Hali. Eljött nyarunk utolsó része. Innentől vissza állunk a heti egy részhez, valószínűleg április eleje március vége fele ez is változni fog a nulla szintjére, mert idén valahogy le kéne érettségiznem.... Jaj. Most őszintén csak szerintem telt el a nyár egy szempillantás alatt? Mindegy. Örüljetek az utolsó nyári résznek! Jó szórakozást, mindenkinek a rész végén várni fog titeket egy kérdés, amit nagyon örülnék ha majd megválaszolnátok, még azok is akik nem szoktak kommentelni.

Helen mágiát használva folyamatosan gyógyította Lisa oldalát miközben a beszélgetést hallgatta. Lisa jó tulajdonságai közé tartozik, hogy ha idegenekkel beszél elkezd zavarban lenni, amit buta mondatokkal, érdektelenséggel és egy 16 éves lányhoz kicsit sem illő viselkedéssel demonstrál.

Aelin eddig nézett úgy Helenre, mint akinek elgurult a gyógyszere. De most rájött Helen ehhez a csajhoz képest teljesen normális. 

- Mindig ilyen.... izé... - kereste suttogva a lánynak Aelin a megfelelő szavakat.

- Rózsaszínvilágba illő 11-13 éves kislány? - kérdezett vissza Helen.

- Ja...

- Elég gyakran. - bólintott a boszorkány.

Svent nem túlzottan zavarta, hogy gesztikulál a lány, csak kérdezgette. 

- Itt Keleten is van félvértábor? - tette fel az első kérdését. 

- Persze. - mosolygott zavartan a lány.

- Nyáron mentek oda kiképzésre?

- Nem teljesen... nálunk úgy van, hogy a tábor csak egy hétig tart, mivel hétköznap is vannak képzéseink, persze akik megtudják oldani csak azoknak. De én csak nyáron szoktam menni, mert nem túlzottan szeretnek engem a többiek. - mondta kicsit higgadtabban a lány, mint az elején.

- Értem. - bólintott Sven. - Héra lányaként nehéz lehet ez az egész. Főleg, hogy édesanyádat... finoman szóval senki sem kedves szavakkal illeti. 

- Tudom. - harapott az ajkába a lány. - Pedig. Nem olyan szörnyű, mint ahogy sokan gondolják első és egyben egyedüli gyermekeként, ismerve nagyjából a görög mitológiát, tudom, hogy egy hegyről is simán ledobhatott volna, de... apám szerint teljesen normális volt, amikor odaadott neki.

- A mágusok ezek szerint nem szívlelik sem az isteneket, sem pedig a félvéreket. - szólalt meg Aelin. 

- Rühellik őket. - vágta rá Helen. - Veszélyforrásnak tekintik.

- Helen... - kerekedtek el Lisa szemei. 

- Most mi van? - kérdezte a lány. - Három félisten és egy negyedvérű beszélget egymással a boszikról. - mosolyodott el a lány. - Ebbe csak nem köthetnek bele az Öregek. 

- A kik? - vonta fel a szemöldökét Sven. 

- Egy tanács. Vagy valami olyasmi, akik mániákusan tesznek keresztbe azoknak az embereknek, akiknek köze van bármilyen istenhez, vagy azok csemetéihez és segíteni akarnak a mágusoknak. - mondta felháborodottan Helen. Nem is törődve azzal, hogy a félistenekben az összes mágusos hülyeség szerint nem lehet megbízni. 

- De miért csinálják ezt? A saját fajtájuknak sem segítenek? - kezdte a fiú.

- Az isteneket okolják a mágia elhalványulása miatt. - állt fel Helen és sétált ki a konyhába, hogy igyon valamit. - Azzal, hogy a kínai, a skandináv istenek álomra hajtották a fejüket és az egyiptomiakat a mágusok bezárták, mert testszállóként foglalták el félistenek és mágusok testét, a nagyhatalmak megfogyatkoztak. Aztán Gaia is egyre mélyebb álomba szenderült. A görög és római istenek pedig visszafogottabban kezdtek el éldegélni, ami tőlük nem kis teljesítmény. Az emberek lassan más dolgokban kezdtek el hinni. Egy isten, Jézus, Mária... hadd ne folytassam. 

- Még jó, hogy református vagy... - mormogta Lisa. 

- Egy félisten lánya vagyok, aki református, mert Erdélyben a magyarok reformátusok, a románok római katolikusok, mert olyan felhúzott orral járkálnak, hogy a rómaiaktól származtatják magukat bizonyíték nélkül. - forgatta meg a szemeit Helen. - Ebbe ne menjünk bele megint Lisa. A lényeg, hogy ez sem tett jót a Lévonalaknak, ahogy az sem, hogy a mágiát felváltotta a technológia. 

Sven csak felvont szemöldökkel hallgatta a boszorkányt. Református... Római katolikus. A húgán látta, hogy bármelyik percben elkezdhet nevetni, így inkább az ölébe húzta a húgát és figyelmeztetően megbökte az oldalát a könyökével. 

Aelin ártatlanul pislogva hátra nézett a bátyjára. 

- Ne felejtsd el. Nem akarunk megint egy keresztény-zsidó tizedelési dolgot. - suttogta a húga fülébe Sven, mire Aelin felnevetett, mert tudta, hogy a bátyja csak viccel. 

- Pedig mókás lenne. Megint egy csomó lélek járkálna az utcán, mint ahogy azt Hádész mesélte. Szép időszak lehetett. - mosolyodott el a kislány és tette a bátyja kezét a derekára, hogy abba megtudjon kapaszkodni. 

- Gyönyörű. - bólintott Sven.

- Látom elvagytok. - méregette gúnyosan a két Angelot Helen.

- Mi mindig. - felelte Aelin, majd másodpercre pontosan húzódott az Angelok ajka gonosz mosolyra. 

- Hű... - kerekedtek el ismételten Lisa szemei. - Már értem miért szállásolod el őket. Velejéig romlottak akárcsak te. 

Sven kérdőn Helenre nézett, mire a lány megvonta a vállát. Mindig is jó volt az imidzse a felnőttek körében, meg kb. mindenki körében, aki nem tartozott a közeli baráti körébe. 

