Izzy és Annie a Fehér Házban bukkantak fel hála az árnyékutazásnak. A háló szoba felé siettek, miközben a kártyáikat kotorták elő a zsebükből. Joe viszont anélkül is beengedte őket, hogy felmutatták volna az engedélyüket. Ingrid az egyik sarokban gubbasztott csendben.

- Mi történt? - kérdezte Izzy. 

- Ebéd után felállt és alig ért el az ajtóhoz összeesett. - felelte Nico fia, a Zeusz, Hádész unoka Joe. 

- A konyhát már átkutattátok? 

- Igen. - felelte a helyzethez képest higgadtan a fiú. De Izzyt nem tudta megtéveszteni, valójában megijedt és még mindig retteg, hogy valami komolyabb méreg került az ételébe. 

- A személyzet? 

- Őrizetbe vettük őket. 

- És a pohara és a tányérja Susannek? - kérdezte már rutinból a lány. 

- Előállítottuk, hogy megnézd. 

- Ki férhetett hozzá az ételéhez? 

- A pincérek és a szakácsok. - dobolt folyamatosan a férfi a kezével a combján. 

Izzy Susanhöz lépett. Kicsit kinyitotta a száját és alaposan megnézte a légcső tetejét és a nyelvét. Semmi elszíneződés, semmi légcső elzáródás. A végtagokat kezdte el mozgatni. Nincs bénulás. A tányérhoz és a pohárhoz lépett. A fénybe emelte, a rúzs foltot leszámítva semmi rendellenesség. Megszagolta a rúzst is és a poharat, amiben valószínűleg bor volt... a borban könnyen el lehet rejteni sok fajta mérget, mivel nehezen kimutathatóak... ő is ebben helyezné el a mérget. Arrébb tette a poharat és a tányérnak szentelte a figyelmét. Körülbelül 5 perc múlva felállt és Joera nézett. 

- Semmi. A mérgezést kizárhatjuk. - mondta a fiúnak. 

- JOE! - kiáltott valaki az ajtóból. - Lennél szíves átengedi, mielőtt a húgom feldobja a talpát. - túrt bele idegesen szőke hajába Peter. 

- Eresszétek. - mondta Joe. 

A legidősebb Jackson az ikertestvéréhez lépett és kitapintotta a pulzusát, majd alaposan végig mérte őt. Soványabb lett. Sokat fogyott. A testvére dolgozó szobája felé vette az irányt és nem törődve Joe pillantásával elkezdte átkutatni a fiókokat. 

- Ugye tudod, hogy azok állami iratok? - kérdezte a barátjától a Hádész unoka.

- Én mást keresek. - felelte a fiú. - Voltak mostanában olyan ügyek, ahol megkérdő jelezték Susan ítéletét, pusztán mert nő és mert fiatal? 

- Mikor nem kérdőjelezik meg... - felelte komoran Joe. 

Ingrid csak elővett a zsebéből egy papír darabot, hirtelen elfehéredett az arca. A listát bámulta, amit az istenektől kapott. Most először négy név szerepelt a papíron. 

Miranda Marrie Yui Beckendorf

Sven di Angelo

Sam Jackson 

Jane Jackson

Jól ismerte mind a négy kicsit. Hiszen mindegyik a rokona még ha nem is tudják. Velük viszont nem teheti azt amit a többiekkel, ha életben hagyja őket az túl feltűnő, de, ha azt teszi velük is, mint a többiekkel a szüleik keresni fogják őket és a nyomok hozzá fognak vezetni... 

Yui, Edmund és Hallie lánya.... Sven... Csak öt hónapos. Január közepén született és alig 3 szobával arrébb van... Sam és Jane a két petéjű ikrek pedig Diával vannak, hiszen csak két hónaposak... 

Mintha csak a kis Sven megérezte volna, hogy valami baj történt elkezdett bőgni. Joe összenézett Ingriddel és pusztán szemmel megbeszélték, hogy figyeljen Peterre, amíg ő a fiával foglalkozik. 

