Hali, hali! Bocsika, tudom tegnap kellett volna publikálnom ezt a fejezetet, viszont pechemre pénteken, hajnali kettőkor belázasodtam, ami azóta se akar lázcsillapító ellenére sem elmúlni. És roppant nehéz lázasan bármit is csinálni... (vagy csak én vagyok az a csaj, aki úgy viselkedik egy betegség során, mint a pasik férfi náthájuk alatt).

De a fejezet remélem kárpótol titeket a kis késésért! Jó olvasást, véleményeteket pedig várom commentben, főleg, hogy nyugis, de annál érdekesebb fejezet lesz. ;)

Yui Jackson mérgesen meredt a húgára, aki egy Carmentől kölcsön kapott fekete ujjatlant viselt, rövid farmernadrággal. A haját egy kontyba a fejére csavarta, nem is találkozott még ma fésűvel és a szeme is karikás volt, látszott rajta, hogy fáj a feje, de még így is sütött róla az Aphrodité vér.

- Yui, Aaron, kávét vagy teát? - kérdezte Gregorio, hogy oldja kicsit a feszültséget.

- Én kérek Greg, de ha nem baj nem segítek. Nagyon érdekel mi lesz. - vigyorgott a falnak támaszkodva Aaron, miközben a szemező Amyt és Yuit bámulta, akik az ebédlőasztalnál ültek egymással szemben.

Aaron Carmenre nézett, aki a halántékát masszírozta, az arca időnként zöldes árnyalatúvá változott. Aaron csak Ingridhez hajolt, aki ugyanolyan vigyorral nézte a jelenetet, mint ő.

- Fogadunk, hogy öt perc múlva kidobja a taccsot? - kérdezte suttogva a nőtől.

- Tíz perc. - felelte Ingrid. - És Amy fogja először használni mérgében a képességét. - folytatta a fogadást.

- Oké, és Yui visszavág tűzzel. - mosolygott Aaron is, majd kezet rázott Ingriddel.

- Tudom, hogy Ed utál, csak nem értem miért ragaszkodik ennyire ahhoz.

- Én már lassan akkor aggódnék, ha nem utálna. Na... Szemező párbajnak mindjárt vége...

- Főleg, ha tovább kommentelitek az eseményeket! - pillantott hátra rájuk Yui, majd visszanézett Amyre.

Sose volt még rá ilyen mérges, pedig mióta a kulcshajszának vége lett eleinte egészen jól alakult a kapcsolatuk. Amy nem húzódott vissza tőle, nem zárkózott be a szobájába, hanem gyakran átkopogott hozzá és beszélgettek... Mindenről. Regényekről, tovább tanulásról, elmesélte, hogy tetszik neki Ian és, hogy... Tartani fogja vele a kapcsolatot, de nem fogja komolyabban keresni őt, így is tett. Aztán... mesélt a vámpír csajról is, Estrelláról. Yui nem kicsit lepődött meg. Nem számított rá, főleg arra nem, amit Amy leírt, hogy miket tapasztalt a szinesztézia és a képessége keveredése miatt. Abba is beavatta őt, hogy miben változott az ereje, hogy mihez kapcsolódik a tumor kialakulása.

A második mérföldkő pedig az volt, amikor először megjött neki... Mármint a havi női probléma... Csak Dant sajnálták, aki értetlenül pislogva hallgatta őket, majd kijelentette, hogy nektek ezt végig kell szenvedni minden hónapba, mert ha nem lenne, akkor nem lehetne gyerekünk?! Sose látta még Dant olyan döbbentnek. Azt sejtette, hogy a gólya dolog hülyeség és a szexhez kapcsolódik a gyerek, na de a menstruációs női nemi problémákról álmodni se mert. Amikor Amy azzal kapcsolatban kezdte el faggatni, meglepetésére Dan kíváncsian végig hallgatta a beszélgetést.

Yui nem állt Amy útjába, amikor randizni ment a suliba pár fiúval, mindegyiket egy alkalom után kikosarazta, állítása szerint azért mert idióta hülyék. Igen, pontosan ezzel definiálta őket.

- Kilógtál, mikor apa megmondta, hogy nem mehetsz el. - mondta Yui, mire Amy hátra vetett fejjel felsóhajtott, majd mosolyogva az asztalra támaszkodott.

- Yui ne játszd itt nekem a sértett nővérkét! Megígérted, hogy mehetünk! Apa elengedett, mert te vetetted fel, ahogy Carment is elengedte Ingrid. Te viszont, úgy döntöttél, hogy nem akarsz minket elvinni egy egyetemi bulira, mert kicsik vagyunk, ami egy jogos érv lenne, de akkor ne apád uszítsd rám, hanem mond a szemembe! - villant fel tűz zöld szemeiben.

- Mit csináltatok? - faggatta őket, figyelmen kívül hagyva, hogy a húgának igaza van. Komolyan ő is ilyen volt 16 évesen?! Mondjuk jah, csak ő az apja szava ellen szegült és Aaronnel, meg Haydennel járt végzős bulikra a gimiben.

- Ittunk, élveztük, táncoltunk. Nagyjából ennyi. - vonta meg a vállát Carmen.

Gregorio kisétált egy pohár kávéval a konyhából és megállt Aaron másik oldalán. A fiúba itt tudatosult, hogy két kém között áll... Tiszta kelepce feeling.

- Aaron. - súgta Gregorio a fülébe. - Beléjük tudsz nézni ilyen távolságból feltűnés nélkül?

Ingrid lelkesen a férjére pillantott, majd várakozva Aaronre nézett.

- Talán. - felelte Aaron. - Ti is majd belehaltok a kíváncsiságba, hogy mit titkolnak?

- Aha. - biccentett Ingrid. - Meg főleg, hogy Amyben megvan-e Hall kattja, ha már Yui kiélte magát rajtad.

- Hé! - kérte ki magának Aaron. - Kiéli. Folyamatba van. Nem zárult még le a cselekmény. - lökte ugyanazokat a süket dumákat, mint amit az angol tanára vágott mindig hozzá, ha nyelvtanban összekeverte az igeidőket.

- Bocs. Na, de menne?

Aaron csak egy pókháló vastagságú aranyfonalat engedett ki az ujjai közül. Végig vezette a parkettán, át az asztal alatt, majd felcsavarodott vele Amy székének a lábán, végül két részletre választotta szét és megérintette Amynek a vádliját, Carmennek meg a térdét.

Italokat látott. Egy nagyon hasonló kollégiumi bulizó helyet, mint amilyenben ő is leélte első két évét, csak kisebb volt, más színeket és mintákat használtak, nem volt színpad, hanem asztalok, mindenhol sörpong meccsek folytak, ahol nem, ott csocsóztak az egyetemisták.

Aaron gyorsan pörgette az eseményeket, hogy két srác kihívta Amyt és Carment sörpongra. Porig alázták őket, ami természetes volt, tekintettel, hogy Carmen gyerekkora óta késeket gyűjtött és dobált. Amynek pedig víz ereje volt, ha úgy tűnt ki is esik a pohárból a pin pong labda, akkor is a sör valahogy érte nyúlt.

Aaron vigyorgott, amikor Carmen röhögve megbökte Amy karját és a sarok fele pislantott, ahonnan pár srác méregette őket. Így kerültek bele egy sörpong bajnokságba, ahol csúfosan lealáztak mindenkit, de itt már azért ők is ittak, csak, hogy ne tűnjön úgy, hogy csalnak. A szemei csak akkor akadtak fenn, amikor Carmen egy 'elmentem piáért' felkiáltással eltűnt a pultnál és beszélgetésbe elegyedett a csapos sráccal, akinek nagyon jó szeme volt... Mert nem voltak 21 évesek.

- Ha ti 21 évesek vagytok, akkor én legalább 25. - felelte a srác.

- Jó elmondom mennyi vagyok, ha adsz utána piát és elmondod te mennyi vagy! - hajolt előre mosolyogva, enyhén ittas tekintettel Carmen.

A srác felnevetett.

- 19 vagyok. Gólya. - mondta meg Carmennek, így a lány csak elhúzta a száját. - Fiatalabb vagy nálam, ha nem dolgoznék itt nekem se adnának ki alkoholt, úgyhogy én se fogok neked. Bocs, de ha bekapunk egy ellenőrzést engem büntetnek meg, nem téged.

- Hidd el nem fognak. Vannak forrásaim. - mosolyodott el sötéten Carmen, miközben kinyújtotta a kezét.

A srác csak felsóhajtott.

- Csak most. - mondta és két doboz sört nyomott a kezébe, míg Carmen odaadta a pénzt.

- Köszike! Oh és 16 évesek vagyunk. - kacsintott a srácra, aki csak rosszallóan megrázta a fejét.

Carmen visszasétált Amyhez, aki ekkor már egy sráccal dumált. Aaron egyetértett Carmennel, amikor finoman arrébb lökte a srácot, aki szinten rányomult Amyre.

- Csak óvatosan. - figyelmeztette Carmen. - Ha úgy viszlek haza, hogy egy pali leitatott és még azon felül valami mást is csinált, akkor nem csak Yui, hanem Ed, Aaron, Anya, Sven és még Jane is leszedi a fejemet a helyéről.

- Jó, jó! - vette ki a kezéből a piát Amy. - Pedig vicces lenne. - rántotta meg a vállát. - Fogadjunk! - szólalt meg hirtelen.

Carmen felvont szemöldökkel meredt rá.

- Mivel kapcsolatban?

- Hogy melyik pasi hány perc után csókolna meg minket.