- Nekünk még van egy kis dolgunk. - szólalt meg Sven és paskolta meg a húga kézfejét a tenyerével. - Ha nem probléma eltűnünk pár órára. 

- Rendben. - bólintott Helen. - Ebédre visszaértek? Mert akkor úgy készülök. - mosolyodott el a lány. 

- Nem valószínű. - mászott le a bátyja öléből Aelin. - Csak tegyél el valamit. Két zsömlét vagy ilyesmit.

- Rendben van. 

- Hova mentek? - kérdezte óvatosan Lisa.

Sven és Aelin összenézett, miközben a fiú elindult az előszoba fele és felvette a cipőjét. 

- Nyomozunk. - mondta Sven.

- De hol? 

- Majd Helen mesél róla. - fogta össze a haját lófarokba Aelin és sétált ő is a cipőjéhez. 

Lisa kerek szemekkel fordult Helen felé, aki csak legyintett, hogy majd később elmondja. Megvárta a boszi amíg a két félisten távozik és csak utána ült le a legjobb barátnője mellé. 

- Aggódjak? - pislogott ártatlanul és váltott vissza magyarra a lány.

- Nem kell. Megoldom. - válaszolta Helen. 

- Aha... - mondta gyanakvóan. - De elárulnád mit értett az alacsony ijesztő szőke kis csaj azalatt, amit mondott?

- Tudod... Rajta kaptak amint a barlangnál.... Tudod. 

- Ne... - esett le a lány álla és tágultak tízszeresére a szemei. - Felbukkantak a Holtak kapujánál... és... ugye nem tudják, hogy nálunk vannak hozzá a kulcsok?! 

- Nem. De, ha így világgá ordítod lehet, hogy megtudják. - forgatta meg a szemeit Helen. - Nem kell aggódnod teljesen kézben tartom a dolgokat. 

- Aha... - mormogta aggódva a lány. - Tehát fogalmad sincs mit csinálj. 

- Azt nem mondanám. De... amíg Sven és Aelin folyamatosan a kapu körül legyeskednek, addig képtelen vagyok beszélni Merlin egyik leszármazottjával, továbbá azt se tudom, hogy tudnék kapcsolatba lépni vele, ugyanis bármilyen mágiát használtam eddig egy lélek se lépett ki a kapun, aki nekem kellett volna. - kezdett el idegesen dobolni az ujjaival az asztalon. - Egyre jobban kezdem azt hinni, hogy nincs más módszer mint kikötni magam valamihez és átsétálni a kapun.

- Nem! - csattant fel Lisa. - Hogy is ne! Hogy aztán bent ragadj?! Helen. Az a hely veszélyes. Hidd el. Láttam álmomban, hogy mi van odalent és az a hely maga a pokol. 

- Nem hiába hívják Tartarosznak. - forgatta meg megint a szemeit Helen.

- Miért nem kérsz segítséget a két félistentől? A kislánytól kirázz engem a hideg... De a srác... nem tűnik annyira szörnyűnek... - vonta meg a vállát és sütötte le a szemeit.

- Ne kezd... - rázta meg a fejét Helen. - Annától várnám el ezt, nem tőled. 

- Anna magának akarná a srácot. Nem pedig szurkolna neked, hogy....

- Lisa! - háborgott a boszi. 

A lány mosolyogva bámulta a barátnőjét. Helen próbált haragudni Lisára, igazán próbált, de aztán elnevette magát. 

- Szóval mi van a sráccal? - kérdezte Lisa.

- Semmi. - emelte az ég felé a tekintetét Helen, de még így is látta hogy méregeti Lisa. - Tényleg semmi.

- Szóval semmi. 

- Pontosan.

- És elvárod, hogy elhiggyem? - vonta fel a szemöldökét Lisa. - Oké, hogy mindig hülyének néztek Annával, de azért ha már a család, házasság meg ilyesmik anyaúristenőjének a lánya vagyok, akkor valamit csak látok.

- Ha most leimprovizálod a házasságunkat megtéplek. - mondta halál komolyan Helen.

Lisa arcáról egyből lehervadt a mosoly. A testtartása merev lett, a szemeibe fájdalom csillant. 

- Jaj bocsi nem akartam. - pattant fel Helen és ült át gyorsan Lisa mellé. - Tudom, hogy érzékeny vagy az ilyenekre. Tényleg nem akartam. Bocsi, bocsi, bocsi. - ölelte át gyorsan a lányt, mire az csak a vállára hajtotta a fejét. 

Pár másodpercig ültek így, majd Lisa megdörzsölte a szemeit és elhúzódott a lánytól, hogy a szemébe nézzen. 

- Akkor. Elmondod őszintén mi van a sráccal anélkül, hogy ilyesmiket vágnál a fejemhez? - kérdezte bátortalanul, de halvány reménykedő mosollyal a szája sarkában. 

Helen felsóhajtott. 

- Jó... Jól nézz ki. 

- Tudtam! - pattant egy helyben Lisa.

- De félisten. Továbbá Hádészos és Athénés. Más se hiányzik, mint hogy folyton kioktasson, ha valamit elcseszek és amúgy. meg.. a negatív, dark-os energiáját imádom. De nem hiányzik se a mágusos balhé, továbbá csak pár napig legfeljebb egy hónapig maradnak itt. 

- Anna egy hónap alatt az ágyba is eljut. 5 pasival minimum kétszer. Eggyel legalább 12-szer.

- De az Anna. - vágta rá Helen. - Én... Tudod, hogy Anna miatt volt két hétig egy pasim és...

- Életed legrosszabb két hete volt. - fejezte be a mondatot Lisa. 

- Ja. És balszerencsémre azóta tapadnak rám azok az idióták. Ervin is bepróbálkozott még nyolcadikban gimi előtt. 

- Szegénykét csúnyán lekoptattad. - rázkódott meg a lány válla az elfojtott kuncogástól. 

- De harmadjára végre tanult nem verbális kommunikációból, ha már a verbálisból nem. - húzta mosolyra a száját Helen enyhe célzással, hogy megverte a srácot, de csak finoman érzéssel.

