Év első része. Mindenkinek jó olvasást kívánok.

Jane lihegve dobta le magát Maxim mellé, aki Kilyan távozása után fél órával megköszönte a táncot a 17 éves lánynak és visszaült helyére. 

- Látom élsz. - pillantott mosolyogva Janere.

- Ja.... Fárasztó ez a nap. - mondta, mintha ezzel mindent megmagyarázna, de Maximot nem tudta átverni.

- Keresel valakit? - kérdezte.

- Aha. - húzta el a száját Jane és ajándékozta meg Maximot egy ennyire látszik pillantással. -  Nem láttad Kilyant?

- Kb. 40 perce rabolta el a nagynénje. - válaszolta. - Miért?

- Egész nap rossz hangulata volt... Azért is rángattam ki, de aztán kicsit szétcsúsztam. - siklott a pillantása Samre, aki távolabb állt Alidával, a Legfőbb vigyorogva beszélgetett a bátyjával, Jane figyelmét az sem kerülte el, hogy a két kamasz egymás kezét fogja és szórakoznak a másik ujjaival. Pár perc múlva a szeme tovább siklott Henryre, aki egy szőke hajú lánnyal beszélgetett, aki folyamatosan a haját csavargatta és hívta fel magára, főleg kivágott ruhájára a figyelmét. Aztán Joanra, aki a kis Aelin másolattal ropta a táncot. Meglepően aranyosak voltak. - Tök jó ez a hely. Ő hogyhogy nem élvezi?

Maxim megvonta a vállát.

- Talán még ő sem tudja. - felelte Max.

- Azt hiszem megkeresem. - állt fel Jane és indult el az éjszakába azzal a szánt szándékkal, hogy Kilyant megtalálja.

Nem kellett messzire mennie. Hollyval sétálgatott a parton. Jane csak elmosolyodott, ahogy meghallotta a félőjük érkező nevetést hangját és inkább visszasétált a tábortűzhöz.

- Kapásod van. - üdvözölte Max, mikor visszaült mellé.

- Hogy?

Max csak a fejével Henry felé biccentett, aki az egyik hajó roncs tatjának dőlt kezében két darab korsót tartva.

Jane mosolyogva megrázta a fejét és a fiú felé sétált.

- Nem volt elég a tánc? - kérdezte, amint elé ért.

- Bocsánat, hogy kedvelem az izgalmas lányok társaságát. - vágta rá a fiú és nyújtotta felé az italt, de Jane tagadólag megrázta a fejét.

- A nagyanyám lenyakazna, ha elfogadnám egy idegentől, úgy hogy nem előttem öntötték ki a pohár tartalmát.

- Ejnye. - rázta meg rosszallóan a fejét. - Nem tűntél olyan lánynak, aki a nagyi parancsát követi, de nem probléma. Több marad nekem. - itta ki a Jane felé tartott korsó tartalmát.

Jane elmosolyodott a reakció láttán, ám Samet kereste a tekintetével. A bátyja továbbra is Alidával beszélgetettet egy korsó alkohollal a kezében... Ha ezt elmondja oda haza akkora fejmosást fog kapni amiért 15 évesen ivott... Azonnal sötét mosoly húzódott szét a száján.

- Mi az amúgy? - biccentett a fejével a korsó felé.

- Ez? Likőr szerű. Itteni gyártmány a domb oldalon nőtt 120 gyógynövényből készült az egyik legjobb kereskedelmi árunk.

- Kereskedelmi?

- Aha. A faterom bonyolítja le az üzleteket Déllel. - mormogta Henry. - Biztos nem kóstolod meg? Ha azt hiszed megakarlak mérgezni elkísérlek az üvegekhez.

Jane a srác felé nyújtotta a kezét, mire az átadta neki a már félig üres poharat. Jane nem volt olyan ostoba, hogy bele igyon, csak beleszagolt az italba. Elhúzta a száját. Nem volt fura szaga. De... Valahogy mégis érdekes volt.

- Na jó. Legyen. - ment bele, mire Henry elmosolyodott és elkezdte egy forgalmas asztal felé húzni, ahol pár pocakos, sörös hasú pasas és asszony öntötte folyamatosan a különböző piákat. Jane nagy döbbenetére borok is voltak még pedig olyan szagúak, amelyek tökéletesen megegyeztek Percy és Annabeth boraival.

- Egy Green Dreamert a hölgynek. - mondta az egyik pasasnak Henry. 

A fickó nagy bodros bajusszal rendelkezett, disznóra emlékeztető szemeivel végig mérte Janet, majd maga előtt összefonta a karját.

- Hány éves a kis hölgy? - kérdezte.

- Tizen... - kezdte Jane, de Henry közbe szólt.

- Tizenhat. - mondta.

Jane csak bólintott egyet, mire a férfi megcsavarta bajuszát és oldal pillantást vetett Henryre.

- Kizárt, hogy tizenötnél több legyen. De egye a fene. Vendég. - adott neki egy kis korsót. - De az asszonynak szót se. Már két hete is megvádolt, hogy iszákos tojás héjas csibéket nevelek a városban. És a baj az, hogy igaza van.

- Kösz Mr. Belkin. - vigyorodott el Henry.

- Nagyon szívesen Henry. Apád mikor jő?

- Még nem ütötte nyélbe az üzletet, addig ne nagyon számítson rá. - húzta el a száját szomorúan.

- Az ma van fiam? - fonta össze sörhasa előtt aggodalmasan a kezeit.

- Ma. Este tízkor. Éjfél tájba érnek vissza Miss. Higinson kisasszonnyal és Mrs. D'Artisttal.

- Csak az Istenek kíméljék őket.

- Az isteneket ne emlegesse Mr. Balkin. Balszerencsét hozz és rémeket. - vágta rá Henry.

A fiú megfogta Jane könyökét és kifele húzta őt a tömeg szélére. A lány megvárta amíg a zaj és a zene enyhül és csak utána szólalt meg.

- Szóval szörnyek itt is vannak.

- Hol nincsenek az a jobb kérdés. - felelte Henry. - Mondjuk itt nincs olyan sok. Mikor még az elsők letelepedtem az Elveszettek szigetén, akkor az összeset az egyik szigetre zargatták és minden lehetséges útvonalat megsemmisítettek. De a szárnyasokkal és a kétéltűekkel nem tudunk mit kezdeni. Mindig ellopnak néhány birkát, mert megtanulták itt embert nem bánthatnak, ha mégis megteszik meghalnak.

Jane bólintott és belekortyolt az italba.  A szemei azonnal bekönnyeztek, miközben a torkát égető érzés marta végig. Köhögni és prüszkölni kezdett a szemeiből úgy folyt a könny, mintha sírna.

- Ez biztos likőr? - sikerült kinyögnie, mikor már nem fuldokolt. - Ne nevess!

- Igen. - nevető roham Henry részéről. - Tuti - ismételten. - Hogy.... - újabb. - Hogy. - még mindig. - Az.

- Hány fokos ez?! A nagyapámtól megdézsmált házi pálinka ehhez képest víz! Megihatod. - nyomta a kezébe még mindig a könnyeit nyelve.

Henry csak megvonta a vállát és felhajtotta a piát. Janet kirázta a hideg, ugyanis vele ellentétben Henrynek a szeme se rebbent, kicsit ki vörösödött az arca aztán itt ennyi is volt.

Jane konkrétan kinyújtott nyelvvel állt mert az említett érzékszerv súlyos égési tüneteket produkált... Pedig nem is forralt bort ivott!

Henrynek ezen megint nevethetnékje támad, úgyhogy ha már Jane nyelve éppen kinyújtott - szigorúan csak a hűtés céljából - állapotban volt, a lány a fiú felé is nyújtotta, hogy gyerekességét még jobban aláírja, ezzel még nagyobb nevetésre ösztönözve Henryt.

- Maradj már csendben.... - mormogta igen csak érdekes artikulációval Jane.

Henry kb. Egy tized másodpercig bírt némi komolyságot magára ölteni, hogy utána mindent ugyanúgy folytasson, mint azelőtt.

- Ha sokáig nem hagyod abba, azt fogom hinni, hogy becsiccsentettél! - fenyegette meg a fiút Jane, már normálisabb kiejtésű szavakkal.

- És az mért lenne baj? - döntötte oldalra a fejét Henry. - Gyere. Mutatok valamit.

- Mit?

- Ha már annyira érdeklődtél a szörnyekről...

- Odaadsz nekik vacsorának? - vonta fel a szemöldökét Jane. - Csak mert annak a király nem nagyon örülne, a kalóz kapitánnyal egyetemben.

- Akkor nem lesz kifogásuk, ha balesetnek tűnt, de nem vagyok pszichopata, hogy ilyesmin agyaljak.

- Megnyugtató...

Henry csak egy ferde mosolyt vetett rá. Jane igazából eddig annyira nem mérte végig a fiút. De, most hogy egyfolytában maga után rángatta valahová, hirtelen nem akadt jobb dolga. A fiú csoki barna bozontos haja közt három raszta tincs figyelt be a baloldalon, amik sacc az álláig értek. A szemei sötétek voltak, szinte majdnem feketék, de benne csíkokban sárgát is fel lehetett fedezni. Mivel az itt élők többsége, szinte az egész álló napot a szabadban töltik, így természetesen, ugyanolyan csoki barna bőre volt, mint a haja.

Henry távolabb vezette Janet a tömegtől és ellentétes irányba indult el vele, mint amerre Holly és Kilyan vették útjukat. Felvezette a lányt a domb oldalon igyekezve a part szélén maradni, ami a kinyúló hajó házak miatt helyenként nem volt szélesebb egy méternél, alattuk természetesen mély szakadék húzódott, melynek vége a tenger volt.

- Nem érzel félelmet amikor itt sétálsz? - állt meg és tekintett le a mélybe a lány. Látta, ahogy a zátonyok kiemelkednek a vízből és tudta, hogy ha valaki rázuhanna azokra, az illető olyan lenne, mint a nyársra húzott hús. 

- Itt nőttem fel én, a szüleim, a nagyszüleim, a dédszüleim, sőt még az ő szüleik is. Jobban ismerem ezt a helyet, mint maga a kapitány. 

- A kérdésre válaszolj. - felelte gúnyos mosollyal az arcán Jane.

- Néha. De általában megnyugtat a mélység, a zátony, a víz. Olyanok, mint a cápafogak, akik csak a tévelygő lélekre vágynak, hogy aztán pár napig ismét csillapítsák vérszomjukat.

Jane nem nézett a fiúra, csak lefelé bámult. 

- Miért te félsz? - folytatta a csevegést Henry.

Jane erre csak egy oldal pillantást vetett rá, mintha egyenesen nevetségesnek találná, hogy pont a mélységtől, vagy épp a magasságtól féljen. Nem. Ő nem olyan ostoba, mint a nagyanyja Thalia, hogy a saját világától, képességétől rettegjen. Ő más dolgoktól fél. De mindnek megvan a maga előzménye és meg is lesz, ameddig a világ világ.

Jane megemelte a lábát és nemes egyszerűséggel lelépett a part vékony pereméről. 

Henry szemei idegesen elkerekedtek, hang nem hagyta még el a száját, amikor Jane már zuhant lefelé. Henry azonnal a part széléhez rohant és lenézett Jane után, de a lányt sehol sem látta. Csobbanást nem hallott, a zátonyon sincs senki. De akkor....

- Itt fenn. - segítette ki Jane hangja, mire a fiú ijedtében kis híján leesett.

- Te... te... te tudsz repülni.

- Igazából a szeleket irányítom a testem alá, nem magamtól repülök. - magyarázta meg Jane, ami hihetetlenül fura volt a számára. Neki még anno Annabeth magyarázta el, hogy pontosan, hogy is működik az ereje. 

Amint Jane landolt tovább haladtak és pár perccel később már be el is értek egy figyelő őrtoronyhoz. Jane kíváncsian fordult Henry felé, aki csak elmosolyodott és felsétált a toronyba. Jane nem igazán bízott a szintén hajókból összetákolt, eléggé ingatagnak tűnő őrtoronyban, de nem volt választása. A fiú után gyalogolt és azzal nyugtatta magát, hogy ha össze akarna dőlni alatta csak szimplán a szeleket maga köré gyűjti. 

Felérve a legtetejére egy 40-es évei végén járó hölgy kártyázott magában egy asztalnál. Karján báránybunda, lábán csizma, mintha nem is nyár lenne, hanem tél közepe. Jane gyanítani kezdte, hogy Nyugattal ellentétben, itt nem olyan enyhe és barátságos a tél.

- Milicent asszony. - köszöntötte a hölgyet a fiú.