- Ehhez az is kellene, hogy... - a lány elhallgatott. - Túlsokat ittál.

- Az tuti. De vicces lenne.

- Nem, nem lenne!

- De.

Aaron pörgetni kezdte a gyerekes vitát. Röhögve rázta a fejét, hogy ezek ketten maximálisan idióták, amíg el nem ért egy bizonyos részlethez, ahol Carmen 20 perces keresés után megtalálta Amyt a kolik előtti egyik padon, egy random sráccal smárolni.

Visszahívta a fonalait, miközben próbált nem röhögni látványosan.

- Mi az? - kérdezte Ingrid.

- Amy smárolt egy pasival. - azt már nem tette hozzá, hogy hogyan. Hogy Amy kijelentette elmegy mosdóba és addig Carmen visszament bosszantani a pultos srácot.

- És még mi volt? - kérdezte türelmetlenül Yui.

- Nem sok minden. - mormogta egy ásítás kíséretében Amy, mialatt kibontotta a haját és ujjaival elkezdte kifésülni. - Tényleg nem sok minden, de egy két dologra nem emlékszem.

- Bántotta valaki? - fordult most Yui Carmenhez.

A lány elgondolkodott, míg Aaron megint majdnem elnevette magát.

- Nem. - rázta meg a fejét Carmen.

Yui csak felsóhajtott, még mondani akart valamit, amikor duda szó ütötte meg a házban lévők fülét.

- Vasárnap van?! - fordult Amy Carmen felé.

- Tényleg! - pattant fel a helyéről a lány.

- Most meg mégis hová mentek?! - kiáltott utánuk Yui, mert a két lány már a cipőjét vette.

- El! - forgatta meg a szemeit Amy, míg Carmen felröhögött.

Ingrid közben kinyitotta az ajtót és felsóhajtott, ahogy meglátta a fekete lehúzható tetejű kocsiban a volán mögött Svent.

- Honnan loptad? - kiáltotta.

- Hádész szekere. Jó, mi? - tolta fel a feje tetejére a szemüvegét Sven. - Aelin addig rágta a fülét, amíg kölcsön adta.

- Szia Ingrid! - integetett az anyós ülésről Sam.

- Hali! - pattant ki a kocsiból Demetria. - Carmen és Amy mondta mi lesz?

- Nem. - vágta rá Ingrid. - Másnaposak, mert tegnap belógtak egy egyetemi buliba.

- És minek nem is hívtak. Szomorú. - szipogott, megjátszott sértettséggel a hangjában Sven.

- Egyre jobban kamaszodtok. - jött ki nevetve Aaron. - Hová, hová? - sétált Svenhez és pacsizott le vele.

- Cső! - vigyorgott Sven. - Római tábor, párbajozás lesz, meghívtak minket. Jössz?

- Most nem.

- Csajok! - kiáltotta unottan Sam, mire Amy és Carmen hátizsákjukat rángatva kirohantak a házból.

- Azt a rohadt... - fékezett le Carmen. - Ezt honnan loptad?!

- Hádész kölcsönadta.

- Királyság! - mosolygott Carmen, miközben Demetria felnyitotta a csomagtartót, amiben további három hátizsákot beleértve fegyverek, kardok és pajzsok voltak. - Azt a rohadt... - vett ki egy sisakot a helyéről a lány. - Ezt tudja, hogy itt van?

Sven kicsit elsápadt.

- Add csak ide! - kapta el, majd bele olvadt az árnyékba, fél pillanattal később újra a volán mögött ült. - Még jó, hogy a Láthatatlanná tévő sisakját nem vittük be a római táborba...

- Hát, nem kéne még egyszer eljátszani azt, amit nagyapának, nem? - pattant be a kocsiba Amy. - Ne hajts gyorsan!

- Még csak az kéne...

- Mért kocsival mentek, amikor árnyékutazással simán ott vagytok? - meredt rájuk hatalmasat sóhajtva Ingrid.

- Mert az uncsi, ez sokkal menőbb. - felelte mindenki meglepetésére Sam. - Kár, hogy Jane inkább pasizik... Na, húzzunk bele!

Aaron vigyorogva meredt a társaságra, akik elhagyták Ingridék mediterrán házát. Yui mérgesen meredt a húga után.

- Komolyan mondom... Én ehhez képest nem is voltam kamasz! - mondta felháborodottan, mire Ingrid hangos nevetésben tört ki.

- Kérdezd meg erről apádat is, jó? - mosolygott.

- Hát de én hol hajtottam Hádész szekerét?!

- Sven vezet, ő még normális. - bizonygatta Ingrid és ment be a házba.

Aaron csak Yuira nézett, aki a messzeségbe bámult, mintha még mindig látná Amyt és a többieket.

- Jó. Csináljunk egy bulit. Teszteljük le őket. - nézett Aaronre. - Mindenkit. Még Dant, Juniet, Aelint, Lint, Bradyt és Natet is. Csak Lena és Adel maradjon ki belőle.

