Kilyan az anyja jobbján ülve figyelte a befelé áramló tömeget. Nyájas mosollyal fogadta az összes vendéget függetlenül attól, hogy kedvelte-e őket vagy sem. Egyszer csak egy kéz simult a vállára. Hátra kapta a fejét, mire meglátta a sötét kezeket. 

- Látom a szokásos szerepet játszod. - mosolygott a Legfőbb. 

Kilyan viszonozta a mosolyt. 

- Kilyan. - hallotta meg az anyja hangját, aki felállt a székből és intett neki, hogy kövesse. 

Furcsa... gondolta magában Kilyan, Alida kezére tette a tenyerét és felállt, majd a lány felé fordult és egy könnyed csókot nyomott a kézfejére. 

- Csak ügyesen. - mondta Alida. 

- Anyámmal szemben? - kérdezte a herceg. - Örülhet az ember, ha ép elmével távozik. - azzal követte az anyját, az egyik oldalsó terembe. 

Az anyja gyorsan becsukta mögötte az ajtót. 

- Azt beszélik az apád halálának körülményei után nyomozol.

Kilyan rezzenéstelen arccal nézett az anyjára, akinek a tekintete szikla szilárd volt. Sose volt jó anya. Ez tény. De képtelen volt elhinni, hogy ő okozta az apja halálát. A hatalomért. 

- Így van. Miért érdekel? - szólalt meg Kilyan. 

Az anyja felsóhajtott és körbe pillantott a szobába. A szolgák közepesen hangosan tevékenykedtek. A vacsorát készítették elő. 

- Ne áss elő olyan dolgokat, amik másokat rosszul érinthetnek, köztük téged. - felelte halkan a királynő.

- Arra gondolsz, hogy a te parancsodra készítette az apám vértjét gyengébbre a kovács és te menekítetted ki, hogy ne keveredj gyanúba?

A királynő csak a szolga népségre kapta a fejét, majd vissza fordult Kilyanhoz. A fiú számára hihetetlen volt, hogy az anyja arcán semmilyen érzelmet nem tudott felfedezni. Évek alatt tette tökéletessé az álcáját, hogy jeges nyugalmából senki sem tudja kihozni, se ember, se hír, se vagyon. 

- Ezt ne itt akard megvitatni. Kövess. - adta ki az egyszerű utasítást a királynő és indult el a palotában elrejtett titkos ajtók egyike felé. 

A nő megállt egy festmény előtt, majd megérintette a csücskét, mire az kinyílt és egy lépcső tárult fel. A királynő azonnal elindult felfelé. Kilyan pedig követte. Tisztában volt vele, hogy az anyja nem fogja bántani. Főleg, mert ő az ország egyetlen trónörököse, ha lenne egy öccse aggódhatna az életéért. 

A keskeny lépcső egy emelettel feljebb, az anyja társalkodó szobájába vezetett. Az anyja egyenesen a kanapéhoz sétált és helyet foglalt. Kilyan vele szemben ült le. A lábát keresztbe vetette és csak várt. 

- Miből jöttél rá? - kezdte az anyja. - Gondosan elrejtettem minden nyomot. Vork mester száját alkuval kötöttem be. Minden évben én fizetem a sátra helyét, így tiszta jövedelmet kap, pedig a megkeresett összeg 15%-át be kéne fizetnie. A dadát elég volt megfenyegetnem, hogy kirúgom és elhíresztelek valamit róla a nemesi családoknak, hogy ne kapjon munkát és éhen haljon. A jelentések nagy részét megsemmisítettem. Mégis... Miből jöttél rá?

- Amikor ecsetelted miért ne válasszak olyan nőt... aki túl okos, nehogy kiagyaljon valamit. Akkor állt össze a kép, hogy te, hogy kerülhettél hatalomra. - válaszolta Kilyan.

A királynő felsóhajtott. 

- Miért tetted? - folytatta Kilyan.

- Őszintén? Mert gyűlöltem őt. - dőlt hátra a királynő. - Jonathan jó király volt. A népe imádta. Szerepelni mindig tudott. De a négy fal között... - húzta el a száját. - Ha ismerted volna a húgát... 

- Apának volt egy húga? - lepődött meg Kilyan. 

- Van is. Csak... - a nő ismét felsóhajtott. - Inkább elölről kezdem... A nemesi család amiből származom...

- Igen, a Mayo. - biccentett Kill. 

- Az édesanyám... a volt Mayo asszony meghalt mikor én 9 éves voltam. Nem mondtam volna jó anyának és ezt sajnos remekül örököltem tőle. Az apám alig egy hónapon belül előállt egy új Mayo asszonnyal és nem kellett hozzá egy teljes év, hogy hirtelen 10 éves fejjel szülessen egy fiú kistestvérem, aki így a Mayo család nagy reménysége lett, hisz volt aki tovább viheti a nevet, a politikába is helyet kap... nem úgy, mint én. Mint ahogy az a nemesi családoknál szokás engem bezárva tartottak. Magán tanárom volt, az öcsém kis barátain kívül senkit se ismertem és pechemre az apám igencsak nyomult Jonathan apjánál. Mikor pedig a király megkérte egy szívességre, akkor apám cserébe egy dolgot kért. Hogy a herceg felesége majd én legyek. 

