Rész a hétvégére pipa. A következő részben ismét visszatérünk a Földközéppontjába. De előtte jöjjön a harmadik dimenzió!

Jane Jackson a város utcáin sétálgatott a Legfőbb Bölccsel. Lenyűgözve bámulta a középkori város házait. Az emberek az utcákon sündörögtek. A Legfőbb elég ködösen fogalmazott. Beszélt a városról, a szokásaikról, de mindegyikbe csak felületesen ment bele. 

- Sam meséi alapján nem ilyennek képzeltem a helyet. - mosolyodott el nagyon halványan Jane.

A Legfőbb sötét szeme felcsillant. 

- Mért miket mesélt?

- Killről sokat beszélt. A vadászatokról is, az erdőben élő állatokról is, de leginkább rólad.

- Rólam? - mosolyodott el nagyon halványan. 

- Mit akarsz a bátyámtól? Nem egy magadfajta észlény, sőt... néha van egy olyan érzésem, hogy az istenek neki kevesebb észt osztottak, mint másoknak. 

- Bagoly mondja verébnek. - kuncogott az orra alatt Alida. - Én nem így látom félisten. Nem zseni ez tény. De megvan a magához való esze és igazán tiszta szívvel van megáldva. Manapság ez többet számít bárminél. 

- Azt ne mond, hogy belezúgtál...

Alida pislantott párat.

- Akkor nem mondom. Gyere félisten. Lassan ideje visszamenni a palotába. 

- Mi a szart eszel a bátyámon?! - vágott hitetlenkedő fejet Jane, de mentségére szóljon a bátyja mégiscsak az aki és.... eddig egyetlen egy lány sem mutatott iránta komolyabb érdeklődést és most ezt egy okos és szép lány teszi, nem csoda, hogy kiakadt. 

- Nem tudom. - mosolyodott el a Legfőbb, miközben a kitérőt tettek a piac fele. 

Jane csak unottan nézegette a több ezer ékszert és ruha anyagot, az emberek többsége alkudozni kezdett egyes dolgokért. 

- Nem ismerem a világotokat. Hogy működik? - nézett Alidára. 

- Két nagy piac van. Az egyiken a főváros árusai adják el portékáikat viszonylag olcsón, olyan dolgokat, amiket könnyen előlehet állítani. Minél nehezebb valamit megtermelni, például gyümölcsök terén a dinnyét annál drágábban adják el. Ez a második piac ahol most vagyunk a Déli, Északi és Keleti földrészről származó kereskedőké. Itt az árak szinte olyan magasak, hogy az emberek csak csereárú, vagy alku árán tudják megszerezni a dolgokat. 

- Mért van ennyi ékszer? - vonta fel a szemöldökét Jane.

- Elsősorban a miniszterek és a középosztály jön ide vásárolni. A parasztok örülnek, ha a téli időkre összetudják spórolni az élelmet és a meleg ruhát. 

Minden egyes szót úgy mondott, mintha egy könyvből olvasná fel. 

 - És az uralkodó mit csinál?

- Ügyel a békére leginkább. A nem kívánatos személyeket távol tartja a várostól. 

- Nem így értem. - sóhajtotta Jane. - A szegényekre gondoltam elsősorban. Iskolák vannak? Munkahelyek? 

- Igen. De külön tanítjuk a miniszterek gyermekeit, a középosztályt és a parasztokat. - mondta a lány. - A munkahelyeket biztosítani próbáljuk többé-kevésbé sikeresen.

Jane szeme átsiklott a túloldalra, ahol egyetlen nő sem állt, hanem csak a férfiak ökörködtek és szemlélték a portékákat.... a fegyvereket. Jane maga is megszemlélte a lélegzet elállító pengéket. Az egész olyan volt, mint egy pszichopata kínzótára, de őt mégis lenyűgözte. Nem törődve az emberekkel elindult a portékák felé. 

A szeme egy tőrön akadt meg. Vékony penge, pontosan olyan, amit kényelmesen ellehet rejteni. De valamiért különleges volt. Érezte. Közelebb sétált és az eladóra nézett. Leginkább egy törpére, vagy elfre emlékeztette, ami valamilyen fantasy regényből ragadt itt. 

Sötétbarna, koromtól csillogó szakálla göndör fürtökben hullott hatalmas mellkasára, ami egyaránt volt löttyedt és izmos. Kopasz fején is korom nyomok voltak. Szúrós vaddisznó szemei pedig gyanakvóan méregették Janet.

- Vork mester. - biccentett neki Alida. 

- Ki a kis csaj? - mormogta mély hangon a férfi.

- Vendég. Távoli vidékről. - felelte készségesen Alida. 

- Valami érdekel? - fordult a lány felé. 

Jane felpillantott. 

- Hol szerezte ezt?

- Én készítettem. Kivetni valód van tán vele? - vonta fel bozontos szemöldökét.

- Nem. - felelte Jane. - Sőt. - húzódott mosolyra a szája. Még mindig érezte a pengőből származó energiákat. 