- Szervusz Henry. Láttam, hogy jössz. - biccentett a város felé.

- Hát persze. - Jannel ellentétben Henry egyáltalán nem döbbent meg. - Milicent, ő itt Jane, ma....

- Érkezett Nyugat királyi hajóján, az új királlyal Kilyan Anis Ulliel Bejoval. Tisztába vagyok vele. Üdvözöllek Zeusz dédunokája, én Milicent Crow vagyok, az őrtorony lakója és dolgozója.

- Lakója? - pislogott hökkenten Jane és a sok kérdése ellenére, mint a honnan tudja, hogy melyik hajóval érkezett, de azt meg pláne honnan tudja, hogy Zeusz leszármazottja, mégis ezt sikerült kinyögnie.

- Innen nem messze van egy külön álló kis kunyhó a többitől, visszafogottabb, rosszabb állapotú, de otthon.

- És azt, honnan tudja, hogy Zeusz... - folytatta tovább a kérdezősködést. 

- Láttam mi zajlott a parton.

- De az innen legalább 1 km.

- 1.79, ha mindenképpen pontos akarsz lenni. - mosolygott gúnyosan a hölgy.

- Ez lenyűgöző, maga valami szuper látással rendelkezik? - vigyorgott Jane.

- Így is mondhatjuk. Amúgy nem teljesen. A mágia a családomban generációról generációra öröklődött míg nálam, mint derült égből a villámcsapás eltűnt. Viszont a látásom sokkal fejlettebb bármely átlagos emberénél. Körülbelül 8 kilométerre képes vagyok ellátni. Fiatal koromban néha 10 kilométerre is, de... öregszik az ember.

- Tippelek. - emelte fel a kezét és mutatott a nőre Jane. - Maga figyeli a szörnyeket.

- Talált, süllyedt. - bólintott.

- És gyakran átjönnek?

- Mióta megjöttetek nagy a mozgolódás odaát. - felelte teljesen őszintén. - Már javaslatot is tettem érkezésetek előtt 5 perccel Hollynak, hogy javasolt lenne minél hamarabb megszabadulni tőled és a bátyádtól, de Holly Mitchellnek nem szokása úgy cselekedni, ahogy kellene.

- Csak szabadelvű. - vonta meg a vállát Henry. - Az nem baj.

- Szabadelvű, bátor vagy épp bolond, ha mind a három ugyanoda vezet, akkor csak baj forrása lehet. 

- Tanulhatna tőle. - jegyezte meg Jane.

- Ez pont úgy hangzik, mintha kivetni valód lenne a kapitány tettei ellen. - vigyorgott gúnyosan Henry. - Nem félsz, hogy a kapitány némi tüzelőért, vagy esetleg fűszernövényért elad e szavakért?

A nő elnevette magát.

- A kapitány. Sose adja el az embereit. Nem is lenne rá képes. Túl sok fájdalom terheli a lelkét, túl sok mindent látott közelről, hogy tudja, mennyit ér egy ember élete és ő nem akarja azt a nézetett vallani.

Jane nem akarta tovább firtatni az ügyet, kíváncsian Henryre nézett. A fiú egy szemforgatás kíséretében a sarokban lévő távcsőhöz vezette Janet. A lány még egy utolsó pillantást vetett a srácra, majd a csőhöz hajolt. Több ezer szörny járkált az egyik szigeten. A távcső direkt rájuk volt beállítva. Jane hamar megtalálta a nagyító és az élesítő gombokat. Mindegyik szörny emlékeztette őt valamelyikre otthonról, de mindegyik más egy kicsikét. Meglepetésére olyan szörnyeket is kiszúrt, amikről soha nem is hallott vagy olvasott.

- A Legfőbb... - szólalt meg óvatosan a nő, miközben valamit a távolban tanulmányozott. - Szereti megszegni a szabályokat? 

Jane gondolkodva összevonta a szemöldökét és a nő felé fordult.

- Nem. Mániákus szabály követő. Miért? 

A nő csak egy kis kézi távcsövet nyújtott a lány felé. Jane kivette a kezéből.

- A parton. A királyi hajó fedélzetén.

Jane a megadott irányba fordította a fejét, majd a szeméhez emelte a távcsövet.

- Nocsak. - húzta gúnyos mosolyra az ajkait. - A bátyámnak mégis csak van töke. - mondta elismerően. Sose hitte volna, hogy a bátyja...

- Az lehet. De a ha kitudódik a Legfőbb óriási bajba kerül.

- Mért mi történt? - vette ki Jane kezéből a távcsövet Henry és már emelte is a szeméhez, hogy utána leesett állal bámulja a két kamaszt.

Jane csak mosolygott és magában gratulált a bátyjának, még akkor is ha Alidának volt pár rossz lépése a közelmúltban, ami Kilyan barátságába került. 

Ahogy eszébe jutott az ex herceg a mosoly lehervadt az arcáról. Az egész napot elfecsegték és elszórakozták, mikor Kilyannak pár napon belül ki kell állnia a másik három birodalom ellen. 

