A 18 éves Dan Jackson szeptember 23.-án vigyorogva ébredt fel. A sors otromba fintora volt, hogy ma töltötte be a 11-et, pedig valójában rohadtul 18 éves. Linre pillantott, aki a mellkasán aludt.

Finoman megbökte a vállát, majd egy puszit nyomott a homlokára.

- Igen? - nyögte.

- Milyen nap van ma? - dalolta.

- Milyen...? - kérdezte unottan.

- Szeptember 23! - vigyorgott megállás nélkül a fiú.

- Nem Dan... most volt nem rég a szülinapod... Jaj basszus... idő utaztunk. - káromkodott még egyet, de Dan csak mosolyogni tudod. - Hát jó... - nyitotta ki a lány a szemét, mire Dan megpillantotta fekete íriszét amiben a fáradság fikarcnyi jelét sem látta. Sőt, olyan intenzitással csillogott, mint azokon az éjszakákon, amikor tudták, hogy senki sem zavarja őket és azt csinálhatnak egymással amit csak akarnak. - Boldog tizenegyedik születésnapot. - vigyorgott rá a lány.

Danből kirobbant a nevetés.

- Egy 18 éves srácnak mondod, hogy 11. - cukkolta a lányt, és sikerült a lábával magára húznia. - Mi az ajándékom? - kérdezte még mindig mosolyogva.

Lin csak halványan elmosolyodott, és Dan arcára tette az egyik kezét.

- Szerintem már elég ajándékot kaptál tőlem. - mondta a lány.

- Naaaa! - nógatta Lint. - Bezzeg én miket adok neked.

Linnek ösztönösen a nyaklánc ugrott be, ami azóta is ott lóg a nyakában. Dan zöld szemeit bámulta, kicsit kiálló arccsontját simogatta az ujjával. Egy pillanatra eszébe jutott az, hogy Dan mit tett érte, hogy kész volt.... Lehunyta a szemét. Sosem mondta el Dannek, de azóta is rémálmok üldözik...

- Bezzeg... - suttogta gyengéden. - Te miket adsz nekem.... - a fiúhoz hajolt, de nem csókolta meg csak a homlokához érintette az övét. - Bőven beérném csak veled is a szülinapomon. Pláne, hogy majdnem két hónappal idősebb vagyok nálad és ezt míg világ a világ az orrod alá dörgölhetem.

- Jelen pillanatban valami mást is hozzám dörgölhetnél.

- Perverz. - harapott bele finoman a fülcimpájába.

Dan kezei azonnal a lány pizsama felsője alá csúsztak a derekára.

- Beismerem. Az vagyok. - ajándékozta meg széles mosolyával Lint, aki csak fáradtan lehajtotta a fejét a fiú mellkasára.

Dan a hátára csúsztatta a kezét és fel-, lehúzogatta az ujjait a lány hátizmain. Lin csak egyetlen egy pillanatra engedte ki az anyjától örökölt képességét. A Danből áradó érzelmek egyszerre csapták meg, amitől csak egy széles mosolyra futotta.

- Mi az? - vette észre Dan a változást.

- Ha megkérdezem... mi számodra a szerelem mit mondanál? - vonta fel a szemöldökét Lin.

Dan a lány hajába túrt. A hosszú szőke, szinte majdnem fehér fürtök selymesek voltak az ujjai között. A fiú csak gondolkodva csavargatta a barátnője hajtincseit. Érdekességkép azonnal eszébe jutottak a rokonai véleményei: Az apja és a nővére szerint a szerelem fizikai, kémia, és biológia vonzalmat takar. Az anyja a mesék alapján gyűlölte a szerelmet és taszította, Dan... ez alapján csak arra tud következtetni, hogy félt tőle. Yui... Yui az ön felett boldogságnak vallotta az ő idejéből. Aelin szimplán hülyeségnek, felesleges tényezőnek, ami gyengévé tesz. Nathaniel azt állítja nincs olyan, hogy szerelem, pusztán kinézet alapján történő listázás a lányok körébe, akik mindig a jobb partit választják, még ha nem is éreznek iránta semmi valóst... leegyszerűsítve csak külsőségek alapján szeretnek. Junie... ő nem tudja mit gondol a szerelemről... az ügynökség miatt néha abban is kételkedik, hogy Junie képes-e egyáltalán bárkit is szeretni a nővérén kívül. De, hogy ő mit gondol?