- El kell ismernem Legfőbb. Lány létére elég jó szeme van. - majd ott hagyta a vitatkozó férfiakat és a lányhoz sétált. - Ritka fémből készült. Észak legészakibb hegységéből bányászták. Én pedig az Elfeledett tóban kovácsoltam. A legenda szerint az a tó a különlegesek könnyeiből készült. Boszorkák, varázslók, elfek és egyéb varázslatos szerzetek bánatából és magához édesgeti a többi különlegest is. 

- Mennyit kér érte? - vonta fel a szemöldökét. a Zeusz lány. 

- 500 ezüst. 

Alida felszisszent Jane mögött, amiből tudta a lány, hogy nem kis pénz összegről lehet szó. 

- Meddig marad a városban?

- Egy hétig. - felelte a férfi.

- Tegye félre. 

A férfi csak felvonta a szemöldökét, de elvette a lány kezéből a fegyvert és berakta a pult mögött felállított sátorba. 

Jane és Alida pedig elindultak visszafelé a palotába.

~~~

- Hogy érted azt, hogy kell neked a húgom? - rohant Kilyan után Sam. 

- Jaj Sam. - sóhajtotta. - Csak értelmezd szó szerint. - vágta rá unottan. - Nem eszébe ne jusson meghívni Sarah Vildegardot. - mondta a mellette lévő férfinak. - A liba egész végig a nyakamon fog lógni az estélyen. - mormogta a végét.

- Igen is felség. - hajolt meg a férfi és kihúzta a listáról a lány nevét. 

- Bulira készülünk? - kérdezte Sam. 

- Igen. - sóhajtotta Kilyan. - A szokásos őszi ünnep, ami arra hivatott, hogy elég takarmányunk legyen télre, ne legyen sok gyermek halálozás a tél alatt és a többi. Meg természetesen minden hajadon lánnyal táncolnom kell, a Legfőbbnek pedig az össze facér férfival, ahogy azt a szokás megkívánja. - forgatta látványosan a szemeit. 

- Látom ideges vagy. 

- Csak... - sóhajtott egy nagyot. - Ismered a törvényünknek azon részét, ami a fiatalokra vonatkozik igaz? 

- Arra a 21 éves korig kötelező megházasodni vagy a szülők döntik el ki lesz a párod dologra gondolsz? - vonta fel a szemöldökét Sam. 

- Igen... 

- Nem értem csak 17 vagy. Addig még van négy éved.

- Anyám leakarja csökkenteni 18 évre. Kiszemelt nekem egy agyatlan libát... - túrt bele idegesen a hajába. - Amilyen mázlim van a miniszterek bele is mennek. - nevetett fel, de a hangjában nem volt semmilyen vidámság.

- Sajnálom haver. - húzta el a száját Sam. 

- Ez van. - sóhajtotta a herceg. 

Sam pedig még sosem látta ilyen szarul a barátját. Mintha teljesen megtört volna belül. 

- Talán, ha szólnál az anyádnak... - vetette fel, de amint kimondta tudta, hogy őrültséget mondott. 

- Felesleges... - felelte a herceg. - Jobb, ha beletörődök. 

Sam annyira szeretett volna valamit mondani. Bármit, de... ő nem idevalósi, ő nem tudja milyen érzés lehet, ha valakinek fiatalon meg kell találnia azt a személyt, akivel szívesen leéli az életét haláláig. 

- Megjöttünk! - vágódtak ki a terem végében lévő hatalmas ajtók, majd Jane és Alida sétált be rajtuk. 

- És mért kell ilyen hatalmas zajjal? - vonta fel a szemöldökét a herceg.

- Mert láttam, hogy odalent mindjárt kezdik az edzést a izék... befont hajú fiúkák Maxal. Ez valami katonai szokás, hogy a fiúk hosszú befont hajjal rohangálnak? - kérdezte vidáman Jane. 

Sam azonnal elkezdett azon agyalni, hogy vajon megjátssza a testvére, hogy vidám vagy ezúttal tényleg az. Egy biztos a Földön eddig mindig csak lekezelő volt mindenkivel. 

- Igen. Az. - felelte Kilyan.

Jane érdeklődve oldalra döntötte a fejét. Valahogy nagyon furcsa volt, hogy a hercegecske ennyire csendben van. 

- Mi van Kill? Megint visszautasított egy csaj? - mosolyodott el. 

A herceg megfordult és a lány kék szemébe nézett, amiben a villámok cigánykereket hánytak. 

- Nem akarod megnézni az edzést? - vonta fel a szemöldökét ismét, miközben megnedvesítette az alsó ajkát. 

- Csak nézni unalmas. - pislantott ártatlanul Jane.

- Akkor állj be. - vágta rá a herceg. 

- Mi?! - kapta a fiúra a tekintetét Alida. - Tudod, hogy....

- Ő nem ide valósi. - mosolyodott el a herceg, majd Janehez sétált és a kezét nyújtotta felé. - Miss. Jackson?

