet. - mondta semleges hangon Kilyan, miközben halvány mosolyra húzta a szája sarkát, ahogy Lilla végre valahára elkezdett nyitni egy kicsit felé. Az az egy óra nem pakolással fog eltelni, hanem azzal amíg Lilla megbocsájt neki, haragtartó egy paci. 

Eduard biccentett, majd kihátrált a társaságból és vágtázva elindult az erdő felé. 

- Egyszer felakadhatna egy fán. - jegyezte meg Maxim.

- Tizedes. - csattant élesen Kilyan hangja, mire Lilla ijedten hátra lépett. - Emlékeztesselek a te rangodra és Eduardéra?

- Elnézést Felség. - hajolt meg vonakodva Maxim. 

- Nem kellene segítened a kipakolásban?

- Felséged biztonságát előbbre valónak tartom, mint...

- Itt van mellettem a Legfőbb és Jane. - csengett hidegen a hangja. - Menj pakolj ki és gondold át hol és kik között vagy. Itt még a porszemek is eladják az információikat.

Maxim elhúzott szájjal lelépett. 

Jane értette mit miért tesz Kilyan, akárcsak Alida. Ezt Sam nem mondhatta el magról.

- Hogy mi?! - kérdezte a szőkeség.

- Fizetett besúgókkal van tele a Semleges terület. - válaszolta halkan Alida. 

- Oooh. - értette meg Sam, mire gondol a lány.

- Legfőbb. - köszörülte meg a torkát Kilyan. - Megtennéd szokásos sétádat?

Alida elmosolyodott, majd meghajolt a király előtt és eltűnt a tömegben. Jane kérdőn Kilyanra pillantott, de a fiú csak Lillával foglalkozott.

Jane tekintete Alida után siklott. Valami itt nagyon nem tetszik neki...

~~~

Alida a város szívébe vetette magát. Mágiával gondosan elfedte mágusi jelképeit, mint a homlokán és karján díszelgő jeleket. Lassan sétált végig a haltól bűzölgő piacon. De a tekintetével egyetlen egy embert keresett. Kétszer körbejárta a piacot, mire kiszúrta, az alacsony, két vonalból álló bajuszos férfit, aki pár pisztrángot próbált rátukmálni néhány asszonyra. 

A Legfőbb beállt a sorba és szorosan a szemébe húzta a csuklyáját. 

- Tessék csak, tessék csak! Pisztrángot, sügért, keszeget! Kisasszony segíthetek esetleg valamiben? - szúrta ki a fickó Alidát. - Egy szép pisztrángot, friss fogás!

- Még mindig azt hazudja, hogy ezeket az édesvízi halakat a sós tengeri vízből fogja? - tette fel halvány mosollyal a kérdést a Legfőbb.

A kis bajuszos elvigyorodott. 

- Zárva vagyunk! Zárva vagyunk! - hessegette el a többi hallgatózó embert, majd bizalmasan átölelte Alidát és beljebb húzta a halak mögé. - Már vártam mikor jön Legfőbb. A pletykák hamar elérnek ide. 

- Nincs sok időm, úgyhogy igyekeznünk kell. Kilyan király információkért küldött. - suttogta. 

- Sokkal szolgálni nem tudok. Kelet nem kíván fellépni a négy trón koronájáért, Délnek sosem fájt arra a foga, csak a gondot és a bajt látták benne és Vidar koronaherceg még nem töltötte be a 15. életévét, addig pedig nem párbajozhat. Észak sokkal érdekeltebb a dologban. Oscar király megfogja parancsolni a fiának, hogy hívja ki Kilyant. Eduard mosollyal az arcán meg is fogja tenni. 

- És, mit tudsz arról, hogy ha Eduard nyerne? Akkor sem kívánnak fellépni a királyok? 

- Dél királya Flyn, akkor be fog nevezni. Ez bizonyos. - felelte a férfi. - És az is teljesen biztos, hogy a király győz. Dél technikája verhetetlen, hacsak...

- Nem folyamodnak cselhez. - húzta el a száját Alida. - Hallottál erről valamit?

- Ha van is valami. Észak emberei úgy őrzik, mint te Nyugatot. Esélytelen, hogy onnan bármi kijusson. 

- Hm... Még valami?

- Azt rebesgetik Ephyre tárgyalni kíván Kilyannal, illetve, hogy Észak kapcsolatba akar lépni Déllel. - a férfi csalafinta mosollyal az arcán közelebb hajolt a Legfőbbhöz. - Házassági ajánlatot akarnak tenni. Eduard herceg és Halima hercegnő frigyéről akarnak tárgyalásokat intézni. 

- Halima 19 éves, Eduard pedig 18, még van idejük 21 éves korukig, korban pedig jobban illene Nayara Eduardhoz. Nem divat idősebb nőt feleségül venni Északon. 

A férfi gúnyos mosolyra húzta a száját. 

- Az lehet Legfőbb, de Nayara már nem szűz. Észak pedig nem hajlandó olyan lányokat felvenni a soraikba, akik nemileg érintettek. Maguk szeretik betörni a kancáikat.

- Egy ilyen ajánlatot Dél vissza fog utasítani. Flyn jó király. Szerelemből házasodott. A gyermekeit is támogatni fogja ez ügyben. - mondta elsősorban magának. - Nem tudod, hogy Kelet hercegnője mit akar a királytól?

 - Arról nem beszélnek. 

- Értem. - nyúlt bele a zsebébe és nyomott egy erszényi ezüstöt a férfi kezébe. - Ezt az információkért. - majd egy újabb erszényt nyomott a kezébe, abban viszont 10 arany korona volt. - Ezt pedig a hallgatásodért. 

- Lekötelez Legfőbb. 

Alida kilépett a halak mögül és lassan tovább szemlélte az árut, figyelte, hátha valaki követi, majd kisétált a piacról és nagy kerülővel elindult vissza Kilyan felé. 

~~~

Nyugat dél körül érkezett meg a palota külső kertjébe. Janet lenyűgözte a táj szépsége. Mindenhol puha fű terült el, a fák az egekig nyúltak, az út nem volt rendesen kitaposva, olyan ritkán járnak erre az uralkodók, csak a lelapult és kicsit kikopott fű árulkodott arról hol is jártak a hintók és a lovak. A palota is pazarul nézett ki. Mintha négy stílust kevertek volna össze, hogy mind a négy birodalom uralkodója megtalálja benne a hazájára emlékeztető jegyeket.

- Pakoljatok be. - szállt le a lováról Kilyan. - Digory a lovakat vidd be az istállóba és alaposan mosd le őket, majd adj nekik friss vizet és némi szénát és zabot. 

- Igenis felség. - fogta meg Lilla kantárát. 

Jane, Alida, Sam és Maxim is leszállt a nyeregből. Max váltott néhány szót a katonákkal, mire azok elkezdtek bepakolni a nyugati szárnyba. 

- Észak. - szúrta ki a kertben sétáló Capital családot Alida. - Erre jönnek. 

- Jaj ne már... - nyögött fel Kilyan. 

- Vágj jó képet hozzájuk. - váltott át fényűző mosolyára Alida.

- Nem akarok.

- Pedig muszáj lesz. - sétált előre és hajolt meg mélyen Észak uralkodó családja előtt. - Felségek. 

- Legfőbb Bölcs. - üdvözölte széles mosollyal a szőke hajú Oscar király a Legfőbbet. - Örülök, hogy épségben látom.

- Én se mondhatnám el ez másképp. - egyenesedett fel Alida. - Hogy szolgál az egészsége? Nem merítette ki a hosszú utazás a hegyeken át ugye?

- Ez komoly? - suttogta Kilyan mellett Jane. - Nekem sose tett fel még ilyen kérdéseket. 

- Ez a Semleges terület vele a négy királyi családdal. Vagy azt is lehetne rá mondani, hogy az áspis kígyók és a megtévesztő varázstükrök csodálatos birodalma. - gúnyolódott Maxim.

- Maxim. - vetett rá egy lesújtó pillantást Kilyan.

- Elnézést felség. Csendbe maradok. - sütötte le a szemeit a férfi. 

Kilyan is nagy nehezen magára öltötte álca mosolyát és vidáman lépett Oscar király színe elé. 

- Felségek. - biccentett nekik. 

- Áh. Kilyan. Gratulálok királyi címéhez...