Másodperc töredékéig ugrott be neki az az időszak, amikor kicsi volt, amikor nem értette miért csókolóznak az emberek, milyen vágyaktól csordul túl a porhüvelynyi halandó testük. Sok ideje gondolkodhatott, mivel Lin az álla alá csúsztatta a kezét és a feneketlen sötét szemeivel az övébe kapaszkodott. Várt. Türelmesen. Ismerte Dant. Tudta, hogy ahogy Hallienek sem volt valamikor évtizedekkel ezelőtt erőssége, úgy neki sem könnyű az érzéseiről beszélni.

A szemei előtt táncot járt a 11 éves Lin arca, majd a 14 évesé is. Halványan elmosolyodott.

- A szerelem az elmebaj egy időleges formája. - nyögte ki végül, mire Lin csak összevonta a szemöldökét.

- Mi? - kérdezte.

- A szerelem két ember közös ostobasága. - folytatta. - A szerelem olyan, mint egy átmeneti, őrült állapot: kitör, akár egy földrengés, aztán lecsillapodik. És miután lecsillapodott, dönteni kell. Az a nagy kérdés, vajon a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy már elképzelni is lehetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól.

Lin felvont szemöldökkel pislantott párat.

- Te őrültségnek hívod a szerelmet? - kérdezte.

- Nem csak annak. - helyesbített. - Hanem bolondságnak, megszállottságnak és ostobaságnak is.

- Miért?

- Találd ki. - vágta rá mosolyogva Dan.

Lin csak oldalra döntötte a fejét és a fiút bámulta.

- A szerelem vak dolog miatt? - kérdezte.

- A szerelem nem vak, hanem teljesen hülye. - vágta rá Dan. - Igazság szerint.... Szinte csodálatos, hogy ennek az állapotnak a kutatására és gyógyítására még nem gondolt az orvostudomány.

- Túl sok orvosi könyvet olvasol... - mondta értetlenséggel a hangjában Lin. - Ha ez a véleményed, meg merjem kérdezni, hogy miért szeretsz?

Dan csak elmosolyodott. Szemében pimaszság ült.

- Tudod, hogy szeretlek. Miért kellene megmagyaráznom miért? Válaszolhatom, hogy nem tudom, de az nem tükrözné az igazságot, ahogy azt is, hogy mindenedért. Ám az sem tükrözné a teljes igazságot, mivel vannak bizonyos tetteid, reakcióid, főleg az utóbbi, amik kifejezetten bosszantanak. Így nem értem... miért kéne megmagyaráznom olyasmit, amivel teljes mértékben tisztában vagy.

Lin lassú, szinte már lusta macska mosolyra húzta a száját.

- És... Ha mégis tudni szeretném, de azt, hogy mik azok a dolgok, amik miatt szeretsz?

- Nagyon kiakarod kényszeríteni belőlem, hogy aranyos dolgokat mondjak mi? - húzta félmosolyra a száját Dan.

- Eltaláltad. - mosolygott aranyosan. - Naaaa. - dorombolta a lány. - Gyerünk. Tudom, hogy képes vagy rá.

- Szeretem, hogy fenekestül felforgattad az életemet, hogy a csókjaid az egyik pillanatban olyanok, mintha nyugtatót vennék be, a másik pillanatban pedig, mint a perzselő tűz, ami mindent elpusztít. Azt is kedvelem, hogy egyetlen egy pillantásoddal a gondolataimba fúrod magad, megtelepszel ott, mint valami parazita és apránként kergetsz az őrületbe apró mérgezi érintéseddel, ami a teljes figyelmemet rád irányítja. Kielégítettem kérését nagyságos úrnő. - gúnyolódott a fiú.

Lin arca egy pillanat alatt égni kezdett.

- Nem.... - motyogta.

Dan csak hitetlenkedve megrázta a fejét és megnedvesítette az ajkait.