Jane alaposan megnézte magának a kezet, majd elfogadta, Kilyan pedig kivezette a lányt a palota udvara felé. 

- Mire készül? - állt meg Sam Alida mellett. 

- Asszem keresztbe akar tenni az anyjának. - válaszolta a Legfőbb. 

- Szóval te tudod, hogy... - értelmezte Sam.

- Elmondta és azóta nagyon aggódom érte. - felelte a lány, majd elindult a herceg után, Sam kicsit lemaradva követte őket. 

Kilyan meg se állt a gyakorlatozó kapitányig. 

- Felség. - hajoltak meg a katonák. 

- Kapitány. - biccentett Kilyan. - Kérhetnék egy szívességet? 

- Nem röstelkedik most sem fiatal ember. - mosolyodott el nagyon halványan a kapitány. - Miben lehetek segítségére?

- Beszállhatna az edzésbe? - húzta maga mellé Janet. 

A lány összeszorított szájjal intett egyet. 

A kapitány alaposan végig mérte Janet, majd a hercegre nézett. 

- Már megbocsásson felség. - kezdte a férfi. - De ez egy nő. 

Jane egyik szemöldöke azonnal a magasba szaladt. Mi az, hogy ez egy nő?! jó, az. Egy nő, de ezt mért ilyen hangsúllyal mondta?!

- Kérem. Csak most az egyszer. - vetette be legmegnyerőbb mosolyát Kilyan.

- Engedelmével felség vissza kell utasítanom a kérést. A nők sosem vehettek fegyvert a kezükbe és ezt nem most fogom engedélyezni egy ilyen... - mérte végig a Jane ruházatát. - Vidéki lánynak.

- Jaj ne már.... - rakta össze a képet Jane. - Itt nincsenek személyes jogaik a nőknek? - nézett fintorogva Kilyanra. 

- Nem igazán. - felelte a herceg helyett Sam. - Nem vadászhatnak, nem foglalkozhatnak politikával, nem vehetnek részt a felső oktatásban, leginkább csak... 

- A konyhába valók. - vágta rá a kapitány. - Hiába vidéki ez alól ön sem kivétel. - villantak fel hideg kék szemei a fickónak.

Jane nagyjából fél másodpercig meredt a kapitányra, aztán kirántatta Kilyan kezéből a sajátját, majd elindult a sorban álló katonák felé. Letépte a kulcstartóját és megpörgette az ujjai körül, mire az karddá nyúlt.

- Na akkor edzünk vagy sem? - kérdezte.

- Maga egy nő. - mordult fel a kapitány. - Nők pedig nem vehetnek részt a katonaságban.

- Ki beszélt arról, hogy fonott hajú gólem akarok lenni? Már bocsi. - nézett a katonákra. - Én csak szeretnék kicsit edzeni amit őfelsége - pillantott Kilyanra - megengedett.

- Jól mondja. - mosolyodott el Kilyan.

- Na csináljuk. - ugrált egyik lábáról a másikra Jane, hogy kicsit bemelegedjen.

A kapitány nem tehetett semmit. Satnya pillantásokatr vetett Janere, de a hercege, aki egyszer majd a királya lesz ezt kérte. Az óra alatt különböző "új" pozíciókat mutatott. Jane figyelmesen nézte, ahogy felveszi az első pózt. Azonnal kiszúrta a hibákat, amit egy kicsit cikinek tartott ha már ő a parancsnok vagy mi fene. Párokba rendezte a fiúkat. Janet természetesen megpróbálta kihagyni, de Maxim volt olyan jó fej, hogy Jane mellé állt.

- Látom bevállalja a nehéz esetet.- mormogta a kapitány.

Jane ujjai között szikrák sercentek fel.

- Nyugi. - mondta Maxim. - Mindig ilyen a nőkkel.

- Ha az én dimenziómba jönne, ott jó pár nő azonnal kinyírná ezért a mondatért. - mosolyodott el Jane arra a képre, hogy hol kezdené Ingrid a műveletet, ami bizonyítja, mire is képesek a nők. 

Max felemelte a fegyverét. 

- Támadás és védekezés gyakorlása azokkal a mozdulatokkal amiket a kapitány mutatott. 

- Ha azzal védekezem egy megfelelő hárítással leszúr baloldalról az ellenfél. - húzta el a száját a lány. 

- Akkor mit javasolnál? - kérdezte Maxim. 

- Ezt. - mondta és azonnal támadt. 

Maxim az elején profin védekezett, de Jane egyelőre csak tesztelte a fiút. Próbálgatta a stílusát, azt egyből levágta, hogy kis kora óta erre képezték ki, de érezte, hogy helyenként furcsán tartja a fegyvert, ami egyet jelentett. A kiképző tanára nem volt profi. 

Megpörgette a kezében a fegyvert, miközben előre lépett. Maxim azonnal védekezett, de Jane elcsusszant a penge mellett és a fiú nyakának szegezte a fegyvert. Maxim döbbenten pislantott párat. Jane valami hideget érezett a tarkóján. Hátra pillantott a válla fölött.