Kilyan itt hunyta le a szemét és harapott bele az ajkaiba. 

- Az apádat 16 évesen ismertem meg. Egy bálon. Akkoriban hihetetlenül vártam azt az estét, mert sehová se engedtek el és... nem akartam, hogy az apám és a mostohám kiválasszon nekem valakit. Így a bált egy esélynek éltem meg, hogy megismerjek valakit és megszabaduljak a családomtól, a törvénytől, mindentől. Nem tudtam apám és Ulrich király tervéről. A herceg se tudott róla. Az apád... sok mindenben hasonlított rád. Legalább olyan jól tudta kenyérre kenni a lányokat, mint te. Én pedig bedőltem neki. Úgy ahogy kell. Elvakított a megnyerő külseje, a pompa. Pedig mekkorát tévedtem... Amikor Jonathan betöltötte a 21-et és nem állt elő menyasszonnyal, hiába voltam csak 17 éves az apám azonnal ott volt velem Ulrich király színe előtt. Előtte apám megfenyegetett, hogy ha elmerem szúrni akkor kitagad a családból. De eszembe ágában sem volt keresztbe húzni a tervet. A herceg... nem voltam belé szerelmes, de kár lenne tagadnom, hogy tetszett. Illetve megszabadulhattam a családomtól is. Úgyhogy 2034. március 12.-én összeházasodtunk. Előtte pár nappal ismertem meg Jonathan húgát, Daeneryst - (Ejtsd: Denerisz) - aki velem egyidős volt. Ő már akkor próbált figyelmeztetni, hogy a bátyjával vigyáznom kellene. Csak egy évvel azután jöttem rá, hogy összeházasodtunk, hogy mire is célzott... 

- Bántott? - kérdezte óvatosan Kilyan, miközben érezte, hogy az anyja életében először és utoljára fog ennyi érzelmet mutatni bárkivel szemben is. 

- Nem... testileg nem bántott. - felelte a királynő. - Csupán lelkileg elárult. A húga... Daenerys gyakran járt tilosban. Igyekezett minél kevesebb időt tölteni a palotában, legtöbbször a világot járta. Az álneve... Holly Mitchell volt. Sose töltött több időt Calmarban, itt a palotában néhány napnál röbbet, amikor rákérdeztem az okára csak annyit mondott, nem szeret olyan mellett élni, aki bemocskolja. Az apád gyakorta rendezett kisebb kiruccanásokat, főleg miután az apja meghalt és ő lett a király. Mindig vitt magával egy férfit, aki igyekezett számon tartani a költségeit és figyelmeztetni, ha túl sokat költ. De... valahogy megtörtént a baj és egy csomó pénz hiányzott a kincstárból, amit rám kent. A ruhák, az ékszerek, a minden hetes estélyek, amelyek nagy részét az ő parancsára kellett megrendeznem és leszerveznem. A miniszterek onnantól ferde szemmel néztek rám. Akárcsak a nép. Egyedül Daemerys hitt nekem, aki egyre inkább a legjobb barátnőmmé kezdett válni, ő tanított meg kardozni és íjászkodni is engem. Továbbá vadászni. 

- Én, hogy hogy nem találkoztam még vele? - kérdezte Kilyan.

- A születésed napján csúnyán összekaptak Jonathannal. Annyira, hogy Daenerys rátámadt és a testőrségnek kellett szétválasztania őket. Azóta nem láttam őt. Nem sokkal a születésed után határoztam el, hogy megölöm az apádat. Minden évben tett valamit, amitől egyre inkább gyűlölni kezdtem. Napi szinten veszekedtünk a születésed után. Főleg a húga miatt. Nem tudtam min kaptak össze. Jonathan azt állította, hogy a húga információkat árul a többi királyságnak Nyugatról. De én nem hittem el. Akkor telt be számomra a pohár amikor egyszer megütött és bedobatott egy cellába, mindezt egy újszülött csecsemővel... veled a kezemben. Csak akkor engedett ki, amikor már lila volt az ajkad és hófehér a bőröd a hidegtől. Bocsánatot kért... azt mondta csak a hirtelen harag tette. De hirtelen haraggal nem zárná a feleségét és az újszülött fiát egy hideg cellába két napra. Attól a naptól, hogy betaszított abba a cellába csak azt terveztem, hogy szabaduljak meg tőle. Akkor vettem fel Bernit asszonyt is. Ő mindent tudott, azzal kezdtem, hogy beavattam. Már akkor is egy némbernek tartott a jegességem miatt, de... megértette miért teszem. 

Kilyan csak pislogva meredt az anyjára. Látta az anyja szemén, hogy minden egyes szó igaz, de... akkor is alig bírta felfogni, hogy az apja miket tett és, hogy az anyja... végül is csak a saját és Kilyan épségéért tette amit tett. 

- Sokat kellett várnom a megfelelő időpontra. Mindent megterveztem. A kovács apád jobb keze volt, de vele is gyakran kibabrált, később fizette ki őt, vagy egyáltalán nem fizetett. Így hamar sikerült meggyőznöm. Azzal kezdtem, hogy visszafizettem a férjem adósságainak a felét, a másik felében pedig megalkudtam, hogy a hajón kapja meg. Így is lett. A temetési ünnepség alatt érveket gyűjtöttem miért vehetném át a trónt én. Végül megalkudtunk a miniszterekkel abban, hogy amíg 21 éves nem leszel én ülök a trónon helyetted. Jött persze a próba is a Semleges területen, hogy eldőljön én uralkodom-e a négy birodalom közös ügyei felett és én felügyelem-e a békét. Nehezen sikerült megnyernem. Nagyon. De Daenerys rengeteg trükköt tanított. Így nyertem. 