- Oké. - biccentett mosolyogva Aaron, már nagyon várja azt az estét.

~~~

Edmund Jackson az asztal fölött görnyedt egy könyvet lapozgatva, miközben Mr. Palmer a hatalmas méretű Föld gömböt nézegette.

- Mire összegyűjtöm az összeset, addigra újabb negyven keletkezik... - rázta meg lassan a fejét a férfi.

A kulcshajsza óta öregebbnek tűnt Ednek, alapból olyan... hatvan plusszos volt, de az utóbbi egy év kizsigerelte teljesen. A szemei alatt mély karika húzódott, sötét hajában rengeteg ősz csík vegyült, már biztos nem olvadoznak érte a csajok a Johnson gimiben, mint amikor még Ed járt oda a régi bandával.

- Talán... Ideje lenne nyugdíjba menned. - vetette fel Ed. - Vagy csak bővíteni a Könyvtárosok számát.

- Azt nem lehet. - rázta meg a fejét Mr. Palmer. - Akkor választ a Könyvtár új Könyvtárost, amikor az aktuális meghal. - sóhajtotta. - És egy időben csak egyetlen egy ember töltheti be a pozíciót. Elfáradtam Ed. Mikor fiatal voltam jobban bírtam. A kulcshajsza alatt a fiad, a lányod, az unokaöccseid és húgaid akkora felfordulást okoztak... Mire feltakarítottam utánuk... Felébresztették majdnem az őssárkányt a Vatikán alatt! - háborgott.

- Jackson jellemvonás. - mosolyodott el kínosan Ed.

- Hallottam, hogy Hall él. - szólalt meg Mr. Palmer. - Szinte felrobbant az a Léhvonal, amikor visszaváltozott. - mutatott valahová a Földgömbre, de Ed nem is figyelt rá. - Meglep, hogy nem vele vagy.

- El fogunk válni. - felelte érzelemmentes hangon, mire Mr. Palmer összevonta a szemöldökét.

- Ti? Elválni?

- Aha. Átvert és megtévesztett. - lapozott egyet a könyvben, majd becsukta az azték mitológiát, ami a mágia korlátozásáról szólt és váltott a kínai mitológiára.

- Ez mért olyan megdöbbentő? - tudakolta értetlenül a férfi. - Végülis... Csak káosz méreg volt a szervezetében, ami meggátolta, hogy visszaváltozzon, sőt... Lehet az emlékeit is elvette egy időre... Izzyvel sokat tanulmányoztuk anno a káoszt... Nagyon... - kereste a szavakat. - Érdekes. Egyszerre olyan, mint bármelyik elem és mégis oly különböző tőlük. Azt hinné az ember, hogy a párja, a rend ugyanannyira különleges, pedig nem. - rázta meg a fejét. - A káosz sokkal, kaotikusabb, beszámíthatatlanabb, ott csap le, ahol tud és azt támadja meg, ami a leggyengébb, de... Az ősi mágiára érzékenyen reagál. Emiatt menekülhetett meg Hall a teljes megsemmisüléstől.

- Nem érdekel. - válaszolta Ed.

Mr. Palmer összevont szemöldökkel ült fel az asztalra és csukta be az Edmund előtt lévő könyvet. Alaposan végig mérte a férfit.

- Furcsa... - mérte végig. - Roppant furcsa. - hajolt előre, mire Ed úgy hátra húzta a fejét, hogy tokát képzett a nyakán.

- Mi...? - nyelt egyet és tolta hátrébb a széket.

- Maradj csak! - pattant le az asztalról a férfi és indult el a raktár felé. - Tudod mindig gondolkodtam, hogy... Miért választottál egy démont, mikor... Gyűlölőd őket! - mosolyodott el, miközben eltűnt a raktárban és a polcok között kezdett kutakodni. - Most elmondhatnád!

- Mert haladó lett és úgy sokkal... másabb volt.

- Amikor Egyiptomba Carmen és Junie Cortez nyomába eredtetek? - faggatta a férfi tovább, mialatt hátrébb sétált a következő polcsorhoz. - Áh! - kapott le egy dobozt és indult vissza.

- Igen. - felelte Ed, aki előre hajolva figyelte, hogy mégis mire készül a férfi, valahogy rossz előérzete volt. - Sokat segített, és meglepően talpra esett volt halandóként, kicsi olyan, mint Hall csak... Megfontoltabb, de vakmerő.

- Aha. - jött ki a férfi majd letette az asztalra a dobozt. - És miért csókoltad meg ott? Elkapott a kalandvágy heve? - mosolyodott el a férfi, miközben felpattintotta a tetejét és belenyúlt a fehér liszt szerű anyagba.

- Olyasmi... - mormogta Ed. - Bocsánat Mr. Palmer, de... mi ez?

- Ez? - csillogtak élénken a szemei. - Még nem találkoztál ilyesmivel? Pedig Kronosz emberei gyakran használták. Ez egy por, ami felfedi azt másnak láthatatlan, olyasmi mint egy Köd limitáló tényező, csak arra nem jó.

- Akkor mire jó?

- Erre! - fújta a tenyerében lévő adagot Edmund arcába, mire a férfi köhögni kezdett, ahogy a por a szájába és az orrába hatolt.

Mr. Palmer csak visszatette a tetőt a dobozra, miközben előre hajolt és úgy mosolygott, mint aki megütötte a fő nyereményt.

- Nocsak, nocsak, nocsak. Hát szervusz! Lenyűgöző, hogy nem észlelt senki se. - meredt a férfi szemébe, amiben úgy virított Erósz energiája, mint a kandallóban a parázs.

- Miről... - köhögési roham. - Beszél? - vett egy mély levegőt a férfi. - És mire... volt ez jó?

- Arra Edmund Jackson, hogy tájékoztassalak arról, hogy csúnyán megbánod, ha Hallel szétmész, mert minden mágiának egyszer véget ér a hatása. - vitte vissza a port.

- Látom jobban van, megint rébuszokban beszél.

Mr. Palmer széles mosollyal sétált vissza. A szemei nevettek.

- Menj vissza Hallhez és csókold meg.

- Most mondtam, hogy...

- Fiacskám. - kapta el Edmund karját és rántotta fel. - Mutatok valamit. Rendben? - vezette egy tükör elé. - Nézd meg mi hálózta be a lelkedet! Szerintem meglehetősen szép példány, sose láttam még Erósz esetében ilyen mélyen beívódott darabot, bizonyára robbant nehezen tudta kiverni a fejedből Hallt.

- Mi a fenéről... - kezdte Ed, de Mr. Palmer csak a tükör felé forgatta a fejét, mire elhallgatott.

A por a láthatatlant teszi láthatóvá. Ott nyúlt benne. Világosan látta, ahogy a lelke minden egyes darabjába belevájt és kapaszkodott, mint egy aljas gyökér.

- Mi ez? - vált jegessé a hangja.

- Erósz nyila. Az egyik fele. - mutatott valamit a tükörben. - A másik fele bizonyára Selmában van, már ha a démonná válásakor nem szűnt meg a magja. Ez itt. - bökött egy pontra, ahonnan az összes ág kiindult. - Ha megszűnt, ami robbant valószínű, tekintettel rá, hogy a démonná váláskor a lélek átformálódik a testtel együtt. Akkor már csak az ágak vannak meg, amik belé kapaszkodnak.

- Ez... Ez... - hebegte Ed, ahogy szépen lassan leesett neki, hogy Mr. Palmer miről beszél. - Akkor semmi sem volt igazi?!

- De. Tényleg szereted őt, csak nem azért mert átéltél egy kalandot, meg mert megmentettétek egymást, hanem azért mert elültettek bennetek egy aprócska csírát, amit ti szépen erősíteni kezdteted, táplálni, mint egy virágot. - húzta el a száját Mr. Palmer. - Mindig is alábecsülik Erószt... Azt hiszik csak egy kis... szárnyas, pelenkás, nyilakat dobáló kisbaba. Pedig nem. Ő látja mire vágyunk... Tudja mit akarunk és mitől félünk. - mosolyodott el szomorúan. - De, ellehet pusztítani, mármint a nyilat, nem Erószt.

- És, ha nem akarom? - meredt még mindig az ágakra Ed.

- Mért ne akarnád?!

- Mert Hall...

- Ha Hallie, aki az ellentétes elemed, egyben az a csaj, aki miatt képes voltál a háborút majdnem elveszíteni, csak hogy a Holtak könyvével feltámaszd, majd leszarva a lány szokásos stílusát a sarkadra állni és megszerezni, egyben lecsapni Skandar Mosley kezéről, továbbá... - vett egy mély levegőt. - Ha nem kosarazott volna ki, akkor most nem lennél régész, geológus és építész, mert nem mentél volna el Kínába tanulni, mert nem találtad volna meg az anyagkatonákat és nem jöttél volna haza, ahol csakis őt kerested. Nem nyerted volna újra el a szívét. És ha ezeket magad mögött hagyod, akkor te vagy a világ legnagyobb hülyéje. - mosolyodott el a végére. - Én emlékszem rátok gimiből, hogy viselkedtetek az óráimon. Minden az arcotokra volt írva, hogy Aphrodité egymásnak szánt titeket és ezt nem fogja csak úgy feladni, ahogy Yui se. Egyszer már összeboronált titeket újra és most van egy húga, egy öccse és egy pasija is, aki annak ellenére, hogy utálod őt, segíteni akar. - Ed csendben maradt. - Mert még... Amikor Selmával voltál, hiába volt ez ott benned, hiába kezdett el így növekedni, hogy Hallt elnyomja, fél évbe tellett, ha jól emlékszem, mert még, amikor Aelin visszahozatta veled Joékat és neked adták a Viszály aranyalmáját, akkor is vissza akartad hozni Hallt, bármi áron. - vigyorodott el győztesen Mr. Palmer, miközben Edmund sokkoltan meredt a tükörképére.

- De mérges vagyok rá... Elárult. Tényleg hiányzott. - pillantott Mr. Palmerre. - Nagyon. És itt volt. Négy éve velünk van. De ő elhallgatta. Morgott rám. Távol tartott, pedig... Megfordult nem egyszer a fejemben, amikor a szemeit néztem, hogy olyan, mint Hallé, de azt hittem csak áltatom magam, hogy látni akarom benne! Még... Még januárban, a haláluk évfordulóján utánam jött és kiöntöttem neki a lelkemet, de ott se szólt, semmit nem tett! - csak könnyezett... Legalább már tudja mért, legalább megbánta. Legalább úgy szenvedett, mint ő. - Bocsátsak meg neki? - felkuncogott. - Nem. Nem fogok. Tíz év. Ennyit vesztettem. Nem keresett, nem jött, nem szólt, nem akart. Akkor mért harcoljak érte? Belefáradtam abba, hogy harcoljak.

Kirántotta a karját Mr. Palmer szorításából és elindult kifelé.

- Gondold át, hogy bírod-e egyedül. Ha kell holnap visszajövök, de ma biztos nem. - vetette oda a férfinak, miközben felkapta a cuccát. - Hallie Beckendorf döntött, amikor sárkányként csendben velünk élt. Én is döntöttem, miután visszaváltozott emberré és ezt Erósz bűbája nem befolyásolja.

Azzal elviharzott, míg Mr. Palmer felsóhajtott, nem szólalt meg, csak pár perccel később, amikor hallotta, hogy Ed távozik a lifttel.

- Alantas egy nyíl... Játék gyanánt lőtted ki rájuk? - pillantott fel a lépcső tetejére, ahol a korláton Erósz ült.

- Viccesnek tűnt, de utólag lehet rossz ötlet volt. Eredetileg Yuit és Haydent lőttem meg. Kicsit fokozni a vágyaikat, mert megrekedtek nagyon egy szinten. Meg is lett a hatása lefeküdtek, de... Ed és Selma, annyira utálták egymást, annyira... volt bennük valami... Olyan, amit évek óta nem éreztem. Élet. Fájdalom. Menekülés. - kuncogott fel az isten, majd leugrott a korlátról, pontosan Mr. Palmer elé. - Itt maradok egy kicsit.

- Ki elől bujkálsz?

- A szüleim elől. - simított végig a könyvek gerincen a kisisten. - Anyám... Aphrodité megtudta, hogy mit csináltam, hogy a kedvenc párja egyik tagjára bűbájt bocsátottam. Mintha tudtam volna, hogy Hall él?! - nevetett fel hideg, félelmetes hangon. - Bár, lehet akkor megtettem volna, csakhogy viccesebb legyen, de nem hittem, hogy ilyen hatásos lesz, álmomban sem gondoltam volna. - nevetett fel újra, vörös szeme villogott. - Edmund Jackson... Nehezen hatott rajta, nagyon nehezen... Elég lenne megcsókolnia Hallt, hogy szépen porrá rombolja a nyilamat.

- Tudom. Azért mondtam neki. De túl jó munkát végeztél. Teljesen uralkodik rajta, ráadásul láthatatlanul, mert...

- Mert alig tudta legyőzni benne Hallt, így mindenki azt hitte, hogy szépen lassan gyógyulgat a lelke Hall után. Senkinek se tűnt fel. Csak Aaronnek, de neki is csak most. Az anyja rögtön látta volna. - jelent meg most először emberi érzelem az arcán, nem csak az őrület.

- Kaitlyn? - kérdezte felvont szemöldökkel Mr. Palmer.

- Te tanítottad ki, mert a tábortól tartott.

- Miért nem mondod csak el anyádnak, hogy tudják megsemmisíteni a nyílvesszőt? És Selma miért van még Eddel?

- Túl egyszerű lenne és anyám kedvére tennék vele, amit nem akarok. Selmáé pedig... - horkant fel és sétált a dobozhoz, amiről lepattintotta a tetejét és finoman belenyúlt a porba. - Teljesen megsemmisült azzal, hogy halhatatlan lett. De ő tényleg megszerette Edmundot, ahogy egy kicsit Ed is őt. Nem annyira, mint Hallt, de szereti. Ezért sem fogadja el, hogy mi van a lelkében.

Taps hangzott fel a szobában, mire a kisisten Mr. Palmerre nézett, akitől a taps jött.

- Megcsináltad ha nem is az évezred, de az évszázad szerelmi háromszögét, gratulálok. És magadra haragítottad vele Aphroditét, a Jacksonokat és az ő barátaikat.

- Nem tesznek keresztbe, tudják mivel járna. Azzal, amivel téged sújtottalak. - mosolyodott el vidáman Erósz, majd Mr. Palmerre fújta a port, aki csak a szája elé kapta a kezét, hogy ne kezdjen el köhögni. - Nézd meg milyen szép.

Mr. Palmer óvatosan pillantott bele a tükörbe, nem is látta a lelkét, úgy körbe hálózták őt a fekete színű indák.

- Hány évig is próbáltad megtörni? - sétált Mr. Palmerhez Erósz. - Tíz, tizenöt? - vonta fel a szemöldökét. - Még 16 évesen raktam rád, amikor bele köptél a levesembe. Soha, egyetlen egy kapcsolatod se legyen, egyedül penészedj meg. Barátok, szerelem és szeretet nélkül. Könyvtáros. Én jelöltem ki a sorsodat és miattam is fogsz meghalni.

Erósz köddé vált és a Könyvtár régi szekciójába rejtőzött el. Mr. Palmer csak a tükörköz sétált, megérintette a képét, ott ahol az indák a legsűrűbbek voltak, ahol a mag tekergett.

Egyedül. Örökké.

Lehajtotta a fejét és az íróasztalához sétált, ahol papírok hevertek. Csak megfogta az egyik köteget és átette a középen lévő asztalra, a gyomra hangosan megkordult, jelezve, hogy lassan kellene enni is valamit.

Mr. Palmer szomorúan felsóhajtott, majd elindult kifelé a kis konyha irányába. Azt már nem látta, hogy amint az ajtó becsukódott mögötte a szobában négy darab boríték jelent meg. Négy darab hófehér boríték, mindegyikbe egy-egy fekete tintával és arany színű szegéllyel ellátott levél került és köddé is váltak.