- Na, mire jutottál? - köszörülte meg a torkát Ingrid. 

- Arra, hogy túlhajszolta magát. Látványosan lefogyott és ezzel a fia egészségét is próbára teszi, hiszen még szoptat. Azt hiszem megkérem Diát, hogy gyakrabban jöjjön és megpróbálok én is kicsit gyakrabban elszabadulni a kórházból. - mondta alapos megfontolás után a fiú. - Izzy nem talált semmit ugye? 

- Nem. Joe azt mondta csak egyszerűen összeesett. - felelte Ingrid. 

Peter lehunyta a szemét egy pillanatra és a képességének köszönhetően visszapörgette az elmúlt napok eseményeit Susan életében, halványan elmosolyodott, amikor megpillantotta az unokaöccsét. 

- Nem történt semmi. Csak a stressz miatt van. Sok támadás éri, mert nő és elnök, ráadásul a fiára is ki vannak bukva. - lökte el magát az iratoktól Peter és visszaindult Ingriddel Susanhöz. 

Joe kiemelte a babaágyból a fiát. 

- Szia Sven. - mosolygott a kicsire. 

A kisbaba azonnal elhallgatott, amint meghallotta az apja hangját és szürke szemeivel meredten Joet bámulta. Joe megsimogatta fekete haját és a falkarján tartva visszasietett Susanhöz.

~~~

Ingrid idegesen szállt fel az első vonatra, ami Washingtonból New Jerseybe indult, majd onnan bérelt egy kocsit és csak az Empire state building-nél lassított le. Átvágtatott a hallban. A portás csak mogorván rá pillantott és már meg is nyomta a pult alatti 600-dik emeletet rejtő gombot. Ingrid belépett a liftbe és megnyomta, majd higgadtan neki támaszkodott a falnak és fejben sokadszorra elpróbálta a monológját. Pár perc múlva a lift ajtó kinyílt és ő dühösen pillantott fel az Olimposzra. Elindult végig a hatalmas házak és szobrok mentén amit az anyja tervezett, majd közvetlenül a Tanácsterem ajtaja előtt megállt. Még visszaléphetne, kihátrálhatna mindenből. De nem fogja megölni a saját unokahúgait és unokaöccseit, és nem fogja az ő kezére se juttatni őket bármennyire is megbízik a férfiban.

Felsóhajtott, majd belépett a terembe. A trónon Zeusz foglalt helyet, mellette Athéné állt és halkan beszélgettek Poszeidónnal. Elhúzott szájjal megköszörülte a tokát. A többi isten nyilván valamelyik halandóval hancúrozott valahol az országban. 

- Áh. Ingrid! - mosolyodott el Zeusz. - Valami baj van?

Ingrid a szemén is jól látta, hogy tudja mi baja van. Hogy ne tudná hiszen isten. Elővette a zsebéből a papírt és összegyűrve Zeusz trónja elé dobta. 

Poszeidón arcán mosoly suhant át, sosem tetszett neki ez a feladat, de a másik két isten szemében düh lobbant. 

- Nem fogom megölni a családomat. - mondta. - Nem érdekel, hogy bántják Edmundot, ő is ezt tenné. Ezt tartaná helyesnek. 

- Van fogalmat róla mire lesznek képesek?! - kérdezte Athéné. - Túl sok DNS kering a vérükben. Yuiban, az enyém, Poszeidóné, Aphroditéé és Héphaisztoszé! Svenben, Samben és Janeben pedig az enyém, Poszeidóné, Hádészé és Zeuszé! Feltudod fogni, hogy mennyire veszélyesek, kitudja mennyire mutálódtak el a sejtjeik! 

- Akkor bízzák Corára az ügyet engedje meg neki, hogy vegyenek maguktól vér mintát, hogy felmérje mennyire hasonlóak, felügyeljék őket és engedjék, hogy felneveljék őket! - emelte meg a hangját. - Megbíznak az unokáikban nem? Akkor bízzanak bennük, hogy jól nevelik őket! Yui az egyik legértelmesebb kisgyerek akivel valaha találkoztam. 

- De az anyja lobbanékony. - magasodott fel a trón székéből Zeusz. - Ép elég veszélyes, ha csak egy kicsit is örököl az erejéből, már porig égetheti a világot ha nem vigyáz. 

- Pont ezért kell őket kiképezni. A második generációsok a táborban nevelkedtek fel, hát hadd menjenek ők is oda. Nem igazságos, hogy kitiltották a harmadik generációsokat, pusztán mert a dédunokáik. Logikusabb lenne őket kiképezni, hogy amikor eljön az ideje segítsenek maguknak, ahelyett, hogy kiiktatják őket! 

Ingrid nem tudta honnan meríti a bátorságát, hogy így beszéljen a mindenhatókkal, de tudta, ha most nem harcol, azzal a családját árulja el. 

- Csak adjanak nekik egy esélyt. Nem egy félvér foglalkozik velük. Úgy nőnek fel, hogy tudják kikhez tartoznak. Tudni fogják hol a helyük. Kérem. Vonják vissza a parancsomat. - hajtott fejet az istenek előtt. 

Poszeidón lehalkította a hangját és kicsit előrébb hajolt. - Meg kellene fontolnunk. Hat éve is azt mondtam, hogy ennek megfogjuk inni a levét. Előbb vagy utóbb fellázadnak a félvérek és nem akarunk egy kisebb polgárháborút kirobbantani, pláne, hogy közülünk is sokan nem pártolják ez a fajta viselkedést. 

- Te mióta gondolkodsz? - kérdezte gúnyosan Athéné. 

- Én azon döbbenek meg, hogy nem látod át a helyzet súlyosságát. Nem pusztán az erejükről van szó, azt kordában tudjuk tartani, sokkal inkább a dühödön, hogy az unokád legyőzött. - felelte az isten.

- Téged is leköröznek, ne felejtsd el, hogy képesek irányítani a vért, gondolj bele, ha valamelyiknél olyan mértékben állnak össze a gének, hogy birtokolják mind a hármunk és Hádész képességét is. Legyőzhetetlenek lesznek. 

- Akkor majd felügyeljük őket. - szólalt meg először Zeusz.- Igaza van az unokátokban abban, hogy kihasználhatnánk őket, de jobb ötletnek tartanám, ha Cora Wizardsal diszkréten rendeznénk le a DNS mintákat és a mutációkat a... dédunokáinknál. Ingrid. - emelte meg a hangját. - A parancs átmenetileg visszavonva. De tartsd szemmel őket. 

- Igenis. - hajolt meg Ingrid. 