Kilyan átült az anyja mellé, aki a kezeit bámulta. 

- Köszönöm. - mosolygott halványan az anyjára. 

- Mit? Bernit asszony nevelt fel. Sose álltam melletted, sőt... még Janetől is eltiltottalak. Gyakorlatilag ugyanolyan lettem mint apád, csak én nem fogtam mindenki másra a rossz tetteimet. 

- És pont ezért nem lettél ugyanolyan, mint ő. Engem sose vetettél börtönbe és Samet sem. Egyszer megfenyegetted, hogy bedobatod, de nem tetted meg és tudom, hogy Janet sem bántanád. Senkit sem, ha csak nem húzz veled ujjat. 

A királynő szomorúan elmosolyodott. 

- Sajnálom fiam. Tudom, hogy ez kevés, mert... nekem is kevés volt amikor az apám és Jonathan mondta... Kilyan. - vett egy mély levegőt, majd a fia szemeibe nézett. - Tényleg tetszik az a lány? -húzta el a száját a királynő. 

- Azt hiszem igen. - bólintott lassan Kilyan. 

- És csak addig fog tetszeni, amíg az ágyadba nem viszed?

Kilyan elnevette magát. Hiába. Attól még, hogy nem törődött vele az anyja... figyelt rá. Csak csendben. Hátulról. Tisztes távolságból. 

- Ezt nem tudhatom. Megkérdeznélek, hogy hogy működik a szerelem... de... 

- Vak vezet világtalant helyzet lenne. - vágta rá azonnal az anyja. 

Anya és fia felnevetett. A királynő csak mosolyogva a fia arcára tette a kezét és a szemeit bámulta, amik szakasztott olyanok voltak, mint Daenerysé. 

- Ha neked a földi lány kell... nem fogok az utadba állni.

Kilyan szemei itt kerekedtek el. 

- Egy félisten... semmi nemesi vér nincs benne, továbbá...

- Épp most mondtam, hogy nem állok az utadba... erre csak elkezdesz felsorolni egy csomó érvet, miért álljak. - bosszankodott halvány mosollyal az arcán a nő. 

Kilyan csak viszonozta a mosolyt és feltápászkodott a kanapéról. 

- Ideje visszatérnünk. 

- Igen. - felelte a királynő, miközben ő is felállt és elvágtatott a fia mellett, hogy kinyissa a titkos ajtót. 

~~~

Már vagy két órája tartott az estély, amikor Sam és Jane megérkeztek. Sam megállt a hatalmas márvány ajtók előtt és megszorította a húga kezét. 

- Ismerlek. Miért vállaltad be ezt az egészet? - fordult a húga felé. 

- Majd, ha vége elmondom. Gyanakodom valamire és nem szeretném összetörni az álmaidat erről a világról. - felelte hűvösen Jane. 

Sam csak gyanakvóan végig mérte a testvérét. Nem szeretném... A húga imádja fitogtatni, ha Sam valamiben nem elég jó, vagy rossz megállapítást tesz és most ezt a kártya lapot nem akarja kihasználni... vagy blöfföl, vagy valami óriási bajt sejthet. 

Az ajtó kinyílt, így Sam nem tett fel további kérdéseket, csak elindult a bálterembe, miközben a férfi bejelentette őket. A tekintete végig siklott a hófehér, arannyal díszített falakon, majd a tekintete tova siklott a plafonra, ahol freskókon az Olimposz története volt. Csak most vette észre, hogy az egyik képen egy papír van. Nyilván az elszakadási szerződés volt. Valahogy rossz érzés fogta el. Jane-re pillantott, aki halvány mosollyal nézett minden emberre. Ez már önmagában még gyanúsabbá tette a húgát.

A fiú azonnal kiszúrta Kilyant, aki a vendégekkel beszélgetett pezsgővel a kezében. Mint mindig, most is hihetetlen természetességgel, könnyedén libbent emberről, emberre, azonnal megtalálva a tökéletes témát. A királynő a trónján ült és a fiát figyelte, néha néha odasúgott valamit a mellette ülő miniszternek, aki csak felnevetett. 

Sam tekintete tovább siklott, de egy személyt nem látott a tömegben.

- Hol lehet Alida? - suttogta a húgának. 

- Most jön épp mögöttetek... - lépett hozzájuk Kilyan komor arccal. 

Jane hátra pillantott. 

- Őfelsége, Észak koronahercege, Eduard Haximilian Capital. - jelentette be az ajtóban a herceg vért a bemondós férfi. - És a Legfőbb Bölcs. 

Sam összeráncolta a homlokát. 

A herceg és a Legfőbb nem fogták egymás kezét csupán mosolyogva beszélgettek, mintha nem szegeződni a teremben minden szem rájuk. Eduard egyenesen Kilyanhoz lépett és egy fejbiccentés kíséretében meghajolt. 

- Kilyan herceg. - mosolygott fényűző mosolyával a srác. 

- Eduard herceg. - viszonozta az etikett szerinti gesztust Kilyan. 

Jane alaposan végig mérte a fiút. Távolról is helyes volt... de így alig két méter távolságból... valami hihetetlenül jól nézett ki. Ellentéte volt Kilyannak, mert Killnek kerek állkapcsa és feje volt, míg Eduardnak inkább szögletes.

- Fiúúúk. - tette a két herceg vállára a kezeit a Legfőbb. - Csak ma este bírjátok ki egymást. Rendezzük le az etiketti dolgokat és beszélgessünk. 

Jane csak felvonta az egyik szemöldökét. Alida... ennyire készséges, ennyire mosolygós, eddig ahányszor találkozott a Legfőbbel, mindig a tudását tüntette fel, vagy legalábbis nem mosolygott ennyit, ilyen nyájas kedvességgel. 

- Ők nyilván a Földiek akikről meséltél. Sammel, ha jól emlékszem pár éve találkoztam. - nyújtotta a kezét a fiúnak Eduard. 

- Felség. - szorította meg a kezét Sam és hajolt meg hozzá. 

- A durcás kisasszony, pedig Jane. Nem de bár? 

- Eltalálta felséged. - mosolyodott el halványan Jane. - Az egója vajon meghaladja-e Kilyanét? 

- Nem hittem, hogy igazat mondtál. - bökte finoman oldalba a Legfőbbet. - Tényleg felvágták a nyelvét. Már értem miért vetettél rá szemet. - fordult Kilyanhoz. - Kisasszony. - fogta meg Jane kezét és nyomott a kézfejére egy csókot. - Felkérhetném egy táncra?

Ez gyorsan ment... gondolta magában Jane. A tekintete Kilyanra siklott, akinek az arca semmit sem tükrözött. 

- Az udvari etikett megkívánja. Nem de bár? - húzta gúnyos mosolyra a száját és indult el a herceggel a táncparkett felé. - Figyelmeztetem. Pár napja tanultam meg táncolni, ha a lábára lépek ne kezdjen el ordibálni, hogy üssék le a fejét, vagy ilyesmi.

- Nem vagyok olyan primitív, mint az Alice Csodaországban szereplő vörös királynő. - felelte Eduard, mire Jane most már igazából elmosolyodott. 

- Ez azért megnyugtató, még, ha egy pillanat alatt is kivégzem felségedet. 