- Én visszamegyek a többiekhez. - nézett Henryre és meg se várva a válaszát leszáguldott a lépcsőkön.

~~~

Sam tudta jól, hogy Alida miért nem szeretett volna táncolni. Nyugat összes bálján táncolnia kell kötelező jelleggel, hiába van rossz hangulata, érzi magát betegnek, attól még neki a bálon megjelent összes hímnemű egyeddel táncolnia kell. Így Sam nem is erőltette sokáig a táncot, pláne hogy azért neki sem volt a szíve csücske a mozgás. A szó szoros értelmében. Ő inkább a nyugis meleg ágyak híve.

- Láttam a pillantásodat, amikor kijöttél onnan. - szólalt meg Sam és próbált nem panaszkodni, amiért ennyi ember között sétálnak, csak és kizárólag Alida arcára figyelni. 

Hiába próbált meg komoly lenni. A szája sarkában folyamatosan ott rejtőzött, mint egy második réteg festék a mosoly. 

- Honnan is pontosan? - kérdezte mosolyogva a lány és esett a pillantása az italokra.

- A mágusok iskolájából. - folytatta a fecsegést Sam. - Nem tudnám még most sem megmondani, hogy akkor mi volt az arcodon.

Alida a bajszos férfira nézett.

- Elnézést. Ezek mik? - hagyta figyelmen kívül egy pillanatra Samet, amíg a férfi elhadarta mibe mi van, majd Alida felkapott egy zöldes italt, amiből csak annyi maradt meg neki, hogy sok gyógynövényt és alkoholt tartalmaz és visszafordult Sam felé. - Ez a hely csodálatos. Maga a csoda, pláne Nyugathoz képest. 

- Milyen értelemben?

Alida belekortyolt az italba. A szemei azonnal a hatszorosára tágultak, pláne amikor lenyelte a tűzforró italt és az alkohol végig égette a torkát. Abban a szent pillanatban tudta, hogy ez az este... teljesen más lesz, mint az eddigiek és valószínűleg soha többé nem lesz ehhez hasonló éjszakája.

- Hányféle értelmezését ismered a csodálatos szónak? - csipkelődött finoman. - Itt... a bölcsek ugyanolyan gyerekek, mint a parasztok gyermekei, akik nem birtokolnak mágiát. Szabadok. Megtanítják őket használni az erejükre, nem kényszerítik őket kasztokba, veszik el a szüleiktől vagy törlik ki az emlékeiket. Ez a hely. Egy utópia a számomra. Valami. Ami most már tudom, hogy lehetséges. És tudom, hogy most, hogy Kilyan látta ezt a helyet... 

- Megakarja valósítani? - kérdezte óvatosan Sam és egyáltalán nem tetszett neki az, ahogy Alida beszélt. Örült, hogy a lány hisz valamiben, ahogy annak is, hogy végre lát valami valódi vidámságot a szemében, pláne azóta, hogy összefogott Észak hercegével.

- Kilyan mindig is más volt, mint az összes eddigi uralkodó akiről olvastam. Bármely királyról kérdezősködtem, olvastam, utaztam vissza a múltba, hogy megszemléljem a mágia segítségével az életüket, mindegyik Bejo szemében  vágy izzott. Vágy a hatalom iránt. Uralkodni akartak, fenntartani mindent, úgy ahogy azt 1000 éve egy nagy okos kitalálta. - sorolta megállíthatatlanul a lány, de az ijesztő az volt Sam számára, hogy most tudta követni a Legfőbb Bölcs gondolat menetét. - Mikor Constance megölette a férjét, ő félelemből cselekedett. Remélte, hogy jobbá teheti a királyságot, mint a férje, de... nem volt elég erős, hogy szembe szálljon a miniszterekkel, inkább megtett mindent, hogy egy általános nézetett és rendszert formáljon Nyugatról. De Kilyan. Kis korától kezdve látja, hogy nyomják el a nemesek a családjaikat és a népet. Ő nem fogja hagyni, hogy a királyság afelé a káosz felé sodródjon tovább, ami felé halad. Ő mindent megtud változtatni. Csak erősnek kell lennie hozzá.

- Ezért akartad, hogy a trónra kerüljön. - jelentette ki Sam és vett el egy pohár bort. - De miért pont most? Miért nem várhatott volna 21 éves koráig? - érdeklődött a fiú, miközben figyelte, ahogy a Legfőbb ismét belekortyol az italba.

- Négy év hosszú idő. - felelte a bölcs mintha ezzel mindent megmagyarázna.

- Kicsit kifejtenéd? - fogta meg a bölcs kezét és húzta az egyik nem túl forgalmas sarokba nem messze a tábortűztől.

- Legyen annyi elég, hogy az a világ, amit te megismertél Sam. Egy vékony kártyavárból lett felépítve és hamarosan lehet, hogy ez a kártyavár ledől. - hajtotta fel a maradék piát a Legfőbb, mire Samen az aggodalom hulláma csapott végig. 

- A Legfőbb Bölcsnek... szabad alkoholt fogyasztania? - szaladt fel a szemöldöke a fiúnak. 

- Nyugaton? - kérdezte a lány miközben fordult is vissza a pia pult irányába, Sam alig bírta tartani a lépést a bölccsel.

- Hol máshol?

- Szigorúan tilos, nehogy eszébe jusson megszabadulni a szüzességétől, ami szintén tiltva van számára. 

- A Legfőbb Bölcs nem érintkezhet... - pirult bele a mondatba Sam.

- Nem. Soha. Legyen 11, 16, 18, 21, 25 vagy akár 30 éves, a Legfőbb Bölcsnek nemtől függetlenül szűznek kell maradnia, tilos csókolóznia, randevúznia, flörtölnie, innia és még sorolhatnám. A négy generációval előttem munkálkodó Legfőbbnek még az is tiltva volt, hogy a másik nemmel egyedül maradjon egy szobában. Mikor kiderült, hogy az a bölcs megszegte a szabályokat, még pedig a saját nemével, akkor törölték el ezt a szabályt. - ért el a pulthoz és kapott fel még egy ugyanolyan poharat az asztalról.

- Állj! Állj! Állj! - szólalt meg Sam. - Tekerjünk csak vissza oda, hogy neked tilos innod.

- Mi van vele? - mosolyodott el a Legfőbb és fonta össze a mellkasa előtt az egyik kezét, mivel a másikban a pia volt.

- Alida Light. A Legfőbb Bölcs. Éppen megszegi az egyik szabályt. - mondta Sam, pont úgy, mint aki nem hiszi el, hogy ez az egész folyamatban van.

- Ma több szabályt is tervezek megszegni, ha érdekel. - vonta meg a vállát Alida. 

- Hogy mi van?! Eddig... Eddig mániákusan betartottál minden szabályt, mégis mi változott, hogy most...

Alida csak a szemeit forgatta és gyorsan magába döntötte a piát. Sam egyre jobban kezdett aggódni a lány miatt és nem csak azért mert a fennkölt nyelvezete, egyre jobban leegyszerűsödött, a gondolat menetei könnyűszerrel követhetővé váltak, hanem azét is mert nagy valószínűséggel ez az első eset, hogy ivott. Mármint alkoholt. 

- Sam. - kezdte a lány és tette le az üres korsót a többi mellé, hogy utána megfogja Sam kezét és arrébb húzza a kíváncsi tekintetek és fülektől. A kezét nem engedte el úgy folytatta a mondatot. - Ezen a helyen senkit sem érdekel, hogy mit csinálok. Mert ők is azt tehetik, amit csak akarnak. Én miért ne csinálhatnám ezt addig ameddig itt vagyok? Elárulnád nekem? - úgy beszélt Samhez, mint egy kis gyerekhez, akinek el kell magyaráznia, hogy miért használjuk azt a bizonyos képletet, ha kiakarjuk számolni a kúp területét. - Nem bámulnak annyira, mint Nyugaton. Figyelnek, de nem azt lesik mikor teszek egy rossz lépést, vétek az etikettben valamit. Pont nem érdekli őket, hogy milyen a modorom csak az, hogy mi a véleményem róluk. A világukról, amit felépítettek. És az... hihetetlen. Elérhetetlen és egy csodálatos álom a számomra. 

- Ugye nem akarsz többet inni... - mormogta óvatosan Sam.

A Legfőbb felnevetett. 

- Nem. Nyugi. Nem akarok. Ez elég lesz egy ideig. Mesélj valamit. - kérte a fiút.

- Mit? - kérdezett vissza Sam.

- Nem tudom. Mondjuk.... Hogy mi a véleményed Kilyanról és Janeről?

- Úgy beszélsz, mintha járnának... - mordult fel alig halhatóan Sam, mire Alida ismét elnevette magát.

- Csak nem előtört a nagy tesó belőled? - gúnyolódott a fiúval.

- Nem.... Csak egy picit... - húzta le a piát. - De téged ez miért érdekel annyira és miért nevetsz ki? Sok volt a pia? - jelent meg a szája sarkában egy kis gúny.

- Lehet. - biccentett Alida. - Na. De mi a véleményed róluk?

- Miért kell véleményemnek lennie a legjobb barátomról és a húgomról?! Ha nagyon tudni akarod ismerem Kilyant és féltem tőle Janet, még akkor is, ha Jane tud magára vigyázni és nem rendelkezik kurvás génekkel. 

- Ennyire frusztrál? - lepődött meg Alida, de nem tudta elrejteni a mosolyát és elkezdett szórakozgatnia Sam ujjaival.

- Eléggé.... - sóhajtotta a fiú és siklott a pillantása a kezükre, ami még mindig össze volt gubancolódva ráadásul Alida feltett szándéka volt, hogy felfedezze, hogy Sam hosszú ujjai pontosan mennyivel hosszabbak az ő ujjainál és mennyire mozgékonyak. - El vagy? - jelent meg Sam arcán egy mosoly, hiába volt eddig inkább dühös, mint jó kedvű. 

- Amint látod. - pillantott fel rá Alida még mindig mosolyogva. - És ha Kilyan tényleg szereti és nem csak szórakozik vele? Szerintem ezen a helyen nem egy olyan típusú lányt találna, mint a húgod, még is kajtat utána. Nem fogja feladni. Ugye tudod?

- Veled feladta. - emlékeztette Sam.

- Mi esélytelenek voltunk. Jól tette, hogy belátta. Ő egy herceg, illetve most már király. Én pedig a Legfőbb Bölcs. Mindkettőnkre szigorú szabályok vonatkoznak. - fűzte össze az ujjait Sammével. - Kilyannak lét eleme megszegni ezeket és továbbra is megfogja, ugyanis most Nyugat 13 miniszterének lesz a feladata, hogy kiválasszák mellé pár éven belül a megfelelő feleséget és egyben Nyugat királynőjét. De elfogja őket pöckölni az útból. Mint a bogarakat.

Sam pillantása a lány ujjaira siklottak. Furcsa egy nap ez a mai. Nem elég, hogy elfogták őket, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtak az éjszaka, nem mintha ez bármelyiküket is zavarná, majd kicsattannak a bennük lévő energiától, ami... valószínűleg a helynek a hangulata adta. De Alida viselkedése... Talán ténylegesen jobb lenne, ha elmennének aludni, legkésőbb holnap délután tovább fognak állni, hogy ne késsenek olyan sokat az összecsapás helyszínéről, ráadásul Alida is teljesen másképp viselkedett. Eltűnt belőle az a fennköltség, amit eddig a testébe volt vájva.

- Szerintem menjünk aludni. - vetette fel az ötletet. 

- Nem. - húzta vissza a fiút, de Sam kivételesen erősebbnek bizonyult, amit Alida az alkohol számlájára írt fel, mert Sam húzta maga után a Legfőbbet. - Jó... - adta fel a Bölcs. - De akkor válaszolj tisztességesen a kérdésre. - firtatta tovább az ügyet. - Ha Kilyan, a király, valahogy megszerezné magának a húgodat. Mit tennél?

Sam megvetően végig mérte a lányt, mire Alidát egy pillanatra kirázta a hideg. Hiába ismeri Samet, sosem látta még ezt a fajta ridegséggel kevert undort a szemében.

- Jól tudod, hogy már félig a kezében van a húgom. - emlékezett vissza azokra az éjszakákra, amikor a húga nem mellette feküdt a szobájukban, hanem Kilyan karjaiban a király hálószobájában. - Így ez a kérdés... gyakorlatilag azt takarja, hogy mi a véleményem arról, ami elkerülhetetlennek tűnik. 

Alida döbbenten nézett a fiú tarkójára, ugyanis még mindig maga után húzta, egyre lejjebb a part mentén. A puha fűt lassan homok váltotta fel. Alida fintorra húzta a száját. Gyűlölte a homokot. Sikerült kirántania a kezét Saméből. Azonnal kibújt a cipőjéből és felkapta a földről.

- Néha tudsz te okos is lenni. - mosolygott a fiúra és nyújtotta felé a kezét. 

Sam értetlenül bámulta. Alida engedelmeskedik neki. Ez is újdonság.

- A néhán van a hangsúly. - fogta meg a lány kezét és ezúttal nem kellett maga után húznia. Szorosan mellette sétált a hajó felé. - Nem tudom elképzelni őket együtt. - kezdte lassan Sam, kivételesen átgondolva, hogy pontosan mit is akar mondani. - De valahogy, ahogy egyre többször látom őket egymás mellett mégis látok egy olyan univerzumot, amiben ők... képesek egymás mellett munkálkodni, segíteni a másikat, függetlenül tőlem és a családunktól. Jane családjától elsősorban.

- De te elfogadnád?

- Akár elfogadom, akár nem. Ha megtörténik nem állhatok a húgom útjába. Már párszor kijelentette, hogy semmi közöm sincs az életéhez. Ő sem ugat bele az enyémbe, akkor én miért teszem meg?

- A bátyja vagy. - mondta Alida, mintha ez olyan egyértelmű válaszként szolgálna.

- Annyira vagyok a bátyja, mint amennyire te Kilyan húga. 

Alida azonnal elkeseredett. Nagyon is értette a célzást. 

- Elveszítetted a bizalmát. - suttogta. 

- El. 

- Mikor?

- Régen. Még nem voltunk nyolc évesek. 

- És ennyi idő alatt nem bocsájtott meg? - hökkent meg egy kicsit.

- Nem. Az évek során én mindig menekültem és hagytam, hogy ő nézzen szembe minden rosszal. Ha valami nem tetszett én csendben tűrtem a helyzetet, minden egyes kavicsot, amit leakartak nyomni a torkunkon azt lenyeltem, míg Jane kiköpte és kinyilvánította nem tetszését. 

- Egy vérbeli Zeuszos. - mosolyodott el halványan Alida. 

- Igen az. De én nem. - rázta meg a fejét. - Én nem hasonlítok egyik isteni felmenőnkre sem. Nem vagyok olyan, mint Zeusz. Haragos, ellenkező, lázadó és vezér. Nem vagyok olyan, mint Poszeidón. Néha viharos, máskor egy kedves mosolygós férfi. Nem vagyok olyan okos, mint Athéné, nem tudok tervezni, átgondolni dolgokat, csak hirtelen cselekszem, kapkodva, azt sem tudva mi lesz belőle. Végezetül pedig olyan sem vagyok, mint Hádész. Az aurám nem sötét, nem félnek tőlem az emberek és nem érzik a belőlem áradó végtelen feketeséget, mint Aelinből és Svenből. Egyszerűen egyikük sem vagyok. 

- Szerintem ne bánd. - mondta kedvesen Alida és szorította meg a fiú kezét, miközben felfelé sétáltak a fedélzetre. - Nem találkoztam istenekkel az éveim alatt, de sok mindent olvastam és láttam róluk. Azt pedig őszintén mondhatom, hogy nagyon örülök, hogy kicsit sem hasonlítasz az előbb említettek egyikére sem.

- Lehet, hogy te örülsz, de az én világomban ez nem feltétlenül dicséret. - értek fel a hajóra.

- Miért akarsz ennyire rájuk hasonlítani? - kérdezte a Legfőbb. - Én úgy hiszem, hogy dicséretes ilyen felmenők mellett mássá válni, mint ők. Sokkal dicséretesebb. 

Sam halkan felsóhajtott és neki dőlt a korlátnak. 

- Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy gondolod. A családom héroszokból áll. Peter, Dia, Susan, Joe, Edmund, Hallie, Ingrid, Gregorio, Lucy, Jake, Percy, Annabeth, Thalia, Nico. Mind héroszok. Hősök. Az unokatestvéreim is egy szép napon azok lesznek. Megmentik a világot, szolgálják az isteneket, védik a családot. De én erre nem vagyok képes. Nem azért mert nincs meg hozzá a hatalmam. - rázta meg szép lassan a fejét, miközben felemelte a kezét a mellkasához. - Mindent megtudok teremteni, amit csak eltudok képzelni. Fegyvereket. - zuhant a padlóra két kard, néhány bomba és íj. - Ruhákat. - bukkant fel néhány póló, nadrág és cipő a fegyverek mellet. - Állatokat. Ételeket. - sorolta tovább, majd ahogy leengedte a kezét, hirtelen minden eltűnt, mintha soha nem is léteztek volna. - Mindent. Még sem vagyok rá képes, hogy hérosz legyek. Sose leszek hős, mert... nem akarok az lenni.  A hősködés a húgomnak való. A kulcshajsza is vesztes ügy.

 - A hősködés nem olyan dolog, amit eldönthetsz, hogy megteszed-e vagy sem. - tette finoman a fiú vállára a kezét. - A hősök a harcok során születnek és csak és kizárólag azért, mert a szükséges helyzetben helyesen cselekednek. Szerintem Sam. Te egyszer képes leszel túl lépni saját benső démonjaidon, azért, hogy helyesen cselekedj valakiért, valamiért az életben.

- Miért te képes lennél rá?

- Nekem már az győzelem, hogy egy éjszakára képes vagyok füstbe dobni a szabályokat és szemet hunyni fölöttük. - nevetett fel a lány és dőlt neki Sam mellett a korlátnak.

- És milyen érzés? - érdeklődött a fiú. 

- Csodás. - felelte szűkszavúan a lány, de az arcán látta a fiú, hogy tényleg ezzel az egy szóval tudná jellemezni. Ez mindent elmond. 

Sam nem szólt egy ideig. Tudta, hogy lassan tényleg ágyba kellene dugnia Alidát, mielőtt talál magának valahol még egy piát, de... nem vitte rá a lélek. Most szinte teljesen szabadnak tűnt. 

- Szóval... - szólalt meg Alida. - Semmi kivetni valód nem lenne, ha Janet és Kilyant együtt látnád?

- Nagyon rá vagy kattanva erre a témára. 

- Igazából csak kerülök valamit, amihez már vagy még nincs bennem elég pia, hogy megtegyem. 

Sam homloka ráncba szaladt és kérdőn a lány felé fordult. 

- Álljunk csak meg itt egy pillanatra. - mondta, majd vissza pörgette a fejében a mondatot, de semmi logikát nem tudott kiolvasni belőle. - Ezt, hogy érted?

Alida csak halványan elmosolyodott és Sam ujjaival kezdet el újra szórakozni. Azon agyalva, hogy mekkora őrültséget csinál, hisz... hisz kötve van a keze. 

- Alida... - halkította le a hangját Sam. - Valami baj van?

A neve hallatán jól eső hideg kúszott végig a gerincén. Felemelte a fejét és Sam kék szemeibe nézett, miközben egy szemébe hulló tincset a füle mögé simított. 

- Az attól függ. - mosolyodott el. - Ha azt nézzük, hogy az eddigi beskatulyázott világomból kilépek, nem. Remekül érzem magam és nincs semmi baj. Viszont, ha azt, hogy ezzel azt a világot elárulom akkor igen. Óriási baj van.

- Nem igazán értem... - hunyorgott egy picit a fiú, ahogy próbálta kibogarászni a szavak mögötti értelmet, ami még mindig nem erőssége. De ez azt jelentette, hogy ez eddigi Alida kezd visszatérni. - Mire is gondolsz pontosan? Mert, hogy nem az ivásra azt biztos...

- Nem... valóban nem. - mosolygott továbbra is a lány és harapott az ajkába. - Tudod... tisztába vagyok a sorsommal és attól egy cseppet sem félek, de ettől most... rettegek. Főleg, azért mert beszélnem kell, amiben hiába vagyok jártas, jelen pillanatban úgy érzem magam, mint egy kisbaba, aki keresi a megfelelő szavakat, amik nincsenek még a szótárában. 

- A családom szerint... néha csak jobb kimondani, mint magunkba zárni. - jutott eszébe, hogy Ingrid és Edmund mennyi mindent rejtett el a család elől azért, hogy megvédje őket... és még úgy is rengeteget szenvedtek.

- És, ha esélytelennek tűnik?

- Akkor cselekedj. - vonta meg a vállát. - A nagyapám mindig is hamarabb cselekedett, mint, hogy átgondolta volna a helyzetet. Sokszor jól sült ki belőle.

Alida fanyar mosollyal kuncogott magában. Mintha az kivitelezhetőbb lenne, mint hogy szóban megtegye.

- Az nem az én asztalom. - rázta meg lassan a fejét. - Maradok inkább az előző eshetőségnél. 

- Akkor hajrá. Tudok valamiben segíteni?

- Nem. Már épp eleget segítettél. - mosolygott továbbra is a fiúra, ám Sam valahogy nem értette, hogy pontosan mire is gondol Alida, mondjuk magát az egész szituációt nem értette...

- Oké... Miben is?

- Miattad hívnak egyre gyakrabban a Legfőbb Bölcs és a Legfőbb helyett Alidának. Ami a valódi nevem. - kezdte higgadtan a lány. - Sosem hittem volna, hogy valaha akárki megkérdezi. Arra pedig még kevésbé, hogy eszembe is fog jutni. Alida Light. A nevem. Amit a szüleim adtak nekem, mielőtt Legfőbb Bölccsé váltam volna. Azt hiszem akkor kezdtem el rád igazán figyelni, váltál számomra érdekessé... nem gondoltam, hogy... tudományos szemponttól eltérően is... Csak egyetlen egy egyszerű kérdést tettél fel és vele mindent megváltoztattál... - hebegte össze vissza a lány mintha a gondolatai teljesen összekuszálódtak volna. - Ehhez tényleg kéne egy kis pia... 

Sam csettintett egyet, mire a lány kezében egy pontosan ugyanolyan árnyalatú ital jelent meg, mint amiből az este során már kettőt elfogyasztott. Nem tudta Sam, hogy ez pontosan mennyire jó ötlet a részéről, de már a végére akart járni, hogy pontosan mit is akar közölni vele a Legfőbb.

- Kösz. - húzta le egy szempillantás alatt az italt és tette az üres poharat a korlátra. - Hol is tartottam? Áh. Igen. - fordult vissza Sam felé. - A lényeg röviden, hogy... azt hiszem akkor kedveltelek meg és hozzá ki is nyilvánítottad, hogy tetszem neked. - Sam abban a pillanatban halványan elvörösödött. - Kis cuki. - mosolygott a lány. - Emlékszel akkor mit mondtam?

- Valami olyasmit... Hogy szívesen randiznál velem, ha nem lennének a szabályok... - Sam itt rakta össze, hogy Alida pontosan mit is akar tőle.

- Látom már kezded kapiskálni. Tényleg szívesen randiznék veled. Mert hiába hiszed azt, hogy nincs benned semmi... egyszerűen ott van benned mégis... valami. Nem az istenektől ez tény. De... akkor ismertél meg és te voltál az életemben az első, aki csak annyi ideig képes volt törődni velem, hogy megkérdezze mi a nevem! Azzal egy új lehetőséget adtál nekem. Levehettem a Legfőbb álarcomat és a helyére valami teljesen mást kezdhettem el kialakítani, valami olyat, ami nem egy tisztség hanem egy valódi ember szavai, tettei és érzései. Legfőbbként cselekedtem, amikor részt vettem a volt királynő megölésében, de most te Alida Lighttal beszélgetsz nem egy bölccsel. 

- És mit akarsz kihozni ebből a beszélgetésből? - látta már a végső célt Sam, tudta Alida útja hová vezet, ahogy azt is, hogy holnaptól szemlélve ez az egész meg sem történt és minden marad a régiben. Alida egy napra ereszti le a Legfőbb munkakörét magáról és válik fiatal lánnyá. De mindezt a lány szájából akarta hallani.

- Hogy tetszel. - bökte ki. - Hogy azt hiszem beléd zúgtam mikor miattad ráeszméltem, hogy engem évekkel ezelőtt Alidának hívtak. 

Sam nem tudta elrejteni a mosolyát. 

- Tényleg? - igen. Rettenetesen értelmes reakció Samtől, de eddig ha tetszett is neki egy lány, az legalább olyan gyorsan lekoppintotta, mint ahogy Jane harcra rántja a fegyverét. Így ez nála egy korszak alkotó lépésnek számított.  

- Tényleg. - bólintott Alida.

Sam konkrétan csak vigyorogva maga elé bámult. Alida csak ismét elnevette magát ezúttal Samen. 

- Ha nem probléma itt nem állnék meg a szabály szegésben. - bökte meg a fiú oldalát, aki így visszakapta a tekintetét a lányra. 

- Neeeem? - kérdezte óvatosan és kicsit értetlenül. 

- Pontosan erre a válaszra számítottam. - fogta meg Sam arcát és simította végig a puha bőrét az ujjaival. Megengedett magának egy mosolyt, majd előre hajolt és megcsókolta Samet. 

A fiú fejében, ha létezett is értelmes gondolat abban a pillanatban mindegyik kiszállt. Már teljesen értette, hogy Percy miről beszél, amikor Annabethről meg róla beszél és, hogy hogyan jöttek össze. Megértette a fagylaltos hasonlatot, hogy a koponyája a tölcsér, amiben elolvad az agya, azaz a fagylalt. A pillangós dolgot is a gyomorban, ugyan őt egyáltalán nem pillangóra emlékeztette, hanem inkább egy magasugró versenyt rendező szöcske csapatra, de nem lehet minden tündér mesébe illő.

Gyenge, reszkető karjaival átölelte Alida derekát és közelebb húzta magához. Sam legalább egy órának érezte a csókot, de a valóságban valószínűleg csak két percig tartott, minden esetre tuti biztos, hogy bekerült élete legjobb pillanatai közé, ami valljuk be nem volt sok élete alatt. 

Alida továbbra sem engedte el az arcát, hiába volt vége a csóknak, csak nézte a fiút, mintha a pillanat minden egyes kis képkockáját a fejébe szeretné vésni és ebben Sam egyáltalán nem kételkedett, hisz ő... A Legfőbb Bölcs. 

- Most tényleg megcsókoltál? - kérdezte egyszerre hökkenten és fél lábbal a föld fölött járva Sam, pedig a húga tud repülni, nem ő.

- Igen. Tényleg. Miért talán nem tetszett?

- Ha nem tetszett volna szerinted így reagálnék. 

Alida kínosan elmosolyodott, majd Sam hajába csúsztatta az ujjait. 

- De... ez csak addig szól, amíg itt vagyunk. Mármint ez az Alida.

- Áh. Értem. - keseredett el egy kicsit Sam. - Akkor mit szólnál, ha kihasználnánk?

- Más jellegű szabályt nem akarok megszegni. - mondta gyorsan a lány. - Az kicsit túlzás lenne.

- Nyugi én se gondoltam ez a kettő vagy három bőven elég. De esetleg űzhetnék hasonló arányban az utóbbit is, mint az ivást. 

Alida meglepetten nézett Samre, majd szélesen elmosolyodott és a távolban ünneplők fele nézett. 

- Jó. De ne itt, ahol bárki láthat minket. - fogta meg a fiú kezét sokadjára és küzdötte fel fél kézzel a cipőjét a lábára. - Gyere. - kezdte el lefelé húzni a fedélközbe, ahol a kabinja van. 