~~~

Hall mosolyogva nézte, ahogy Dan lerúgja magáról a cipőjét és egészen a kanapéig csoszog zokniban, majd egy szép hasassal szétterült a bútoron és a feje alá gyűrte a díszpárnát és azonnal bealudt.

Hall elismerően bólintott. Neki kellett suliban ehhez általában öt perc. Felkapott egy pokrócot és a fiú hátára terítette, nehezen halászta ki a fia nadrágjából a Los Angelesi ház és a Beckendorf villa kulcsait. A kulcstartón megakadt egy pillanatra a szeme, ahogy kiszúrta az apró fényképet, amin Linnel és Junieval ökörködtek a Nagy ház tetején... Nem akarta tudni, hogy mentek fel oda. Mosolyogva tette le a dohányzóasztalra, majd Dan igazolványtartóját és telefonját is, ami aprót rezgett a keze alatt.

Hall összevont szemöldökkel megemelte, amikor meglátta, hogy Yui neve felvillan. Egy üzenet volt. Megfordította a telefont, ami ujjlenyomat leolvasós volt. Danre pillantott, majd Yui üzenetére.

- Ah... Ezt még visszakapom... - megfogta Dan kezét és leolvasta a jobb keze mutatóujját, a telefon azonnal bevette. Az üzenetre akart kattintani, de végül csak a névjegyzékbe ment be és kikereste Yui telefonszámát, majd a hívás gombra nyomott, végül gyorsan letette és elővette a saját mobilját, amit Dan gondosan levédett szörnyek ellen és bepötyögte a számot.

Dan telefonját visszatette a dohányzóasztalra, míg ő felsétált az emeltre és hívni kezdte Yuit.

- Igen, tessék? - hallatszott a vonalból, mire Hall lehunyta a szemeit. - Haló?

- Szia Yui. Hall vagyok.

- Anya! Hogy vagy? Dan mesélte, hogy... hogy... - kereste a szavakat a lány.

- Hogy Skandar Mosleyval mit csináltam? - mosolyodott el halványan, miközben érezte, hogy a keze remegni kezd. - Nem akartam újra elkövetni... Azt tenni vele is, amit veled...

- Anya... - érezte a hangján, hogy mosolygott.

- Meglátogatsz valamikor?

- Persze. Hiányoztál nekem is, ahogy Amynek és Apának is, még ha Apa nem is ismeri be.

- Tudom. Mérges vagy, amiért csak Dant hoztam el?

- Nem. Egyáltalán nem. Legalább mindkét oldalon vannak megfigyelőink.

Hall felnevetett.

- Most nem hiszem, hogy össze tudsz boronálni az Apáddal.

- Meglátjuk. Profi voltam benne már 4 évesen is.

Hall szélesen elmosolyodott.