~~~

Kilyan feldúltan kapta el a Legfőbb csuklóját és húzta a táncparkettre. A lány ruháján a csilingelő díszek minden lépésénél megkondultak, amitől Kilyan csak még feszültebb lett. Egy helyen, ahol kevés volt az ember megállt és meghajolt. A Legfőbb kérdőn arccal megfogta a szoknyáját és pukedlizett, majd Kilyan vállára tette a kezét, míg a herceg a derekára, majd megfogta a kezét. 

- Mégis mit képzelsz magadról? - kérdezte Kilyan miközben elkezdte vezetni a lányt.

A Legfőbb csak értetlenül pislantott.

- Nem tudom mire gondolsz. - vágta rá.

A nyájas, kedveskedő hangnem teljesen eltűnt.

- Azt hiszed ezt el is hiszem, hogy pont a Legfőbb nem tudja mire gondolok, aki gyakorta tesz utazást az időben? - horkant fel Kilyan.

A beszéde annyira nyers volt, hogy kicsit megrémisztette Alidát.

- Eduardra gondolsz. - értette meg Alida és pördült meg a tengelye körül.

- Mit keres itt? Tudod, hogy a birodalmaink milyen viszonyban állnak, tudod, hogy ha a békeszerződés nem lenne Nyugat és Észak már réges-régen hadban állnának. Pont a Legfőbb az aki a tűz felbujtójaként meghívja ide a herceget?!

- Kicsit csendesebben Fenség. - figyelmeztette a herceget Alida. - Az őszi ünnepség vidám. Nem kellene pont a koronahercegnek, az ország trónörökösének elrontania a jó kedved. Mi volt anyáddal? - váltott témát a Legfőbb. 

- Ne hidd, hogy ezt ennyivel megúszod. - méregette dühösen a lányt Kilyan, majd közelebb vonta magához, tartva a kíváncsi fülektől. - Megtudtam pár dolgot apám haláláról... és most anyám elmondta mi történt pontosan. Ennyi. 

- Aha... - harapott az ajkába Alida. - Biztos vagy benne, hogy igazat mondott az a némber?

- Anyám folyton leplezi az érzelmeit, de... most nem tudta. Úgyhogy én megbízom benne és hiszem, hogy a teljes igazságot mondta el nekem. - mondta a herceg. - Viszont.... érdekelne milyen hátsószándékkal hívtad ide Eduardot. - pörgette meg a lány.

- Hátsószándékomnak kell lennie, hogy egy herceget, aki Nyugatra utazott meghívjam a palotába, ahogy azt az etikett és a törvények elrendelik? - tért vissza nyájas mosolya. 

- A barátom vagy Alida. Az egyik legjobb barátom, de most, mint herceged, megparancsolom, hogy áruld el, mi célból hoztad ide az ellenségem? 

A Legfőbb állkapcsa megfeszült, az ajkai keskeny vonallá vállt. 