~~~

Kilyan és Holly lassan vették vissza az irányt az ünneplők felé. Kilyannak időbe telt megemészteni a hallottakat, de annyi világossá vált a számára, hogy Hollyval Nyugat sokkal jobban járt volna, mint az apjával vagy akár vele. Ő igazán uralkodásra született és magában el is döntötte, hogy ha vége lesz ennek az egész hülyeségnek függetlenül attól, hogy a négy birodalom Nyugat kezében marad-e vagy sem. Elkezdi végre hajtani a gyermekkora óta tervezgetett vágyait. Itt sikerült a nagynénjének létrehoznia azt, amiről ő gyermekkora óta álmodik. Nehéz meló lesz. De... Mindent a királyságáért és a népéért fog tenni. Az ő szolgálatukra esküdött fel és ebben senki sem fogja megakadályozni.

- Most már mindent tudsz rólam. - szólalt meg mellette Holly, mikor még elég távol voltak az ünneplőktől. - Veled mi történt az évek alatt? Hogy élted meg Nyugat aranyból készült börtönét?

Kilyan arcán gúnyos mosoly jelent meg. Holly aztán tudja, hogyan kell a szavakkal bánni. Nem csoda, hogy az etikett tanár a plafonon járt tőle.

- Mivel az apám meghalt, így meglehetősen nehezteltem anyámra. Bernit dada nevelt fel, rázott gatyába, fenekelt el és büntetett meg. Az általános királyi dolgokban, mint a kardforgatás nem jeleskedek, de az íjászathoz jól értek. Igazából 5 éves korom óta vártam, hogy majd egyszer a trónra üljek. - Holly a király mellet fanyar mosolyra húzta a száját. - Nehogy azt hidd, hogy a hatalom miatt. - állt meg Kilyan és kapta el a nagynénje könyökét, mert remekül látta a tekintetében a villanást, ami azt üzente, hogy mégis van benne valami az apjából. - Már akkor láttam, hogy valami nem jó a birodalmunkban. Csak a szegények szemében láttam még akkor. Aztán évekkel később a nemesekében is felfedeztem, majd én is megéreztem és megláttam máshol is.

- Szóval reformokat akarsz bevezetni. - bólintott Holly. - Miket és kikre vonatkozóan?

- A szegények gyermekei is járhatnak elemi iskolába és a királyi palota fogja támogatni őket anyagilag. A nemeseknek megtiltom, hogy fiaikat és lányaikat elzárják a nyilvánosság elől, megtiltom, hogy alkudozzanak a gyermekük jövendőbelijéért, vagy hogy őket adják el. A mágusoknál megtiltom, hogy a bölcs gyermekek memóriáját és a szüleik memóriáját töröljék. Eltörlöm a 21. életév utáni férj és feleség választást. A szülők többé nem szólhatnak bele, hogy gyermekeik kivel lépnek frigyre. És ami a legfontosabb... - jelent meg a szeme előtt Alida, hiába is gyűlölte őt, amiért az anyját megölette.... Ennyire képtelen utálni. - A Legfőbb Bölcset minden eddigi szabály alól felmentem. Teljes életet élhet. Megházasodhat, gyermekei lehetnek... lehet szerelmes. 

Holly szemei csillogtak. 

- Totálisan kifogod készíteni a nemeseket. - vigyorgott, mint egy eszelős. - Ha nem tudnám, hogy nem az én fiam vagy, most azt hinném. 

Kilyan hangosan felnevetett.

- De vigyáz a nemesekkel. - mondta Holly. - Már régen nem tanulmányoztam Nyugat törvényeit, de ha emlékeim nem csalnak, mivel a szüleid halottak, ám királynő nélkül ülsz a trónon, ha 21 éves korodig nem biztosítod a posztot a 13 miniszter fogja megválasztani a királynőt és így egyben a nejedet is. 

- Ha hamarabb megmásítom a törvényt nem tehetnek semmit. - válaszolta Kilyan. - De... Van a posztra már egy jelöltem, ha még sem tudnám eltörölni.

- Kicsoda? - kíváncsiskodott Holly.

Kilyan pillantása végig siklott a tömegen. Azonnal kiszúrta Janet, ahogy sietve kapkodja a lábát a hajóroncsok tengeréből Maxim felé. Holly követte a király pillantását és, ahogy megpillantotta Janet halvány mosoly jelent meg a szája sarkában.

- Veszélyes csaj. - mondta. - És szabadelvű. Biztos megbirkózol vele?

- Nem birkózni akarok vele.

- Akkor azt hiszed megnyered magadnak? - gúnyolódott Holly.

- Ő nem egy tárgy, amit meg lehet nyerni. Ő egy személy, akit lelehet nyűgözni. - felelte vidáman.

- Másik világból származik nem? - Kilyan gyomra összerándult, ahogy ezt Holly kimondta. - Ott mások uralkodnak, más törvények szerint. Valószínűnek tartod, hogy egy olyan lány, mint ő. Feladná azt a világot ezért?

- Nem tudom... De megér egy próbálkozást.

