Lena Wizards a nagyok között állt a hétfői edzésen. A bemelegítő körökön már rég túl voltak. A nagyok az ugrásokat gyakorolták, míg ő az edző mellett állt és itta minden egyes mozdulatukat. A legtöbbjük több mint egy métert ugrott a levegőbe, részben a lendülettől, részben pedig a kiépített izmaiktól. Voltak akik dupla és tripla Lutzal kezdték az ugrásokat, mások bonyolultabb forgásokat csináltak olyan természetességgel, mintha csupán egy köröm nagyságú követ kellene megemelniük.

Lena viszont a technikájukra figyelt. Hogy honnan vezetik a lábukat, hogy tartják meg a testüket ugrás előtt, alatt és után. Nem erőssége, hogy nézéssel elsajátítsa a lépéseket, de annyit érhet, hogy megtanulja hogyan kellene kinéznie. A lábuk ívét figyelte. A lelke egy része őrült táncot lejtett mellettük arról ábrándozva, hogy ő is képes lesz egyszer erre. Megfogja tudni csinálni, mert sokat gyakorolt, mert ezt szereti csinálni, mert amikor ezt csinálja megfeledkezik a fagyos szívű Adelről, a kedves, de visszafogott bátyjáról, aki elvesztette a legjobb barátját évekkel ezelőtt. A szüleiről, akiket nagyon nagyon szeret és még annál is jobban sajnálja, hogy a munkájuk miatt mennyire korlátozottak.

Lendülettett vett és csúszni kezdett a jégen. A talpa alatt enyhén sercegett a jég, ahogy karcolásokat ejtett rajta a korcsolyája élével. Koszorúzni kezdett hátra felé, majd egyenesen csúszott hátrafelé. Hirtelen szúrta le a cipője recés részét. A levegőbe került a bal lába a jobb elé kulcsolódott kereste az érzetet. Azt az érzetet amikor Brady a levegőbe emelte. Már fél fordulat megvolt.

Egy fordulat.

Egy és fél fordulat.

Most jól vette a lendületet, így összejött az utolsó fél fordulat is.

Egy pillanatra érezte, ahogy minden fényleni és élni kezd körülötte. A jég csillogása élénkebb lett. Az edzője testtartása feszesebb, de jó értelemben.

Jobb lábbal landolt a jégen, amikor a térde enyhén megremegett. A combjai nem bírták megtartani. A térdébe fájdalom hasított és a jégre zuhant. Lehunyt szemmel az ajkába harapott. A térde lüktetett. Nem érezte a hideg jeget csak a forró térdét. Mélyen beszívta a levegőt és megpróbálta a könnyeit visszatartani. Ahogy kifújta a levegőt enyhe zokogás tőrt fel belőle a fájdalomtól. Nem állt fel csak kinyújtotta a térdét a jégen és óvatosan elkezdte minél inkább lazítani. Várta, hogy a fájdalom elmúljon, de rettenetesen lassan kezdett csak csillapodni.

Kinyitotta a szemét. Az edzője ekkor ért oda hozzá.

- Hol fáj? - kérdezte Mrs. White.

- A térdem... - suttogta Lena.

- Fel tudsz állni? - tette fel a következő kérdést.

- Még nem. - rázta meg a fejét.

- George! - kiáltott hátra a nő, mire egy 15-16 éves srác csúszott hozzájuk. - Vidd ki az öltözőbe légyszíves és nézd meg a térdét. Nem hagyhatlak titeket itt felügyelet nélkül.

- Máris edző. - felelte a fiú, majd lehajolt, hogy óvatosan Lena lába alá és a hátához nyúljon. Simán felkapta a kislányt és a pálya szélére csúszott vele. Amint lelépett a jégről Lenára pillantott. - Élvédő?

- A lila az enyém. - bökött a kezével az egyikre.

- Az enyém a sötétbarna mellette. Felveszed?

- Aha. - biccentett a kicsi.

Elindultak vissza az öltöző fele. A kislányt letette a padra és elkezdte a sérült lábáról leszedni a korcsolyát, míg Lena a bal lábán lévőtől szabadult meg.

Nem szólaltak meg. Lena kíváncsi tekintettel figyelte a fiút. Kicsit... de csak nagyon kicsit emlékeztette Zackre.

- Te Zack bátyja vagy? - kérdezte hamarabb, mint, hogy végig gondolta volna.

A fiú rápillantott.

- Igen. - felelte. - George Benson. Te pedig Lena Wizards vagy. - mosolyodott el a fiú, miközben hagyta, hogy Lena felhúzza a nadrágját a térde fölé, hogy láthatóvá váljon a térde.