- És együtt érzésünket és részvétünket fejezzük ki édesanyja halálával kapcsolatban. - lépett előre egy tejföl szőke hajú,  igézően kék szemű lány. - Üdvözlöm Felség. - pukedlizett a lány.

- Camilla hercegnő. Mint mindig most is öröm látni. Lenyűgözően néz ki ma is. - fogta meg Kilyan a lány kézfejét és nyomott rá egy csókot, mire Jane azt hitte mindjárt kihányja a reggelijét. - Bizonyára Eduard herceg már beszélt a vendégeimről, de azért szeretném bemutatni őket. Ő Sam és a húga, Jane Jackson. A negyedik dimenzióból. 

Camilla széles mosollyal lépett Janehez, aki elhúzott szájjal picit megbillentette a fejét, meghajlást mímelve. 

- Camilla Hanley Capital, Észak hercegnője vagyok. Örülök a találkozásnak, Alida már sokat mesélt rólad Sam. Janet inkább a bátyám emlegette. De... akkor sokkal lenyűgözőbbnek tűnt fel a szemem előtt. Most... - mérte végig Janet farmer nadrágjában és bőr dzsekijében. - Sokkal inkább egy... Nem is tudom minek tudnám leírni. Ha megbocsájtanak ebéd előtt szeretnék még kimenni lovagolni. - hajolt meg a társaság előtt, majd hosszú léptekkel bevonult a palota északi szárnyába.

- Nekünk is van még némi elintézni valónk. Ebédnél találkozunk. - karolt bele a feleségébe a király és távozott. 

Kilyan arcáról azonnal leolvadt a mosoly. 

- Nah. Most, hogy végre nincs körülöttünk a fél világ nyugodtan kimondhatom, amit gondolok. - mérte végig Eduardot. - Tudom, hogy te öletted meg az anyámat és ezért drágán megfogsz fizetni egyszer. 

Sam azon kezdett el agyalni Kilyan melyik pillanatban ugrik neki Eduardnak.

- Nem értem felséged miért mondja ezt. Egész éjszaka a palotában voltam. Ezt több szemtanú is bizonyíthatja. De ha esetleg az ellenkezőjéről tájékoztatta valaki, akkor közlöm önnel, hogy az a személy - siklott a tekintete Alidára. - Legalább annyira bűnös, mint jó magam. Ha pedig egy másikra gondol, aki furcsa viselkedésemről tudna tanúbizonyságát tenni felhívnám figyelmét, hogy a... láthatatlan nyereménye. - Jane szeme azonnal tikkelt egyet, Sam ekkor már inkább a húgától féltette Eduardot... - Eltűnt az este folyamán és beláthatatlan úton-módon a nappaliban került újra elő. 

- Esetleg említést tegyek az alkarodon lévő kis jelről? - szólalt meg élesen Jane. 

- Én pedig hozzam fel azon témát, hogy Kilyan hol és hogy szennyezte be egy 15 éves lány testét? - vigyorodott el Eduard, mire Jane kezében azonnal megjelent a kulcstartója, de Alida gyorsan hátra tolta Janet és belépett elé. - Áh. Legfőbb. - hajolt meg a herceg és nyomott a Legfőbb kézfejére egy üdvözlő csókot.

Sam szemében azonnal gyűlölet izzott. Bele telt három percbe, mire leállította az agyát a különböző kínzási tárgyak megjelenítéséről, amivel fél pillanat alatt kinyírhatta volna Eduardot. Mikor Alida mosolyogva szóba elegyedet Eduardal egyre inkább érezte, hogy elgurul valahova a gyógyszere, pláne az a nyájas mosoly ami az arcán virított... 

Ez így folytatódott körülbelül 5 percig, amikor Alida kiszúrta a távolban Keletet. 

- Bocsánat felség, mint mindig most is kellemes beszélgető társnak bizonyult, de mivel még csak most érkeztünk még szeretnénk a többi királyi családot is üdvözletünkben részesíteni, majd mihamarább lepihenni a kimerítő út miatt. 

- Ez csak természetes Legfőbb Bölcs. - hajolt meg csak a lány előtt, majd elhúzott szájjal végig mérte a díszes társasságot és lelépett. 

- Ez nem felség sértés? - tudakolta makacsul Maxim. 

- Helyzeti előnyben vannak. - mormogta Kilyan. - Különben is. Én kezdeményeztem a sértő hangnemet, jogában áll megtagadni az etikettet, mivel én azt tettem.

- Jobban kell figyelned. - pillantott mosolyogva Kilyanra Alida. - Nem szabad, hogy lássa mit gondolsz. - azzal elindult Kelet királya és hercegnője irányába.

- De jó... előbb az ősellenségem, most meg az őrültek... - forgatta meg a szemeit Kilyan és indult el ő is széles mosollyal az arcán Alida után.

- A görög nevűek a keletiek ugye? - kérdezte gondolkodva Sam, mire Jane csak biccentett. - Vajon ugyanolyan szokásaik vannak, mint amiket mi tartunk a Félvér Táborban, vagy mikor csere programon vagyunk a Római táborban?

- Nem tudom. - vonta meg a vállát Jane, majd pimasz mosoly jelent meg a szája sarkában. - Mi lenne, ha kiderítenénk?

Sam és Jane egymásra vigyorgott, majd rég nem látott összhangban sétáltak a idős királyhoz és lányához. 

- Felségek. - hajolt meg Sam. - Engedjék meg, hogy bemutatkozzam a nevem Sam Jackson. A negyedik dimenzióból jöttem. Ő pedig az ikertestvérem. - karolta át a húgát. - Jane Jackson.

- Szervusztok. Ephyre Délokiész vagyok. - mosolyodott el szélesen a hercegnő. - Ti félistenek vagytok ugye? 

Jane csak döbbenten pislogott. 

- Már bocs. - nézett zavartan a hercegnőre. - De esetleg szörny vagy, hogy az első pillantásól megtudtad mondani?

A lány elnevette magát, majd a füle mögé simította az egyik hajtincsét. 

- Nem. Csak mindent tudok a félistenekről. - felelte. - Édesapám és anyám rengeteget mesélt róluk, milyen dicsők voltak, milyen tetteket vittek véghez itt és a Földön is mielőtt elszakadtunk volna. Sajnálom, hogy már nem járnak közöttünk ilyen héroszok. Mindenese igyekszünk hasonló kiképzéseket tartani a katonáinknak. - mondta tündéri mosollyal az arcán.

- Lányom. - vetett rá egy oldal pillantást a király. - A Birodalmunk és a kincstárunk titkos kódjaid nem akarod elmesélni?

- Elnézést apám. - sütötte le a szemét a lány, de a király csak kedvesen a lányára mosolygott és átkarolta őt. 

- Melyik isten gyermeke lennél a személyiséged alapján? - kérdezte kíváncsiságból Jane, hogy valahova eltudja helyezni őt fejben, mert kinézetre... Fekete haj... kék szemek.... egyértelműen Zeuszos... de túl kedves és udvarias hozzá... mondjuk Hayden is ilyen.

- Jó kérdés... Ha nem veszem figyelembe, hogy tudom kik a törvényes szüleim, akkor valószínűleg Perszephoné, vagy Déméter lánya lennék. Ti pedig... - mérte végig őket.- Hm... Zeusz vér biztos van bennetek. 

- Zeusz, Hádész, Poszeidón és Athéné dédunokái vagyunk. - mondta Sam.

- Váó! - kerekedtek el Ephyre szemei. - Az összes félisten ilyen szereléseket hord a földön?

- Nem. Az Aphrodité bungaló sokkal durvább dolgokat visel... pontosabban nem visel. 

- És a szertartások? 

- Mi van velük? - értetlenkedett Jane.

- Ugyanúgy állat belsőségekből történik a jóslás, vagy növényi magvakból, illetve külön szertartási helyeitek vannak? - érdeklődött kíváncsian a lány.

- Áh. - húzta el a száját Jane. - Ma már annyi állatvédő mániás van a táborokban, a rómaiban és a görögben, hogy belsőségekből már jó ideje nem jósolnak. A görögöknél az orákulum kezében vannak a jóslatok, de van egy nagy könyv is, amibe az összes jóslat benne van, ami csak a világra vonatkozik és valami varázslatos úton módon folyton új jóslat jelenik meg benne. - jutott eszébe Ella a kicsit bolond hárpia. - A rómaiak állat bensőségek helyett játék plüssöket aprít fel és annak a belsőségeiből olvas. 