Kilyan meg se várva Holly reakcióját elindult Maxim és Jane felé. A kalóz kapitány csak gondolkodva meredt a fiú után. Halványan elmosolyodott, de a sötét miatt senki sem láthatta. Lehet, hogy az unokaöccse lesz az a király, aki végre változást fog tudni hozni Nyugaton? Hát... ez még a jövő zenéje, de ő legalább cselekedni akar. 

Jane mosolyogva beszélgetett Maximmal, mikor Kilyan ledobta magát melléjük. 

- Na milyen volt a vallatás? - kérdezte Maxim a királytól.

- Sikeres. - felelte Kilyan. - Megtudhattam, hogy a nagynéném mit keres itt és miért nincs Nyugaton. Sam és Alida?

Max megvonta a vállát, míg Jane mosolyra húzta az ajkait. 

- Jane? - pillantott a lányra a király.

- A hajó fedélzetén láttam őket utoljára, bizonyára elfáradtak és lefeküdtek aludni. - mondta, ám a szeme titokzatosan csillogott. Kilyan sejtette, hogy nem a teljes igazságot mondta el, de inkább nem firtatta a dolgot. Alidának és Samnek is kijár egy szabad este. 

- Mikor tervezed a tovább indulást? - kérdezte érdeklődve Maxim.

- Holnap ebéd után. - válaszolta készségesen Kill. - Ha sokat késünk a Semleges területen munkálkodók még azt hiszik feladtam a küzdelmet. 

- Küzdelemről jut eszembe. - bökte meg a cipője orrával a herceg lábszárát Jane, mert megmozdítani a kezét lusta volt. - Holnap reggel 9-kor edzünk a fedélzeten, nehogy lemossák veled a pályát. 

Kilyan halkan felnyögött nem tetszését kifejezve.

- Ezzel nem hatsz meg. Ne felejtsd az alkunkat! - emelte fel fenyegetően az ujját, mire Kilyan ajka mosolyra görbült.

- Hogy is tudnám elfelejteni. - incselkedett a lánnyal. - Jó. Edzünk holnap. Ha ma táncolsz velem.

Jane gúnyos félmosolyra húzta a száját, majd mellkasa előtt összefont karokkal előre hajolt, hogy fenyegetőbb legyen a kinézete. 

- Azt hiszed, hogy az az edzés attól függ, hogy te mit mondasz és milyen szabályokat vonsz ki? 

Kilyan szélesen elmosolyodott. 

- Ha nem akarsz velem táncolni mond azt. Ne tegyél rá ködös megjegyzéseket, hogy miért nem fogadod el a felkérést.

- Ez neked felkérés? Egy királytól többet vártam.

- Oh anyám... - mormogta magának Maxim. - Ezek mióta flörtölnek egymással ilyen nyíltan?

A két kamasz meghallotta hiába mondta nagyon halkan Maxim. A fiú csak látványosan elfordította a fejét, míg Jane várakozóan Kilyanra nézett. A király megrázta a fejét. 

- Még itt is az etikettet várják el tőlem na szép. - mormogta jó hangosan, hogy egyértelműen Jane tudtára adja mi a véleménye. - Jane Jackson. Megtisztelne, ha felemelné végtagjait és teste többi részét a padról, elfogadva eme szerény és kedves fiú felkérését egy táncra. - kelt fel és állt meg Jane előtt. 

A lány hangosan felnevetett, miközben megfogta Kilyan kezét. 

- Szerény? - visszhangozta a szót Jane. 

- Felkérést akartál nem? - húzta fel a padról a lányt és karolt bele finoman, nehogy Jane a nagy nevetéstől megbotoljon valamiben. 

Maxim csak meredten figyelte őket. Alku... ezek meg milyen alkut kötöttek? És mióta flörtölnek? A fiú csak megvonta a vállát és inkább a katona társaihoz fordult, hogy folytassa azokat a témákat, mint ami a fejében felbukkant, ugyanis mindegyik katona figyelmét a király és Jane kötötte le, na meg persze a sziget fiatal kisasszonyai.

~~~

Kilyan késő este került ágyba. Abból az egy táncból körülbelül 20 lett és miután Jane elpanaszolta neki nagyjából 60-szor, hogy már nem bírja a lába még sétáltak egyet a parton mielőtt a hajóra kerültek volna. Jane most is vele aludt, be se ment Sam szobájába, hanem egyből Kilyan ágyába mászott lerúgva magáról a cipőjét és kibújva a bőr dzsekijéből, hogy utána Kilyan ingei között keressen egyet magának. 

Kilyan végül megszánta egy ruhadarabbal és mosolyogva megrázta a fejét, amikor a lány kiöltötte a nyelvét és gyerekes mosollyal az arcán besétált, félig még mindig táncolva a fürdőszobába, hogy átöltözzön. 

És Holly azt hiszi, hogy ezt a lányt nem fogja tudni lenyűgözni. 

Reggel rájött, hogy ha Hollynak nem is mindenben de abban igaza van, hogy a csaj veszélyes. Ugyanis reggel arra ébredt, hogy valaki hideg tengeri vizet borított a nyakába. Egy hangos kiáltással felriadt és elkerekedett szemekkel bámult a vödört tartó kézre. 

- Jó reggelt! Már 20 perce próbállak felverni! Aki este legény nappal is legyen az. 10 perced van átöltözni. - dobott a fiúnak egy törülközőt Jane. - Aztán várlak a fedélzeten egy karddal.

- Még nem is reggeliztem. - hebegte a fiú, miközben próbálta megszárítani magát.

- És ez engem hol érdekel? Csipkedd magad már csak 9 perced van. - sétált ki a király szobájából és haladt a fedélzet felé. 

- És ha nem? - kiáltotta Kill. 

- Akkor kapsz még egy jeges fürdőt! - kiáltotta vissza Jane anélkül, hogy visszanézett volna csaj Alida szobája előtt lassított le.

Gyengéden megfogta a kilincset és elmormolt magában egy imát, hogy ne recsegjen az ajtó vagy kattanjon hangosan a kilincs, majd lenyomta. Egyik sem árulta el belépési szándékát, így kicsit fellélegzett és bekukucskált a szobába. A Legfőbb az ágyában aludt, a sarokban lévő kanapén pedig Sam húzta a lóbőrt. Jane amilyen halkan jött, olyan halkan is távozott. Nem tudta, hogy ő miért örül ennyire Samnek, mikor a bátyja nagyjából a háta közepére kívánta őt és Kilyant, pedig ők nem is csókolóztak, mint egyesek... 

Jane folytatta az útját a fedélzetre. Nem kellett sokat várnia a hercegre a fenyegetés megtette a hatását. Ingben, lovagló nadrágban egy karddal a kezében mászott ki a fedélközből és mérte végig Janet. 

- Készen állsz?

- Nem reggelizünk előtte? - próbálkozott újra Kilyan, de Jane mintha meg se hallotta volna rátámadt. - VÁH! - hárította az ütést. 

- Üres gyomorral élvezetesebb a győzelem.

- Neked lehet. - horkant fel Kilyan. - De én ellened csak veszíthetek. 

- Akkor veszíts gyorsan. - vitt be egy újabb ütést, de Kilyan azt is sikeresen hárította. 

Jane szemöldöke ráncba szaladt. De belül mosolygott. Ideje bevetnie valódi tudását, végre eljutottak arra a szintre. Megengedte magának, hogy a mosolya felszínre kerüljön és összecsapott Kilyannal. Teljes súlyát a fiúnak nyomta, de Kilyan oldalra lépett és Jane a tűsúlytól átzuhant a túloldalra. Kilyan hátrálni kezdett egészen a hajó fő árbocáig. Jane úgy érezte, mintha most először nem ő lenne a vezér, a harcos a párbaj során, hanem a zöldfülű félisten, aki ma fog életében először fegyvert. 

Kilyan tudatosan csalogatta Janet, hisz tudta, hogy a lány ellen közel harcban nem nyerhet. Csak és kizárólag csellel. A tekintetét folyamatosan Janen tartotta, mintha a vadra szegezné a nyilát. A világ megszűnt körülötte, ahogy a légzésére figyelt, ami egyenletes és nyugodt volt. Várt. Jane óvatosan lépkedett, tényleg olyan volt most, mint a vad, aki érzi a veszélyt, de nem tudja mikor és honnan csap le rá.

Jane hirtelen lépett előre, Kilyan oldalra csúszott az ütéstől és azonnal reagált a támadásra. Az első szúrást Jane kivédte, ahogy a másodikat is, a harmadik érezte, hogy betalált és felhasította a combját. 

- Ügyes. - mosolyodott el. 

- Sehol se vagyok hozzád képest. - vágta rá Kilyan. - De asszem kezdelek kiismerni.

- Még csak most? - vitte be balról az ütést, majd amint Kilyan hárította megpördült és felülről vitt be egy csapást. Kilyan könyökét súrolta az ütés mert későn reagált. De Jane már ott volt, ahol tervezte. Egy határozott mozdulattal balról támadott. Jane elhajolt az ütés elől, így a kard pengéje az árbocba állt elvágva egy kötelet. 

- Mi a... - mormogta Jane és csak egy rántást érzett a lábánál, majd fejjel lefelé lógott a kezében  a karddal. - ÁH! - ijedt meg és mérte fel a terepet. 

- Ez győzelemnek számít?

- A fegyver még a kezemben van! - mondta Jane és húzta fel magát hasizomból, hogy elvágja a kötelet. 

Kilyan azonnal a fegyveréhez rohant és kirántotta az árbocból, míg Jane a kemény padlón landolt és kicsúszott a kezéből a fegyver. A lány káromkodott egy epéset és a kardja után kapott. Kilyan a lány felé fordult. Fegyvertelen. Utolsó esély, hogy legyőzze, mert ez a csaj fegyverrel a kezében verhetetlen. A szeme sarkából látta, hogy a leengedett pallón áll valaki és a korlátnak támaszkodik. Nem igazán érdekelte a kék folt, csak Janere fókuszált. A lány elérte a kardja markolatát, mire megfordult Kilyan már a torkának szegezte a fegyvert. Jane felvont szemöldökkel bámult Kilyanra. Minden idegszála megfeszült, de ő nem az a félvér, aki megriad annyitól, ha a torkának szegeznek egy fegyvert.

- Nagyon jó. Ha csalni kell. - mosolygott Jane.

- Az nem számít, a lényeg, hogy nyertem.

- Bele illenél a családomba. - horkant fel a lány. - Épp ezért nem kéne elbíznod magad. 

- Várj. Mi?

Abban a pillanatban Kilyan nagyot nyekkent a padlón. A háta fájt a fától és a mellkasa is sajgott ott ahol Jane megrúgta... ki hitte volna, hogy egy bakancs ilyen erős fegyver lehet? Elkezdett még mindig nyögve feltápászkodni, amikor nem egy hanem két fegyverrel találta szemben magát és nem... az egyik nem Jane bakancsa volt, hanem a lány kardja és az övé.

- Na ezt hívják nyerésnek. - mosolygott a lány.

- Csak egyetlen egyszer nem dicsérnél meg amiért majdnem győztem? - kérdezte teljesen őszintén Kilyan.

- Nem. Majd ha tényleg leversz megkapod a megbeszélt jutalmad. - vigyorgott a fiúra és tette el a saját fegyverét, ami visszaalakult kulcstartóvá, aztán szabad kezét Kill felé nyújtotta. 

Az ex herceg elfogadta és hagyta, hogy Jane felhúzza őt, majd a lány visszaadta neki a kardot. 

- Ön erőmből sose fogok leverni senkit. - rázta meg a fejét Kilyan.

- Ha nem hiszed el tényleg nem. - szólalt meg a már Kilyan által kiszúrt kék folt. 

Kilyan a nagynénjére mosolygott, még Jane biccentett a hölgynek. 

- Szia Holly. 

- Jó napot. - köszönt Jane és támaszkodott az árbocnak.

- Szervusztok. - sétált fel a fedélzetre a nő és alaposan végig mérte Nyugat királyi hajóját. - Hihetetlen, hogy milyen szinten nem változott a felépítésük. De nem ezért jöttem. - pillantott Kilyanra, de pár másodpercig Janet méregette. Már értette, hogy mire gondolt Milicent. Ő nem rendelkezik semmilyen szuper képességgel, de még ő is érezte a lányból áradó félisten szagot, benne a triász vérével. - 14-kor kivezetnek az embereim a nyílt tengerre. Addig ha valami hiányzik a készletekből, vagy esetleg elfogyott szóljatok. 

- Kösz Holly. Majd megüzenem, hogy ha van valami baj. - dörzsölte fájó hátát és mellkasát a király. - Jane... pár nap és a Semleges területen úgy is kinyírnak. Igazán nem kell előtte eltörnöd a bordámat és a gerincemet. 

- Pedig mókás lenne. - húzta gúnyos mosolyra az ajkát a lány. 

- Szadista... - mormogta Kilyan.

Holly elmosolyodott. Furcsa egy párost alkotnának ezek, de... kitudja lehet, hogy még jó dolog is ki sülhet... 