- Sven is bepróbálkozott? - kérdezte Lisa. - Mert... Szerintem nem az a tipikus csajozós kaliberű srác.

Helen döbbenten nézett a lányra, majd megpróbálta megjeleníteni maga előtt, hogy ez a fiú, hogy hajtana rá, pláne úgy, hogy eleinte ellenségesen viselkedett és most sem az a kifejezett boldogság lesz úrrá a lényemen, ha meglátlak típusú lett, amit egy Hádészostól nem is vár el.

- Nem. - rázta meg a fejét. - Egyáltalán nem. Mindent összevetve veled eddig barátságosabb volt, mint velem.

- Furi... - ráncolta össze a szemöldökét Lisa, de eszébe se jutott, hogy esetleg bejönne a srácnak. Ő mindig csak a hülyéket fogja ki, vagy a helyes de nyuszi srácokat, akik gondolkodnak, hogy mi legyen vele aztán inkább második opcióként tartják számon, amit pedig Lisa nem kifejezetten szívlel.

- Nem hiszem. Téged egy ártatlan kiscica képében látott. Engem csak egy boszinak, aki a kapu előtt firkálgat a porban, amit nekik be kellene csukniuk. - mondta.

- És akarnád, hogy rád hajtson?

- Aha... Persze... Hogy aztán, amikor elmenjen gyógyítgassam összetört szívemet. Kösz. Abból én nem kérek. Maradjon csak barátzónában, ahol Ervin és az összes fiú ismerősöm van az élet hátralévő részére.

- Esélyt se adsz neki?! - kérdezte sajnálkozva Lisa.

- Minek?! Max egy hónap és élik tovább az életüket. Sose találkoznék vele újra. - nézett gúnyosan a lányra.

- Pedig cukik lennétek.

- Szerinted minden pár cuki.

- Nem... A fiú-fiú és lány-lány páros nekem túlságosan bizarr. Nincs bajom velük csak nekem személy szerint furik.

Helen felvont szemöldökkel nézte a barátnőjét, majd nemes egyszerűséggel kinevette őt.

~~~

- A boszorkány egyértelműen titkolózik. - mondta Aelin.

- Csak most esett le? - kérdezte Sven, ahogy apránként egyre beljebb és beljebb csörtetett az erdőbe. 

- Nem. Nem így értem. Teljesen normális, hogy titkolózik, de nem értem akkor miért oszt meg velünk mégis pár információt. Elhintve. - szedte a lábát, hogy utolérje a bátyját.

- Mert cseles. Én is így csinálnám. Ha valamit rejtegetsz. Minél nyitottabbnak kell lenned, mintha látszólag nem lenne semmi rejtegetni valód. A barátnője is jól csinálja. Az évek során megtanulta elfedni, hogy kinek a lánya, Helen se különb. 

- Arra célzol, hogy mindkettő titkol valamit? - érte be Svent és nézett fel rá. 

- A démonkáid nem értesítenek? - vonta fel a szemöldökét Sven jelezve Aelinnek, hogy túlságosan értetlen és elveszett a helyzetet tekintve. 

- Nem érzékelik Helent. Látni látják, de néha eltűnik a szemük elől. Azt mondja Astarot, hogy időnként beszélget valakivel, de nem hallja mit mond és nem látja kivel beszél. 

- Mágiával védi magát, mint ahogy te használod a démonkáidat pajzsnak. - értelmezte a hallottakat Sven, miközben átkelt a gyökereken, majd megfordult, hogy segítsen a húgának is átjutni rajtuk. 

- Hová megyünk? - kérdezte a lány kicsit nyűgösen.

- Emlékszel az Egyiptomi mágusokra?

- Jaj... Ne kezd a rávezetős kérdéseket csak mond meg hová megyünk. - mordult fel Aelin.

- Válaszolj és folytatom.

- Igen. Emlékszem... - forgatta meg a szemeit a kislány.

- Hozzájuk egy takarítószertáron keresztül lehet lejutni. Átnéztem a legforgalmasabb helyeket a faluban, majd pár nyomkereső kutyacsontvázat felhasználva körbe kémleltettem merre járnak a legtöbben.

- Nem fogok rákérdezni. - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit Aelin.

- Kár. - felelte Sven. - Itt. Ahol mi járunk. Ez a leggyakrabban használt útvonal. A kopók szerint a vége egy vadász vagy turista házban végződik. 

- Szóval megtudjuk miért ez a legjobban látogatott útvonal... pláne, hogy semennyire nincs karbantartva.... Kérsz egy pókot? - mutatott egy faágra a lány.

- Hagyjál békén! - ugrott előre a fiú, mire Aelin felnevetett.

- Tipikus Athéné kölyök reakció. Olyan vagy, mint Amy ő retteg a pókoktól, meg Yui, meg Ed.

- Anyát ne hagyd ki a sorból. - szólt közbe Sven.

- Szerinted megengedték volna ezt? Hogy bejárjuk a világot kulcsok után nyomozva? - Aelin nem tudta miért kérdezte ezt. Valahogy, minden egyes lépéssel, amit tett az erdőben, úgy érezte valami végig nyúlik a testében. Érzett valami különös energiát, de nem tudta mi az és honnan jön. 

- Mármint Anya és Apa? - állt meg Sven és halkította le egy kicsit a hangját. Aelin csak megállt mellette és bólintott. - Nem tudom. - felelte a fiú. - Anyát ismerve nem hiszem, hogy repesett volna az örömtől. De Apa biztos támogatta volna a hajszát. Még ha veszélyes akkor is. 

A két Angelo elhallgatott, mert a távolban kiszúrták a kis faházat. Aelin tudta, hogy abból árad a különleges energia. Érezte a vérében. 

- Terv? - kérdezte hanyag hangon Aelin, de csak azért, mert a démonainak megparancsolta, hogy ostromolja a helyet, Astarot másodpercek leforgása alatt küldte Aelinnek a jelet, hogy ez is, mint a boszorka bevehetetlen, érthetetlen. 

Aelin egyre jobban gyűlölte a mágiát. 

- Bemegyünk.- mondta Sven.

- És aztán? - vonta fel a szemöldökét Aelin, míg a hangja arrogánsan csengett. 

- Improvizálunk. 

- Remek. - húzta el a száját a szőkeség és indult el a faház felé. 