- Ami a szertartási helyeket illeti. - vette át a szót Sam. - A római táborban külön oltárok vannak. A görögöknél... igazából a fő szertartásbeli hely az étkezőben lévő varásztűz, ahová az ételeink legfinomabb részét kell bedobni, mert az istenek szeretik az illatát... - forgatta meg a végére a szemeit.

- Jaj, azt úgy utálom. - fintorgott Ephyre. - Végre nagy nehezen megtalálom a tökéletes süteményt erre Apám rám szól, hogy áh, áh, azt a tűzbe az isteneknek. De annál jobban csak a kötelező templomlátogatást nem kedvelem.

- A mit?! - kérdezte kórusban a két Jackson.

- Az isteneknek ajándékokat kell vinnünk és áldozatot kell bemutatnunk. Ha kihagyjuk akkor általában egy búza sem terem meg, a tenger háborog, az égből szökőár ömlik... Bepipulnak az istenek.

- Az istenektől évekkel ezelőtt elszakadtunk. - nem bírta ki Kilyan, hogy ne szóljon bele, de ez egyszerűen őrültség. Már elszakadtak, olyan imádni az isteneket, mintha egy halottat akarnánk visszahozni és azt mondani, hogy ő tehet mindenről, mikor a halott az csak halott. Fekszik a föld alatt, nem tehet semmi, mert élet nincs benne és csak bomlik, míg nem lesz más belőle, mint por és hamu. 

- Az lehet. - mosolyodott el szárazan a király. - De Kelet mindig félte az istenek hatalmát és jól tudod Kilyan király miket szenvednek el a szakadás óta a népeink. - siklott a pillantása a Legfőbb homlokán lévő jelre. - Az istenek... elég kárt okoznak itt azóta is és mi úgy hisszük, hogy a templomokban lényük egy része tovább él. 

- Bontsák le a templomokat. - vágta rá Kilyan.

- Hogyne... - csattant élesen Ephyre hangja. - Hogy a népünk még több szenvedésnek legyen kitéve? Nem. - rázta meg a fejét. - A templomok örök időkig állni fognak.

Jane csak elhúzta a száját, ahogy felrémlettek előtte Annabeth szavai. "Az antik görög birodalom... Ahol olyan Héroszok éltek, mint Héraklész, Odüsszeusz, mára mindegyik lakhelye nem több, mint rom." Ezek lesznek egyszer ők is? A Jacksonok? Nagy héroszok, maguk mögött porral, hamuval és romokkal? Majd az agya a templom szóba kapaszkodott. Mintha... valaminek eszébe kellene... Templom... Hm... Majd elvetette a gondolatot.

- A kiképzésről is elkezdtél beszélni. Nálunk jelenleg az a divat, hogy létre van hozva mindenféle csoda dolog, mint a vulkánmászófal, van egy Arénánk, ahol vívás, boksz, nagy ritkán íjászat és mostanában fogathajtó versenyek vannak. - váltott témát Jane.

- Nálunk sziklás mászófal van. Az mókás.... Kivéve, ha eltalál egy szikla... 

- Baro, Indiana Jones-os mászófal! - vigyorodott el Jane.

- Hogy ki? - kérdezte kórusban az összes harmadik dimenzióbeli, mire Jane csak legyintett. 

- Nos ideje távoznunk. - pillantott a lányára a király. 

- Remélem máskor is tudunk beszélgetni, kíváncsi vagyok ennyi idő alatt mennyiben változtak a Földön a szokások. - mosolyodott el szélesen a hercegnő.

- Phf... Rengetegben. - vakarta meg a tarkóját Sam. - De tényleg. - Autók, nuku lovak, repülők, farmer nadrág...

Amint Kelet tisztes távolságba került Kilyan egy sóhaj kíséretében Janék felé fordult. 

- Végre. Már azt hittem sose lesz vége... - mormogta. - Megmondtam, hogy őrültek. Mások nem is lehetnek... - jutott eszébe megint az a templomos dolog, meg a sületlenség, hogy attól függ, hogy van e termés, hogy kedveskedtek e az isteneknek... 

- A Félvér táborban mi is ugyanezeket a szokásokat tartjuk... - szólalt meg óvatosan gúnyos mosollyal az arcán Sam és pillantott a szeme sarkából a húgára, aki ugyanolyan arccal a körmeit piszkálgatta. 

- Tehát, akkor minket is őrültnek tartasz? - sandított a királyra Jane.

- Eh... - vágott egy grimaszt Kill. - Erre szokás azt mondani, hogy előbb gondolkodj aztán beszélj?

- Ha megbocsájt Felség. - vigyorgott Maxim. - Igen.

Kilyan inkább Alida háta mögé hátrált, mert jelenleg a lánytól tartott a legkevésbé, de a távolban hirtelen kiszúrta Flyn királyt és a feleségét Cassandrát. Azonnal széles mosoly jelent meg a száján, a mai napon ez volt a Semleges területen az első valódi mosolya. Hosszú léptekkel szelte át azt a pár méter távolságot.

- Flyn, Cassy! - biccentett nekik vigyorogva. 

- Nyugat királya. - nevetett fel Flyn és rázott kezet Kilyannal. - Most már nem nyafoghatsz nekem gyerekesen, hogy a hátad közepére kívánod a koronádat, anyáddal együtt. 

- Flyn! - csattant fel Kilyan. - Nem is nyafogtam...

- Attól függ minek nevezed azt a másfél órás panasz áradatodat, amit végig kellett hallgatnom. Ha király leszel ezt nem csinálhatod, azt nem csinálhatod. - kezdte gúnyolódva Cassy. - És nem lesz annyi időm kimenni a városba, hogy tiszteletemet tegyem a hölgyek... hogy is mondtad? Szoknyája alatt?

- Cassy.... - nyögött már lassan Kilyan és nem az élvezettől... - Ma mindenki össze esküdött ellenem?!

- Nyugi van. Tudod, hogy csak húzzuk az agyadat. Nekünk is ki jár valami élvezet. - igazgatta a szoknyája redőit a királynő. - Pláne, hogy három napig össze voltunk zárva Északkal és Kelettel. Inkább visszamegyek Apám házába és segítek négy ló és három tehén ellésében, mint hogy még két napig kibírjam ezeket a felfuvalkodott, arrogáns, arisztokratikus barmokat... 

- Drágám... - nézett a feleségére Flyn. - Tudod mit kértem... És nagyon kedvesen is kértem. 

- Bocs. - vonta meg a vállát a királynő. - Parasztnak születtem, csak mert elvettél azért lettem királynő, különben még mindig a szántóföldeken lennék... jaj de szép is volt apád feje, mikor bejelentetted... Irritál ez a szoknya... - engedte el idegesen a ruha darabot. - Lefogom tépni, amit bejutottunk a déli szárnyba...

- Megbeszéltük, hogy csak én téphetem el a ruháidat. - ajándékozta meg egy perverz félmosollyal a feleségét, mire Cassy elnevette magát. 

Jane csak meredten bámulta a Dél királyát és királynéját, majd amikor az agya értelmezte az utolsó mondatot, kitört belőle a nevetés, jó hangosan. 

- Ő kicsoda? - kérdezte kíváncsian Cassy. - És ő mért lehet nadrágban? - meredt a férjére.

- Mert nem királynő. - vágta rá reflexből Flyn és mérte végig ő is Janet. 

- Felségek. - vigyorodott el Kilyan és kapta el Jane kezét, ám Flyn tekintete tovább siklott és megállapodott Samen, aki csak aljasul vigyorgott. 

- Csövi Flyn. - lépett előre és pacsizott össze a királlyal.

- Sam Jackson. - nevetett fel Flyn. - Na már elhiszed, hogy ez a dimenzió nem az álmod?

- Sajnos. 

- Akkor ő a húgod ugye?

- Te lepacsizástál egy királlyal?! - ragadt le itt egy pillanatra Jane. 

- Le ám. Nagyon jó fej, imádom!

Flyn mosolyogva fordult Janehez. 

- Hogy hívnak?

- Jane. Jane Jackson. - intett a két királyi vérnek.

Flyn kérdőn Kilyanra pillantott, szerencsére senki sem szúrta ki a tekintet hátterében lévő szavakat, mindenesetre, azt már Flyn is tudta, hogy Kilyan kit akar a trónra ültetni maga mellé. 

- A gyermekeik? - kérdezte hirtelen Kilyan.

- Oh. Egy pillanat. - fordult hátra. - Halima! Nayara! Vidar!