- Honnan ismersz engem? - kérdezte döbbenten.

- Egyrészt Zack mesélt rólad.

- Csupa jó dolgot? - mosolygott Lena.

- Azt nem mondtam. - váltott át vigyorrá a mosolya.

- Hé! - nyafogott a kislány.

- Na mutasd a térded. - érintette meg nagyon finoman.

Lena kicsit felszisszent.

- Maradj itt. - mondta miközben az egyik szekrényhez sétált és kikapott belőle egy törülközőt, majd kisietett az öltözőből. Nem telt bele 2 percbe, hogy visszaérjen. A törülközőn jég volt, nyilván a pálya széléről szedte össze. - Te se vagy komplett.

Lena ártatlanul pislogott. Mentségére szóljon tényleg nem értette miről beszél a fiú.

- Miért?

- 9 évesen neki vágni a dupla Lutznak... - mondta neheztelő hangon. - Én 12 voltam amikor tökéletesen megtudtam csinálni. Éveket gyakoroltam, te pedig három nap alatt akarsz szarból várat építeni. Mindezt miért?

Lena hallgatott.

- Mondjuk én számodra csak egy koristársad bátyja vagyok... Egyáltalán nincs jogom beleszólni ebbe, de... el kellene gondolkodnod, hogy mi a fontos. Maradni Mrs. White-nál és apránként kiépíteni a szükséges izomzatodat, aminek köszönhetően kisebb a valószínűsége, hogy lesérülsz, vagy fejest ugrani egy orosz ugatásának és - tette a lány térdére a jeget, mire Lena ultra magas hangon felvisított. - akár örök időre kinyírni valamelyik testrészedet?

Lena még mindig nem szólalt meg csak gondolkodva bámulta ki a fejéből.

- És... ha én a tanítványa szeretnék lenni?

- Miért szeretnél az lenni? - kérdezett vissza a fiú.

- Mert szeretnék jó lenni, szeretnék versenyezni, megtanulni a műkorcsolya minden mozzanatát.