~~~

Már indulásra készülődtek a hajón az emberek. Maxim felügyelte, hogy minden megvan-e, ez igazából a legénység és Alida feladat köre lett volna, de amikor beakart menni a lány szobájába, hogy felébressze és szóljon neki Jane azonnal ott termet az ajtó előtt és jól lecseszte, hogy mégis mit képzel? Végre egyszer a Legfőbb lazíthatna egy kicsit erre nem beakar settenkedni hozzá, hogy felkeltse?! Így Max inkább visszavonulót fújt és morogva vette tudomásul, hogy rá vár ez a feladat. 

Alida lekörözte alvásban még Samet is, ami szép teljesítmény, tekintettel rá, hogy Sam általános hobbija az alvás. 

A fiú délután fél egykor ébredt fel. A takaró felét leverekedte magáról az éjszaka folyamán és most egy kis kupacban gyülekezett a bútor mellett, csak arra várva, hogy Sam felkeljen és szépen elessen benne. A fiú felhúzta a lábait és gondosan átlépett a takarón, majd amikor a veszélyzónából kijutott csak egy széles mosollyal lenézett a rongyra. A szemeiben a győzelem szikrája ragyogott. Hisz egy rongy roppant nagy ellengésnek számít egyeseknek...

Sam Alida ágyához sétált és lassan felmászott rá. Emlékezett mit mondtak tegnap este. 

- Alida... - suttogta és simított végig az arcán. A lány fekete pillái megrezdültek, de mozdulatlan maradt. - Ébresztő. - hajolt a füléhez és simította ki a hajtincseket a szeméből. 

A lány továbbra sem akart megmozdulni, így Sam csak elmosolyodott és az ajtóra pillantott. Érezte, hogy Alida ébren van csak nincs kedve kinyitni a szemét és tudomást venni arról, hogy már rég reggel van. 

- Alidaaaa. - de továbbra sem adta fel és a mosoly sem tűnt el az arcáról. - Ha nem ébredsz fel kénytelen leszek más eszközökhöz folyamodni?

Valami morgás hallatszott a lánytól, ami lehetett egy fenyegetés és egy kedves mondat is, de Sam inkább az előbbire tippelt volna.

Hirtelen ötlettől vezérelve áthajolt a lány teste felett és megcsókolta őt. Alida méltatlankodva felnyögött. A szemei azonnal felpattantak. Bele mosolygott a csókba és a hátára fordult, hogy Sam egyszerűbben elérje őt.

- Nem arról volt szó, hogy ez csak a tegnap estére vonatkozik? - suttogta gúnyosan Sam, amikor alig két centire elhúzódtak egymástól. 

- Ki szegte meg ezt a jó kis szóbeli egyességet? - kérdezett vissza a Legfőbb és csúszott arrébb, hogy Sam normálisan letudjon ülni az ágyára. 

- Az egyik tanárom mindig azt mondja, hogy a szó elvész, az írás megmarad! - mondta mind ezt totális tanár stílusban, ugyanolyan arccal és hangnemmel. 

- Van benne valami. - ült fel a lány és hajtotta Sam ölébe a fejét. - Ha ezt bárki is látná... 

- Le lennél nyakazva? - kérdezte a fiú, mire a lány csak biccentett. 

- De te is.

- Milyen nagy szerencse, hogy senki se tud róla. És hogyan tovább? Tényleg elfelejtjük ezt az egészet? - futtatta a lány hajába az ujjait. Valahogy így sokkal megnyugtatóbb volt Alida kinézete, semmi dísz nem volt rajta, ellentétben az összes Legfőbbös göncével. Csak egy egyszerű hálóing szerűséget viselt nadrággal és felsővel. 

- El kéne. - mondta a Bölcs. 

- Kéne?

- Ja. Kéne.

- De nem fogjuk? - nézett össze a két kamasz és hiába voltak tudás szintben két teljesen külön univerzumban, most az egyszer nagyon is jól tudták, hogy mire gondol a másik. 

- Nem. De titokba kell tartani. Nem tudódhat ki. - hunyta le a szemeit a lány és csettintett egyet, mire az ajtóban a zár elfordult. Ezt már tegnap este meg kellett volna tennie... 

- Tehát minden maradjon annyiban, mint a tegnapi nap előtt. Én csapom neked a szelet, te pedig tudomást sem veszel rólam? 

- A nyilvánosság előtt igen.

- És négyszemközt? - vonta fel a szemöldökét Sam és siklottak a lány arcára az ujjai. Egy darabig csak azt figyelte, hogy mennyire fura, ahogy fehér kezeivel, Alida csoki barna bőrét érinti. Olyan... mint egy párviadal a káosz és a rend között, vagy a jó és a sötét oldal közt. Eléggé érdekelte Samet, hogy vajon melyikük melyik elemet képviselhetné... 

- Azt hadd ne rágjam a szádba. - nyitotta ki a lány a szemeit.

- Akkor nincs színjáték. - értette meg Sam. 

- Nincs. - rázta meg a fejét a lány. 

- Akkor minden olyan, mint egy roppant mókás és tiltott világ felfedezése.

- Egészen jó vagy ma is az agyi munkálatokban. - ült fel a Legfőbb.

- Fejlődő képes vagyok. - nyomott egy puszit a lány orrára. - Körülnézek és lelépek a szobámba. Miután elmentem hamar bukkanj fel, hogy lásson a legénység. Majd én is csatlakozom. Mit mondjuk a tegnap estéről? Többen látták, hogy együtt távozunk.

- Egyszerű. - vonta meg a vállát a Legfőbb. - Többen is láthatták, hogy spicces állapotban voltam. Mondj annyit, hogy megetettél velem némi kenyeret a konyháról és belém küldtél fél liter vizet, aztán lefektettél aludni.

- Jó. - biccentett a fiú. - Akkor körül nézek. - kelt fel és indult el az ajtó felé. Elfordította a zárban a kulcsot, de mielőtt lenyomhatta volna a kilincset meghallotta Alida hangját. 

- Várj. - kapta el a kezét Alida és húzta vissza a fiút. 

- Mire? - pillantott értetlenül a lányra Sam, de amikor megcsókolta visszatértek a gyomrába a tegnapi fura szöcskék. Magához ölelte a lányt és visszacsókolta. 

- Kitudja mikor leszünk újra kettesben. Ráadásul itt gyorsan terjednek a pletykák. - húzta el a száját Alida. - Na sicc. 

- Marasztal aztán meg kidob. Jól nézünk ki.... - gúnyolódott, de azért kidugta a folyosóra a fejét és mikor meggyőződött róla, hogy csak az alsóbb szintekről és a fedélzetről szűrődnek le a hangok. Kilépett a szobából és becsukta maga mögött az ajtót, majd feltűnés mentesen a saját szobájába sietett.

Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, amikor a biztonságot rejtő helységbe lépett és bezárta az ajtót. 

- Jó reggelt, így egykor. Reggelit? 

Sam elkerekedett szemekkel pördült meg és meredt a húgára. Hiába békültek ki a maguk fura módján, amikor megvitatták azt amit az a fura hárpia szörny mondott, attól még továbbra is ridegen viselkedtek egymással és a leggyakrabban használt szavaik amit egymásnak mondtak az a jó reggelt, jó éjt, dögölj meg, szűnj meg, hagyj békén volt. Így Jane részéről ez egyáltalán nem ígért semmi jót.

- Szervusz... - mérte végig a húgát. - Mi történt a lábaddal? - állapodott meg a tekintete a testvére combján.

- Ja csak az? Kilyannal edzettünk. - válaszolta tömören a lány. - Kettőkor indulunk. Az ebédet 10 perc múlva tálalják. Jössz, vagy inkább alszol még egy kicsit? - tette fel a kérdést de a szemében valami furcsa ült. 

- Mit tudsz? 

Jane szélesen elvigyorodott. 

- Tudnom kell ahhoz valamit, hogy szóba álljak veled?

- Nem. De sok értelmet nyerne miért viselkedsz velem ilyen készségesen ahelyett, hogy annyit vágsz. Cső fafej, végre egykor kidugod a képedet? Amúgy ha érdekel 10 perc múlva kenyér, ja a reggeliről lemaradtál képzelt palacsinta volt, a kedvenced.

- Néha meglepődőm mekkora tapló vagyok. - nevetett fel Jane. - Milyen szerencse, hogy van egy bátyám aki állandóan emlékeztet rá.

- Mit tudsz? - ismételte meg a kérdést Sam.

Jane előre dőlt és alaposan végig mérte a fivérét. Sam szinte látta a szemében, ahogy a villámok összecsapnak és valahogy felé irányulnak. 

- Milyen, hogy elmondhatod, hogy a Legfőbbel smároltál az este? Vagy talán még ma reggel is? Áh. Tehát még ma reggel is. - olvasta le az arcáról. - Nem mondom szép teljesítmény egy magadfajtától.

Sam szemei felvillantak. Egy pillanat alatt teremt elő a semmiből legalább 100 darab kés és meredt mindegyik Jane irányába, alig egy centi méter volt a lány teste és a fegyverek hegyétől. 

- Te tudsz ilyet?! - kapta meglepetten a fejét a bátyjára. - Még sose fogtál rám fegyvert. Ez hízelgő. Sose borítottalak még ki ennyire. Amúgy... - szemlélte meg az egyik pengét, majd mit sem törődve azzal, hogy mennyire élesek elkapta a markolatát, így legalább 5 fegyver hasította fel a bőrét, de Jane csak lassan megforgatta a kezében a kést. - Elismerésem. 

- Tessék?

- Nem fogom megismételni. - mondta azonnal. - Viszont ez nem jó ötlet. Hogy te meg a Legfőbb... 

- Tudjuk.

- De akkor sem adjátok fel, mi?

- Honnan tudod? - szaladt ráncba a fiú szemöldöke. 

- A családunk nem a feladásról híres. Legyen az harc, csalás, manipulálás vagy akár szerelem. Eddig az egyetlen, ami az utunkba állt az a halál volt. - pillantott nyomatékosítás képen a bátyja szemébe. - Legyetek óvatosak.

- Azok leszünk. Te te is tartsd a szád.

- Mintha én lennék az a személy, aki nem tud titkot tartani. - horkantott Jane. - Jössz akkor enni vagy sem?