Jane azonnal kiszúrta a három gyereket, még ha kettő már inkább fiatal felnőttnek is volt mondható. 

- Azt hiszem jobb, ha itt hagyjuk a fiatalokat, hadd viselkedjenek felszabadultan. - karolt bele Cassy a férjébe.

- Jó ötlet. - biccentett Flyn.

- És megszabadulhatok ettől a nyavalyás szoknyától... 

- Vállalom a nemes feladatot. 

- Azt már elsőre gondoltam.  - forgatta a szemeit Cassy.

A három gyerek nem siette el a dolgot. A fiú és az egyik lány leállt félúton, hogy egymást csesztessék, míg a magas vörös ruhás lány hosszú léptekkel haladt el a távozó Flyn és Cassy mellett. 

Jane szemei teljesen elkerekedtek, ahogy végig mérte a hercegnőt. A feltűnő vörös ruha, pont olyan színekben pompázott, mint a vér. A ruha egyszerű volt, egy kis díszítés volt csak a mellén és a derekán, meg az ujjnál. A vállán és a kezén egy halványabb vörös színű fátyol fedte a testét. A haja bonyolultan fel volt tűzve a fejére, de csak pár tincsben. Dísz nem volt benne és semmilyen ékszert nem viselt. Mélybarna kerek szemei kissé távolságtartóak voltak. A kezében egy legyező volt, amivel folyamatosan legyezte magát. 

A lány meghajolt Kilyan előtt. 

- Felség. - mosolyodott el halványan.

- Szervusz Halima. - vigyorodott el Kilyan, majd gyorsan bemutatta Janet.

Halima úgy mérte végig Janet, mintha nem ember lenne, hanem valamilyen mesekönyv, amely mindent elmond az olvasójának. Jane utoljára a nagyanyja előtt érezte magát ennyire... meztelennek. Annabeth szagolta ki mindig ha hazudott mesterien értett hozzá, akárcsak Nico, de míg a férfi pillantása hideg volt, addig Annabethé kutató. De... ez az Halima nem teljesen olyan volt, mint a nagymamája... 

Az arca szikla merev volt, mintha nem is emberi lény, hanem egy szobor állna előtte. Avagy egy valódi hercegnő, akiben megvan a kellő tartás, fegyelem, szigor és kötelességtudat.

- Hm... - döntötte kicsit oldalra a fejét a lány. - Sam leírásai alapján... Nem ilyennek képzeltelek el, de... azt el kell ismernem, hogy a pletykák amiket Eduard terjeszt Kilyan. - pillantott a fiúra. - Meglehetősen valós alapúak a lány csendességét illetően. Kíváncsi vagyok, hogy miután felméri a terepet... mennyire harap.

Kilyan elvigyorodott, még Jane arcán is megjelent egy ferde elismerő mosoly.

- Eduard még nem tapasztalta a harapását, de Maxim sokat tudna mesélni róla. - mondta a király.

- Oh. Azt meghiszem hercegnő. Egy csapatként kaszálta le az embereimet. - helyeselt Max.

- Valahogy sejtettem. - mosolyodott el alig észrevehetően Halima. - Kilyan majd beszélnünk kellene...

- Nocsak! Kit fújt ide a Nyugati szél!

Halima hatalmasat sóhajtott, majd hátrapillantott és farkas szemet nézett a két hercegnő.

Jane azonnal megsejtette, hogy ki lehet ez a lány és cseppet sem tetszett neki amit lát. A lány sötétbarna, majdnem fekete haja oldalt két hajcsattal fel volt tűzve, de különben hosszú hullámosa haja a vállára omlott. Világos kék ruhát viselt, amely úgyannyira volt dísztelen mint a nővéréé, leszámítva, hogy az övén liliomokat is felehetett fedezni. 

Mögötte szorosan egy unott arcú kisfiú cammogott. A lovagló nadrágja zsebébe dugott kezekkel. 

Kilyan Jane mellett olyan szélesen elmosolyodott, hogy Jane most már teljesen biztos volt benne, hogy ki ez a csaj.

- Jane. - sóhajtotta Halima. - Engedd meg, hogy bemutassam a kisöcsémet Vidart és a húgomat... 

- Nayara Huang, Dél ifjabb hercegnője. - mosolyodott el szélesen a kék ruhás.

- Szervusz Nayara. - vigyorgott a Legfőbb és toporzékolt egy helyben.

- Legfőbb! - kapta el a lány kezét és húzta magához egy ölelésre. 

A két lány hosszan megölelte egymást egészen addig, amíg Nayara ki nem szúrta a Jane mellett szobrozó Kilyant, aki még mindig vigyorgott. Gyorsan rákacsintott a srác, majd elhúzódott Alidától.

- Vidaaar. - hajolt le a fiúhoz kíváncsian Alida.

- Hagyjál! - vágta rá a srác, mire Halima azonnal megszólalt.

- Kamasz, mint a húgom...

- Mert te nem vagy az... - forgatta meg a szemeit a lány. - Maxim! Gyere ide kis copfos!

- Hányszor mondjam, hogy ne csesztess a hajammal?!

- Azt mondtam gyere ide!

- Bocs, úgy értettem takarodj. - pislogott ártatlanul, majd elmosolyodott és egy gyors csókot nyomott a lány kézfejére.

- Kit látnak szemeim. - siklott tovább Nayara pillantása. - Sammy fiú.

Sam arcára csalafinta mosoly ült ki. 

- Rég láttalak aljas kis hercegnő. - ölelte meg a lányt.

Jane szemöldöke a magasba szaladt. Cseppet sem olyan ez a lány, mint egy hercegnő...

Amint elengedte Samet, a hercegnő tekintete megállapodott Kilyanon. Halvány mosoly ült a szája sarkában, a szeme fátyolosan csillogott. Egyszerre léptek egymáshoz és ölelték át a másikat. Kilyan szorosan magához húzta a hercegnőt, sokkal szorosabban, mint az illendő lett volna, ezt már Halima arcáról is letudta olvasni. Nayara a király vállára hajtotta a fejét és gyengéden hozzábújt. Kilyan úgy helyezkedett, hogy a lány füle és az ő szája egy vonalban legyenek. Utóbbi Jane figyelmét sem kerülte el és a reggeli emlékek hatására inkább másfele nézett. 

- Mikor is láttalak utoljára? - suttogta a lány fülébe Kilyan.

- Hm... Azt hiszem egy éve, mikor elkísérted anyádat a kereskedelem meghosszabbítására. 

- Jó rég volt. - húzta el a száját a király. - Örülök, hogy itt vagy.

- Én is örülök. - húzódott el Kilyantól. - Hiányzott az idióta képed. - kacsintott rá a fiúra, majd mosolyogva Janehez lépett és kíváncsi mosollyal az arcán végig mérte. - Szóval ő a húgod. - pillantott Samre. - Sokat hallottam rólad. 

- Remélem csupa rosszat. - erőltetett gúnyos mosolyt az arcára Jane.

- Zeusz dédunokájáról?! Ha jót hallanék megdöbbennék. - vigyorodott el. Volt valami a tekintetében és a vigyorában, amitől Janeben rokonszenvet ébresztett. - Halimával ellentétben én pontosan ilyennek képzeltelek. Harapd le helyettem is a fejét, úgy se használja. - bökött a fejével Kilyanra.

Jane azonnal elvigyorodott. 

- Ugyan. - kezdte mézes-mázas hangon. -  Ha a feje a helyén van a cuki arcával még nyeregben maradhat. De ha azt elveszíti... 

- Ugyan. - nyomta meg gúnyosan a szót a hercegnő. - Van szerszáma. Annyi elég. 

- Azért látni is kéne, hogy használja nem gondolod?

- Arra van a lyuk érzék. Nehogy már arról is a csaj gondoskodjon.

- Nayara! - csattant éles ostorként Halima hangja. 

- Igen nővérkém? - pislogott ártatlanul Nayara.

- Ez tiszteletlenség.

- Még pedig mesterfokon. - kacsintott Janere, majd mint aki jól végezte dolgát Kilyan felé fordult. A gúny és az ártatlanság teljesen eltűnt az arcáról. - Jól telt az utatok? - indult el a palota irányába, mire az egész társaság megindult.

- Meglehetősen jól. Élmény dús volt. Mond csak... mond neked valamit a Holly Mitchel név? - kérdezte Kilyan, miközben egyre közelebb értek a Déli szárnyhoz. A palota falát meleg színek fedték, főleg a piros és a narancssárga volt a domináns. 