- Ha lesérülsz nem tudod megtenni, továbbá nem számít, hogy mennyi idő alatt sajátítod el. Nem mindegy, hogy 9 vagy 16 évesen leszel egy verseny győztese? Mit ér az, ha folyton lesérülsz, mert túl hajtod magad?

~~~

A jövőből jött Aelin di Angelo a Jackson bázis tetőjén szobrozott. Az egyik ablakon mászott, ahol azt fiatalabb korában megszokta és a naplementét bámulta. Az eget vörösre festette a lemenő napkorona. Aelin keze egy aprócska dobozon járt. A gyomra teljesen össze volt szűkülve a tudattól, hogy Irana tudja, hogy itt vannak.

Kinyitotta a dobozt és a zsebébe gyűrte a védőfóliát.

Mozgást érzékelt a tető széle felől, majd amikor megpillantotta Dan fekete haját csak halványan elmosolyodott.

- Öngyilkos akarsz lenni, hogy ilyen helyekre mászol fel? Sötétben, hogy fogsz lejönni? - húzta fel magát a cserepeken és ült le Aelin mellé.

- Az előbbi mondattal megválaszoltad, öngyilkos akarok lenni. - kacsintott a fiúra, aki halkan felnevetett.

A nap utolsó sugarait bámulták, ahogy végig nyúlnak a végtelen óceánon.

- Irana tudja, hogy itt vagyunk Dan... - suttogta, de Dan tisztán hallotta.

A fiú felsóhajtott és átkarolta Aelint. A lány az unokatestvére vállára hajtotta a fejét. Beszívta Dan füstölő és hamu illatát, miközben a napot nézte. A kezében még mindig a dobozt fogta. A tetejével játszott, majd felpillantott Danre.

Hiába mondta el ezt az arcán nem látszik döbbenet, enyhe zavartság, látta a szemén, hogy már a következő lépését tervezi.

- Van terved? - kérdezte nagyon halkan Aelin.

- Még nincs. De lesz. - simogatta meg Aelin karját.

- Ha az a nő...

- Nem lesz semmi baj Aelin. Megígértem neked vagy nem? - fogta az unokatestvére arcát a tenyereibe. - Megígértem, hogy nem fogsz többé elveszíteni senkit sem. És mindig betartom az ígéreteim.

- Sven halott. - suttogta, mint egy bizonyítékot a lány.

- Visszahozom őt. - felelte Dan, miközben letörölte Aelin könnycseppjeit az arcáról. - Én csak hitet tudok adni. Esélyt. Bizalmat. Nem ígérem. Nem adom. Ingyen kínálom. Nem kell, hogy kedvelj, ahogy az sem, hogy azt tedd amit akarok, csupán szeretném, hogy boldog legyél a szüleid és Sven nélkül is.

- Szeretlek te Bénaság. - átölelte meg a fiút és a nyakába fúrta az arcát. Dan csak magához húzta az unokatestvérét. Simogatta a lány hátát, amiken a hegek feszültek.

- Nem lesz semmi baj. - suttogta a lánynak. - Ha pedig igen. Azzal a tudattal megyünk az Alvilágba, hogy mi megpróbáltuk. Ezt ne felejtsd el.

- De van értelme? - húzódott el Aelin, miközben fekete szemeivel a naplementét bámulta. Az utolsó napsugár is eltűnt ezzel teret engedve a sötétségnek.

- Harcolni? - kérdezte Dan.

- Igen... Van értelme annak, hogy itt vagyunk? Megtudjuk akadályozni? Dan.... Én tudom, hogy ha sikerül... mi szinte teljesen biztos, hogy megszűnünk létezni.

A fiú arcvonásai megfeszültek. Ezt az aprócska dolgot nem mondta el senkinek sem. De Aelin rájött. Valahonnan. Valahogy. A lány keze egyre idegesebben járta dobozon.

- Amit Irana velem tett... olyan hihetetlennek tűnik, hogy ha sikerül ez az egész mi eltűnünk, mintha soha nem is léteztünk volna. Mintha a szenvedés, amit túléltünk, az a sok áldozat felesleges lett volna.

Nyitotta ki a cigarettásdobozt és húzott ki belőle egy szálat.

- Megtennéd? - pillantott a fiúra, aki válaszul csak felmutatta a középső ujját, amiből egy apró lángocska csapott fel.

Aelin elmosolyodott és a szájában a cigivel előre hajolt. A szál vége a tűzbe ért. Megszívta és hagyta, hogy a méreg a tüdejébe hatoljon, majd visszadőlt a helyére és kifújta a füstöt.

- Kisujjból menőbb lett volna. - mondta mosolyogva.

Dan kuncogott.

- Nem felesleges. - mondta.

- Eltud majd engedni Lint?

A kérdés félvállról érkezett. Valódi érdeklődés csenget benne, ám ott mozgott mögötte az övön aluli ütés mozzanata is.

Elengedni Lint. Félre tenni az érzelmeit, utoljára megcsókolni őt, utoljára megérinteni, mielőtt semmivé foszlana. A mellkasa fájni kezdett, jobban kihúzta magát, hogy érezze, hogy kap levegőt, de esküdni mert volna rá, hogy a tüdeje felmondta a szolgálatot.