- Nekem mindig elsősorban herceg leszel.... Így... Csak a te érdekedben tettem... - suttogta Alida, húzódott el a hercegtől és hajolt meg. 

- Mit csináltál? - hajolt meg a herceg is, miközben a szemeivel majd kinyírta a Legfőbbet.

- Semmit. És ő sem fog semmit sem tenni az éjszaka alatt. - mondta a Bölcs és ismét mélyen meghajolt, majd köpenyét arrébb simítva elveszett a tömegben. 

Kilyan minden egyes szót külön külön értelmezett. De semmi értelme nem volt. Miért? Miért akarná pont a Legfőbb, hogy itt legyen Észak hercege? Semmi logika nincs benne. Kilyan érdekében... Idehozni, meghívni Eduardot... 

~~~

Jane kicsit izgult, ahogy Eduard fejet hajtott előtte. A feje, a tudata, mindene csak és kizárólag Eduarddal foglalkozott. Meg kell tudni, milyen összeesküvést szőtt, amibe belerángatta Alidát, mi lehet az a dolog, ami mindkettejük számára ennyire fontos. 

Eduard meghajolt előtte, mire Jane mosolyogva pukedlizett és a fiúhoz lépett. Előhívott minden emléket, amit Kilyan tanított neki a táncról, majd magabiztosan a herceg vállára helyezte az egyik kezét és hagyta, hogy a jobb tenyere a fiúéba simuljon. 

- Miben különbözik tőlünk a Föld? - lépett előre a herceg, mire Jane azonnal hátra lépett, ahogy a koreográfia is van. 

- Soroljam? - vonta fel a szemöldökét Jane.

- Igen.

- Akkor kezdjük mondjuk azzal. - lépett oldalra a bal lábával és írt le a herceggel egy kört. - Hogy ott nem ilyesfajta tánc mozdulatokkal szórakoztatják magukat az emberek. - majd Jane tekintete a hegedülő, csellózó, hárfázó és zongorázó emberekre nézett. - És nálunk más fajta zenék is vannak. 

- Például?

- Nem csak klasszikus. Hanem... Rock, metál, korn, pop, elektronikus, latin, egy csomó más. - mosolygott Jane. 

- Melyik a kedvenced? - kérdezte vidáman csillogó szemekkel Eduard. 

- A rock, meg a metál, de a pop se rossz. Fogalmad sincs mikről beszélek igaz? - harapott az ajkába a lány, mire a herceg csak megrázta a fejét. - Hát... a rock... leginkább... leginkább a basszus vagy elektromos gitárban nyilvánul meg.... ez sem mond neked semmit mi? 

- Sajnálom, de nem. - vett észre őszinte sajnálatot a szemében. 

Jane csak elhúzta a száját, miközben érezte, hogy keserűség mar a szívébe. Sokkal erőteljesebb, mint eddig bármikor. Neki nem itt van a helye, hanem a földön. Ahol... a félvértábor van, a nagyszülei. 

- Minden rendben? - emelte fel Jane állát a herceg. 

- Persze. - vette le egy hirtelen mozdulattal a kezét a fiú válláról, és kapta el a kézfejét, hogy eltolja magától. - Mit keres Észak hercege... Nyugat palotájában?

- Mennyit meséltek neked?

- Látom, amit látok. Mondjuk azt, hogy nem vagy túl jóba Kilyannal. Ez... sok mindenre lehetne ebből következtetni... és egyik sem pozitív. Így szerintem csak okkal lehetsz itt, nem meglátogatni jöttél egy régi barátot. Valami másért vagy itt. 

- Alida alábecsül téged. - kulcsolta a kezét Janére és sutba vágva az etikettet húzni kezdte a terasz felé a lányt. - Lehet, hogy nem vagy eszes, mint egy Bölcs, de egy félisten vagy. Akiket a túlélésre képeznek ki, arra hogy a megérzéseikre hagyatkozzanak. Én veszélyes vagyok a te listádon? - pillantott a lányra kíváncsian.

Kék szemeiből valami olyasmi sütött, amit Jane nem értett. 

- Kilyant akarod bántani?

- Mit érdekel téged? A Legfőbb mesélte, hogy elbántál vele. Csodálom, hogy nem fejeztetett le téged. Mondjuk értem miért nem tette. - mérte végig Janet, mint egy vágóhídra szánt malacot. - Kevés ilyen lány van, mint te ebben a dimenzióban. - nyitotta ki Jane előtt a teraszajtót, aki azonnal kilépett a hűvös őszi levegőbe, ahol egy fia lélek sem volt. - Megakarod tudni mit keresek itt? - sétált a tornáchoz a herceg. - Felteszek egy kérdést. Ha megtudod válaszolni, elmondom. Kik az uralkodok?

- Hogy értve? Név szerint vagy...?

- Nem szerint. Kik uralkodnak a négy birodalom felett? - a mosoly eltűnt a fiú szeméből. A helyére nem került más csak a gonoszság parazsa. 

- Mindenhol férfi. Kivéve itt Nyugaton. Itt egy nő. 

- Pontosan. - suttogta Eduard. - Nálunk a nők, nem különböznek a kutyáktól, kivéve ha kék vérűek. Abban az esetben kaphatnak harci kiképzést és megbecsülik őket. De alapvetően másra nem használják őket, mint a főzés, takarítás, gyerek csinálás. Nem mondom, hogy ez így van rendjén, de azt igen, hogy a trónon férfiaknak köteles ülnie, pusztán mert ez a nézett terjedt el és én egy menstruálás vagy épp terhesség miatt szeszélyessé vált királynőnek nem engedelmeskednék.

Janenek valamiért Susan kúszott a tudatába, hogy a nő mennyit dolgozott, hogy elnök legyen és mennyien álltak az útjába, csak azért, mert nem férfi.

 - Pont ezért is kedvel téged Kilyan. Nem ide születtél. Szabad akaratod van... De most nem ez a lényeg. Azért vagyok itt, hogy helyére tegyem a dolgokat és elérjem apám akaratát.

- Honnan tudsz ennyi mindent a Földről? - kérdezte Jane. 

Eduard csak felvonta a szemöldökét. 

- Tessék?

- Honnan tudod, hogy a Földön a nőknek van szabad akarata? Honnan tudod, hogy minket félisteneket mire edzenek a mostani időkben? - fordult a herceg felé Jane és nézett mélyen a szemeibe. - A Legfőbb tudhatja, mivel mások tudatába tud nézni hála az erejének, de te... - Jane szeme itt kerekedett el, hisz a herceg azért van itt, hogy helyre tegye a dolgokat.... tehát... - Meg akarod ölni... - kezdte, de a herceg félbeszakította.

- A Legfőbb tényleg alábecsült. - mosolyodott el Eduard, majd Jane csak egy villanást látott. Barna fényeket és utána sötétséget. 

A lány hátra hanyatlott és ájultan zuhant Eduard karjaiba, aki azonnal felkapta őt és a teraszon elhelyezett növénykert felé vitte. A karja sajgott a férfinak, de nem a lány testsúlyától. Janet a kőből készült padra fektette, majd felhúzta a ruhája ujj részét a sajgó karján. 

A herceg alkarján ugyanolyan szimbólum volt, mint a bölcsekén szokott lenni. A fiú körül nézett, majd felemelte a kezét. Barna fények jelentek meg az ujjai végénél, majd az apró csillám szerű anyag Jane testén landolt és a lány fokozatosan eltűnt. 

- Így köpj bele a tervembe. - rángatta vissza az ujjára a ruha anyagot, majd sietve bement a bál terembe. 

Odabent a tekintete az órára siklott. Lassan kezdődhet a terv.