A kiképzést a palota udvarába tartották. Azon belül is egy kis elkerített részen, ami kerítéssel volt körbe véve. A fából készült tákolmányon a bátyja ült két oldalán a herceg és a Legfőbb Bölcs támasztotta a kerítést. 

Sam a Legfőbbel beszélgetett. A lány nem bírta elrejteni a mosolyát, miközben próbált bármerre nézni csak nem Samre. De Jane figyelmét elsősorban nem ez kötötte le. Hanem, hogy a herceg őt bámulja. Úgy érezte, hogy az az átható kék szempár a veséjébe lát és ez kicsit sem tetszett neki. Haza fele jövet beszéltek Alidával a hercegről. Furcsa mód a csaj nem mutatta be annyira rossznak, mint ahogy azt Jane tapasztalta az első mondatánál. Őszintén pedig csak egyetlen egy dolgot nem értett sem Alban sem Samben. Hogy miért barátkoznak ezzel az elkényeztetett, beképzelt, önelégült seggfejjel? 

Érezte, hogy Maxim előtte megmoccan, mire azonnal megszakította a támadást és elhúzódott a fiútól, hogy védekezzen. Nem a feladatot csinálták, de ez egyiküket sem zavarta.... csak a kapitányt. 

- Attól még, hogy tudja forgatni a kardját a feladatot kellene csinálnia. - szólt be a férfi. 

Jane leengedte a fegyverét. Maxim homloka enyhén verejtékezett, de Jane még ki se melegedett. 

- Feleslegesnek találom. - mondta meg teljesen őszintén. 

- Hogy? - kérdezte a kapitány. 

- Élesben nem lehet alkalmazni anélkül, hogy máshonnan az ellenfél alatta ne tudjon ütést bevinni. 

- Még valami hasznos észrevétele van? - gúnyolódott. 

- A bal oldalára nem védekezik egyáltalán. - vágta rá gondolkodás nélkül Jane. 

- Amíg az én órámon van addig ajánlom fogja be a száját. Már rég el kellett volna küldenem a konyhára. 

Jane szemei felvillantak. Nagyon kezdett elege lenni ebből a nő gyűlölő baromól. 

- Tudja mit. - fordult teljes testével a fickó felé. - Tartsunk egy párbajt. Csak maga meg én. Ha maga nyer, nem szólok be, sőt a Sztüxre esküszöm, hogy soha többet nem veszek részt az "edzésén" - macskakörmözött bal kezével a levegőbe - De, ha én győzök, akkor én tartom itt létem alatt az edzést és maga pedig a konyhán fog addig takarítani. Megegyeztünk? - a kapitány nem mondott semmit. - Ugyan már. - vetette be aranyos boci szemeit a lány, amit anno csak azért sajátított el, hogy Thalia és Nico elengedjék őt és a bátyját bizonyos helyekre, ahová normális szülők soha nem engednék. - Csak egy lány vagyok. Talán fél, hogy egy ilyen erős és tapasztalt kapitány, mint maga veszít egy kislány ellen?

- Ezt nem utasíthatja vissza kapitány. - kiáltotta a pálya széléről Kilyan.

Jane nem pillantott a hercegre. Szigorúan a "zsákmányon" tartotta a szemét. Ezt tényleg nem utasíthatja vissza. Ha megveri őt... akkor a büszkeségén irtó nagy csorba esik, de ha visszautasítja, akkor elterjed a hír, hogy beijedt egy kislánytól. 

- Legyen. - mormogta a férfi. 

Jane a hercegre nézett, aki csak halvány mosollyal rákacsintott. Jane erre pedig a szemeit forgatta, majd felemelt fegyverrel a kapitányhoz lépett. 

Gyorsan le akarta rendezni a dolgot, főleg mert idegesítette, hogy itt bámulja a herceg, a bátyja meg ott ül mellette és nem... nem akarja fejbe vágni azt az idiótát, hanem inkább csajozik....

A bátyja csajozik, jutott el a tudatáig. 15 évesek végül is teljesen normális, de... azért sokkoló, nem is kicsit. 

Megrázta a fejét és inkább a kapitányra koncentrált. A kardját lazán maga mellé eresztette és várt, akárcsak a kapitány. 

Általában mindig a támadó félnek kedvez a párbaj és teljesen tisztában volt ezzel, de viszont neki más terve volt. Megakarta leckéztetni a kapitányt, hogy ne merje többet lenézni a nőket, csak azért mert nem pasik. 

A kezében megpörgette a fegyvert és aranyos, de pimasz mosolyt villantott a férfira.

A kapitány kivonta a kardját és, mint egy vipera úgy csapott le Janere. A lány elhajolt a penge ütése elől és arrébb siklott, eltávolodva a férfitól. A fegyver még mindig maga mellé volt leeresztve. Kedvesen megvonta a vállát. 

- Hupsz. Bizonyára véletlen volt, hogy eltévesztette az ütést. - mosolyodott el alig láthatóan. - Na? Folytatjuk?