- Sok minden történt velem. És mégis, ha válaszolnom kellene a kérdésre, hogy mi volt a legjobb, legszebb az életben, ami eddig történt velem, egyértelmű lenne a válasz. Mert a legjobb, legszebb, ami történhetett velem, az nem esemény. Nem valami, hanem valaki. Akinél szebb és jobb nem történhetett volna velem.

- Én. - mosolygott Lin.

Dan csak helyeslően bólintott.

- Tudom... ennyivel nem éred be. - harapott gondolkodva az ajkába, míg Lin vigyorogva bólogatott. - Nos... Csakhogy tudd... A tiéd vagyok, örökké a tiéd. És amikor a világegyetem utolsó csillaga kihuny, akkor is a tiéd leszek. - Lin nem mondott semmit, csak Dan mellé csúszott és kíváncsian várta a fejleményeket, ritka, hogy Dan kiengedi az Aphrodités oldalát. - Tudod... - vonult át a fiú arcán valami furcsa hűvösség, távolságtartás és aggodalom, a kezeivel megérintette Lin arcát, végig húzta az ujját a lány állának vonalon, majd kicsit fölé hajolt és a szemébe nézett. Mélyen. - Mindig is féltem, hogy egyszer elveszítelek. Már az első alkalomnál féltem, mert ha van első csók, lesz utolsó is.

A lány felé hajolt gyengéden megcsókolta. Linnek ideje se volt felszabadulni Dan máris elhúzódott tőle és elkezdett öltözni. Döbbenet ült ki az arcára, majd rájött, hogy ez a fiú büntetése volt. Lenyomta ezt az utolsó szívfacsaró szöveget és képes lelépni. Öltözni és itt hagyni.

A párna volt az első, ami a kezébe akadt, így azt vágta Danhez, aki már vigyorgott.

- A kurva anyádat! - kiáltotta Lin.

Dan hangosan felnevetett.

- Nem találtad el anyám foglalkozását! - vágta rá mosolyogva, majd kiment a szobából, míg Lin odabent őrjöngött.

Dan fütyörészve indult el a konyha felé. Kicsit sem zavarta, hogy Lin valószínűleg most átkozza el a nevét, létét és kívánja a halálba. Valóban csúnya dolog volt a részéről, hogy képes volt ott hagyni, de ez még csak a büntije első lépése volt. Megmondta Linnek, hogy kamatostul visszafogja adni, azt ahogy szórakozott vele abban a hálóingben és ő mindig megtartja az ígéreteit.

A konyhából hangok szűrődtek ki. Összevont szemöldökkel megtorpant az ajtónál.

- Junie hányszor mondjam, hogy ne segíts! - kiáltotta magából kikelve Aelin.

- De unatkozom!

- Menj xboxozni, és vidd magaddal Natet is. VESZED KI AZ UJJADAT A KRÉMBŐL! - hallatszott egy nagy csattanás, mire Dan benyitott.

Junie elkerekedett szemekekel bámulta Aelint és Nathaniel, az előbbi egy fekete kötényt viselt, az utóbbi az asztalon lévő kést bámulta, ami a középső és a mutató ujja közé ékelődött be. Sápadtan felpillantott a lányra, aki szadista, gyilkos mosolyt villantott rá.

Dan se perc alatt összerakta, hogy ki hajította el a kést.

- Ti mit csináltok? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Sütnék, de helyette inkább megölöm őket. - bökött a két fiúra.

- Sütsz?! - húzódott mosolyra a szája Dannek. - Mit, mit, mit? - lépett ő is a pulthoz, mire Aelin a szemeit forgatta és egy letakart valamihez sétált maga mögött.

- Jelen pillanatban a maradék alapanyagból kis süteményeket, amúgy pedig ezt csináltam eddig. - vette le az anyagot, majd emelte fel az alatta lévő fedőt. Mikor Dan meglátta a csoki krémes, fehér vanília mintával díszített tortát izgatottan kezdett az egyik lábáról a másikra állni. - Boldog születésnapot Bénaság. - kerülte meg a pultot, állt lábujjhegyre és nyomott egy puszit az arcára.

Dan csak csillogó szemekkel rápillantott.

- Csak csoki?