~~~

Jane fél óra múlva ébredt fel. A feje sajgott. Lassú, komótos mozdulatokkal ült fel és mérte fel a terepet. Csupasz karján felállt a szőr a hideg levegő miatt. Még mindig a teraszon volt. A hideg kőpad miatt még inkább fázott. Óvatosan állt fel és kezdett el gondolkodni, hogy pontosan mi is történt. 

Itt volt Eduarddal. Beszélgettek és Eduard azt mondta, az a terve, hogy helyre teszi a helyzetet és teljesíti az apja akaratát.

- Megakarja ölni Kilyant és az anyját. - pattant fel Jane és rohant az ajtó felé, ami most nyitva volt, mert a katonák szellőztették a bemelegített termet. 

Jane tekintetével Kilyant és a királynőt kereste, de azok ketten sehol se voltak. Alidát észrevette Sam mellett, így a bátyja felé vette az irányt. 

- Sam. Óriási baj van. Gyere! - állt meg a testvére mellett, de Sam rá se hederített, csak folytatta a beszélgetést Alidával. 

- Sam. - ismételte meg a nevét Jane, de a bátyja most sem reagált. 

- Saaaam.... - állt be a testvére és Alida közé. 

- Tehát csak, hogy tisztázzuk. - kezdte mosolyogva Sam, még mindig Alidát nézve. - Kedvelem a húgomat csak... néha egy kicsit elegem van belőle, pláne mióta Kilyannak tetszik és ő meg inkább hozzá megy kérdezősködni erről a dimenzióról, mint hozzád. 

- Szerintem ezzel nincs semmi probléma. - vágta rá Alida. - Te általában, mint egy hűséges kutya úgy sántikálsz a nyomomban, Jane esetében pedig a herceg a hűséges kutyus. 

- Hahó! - csattant fel Jane. - Itt állok előttetek!

- Gyere. Kezdem rosszul viselni ezt a tömeget. Már Kilyan és az anyja is pihenőre tért. Maxim úgy is kikíséri a távozó embereket. 

- És mit akarsz csinálni? - vonta fel a szemöldökét Sam. 

- Oh ne reménykedj tesó, max az agyadat akarja kutatni...  Na. Méltóztattok már észrevenni? - integetett Sam szemei előtt Jane, de... semmi reakció... - Mi a... - hőkölt hátra.

- Szívesen tanulmányoznám az agyad, de azt hiszem ahhoz késő van, úgyhogy mit szólsz némi beszélgetéshez az egyik társalgószobában? - mosolygott a Legfőbb. 

- Benne vagyok.

- Sam! - kiáltotta magából kikelve Jane. 

A fiú még mindig nem figyelt rá. Tett előre egy lépést, hogy kövesse Alidát. Jane azt hitte beleüközik, de a bátyja csak... átsétált rajta. Jane teljesen ledermedt, majd elkerekedett, döbbent szemekkel, kétségbeesetten a bátyja után nézett, aki megállt.