~~~

Kilyan fejében csak az keringett, hogy mennyire észvesztően hihetetlen ez a csaj. Egyáltalán nem figyelt Sam és Alida flörtölésére, mert bármit mond Alida nem tagadhatja, hogy ez flört. Jól tudja. Alkalmazta már párszor. 

Jane mondott valamit mosolyogva a kapitánynak, mire az megpördült és felé csapott. Ismételten áthajolt az ütés alatt, ám ezúttal a bokájára csapott a kardja lapjával. A kapitány arca eltorzult és az egész testsúlyát a másik lábára kellett helyeznie. Jane elhátrált és nem támadt. 

- Mért nem támad? - böktem meg Sam oldalát. 

- Játszik. - felelte Sam. - Valamit bizonyítani akar vagy csak unatkozik.

Kilyan visszafordította a tekintetét Janere. A kapitány támadásait sorra hárította és kivédte. Sokkal gyorsabb volt a férfinál, de érdekességképpen nem használta ki az előnyét. Tényleg játszott. 

A kapitányt pedig ezzel egyre jobban kihozta a sodrából. Kilyan elmosolyodott, mert ismerte annyira a kapitányt, hogy tudja, Jane csak most fog szembekerülni a férfival, akit nem hiába nevezett ki az anyja a királyi hadsereg kapitányává, egyben parancsnokává. 

A kapitány sorozat támadást indított. Kilyan tisztán emlékezett rá, hány ezerszer vetette be ellene ezt a támadást és győzte le vele őt. Igaz a herceg sosem kedvelte különösebben a közelharcot. Mindig csak nyűg volt számára. Az ő fegyvere az íj volt. A kard, a birkózás, tehát maga a párbaj műfaj otromba volt és véres. Az íjászat kifinomultabb, művészibb.  

Jane az első két csapást kivédte. A harmadiknál kicsit hátrébb tántorodott, aztán a negyediknél majdnem elesett, de az utolsó pillanatban becsúszott a férfi lába közé és kirúgta az egyik lábát, majd gyorsan tovább gördült, hogy újabb támadást indítson. De a kapitány kivédte. 

Jane arcáról eltűnt a mosoly. Nem várta meg, hogy a kapitány felálljon rendesen. Egy csavart ütést vitt be, de a kapitány hárított. 

- Gyerünk Jane. - suttogta Kilyan. - Menni fog. 

A lány folyamatosan támadott, teljesen egybe olvadt a testével a kardja, mint minden egyes harcnál. Mikor meglátta azt, amit már az óra elején észrevett, habozás nélkül áttört a férfi védelmén.

A kapitány kardja a földre esett az állához pedig Jane szegezte a fegyverét. 

- Nyertem. - mondta a lány, miközben elvette a nyakától a fegyvert.

A kapitány köpni nyelni nem tudott. Egy 15 éves fruska legyőzte őt. 

A távolból taps hallatszott. A két párbajozó azonnal oda kapta a fejét. A herceget bámulták, aki elégedett mosollyal tapsolta meg Janet. 

- Azt hiszem nem árt pár pihenő napot tartani kapitány. - mosolygott rá a herceg, de semmi gúny nem volt abban a mosolyban. Csupán egyfajta szerény ajánlat. 

A kapitány felsóhajtott és felállt. 

- Az edzést mindennap reggel 9-től 11-ig tart. Az elkövetkezendő időben az edzés és vele a felelősség a te válladon nyugszik. Ennek megfelelően jelentést is kell tenned őfelségének a királynőnek. - mondta, majd végig nézett a katonáin és a palota felé indult. 

- Kapitány. - szólalt meg Jane. - A támadásai jók... nagyon. De bal oldalára nem védekezik. - mondta nyomatékosítás képen, semmi agresszivitás nem volt a szavai mögött. 

- Köszönöm. Az észrevételt. - mondta háttal a lánynak majd elviharzott.

Kilyan egy könnyed mozdulattal ellökte magát a kerítéstől. Megkerülte a pályát és tovább sétált a déli udvar felé, ahol az íjász pályák voltak. 

Mikor odaért, gondosan kikerülve a gyakorlatozókat, felhúzta a kesztyűjét, majd a fából készült nyilakat és az íjat vette magához. 

Felajzotta a fegyvert és célba vette a középen lévő kis fekete mezőt. Az izmai megfeszültek a karján. Mély lélegzetet vett, majd nagyon lassan kifújta és elengedte a nyilat. Azonnal nyúlt a következőért nem érdekelte, hogy pontosan hová érkezett a nyílvessző, csak lőtt és lőtt. Mikor már az utolsó nyílvesszőt is kifogyott a tegezből a táblára pillantott. Az első két nyílvessző teljesen szétlőtte, volt pár ami szintén összevissza karcolódott, mivel szinte mindegyik pontosan a közepébe fúródott bele. Kibújtatta a kezét a három ujjas kesztyűből és elindult a tábla felé. 

- Szép lövések. 

Ijedten ugrott oldalra, majd Alidára kapta a fejét. 

- Mikor tanultál meg ilyen hangtalanul lopakodni? - kérdezte sűrűn pislogva. 

Alida elmosolyodott. 

- Kétszer szóltam már neked, de nem mutattad, hogy kicsit is figyelsz. - felelte kedvesen, majd elindult a tábla felé. - Nem csodálom, hogy tetszik a csaj. 