- Figyeld a híreket. Pár nap és... már nem lesz titok, hogy élek. Elmegyünk Annievel a gálára, ketten együtt, hogy mindenki tudja, hogy élek, hogy visszatértem.

~~~

Sven di Angelo ásítozva sétált be Hádész palotájába. A szekeret csak visszavitte a garázsba, majd elindult a szobája felé. Ekkor szúrta ki a lépcsőfordulóban Hádészt, aki felfelé fordított tenyérrel meredt rá, arcán halvány, gúnyos mosollyal.

Sven csak kivette a zsebéből a szekér kulcsát és bele ejtette a dédapja tenyerébe.

- Köszi. - mondta.

- Szarul nézel ki. - felelte Hádész, mialatt végig mérte Svent.

- Hánytattam Amyt és Carment is, majd a Római táborban elnáspángoltam a Mars és a Merkúr ház lakóit és ha Amy nem kapja össze magát, akkor levertem volna Minerva borjait is matek példákban. Szinte hulla vagyok.

- Látom... A lelked majd elhagyja a porhüvelyedet. - gúnyolódott Hádész, mire Sven elvigyorodott.

- Aelin?

- Kikészítette Alektót matekból. - említette meg a fúriáját. - Direkt szarrá szivatta, úgyhogy büntetésből szobafogságba küldtem, így most lenn van a szauna szinten.

Sven felvont szemöldökkel pillantott Hádészra.

- Kamaszodik?

- Nem annyira, mint te. - vonta meg a vállát a férfi. - De igen.

- Ugyan, én egész normális vagyok! - vágta rá Sven, miközben elindult lefelé a szaunákhoz.

- Joe sose hozta le ide Susant és Nico sem a csajait.

- Egész normális, nem teljesen normális. - kiáltotta a fiú és sétált végig az alsó szinten, amíg ki nem lyukadt a szaunákhoz és a jakuzzihoz, majd benyitotta.

Csak koppantott kettőt a szauna ajtaján, majd neki dőlt a jakuzzi oldalának és várt. Aelin törülközőbe csavart testtel jött ki, belebújt a papucsába, miközben végig mérte Svent.

- Ezek szerint jól ment. - foglalta össze, majd eltűnt a zuhanyzóban.

- Nem büntibe vagy? - tudakolta a srác.

- De. De szaunázni volt kedvem. - csavarta vissza magára a törülközőt és indult kifelé a helyiségből. - Gyere, mutatom, amivel kapcsolatban írtam.

Sven a húga mellett sétált fel a szobájához. Aelin gyorsan felöltözött, majd az íróasztalához lépett, amin halomban állt a házi Alektótól, majd felkapott két borítékot.

- Ez jött reggel. Csak becsúszott a küszöb alatt. - mutatta fel a két fehér borítékot Aelin.

- Itt nincs posta. - felelte elhúzott szájjal Sven.

- Nem, valóban nincs és pont ez a fura. Írtam a kiscsaládi csoportba, hogy poén-e. - kapta fel a telóját és nyitotta meg a családi chatet. - Aha... Nem az és Amy is kapott. Még Dan és Jane nem látta...

- Lehet Dan szopat minket és ha kinyitjuk valami kiugrik belőle.

- Mindjárt kiderül. - emelte a füléhez a telefont a lány. - Alszik... - sóhajtotta a nyolcadik kicsengés után.

- Mi van? - nyögött bele a telefonba Dan.

- Hali, te küldtél egy fehér színű borítékot nekem, Svennek és Amynek?

- Milyen boríték?

- Nem tudjuk, azért kérdezzük.

- Nem! - vágta rá a srác. - Kibontottátok már?

- Még nem. - válaszolta Aelin, miközben kihangosította a telefont.

Csoszogást hallott, majd halk nyikorgást.

- Öhm... Nekem is van az asztalomon egy boríték... - pislogott nagyokat Dan a vonal másik végén. - Hívj vissza csoport hívásban!

Azzal letette. Aelin csak létrehozott egy új hívást, amihez hozzá adta Amyt is, majd bekapcsolta a kamerát.

- Ez meg mi a fene? - emelte fel a borítékot Dan. - Szopatás?

- Nem te küldted?! - döbbent le teljesen Amy.

- Nem!

- Nincs rajta, hogy kitől jött és a címünk sincs rajta... - morfondírozott Amy. - Na jó, nyissuk ki egyszerre. Gyerünk!

Aelin letámasztotta a telefont és kinyitotta a borítékot, azt várta, hogy valami bűbáj vagy ilyesmi arcon csapja, de csak egy fehér lap volt benne, egy érdekes logóval. A szemei akkor kerekedtek el, amikor a papíron arany színnel betűk jelentek meg.

- Ezt nem hiszem el... - suttogta döbbent arccal Sven.

- Miért hívnak meg engem egy meghallgatásra egy könyvtárba?! Ez tiszta hülyeség! - dobta le a papírt Dan.

Sven csak megérintette Aelin kezét, majd árnyékutazott előbb Danért, de valaminek neki ütközött és lepattant róla.

- Aú! - mormogta Aelin, miközben felemelte a fejét és végig mérte a Beckendorf villát. - Ez milyen védőpajzs?!

- Behatoló biztos. - jelent meg az ajtóba Dan, a kezében a levéllel. - Majd jövők anyu! Szedjük össze Amyt! - fogta meg Aelin kezét, mire Sven ismét árnyékutazott.

Amy felkiáltott, amikor Sven elkapta a karját és tovább árnyékutazott a Metropolitan könyvtárba. A négy gyerek a kezében a borítékkal végig száguldoztak a folyosón, le egyenesen a Könyvtárba.

- Mr. Palmer! - kiáltotta Sven, amikor kinyílt a lift ajtaja.

- Hát ti? - húzta el a száját egy férfi, aki kinézett a polcok mögül.

- Valami pozícióra kaptunk meghívást. - emelte fel a borítékot Dan.

Mr. Palmer szemei a hatszorosára tágultak.

- Nem... Nem... - rázta meg a fejét. - NEM! - kiáltott a plafon felé, mintha csak a Könyvtárra kiabált volna rá. - Ez biztos félre értés! - indult el a gyerekek felé, de valaki hirtelen elkapta a karját. - Gina... - nézett a könyvtár igazgatójára, egyben pénzügyi felelősére. - Ugye nem a te kezed van ebben?

- Tudod, hogy nem én küldözgetem a fehér borítékokat, hanem a Könyvtár! - mosolygott Gina. - Ilyenre nem volt még példa! A Könyvtárosokat sosem így képeztük és sosem volt egynél több...

- Miről beszél?! - akadt meg Aelin.

- Semmiről! - vágta rá mérgesen Mr. Palmer.

- De hát teljesen logikus! - vigyorgott Gina. - Edmund is megmondta neked, hogy egyedül nem bírod! A mágia túl sok helyen felüti a fejét és...

- Elárulnák miről beszélnek?! - emelte fel a hangját Aelin.

- Fordítsátok meg a papírt... - mormogta Mr. Palmer.

A négy gyerek összevont szemöldökkel követte az utasítást. Dan szemei fennakadtak, míg Sven óvatosan elmosolyodott, ahogy Amy is. Aelin csak értetlenül meredt a papírra.

- Mi az az őrangyal? - kérdezte a szőkeség.

- Az őrangyal arra hívatott, hogy megvédje a Könyvtárosokat minden veszélytől. - mosolygott csillogó szemekkel Gina.

- Könyvtárosok? Nem csak egy Könyvtáros van?

- Nem... - suttogta halkan Sven, miközben megmutatta a borítékot. - Könyvtáros lettem.

- Nem csak te. - mutatta meg a borítékját Amy.

- Na jó, azt értem ők miért lettek azok. Athéné vér, nyelvi érzek, agybogyó, ami elnyomta a képességeit. Na de én?! - fordította a többiek felé a borítékot. - Én tolvaj vagyok, nem... Könyvtáros!

Mr. Palmer felmordult, míg Gina vigyorgott.

- John, nyugalom! - kérte a hölgy. - Úgy érzem a Könyvtár változtatni akar egy két dolgon. - pillantott a plafon felé. - Kiképzés alá kerültök, bele tanultok a Könyvtároskodásba.

- De hát eddig mindig csak mélyvízbe dobtak minket, mielőtt azt megtudtuk volna, hogy hol a mosdó! - morgolódott Mr. Palmer.

- Igen, de ők szerezték meg a kulcsokat. Ravaszak és okosak és különben is a Könyvtár választott. Ismered a képességeiket!

Mr. Palmer felsóhajtott, miközben a négy gyerekre siklott a pillantása. Tudta, hogy igaza van Ginának, hogy egyedül ennyi mindennel nem tud foglalkozni és akik rajta kívül a legjártasabbak az ereklyékben... Azok ők.

- Egy életet ajánlok. - meredt négyükre még mindig. - Titkokkal, rejtélyekkel, magánnyal és kalanddal. - mosolyodott el halványan. - Lehetőséget nagy tettekre, hogy hetente megmentsétek a világot, péntekig akár kétszer is. Vállaljátok?

- Igen! - vágta rá rögtön Sven.

- Végülis... - húzta el a száját Dan. - Így rengeteg lehetőségem lenne lopkodni... Oké! Jöhet!

Amy csak mosolygott.

- Legalább lesz mivel lekötnöm magamat. - mosolygott a lány is.

- Őrangyal... - forgatta meg a szemeit Aelin. - Akkor nekem kell bunyóznom? Négy könyvtáros hátsóját védve? Még jó, hogy vannak démonjaim! - vigyorodott el a végére. - De könyv közelébe nem megyek!

- Én se! - kontrázott rá Dan.

Sven és Amy hangosan felnevetett, míg Mr. Palmer halványan elmosolyodott.

- Holnap suli után kezdünk. Most meg sipirc Kis Könyvtárosok!

~~~

Dan nem tudott napirendre térni a Könyvtárosi dolgok fölött. Azok mindig rébuszokban beszélnek. Irodalom fanatikusak, logikát keresnek és... Ezek azok, amik Svennek és Amynek nagyon jól mennek, de neki nem... Ő tolvaj és utál olvasni. 

Este hatkor miután végzett minden házijával és túltette magát azon a tényen, hogy egy ruhát... Ruhát!... tervezett lecammogott a nappaliba azzal a szánt szándékkal, hogy befaljon egy adag chilit. A lépcsőn lefele jövet szúrta ki az anyját, aki ki-be rohangált a pincébe, miközben sorban pakolta ki az alkoholos italokat az ebédlőasztalra. 

Dan felvont szemöldökkel meredt az anyjára, de tudta, ha megkérdezi mit csinál, akkor nem szerez kaját. Eltűnt a konyhában és elkezdett magának kaját melegíteni, amíg az anyja be nem rohant és kapott le pár poharat a polcól.

- Na jó... - vette ki a tál chilit - Mi az istent csinálsz?!

- Hát nem istent. - vágta rá Hall. - Egy üveg Martinitől berúgtam, ami... amúgy normális, de... anno ha nem kevertem, nem volt nagy baj. Most kezdtem berúgni, Annievel. - sétált ki a poharakkal. - Úgyhogy tesztelem magam. 

Dan kanalazott egyet a chilijéből, majd az anyja után sétált. Hall leült az ebédlőasztalhoz és végig mérte a piákat. 

- Ez csúnya lesz... - mormogta. 

- Mármint... Ezeket meg akarod inni? - kérdezte pislogva Dan.

- Szerinted dísznek hoztam fel őket? - húzta gúnyos mosolyra a száját Hall.

- Jogos... 

- Kérsz? - bökött a piákra Hall.

- Tizenhárom vagyok. Nem ihatok alkoholt. 

Hall hangosan felnevetett, még a könnye is kicsordult. 

- Megsúgom csendben. - szedte össze magát. - Nálunk 13 éves korunkban volt a beavatás a csapatban, Lee Fletcher színházában, minden Szilveszterkor. A Liber tesók hoztak piát, többiek kaját, vagy ha nem akkor anyagilag beszálltunk a Liberék nagy bevásárlásába, ami igazából abból állt, hogy egy Dionüszosz kölyköt, aki betöltötte a 21-et lefizettek és szerzett nekünk alkoholt, mi meg lerészegedtünk. Úgyhogy pontosan annyi éves vagy, mint én amikor először beavattak. 

- De... Mi nem...

- Ne... - rázta meg a fejét Hall. - Ne mond nekem, hogy egyszer nem kérdeztétek meg Yuit, vagy Aaront mikor ittak, hogy kaphatok-e?

- Pedig nem! - mondta teli szájjal a srác. 

- Phf... Kitagadunk titeket... Na gyere iszunk! - intett neki. 

Dannek itt lett rossz előérzete. Nem is kicsit. Óvatosan ült le az ebédlőasztalhoz és ette tovább a chilijét, miközben az anyja vissza ment még pár pohárért. 

- Muszáj? - nyelte le a falatot, amikor visszaért. 

- Igen, muszáj. - helyeselt Hall. - A fiam vagy, nehogy már gimiben legyél először ittas! Én már 6 évesen ihattam esténként Apa borából egy kortyot és jobban nyomtam a fajtákat és az ízeket, mint a két Liber, pedig ők a borvirágos ürge unokái! 

Lepakolta a poharakat, mire Dan jobbnak látta, ha minél hamarabb belapátolja a chilit, mert lehet ez lesz az utolsó vacsorája. 

- Na kezdjük az alapokkal. Első szabály, ha buliba vagy, mindegy milyen pohárba mi megy. Kivéve ha pálinkának hívják, akkor szigorúan ez. - mutatott egy aprócska feles pohárra Hall. - Ha úri közegbe keverednél, akkor... boros pohár. - vitte tovább az ujját egy hosszúkás, majd hirtelen gömbölyödő talpas pohárra - pezsgős pohár - tért át egy vékony talpas pohárra - whiskys pohár - folytatta a nem talpas poharakra, hanem a tipik bármely boltban kapható színes poharakra, csak ez áttetsző volt, legalábbis Dan szemében. - koktél pohár, legalábbis nekem ez van meg. - siklott tovább az ujja egy váza alakú pohárral, aminek volt egy picike talpa, mintha a váza magassarkúba járna... jutott erre a következtetésre Dan. - És végezetül: Korsó. - bökött a fél literes fogóval ellátott pohárra. - Általában minél kisebb pohárba öntik ki, annál drágább és annál jobban üt. Ezt kell még tudnod. Na kezdjük a pálinkával! 