- Holly? Meglehet. Miért?

- Összefutottunk vele.

- Oh. Akkor az Elveszettek szigetein jártatok. - mosolyodott el halványan Halima. 

- Igen.

Nayara hirtelen lefékezett közvetlenül a palota bejáratánál és az egyik katonát bámulta, aki az ő birodalmi jelzésükben volt. 

- Nővérem. - mondta.

Halima odakapta a fejét. A lány szemei sötéten felvillantak. 

- Nekem ez nem tetszik... Hé! Te! - kiáltotta el magát, mire a katona hozzá sietett.

A déliek szeme abban a pillanatban elkerekedett, hogy felismerték a férfi arcát, mert ő Dél hírnöke volt. És ha ő itt van... az semmi jót nem jelent...

- Beszéljen, mi történt?

- Felségek... A fővárosban... - hebegte a férfi.

- Nyögje már ki. - forgatta meg a szemeit Nayara. 

Halima csak egy szúrós pillantásra méltatta a testvérét. 

- A rabló banda megint felütötte fejét. Fosztogatást tartanak a piacon. Az ott maradt katonák megpróbáltak tenni valamit, de többségüket elfogták, vagy megölték. 

Halima arca elsápadt, míg Nayara egy ízlésese káromkodott. 

- Sietnünk kell! - éledt fel hirtelen Vidar. - Kihasználták, hogy a királyi család a katonák nagy részével a Semleges területen vannak, ha eljutnak a palotáig onnantól kezdve körül fogják magukat bástyázni. 

Nayara hirtelen megfogta a szoknyája alját és egészen a combjáig felhúzta. Maxim szeme tikkelt egyet, míg Kilyan kicsit oldalra döntött fejjel kezdte el megszemlélni a lány hosszú, izmos, fehér combjait. 

- HÚGOM! - csikorgatta a fogait Halima. - 12 éves korodban ez még elment, na de 17 évesen mégis mit képzelsz magadról, hogy... 

- Kussolj! - förmedt a testvérére a hercegnő, aki addig gyűrögette és húzogatta a szoknyát, amíg a csípőcsontja ki nem villant. 

- Jaj már megint kezdődik. - mormogta Maxim.

- Mondtam már, hogy még mindig imádom, hogy egy csepp illemtudás sem szorult beléd? - bámulta meg Nayarát még jobban Kilyan és még egy perverz vigyor is megjelent a szája sarkában.

- Ha bizonyítékot akarsz... - pillantott a hercegnő Kilyanra. - Tudod hol a szobám. - csillantak fel gúnyosan a szemei, majd a szoknya anyagot áthajította a válla felett és gondosan elkezdte elrendezni elől az anyagot, majd fokozatosan engedte egyre lejjebb és lejjebb a ruhát, míg egy térdig érő nadrággá alakította át. A maradék anyagot a derekára kötötte.

Nayara megpördült és a szájába tette az ujjait és egy éleset füttyentett, olyan éleset, hogy Sam füle két percen keresztül csak sípolt. 

- Ezt hívják kocsis stílusnak. - jegyezte meg elhúzott szájjal Halima.

- Vidar készülj. - hagyta figyelmen kívül a nővérét Nayara.

Jane nem látta, ahogy 8 ló kivágtat az istállóból. Ő leragadt annál a mondatnál "hogy ha bizonyítékot akarsz, tudod hol a szobám". Ha Kilyan... bemeri tenni hozzá a lábát... Öntudatlanul is ökölbe szorította a kézfejét. Az biztos, hogy a következő edzésükön gondoskodik róla, hogy Kilyan jó pár napig ne tudjon lábra állni. 

Villám szakította ki a gondolatmenetéből, amikor végig nyalta a pofáját. 

- Hé! - méltatlankodott Jane. - Szia. - kapta el a kantárát. 

A pillantása Nayarára siklott, aki azonnal felhúzta magát a lova hátára, a másikra Vidar ült fel. Jane szemei elkerekedtek, ahogy megpillantotta a fiú lován lévő fegyvereket. Tőrök, kések, egy balta... 

- Halima? - nézett várakozóan a testvérére a hercegnő.

- Menjetek csak, majd utánatok megyek. Én inkább átöltözöm mielőtt miattatok tönkre teszem a kedvenc ruhámat. - vonult be a palotába.

- Sznob... - mormogta Nayara, majd várakozóan Kilyanra és a többiekre nézett. - Ti meg mire vártok még? Nyeregbe!

A banda azonnal felhúzta magát a nyeregbe, de addigra Vidar és Nayara már a nyereg közé csapott. Mint a fegyvercsövéből a golyó olyan gyorsan vették az irányt Dél irányába, valósággal repültek. 

- Milyen lovaik vannak ezeknek?! - hitetlenkedett Jane.

- Musztáng és telivér keverékek. - vágta rá Kilyan. - Csata lovaknak vannak kiképezve. 

- Azaz gyorsak és makacsak. - segítette ki a királyt Max.

Nayarat és Vidart képtelenség volt beérni, még Villám vadsága és versenyszelleme sem tudta felvenni velük a versenyt. Janenek kicsit olyan érzése volt, ahogy a két déli uralkodót figyelte, mintha a lovaik tudnák, hogy mi folyik a fővárosban és, hogy minden perc számít. De Janenek nem volt több ideje a lovasokra figyelni, a hegyek olyan hirtelen tűntek fel, mint a Sam képzelete által teremtett dolgok. 

Egy hágón vágtak át, ahol jó pár állomásozó katona toporgott egyik lábáról a másikra állva. Mindegyikük arca felderült, amikor meglátták Nayarat és Vidart. 

- A király? - kérdezte az egyik, mire Nayara lelassított, de csak éppen annyira, hogy Kilyanék beérjék. 

- Halima vagy a hírnök értesítette őket, max 20 perc és itt lesznek. - mondta a hercegnő. 

- Nayara, Vidar. - hagyta figyelmen kívül a katona, hogy Nyugat királya is jelen van, sőt a Legfőbb Bölcset is, illetve, hogy letegezte tulajdon koronahercegét és hercegnőjét. - Legyetek óvatosak. 

- Figyelje a várost, ha valakik erre menekülnek gondoskodjon róluk Adam. Annak megfelelően, hogy ellenségek vagy barátok. - mondta higgadtan, ám koronahercegi hangján Vidar.

- Parancsára Fenség.

Nayara hátra pillantott a nyugati kis csapatra, majd biccentett nekik és újra vágtába kezdett.

Jane arcára meglepettség ült ki, amint kijutottak a hágóból. Ha a bent állomásozó katonák nem jelentettek volna elég bizonyítékot, most tuti biztosan rájött, hogy Délen van. Amerre csak pillantott szikrázó napsütéstől csillogtak a több hektárnyi szántóföldek. Egy két helyen kisebb patakocska folyt, de inkább mesterségesen létrehozottaknak tippelte, mint valódiaknak. A távolban, olyan 20 perc vágtányira pedig egy magas, kék, narancssárga épület csillogott. Maga körül kőből épült fallal. 

A két déli nem állt meg Janel ellentétben csodálkozni, hanem a város felé vágtáztak. Janet egyre jobban átjárta a csodálat, ahogy közeledtek a kastély felé, viszont amikor megpillantotta a kitört kapukat a jókedve eltűnt.

Nayara éleset káromkodott az orra alatt és átvágtázott a kapuk maradványain, fokozatosan lassítottak le. Az emberek a házakból pakoltak ki mindent. Az egyszerű emberek főleg serpenyőkkel a hátukra csatolva idegeskedtek, míg az asszonyok edényekben vizet forraltak. Nayara a távolban kiszúrta a péket, aki a sütő lapáttal járkált a kezében és néha egy-két feketébe öltözött férfit lecsapott vele, azaz a banditákat. 

- Miattatok elrontottam a lepényeimet! - csapott le újból kegyetlenül a fél ájult férfira. 

A férfinek ugyanolyan vágott szeme volt, mint Vidarnak, ám neki sötétvörös haja volt a királyi családdal ellentétben.

- Hajrá Duke bácsi! - kiáltotta vigyorogva Vidar. 

- Na végre! - fordult hátra a pék és sétált Vidarhoz a fenyegető lapáttal a kezében, amit most Vidar felé emelt. - Mi tartott eddig, mi?! Ha visszajöttök egy hétig nem esztek az én finom süteményeimből! 