Elengedni Lint.... Elengedni a perceket, az órákat, a napokat, a heteket, a hónapokat, az éveket, amit vele töltött és hagyni, hogy megszűnjenek. Eltűnjenek. Elmúljanak. Mintha nem létezett volna. Mi lesz, ha megmentik a családot és ő sosem lesz Lin barátja? Mi lesz ha nem tapasztalja meg milyen érzés szeretni valakit tiszta szívből, feláldozni érte a világot.

Aphrodité eddig minden közeli családtagja orra alá borsot tört. Az apja.... Yui... Amy... Mért pont ő lenne a kivétel?

Lin...

- Azt hiszem. - nyújtotta Dan felé a cigarettás dobozt Aelin. - Kronosz nem véletlenül cseszte el az időpontot. Időt adott nekünk. Hogy átgondoljuk mit csináljunk, hogy utoljára éljünk. Csak pár hónapot...

A fiú belenyúlt és kivett egy csikket. Meggyújtotta a végét és ő letüdőzte a füstöt.

- Lehet. - mondta Dan, miközben figyelte, ahogy a füst kijön az orrán. - A legerősebb cigit vetted? - köszörülte meg a torkát.

- Zero vette. - mondta ki a démona nevét. - Valami erős kell, hogy helyre jöjjek.

- Szóljak Nathanielnek? Mostanában bunyózni van kedve.

Aelin elmosolyodott, de a szavai szöges ellentétben álltak az arckifejezésével.

- Félek Dan.

A fiú ránézett. Ahogy a lány szívta a füstöt látta, hogy enyhén remegett a keze.

- Félek, hogy ha eljön az a nap képtelen leszek meghalni. Magam akarok dönteni a halálomról, nem egy ilyen förmedvény kezébe adni.

Dan lehunyta a szemét, mire felvillant előtte a vérrel borított Aelin, amint a kapuk felé rohan. A fegyverek villannak a kezében és kaszabolják az embereket.

- Sajnálom, hogy beleszóltam...

- Ne sajnáld. Ha akkor ott meghalok... most nem ülnék itt melletted. Unalmasabb lenne az életed, és nem kellene valakibe lelket öntened.

- Ja meg a hasam élete is üresebb lenne. Nem lenne ki töltősön bele finom kaját.

- Te csak a hasadra tudsz gondolni. - horkant fel Aelin.

- Nem is... - motyogta a fiú. 

Aelin elmosolyodott és kis idő múlva elnyomta a csikket, majd még egyet kivett. Dan most a kis ujjából adta neki a tüzet, miközben ő is elnyomta a cigijét.

- Hm? - nyújtotta felé a dobozt Aelin. 

- Kösz, de Lin ezért az egyért is leszedi a fejem. 

- Hogy hagyod, hogy uralkodjon rajtad. - nevetett fel - Az ágyban is ő irányít? 

Dan féloldalasan elmosolyodott. 

- Vegyes. - felelte őszintén. 

- Tudom. - mosolygott Aelin. - Na? Úgy is lecsesz... - tartotta felé a dobozt. - Nem mindegy akkor, hogy egyet vagy kettőt szívsz el?

Dan csak gúnyosan a lányra pillantott. Igaz... Lin így is úgy is megbünteti... És amúgy is... szülinapja van... mondjuk. Ennyi kijár neki pláne, hogy pár hónapon belül megsemmisül. 

- Na jó. Ha már szülinapom van. Piád nincs véletlenül?

- A másik táskámban hagytam. De ha komolyan gondolod hozatok pár démonkámmal. - vágta rá Aelin.

- Ennyi méreg elég mára. - gyújtotta meg a végét Dan. 

Aelin zsebre vágta a dobozt és a kígyózó füstöt nézete. Komótos tempóban felhúzta a lábait és inkább az éjszakába bámult.

- Dan... - szólalt meg.

- Igen?

- Mi szerettél volna lenni? Tovább vitted volna a Beckendorf céget? Jogilag téged illetne. Vagy más irányba is munkálkodtál volna?

- Mindkettő. - felelte a fiú.

- Hogy csináltad? - szólalt meg bosszúsan Aelin.

- Mit? - vágott vissza Dan. - Alany a mondatba luxus?

- Fogd be... Matek, fizika és biosz emeltet vettél fel a suliban! És voltál olyan szemét rohadék, hogy mindenből ötös voltál. Undorító stréber lett belőled.

- Kikérem magamnak! - csattant fel a fiú. - Nyelvtanból kettessel bukdácsoltam végig azt a négy évet! Irodalomból csak azért voltam hármas mert Lin minden egyes verset, és könyvet elmagyarázott nekem és én úgy se voltam képes felfogni, hogy az "ég kék" az miért egy költői kép, ami alatt a nyugalmat, vagy szomorúságot, vagy mit tudom én mit értett a lírai én! Szerintem csak felnézett az égre, hiányzott pont annyi szótag amennyi az a szó volt, kijött rímre és még mellé bele is illet a versbe. Tehát a jelentése az "ég kék"-nek, hogy rohadtul kék volt az ég! Pont! 