- Nem mondtam, hogy tetszik. - mormogta a fiú, miközben a nyíllal szenvedett. 

- Nem kellett mondanod. Az arcodra van írva. - kezdte el kiszedni a nyílvesszőket. - De tényleg nem csodálom. Temperamentumos, tüzes, pimasz. Ellentétben áll az összes valaha ágyba vitt csajoddal. 

- És ez baj? - kérdezte Kilyan. 

- Nem. - rázta meg a fejét Alida, mert tényleg nem baj. - Csak... - gondolkodott el egy pillanatra. - Édesanyádnak is szemet fog szúrni, és anyád... 

- Egy üres fejű barátnőt akar nekem. Nem egy Jane fajtát. Tudom. 

- Akkor ezért nem vagy az edzőpályánál? - döntötte oldalra a fejét. 

- Mi? - kérdezte Kilyan. 

- Egy lányra sem hasonlít, akinek valaha csaptad a szelet, az anyád nem támogatná a románcodat és te még itt állsz íjjal a kezedbe és várod, hogy aranyeső essen, ahelyett, hogy szaladnál a lányhoz. Nem reggeliztél rendesen, vagy kivette belőled a hajnali tárgyalás a fiús gondolkodásodat?

- Ahányszor azt mondod fiús, olyan érzésem van, mintha azt mondanád, a szerszámommal gondolkodok. - mérte végig a Legfőbbet.

- A kettő nem zárja ki egymást. - mosolyodott el Alida. - Na? Csinálsz valamit? Vagy inkább tönkre teszel még pár nyilat?

Kilyan alaposan végig mérte Alidát, majd elgondolkodott az esetleges lehetőségen, hogy pontosan milyen is lenne... Eddig egy lány sem utasította vissza Janen és Alidán kívül. A sors otromba fintora lehet csak, hogy most az utóbbi biztatja az előbbire. De... végre lenne kihívás az udvarlásban, ráadásul kár lenne tagadnia, hogy totálisan belehabarodott a félistenbe. Az anyja pedig csak egy bónuszpont az egészben. Végül is.... miért ne?

- Jó tanács? - kérdezte a herceg. 

- Ezen kívül? - vonta fel mosolyogva a szemöldökét Alida. - Mondjuk... Ismerd meg. Tanítsd meg az itteni szokásokra. És ne arra, hogy hol a lányoknak a helye. - kacsintott a fiúra. 

- Tehát kezeljem úgy, mintha haver lenne? - vonta fel kétkedve a szemöldökét.