~~~

Helen és Lisa nem sokkal a beszélgetés után elhagyták a házat és gyalog szerrel indultak el az erdőbe, de nem a boszorkány birodalomba vezető faház felé, hanem az ellentétes irányába. A hegyekbe. 

A két lány szája be nem állt a séta alatt. Egyikük se mondta ki, hogy pontosan miért arra indulnak, mivel mindketten teljesen tisztában voltak vele, hogy beszélniük kell a H.V.M.-el a történtekről. Útközben Helen írt egy SMS-t Ervinnek, hogy trombitálja össze a többieket. 

- Na és mit akarsz csinálni? - kérdezte Lisa.

- Hidd el. Fogalmam sincs. - rázta meg a fejét Helen. - Az opciókról már beszámoltam neked. 

- Sven biztos segítene neked... - kezdte bátortalanul a lány.

Helen rondán a lányra meredt. 

- Nem. Alig ismerem két napja... de minek is tépem itt neked a számat...? Már megmondtam mi a véleményem. Hagyd abba, tudod, hogy makacs vagyok, mint az öszvér. 

Lisa csak felsóhajtott, majd megállt a hegység lábánál. A mágia tekergett a levegőben. A két barátnő összenézett, mindketten érezték, ahogy az ereikben lüktetni kezd a Lévonalak hatására a mágia, majd felemelték a kezüket. 

- Kovács Helen. - mondta ki a nevét a lány.

- Fellegvári Lisa. - szólalt meg mellette Héra lánya.

A tenyerük közepén Helennek vörös, Lisának sárga fénnyel jelent meg egy aprócska pont, ami egyre nagyobb és nagyobb lett, majd a hegy falán egy repedés futott végig. A két boszorkány látták, ahogy a Lévonal kékes fénnyel dereng odabent. Mikor a rés elég nagy volt, hogy beférjenek leeresztették a kezüket és elindultak a nyílás felé.

Helen halvány mosollyal, büszkén mérte végig a belső részt, ami a rejtekhelyük és valamilyen szinten az otthonukká vált nekik és a H.V.M.-nek. A mágiának köszönhetően gyertyák lebegtek a barlang tetejében és az oldalában. Az egyetlen vékony Lévonal, ami végig fut Románia területén szintén fényforrást jelentett. A föld szintjén pedig kanapék, asztalok, könyvek és játékok hevertek mindenfelé.

- Na végre! - hallatszott két hang a kanapéról.

- Nicsak. - mosolyodott el Helen. - Kit látnak szemeim csak nem a két Király tesó?

- Áh. Csak két koldus Helen. - legyintett Lisa és lépett a két fiúhoz. - Akiket poénból Király Kristófnak és Ferencnek hívnak. Szia Krisi, hali Ferkó. - adott a két 21 éves srác arcára egy-egy puszit a lány, akiket úgy szeret mintha a bátyjai lennének, továbbá csak ő tudta melyikük melyik iker, ami nem hátrány.

- Csövi Lisa. - kapta el a kezét Krisi és nyomott a lány kézfejére egy csókot.

- Milyen úriember vagy te. - mondta gúnyosan Ferkó, majd kivette a testvére kezéből Lisa kezét és megkerülve a kanapét Lisát magához rántotta, majd oldalra megdöntötte ahogy azt tánc közben szokás. - Örülök, hogy újra látom kisasszony. - vigyorgott a srác.

- Jesszus... - forgatta a szemeit Helen. - Látom ti még mindig ketten tesztek ki 10 embert hülyeségben.

- Helen! - húzta vissza egyenesbe Lisát. - Hallottuk ám mi volt.

- Pontosan. - pattant fel Krisi és karolt bele a lány jobb karjába. - Azt csiripelte egy madárka...

- ... Hogy két félistenkét rejtegetsz odahaza. - fejezte be Ferkó mosolyogva, míg belekarolt a boszi másik karjába.

- Olyan Ervin formájú madár volt? - ráncolta össze játékosan a homlokát Helen.

- Azta... Nem semmi a kis boszi. - nézett össze a két tesó.

- No és... - kezdte lassan Ferkó. - Pontosan kiknek is a kölykei?

- Valakiknek. Akik segítségünkre lehetnének, ha nem lennének pont azok akik. - felelte sejtelmesen Helen, majd kísérletet tett kiszabadítani a két karját a fiúk fogságából.

- Elég lesz már. - sétált be az előszobának használt helyiségbe Ervin. - Kristóf, Ferenc szálljatok már le róluk. - mondta unottan a két fekete hajú és sárga szemű fiúnak.

A Király tesók összenéztek, majd vissza ültek a kanapéra.

- Szia Ervin. - ölelte meg a fiút Helen. - Mindenki itt van?

- Kivéve Anna, mert már bizonyára Pesten van... És örülnék ha végre kezdnék, mert Anna nélkül nehezen tudom őket kordában tartani...

- Dezső nem viccelek azonnal add vissza! - hallatszott egy ordítás a másik teremből, majd egy szőke hajú 15 éves fiú sprintelt ki a helyiségből a Király tesókat használva elé pajzsnak. Őt követte egy roppant dühös sötétszőke hajú lány.

Helen felvont szemöldökkel nézte a jelenetet, illetve, hogy a srác tart valamit a kezében.

- Nem adom! - vigyorgott a srác. - Hol is tartottam? Áh. A minap... - kezdett olvasni a könyvből.

- Megtéplek. Esküszöm, hogy felakasztalak otthon a csillárra és addig verlek, amíg nyüszíteni nem fogsz, mint egy kivert kiskutya! - rontott rá a bátyjára a lány.

A fiú felvette a nyúl cipőt, de csettintett egyet, mire a teremben mindenhol hangszórók jelentek meg és mindenki hallgathatta, amint a lány hangján áradozva beszélni kezd valami srácról.

- Megint elvette a naplóját? - szólalt meg oldalra döntött fejjel Lisa.

- El. - biccentett Ervin. - Cecil! Balázs! Idejönnétek?! - kiáltotta elég idegesen a fiú, de próbálta leplezni. - Cecília! Balázs! - ordította ismét a fiú.