- Duke bácsi... Ez nem ér! Okolja a hírnököt és ne az én gyomromat büntesse, hanem az övét! - háborodott fel a kis srác. 

- Túl sok a duma. - húzta el a száját Nayara. - Mi történt? 

- Egy órája törték be a kaput, de a fő balhé a piactól nem messze a katonák támaszpontján kezdődött, felgyújtottak valamit. Ennek örömére két felé szakadtak a katonák ezt kihasználták és betörték a kaput. Végig fosztogatták a fő utat. Bejöttek a pékségemben is és elakarták vinni a drága lisztemet! - mordult fel az orra alatt. - De a kovács neje résen volt. Szépet sózott a forró vas rúddal a fickó seggére. - nevetett fel.

- Majd később tárgyalja ki a vicces dolgokat. - mosolyodott el halványan Nayara. - Most merre vannak?

- A piacon. A kincstár felé haladnak. Hercegnő... - pillantotta meg a lány meztelen combját. - Megmondtam, hogy szamár tejben kéne fürödnie, akkor eltűnnének ezek a ronda hegek. Egyszer férjhez kell mennie!

- Majd olyan férjet keresek, aki hagy élni. Köszönjük Duke bácsi, apám, anyám és a nővérem 20 percen belül itt lesznek a segítséggel. GYÍA! - vágtatott tovább a lány. 

- Gyors a csaj... - álmélkodott Jane.

- Idegesítően... - mormogta Maxim. - Duke bácsi... ugye mi kapunk sütit?

- Maxim! Örülök, hogy látlak, de most nyomás!

Nayara félúton felvette az öccsével a szemkontaktust és biccentett neki. A 13 éves srác arcára ravasz mosoly ült ki, ahogy kicsit lemaradt a nővérétől. Az emberek ujjongva vették észre a két henciget.

Nayara a lova füléhez hajolt és suttogott valamit a fülébe, majd hirtelen elrugaszkodott és a lábai a nyergen landoltak. A ló hátán egyensúlyozva, még mindig guggolva szemlélte a távolban lévő piacot azonnal kiszúrta a rablókat, majd megpillantotta a vezérkendőset. Elvigyorodott. A kezével a hátához nyúlt, de ott nem volt semmi. Ijedten hátra pillantott. 

- Ezért utálom a női ruhákat. Vidar! Fegyvert! - pillantott az öccsére. 

A kis srác egy tőrt nyomott a kezébe, mire Nayara elengedte a kantárt és felállt a nyeregben. 

- Állj! - kiáltotta Vidar és a nyugatiakkal együtt lassítani kezdet, majd leugrott a nyeregből és azzal a lendülettel két rablót mellkason rúgott. 

- Azta! - hökkent meg Jane.

Nayara tovább lovagolt bele az emberek sűrűjébe, akik utat nyitottak előtte. 

- A hercegnő! - szúrta ki valamelyik rabló. - Vezér!

- Támadják meg! - mondta valamelyik másik, de a nép gondoskodott róla, hogy ne érjenek a lány nyomába. 

A ló hirtelen lefékezett, mire Nayara elrugaszkodott, három rabló fején nemes egyszerűséggel átugrált, majd megpördült a levegőben és a piac egyik eladósátorának leplére zuhant, ami kereken nyolc rablóra zuhant rá. 

A vezért annyiból lehetett megkülönböztetni a többi rablótól, hogy a feje tetején nem fekete volt a kendője a többiekkel ellentétben, hanem vörös. 

- Nektek nem szabadna itt lennetek! - nézte elkerekedett szemekkel a hercegnőt, aki elegáns léptekkel elhagyta a sátort képző vásznat.

- Meglepi! - vigyorodott le és támadt rá azonnal a férfira. 

A férfi azonnal összecsapott egy szablyával a lánnyal.

Vidar aggodalmas pillantásokkal nézett a nővére irányába, majd lekapta a lováról a cuccait. Hihetetlen sebességgel szúrta az öveibe és csak utána támadt rá az útjába kerülő rablókra. 

Maxim feldobott Kilyannak egy íjat és Kilyan közelében maradva kezdte el aprítani az embereket. Jane is leszállt a nyeregből és elővette a kulcstartóját. Valamiért egyből 6 rabló indult meg felé, de Sam a képességének köszönhetően azonnal elkezdett nindzsákat teremteni a húga körül, amelyek igyekeztek segíteni nekik. Alida mágiával tisztította az utat a hercegnő felé. 

Vidar folyamatosan nyomon követte a nővére mozdulatait, majd lassan megrázta a fejét, miközben két rablót mozgás képtelenné tett. 

- Megint feltűnést kelt... - mormogta, de Maxim balszerencséjére meghallotta. 

- Megint? Valahogy ezen nem vagyok meglepődve.

- Logikátlanul beveti magát a küzdelembe, mérlegelés nélkül.

- Biztos, hogy 13 éves vagy?! - érdeklődött Jane, de kár volt megszólalnia, mert egy csomó rabló támadt rá abban a minutumban. 

Vidar próbált előre törni, Alida igyekezett segíteni neki és mágiával tisztította a kis srác előtt az utat, de Nayara és a vezér folyamatosan eltűnt a látókörzetükből. 

- Fenébe már! - káromkodta el magát Vidar és szúrta a tegezébe a fegyvert, majd elkezdett futni.

- A jó öreg déli technika. - húzta mosolyra a száját Kilyan.

Vidar az egyik lábával a rabló combjára lépett, míg a másiknak a vállára, majd felrugaszkodott a levegőbe és mindkettőt fejbe rúgta, így azok kábultan a földre estek. A fiú viszont nem a földön landolt, hanem a többi rabló fején és azokon keresztül kezdett el a testvére felé rohanni, akárcsak az előbb Nayara tette. 

Jane szája tátva maradt a döbbenettől. A fiú nem jutott el a testvéréhez, mert valaki elkapta a bokáját, de a srác nemes egyszerűséggel orrba rúgta az illetőt, majd amikor egyszerre 10 rabló vette körbe karddal a kezükben csak elvigyorodott és várt. A rablók egyszerre támadtak rá. Vidar arrébb siklott a pengék útjából és mit sem törődve azzal mennyire élesek is azok a fegyverek, két tenyere közé fogta az egyik pengét és maga felé rántotta. A rabló tehetetlenül zuhant be a pengék közé a körbe és a helyén pedig véres tenyérrel Vidar állt. Egy halvány mosolyt eresztett a maga mellett szobrozó hökkent rablóra, majd a könyökével torkon vágta. A fickó levegő után kapkodva esett hátra. 

- Ez a srác... meg a csaj... - hitetlenkedett Jane és pillantott Kilyanra. - Örülhetsz, hogy a barátaid. 

- Örülök is! Csalással se nyerhetnék, csak ha álmukban megölik őket!

Vidarnak ki se kellett vonnia a kardját, hiába volt nála egy fegyvertárnyi kés és tőr, mindegyiket elintézte a puszta két kezével, de mire Nayarához ért... a testvére már nem volt ott. A fiú kétségbeesetten körbe pillantott. 

- NAYARA! - kiáltotta el magát, de válasz nem érkezett, viszont a rablók (már amelyik még élt, vagy ébren volt) fokozatosan elkezdtek visszavonulni. - Nem stimmel valami... Nagyon nem stimmel valami. - mormogta a fiú. 

Zajok szűrődtek a kapu felől, majd katonák ömlöttek be a piacra, az élükön a királlyal és a királynéval. 

Jane érdekesség képen nem azt szúrta ki legelőször, hogy a királyné lovagló nadrágban van, hanem hogy fegyvert tart a kezében. A legtöbb rabló felhúzta a nyúlcipőt de akadtak olyanok is akik visszatámadtak. 

- Vidar! - szúrta ki a fiát Flyn. - Hol van Nayara?

- Nem tudom! Pár perce még itt volt, de szem elől tévesztettem! - válaszolta a fiú.

- És Halima?

- Hogy.... - akadt meg a fiú. - Őt nem láttam. 

Flyn csak éles csattanást látott maga előtt, majd ijedten meredt a feleségére, aki közvetlenül előtte állt kivont karddal, összecsapva egy rablóval.

- Értékelem, hogy ennyire aggódsz a lányainkért, Drágám. De talán a magad épségével is kéne foglalkoznod. - mosolygott a férjére Cassy.