- Baj van? - kérdezte Alida.

- Nem csak... valahogy kirázott a hideg. Menjünk. - mosolyodott el Sam és tűnt el Alidával a tömegben.

Jane felemelte a kezeit. Látta. Látta magát. A mellkasához ért, de azon nem hatolt át a keze saját magán.

- Nem látnak és nem hallanak. - csendült fel egy ismerős hang a közelben.

Jane gyilkos tekintettel a herceg felé fordult. 

- Mit... csináltál velem?! - kiáltott rá és kezdett felé futni azzal a feltett szándékkal, hogy rongyosra verje. 

Már készült bevinni az első ütést, ám a keze csak áthatolt Eduardon a testével együtt. 

- Hasztalan. Én látlak de csak azért, mert én alkalmaztam rajtad a varázslatot. De nem tudsz bennem kárt okozni. A többi ember számára... csak olyan vagy mint egy kísértet vagy a nagy semmi. Ha megbocsátasz. - mosolyodott el és vegyült el a tömegben.

- Egy nyavalyás mágus... - mormogta Jane. - Meg kell találnom Kilyant! 

A lány futásnak eredt eleinte még kerülgette az embereket, aztán megunta és csak átfutott mindegyiken. Páran a hűvös levegőre panaszkodtak, mások egy pillanatra ledermedtek.

Egyből a torony felé vette az irányt. Nem volt terve, hogy tudná megakadályozni a gyilkosságot. Azt se értette Alida miért segít Eduardnak, hisz Alida Kilyan barátja és a királynő szolgája, nem árulná el a saját birodalmát. Felsietett a sok-sok lépcsőn, miközben a pokolba kívánta ezt az egészet és fogalma sem volt róla, hogy fogja felhívni magára Kilyan figyelmét. 

Nem vesződött az ajtó használatával csak átment azon is és azonnal megbánta ezt a döntését. Kilyanról az ing és a felkötő, amit a bálon viselt már lekerült róla, a nadrág és a csizma még rajta volt de csak azért mert az íróasztalnál ült és írt valamit. 

Jane odalépett mellé és figyelte Kilyan arcát, legalábbis próbálta, mert időnként lesiklott a tekintete a mellkasára.

A herceg gondterhelt volt, fáradt, látszott a szemén, hogy agyal valamin. 

Jane tördelni kezdte a kezét. Hogy tudna szólni Kilyannak mikor nem hallja? Fel-alá kezdett járni a helyiségben. Fogalma sincs mennyi ideje van, csak azt tudta, hogy Kilyan és a királynő veszélyben van. Minden perc számít.

- Mi az isten? - szólalt meg Kilyan. - Húzat van? - kapott el egy lefelé szálló papírt. 

Jane csak megállt a papírok rezgése fele együtt abbamaradt. A lány arcára lassú mosoly húzódott.

- Ez az! - mondta. - Hogy is van a horror filmekben?

Felemelte a kezét, miközben a tollra koncentrált. 

- Gyerünk már! - háborgott a lány, mire a toll lassan felemelkedett.

Kilyan szemei fokozatosan elkerekedtek, ahogy a toll lebegett előtte. Felpattant és az ágyáig hátrált. 

Jane a lap felé vezette a tollat, majd írni kezdett vele. Nehezen sikerült úgy forgatnia a pennát, hogy az teljesen kövesse a mozdulatait, de végül sikerült leírnia a mondatokat. 

Kilyan másodpercenként hunyta le a szemét és nyitotta ki abban a reményben, hogy csak hallucinál, de amikor az ötödik ilyen mutatvány után is lebegett a toll... kezdte azt hinni, hogy nem ment el teljesen az esze és az a toll tényleg ott lebeg. 

Nyugat hercege lassan felállt és visszasétált az asztalához. A toll éppen akkor emelkedett fel ismét a papírról. 

- Veszélyben vagy édesanyáddal együtt Eduard merényletet tervezz ellenetek. Jane.... - olvasta fel az üzenetet Kilyan. -Jane? - nézett körbe. 

A toll ismét megemelkedett.

- Eduard.... mágiát használt rajtam.... Az nem lehet. Eduard nem bölcs... Várj... merényletet tervez... Anya. - kerekedtek el Kilyan szemei és kirontott a szobából. 

- Kill! - csattant fel Jane. - Ja... nem hall engem... Francba. - rohant a herceg után, de a szoknyája folyamatosan zavarta. - A fenébe már ezzel a szarral. - állt meg és vette elő a fegyverét.

Habozás nélkül levágta a ruha alját és csak utána rohant tovább. Máris egyszerűbben mozgott, pláne, hogy magassarkút nem volt hajlandó felvenni, így csak egy topánka volt rajta. 

A herceget viszont csak a királynő hálószobájában érte utol. A helyiség teljesen fel volt dúlva. A királynő nem volt sehol, csak az őr hullája hevert a bejárati ajtó mellett, közel az ablakokhoz, amik tárva nyitva voltak. 

- Ez nem lehet.. - hebegte Kilyan. - Őrség! - ordította el magát. - ŐRSÉG!

- Felség! - hallatszott a folyosó végéről egy kiáltás, majd Maxim toppant be, nagyjából 20 katonával maga mögött.