Sam csak biccentett egyet, mire a fegyverek köddé váltak és a húgával együtt kisétált a szobából. Alida már teljes Bölcs ruhájában a fedélzeten beszélgetett Maximmal mire a testvérpár felért a fedélzetre. Kilyan az eltűnt dolgok listáját vitatta meg Hollyval. Jane és Sam az ebédlő felé vették az irányt nagyjából 10 percet vártak a többiekre, majd elkezdtek inkább enni. Kilyanéknak fél kettőkor sikerült befutniuk egy 20 perces késéssel.

~~~

Végül kettő helyett háromkor sikerült elindulniuk. Sok minden hiányzott a készletekből, mire mindent összeszedtek az pedig idő volt és utána még a búcsúzkodás is jócskán elhúzta a dolgokat, pláne, hogy a 8 fős gyerek sereg úgy döntött nem hajlandó elengedni Janet. Gwen még faggatta Kilyant Nyugatot illetően, Joan pedig megállás nélkül Janen lógott. Henrynek sikerült megszabadítania a kis ördög fiókától. 

- Na elég legyen. Kicsit idős hozzád nem gondolod? - kapta el a kis fiút a hónaljánál fogva.

- Nem vagyok belé szerelmes! - csattant fel a srác. 

- Akkor legyen pót mama effektus. - vágta rá Henry. - Inkább szaladj az igazi mamádhoz. - tette le a fiút és amikor az megpróbálta ismét megrohamozni Janet, csak gyorsan elé lépett. - Azt mondtam indíts anyádhoz. 

- Óóóó..... - mormogta a fiú. - Szia Jane!

- Szia Joan. - intett a fúnak, majd Henryre nézett. 

- Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolygott a lányra Henry. 

- Én is. - válaszolta Jane. - Talán még találkozunk egyszer. 

- Ugyan. Én ide tartozom. Hacsak nem jársz erre nem fogunk találkozni. Minden esetre. Viszont látásra kisasszony. - húzta gúnyos mosolyra az arcát, majd elkapta Jane kezét és nyomott rá egy apró csókot. Egyszerre nevették el magukat Jannel. - Viccen kívül tényleg örültem a találkozásnak és ha egyszer véletlenül erre járnál, ha Milicent nem is én tárt karokkal foglak várni. 

- Oké. Vettem. - nevetett tovább Jane.

- És alkoholizálunk is. - tette hozzá gyorsan. - Szörnyű, hogy egy egyszerű likőrtől így a plafonra másztál. 

- Jól van na! - csattant fel a lány. - Kiakasztó vagy. Pedig én szoktam kiakasztó lenni. 

Henry hangosan felnevetett. 

- Asszem ez egy gyönyörű barátság kezdete.

- Lenne ha nem mennék el. - vágta rá Jane. 

- Majd folytatjuk.

- Vigyázz mert szavadon foglak. - kacsintott a fiúra Jane és sétált vissza a fedélzetre, mielőtt valaki megint letámadna. 

Még akkor is a korlátnak támaszkodott, mikor már legalább egy órája keringtek a szigetek között egyre több figyelő pontot maguk mögött hagyva. Kilyan a hajó orrában állt és onnan szemlélte a szigeteket egészen addig, míg meg nem unta és Alidához és Maximhoz sétált. 

- Hány nap míg odaérünk? - kérdezte tőlük. 

- Ha ilyen sokáig tart kikecmeregni innen akkor legalább négy. - sóhajtotta Maxim. 

- Veled meg mi van?

- Szerelmi bánat. - mondta gúnyosan Alida. 

- Hogy mi? - kapta fel a fejét Jane. - A kicsi Maxim szerelmes?

- Nem is.... - mondta a fiú. - Inkább csak ábrándos hangulatú.

- Ejha. - mormogtam Sam. - Beteg? - nézett Kilyanra és Alidára. 

Utóbbi csak megvonta a vállát. 

- Valami olyasmit hallottam, hogy ez egyik szigeti lánnyal összeszűrted a levet az este. - vigyorgott a Legfőbb. 

- Hogy mit csinált?! - hajolt előre döbbenten Sam.

- Jól hallottad.

- Hát jó de... sokféle képen összelehet szűrni a levet. - érvelt Sam értetlensége mellett. 

- Áh. Ugyan nem lényeges. - legyintett Max. 

Jane gyanakvó szemekkel összenézett Kilyannal, majd a király megfordul és a katonák egyik kocka játékot játszó csoportjára nézett. 

- Dorian! - kiáltotta. - Mit csinált az este? - bökött a fejével Maxira. 

- NE! FELSÉG! - csattant fel Maxim, miközben egyre vörösebb lett a feje. 

- Ja. Jót mulatott édes kettesben nadrág és felső nélkül egy lánnyal az istállóban. 

- MAXIM! - csattant fel Kilyan, Jane, Sam ésAlida, míg Max vörös fejjel, cseppet sem pszichopata arccal meredt a katona tisztre. 

- Akkor mindenkinek jól telt azt este. - kuncogott magában Alida. - Én becsiccsentettem, Kilyan megismerte a nagynénjét, Jane rájött, hogy kedveli a gyerekeket, vagy legalábbis ők kedvelik őt, Sam táncolhatod velem. Maxim pedig szexelt. 

- Ahogy jó pár katona rajtam kívül mert az az istálló elég forgalmas volt! - meredt a fiúkra a túloldalon.

- Fogd be Westheart!

- Fogalmunk sincs mire célzol.

Jöttek a válaszok.

- Utálom a gyerekeket. - mondta Jane. - Eddig se szerettem őket most már végképp nem. Maximum két gyerekem lesz ha több lenne engedélyezem Samnek, hogy leszúrjon egy késsel. 

- Hogy mi?! - kapta a húgára a fejét Sam.

- Ja. Tényleg jó este volt. Főleg Maximnak. - bökte oldalba a barátját Kilyan.

- Elég már.... - mormogta Maxim. 

- Ennyire rossz volt a csaj teljesítménye, vagy csak te nem voltál a toppon?

- FELSÉG!

Kilyan csak jót nevetett. A többiekkel együtt. 

Bármilyen útvonalon is mentek ki, sokkal gyorsabban haladtak, mint befelé menet. Megköszönték a segítséget és Kelet felé vették az irányt, hogy minél hamarabb a Semleges területre érjenek.

~~~

A négy nap alatt a napi rendszerességű vívás is visszatért Kilyan és Jane életében. Maxim, Alida és Sam időről időre fogadásokat tettek, hogy vajon mikor ki fog győzni. Hiába állt ki barátja mellet Maxim, folyamatosan Alida és Sam nyerte a fogadást, mert Jane elverte Kilyant. Egy idő után a többi katona tiszt se bírta merev arccal nézni azt a megszégyenítést, amit Jane tett Kilyannal is, nem csak velük, még amikor megérkezett a testvérpár Nyugat palotájába. 

Viszont Maxim volt az egyetlen aki látta is, hogy barátja mennyit fejlődött ilyen rövid idő alatt. Jane egyre nehezebben tudta kivédeni az ütéseket, ahogy a szigorú edzéstől és a szakács kezébe nyomott speciális étrend miatt Kilyan egyre erősödött. Mondjuk a felső teste és a karja mindig is izmos volt az íjászkodástól és a lábai se voltak rosszak a sok lovaglás miatt. De az étrend még így többet adott, mint a lovaglás és az íjászat. 

Egy napra voltak a Semleges területtől, amikor Jane először ténylegesen megizzadt és meg kellett küzdenie a győzelemért. 

- Még egyszer. - pattant fel Kilyan.

- Előbb szünet. Mindketten fáradtak vagyunk. Egyél valamit, pihenj le aztán lefekvés előtt még egyszer csinálunk egy párbajt. Mit szólsz? - vettette fel Jane.

Mivel Kill tudta, hogy jobb ajánlatot úgy sem kaphat így elfogadta és olvasott egy kicsit a kabinjában. Nagyjából egy órát tölthetett ott, amikor furcsa zajok szűrődtek be a folyosóról. Óvatosan kikukucskált és végig siklott a tekintete a helyen. Sehol senki. Fura... 

Vacsora után fél órával már várta Janet a fedélzeten, hogy ismét összecsapjanak. A lány Sammel vitatkozott valamin. De mikor meglátta Kilyant, csak le legyintette az öccsét és kivont karddal a fiúhoz sétált. 

- Na ilyen is rég volt. Nem nekem kell kikönyörögjelek téged a fedélzetre, hogy harcoljunk már, hanem te vársz rám. Ez tetszik. 

- Beszélünk vagy harcolunk? - mosolygott a lányra Kilyan és vonta ki a kardját. 

- Ez is tetszik. - bólintott elismerően Jane. - Hát jó. A szabályok a szokásosak. Csonkítás és ölés tilos. Ha egyikünk rosszul létet, hányingert, szédülést tapasztal azonnal feladja a küzdelmet. A harc addig tart, amíg... 

- Sok a duma. - mondta Kilyan és már előre is lépett, miközben a kezét meglendítette. 

Janenek éppen sikerült elrántania a fejét a kard éle elől. 

- A kurva.... - nyelte le a káromkodást Zeusz lány és helyette inkább vissza támadott. 

Kilyan átbújt a karja alatt és átvágott Alida és Sam között, akik valamiről beszélgettek, de jelenleg egyáltalán nem érdekelte, hogy pontosan miről.

- Ne menekülj már! - csattant fel Jane és tört át ő is a két kamasz között. 

Kilyan hirtelen eltűnt a szeme elől, az ütést hamarabb érezte a teste, mint hogy szemmel meglátta volna a mozdulatot, csupán az ösztöneinek hála sikerült felfognia az ütést és megtartania Kilyant. Megpróbálta eltaszítani magától a fiút, de a karjai gyengének bizonyultak a királlyal szemben. Jane az ajkába harapott és térdel gyomron rúgta a fiút. Kilyan hátra tántorodott, Jane közben támadt. Kilyan először érezte meg igazán, hogy Jane honnan fog támadni. Balra lépett, a penge két centire siklott el a teste mellett, majd ahogy a penge új irányt váltott a herceg felugrott a korlátra. 

- Ha beleesik az óceánba nem tudom mit csinálok veled Jane! - kiáltotta Alida.

- Nyugi van Legfőbb. - vágta rá Kilyan mosolyogva és vonta fel a szemöldökét mintha azt kérdezné Janetől: "Erre mit lépsz?"

A lány felugrott a korlátra és a fiúra meredt. A két penge hangja olyan volt, mint a kréta a táblán. Lassú, megfontolt, nem támadási szándékú, mégis valami ami ígérettett rejt magában. Pár másodpercig csak egymásra meredtek. Kilyan indította a támadást. Jane eltaszította magától a fegyvert és előre lépett, míg Kilyan hátra. A pengék egymásba csattantak. Jane két kézzel fogta meg a fegyvert. De még így is remegett a keze. Halvány mosoly jelent meg a sarkában. Ha most legyőzi őt... készen áll. 

Kilyan megcsavarta a csuklóját, mire a penge ólom súllyal nehezedett Janere. A lány a korlátra zuhant azonnal a fedélzet irányába gördült és guggolásba Kilyan mellé érkezett. Jane megpördült a tengelye körül, mintha braekelne, egyik lábát előre nyújtotta, de Kilyan számított rá és hamarabb hátra ugrott, mint hogy a lány a földre küldte volna. Jane felpattant. Kilyan futásnak eredt felfelé a kormány kerékhez. Jane utána iramodott. Azt el kellett ismernie a lánynak, hogy a fiú remekül kihasználja a terep nyújtotta lehetőségeket. 

Kilyan hirtelen fékezett le, így Jane majdnem belé rohant. Kilyan oldalra lépett és elhajolt Jane ütése elől. A kezével hirtelen elkapta a feje fölött elhaladó lány karját. Jane szemei elkerekedtek. Érezte, ahogy az ujjai szikrákat hánynak, de Kilyan ellen nem lett volna tisztességes használnia a képességét, végtére is Kilyan nem több puszta halandónál. 

Kill megcsavarta a kezét. Jane az ajkába harapott és a bakancsával előbb combon, majd alhasba rúgta Kilyant. A fiú neki esett a kormány keréknek.

- Hányszor kértem magukat, hogy ezt ne itt csinálják?! - kiáltotta a kormányos. - Már bocsánat felség. - jött azonnal zavarba, de a két kamasz egyáltalán nem is figyelt rá.

Jane előre lépett és célba vette Kilyan lábait. A fiú megkapaszkodott a kormány kerékben. Eleinte csak az volt a szándéka, hogy talpra álljon, de amikor meglátta a fegyver ívet a lábait átlendítette a feje fölött ezzel a kormány kerék és a korlát közé szorult, de ahol előzőleg a lába volt, ott most Jane fegyvere volt bele szúrva a fedélzet deszkájába. 

- Ez szép volt! - vigyorgott Jane. - De még nem nyertél!

- Tudom. - tartotta szemmel a lányt. 

- Kérem. Ezt máshol folytassák. A nyílt tengeren vagyunk, de zátonyok itt is előfordulhatnak! - akadékoskodott a kormányos.

Kilyan felmászott a korlátra és gúnyosan Janere mosolygott. Időt kell nyernie és valahogy ki kell cseleznie Janet, erősebb nála, de a csaj tapasztaltabb és trükkösebb. A hajókat jobban ismeri Janenél... 

Jane mit sem törődve a kormányos ellenkezésén átmászott a kormány kereken, ám mikor már csak egy kardcsapásnyira volt Kilyantól az ex herceg elrugaszkodott a korlátról.

- Felség... Ez kicsit veszélyes! - szólalt meg Maxim.

A király elkapta az egyik tartó kötelet és a térdei közé szorította. 

- Mert az, hogy vele vívok nem veszélyes. - horkant fel és vágta el a kötelet maga alatt, mire a kötél felfelé kezdett száguldani. Alida, Sam és Maxim méltatlankodva ugrottak arrébb eddigi helyükről, ugyanis a hordókat tartó háló kötelét vágta el Kilyan, így a hordok gyors utat találtak a föld felé a gravitációs törvényeknek megfelelően.

- Az egy dolog, hogy egymást kinyírják, de minket nem kéne. - mormogta odalent Sam  és rángatta ki a lábát az egyik hordó alól.

A kötél a fő árbochoz volt rögzítve, Kilyan a hasával fogta fel a becsapódást, megállt a fél méter széles részén a vitorla tartóknak és a főárbocnak vetette a hátát. Ekkor követte el azt a hibát, hogy lenézett. Neki is lehetne ennél jobb ötlete... Most itt áll kb. 10 méter magasan fenn.