- Aha. - bólintott. - Pontosan. Erre van neki azt hiszem a legnagyobb szüksége. 

~~~

Jane viszonylag hamar lezavarta az edzést. Totálisan kiakadt a katonákon. Idegileg miattuk már alapból az egekben volt és ezen Sam se segített, aki minden másodpercet kihasznált, hogy ezúttal ő szóljon be neki és ne fordítva. 

A levezetést csinálta, miközben fejben azon agyalt, hogy milyen edzés menetet állítson össze a katonáknak. Inkább nem kérdezi meg a kapitányt az állóképességükről, éppen elég megalázó lehetett neki, hogy legyőzte és nem akarta most még azt is a nyakába varrni, hogy beszól a munkájába, majd oda kullog segítségét. Az neki lenne vér ciki. 

- Hm... a herceg oktatását is te veszed át? - szólalt meg egyszer csak mellette Sam, mire Jane felkapta a fejét és a feléjük sétáló hercegre pillantott.

- Ó basszus.... - motyogta. - Hogy tudom levakarni magamról?

- Sehogy. - vágta rá Sam. - Ő a herceg. De engem letudsz vakarni, léptem. Még lógok Alidának egy agy vizsgálattal. 

- Ne merj itt hagyni vele! - sziszegte Jane, de a fivére már le is lépett és helyette Kilyan jött oda hozzá pár irattal a kezében. 

- Szia. - köszönt a herceg, miközben Jane éppen lyukakat harapdált a szájára. 

- Hali... - mormogta. 

- Tessék. - nyújtotta felé a füzetet. 

Jane pislogva vette ki a kezéből a füzetet, majd belelapozott. 

- Mi ez?

- A kapitány kiképzési naplója gondoltam hátha segít. - vakarta meg a tarkóját a herceg, míg Jane őszinte döbbenettel nézett rá.

- Köszönöm. - mondta és figyelmen kívül hagyta pár percre a herceget, hogy beletemetkezzen a könyvbe.

Ilyen lehet a félvértáborban kiképzőnek lenni - Villant át a lány agyán. - végig pillantott a sorokon. 

Az első oldalon egy heti menetrend volt. A hétfői nap első ránézésre horrorisztikusan hatott, mert ott szerepelt benne Kilyan edzése. A kedden átsiklott nem volt nagy szám. Csak a szokásos edzés, ugyanez volt szerdán, pénteken és vasárnap is. Kilyan edzésére pedig még csütörtökön és szombaton is sort kell keríteni csak, hogy mindenkinek jó legyen, főleg Janenek. A szeme nagyon hamar rátalált egy aprócska ám nagyon lényeges szóra. 

Lovaglás.

- Öhm... Ez csak be van írva, mert tök szépen mutat a csütörtök alatt, vagy lovagló órát takar?

- Mert szépen mutat? - nézett meghökkenten a lányra Kill, majd elkezdett nevetni. - Meghalok!

- Egyszer biztos. Egyelőre valószínűleg az én kezem által. - gondolkodott el Jane.

- Mert szépen mutat! Ez nagy! Nem. - kapkodott levegő után a herceg, majd vett egy mély levegőt és a lány kék szemeibe nézett. - Az lovagló óra. De mért vagy kiakadva emiatt Sam nagyon jól tud.... - viszont amint meglátta, hogy Jane, hogy rágja az ajkát elhallgatott. - Te nem tudsz lovagolni. 

- Nem... - hebegte Jane, miközben összecsapta a naplót.

- De Sam... 

- A bátyám mindig is jól értett a lovak nyelvén. Én viszont... öhm... szívesebben töltöttem az időmet más dolgokkal, amik nem hatalmasak és főleg nem élnek. 

Kilyan halványan elmosolyodott. 

- Akarod, hogy megtanítsalak? - kérdezte a fiú. 

- Nem. Passzolom azt a lovaglás dolgot. 

- Pedig egyszerű. Na gyere. - ragadta meg a lány karját és kezdte el az istállók felé rángatni. 

- Mi?! Nem kell! Nincs rá semmi szükségem!

- Valahogy órát kell tartanod. - érvelt Kilyan. 

- Aha, de ma vasárnap van és kizárt, hogy kevesebb mint négy nap alatt megtanulok lovagolni. Innentől kezdve hanyagoljuk ezt a témát oké? - vigyorgott kínjában a lány. 

- Most mit parázol? - mosolygott Kilyan. - Ez csak egy ló.

- Nem csak egy ló. Ez LÓ csupa nagy betűvel, a szó mögöttes tartalma pedig nagy, nehéz, önálló és egy Zeuszossal szemben tökéletesen ellenálló, mint egy Poszisnak az ég, vagy egy Hádészosnak a víz. Szóval a lényeg, hogy nagy és nem én irányítom. 

- Értem, szóval félsz a lovaktól. - összegezte a hallottakat Kilyan.

- Nem félek semmitől. - vágta rá Jane.

- Csak a lovaktól. 

- Nem.... - grimaszolt a lány. 

- Folytathatjuk ezt a gyerekes vitát nap estig, de inkább megtanítalak lovagolni. 

- De neeee. - nyafogott, de Kilyan hajthatatlan volt. A legsokkolóbb Jane számára pedig az volt, hogy akárhogy rángatta is a kezét Kilyan szorosan fogta és Jane egy idő után arra lett figyelmes, hogy az istállók előtt áll a kezében egy kantárral és Kilyan bámulja... gonosz mosollyal. 

~~~

Sam már 20 perce őszült a bölcsek házában, miközben Alida megállás nélkül beszélt hozzá. Ha jobban belegondol nem igazán érti miért hiszi azt a legtöbb okos, hogy figyelnek rá. Egy idő után bármi van a hallgató alany felvesz egyfajta egyenletes szintet, ahol hallja mit mond a másik, de mégse. Legalábbis nem érti miről zagyvál.

- Érted? - nézett rá a fekete bőrű lány.

- Persze. - vágta rá Sam.

- Akkor mond vissza mit mondtam. - döntötte oldalra a fejét mosolyogva. 

- Hát... volt valami, hogy az agyam, olyan.... izé... 

- Aha... izé. - gúnyolódott a lány. 

- Hát, hogy fejemben az agyam, olyan kettő valamit... öhm... bigyó. - motyogta, mire válaszul Alida összefonta a kezeit a mellkasa előtt. - Jó teljesen kikapcsolt az agyam a színes fényektől. - válaszolta. - Ez komolyan az agyam? 

Mutatta az előtte lévő sárgán ragyogó agyra, amiben folyamatosan valami energia pulzált. 

- Aha. Kivetítve. - mondta Alida. - A földön ti orvoslással, mi mágiával gyógyítunk. Az agy kutatásban 60 évvel előre haladottabbak vagyunk nálatok. 

- Apám is agykutató volt félállásban. - mosolyodott el Sam. - Így már értem mért kedvelte ezt annyira. Akkor milyen is az agyam? 

- Az agyad két féltekre bomlik az egyik a... 

- Úgy, hogy én is értsem! - szólt közbe gyorsan a fiú.

- Ah... - sóhajtotta Alida. - Szóval. Az agyad, mint minden embernél két féltekre bontható az egyik egy normális ember esetében...

- Tehát én nem vagyok normális. Értem. Köszi szépen. 

- Ne forgasd ki a szavaimat! - csattant fel a lány. - Tehát... Egy ÁTLAGOS ember esetén, mint én vagy Kilyan az két féltekre bontható. A balra, amely a logikus, racionális, analitikus gondolkodásért felelős. - Sam már nyitott a száját. - Az analitikus azt jelenti, hogy aprólékos, részletes. 