Aelin csak felvont szemöldökökkel nézte a fiút, majd kitört belőle a nevetés. De annyira, hogy a könnye is kicsordult tőle. 

- Látnod kellett volna magadat! - röhögött tovább.

- Én is kedvellek...

- Tudom! - vágta rá Aelin. 

- Ja! És amúgy kémiából majdnem megbuktam tizenegyedikben, amikor volt az év végi záróvizsgánk, amivel leadtuk a tantárgyat! A tanárral közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy megadja a kettest, ha én nem fogok a jövőben kémiával foglalkozni. 

- Tehát kegyelem kettest kaptál. - értelmezte Aelin. - Malibuba, vagy Los Angelesbe.... 

- Los Angelesben jártam a Mitterford középiskolába. Mr. Garwiner tartotta a kémiát. 

- Ne! - kerekedett el Aelin szeme. - Svent is tanította, amikor megorrolt rá Hádész és a halandók sulijába küldte. Négyest kapott tőle úgy, hogy mindent tudott a záróvizsgán! Hogy alkudtál ki nála kettest?!

- Látta, hogy három emeltem van és a bioszt leszámítva mindegyikből jeles voltam. Nem akart meghúzni. - vonta meg a vállát a fiú. 

- Rohadék mázlista! Még valami amivel beakarod bizonyítani, hogy nem vagy stréber? - vonta fel a szemöldökét Aelin. 

- Hm... Nincs. A többi tantárgyból jeles voltam. Rajzból, matekból és fizikából dicsérettel. És még csodálkozol, hogy anyám cégét akarom tovább vinni!

- Építészettel nem akarsz foglalkozni? Pont ez a három kell oda. 

- Nem nagyon. - rázta meg a fejét Dan. - Sokkal szívesebben figyelném meg a szörnyeket, természetesen etológiai szempontból. 

- .... Régen volt bioszom.... Viselkedéstan az állatvilágban?

- Pontosan. Tudsz te ha akarsz! - húzta fel a lábait és fordult a lány felé. 

- No és a család? Gyerekek? - döntötte oldalra a fejét. - Simán eltudnálak képzelni apaként. 

Dan halványan elmosolyodott, miközben az ujjai között lévő cigit nézte. Sose gondolta, hogy pont Aelinel fog ilyesmikről beszélni.

- Egy fiút és lányt szerettem volna. A fiút nem úgy neveltem volna, mint apa engem. Törődnék vele. Szeretném. A lányt... jesszus. Nagyon elkényeztettem volna. Rettenetesen. Mint engem Yuiék. 

- És feleség jelölted is lett volna? - csillantak fel Aelin szemei. 

- Persze. - mosolyodott el Dan, miközben megpróbált nem elpirulni, ahogy eszébe jutott Lin. 

- Tényleg szereted őt. - nyugtázta Aelin.

- Jobban, mint az életemet.

- Melyiket akartad idősebbnek? - folytatta a lány. 

- A fiút. - Aelin erre a kijelentésre csak döbbenten pislogott. - Jobb úgy. A lányt támogatná és védené, ha a fiú az idősebb mellette a lány is a sarkára tud állni, még ha kisebb akkor is. Viszont ha a csaj az idősebb, akkor a fiú megszokná, hogy van egy nővére, aki folyton folyvást megvédi. Velem is ez volt. Apa egyszer ütött meg. Akkor Yui azonnal megvédetett, a kulcshajsza alatt pedig Amy figyelmeztetett minden veszélyre én meg szartam rájuk. Amikor... Tudod. 

- Persze... - sütötte le a szemét Aelin. 

- Akkor tanultam meg, hogy milyen érzés kisemmizni az embert, lelkileg szétroncsolni és... képletesen megölni.... No és te? - váltott vissza az előző témára Dan.

- Én? - pislogott sűrűn a lány. 

- Idén érettségiztél volna le. Merre mentél volna tovább?

Aelin elhúzta a száját. 

- Talán nyomozónak, vagy bérgyilkosnak... esetleg Hádésznál maradtam volna. Vagy megkértem volna Ingridet, hogy ajánljon be az ügynökségbe. 

- Jól van. - mosolyodott el Dan. - Nem csalódtam. Pontosan ezt vártam tőled. Gondolom a gyerek gondolatától is irtózol. 

- Azt várod mi? - mosolygott most már Aelin is. 

- Ne... - rázta meg a fejét elkerekedett szemekkel a fiú. 

- A lányt Lysandrának neveztem volna el, a fiút Anthonynak. 

- Ne.... - ismételte meg Dan. 

Aelin folytatta:

- A lánynak szőke hajat és kék szemeket képzeltem, a fiúnak fekete hajat és szemet. 

- Ezt komolyan mondod? - kérdezte még mindig teljesen hökkenten Dan.

- Igen. - felelte Aelin.