~~~ 

Kivételesen reptérre sietett és onnan indult Spanyolországba, ahová így is késve fog érkezni... 

Éjfél után pár órával ért  Madridba. Gyorsan beszállt egy taxiba és a főhadiszállásra vitette magát. Az OVS titkos földalatti bázisába. Ingridnek megvannak a maga titkai, kezdve azzal, hogy 2037 nyarán nem ölte meg Kronoszt, és egyetlen egy gyereket sem, akikkel megbízták az istenek. Kronosszal alkut kötött és vígan éli a titán az életét Manhattan-ben, miközben egy másik idősíkban az elvileg halott második és harmadik generációs félvéreket neveli. Susan úgy tudja, hogy ügynökként dolgozik neki. Ez részben igaz is. Csak, hogy közben párhuzamosan dolgozik az oroszoknak, és a spanyoloknak. Bérgyilkos. Kém. Ügynök. Számára nem különbözött a három szó. A gyilkoláshoz ért. 3 évesen már azt tanulta Kronosztól, hogy tudja kioltani egy szörny, egy halandó, és egy ember életét. Meglehetősen könnyen. De mivel könyörtelen és profi volt, a kormányok gyakran alkalmazták hírszerzőnek is. Egyetlen egy fajta ügyet nem vállal el soha. Az pedig a 16 éven aluli személyek megölése. 