- Vitatkoznak. - ugrált át egy 12 év kerüli lány a másik teremből, ugyanolyan szőke haja volt, mint a fiúnak.

Helen szemei azonnal elkerekedtek.

- Kriszti... Te mit csinálsz itt?! Zita hol van?

A kislány értetlenül pislogott.

- Zita...? Délután elindult haza hozzátok. - mondta.

Helen idegesen pillantott Lisára, majd azonnal megrázta a fejét, a húga biztos csak szórakozik vele. Lehet lement megint árulkodni az Öregeknek.

- Cicabogár. - kapta el a kislányt Ervin és emelte fel.

A lány felnevetett és azonnal a fiú nyakába kapaszkodott, míg a lábával átfogta a derekát és lógni kezdett a fiún.

- Igen? - kérdezte.

- Megtennél nekem egy aprócska szívességet? - kérdezte mosolyogva Ervin.

- Persze! - csillantak fel Kriszti szemei. - Mit?

- A bátyjaidat és a nővéreidet valahogy zavard a nagy terembe, hogy ott nyírják ki a másikat.

- Oksika. - engedte el a fiút a lábával, majd a karjával és csúszott végig a hasán, hogy utána két lábon landoljon a földön. - Barbi! Dezső! Balázs elrejtette a telótokat valahol.

- Mi?! - fordult a két rohangáló kölyök a kislány felé.

- Hol?! - kérdezte Barbi.

- Nem tudom. De valahol a Nagyterem fele láttam sétálgatni. - rántotta meg a vállát.

- A kis rohadék! - nézett össze a két idősebb tesó és sietett az említett terem irányába.

- Mit kapok? - fordult büszkén Ervin felé a kislány, amikor a tesói kiviharoztak a teremből.

- Egy nagy puszit?

- Megint...? Nem kaphatok inkább csokit?

- Még Balázst és Cecilt is oda kell terelned. - emlékeztette a kislányt Ervin, mire az egy szemforgatás kíséretében átment a másik terembe.

Helen halvány mosollyal nyugtázta, hogy még mindig mindenki olyan mint nyáron és egyikük hangulatát se rontotta el az, hogy már fél hónapja az iskolában poshadnak. A boszorkány egy hatalmas sóhaj kíséretében ment át a másik terembe, ahol Kriszti a 16 éves nővérét, Cecilt és a 20 éves bátyját, Balázst unszolta, hogy menjenek a Nagyterembe, mert Barbi és Dezső ezt meg ezt akarja csinálni. Magyarul árulkodott. Több se kellett a két tesónak. Ők is a Nagyterem felé siettek.  

Helen mosolyogva ölelte meg hátulról Juliannát, aki többek között egy volt általános iskolás társa volt negyed éve. A hatos szintű boszorkány tankönyvek mögé bújva lehunyt szemmel tátogott valami, amíg Helen meg nem zavarta. 

- Te meg mit tanulsz ennyire? - vonta fel a szemöldökét Helen.

- Jelentkeztem egy román szavalóversenyre... - kezdte a boszorkány. 

- Merlin szakállára... Ki akarod magad nyírni? Mért nem magyarra jelentkeztél? - hitetlenkedett a lány. 

- Abban semmi kihívás sincs. Eddig egyhuzamban 16 szavalóversenyt nyertem magyarul. 

- A kis szerényke. - gúnyolódott Helen. - Gyere. Ülésezünk egyet, most hogy a Szabó ötösfogatot sikerült bezavarni a Nagyterembe. 

- Ja persze. A félistenek. - húzta negédes mosolyra a száját Julianna. - Bejön a srác?

- Anyátokat, hogy annyira kamaszok vagytok, hogy folyton csak a pasikon jár az eszetek. - mordult fel Helen.

- Szóval igen. - csukta össze a könyvet az ifjú boszorka és indult el ő is a Nagyterem felé.