- A királynőt megtámadták! - nézett a herceg a férfira. - Azonnal találjátok meg őfelségét!

A katonák fejet hajtottak és elkezdték átkutatni a helyet. Az egyik férfi talált egy titkos átjárót az ágy mellett a fali szőnyeg mögött. A katonák bevonultak a rejtek járatba, Kilyan pedig utánuk ment. 

- Nem kéne... Még mindig nem hall... - sóhajtotta Jane és követte a herceget, bár tudta, hogy teljesen feleslegesen, mert segíteni, vagy akár megvédeni nem tudja láthatatlanul, kísértetté, vagy fogalma sincs mivé változva. 

A herceg előre vágtatott. A járatban egy halovány vér csík vezetett egyre mélyebbre. Egy helyen egy álarcos férfit találtak holtan. Egy támadót. Kilyan megszaporázta a lépteit. A vér csíkot követte a homályos alagútban, majd egyszer csak megtorpant. 

- Felség. - szólalt meg Maxim, majd átnézett Kilyan válla fölött és megelőzte a herceget, hogy utána kocogásba kezdjen. 

Jane Kilyan mellé lépett és csak bámulta a folyosón fekvő háló ruhában lévő nőt. A kezében egy fegyver volt. Azzal ölhette meg az egyik behatolót. De a többi.... 

Kilyan megpördült és visszafordult a folyosón. 

A katonák a nőt vizsgálgatták, de semmit sem tehettek. A királynőt nagyjából 20 perce ölhették meg. 

- Menjetek végig a folyosón nézzétek meg hova vezet. - adta ki a parancsot Maxim. - Ti pedig zárjátok le a palotát senki nem mehet se ki, se be! Védjétek a herceget! Hol van a herceg?

~~~

Sam és Alida már jó ideje csak beszélgettek. Alida felnevetett Sam gyerekkori sztorijain, amiket magáról és Janeről mesélt. 

- Nehéz lehetett egy ilyen testvérrel. - mosolygott Alida. 

- Igen. - bólintott Sam. - De... mostanában kezdek rájönni, hogy... miattam lett ilyen. Nem érzi jól magát ebben a dimenzióban, úgyhogy... holnaptól folytatjuk a kulcshajszát és lehet, hogy elmegyünk innen. 

- Értem. - felelte Alida. - Sok sikert kívánok hozzá. Hánykor indultok?

- Reggeli után.  

Az ajtó hirtelen kivágódott és Kilyan eltorzult arccal egyenesen Alidához sétált. Sam csak akkor vette észre, hogy Kilyannál fegyver van, amikor azt Alida torkának szegezte.

- Kilyan. - csattant fel Sam. - Mi a...

- Szóval ezért hívtad ide Eduardot. - nézett a Legfőbb mély barna szemeibe Kill. - Miért terveztetek merényletet anyám és én ellenem? Hogy tehetted ezt?!

Alida számított erre. Tudta, hogy Kilyan valahogy megtudja. Mégsem készült fel a haragjára. A fegyvert bámulta ami a nyakának nyomott.

- Csak az anyád volt a célpont. Te nem. - felelte higgadtan Alida. Kilyan nem ölheti meg. Hiszen ő a Legfőbb Bölcs.

- Jane rájött. Nem tudom hogy, de rájött és Eduard mágiával láthatatlanná tette, hogy senkinek se adhassa tovább az információt.

- Hogy mit csinált a húgommal?! - pattant fel Sam. - Hol van most?

- Nem tudom. Láthatatlan. Te ezért felelni fogsz. - nyomta Alida a torkának a fegyvert.

- Nincs kézzel fogható bizonyítékod, hogy benne voltam. Van alibim. Itt voltam Sammel. Eduard a bálteremben beszélgetett és táncolt a vendégekkel, több ember is bizonyítja.  Bármi is történt a királynővel. Mi mindvégig emberek közelében voltunk. Kivéve téged és Janet akik egyszer csak felszívódtak. Ezt tartsd észben.

Kilyan állkapcsa megfeszült. Nem tudta elhinni. Amit Alida mondott az felért egy összeesküvéssel és felség árulással.

- Miért? - sziszegte Kilyan.

- Királyomnak esküdtem fel. Nem királynőmnek. - válaszolta Alida. - Ezt figyelembe véve. A királynőnek nem tartozom szolgálatommal.

Kilyan csak állt. A düh teljesen ellepte az elméjét, keserűséget érzett és dühöt. Alida... a legjobb barátja... elárulta és megölte az anyját. 

Hamarabb lendült a keze, mint hogy megállíthatta volna. Az ütés erejétől Alida lezuhant a kanapéról és zihálni kezdett.

- Akkor... Mint új királyod. - mordult fel Kilyan. - Megparancsolom, hogy vedd le Janeről valahogy azt a varázslatot, kísérd Eduárdot a szobájába és zárd be őt, te pedig. A temetés és koronázás után elvonulsz szépen nyugatra, az elhagyatott szentélyetekbe és mostantól nem akarok hallani felőled, nem akarlak látni, csak ha a Bölcsek ügyeiről van szó.

- Száműzöl?! - kerekedtek el a lány szemei. - Azt nem teheted...

- A királyod leszek, ahogy akartad. Megtehetem. Most pedig tűnj el mielőtt meggondolom magam és itt helyben kivégeztetlek.