- Köszönöm. - mosolyodott el Sam. 

- A jobb agy féltek pedig a kreatívabb, képzelőerőt igénylő, holisztikus.... azaz a teljességre törekvő gondolkodásért. Velem vagy még?

- Aha. De mi köze ennek az én agyamhoz, mert ahogy kivettem a szavaidból nálam ez nem így van. - gondolkodott el a fiú. 

- Nem ám. Neked fejlettebb az agyad, mint nekünk. 

- He? - grimaszolt Sam.

- Tudom hülyén hangzik. De sokféle tudás létezik. Lehet egy ember agyilag visszamaradottabb, hatalmas IQ-val és lehet ember átlagos IQ-val zseni. Te a kettő átmenetébe tartozol. Az IQ-d átlagos és nem is vagy annyira buta mint gondolnád. 

- Kösz? Asszem? - kérdezte a fiú. 

- A lényeg, hogy az agyad. Lenyűgöző. - pörgette meg a képet Alida. - A jobb agyfélteked és a bal agyfélteked között olyan erőteljes a kapcsolat, mint eddig senkinek sem akivel találkoztam! A bal agyfélteked az, ami folyamatosan pulzál a jobba. - kezdte újra a mondókáját. - Mikor alszol ez akkor is működik és mondok valami jobbat. Azért van az, hogy az egyik dimenzióban ébren vagy míg a másikban alszol, mert olyan az agyad, mint a delfineknek. Az egyik féltek alszik, míg a másik ébren van, hogy mikor alszik feltudjon jönni levegőért.

- Tehát delfin agyam van. - foglalta össze Sam. - Emiatt tudok átjárni a dimenziók között és a bal agyféltekes szar miatt tudok megjeleníteni bármit?

- Pontosan. - vigyorgott a Legfőbb. - Imádom az agyad. - pörgette meg a "makettet" és bontotta szét négy részre. Majd felnagyította a nagy agyat és Sam csak hökkenten bámulta, hogy mi zajlik a fejében. 

- Őőő... tudom, hogy ez az én agyam... De most hol vagyunk?

- A memória raktárban. Kíváncsi vagyok valamire. - az ujjai között a mágia őrült táncot járt. - Aha... aha... lenyűgöző. Egy csomó zseni agyát tanulmányoztam, mindegyik csak gyorsabb volt, mint egy átlagos emberé, vagy kicsivel fejlettebb esetleg több százalékát használta fel, de ilyen tisztán sosem láttam még  kapcsolati csatornákat. Olyan ez mint egy teljes telefonhálózat és nálad az összes működik. 

- Aha. - nyögte ki a legokosabb válaszát Sam. - Nem tudom melyiket kérdezzem előbb.... TE honnan ismered a telefonhálózat szót és ugye nem nézel bele a memóriámba? - kérdezte. 

- Nem. Sejtem mint találnék egy 15 éves srác fejében inkább megkímélem magam. Elég nekem Cattel foglalkozni. Ééés a másikról te meséltél! 

- Tényleg.... HÉ! Cattet csak véletlenül teremtettem, nem azért mert pornó cicát akartam vagy ilyesmi... - motyogta zavartan a fiú. 

- Nyugi tudom. ÁÁÁH! - visított fel a lány, mire Sam szeme elkerekedett. 

- Baj van?

- Látszik az egész rendszere az agynak! Úristen ilyen még az én fejemben sincs! - kezdett el ugrálni. 

- Hm.... asszem elment az esze... Én meg magamban beszélek... megint. - gondolkodott el ma már másodjára a fiú.... lehet, hogy Alida rossz hatással van rá. Nem lehet hanem biztos. 

Sam csak nézte, ahogy Alida folyosóról folyosóra tekereg az agyában a barázdák felszínén, majd átjut a falon és kezelésbe veszi a jobb agyfélteket. A szeme ragyogott. Samnek kicsit a nagyanyja jutott eszébe, hogy milyen volt amikor házakat tervezett, vagy büszkén bámulta Yuit, Amyt, és Svent, miközben Percyt kioktatta. Pontosan ebben a sorrendben. 

- Ez aranyos. - mondta a lány.

- Hogy? - pislantott párat Sam. 

- Amit gondoltál. - mosolyodott el a lány.

- Látod, hogy én mire...

- Aha. Nagyon király. 

- Akkor.... Ezt is látod? - hunyta le egy pillanatra a szemét Sam, majd mikor kinyitotta a rózsaszín Alidával vette fel a szemkontaktust. 

- Igen... - simított ki a szeméből egy hajtincset.

- És reakciód is van hozzá?

- Jó lenne. - felelte. - De nem lehet. 

- Kár. Meddig csinálod még? Kezdek fáradni és unatkozni. - nyomott el egy ásítást. 

- Egy óra? - Sam csak döbbenten bámulta a lányt. - Fél?

- 20 perc. - vágta rá Sam. 

- Oké! - és azonnal folytatta a fiú agyának elemzését, míg Sam csak azon agyalt, hogy lehetne abból a nem lehetből lehet.