Helen eközben olyasmiket hordott össze az orra alatt, hogy miért mindenkinek ez az első kérdése, csoda, hogy Krisi és Ferkó nem ezzel kezdte, hanem a madaras hülyeséggel. Mikor nagyjából kiszitkozta magát elindult ő is a Nagyterembe. 

~~~

Aelin kettőt koppantott az ajtón, majd felvette legártalmatlanabb arcát, amit be kell vallania, hogy a fekete göncök rengeteget rontottak.

Az ajtót egy 50 év körüli férfi nyitotta ki. Haja nem volt. Valamit kérdezett de Sven és Aelin rájött, hogy hatalmasat hibáztak ugyanis nem Angliában vagy Amerikában vannak, hanem Romániában, ahol az emberek magyarul és románul beszélnek.

- Öhm... bocsánat de nem értjük... - mondta tagoltan Aelin.

A fickó erre csak a szemeit forgatta.

- Szuper. - mormogta. - Bem vagyok. - nyögte ki valami hihetetlenül pocsék kiejtéssel a kopasz fickó. - Mit csináltok itt?

- Eltévedtünk. - szólalt meg Sven. - A szüleink kirándulnak valahol a hegyekben. A kis húgom lába beakadt az egyik fa gyökerébe, mire kiszabadítottam addigra fogalmam sincs hová tűntek a szüleink. - hazudta mind ezt szemrebbenés nélkül Sven, míg Aelin hevesen bólogatott.

Bem bácsi nagyjából a felét nem értette annak amit mondtak a csekélyke angol nyelv ami rá ragadt többnyire a fiatalság szóhasználatai miatt történt, de annyit kivett, hogy valami szülők elvesztek, meg valahogy egy fa is a történetbe kapcsolódik, de hadilábon állt a téren, hogy miért is.

- Gyertek be. - mondta végül és a biztonság kedvéért a kezével is jelezte, hátha valamit összekevert volna.

Sven és Aelin jelentőség teljes pillantást váltottak és beléptek a faviskóba. A hely nem volt nagyobb egy iskolai portánál. Sven érezte a mágia a szagát egy sarokból bűzölgött. Valahogy oda kell jutnia. A fiú jelzett a húgának, aki csak helyet foglalt egy kis kanapén.

- Van....Nincs... - kereste a szavakat Bem bácsi. - Telefon?

Aelin csak ijedten megrázta a fejét.

- Lent a faluban maradt. - mondta félénken, mintha nagyon aggódna, hogy mi lehet a szülőkkel.

A férfi egy kis ajtóhoz sétált, ahonnan elővakart egy régi telefont és a kislány kezébe nyomta. Aelin végig gondolta, hogy pontosan kit is tudna hívni... Dannek és Amynek nincs mobilja. Ha Juniet megcsörgeti, akkor egyből azt hiszik van Romániában egy kulcs és ide utaznának Carmennel, hogy bele köpjenek a levesükbe. Az egyetlen személy, aki nem mondana semmit ha felhívná... az Lin.

Azonnal tárcsázta az amerikai számot, majd várta, hogy kicsengjen.

Sven addig körül nézett a szobában a szellemek, amiket végig küldött a teremben egy pontból jeleztek a fiúnak. Utána a srác agya azon kezdett el pörögni, hogy az istenbe terelje el a férfi figyelmét.

- Szia... Anya. - mondta a telefonba Aelin. - Mond csak nem hiányzik valaki?

- Asszem rossz számo... várjunk csak... Aelin? Jaj istenek.. Mit csináltál már megint? - szólalt meg a vonal másik végén Lin.

- Hoppá bizony. Az egy dolog, hogy a munkád miatt elrángatsz minket Romániába, majd egyszer csak túrázni támad kedvetek apával és elhagytok minket, de szerencsére találtunk egy faházat, ahol van egy kedves erdész vagy nem is tudom milyen férfi, Bem.

- Aha. Kulcshajszás ügy vagy Hádész küldött oda titeket? - már úgy ismerte Aelin mit mond miért, hogy komolyan unta a beszélgetést a kis Stirling lány.

- Nem. Nem mondtad, hogy menjünk vissza dédapához ha eltévednénk... - forgatta meg a szemeit Aelin csak a műsor kedvéért.

- Szóval Hádész áll az ügy mögött. Értem. Kell segítség? Vagy így is elég szarban vagy ha engem hívtál nem kellek még én is? - gúnyosan csengettek a szavak, amit Aelint mosolyra kényszerítette. Elmondhatatlanul hiányzott neki a lány és mérget venne rá, hogy Dannek is.

- Áh. Nem. Azt hiszem vissza találunk. - mosolygott megállás nélkül a lány. - Legalább szép helyen vagytok és jól érzitek magatokat?

- Ha a suli szép helynek számít... - még a hangján is keresztül hallotta, hogy a lány mosolyog. - De ja. Jól vagyunk. Nat benne lesz a suli darabban, mint... Nat mit mondtál kit játszol?

Aelin csak valami halk morajt hallott a vonal másik végéről, majd ismét Lin hangját. Ekkor vette észre, hogy Sven az egyik sarok felé bök a fejével, amit egy fehér függöny darabbal rejtettek el. A bátyja ezek után Bem bácsira bökött a fejével. Aelin azonnal vette a lapot és Astarotot hívta.

- Áh. Azt mondja Puckot a Szentivánéji álomból. Tök jó nem?

- Tudod jól, hogy nem szeretem azokat a dolgokat, főleg azért mert azokhoz a bizonyos személyekhez kötődnek. - felelte a lány.

- Ja. Elfelejtettem, hogy utáljátok egymást Nattel. A te nézeted szerint minden, ami a bátyámhoz kapcsolódik az csak rossz lehet.

- Figyelj Anya lassan leteszlek, mert nem akarok visszaélni Bem bácsi vendégszeretetével. - mosolyodott el ismét Aelin.

- Jaj de kár. De várj egy kicsit még. Hol van Dan? Tudtommal együtt keresitek a kulcsokat.

- Anyaaaa. - nyújtotta el panaszosan a mondat végét Aelin. - Most mondtam, hogy le kell tegyelek erre persze, hogy elkezded kérdezgetni, hogy tudok-e valamit a Rómában nyaraló unokatestvéremről....

- Rómában van?! De jó neki.... És fel se hív. Remélem Főnix lecseszi helyettem. - mormogta bosszúsan Lin.

- Na most már leteszlek.

- Várj! Várj! - szólt közbe Lin, mire Aelin kezdte megbánni, hogy őt hívta. - Csak annyi, hogy ha lerendezitek ezt a Romános izét és összeszeditek Danéket, akkor jó lenne ha eljönnétek hozzánk Los Angelesbe.

- Anya nem hiszem, hogy lesz rá időnk...

- Ajánlom, hogy legyen, mert a kulcshajszához van köze.

Aelin szemei értetlenül összeszűkültek.

- Hogy mi? - vonta fel a szemöldökét.

- Jól hallottad. Nem mondok semmit, csak ha itt vagytok és ajánlom, hogy elgyertek. - szólt fenyegetően.

.- Rendben, rendben. Visszamegyünk a faluba és megvárunk titeket. - mondta szerepéhez hűen Aelin. - Szia.

- Szervusz Aelin. - válaszolta Lin, majd Aelin kinyomta a barátnőjét.

Amint letette a telefont Bem apó feje hirtelen előre bicsaklott a széken, majd mellette láthatóvá vált Astarot.

- Ügyes. - biccentett elismerően Sven. - Kit hívtál fel valójában?

- Lint. - pattant fel a fotelből Aelin és sietett a testvéréhez.

Sven elhúzta a függönyt és értetlenül állt a pentagramma előtt.

- Erre nem számítottál mi? - kérdezte Aelin.

- Őszintén frappánsabbat vártam.

- Miért? A pentagramma az ördög jele.

- Ha úgy rajzolod meg, hogy a csúcsán álljon. - bólintott Sven. - De ha úgy, hogy két csúcs között, akkor a boszorkányok jele. Valószínűleg egy kapu lesz. - gondolkodott el és sétált a pentagramma közepébe.

- És, hogy lehet megnyitni? - sétált a bátyja mellé.

- Még nem tudom, de mindjárt rájövök... - mélázott a srác. - Innen indul ki. - mutatott az egyik oldalára az öt ágú csillagnak. - Látni az ujjlenyomatot. És onnan fut jobbra fele és rajzolja végig az egészet. De miért?

- Mindjárt kiderül. - érintette meg a kiinduló pontot Aelin, ami fehéren kezdett el világítani.

- Ez nem jó ölet. - mondta Sven aggódva.

- Nem baj. - vágta rá Aelin. - Majd improvizálunk. - húzta gúnyos mosolyra a száját.

Amint visszaért a kiindulópontba, csak egy halvány villanást érzékelt a két félisten. A következő pillanatban pedig egy hatalmas terem közepén álltak. Mindenhonnan más-más nyelvet hallottak. Sven elkapta Aelin karját, a kislány pedig hátra lépett és szorosan a bátyjához tapadt.

- Hát ez lenne a mágia... - sápadt el teljesen a kislány. - Hol vagyunk....? - mérte végig az ódon falakat és a terem végén lévő lépcsőket.

- Fogalmam sincs.... - nézett körbe Sven.