- Előre sajnálom szegény gyerekeidet. - hebegte a fiú. - Ezt nem vártam tőled. Te és... gyerekek... ha nekem lenne gyerekem azt se bíznám rád... de hogy te akartál... Jesszus... Ne...

Aelin hangosan felnevetett. 

- Pedig tényleg komolyan mondom! - bizonygatta. - Tényleg szerettem volna gyerekeket. Kettőt vagy egyet. Hármat vagy annál többet semmiképp! Még ha halhatatlan lennék akkor sem. 

- És férj? - vigyorodott el Dan. Szemeiben a gúny élesen csillogott. 

- Minek az? - vigyorgott rá vissza Aelin.

Dan kuncogott. 

- Na ez az az Aelin akit én ismerek! - nyomta el közben a csikket a fiú. - Mond... Miket szoktatok ti a hátam mögött beszélni Linnel? - méregette gyanúsan a lányt. 

- Hm... Ezt is. Azt is. Mi érdekel pontosan? - vigyorogtak aljasul a szemei Danre.

Dan mosolygott. Már megszokta, hogy Aelin minden kis mozdulatában ott mozog a feneketlen, áthatolhatatlan, legyőzhetetlen gonoszság. Ő ilyen. A lány számára Dan azon kevés személyek közé tartozik, akiknek nem okoz nehézséget ilyen témában megnyilvánulnia. Furcsa kapcsolat alakult ki közöttük az évek alatt. Néha sértegetik a másikat, néha köcsög állatok, valamikor ölelgetik egymást, megint máskor megbeszélik legféltettebb titkaikat, álmaikat és félelmüket. A sok-sok cselekedett úgy csavarodott köréjük, mint a fák ágai és ezek az ágak különleges kapcsolatot alakított ki közöttük. Többek voltak pusztán két rokonnál. Aelin legjobb barátja, akiben feltétel nélkül megbízik az Lin, de a családban ezt a pozíciót Dan tölti be. 

- Tudod te azt jól, Démonúrnő. - vágta rá mosolyogva Dan. 

- Legyen annyi elég. - mosolygott Aelin. - Hogy fújom kívülről a szokásaitokat az ágyon belül és kívül. 

Dan halványan elvörösödött. Ez csak valami hülye lány szokás lehet. Jó... Ő is elmondta Junienak, meg Aaronnek, még anno régen... De előbbinek azért, mert dicsekedni akart, a másikat meg érdekelte, de ő nem mondott el nekik MINDENT!

- Szerencsés vagy. - nyomta el a cigit Aelin. - Lin nem mindennapi lány. 

- Tudom. - sóhajtotta Dan. - Pontosan minket is mond rólam?

- Látom nagyon érdekel. - annyira élvezte minden egyes kis pillanatát ennek az aprócska játéknak, hogy azt képtelenség mondatokba önteni. 

- Aelin....

- Például... - vigyorgott egyre szélesebben. - Hogy mennyire.... durva, illetve gyengéd vagy. A többit had ne idézzem fel, szeretnék ma még vacsorázni. 

Dan pirult arccal bámulta a tengert és magában már fontolgatta, hogy faggassa ki Lint, hogy mégis milyen részletességgel ismeri kapcsolatuk intim pillanatait Aelin. 

- Mért szoktál mosolyogni mikor nyilvánosan enyelgünk Linnel? - nézett hirtelen a lányra. - Nat és Junie kimenekülnének a világból olyankor. De te csak mosolyogsz. 

Aelin kerülte Dan pillantását. 

- Tudod... Ha az ember a halál torkából menekül átértékeli az életet. Ne értesd félre... de szeretlek nézni titeket. Olyankor érzem, hogy vannak dolgok, amik állandók. Érzések, amelyek olyan mélyek, mint a vulkánkürtők, amelyek nem halványodnak el. 

- Áhá! Megvagytok! - húzta fel magát a tetőre Lin. 

Dan miközben felállt lerúgta a csikkeket a tetőről, majd Lin felé nyújtotta a kezét. 

- Nathaniel kiakarja vetetni magából a chipet, ami azt illeti én is pártolom, kicsit idegesít, hogy bármikor aktiválhatja valami. Mikor akarod kiszedni belőlünk? Ha tovább bújod az orvosi könyveket elmehetsz lassan sebésznek. - fogadta el a fiú kezét. 

Dan az ajkába harapott. 

- Talán holnap neki veselkedek. - mondta a fiú nem túl magabiztosan. 

Lin beleszagolt a levegőbe, majd megállapodott a tekintete Danen. 

- Te cigiztél. 

- Nem. - mondta Dan teljes természetességgel. 

Lin felemelte azt a kezét, amivel megfogta Danét, majd megszagolta. Enyhén fintorgott és kis híján felköhögött a dohány szagtól. 

- Lehelet próbát is akarsz? - vonta fel a szemöldökét Lin. 

Dan lesütötte a szemét. 

- Aelint bezzeg nem cseszegeted... - mondta halkan. 

- Őt nem csókolom meg veled ellentétben. Hányat szívtál el?

- ... Kettőt.