Bontott ki egy üveget, majd Dan orra alá dugta. A fiú szemei rögtön elkerekedtek, ahogy megérezte a maró szagát. 

- És ez finom? - tört elő belőle a nagy kérdés, mialatt félre tette az üres chilis tálat. 

- A pálinkát nem azért isszuk mert finom, hanem mert üt. Ezt tanuld meg.

- Aha... Pálinka... Ez nem magyar? Sven emlegette valamikor...

- De az! - biccentett Hall. - Tudod milyen nehéz volt becsempésznem tíz évvel ezelőtt? Nagyon! Azóta nem hozhatok át San Diego területén árut és majdnem lőttek a fegyverkereskedési engedélyemnek is, de Bred kimagyarázta. - vigyorodott el szélesen a végére. 

Dan itt gondolkodott el azon, hogy az anyja fejében valami nagyon nagy katt lehet, de hangosan nem merte volna kimondani. 

- Mennyit kérsz? - vett magához két feles poharat. 

- Semennyit? - kérdezett vissza Dan.

- Jó, kapsz egy kortyot. - öntött ki egy majdnem teli pohárnyit, mire Dan szemei fennakadtak, majd még egyet, amiből fél mili hiányzott, hogy kiömöljön.

Dan meredten bámulta az előtte lévő poharat. 

- Ez hol egy korty?! Ebből egy ujjnyi hiányzik csak! - mondta. 

- Jaj már, ne nyávogj! Liberéknél ez az egy korty. - emelte fel a poharát. - A teli meg az amiből egy csepp kicsordul az üvegből és fel kell nyalni az asztalról.

Dan remélte, hogy az anyja csak viccel, de látta a szemén, hogy komolyan mondja. 

- Na, egészségedre! - tartotta Dan felé a poharat Hall.

A srácnak kellett két másodperc, hogy rájöjjön miről van szó, mire felemelte a sajátját és összekoccintotta Halliével. Az anyja azonnal le is húzta a piát, ő meg hol az anyját, hol a pálinkát bámulta. Ez nagyon rossz ötlet... 

Hall letette a pálinkát, majd Danre nézett. 

- Nem azért adtam, hogy melengesd. - mosolyodott el. - Húzóra, gyerünk!

Dan vonakodva az ajkához érintette a poharat, majd kiitta a tartalmát. Elkövette azt a hibát, hogy a felénél nyelt egyet, mire a torkát végig égette az egész pia. A második nyelésnél köhögni kezdett, miközben a pia végig marta a torkát, mint egy hárpiának a karma... Eskü az is tuti ilyen...

- Tessék! - öntött neki kolát Hall. - Kísérőnek. 

Dan ivott pár kortyot a pohárból, mire már nem égett annyira a torka. 

- És ezt te önként iszod? - nyögte ki rekedt, fojtott hangon.

- Nem, tesztelem hol dőlök ki. - nézett végig a piákon. - Na... Folytassuk. Tudod két fajta ivási módszer van. A gyengéké, akik a gyenge pia, cider, sör, pezsgő, bor, likőr, whisky, gin, pálinka sorrendbe haladnak. Általában Yui is így szokott. És vannak az alkeszek, vagy elmebetegek, ahogy tetszik, akik fordítva. Minél gyengébb piával kezdesz és haladsz az erősebbekig, annál jobban bírod, de fordítva már más a helyzet. - nyúlt a whiskyhez és töltötte ki a kövi pohárba.

Dan itt sápadt el. 

- De mi visszafele haladunk... - mormogta.

- Pont ez a lényeg, ezért teszt. - vigyorodott el Hall.

Az anyja tuti nem százas.

- Ha esetleg érzel... - gondolkodott el egy pillanatra Hallie. - Valamilyen... zsongás szerűséget, vagy... ilyen kicsit elhomályosult képet vagy csak nagyon jó kedved lesz, akkor szólj, akkor be vagy csiccsentve. 

- Jó... - suttogta riadtan Dan. - Ezt is le kell húzni? 

- Aha. - biccentett Hall és már le is húzta a whiskyt. - Mézes... Finom. - nyalta meg a szája szélét. - Ha érezni akarod az ízét és nem csak azt, hogy mar. Kortyolj bele egy picit mielőtt leküldöd az egészet, úgy a pálinka ízét is lemossa. 

Dan követte az anyja tanácsát, de ugyanolyan fejet vágott, mint a pálinka után, mire Hall röhögni kezdett. 

- Hát nem rám ütöttél ebbe az tuti. - mosolyodott el szélesen. - Várjál. - kelt fel és nyúlt a fél literes korsóért, majd inkább besétált egy sima pohárért a konyhába. Felkapta a whiskyt és körülbelül negyedéig töltötte, majd öntött rá kolát. - Így próbáld ki. 

- Muszáj? - húzta el a száját Dan.

- Tudod a választ.

Dan fintorogva vette el a poharat. Undorodva kortyolt bele az italba, majd meglepetten pislogott. 

- Ez így finom! - döbbent meg és ivott még egy kortyot. 

- Kevert piás leszel hm... - húzta el gondolkodva a száját Hall. - Na kortyolgasd el, addig pálinkázok.

Dannek ez tényleg ízlett. A whisky kellemesen módosította a kola ízét, de nem olyan brutálisan, hogy szar legyen. 

- Képzeld. - mondta valahol a felénél Dan. - Könyvtárosok lettünk Amyvel és Svennel.

Hall felvonta a szemöldökét. 

- Nem csak egy Könyvtáros van?

- De egy van alapból. - kortyolt ismét a pohárba. - Csak most ugye új ereklyék keletkeznek és Mr. Palmer nem bírja, így a könyvtár újakat jelölt ki mellé. Aelin lett az őrangyalunk. Morbid. - vigyorodott el, miközben a maradékot lehúzta. - Kaphatok még? 

- Majd a többi piából igen. Gin! - töltötte ki ezt is. 

Dan csak megitta, ez rosszabb volt, mint a whisky... A fiú megrázta a fejét, miközben a feje tompulni kezdett és pislogni kellett párat, hogy a szeme fókuszáljon. 

- Na úgy látom csiccsentés határán vagy. - mosolyodott el halványan Hall. 

- Biztos... - mormogta Dan. 

- Ezt apád... - nedvesítette meg az ajkát, mialatt bele túrt vörös hajába. - Gyömbérrel imádta keverni, úgy sokkal édesebb lesz, itatja magát. - tápászkodott fel és indult el a konyhába, majd egy két literes gyömbérrel tért vissza. - Kíváncsi vagy?

- Aha. - biccentett Dan.

- Milyen arányba is csinálta... - gondolkodott el Hall, majd öntött valamennyit a pohárba mind a ginből, mind a gyömbérből és belekortyolt. - Hú... Nem így... - itta meg.

Dan csak figyelte, ahogy körülbelül kétszer ezt eljátszotta, majd a harmadiknál elvigyorodott és megismételte ugyanazokat az arányokat Dan poharán. 

A fiú bele kortyolt. Baromi finom volt. Édes. Nagyon. De finom és most már érezte, hogy a fejébe ment a pia főleg, hogy melege volt. 

- Ch... Kaja terén az én ízlésemet vitted, pia terén meg apádat. Szép. - mondta elhúzott szájjal Hall. - Likőr! - kapta fel a piát. - Bírod még?

- Talán... - mondta bizonytalanul Dan.

- Tarts egy kis pihit. 

- Oké... Miért akarsz egy puccos bálon részt venni? Nem lenne egyszerűbb csak utcára menni?

Hall látványosan felsóhajtott. 

- Annievel mindig összekevertek minket és úgy tudja a világ, hogy... meghaltam. Ha utcára megyek, akkor azt fogják hinni Annie vagyok. Az kell, hogy mindkettőnket egyszerre lássanak, egy helyen.

- Aha... - Dan nem állította, hogy teljesen érti, mire gondol Hall, de ez főleg a pia miatt volt. - És miért döntöttél így?

- Mert... Nem lehetek örökké itt. Nem csak azért mert unalmas lenne, hanem mert vissza kell állnom a régi életre. 

- Ahol nem volt Apa és állandóan egy éjszakás kalandjaid voltak? - csúszott ki gondolkodás nélkül Dan száján, mire Hall szeme megvillant. 

Dan nem tudta, hogy az alkohol miatt látta-e fényesebbnek a nő szemét, vagy azért mert már az anyja is kezdett ittas lenni. 

- Nem. - felelte nyers hangon Hall. 

- Akkor Apa...

- Ne emlegesd Apádat. - lobbant tűz a nő szemében. - Nem akarok apádról beszélni. Vagy beszélgessünk Linről? Hogy mi volt az a pánik a te részedről, amikor megláttad, hogy elpirult?

- Hé! - emelte fel védekezően a hangját Dan. 

- A 18 éves Dan szerint nem igazán pánikoltál be, amikor megtudtad, hogy a barátnőd lesz, sőt... Azt mondtad várható volt. - mosolyodott el vidáman Hall.

Dan az ajkára harapott és megvakarta a kulcscsontja alatt a bőrét. 

- Erre nem tudok mit mondani... 

- Akkor igyunk. - öntötte ki Hall a likőrt. - Más lesz, baromi édes, rosszabb, mint a gin és a gyömbér. 