~~~

A Nagyteremben nem volt semmilyen díszítés. Itt is lámpák világítottak, bútor pedig egy nagy kerekasztal volt körötte 35 székkel.  Helen ledobta magát Lisa és Ervin mellé, míg tovább hallgatta a többi kamasz zsörtölődését, ami annyira nem volt jó szó használat, ugyanis csak a testvérek fejezték ki egymás iránti szeretetüket az öklükkel, vagy a szájukon kiömlő nem túl kulturált szavakon át. 

- Skacok... - kezdte fáradtan Ervin. - Zalán... Balázs.... Marcell... Merlin és Morgana erejére hagyjátok már abba! - csapott az asztalra az öklével de azok csak folytatták. 

Ervin segítségkérően meredt Helenre, aki csak megvonta a vállát.

- Te vállaltad el az elején a fegyelmezésüket. - válaszolta egyszerűen a lány. 

- Francokat. Anna vállalta. - mondta Ervin. 

- Ja. És láthatóan nélkülem hihetetlenül pocsék munkát végzel. - sétált be a terembe Anna és dobta le a cuccát az egyetlen üres székre. 

- Anna?! - mondta kórusban Helen, Lisa és Ervin. 

- Sziasztok. El se hiszitek mi történt. Az a rohadt busz lerobbant a határ előtt 20 méterrel. Azt hitték valami csempészek vagyunk... - forgatta meg a szemeit a lány. - Úgyhogy egy éjszakát a buszon töltöttünk miközben kifaggattak miket, lenyomozták a családi hátterünket, s a többi. Aztán reggel 6-kor hívták a szüleimet, hogy Pest nuku, busz kaput, pattanjanak már el értem. Mondhatom nagyon örültek. Egy órája értem haza. Muszáj volt vennem egy fürdőt, ha 40 gyerekkel utazol egy légkondi mentes buszon elég büdi leszel tőlük. Itt meg mi van? - nézett hátra a zajogó, ordibáló, bunyózó társaságra. 

- Most mondtad. - mordult fel Ervin. - Hihetetlenül pocsék munkát végzek.

- Ezt mondtam? - fordult vissza egy pillanatra, majd maradt a H.V.M tagjainál a 14 éves boszorkány. - Okos gondolat volt. - egy akkorát sózott az asztalra, hogy arra mindenki felfigyelt. - Mi ez  a fegyelmetlenség?! Elhúzok egy napra és máris azt hiszitek mindent szabad? Na persze. Marcell hagyd békén Zalánt, nem a te súlycsoportod. A Király és a Váradi ikreket megkérném, hogy fogják be a szájukat és ne versengjenek melyikük a királyabb ikerpár. Már csak a név miatt is a két Király viszi a prímet. A Szabó testvérek is fogják be a szájukat ha kérhetném. 

Mindenki abba hagyta a dumát csak a Szabó tesók nyomták folyamatosan a bunyót. 

- Na... ki végez pocsék munkát? - gúnyolódott Ervin.

Anna csak csücsörítve összeszorította a száját, majd kirántott egy kis útikönyvet az egyik szatyrából. 

- Szabó Balázs, Cecília, Dezső, Barbara és Krisztina! - emelte fel a hangját, majd amikor még mindig nem figyelt rá az öt mágus mögéjük lépett és egyenként fejbe vágta őket a könyvével. 

- Aú! - kiáltotta Dezső. - Ez meg mire volt jó?

- Normális vagy?! - csattant fel Barbara. 

- Na végre. - mosolyodott Helen. - Köszi Anna. 

- Nagyon szívesen. - ült le mellé a boszi. 

- Akkor mondom miért hívattalak ide titeket Ervinnel... - kezdte volna Helen, ha nem szakítják félbe.  

- Tudjuk. - szólt közbe flegmán Kitti, miközben elnyomott egy ásítást. - Kinyitottátok Lisával a kapukat még a nyár végén. Szeptember óta próbáltátok áthívni Merlin leszármazottját, majd csak rád bíztuk az ügyet. Mondva, hogy te vagy a legtapasztaltabb és legártatlanabb köztük. Aztán valamit elcsesztél és Hádész két kicsi kölykét küldte utánad, hogy jó kutya módjára megtudják mi ez az egész. 

Helen csak az ajkába harapott. Most, hogy ezt így ledarálta Kitti be kell vallnia, egy hangyányit megérti miért büntették meg ennyire szigorúan az Öregek.

- Igazából dédunokáit és emiatt akarok beszélni veletek. - köszörülte meg a torkát a boszi. - Nos... Ugye ismerjük a jóslatot. - esze ágában sem volt elmondani azt a verziót, amit az Öregek mondtak. Az anyjának hisz, aki magától Hekatétól hallotta ezt a jóslatot. 

- Igen. - bólintott mindenki helyett Julianna.

- Sven a félisten a jóslatból. A félvér, aki találkozik a két világ küldöttével. - mondta óvatosan, minden egyes szót megfontolva a lány, hiszen még ők sem tudják, hogy pontosan ki ő és Helen. 

- Meg a macskával. - egészítette ki Lisa.

- Akkor elvekben az előzmények megtörténnek hamarosan vagy már meg is történtek. -  szólalt meg Krisi. - A kérdés már csak...