Lin fennakadt szemöldökökkel pislantott párat és egyszerűen megfordult, hogy lejusson a tetőről. 

- Lin... - sóhajtotta Dan. 

A lány figyelmen kívül hagyta, mintha nem is létezett volna. 

Aelin a fiúra nézett. Egy kicsit megsajnálta. Pláne, hogy tudják az a pár hónap hamar eltelik... Legalábbis ők ketten tudják, tehát Dan minden időt, helyet megakar majd ragadni, hogy Linnel lehessen. 

Vacsoránál a társaság szótlan volt. Yui egy jegyzetfüzetbe írogatott valamit. Zoya az erejét feszegette. Hatalmas energiájába került, hogy ne mozgassa a kezét és a tudatával emelje a szájához a villát, vágja fel a késsel a húst és a többi. Hayden és Aaron valahová leléptek még délután. Dan csak Nattől tudta, hogy Lin leadott nekik egy hatalmas könyv rendelést (összesen 10 regényt és 5 novellát). A jövőből jöttek sokat nem kommunikáltak, hiába volt Dan születésnapja, mindenki fáradt volt. 

Dan alapból azzal próbálkozott egész vacsora alatt, amit kivételesen a konyhában tartottak, hogy valahogy elérje, hogy Lin figyeljen rá. Ahányszor a keze felé nyúlt.... a lány elrántotta, amitől egyre inkább úgy érezte, hogy valaki egy kötéllel fojtogatja. 

Vacsora után a társaság három részre szakadt. Yui és Zoya eltűnt a könyvtárban, Lin, Nathaniel, Junie és Aelin pedig a nappaliba vonultak valami társasjátékot játszani. Dan pedig elhatározta, hogy holnap tényleg kiszedi belőlük a chipet. Így visszavonult a szobájába és még egyszer elolvasta minden egyes pontját az orvosi könyvnek. 

Dan titkon reménykedett benne, hogy Lin megbocsájt neki és egyszer csak betoppan. De Lin nem jött. 

Éjfél fele járt az idő, amikor összecsukta a könyvet és a jegyzetet még egyszer átfutotta. Elment zuhanyozni, ám amikor kilépett felfogta, hogy Lin tényleg nem jön, több mint két hét óta először fog egyedül aludni. Kidobta a cuccát a szennyesbe, a zoknija félre ment, de lusta volt felvenni és inkább végig nyúlt az ágyon. Lehunyt szemmel magára rántotta a takarót és lekapcsolta az éjjeli lámpát. Hosszú ideig helyezkedett, de hiányzott neki egy illat. Ösztönösen arra felé nyúlt, ahol Lin szokott aludni, ha melege van éjszaka és lemászik róla. De a hely üres volt...

Eddig bírta.

- Francba... - motyogta a sötétségnek Dan és lerúgta magáról a takarót. 

Kifelé menet majdnem hasra vágódott a félre dobott zokniban. Becsukta maga mögött az ajtót és egyenesen Lin szobája felé sietett. 

Amikor belépett Lin csak futólag pillantott rá, majd folytatta az olvasást. Dan egy ideig csak nézte Lint, a lány semmilyen figyelmet nem szentelt rá. Az éjjeli szekrényen sorakozó 14 könyvre nézett. A tizenötödik Lin kezében volt. Már a felénél tartott, pedig Aaron és Hayden kilenc körül érhettek haza. 

A lányon fekete hálóing volt, ami megzavarta Dant, nem azért mert jól nézett ki... Jól állt neki ez tény, de... nem illet hozzá. Aelin személyiséghez jobban ment volna. 

A lányhoz sétált és leült mellé. Aelin most vágná rá, hogy jó kiskutyaként viselkedik. 

- Szülinapom van. Úgy büntethetsz ahogy akarsz, csak ne ma. Ne ma este. - kérte. 

Lin hallotta minden egyes szavát, de tovább olvasott. 

A fiú közelebb csúszott a lányhoz és a derekára csúsztatta a kezét. Lin nem húzódott el. Dan elmosolyodott és a vállára hajtotta a fejét. Követte a nyomtatott betűket. Alig jutott el a feléig, amikor Lin lapozott. A nyakához hajolt és megpuszilta. Lin csak halványan elmosolyodott. Amikor befejezte a fejezetet összecsukta a könyvet és a fiúra nézett. Nem bírta megállni, hogy ne érintse meg a fiú kezét. A fejének döntötte a fejét és csak belégezte az illatát. A füstölő és a parázs kellemesen marta az orrát. Letette a könyvet és a lábait becsúsztatta Dan törzse köré. A fiú azonnal az ölébe húzta Lint és a mellkasába fúrta a fejét. Lin a tarkóját simogatta. A fiú hajába vezette az ujjait. Lassan masszírozta a fejbőrét, majd végig húzta a kezét az állkapcsán és az álla alatt megtámasztotta az ujjait. Felemelte a fiú fejét. Előre hajolt és puhán megcsókolta a fiú ajkait. Dan kicsit szorosabban fogta meg a derekát. Lin hagyta, hogy Dan kinyissa a száját és megízlelje a nyelvét. A fiú kezei a combjára siklottak. Finom köröket írt le, mikor Lin elhúzódott megállt. 