- Enyhe csilivel, mert mi is akarunk belőle enni. - válaszolta halvány mosollyal Aelin.

Két fej jelent meg az ajtóban.

- Nem igaz, hogy a hímnemű egyedeket így ide lehet vonzani a kajával... - forgatta a szemeit Aelin. - Gyertek. - intett Aaronnek és Haydennek, majd kivette a sütőből a sütiket és a krém felé nyúló Nathaniel kezére csapott, majd elkezdte megkenni a 30 darab sütit. Amint az elsőt letette egyszerre kapott érte az 5 fiú. - Még nincs rajta a vanília krém! - csapott mindegyik kezére. - Aki még egyszer hozzá nyúl azt megfosztom egy ujjától!

Hirtelen mindenkinek elment a kedve az evéstől. A fiúk becsületére legyen mondva, hogy mindannyian türelmesen várták, hogy Aelin bevonja csokoládé krémmel a sütiket, majd hogy a vaníliás krémmel bonyolult mintákat rajzoljon rá.

- 5 az enyém. - mondta mikor befejezte az utolsót is.

A fiúk összenéztek, majd egyszerre estek neki a kajának.

- ABBAHAGYNI! Olyanok vagytok, mint az állatok... - mormogta a végét, majd kivett hat darab tényért mindegyikre öt-öt sütit tett. - Dan. - adta az elsőt tányért a fiúnak. - Junie, Aaron, Hayden, Nathaniel.

- Direkt nekem adtál utoljára mi? - húzta el a száját a fiú.

- Ez csak természetes. - vigyorodott el a lány.

- Azt mikor esszük meg? - bökött a tortára Dan.

- Felőlem megehetjük reggelire. Ennyire igaz, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út? - kérdezte a lány.

- Amint látod! - tüntette el az ötödik sütit is Dan.

Aelin a fiókhoz sétált és kivett egy hatalmast kést belőle, mire az összes fiú megfeszült.

- Szerintem egyszerűbb egy jól irányzott vágást ejteni a mellkasotokon a szívetekhez. - a fiúk, ha lehet csak még feszültebbek lettek. - Nyugi. Csak kell valami amivel felvágom a tortát. - mosolygott rájuk.

- Anyád... - suttogta Junie. - Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolod-e vagy sem!

- Legyen lecke arra, hogy békén hagyjatok, amikor sütök.

- Mik ezek a szagok? - sietett be a hiányzó három lány.

- Süti és torta. - vágta rá Aelin.

- Uuuuu! Én is! - vágódott be Lin Dan és Nathaniel mellé. 

Aelin mosolyogva összenézett Dannel. Rég hallották a lányt ilyennek. Nagyon rég. A lány levett három sütit a tányérjáról. Egyet-egyet adott Linnek, Zoyának és Yuinak. 

- IGEN! - vigyorgott Lin és máris elkezdte enni.

- Féljek attól, hogy van benne valami méreg? - mosolyodott el gonoszan Yui.

Aelin arcára kegyetlen vigyor terült szét. 

- Hát... - mondta.

- Vagy attól, hogy elhányom magam, ha megkóstolom?

- A fiúkat kérdezd ez ügyben. Ők már ötöt behabzsoltak.

- Kis rohadékok! - visított fel Lin. - És nekem nem is hagytatok?! - vágta karon Dant és Natet. - Csak a hasatokra tudtok gondolni!

- Mert túl finoman... - motyogta Nathaniel.

Yuinak el kellett ismernie, hogy tényleg gusztán nézz ki. De valahogy nehezére esett elképzelni, hogy Aelin sütötte. Mikor beleharapott viszont csak az ízeket érezte a nyelvén. Édes volt a süti, ám közben lágy és omlós, egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy valami lehet ennyire finom. A kréme könnyű volt, egyáltalán nem keményedett meg, mint az alapból várható lett volna, a gyomra kétségbe esetten könyörgött még egy falatért.

- Te... hol... mikor... kitől... tanultál meg sütni? - sikerült végre kinyögnie. 

Aelin szemében beképzeltség csillant. 

- Csak nem ennyire finom? - vonta fel gúnyosan a szemöldökét.

- Ne szórakozz már! - vágta rá Yui.