- Meglehet. - helyeselt dél királya, míg kivonta a kardját és egy hosszú vágást ejtett a rabló mellkasán.

- És a buli részét megtartja magának. - húzta el a száját a királynő és szálltak be ők is a csatába.

~~~

Nayara a sikátorokon keresztül futott a vezér után. Jól tudta mit terveznek, az egyik vészkijáraton át akarnak kijutni a városból és délkelet felé menekülni a folyó felé, ahol valahol a főhadiszállásuk van, csak azt nem tudják pontosan, hogy hol...

Az adrenalin dübörgött a szervezetében, ahogy egyre közelebb és közelebb sikerült érnie a vezérhez. A tört szorosan maga mellett tartotta, hogy még véletlenül se csapjon zajt valamelyik ház falával.

A rabló hirtelen lelassított, lehúzta a csuklyáját az arcáról, mire több rabló lépett hozzá. Nayara csak behúzódott a sötét, rejtekhelyet biztosító sikátorba. Ha elkapná a vezért és jó néhány emberét, akkor kínvallatások után végre megtalálnák a főhadiszállást és visszaszolgáltathatná az ellopott érték tárgyakat az embereknek... és remélhetőleg nem adták még el a hajadon lányokat és kisgyermekeket másoknak, mondjuk Északnak, akik csak leviszik őket a bányába ingyen munkásnak. 

El kell fognia. Valahogy. Muszáj.

A szeme sarkából mozgást észlelt, ám mire megmozdult már ki is csavarta egy erős kész a karjából a fegyvert és melléig érő kibontott hajába markolt. A tarkója és a fejbőre teljesen megfeszült, ahogy a férfi magához rántotta a hajánál fogva.

- AÚ! - kiáltott fel, majd egy pengét érzett meg a torkánál. 

- Vezér! - kiáltotta a férfi mögüle. - Flyn király mennyit fizethet a lányáért? 

A vezér vigyorogva pillantott az emberére és a hercegnőre. A szemében vad éhség izzott és még valami, elégtétel. Nayara azonnal tudta, hogy ha ezeknek a kezére kerül, rajta fognak leverni mindent, amit Flyn megpróbált ellenük fordítani.

- Tekintettel rá, hogy a szüzessége már nem kelhet el, nem ér túl sokat. - méregette úgy Nayarat, mintha nem hercegnő, nő, vagy lány lenne, hanem levágásra ítélt disznó. Ezért utálta a hercegnő, hogy lánynak született, ha férfi lenne nem kapna annyi célzást, hogy hercegnő létére, hogy veszthette el legbecsesebb értéket, amúgy is... Ki az a barom, aki azt hiszi csak a szexuális tisztaság lehet a legnagyobb érték?! - De... Még így is szép summa ütheti a markunkat.

Nayara megpróbálta kicsavarni a férfi mellkasa és saját háta közül a kezét, de a kard erre csak élesebben feszült a torkához.

- És ha az csak egy pletyka? - vonta fel a szemöldökét a fogva tartó férfi.

- Majd a főhadiszálláson kiderítjük, mint rejteget az ifjabb hercegnő. - érintette meg az egyik katona a lány  kikandikáló combjait, mire a lány a mögötte lévő férfinak nyomta a testét és a nyúlkáló férfit ágyékon rúgta. - Cafka...

A vezér azonnal felpofozta Nayarát. A hercegnő ajkából vér buggyant fel, de amikor visszanézett a vezérre csak a véres-nyálas keveréket az arcába köpte. 

A vezér méltóságteljesen letörölte a folyadékot az arcáról, míg a fogva tartó teljesen hátrafeszítette Nayara fejét, annyira, hogy a lány nyakán az izmok sajogni kezdtek a kényszeredett mozdulattól. A főnök felhúzta a földön lévő ágyékon rúgott katonáját és megveregette a vállát. 

- Kárpótlásul ha a főhadiszállásra érünk a hercegnőt kikötöztetem egy szobába. Azt csinálsz majd vele amit akarsz. - mondta.

- És még, hogy én vagyok cafka. - mormogta Nayara, de hiába mondta magabiztosan a fogva tartója tudta, hogy a hercegnő retteg, hisz a mondat hallatán remegni kezdett a félelemtől a teste. 

- Fogja be hercegnő. - mondta higgadtan a vezér. - Indulás. - húzta az arcába a csuklyáját, ám amint felpillantottak megtorpantak.

Az utca végében egy lány állt, ugyanúgy nadrágot viselt, mint a királynő, ám ő átlagos póló helyett, egy kínai stílusú kimonó szerűséget viselt, amelyeknek olyan hosszú volt az ujja, mintha denevér szárnyak lennének. A haja kiengedve omlott a vállára és egészen a derekáig ért, egyes egyedül a szeme előtt volt eltűzve. A kezében csak egy legyező volt, fegyver sehol.

A vezér arcára széles mosoly húzódott, ahogy felismerte Halima hercegnőt.

- Két hercegnő egy nap. Busás pénz vár bennünket barátaim. - pillantott rablócimboráira.

- És ha a hírek helytállóak, ő drágább is, mint Nayara, a szüzességén még nem esett csorba. - kontrázott rá az egyik rabló.

Halima megvetően végig mérte a rablókat, majd elhúzta a száját. 

- Nem mondták még maguknak, hogy a modor mutatja meg honnan jöttünk? - kérdezte kristálytiszta, határozott hangon. Egyáltalán nem félt.

A rablók csak kinevették.

- Nem értem uraim mi ezen olyan nevetni való. Egy ifjú hölgy nyakának fegyvert nyomni, miközben az láthatóan fegyvertelen... Már a hajadonsága miatt is tisztességtelenség.

A vezér elnyomott egy ásítást. 

- Nagy szavak ezek, magunkfajta egyszerű rablóknak. Mondok egy sokkal egyszerűbbet és érthetőbbet: Elfogni.

Halima szemöldöke elegáns ívben felemelkedett, végig mérte a felé induló rablókat, majd az időközbe megérkezetteket is akik a sikátorokból közeledtek felé. A düh megfeszült az erei alatt.

- MEGÁLLNI! - kiáltotta vérben forgó szemekkel, de a tartása továbbra is hercegnői volt, háta egyenes, karjai kecsesek. - Dél hercegnője áll előttetek! Egyetlen egy intésembe kerül és holtan estek össze! Ha nem engeditek el a húgomat megjárjátok.

A vezér kérdőn körbe pillantott.

- Mire vártok még? - kérdezte. - Fogjátok el.

Halima mélyen felsóhajtott. 

- Sose tanulnak a modorból. - rázta meg hitetlenkedve a fejét. 

A hercegnő szétnyitotta a legyezőjét, majd suhintott egyet vele, mire az

 első sor rabló gárda holtan zuhant a földre. A mellkasukból pengék álltak ki.

- Megmondtam uram. - villantak fel a szemei.

Újabbat suhintott, mire a pengék ismét kirepültek a legyezőjéből és a második sor rabló gárdát is elintézték. A maradék néhány rabló annyira megdöbbent, hogy Nayara hirtelen eltolta magától a pengét és kicsavarta a férfi kezéből a fegyvert, aki fájdalmában felkiáltott. A penge csörömpölve a földre esett, Nayara hajhagymái pedig végre fellélegezhettek. Az ifjabb hercegnő azonnal megpördült és tökön rúgta a férfit, majd amikor az fájdalmában össze görnyedt puszta kézzel behúzott neki egyet. Az orra hangos reccsenéssel nyilvánította ki, hogy eltört.

Halima kezében a semmiből megjelent egy kard. Nayara szemei azonnal felcsillantak, ahogy felismerte kedvenc zafírberakásos fegyverét, a Gyász Hozót. 

- Húgi! - mondta Halima és hajította a levegőbe a fegyvert. 

Nayara azonnal elkapta a pengét, majd fél hídba dőlt és megpörgette maga fölött, mire négy felé igyekvő rabló feje zuhant a földre, majd azt követte a testük is. A köveket vér szennyezte be. A két hercegnő addig tizedelte a rablókat, amíg a pengéik nem szegeződtek a vezér és perverz barátja torkának. 

- Neveket. - mondta higgadtan Halima.

- Francokat. 

- Az első szülött kérdezett valamit. - vigyorodott el gúnyosan Nayara. - A neveiket kérte. 