- ... Az út, amit egy jóslat sem ír meg, hogy hogy jutunk el a vég cél felé. - vette át a szót Ferkó.

- Szerintem ennél van nagyobb kérdés is. - húzta el a száját Kitti, állt fel és sétált hátra a felhalmozott rágcsákhoz és üdítőkhöz. - Ki kér kólát?

Egyértelműen mindenki kért. 

- Ebben igaza van. - kezdte Ákos, Ervin bátyja. - Honnan tudjuk, hogy találkoztak... A Halál kapujánál... egy boszorkánnyal, aki a két világ küldötte... - gondolkodott el a fiú, majd megállapodott a tekintete Helenen. Ákos mindig is okosabb volt az öccsénél. - Te vagy az egyik küldött. De... két világ... Nem akarsz elmondani nekünk valamit Helen?

A boszorkány hallgatott. Anna és Lisa aggodalmas pillantást váltott egymás mellett. Helen tudta, hogy ez elkerülhetetlen, de az elmúlt évben mindig egyes együtt töltött idejükben, amikor különböző varázslatokat próbáltak megtanulni és használni hatalmas erőlködések árán azokból a könyvekből, amelyeket a szüleik, azok szülei és így tovább őriztek Merlin idejéből megtanult megbízni bennük. Nem hiába olvasta fel azokat a könyveket, amiket az anyja gyűjtött össze és Hekatétól kapta őket ajándékba és nem hiába adta azokat a "házi feladatokat" sem, hogy vezessék végig a család fájukat, kutakodjanak egészen vissza az ókorig, mily meglepő, mindegyikük leszármazottai között szerepelt egy felszentelt pap vagy papnő, aki Hekaté istennő szolgája volt. 

- Az édesanyám nem boszorkány. - kezdte a lány. - Hanem félisten. Hekaté lánya. 

Anna csak az ajkába harapott és közelebb somfordált a barátnőjéhez. Ő ennyire nem bízott a H.V.M. tagjaiban. Ervin döbbenten bámulta a lányt. 

- És még csodálkozunk, hogy veszélyes a csaj. - húzódott mosolyra Krisi szája.

- Ha már itt tartunk... - szólalt meg bátortalanul Lisa. - Én... sem vagyok csak boszorkány. Én... nos... Héra lánya vagyok. - harapott az ajkába a lány. 

- Na most mi legyen? - vonta fel a szemöldökét Kitti. - A mágus törvények szerint szóljunk az Öregeknek kitől származtok és vegyék el az erőtöket, vagy csináljuk azt amire tanítottatok. 

- Ugye nem akarsz... - vicsorgott Anna.

- De. Párbaj. Ha egyikőjük győz, akkor nem árulkodunk. Ha a vesztenek. Akkor majd meglátjuk mi lesz. - mosolygott Kitti. 

Lisa és Helen összenézett, majd Helen felállt a székből. 

- Válasszátok ki kik ellen párbajozzunk. - mondta magabiztosan.

- Helent bevállalom én. - jelentkezett Krisi.

- Enyém pedig Lisa. - szólalt meg Fekete Levente, aki eddig csendben ült a nővére mellett. 

- Jó. - mondta Helen.

- Nem jó! - sápadt el Lisa. 

Helen csak kérdőn a hármas szintű boszorka felé fordult, kettes és egyes szintű évek óta nem született, tehát gyakorlatilag az egyik legerősebb boszorkány volt. Csak a H.V.M.- ben összesen 5 mágus rendelkezett ezzel a képességgel a többiek mit alacsonyabb szintűek voltak, beleértve, Helent, Ervint és Annát is. 

- Ajj már... - motyogta Lisa, amit mindenki beleegyezésnek vett a párbajba. 

Egyszerre vigyorodott el az egész társaság, kivéve a négy jó barátot és egy pillanat alatt a kerek asztal egy hosszúkás téglatest alakú dobogóvá változott.

Helen csak elhúzta a száját. Mindig is imádtak párbajozni, mert olyankor bárhonnan összeszedett mágia tudásukat fitogtathatták. De egy dolgot nem tudtak. A nyakában lógó medálra tette a kezét, amit direkt elrejtett a ruhája alá. A kulcs erejét úgy érezte most is mint amikor megtalálták Lisával. A medál meleg volt, ő örült legjobban ennek a párbajban. 

A két boszorkány csupán sejtette, hogy pontosan azon a júliusi napon mit is találtak a Medve barlangban. A két kulcs amellyel kinyitották a zárat, furcsa energiát bocsátottak ki és teljesen különböztek egymástól. Az egyik vörös volt, mint a vér a másik zöld, mint egy macska szeme. Mikor zsebre vágták a két ékkövet egyikük sem értette, hogy mi az a különleges erő ami árad belőle. Viszont a napokban más más változást tapasztaltak. Helen ereje megnőtt ha a követ hordta, legalább a tízszeresére, olyan mágiát tudott használni távol a Lévonalaktól, amelyet eddig sosem. Lisa pedig egyszer annyira megijedt, hogy átváltozott macskává. A medál miatt természetesen, ha nem lett volna a nyakában nem történt volna semmi.

A boszorkák azt sem tudták, hogy a medál, amit a nyakukban hordanak egy nap megölhetik őket, ha nem vigyáznak, ahogy azt sem, hogy ezeket a tárgyakat kutatják a Jacksonok. A medál, ami Helen nyakában lóg több ezer éve jött létre, akárcsak Lisáé. Egy mágus testvérpár lelke egybeolvadt a Lévonalak alatt egy ereklyével. Hádész rájött, hogy valamiért a Kapu kinyílik és bezárul, ha megfelelően használják a medálokat, így elrejtette őket és a Kaput elfedte a halandóktól. 

Maguk az ereklyék a 35 kulcs közé tartoznak. Helen nyakában a Hatalmasok végzete nevű kulcs ül, Lisáéban pedig a Jáde szem. 

Na a kérdésem, amire örülnék ha válaszolnátok, ha van ha nincs. A Kém a félvértáborban és a Jackson család alatt volt-e olyan karakter vagy karakterek, akikbe, mint rajongó  belezúgtatok?