- Ha azt hiszed, hogy megbocsájtottam nagyon tévedsz. - mondta Lin. - Tudom, hogy Aelin rászoktatott 15 évesen a cigire, de utálom annak az ízét érezni amikor megcsókolok, utálom szagolni amikor átkarolsz, vagy megszólalsz. Tudom, hogy mivel sárkány vagy számodra ez nem méreg. Nem lenne elég egy ember élete, hogy tönkre tedd a tüdőd. De. Ha megint rászoksz, akkor ne számíts arra, hogy megcsókollak, vagy a 2 méteres közeledbe megyek. 

Dan hatalmasat nyelt. Ez majdnem egyenlő egy szakítással...

- Tudom... - támasztotta a homlokát Linének. - 15 éves koromban vagy tízszer a fejemhez vágtad. - simogatta a kézfejét a hüvelyk ujjával. 

- Mégis fél évente le kell darálnom a szent beszédet és be kell vezetnem a büntetésedet. 

- Még sem csináltad meg egyszer sem, amit mondtál.... - mondta ki véletlenül hangosan is. 

- Addig örülj, amíg nem csinálom meg. - vágta rá Lin, de a hangja kedves maradt. - Szeretlek. De nem akarom, hogy az én egészségemet tönkre tedd, ha már neked nem árt. 

Dan nem válaszolt. Lin jelenlétében mindig is képes volt mással is foglalkozni. Szerette Lint megérinteni, simogatni, ölelni és csókolni. Bizonyos mértékig függött tőle. De ha tudja, hogy van más feladata eltud válni tőle. Egy időre.

Amiért cigarettához nyúl, az maga a tiltás. Ennek sosem tudott ellenállni. Ahányszor az apja, vagy valamelyik nővére megtiltott valamit neki muszáj volt megcsinálni. Szakértője volt a kiskapuk felfedezésének és kihasználásuknak. 

- Menjünk aludni. - mondta Lin mikor megértette, hogy Dan nem fog válaszolni. 

- Rendben... - mondta a fiú és a hálóingre siklott a tekintete. - Átöltözöl?

- Akarod, hogy átöltözzek? - döntötte oldalra a fejét, miközben a fiú arcát simogatta. 

- Nem szeretem mikor feketében vagy. - felelte. 

- Akkor milyen ruhát szeretnél látni rajtam?

- És ha azt mondom ruha nélkül akarlak látni?

- Átöltözésről volt szó. - mosolygott Lin. 

- Elcsesztem... - mormogta Dan.

Lin felnevetett, míg Dan elmosolyodott a nevetése hallatán. 

- A vörös. Az nagyon tetszett a fogason. 

Lin lemászott a öléből és a szekrényhez sétált. Kivette az említett ruhadarabot. Vissza lépett a fiúhoz, hogy gyorsan megcsókolja, majd besietett a fürdőbe. 

- Hé! - kiáltotta felháborodottan Dan. 

- Nem mondtam, hogy előtted öltözök át, te meg nem kérted!

- Gondoltam ez négy év után már alap! - vágott vissza a fiú. 

A lány pár perc múlva kilépett a fürdőszobából. Dan megkönnyebbülten elmosolyodott. 

- Most jobb? - döntötte aranyosan oldalra a fejét. 

- Sokkal. - feküdt el az ágyban Dan, miközben Lin felé nyújtotta az egyik kezét. 

Lin a fiúhoz sétált. Az ujjaival összefűzte a sajátjait, majd az ágyra zuhant, mikor Dan megrántotta a kezét. A fiú közben felült és elkapta Lint. 

- Akkora egy rohadék vagy néha. - mondta őszintén a lány. 

- Kösz a bókot. 

- Nem annak szántam. - vágta rá a lány.

- Nem mondtad, hogy sértés-e vagy bók. - mosolyodott el Dan, majd magához ölelve Lint befektette maga mellé. 

Egy puszit nyomott fedetlen kulcscsontjára, majd az arcára. 

Lin mosolygott, de sajnos folyamatosan ott járt a fejében Aelin szava. "Már megint elnyelt a rózsaszínfelhő..."

- Tisztázzunk gyorsan valamit. - szólalt meg Dan. - Azt csinálok, amit akarok. Holnaptól kezdjük a büntit persze, de ma azt csinálok, amit akarok?

Lin egy kicsit elgondolkodott. 

- Igen. - ment bele. 

- Ez az! 

Kezdett el helyezkedni Dan. Egyik kezével átkarolta Lint és félig a mellkasára feküdt a mellét használva párnának. 

Lin csak a szemeit forgatta. 

- Javíthatatlan vagy.

- Tudom. - vágta rá Dan. - Tehetek róla, hogy kényelmes és puha? És szeretem őket. És a tulajdonosuk is engem.

- Kuss mert meggondolom magam az azt csinálsz amit akarsz résznél...

Dan nem szólalt meg többet az este.