Dan egy kortyot ivott belőle és rögtön eltolta a poharat magától, ahogy hányingere lett, de az anyja szeme is fennakadt. 

- Fhuu... - mormogta Hall. - Jó... Gin után nem iszunk likőrt. Tequilám nincs, úgyhogy... Bor.

Dan a hányingerével küzdött, amint ezt meglátta Hall nem is töltött Dannek.

- Minden oké?

Dan megrázta a fejét, amitől csak még rosszabbul lett. Megdörzsölte az arcát, miközben próbált levegőt venni. 

- Gyere. Megtanítalak a taktikai hányásra.

- A mire? - vonta fel a szemöldökét Dan, miközben az anyja felhúzta a székről. 

Rossz ötlet volt. Dan most már biztos volt benne, hogy beütött a pia. Az anyja ennek ellenére masszívan tartotta őt. 

- Taktikai hányás. Hányás, hogy ne szenvedj, de a feleslegtől megszabadulj. - vitte be a földszinti mosdóba és hajtotta fel az ülőkét. - Hajolj fölé, ujjadat nyomd le a torkodon és várd a hatást.

- Milyen hatást?

- Csináld meg és megtudod. 

Dan nem kérdezett többet, csak követte az anyja utasításait, hamar rájött, mi a hatás.

- Mosd meg az arcod. - húzta le a vécét Hall, gúnyos mosollyal nézte, ahogy Dan megmossa az arcát, majd kiöblíti a száját. - Jobb? 

- Ja. De én nem iszok többet az biztos, nekem az a likőr sok volt. A ginig nem volt baj, de az a likőr borzalmas volt... 

- Tudom, bocsi. De mentsd el az infót, ezért szar inni, ha túlzásba viszed nem taktikából találkozol vele. - bökött a csésze irányába.

- Vettem... - biccentett kelletlenül Dan. - Amúgy... Igen. Azt mondtam a jövőből jött énemnek és úgy is gondolom, mert... Mindig összevoltunk nőve Linnel. Mindig. Hiába éltem a Bázison ő meg Los Angelesben, ez nem akadályozott minket, csak a kulcshajsza. Meg...

- Most én. - mosolyodott el halványan Hall. - Tetszik neked Lin?

Dan megvonta vállát.

- Nem tudom. - válaszolta - Ő a legjobb barátom Anyu. Hidd el, nem vagyok úgy bele vakulva, mint... Amy Ianbe, vagy... Sam Demetriába. Nekem ő most olyan, mint Aaron volt Yuinak. Nem gondolom, hogy bele vagyok zúgva, de azt se merem mondani, hogy nem.

Hall enyhén összevont szemöldökkel meredt a fiára, aki megtörölte az arcát. Kezdte érteni mire gondol Aphrodité. Míg ő egykor hárította Edet, Yui számításba sem vette Aaront, addig Dan... Nyitott.

- Szerinted mi a szerelem? - húzta össze résnyire a szemeit Hall.

Dan elhúzta a száját és az anyja felé fordult, de nem nézett rá, csak gondolkodva meredt a szemben lévő falra.

- Ahol felhőtlenül boldog vagy mert valaki azért szeret, aki és ami vagy és nem akar megváltoztatni és foggal körömmel harcol érted ez a valaki, ahogy te is érte.

Hall pislantott párat. Nem erre számított válaszként. Kicsit sem. Ismerte Edet. Tudta ő, hogy fogta fel a szerelmet, amikor egy személy fizikailag, kémiailag és biológiailag vonzódik a másikhoz. Amy ugyanezt vallotta. Ő azt, hogy a szerelem az a valami, ami megfertőz és egy olyan rózsaszín hálót sző, ami a legszebb és legborzasztóbb dolog a világon, mert egyszerre fedi el a valóságot előled és mutatja meg a legnagyobb hibáidat. Dan nézete... Merőben eltért mindenkiétől a családban.

- Mi az? - vonta fel a szemöldökét Dan.

- A testvéreid alábecsülnek időnként, ahogy Ed is. - mondta halkan Hall. - Érdekes... Na én iszok tovább! - sétált ki a fürdőből, míg Dan csak döbbenten pislogva követte őt a tekintetével.

- Ez mért volt fontos?! - kiáltotta, mialatt az anyja után iramodott.

- Nem az, csak érdekelt. - mosolygott Hall, mialatt a vörös bort kezdte el kortyolgatni.

- Miért?

- Mert ismerlek Dan, de sose tudtam kérdezni tőled rendesen.

Dan elindult felfelé a lépcsőn, de visszafordult a felénél.

- Anya...

- Hm?

- Ne írd alá a váló papírokat. Még ne.

Hall szemében valami felizzott. Olyan mélyen és halálosan, hogy Dan megfeszült egy pillanatra, de hamar el is tűnt.

- Aranyos, hogy össze akartok boronálni az Apátokkal, de... Edmundnak igaza van. Átvertem... Nem is először. - kuncogott magában. - Hát... A férfiakat mindig is könnyű volt átverni... Főleg Edet a vér miatt. - mosolygott, miközben a boros pohárra meredt. - Én is hoztam egy döntést és Ed is. Nem érdekel, hogy... Yui hogy játszik a lapjaival, hogy Anniet és Aphroditét milyen okokkal küldte a nyakamra. Ahogy az se, hogy te hogyan játszod ki a lapjaidat. Ez apád módszere. - pillantott Danre. - Ugye tudod? Manipulálni és felül bírálni mások döntéseit azt gondolva, hogy te... Jobban tudod, hogy felettük állsz.

- Szereted őt. Ahogy ő is téged. Ezért csináljuk.

- Nem. Azért csináljátok, mert vissza akartatok kapni. Mert Selmát elviseltétek, de téged és Amyt mindig bántott, hogy Selma van a helyemen. Tudom, mert mondtátok, mert kiakadtatok. Csak magatokért teszitek. De apád büszke lenne rád, ő is így forgatja a szavakat, így hangolt minket csatára, egymás mellé... - valami megtört a tekintetében. - Menj aludni. - kapta fel a vörös bort és indult el a műhelye felé. - Reggel edzünk és nem foglak kímélni.

Dan meg se tudott szólalni. Felsétált az emeletre, ledobta magát az ágyra és csak feküdt, félig mert lüktetett a halántéka, félig az anyja szavai miatt.

Tényleg azt csinálta, amit Ed. Ösztönösen vette elő a telefont és hívta fel Lint.

- Mizu? Minden oké?

- Az anyám leitatott és... Úgy viselkedek, mint Apa...

- Mi?! - akadt meg Lin. - Várj, mindjárt ott vagyok!

Dan csak lesietett a földszintre, kétszer enyhén beszédült az éles kanyartól, majd ajtót nyitott Linnek. A platina szőkeség pizsamában volt, rövid lila színű nadrág és egy hófehér rövidujjú póló, lában papuccsal.

- Mi az, hogy anyád leitatott?!

- Ittunk pálinkát, whiskyt tisztán, kolával, gint tisztán és gyömbérrel, aztán a likőrnél rosszul lettem. - válaszolta Dan és tárta szélesebbre az ajtót.

- Mi az a pálinka? - sietett be a lány a nappaliba és onnan azonnal felszögdécselt a lépcsőn, meg sem állva Dan szobájáig.

A fiú két lépésre volt csak lemaradva tőle.

- Egy magyar alkoholos ital. - felelte.

- És mi az, hogy úgy viselkedtél, mint Ed?

- Manipulálni akartam anyát. Nem tudatosan... Én csak... Mi csak... Yuival és Amyvel...

- Összeakarjátok hozni őket. - biccentett Lin, jelezve, hogy érti Dan mire gondol.

- Igen... De ahogy mondta, tényleg mintha... Azt csinálnám. Nem tudom érted-e...

- Értem, nyugi. Minden oké? Kicsit sápadt vagy. - érintette meg a fiú arcát aggodalmas arccal.

- Csak zsong a fejem. A pia és a vécé csészével való találkozás.

- Anyád se komplett, nem csak apád. - mosolyodott el halványan Lin. - Talán... Rájuk kéne bíznotok ezt az egészet.

- Akkor sose jönnek össze. - rázta meg a fejét Dan.

- Talán, az ő szemszögükből kellene néznetek a helyzetet. - hozta fel óvatosan a témát Lin. - Azt mondtad, Ed azért mérges Halliete, mert átverte. Tíz évig eltitkolta, hogy él és ebből négy évig veletek élt, mint Főnix. Megvoltak az indokai, de... Jelezhetett volna. Nem tette. Emiatt Ed mérges rá. Hall meg nem tudott visszaváltozni, így úgy döntött, hogy Ed... Legyen boldog, akár Selmával is és lépjen túl rajta. Ha megnézed... Teljesen jogosan akarnak elválni, mert mindketten csalódtak egymásban. Mert átverték egymást.

- De ott van Erósz nyila, meg hogy anya nem boldog. Emészti magát, még ha el is rejti! - vágta rá Dan. - Miért nem lehetne csak megbeszélni?!

- Talán belefáradtak... - vonta meg a vállát Lin.

- De ez nem így működik! - rázta meg a fejét Dan.

- Mire gondolsz?

- A csalódás! Te is a szemembe mondtad, hogy mérges vagy rám, ahogy én is elmondtam miért nem kerestelek! Ha mi meg tudjuk beszélni, ők mért nem?

- Felnőttek... A felnőttek furák és mindent túlbonyolítanak.