Benyitott az OVS főépületébe és a szken elé állt. Levették az új lenyomatait, a méretét, majd az íriszét, a pittyogó hang jelezte, hogy azonosították, ha nem így történt volna már rég halott lenne. 

Belépett a liftbe és megnyomta a -13-as szintet. Amint kilépett a helyiségből, nem törődve a mindenfelé siető ügynökökkel az irodája felé indult.

- Ingrid, az akta amit kértél a repülőgépen. - nyomta menet közben a kezébe egy sötétbarna hajú férfi. 

- Köszi Gregorio. - mosolygott a férfira. - Mi a helyzet az indiai informátorral? - lépett be az Árész kölyök kíséretében az irodájába. 

- Meghalt. Alig három órája szűnt meg vele a kapcsolatunk. 

- Megmondtam, hogy személyesen akarom kezelni az ügyet! - dörrent rá Gregoriora.

- Én meg megmondtam, hogy túl feltűnő, ha most tűnsz el az Amerikai elnök szeme elől. Néha lazítanod is kellene. 

- Ja és menjek el mindjárt randizni is... Ne gyere nekem ezzel, elég, ha Annie és Hall mondogatja folyamatosan ezt! Inkább kiiktatom, az olasz miniszterelnököt. - emelte fel az aktát, rögtön az első tíz oldalon csak azokról van adat, akiket meg kell ölnie. Majd a következő 10 oldal, hogy mit kell kiszednie az idióta oroszokból. 

- Akkor. - nyúlt a zsebébe Gregorio. - Van egy hírem, ami kicsit a feje tetejére fogja állítani a terveidet. - a telefonját letette a lány elé, majd a kijelző felvillant. 

Ingrid olvasni kezdte a hírlapot. 

"Végre megtaláltuk! Sok évtized után, egy idén végzett egyetemista, Edmund Jackson megtalálta Csin Si Huang-ti első kínai császár sírját. A leletet, a híres természettudós és régész Mr. Robinsonnal Sanghaj-ba szállították és mind a Kínai kormány, mind az Egyesült Államok elnöke szép kis elismerésben részesíti a két régészt. Június elején 4 év után haza utazik Edmund Jackson, ahol a szokásos díjátadó estén megkapja az elismerését. Tudjuk még, hogy az estére hivatalos Annie Beckendorf, Cora Wizards, a légi erő kapitánya Emily Liber La Rue, Skandar Mosley és Hallie Beckendorf...."

Felpillantott Gregoriora. A fiú arcára gúny ült ki. 

- Hallie és Ed 4 év után találkoznak... balhét szimatolok. - mondta mosolyogva Ingrid. 

- Nem csak te. Szólsz Hallneki? 

- Kétlem, hogy a partyn bármennyire is figyelne majd rám. - tolta vissza a készüléket Gregorionak. 

Egy pillanatra összeért a kezük és egymás szemébe néztek. 

- Öhm... Még el kell intéznem pár papír ügyet... - motyogta Ingrid. 

- Ne maradj bent sokáig, a többség már haza húzott. 

- Ahhoz képest meglehetősen sokan vannak az OVS halljában. - mosolyodott el Ingrid. 

A spanyol férfi megvonta a vállát. - A legtöbb ember itt annyira munkamániás, mint te vagy én. 

Ingrid tekintete a kezére esett, ami még mindig összeért Gregorioéval. Néha belegondol, hogy ha nem lennének kémek és nem lennének munkatársak, akkor, hogy töltenék az idejüket. De utána rájön, hogy sajnos másképp döntöttek és ők nem lehetnének ebben a szakmában még barátok sem, nem, hogy többek. 

- Jó éjszakát Mr. Cortez. - húzta el a kezét és vette elő a fiókjából a papír munkákat. 

Gregorio alig láthatóan az ajkába harapott és zsebre tette a telefonját. 

- Jó éjt Ms. Jackson. - majd halkan kisétált az irodából. 

Kövi rész kint van