- Legalább Janetől megszabadultam... - suttogta. 

- Ne hidd! - ijedten ugrott előre és kapta le a fejét a penge csapása elől, majd oldalra pillantott, ahonnan az ütés érkezett. Csak leesett állal bámulta Janet, aki a levegőben lebegett. 

- Te... Jó... Ég... 

- Zeusz dédunokája vagyok. Mégis mit vártál? - húzta gúnyos mosolyra a száját és landolt a fél méter széles pallón, olyan puhán, mintha nem is ember hanem tollpihe lenne. 

- Hát... azt, hogy repülni nem tudsz. 

- Ez mókás lesz. - pillantott lefelé. - Ha lezuhansz. Meghalsz.

- Szerintem ez nem olyan mókás.... 

- Ha én lezuhanok csak vissza repülök, mintha semmi sem történt volna. Innen sehová sem menekülhetsz. Harcolnod kell. - hagyta figyelmen kívül Kilyan megjegyzését. - Védd magad! - azzal előre is lépett. 

A penge olyan gyorsan járt a kezében, hogy Kilyan alig győzte hárítani, lassan de folyamatosan tolta egyre kijjebb a fő árboctól, miközben a talpa alatt a palló egyre vékonyabb és keskenyebb lett. A mozgás tér szűkössége miatt muszáj volt kitalálnia valamit, de Janenek igaza volt, nem menekülhet sehová innen. Megpróbált támadni, de Jane nem hagyta. Fáradt is volt a figyelme lankadt, le kell valahogy jutnia innen, mielőtt lezuhan. De hogy? Egy kitörést csinált, Jane lábát és felsőtestét megcélozva. Jane elvesztette az egyensúlyát és hátra zuhant. Kilyan azonnal támadt. A lány az első ütést még ülve is simán elhárította, viszont a mozgás tér nála is hátrányt jelentett. Kilyan a lábaira irányította a csapást, Jane gyorsan terpeszbe vágta magát, így a fegyver a pallóba fúródott. Jane oldalra dőlt közben oldalba rúgta a királyt, majd lezuhant. Kilyan össze vissza kalimpált és próbált nem leesni. 

Jane tőle pár méterre lebegett és kuncogott Kilyanon.

- Balettezni tanulsz? - mosolygott folyamatosan.

- Nem! - csattant fel Kilyan, majd ha már az esést nem tudta megakadályozni inkább áthelyezte a testsúlyát, hogy oldalra helyett előre essen a pallóra. Sikerrel járt. Lihegve ült a pallón és bámult Janere, aki valahová mögé szállt le. 

Felpattant és futni kezdett a fő árboc felé felé, azt kántálva, hogy nem esek le, nem esek le. Amikor a fő árbochoz ért elkapta az egyik köré rögzített kötelet és a másik oldalon lévő keskeny pallóra lépett. Jane tudta már, hogy hová siet. A kötélhez, amin le lehet mászni innen. Azonnal használta a képességét. A szelek körbe vették a testét és leemelték a pallóról. Jane se perc alatt Kilyan előtt termett. A fiú viszont nem lassított le, ahogy bízott benne Jane inkább arrébb repült, mint hogy kockáztassa a frontális ütközést. Kilyan megkapaszkodott a kötél két szélében, mikor valami a fejére lépett. 

Jane volt az.

- Bocsika. - gúnyolódott a lány.

- Ez fájt! - csattant fel.

- Mindenkinek az fáj, ami a leggyengébb. - kacsintott a levegőből a fiúra. - Na nézzük így mihez kezdesz velem.

- Mi van?!

Jane felemelte a pengéjét és a levegőben lebegve csapott össze Kiyannal. A szél segítségével nagyjából egy métert hátra tolta a királyt a kötéltől, aztán a penge súlya el is tűnt és Kilyant a testsúlya előre húzta, Jane megint rálépett a fejére és felfelé szállt. A levegőben a maga szórakoztatására  még bukfencezett is egyet, majd Kilyanra nézett aki a palló szélén ült.

- Nem lehetne, hogy tisztességesen vívunk?! - nyögte a király. - Te gyakorlatilag játszol velem, mint a cica a gombolyaggal, én meg lassan lehullok.

- Jó legyen. - ereszkedett a herceg felé, majd hirtelen a hóna alá gyúlt és a levegőbe emelte.

A fedélzeten landoltak és Jane azonnal ellépett a hercegtől, majd felemelte a fegyverét. Kilyan tudta, hogy így semmi esélye sincs, de... kezdte tényleg azt hinni, hogy ez a félisten legyőzhetetlen.

Nem várta meg, hogy Jane türelme elfogyjon, hanem támadt. Balról, jobbról, majd újra balról szúrt. Jane szökdécselve tért ki előlük. A pengék végig szántották egymást. Kilyan megpördült és oldalba vágta Janet. A lány lába megbicsaklott, de mit sem törődve vele felhasította Kilyan combját. A fiú amilyen gyorsan csak tudott rácsapott a lány csuklójára. A lány az ajkába harapott és a bakancsával rálépett Kilyan combjára pont ott, ahol az előbb felhasította. A király felkiáltott fájdalmában és térdre zuhant. De a kardját nem engedte el. Tiszta erőből taszított egyet Janen, mire a lány hátra zuhant, Kilyan pedig a fájdalomtól eltompult érzékekkel rá zuhant.

- Így is le lehet valakit venni a lábáról. - jegyezte meg Alida az oldal vonalról, ahol talán, bár a hordós incidens óta ebben igen csak kételkedett... Nem eshet bántódásuk.

- Azért örülnék, ha nem mindenki előtt hemperegnének egymáson... - mormogta Sam.

Kilyan viszonylag hamar kapcsolt, ugyanis Jane rúgkapálva próbálta valahogy leszedni magról a királyt. Kilyan kiszúrta a kezében a pengét. 

Most vagy soha. 

A lábával bilincsbe zárta Janet, mire a lány szemei riadtan elkerekedtek. Túl közel voltak egymáshoz. Igaz... mikor együtt alszanak sokkal közelebb szoktak lenni, de Jane nem szokta meg, hogy az ellenfelétől, alig választja el 5 centiméter. Kilyan a kezeivel a kard felé nyúlt, mire Jane azonnal észbe kapott és szabad kezével könyökkel nyak hajlatba találta Kilyant. A fiú felnyögött és lefogta a szabad karját. Jane viszont a fegyverrel felé csapott. Kénytelen volt elengedni a lány lábait és oldalra gördülnie, vagy a hátába állítja a fegyvert. Hirtelen villant át az agyán, hogy Jane hezitált, amikor rajta volt. Elvigyorodott, ahogy rájött mit kell tennie. 

Jane felpattant a földről, ahogy Kilyan is. A fiú csak állt és várt. Jane oldalról támadt, a fiú előrelépett, látszólag egyenesen a penge közepébe. Szabad kezével viszont elkapta Jane csuklóját, lefékezte a támadást és ahelyett, hogy eltaszította volna magától a lányt, csak közelebb húzta. Jane teste megfeszült. A kardot tartó kezét továbbra is szorosan fogta Kilyan, szabad keze Kilyan fegyvert tartó kezére kulcsolódott és próbálta távol tartani magától. 

Kilyan nyájasan rámosolygott, majd közelebb hajolt Janehez, szinte annyira közel, hogy az ajkaik súrolták egymást. Jane szíve olyan riadtan dobogott, mint egy kalitkába zárt kismadáré. Kilyan tekintete végig siklott Jane arcán. Érezte, ahogy Jane végtagjai, mintha elgyengülnének. A lány füléhez hajolt. Az emberek számára csak úgy tűnhetett, mintha valamit a lány fülébe suttogna, de valójában a lány fülébe lehelt. Janet kirázta a hideg. A gerince teljesen megfeszült. Kill az ajkai közé zárta a lány fülcimpáját és finoman ráharapott. Jane keze elgyengült. Kilyan azonnal lefejtette az ujjait a markolatról és a bal kezébe zárta a fegyvert. Jane szemei riadtan felcsillantak és a kard után kapott, de Kilyan az egyik pengét villámgyorsan a lány nyakához illesztette. Jane hátra lépett, de még mindig közel volt Kilyanhoz, a fiú a másik pengét pedig hátulról érintette a lány tarkójához. Tökéletesen bekerítve. 

Jane elkerekedett szemekkel meredt Kilyan kék szemeibe. 

Sam legalább olyan elkerekedett szemekkel meredt a két kamaszra, mint Jane Killre. Max konkrétan félúton megállította a kártya lapot a kezében. Alida arcára halvány mosoly húzódott.

- Ez csalás... - suttogta Jane. - Még pedig a másik érzelmeinek manipulálása és kihasználása...

- Az edzőm azt mondta, hogy ne hagyjam, hogy bármi is elvakítson mikor harcolok. - válaszolta ugyanolyan halkan Kilyan. - Nyertem.

- Ja.... - húzta félmosolyra a száját Jane. - Leengedheted a kardokat. 

Kilyan így is tett. A lány felé nyújtotta a fegyvert, mire Jane kivette a kezéből és kulcstartóvá változtatta. 

- Ha megtudod az ellenséged gyengéjét győzhetsz. - mondta hangosan Kilyannak és indult el a fedélköz felé kikerülve Kilyant.

- Nem! - kapta el gyorsan a lány csuklóját. - Nem erről szólt az egyességünk. 

Maxim győztes vigyorral Alidára nézett. Sam egyáltalán nem figyelt rájuk, csak azon járt az esze, hogy Jane mit ajánlt Kilyannak, amitől az ex herceg komolyan vette a kardforgatást. 

Jane elhúzta a száját és a legénységre, a katonákra és a testvérére nézett. 

- Itt mindenki előtt?

- Mért ne? - vonta meg a vállát a király. - Vagy talán félsz?

Azt már tudta, hogy ezt az ütő kártyát szinte mindig belehet vetni Jane ellen. 

- Nem. - lépett vissza Kilyanhoz. 

Jane megint inkább egy riadt kismadárnak érezte magát, pláne ennyi ember előtt. Főleg, hogy Sam is köztük van. Mindig is utált a figyelem központjában lenni, ha... ilyesmit kell tennie... Bármikor szívesen harcol a tömeg előtt, szól be nekik, de hogy valakit megcsókoljon.... Nem. Az több a soknál és nem akarta megcsókolni Kilyant, azok után, hogy így az orránál fogva vezette, mint egy kis cafkát... 

A fiú mellkasára tette a kezét és lábujjhegyre állt. 

Sam érezte, ahogy a vére lassan felforr erei börtönében, hogy... vesztegethette meg Kilyant.... ezzel?! Már felkelt, hogy szétválassza őket és előbb Janet lecsessze amiért ekkora baromságot csinált, majd Kilyant is szóban molesztálja, de valaki a vállára tette a kezét. Sam hátra pillantott. Alida alig láthatóan megrázta a fejét, majd a lány keze a válláról lesiklott a fiú tenyerébe. Óvatosan simított végig a fiú kézfején, hogy kicsit megnyugtassa.

Jane és Kilyan ajkai pár centire voltak csak egymástól, amikor Jane hirtelen elmozdította a fejét és Kilyan arcára nyomott egy csókot, majd megpördült és elindult lefelé. Kilyan csak hökkenten meredt a hátára. 

- HÉ! - csattant fel. - Csókban egyeztünk meg! Azt mondtad, ha megverlek, megcsókolsz! Ez egy puszi volt! Nem csók!

Jane hátra pillantott Kilyanra, az ajkai gúnyos mosolyra húzódtak. 

- Nem ismered azokat a kifejezéseket, hogy homlokon, arcon csókolta? - kérdezte.

Kilyan hitetlenkedve felmordult.

- Ezt hívják csalásnak!

- Megkaptad a csókodat Kill. Levertél! Sok sikert a párbajokon. - intett hátra a lány és tűnt el a fedélközben. 

Sam volt az első, aki elkezdett nevetni a legénység soraiban, őt követték a katonák. Alida csak mosolyogva megrázta a fejét és a királyhoz lépett. 

- Rafinált egy félisten. - mondta.

- Nem rafinált, hanem egy nyavalyás, aljas és gonosz róka! - mormogta Kilyan. - Ekkora megalázást.... 

- De te nem adod fel. 

- Olyannak ismersz? - kapta a lányra a tekintetét mosolyogva, majd eszébe jutott, hogy Alida mit is tett. - Bocs, de... jobb ha átöltözök és kitisztítom a sebeimet. - meg se várva a Legfőbb  válaszát a fedélközbe vetette magát ő is. 

Alida csak felsóhajtott és kelet felé pillantott. Holnap ilyenkorra... már a Semleges területen lesznek.