A vezér ajka megrándult. 

- Matias Navian. - mormogta a vezér.

- Jeremy Razer... - válaszolta végül a perverz fickó.

- Köszönjük az együttműködést. - mosolyodott el halványan Halima, majd megnyomott egy gombot a legyezőjén, mire kötelek kerültek a pengék helyére és kezdték el behálózni a két férfit. 

- Összeszedem a fogva tartómat, úgy telibe találtam az orrát, hogy szerintem beájult. - erősítette a Gyász Hozót a hátára Nayara. 

- Ha nem érkeztem volna időben most nagy bajban lennél húgom ugye tudod?! - fegyverezte le teljesen a két rablót. 

- De időben érkeztél. - forgatta meg a szemeit Nayara.

- Mit hittél?! - csattant fel hirtelen Halima. - Hogy majd a vezér után eredsz és egy csettintésre elfogod?!

- És ha igen? Én legalább csináltam valamit, nem csak elvonultam átöltözni...

- Csináltál? Oh. Igen. Csináltál. Hasztalanul veszélybe sodortad magadat, Vidart, Kilyant, a Legfőbbet, Maximot, Samet és Janet! Mikor apámnak elmondta kisebb szívrohamot kapott. 

- De itt voltál, hogy megments, tedd túl magad rajta. - kötözte meg a biztonság kedvért az ájult fickót.

- Nem fogom, mert nem vagy tisztába a tetteid súlyával! Hercegnő vagy! Nem vetheted bele magad mindenféle veszélybe! A néped élete múlik rajtad!

- Mert nem a népem miatt vágtáztam fejvesztve ide, mi?! - kiáltotta el magát Nayara és érezte, ahogy a hátán lévő kard, egyre inkább bizsergeti a testét azt suttogva, hogy fogja rá a nővérére.

- A néped, mire ment volna vele, ha ezek elvisznek?! - próbálta lenyugtatni magát Halima. - Elárulnád nekem? 

- De nem hurcoltak el mert itt voltál!

- És ha nem lettem volna? Ha egyszer nem leszek? 19 éves vagyok húgom! Két éven belül férjhez kell mennem, akkor pedig el kell hagynom a palotát és nem leszek többé a nyakadon, hogy minden kis hülyeségedből kimentselek. 

- Már alig várom. - vágta rá a lány.

- ELÉG LEGYEN!

A két hercegnő azonnal a sikátorra kapta a fejét, ahonnan az apjuk lépett elő. 

- Két ilyen lányt... - rázta meg a fejét. - Sose láttalak még titeket ennyire összedolgozni. Teljesen elöntött a büszkeség, hogy a két lányom végre képes együtt tenni valamit a népéért, erre nem elrontjátok?! - fújtatott egyet. - Halima ügyes vagy, amiért megmentetted a húgod és elfogtad őket. Nayara ügyes vagy, amiért elfogtad őket, de máskor légy óvatosabb és ne csak a saját félelmed, vagy benső vágyad vezessen a küzdelem során. - mondta tárgyilagosan a király, majd hátra pillantott a katonáira. - Vigyétek őket a palota börtönébe, még ma este sort kerítünk a kihallgatásukra. 

Cassy szorosan a férje mellett állt és mosolyogva rákacsintott a lányaira. Halima látszólag észre se vette, de egy halvány biccentéssel megköszönte az anyja furcsa elismerését, míg Nayara csak elvigyorodott és vissza kacsintott az anyjára. 

- Induljunk. - mondta Flyn.

- Hová? - kérdezte Nayara. - Vissza a Semleges területre?

- Nem. - felelte Cassy. - Jane megsérült, Alida teljesen kifáradt... - Nayara és Halima szemöldöke azonnal a magasba szaladt. - Kilyan aggódik Janert, így amíg jobb állapotba nem kerül a lány itt maradunk. Majd ha haza érünk küldök egy üzenetet egy Hírvivővel Északnak és Keletnek. Kilyannal még megbeszélem a dolgot. - fordult a férjéhez. - Kijelölöd a kínvallatót?

- Igen. - biccentett Flyn. - Nayara, tied és Vidaré a feladat.

- Ez az! - vigyorodott el a lány. 

Flyn és Cassy elindult kifelé a katonákkal és a három fogollyal együtt a sikátorból, csak néhány katona maradt ott, akik a hullákat kezdték el egy kupacba hordani, hogy könnyebb legyen kocsira pakolni és egy névtelen sírba elásni őket a terméketlen szántóföld végében. 

Halima és Nayara egymásra pillantottak mielőtt a szüleik után indultak volna.

- A Legfőbb ennyitől elfáradt? - tette szóvá Nayara.

- Én is ezen vagyok meglepődve. - válaszolta Halima és csukta össze a legyezőjét, majd a ruhája ujjába süllyesztette.

- Te sokat szimatoltál egy időben a Legfőbbek után Nyugat könyveiben, mikor tizenévesen ott tartózkodunk. Olvastál valami érdekeset? 

- Hm... - gondolkodott el a lány és indult el lassan a sikátorban, mikor megbizonyosodott róla, hogy a húga követi lehalkított hangon folytatta. - A Legfőbb ereje végtelen, de legyengülhet, ha a hosszú út alatt valami igénybe veszi az erejét, vagy csak elnyomja egy nála magasabb mágus.

- Kilyan említést tett, hogy találkoztak Holly Mitchellel, ha ez megtörtént, akkor másodrendű mágusokkal is találkoztak, akik jártasak a fekete mágiában. A Legfőbb csak harmad rendű. - húzta el a száját a hercegnő. - De ennyi idő alatt vissza kellett volna töltődnie a varázs erejének.

- Kivéve ha a Legfőbb alkoholt fogyasztott, ami össze kuszálja az idegrendszerét ez által az ereiben lüktető mágiát, vagy szexuális kapcsolatot létesített, mely esetén a mágiája hirtelen felhalmozódott és kisült a kapcsolat létesítése után. - válaszolta közömbös hangon Halima.

- Hogy mi?

- Ah... - mordult fel az elsőszülött. - Elért a csúcsra. 

- JA! Akkor mért nem ezt mondod elsőre?

- Mert nem vagyok olyan primitív, mint te.

- Szak szavaknak hívják. Olyan, mint az erekció, a felállt neki, vagy a...

- Nem vagyok rá kíváncsi.

- Phf. Totálisan rád van írva, hogy szűz vagy.

- Rád meg, hogy nem. - vágta rá Halima. - De a Legfőbbnél tartunk és a Legfőbbet nem olyannak ismerem, mint aki megszegné a rá vonatkozó szabályokat.

- Nem vetted észre? - húzta fél mosolyra a száját Nayara.

- Mit?

- Ahogy Sam figyeli. Tuti bejön neki.

- De a Legfőbb olyan rideg vele, mint én a férfiakkal. 

- És ha megjátssza magát?

Halima kuncogva kinevette a húgát, majd egy lesajnáló pillantással illette és felzárkózott a szüleihez.

- Pedig tuti van ott valami... - vonta meg a vállát Nayara, de utána nem szólalt meg többet csak csendben ballagott a családja után, miközben a ruhájára rászáradt vér darabkákat kezdte leszedni.

A Harmadik dimenzió királyi családjainak képei, már akikről találtam:

Eduard Haximilian Capital-t már jól ismerjük:

- Észak koronahercege. 

- Zöld szemek, szőke haj.

- 18 éves.

Camilla Hanley Capital:

- Észak hercegnője.

- Szőke haj, kék szem, mint a képen.

- 15 éves.

Ephyre Délokiész:

- Kelet hercegnője.

- Fekete haj a képen látható lányénál világosabb kék szemek.

- 16 éves.

Flyn Huang:

- Dél királya

- ugyanígy néz ki, mint a képen.

- 47 éves.

Cassandra Homerol: (Cassy)

- Dél királynője, Flyn felesége.

- ugyanolyan ara arca, szeme stb. mint a képen

- Ha jól emlékszem 50 éves, de korához képest edzett és fiatalos.

Halima Huang:

- Dél idősebb hercegnője, Flyn és Cassy lánya.

- Ugyanígy néz ki, mint a képen. (koreaiak között bezzeg megtalálom a tökéletes hasonmásokat...)

- 19 éves.

Nayara Huang:

- Dél ifjabb hercegnője.

- Ugyanígy néz ki mint a képen.

- 17 éves.

Vidar Huang:

- Dél koronahercege

- sötétbarna, majdnem fekete haj, mély barna szemek.

- 14 éves lesz. (a sztori szerint 2058 novemberében)