- Tény. - bólintott elhúzott szájjal Dan, majd leült az ágyára és elkezdte masszírozni a halántékát.

- Nagyon fáj?

- Csak zsong... Mintha ezer hangya mászna egy ponton.

Lin csak leült Dan mellé és elkezdte masszírozni a nyakát, majd a tarkóját, végül pedig a halántékát. Dan hirtelen érezte meg, hogy a vér jobban kezd tódulni a fejébe, majd amikor Lin abbahagyta pár perc után, legalábbis miután legalább két csomót talált a nyakán, közel a lapockájához kinyitotta a szemét és kicsit jobb lett.

- Mennyit repültök Hallel? - érdeklődött Lin.

- Sokat.

- Teljesen be van állva a lapockád és a hátad. 

Dan csak megvonta a vállát, belesajdult az egész teste a mozdulatba. 

- Anyád kicsit túlzásba viszi az edzést, nem? - tudakolta felvont szemöldökkel, gúnyos mosollyal az arcán Lin.

- Picit. - felelte Dan. - De bírom alapból. 

- Persze. - gúnyolódott nyíltan Lin, mire Dan csak a lány oldalához nyúlt és megcsikízte.

Lin halkan felvisított és visszatámadott. Játékosan bunyózni kezdek egymással. Lin meglepetten pislogott, amikor Dan egy perc alatt leszorította az ágyra. A csuklóját szorosan a feje fölé szegezte, még combjaival bilincsbe zárta a lábát, de úgy, hogy Lin moccanni se tudott. 

- Na jó... Az egy dolog, hogy se perc alatt 150-ről 160 centire nősz, hogy felszedsz izomba tíz kilót, de ez már több a soknál! - rángatta meg a kezét, mire Dan elengedte és nevetve támaszkodott meg Lin feje mellett, amíg a lány nem bökött a bordája közé. 

- Aú! - gördült oldalra a srác, Lin bal oldalára. 

A lány felkönyökölt és mérgesen meredt a fiúra. 

- Mi van? - kérdezte Dan. 

- Morci vagyok, mert ez csalás! Én nem kaptam ilyet! - bökte még egyszer oldalba Dant, mire a fiú ellentámadást indított. 

Lin a jobb karját még elkapta, a balt viszont nem. Dan keze a hasánál érte el, mire reflexből fordított hátat a fiúnak és pattant fel az ágyból. Vigyorogva hátrált a szoba közepe felé. Dan ösztönből helyezkedett úgy, mint amikor az anyjával párbajozott, meg amikor Hall egy kevés boksz mozdulatot megkísérelt megtanítani neki. 

Dan elkapta Lin egyik kezét, mire a lány beleolvadt az árnyékba őt is magával rántva. Az íróasztala árnyékéból estek ki. Dan a hátán landolt, míg Lin elkapva a karjait a földre szorította Dant. 

- Na így már jobb! - mosolygott a kislány, mire Dan elkapta a lábaival Lin derekát és gyors mozdulattal oldalra hajította. Ezt nem az anyjától, ezt még a Chy-Li kolostor karate mestereitől leste el. - Ne már!

Dan röhögve pattant fel és nyújtotta az egyik kezét Linnek. 

- Add fel. Így már nem bírsz el velem. - mosolygott hozzá tenyérbe mászóan kedvesen. 

Lin mérgesen meredt rá. Elfogadta a kezét, de nem hagyta ki, hogy hirtelen megrántsa Dan karját. A fiú viszont masszívan állt a lábán és csak még erősebben rántotta fel Lint, a másik kezével elkapva a lány derekát, majd egy gúnyos pillantással ajándékozta meg. 

Lin szemében a káosz felvillant, miközben Dant bámulta. Látta a szemében megbúvó lángokat, sőt még a sárkány énjét is, úgy nyújtózkodott a lelkében, mint a csillagok az égen.

- Idő lesz, míg ezt megszokom. - suttogta a lány. 

- Hogy már nem tudsz leverni bunyóban? 

- Nem... a szemedet. Örvénylik benne a sárkány éned és a tűz. 

Dan halványan elmosolyodott.

- Hát még ezeket. - engedte el Lin kezét, de a másik még mindig a derekán pihent. Szétnyitotta a tenyerét, amiben apró gyöngy méretű lángok égtek, olyanok, mint a szentjánosbogarak. A fények minden irányba szétterjedtek a szobában. 

Lin pislogva figyelte, ahogyan felvesznek valamilyen formát nagyon közel a mennyezethez. 

- Olyanok, mint a csillagok a Griffith parkban. - azonosította be a képeket a lány mosolyogva. - Hogy csinálod? Én ilyet sose tudtam a renddel és a káosszal. 

- Csak gondolok valamire és azonnal alkalmazkodnak. Nem is kellene a kezem se, de könnyebb így fókuszálni. A nővéreimnek sose ment a kéz mozdulat nélküli erő használat... Pedig szerintem könnyű. 

Egy tűzgyöngy lejjebb ereszkedett a többitől és közöttük állt meg. Lin előre nyúlt, egyáltalán nem égetett a kis labda, nem olyan volt, mint a gyertya láng, tényleg mint egy gyöngy, egy egységes felszínű lángoló picike kis nap. 

- Mért nem éget? - kérdezte halkan, miközben az ujjával végig simított a felszínén. 

- Mert azt mondtam neki, hogy ne bántson. - felelte Dan. 

Lin elmosolyodott és a tenyerébe fogta a tűzgyöngyöt. Óvatosan emelte fel és küldte vissza a levegőbe, a többi csillagkép közé. 

Dan figyelte, hogy Lin arcát, hogy festi körbe a tüze. Az arcát kiemelte, az orrát mintha lekicsinyítette volna, amitől úgy festett, mint egy tündér. Fehér fogai viszont szembe ötlőek voltak és platina szőke haja úgy nézett ki, mint a rend szalagjainak színe, arany sárga. Ezt tuti le fogja rajzolni.

- Itt alszol, vagy haza mész? - kérdezte kíváncsian hirtelen. 

- Megkérdem anyut. Holnap suli, úgyhogy muszáj lenne korán vissza árnyékutaznom és Hall pajzsa miatt ahhoz ki kell mennem a házból. 

- Ez volt a célja. - húzta mosolyra a száját a srác és adta oda a lánynak a farzsebéből a telefonját. 

Lin csak elvette tőle, majd ellépett Dantől. A fiú a melegítőnadrágja zsebébe csúsztatta a kezét, ami eddig Lin derekán pihent. 

Dan lekapta a rajzfüzetét az éjjeli szekrényről, amíg Lin beszélt az anyjával telefonon. A fiú csak elhúzott szájjal mérte végig a rajzot, amit Viviennél csinált. Kitépte, majd összegyűrte és a kukába hajította. Gyors tempóban kezdte el Lin arcának az alapjait felskiccelni, hogy majd a fejében legyen a kép, amikor lesz ideje. Amikor kiszúrta Lin arcán a vigyort, csak akkor tette le a füzetet. 

- Köszi, szia! - nyomta ki a telót. - Maradhatok azzal a feltétellel, hogy reggel hétre otthon leszek. 

- Akkor korán kelünk? - húzta el a száját Dan. 

- Mit dobtál ki? 

- Csak egy rosszul sikerült rajzot. - válaszolta, mialatt Lin mellé csúszott az ágyon és bele lesett a rajzába. 

- Ez én leszek? 

- Aha. - hívta Dan hozzájuk a plafon körül lévő lángokat, ezúttal egyesítve őket, hogy több fényt adjanak. 

A szeme sarkából vette csak észre, hogy Lin az egyik láng felé nyúl, mire Dan utasította a lángot, hogy bújjon át Lin ujjai között. A lány nevetve mozgatta az ujjait, miközben a láng folyamatosan kerülgette azokat, egyáltalán nem égette őt. A kis láng hirtelen szaladt tova az alkarjára, majd a felkarjára, a vállát kikerülve az arcához siklott. Lin ijedten összezárta a szemeit, amíg meg nem érezte, hogy a tűz megcirógatja az arcát, olyan selymesen és lágyan, mintha egy tenyér érintése lenne. 

- Hogy csinálod? - kérdezte Dantől és nézett óvatosan a fiúra, mire a tekintetük találkozott. - A tűz pusztít. Anya ezt mondta nekem, meg Apa is. 

- Mért? Nem tud óvni és meleget adni? Amúgy egyszerűen. - tette le a füzetet. - Csak... A lángot, amit hőt ad le, azt eltompítom, mintha csak fele annyi energiát fektetnél valamibe. A láng látványára fókuszálok, nem az erejére, arra, hogy pusztítson és csak annyira puhítom el, hogy erre hasonlítson. - érintette meg Lin kezét. - Viszont. - vette el a kezét és kapta ki a kukából a papír darabot. - Egy másodperc alatt bele tudom tenni a pusztítást is. - dobta a parketta fölé a galacsint, mire a tűz úgy támadta meg a papírt, mint a cápa a táplálékát. A papír lángra kapott és hamuként hullott a földre. - Anya attól félt, hogy nem tudtam volna kezelni. Pedig könnyű. Szinte magától értetődő, vagy csak nekem van érzékem hozzá. - vigyorodott el csibészesen a végére, ugyan azzal a tolvaj tekintettel, amiből Lin tudja, hogy valamit le fog nyúlni a srác.

- Illik hozzád a tűz erő. Olyan leszel tőle, mint Loki. A tűz istene, akit lefokoztak a csínytevések istenévé, csak nálad fordítva van. - gondolkodott el Lin. - Alszunk?

- Alszunk.