- Konyhabán tanultam meg, mily megdöbbentő. - kezdte a lány. - Körülbelül 14 éves koromban kezdtem el főzni és sütni, főleg magamtól, részben pedig.... - keseredett el hirtelen és tört fel valami szokatlan szomorúság a szeméből. - Részben pedig Lucytől lestem el pár dolgot. Karácsonykor együtt sütöttünk... általában.

- Én még mindig nem hiszem el, hogy a konyhába engedték, ahol azt tesz bele a kajába, amit csak akar. - szólalt meg Nat.

- Te komolyan elhiszed, hogy kinyírna minket? - kérdezte gúnytól izzó szemekkel Lin.

- Nem titeket! Ki beszél itt rólatok? Engem! Engem nyírna ki! - folytatták a Stirling tesók a vitát.

- Várjatok... - hebegte Yui, majd a Jacksonokra pillantott. - Együtt fogunk karácsonyozni... Megint?

- Hoppá... Bocs... eskü nem direkt volt. - nézett Danre Aelin.

Yui agyában kattogtak a fogaskerekek.

- 2051 óta nem ünnepeltük együtt a karácsonyt. - suttogta maga elé.

- Hát....  majd fogjuk. Tortát? - kérdezte Aelin és már vágta is fel a tortát. 

Mindenki kapott egy szeletet, a beszélgetés elterelődött a hobbik felé. Mikor Aaron rájött, hogy a társaság szeret pókerezni valahonnan azonnal kerített egy paklit és elkezdtek játszani. 20 perc alatt Dan háromszor verte el a bandát. 

- Kitől tanultál meg így játszani? - csattant fel Aaron.

- Főleg a Hermészesektől. Amit csinálnak a lapokkal az lenyűgöző. Színsor. - tette le a lapokat.

- Utállak. - mosolyodott el halványan Junie. 

- Hiszi a piszi. - vágta rá Dan.

- Néha nem tudok kiigazodni rajtatok. - szólalt meg Yui, mire a többiek kérdőn a lányra pillantottak. Akinek a szemében valódi értetlenség ült. - Miért vártok ilyen hosszú ideig? Mért nem ugortok csak szimplán előre ahhoz a bizonyos eseményhez, amihez kell?

- Visszafelé egyszerű utazni. Odafelé már más a helyzet... - Dan minden szava kimért volt és kicsit rideg. 

- Még mindig dühös vagy rám az ivós eset miatt? 

- A csapatom minden tagjáért én felelek. Nem kedvelem, amikor valaki rajtuk keresztül akar tőlem megtudni valamit. Alantas dolog hátulról támadni... Apa módszere.

Yui oldalra döntötte a fejét. A mondat minden szavát fontosnak tartotta. Minden egyes megnyilvánulásuk kulcs lehet a jövőhöz. Ebben a három mondatban pedig rengeteg összefüggés volt. A csapatom. Dan csapata. Az öccse a vezér. Alantas módszer... Apáé....

- Akkor te Anya módszerét kedveled?

- Szóbeszédeket hallottam csak a módszereiről. - kezdte. - De mindenki szerint szemtől szembe támadott.

- És végül meghalt. - vágta rá Yui.

Dan hanyagul megvonta a vállát. 

- Részletkérdés. - válaszolta és nyúlt a poharához. - Egy halandó ellen, aki minden fenyegetés elől védve van én is veszítenék. Ám egyelő küzdelemben a helyzet másképp is alakulhatott volna.

Yui továbbra is azon gondolkodott, amit Dan mondott. Vajon... Mikor vált az a kisfiú, aki az ő kisöccse ilyenné? Az aranyos tolvaj szívű gyermek...?

- Akkor válaszolt egy kérdésemre. - kérte.

- Hallgatlak. - hangzott a válasz. 

A levegő egyszerre vált hűvössé és forróvá, ahogy a két elem egymásnak feszült. Tűz és víz párharca vette kezdetét. A két láthatatlan elem egymásnak esett. Ezekből a többiek semmit sem éreztek csak Dan és Yui szemében látták, hogy valami történik a háttérben.

Yui sosem gondolta, hogy egyszer az öccséé lesz a vezető szerep. Egyre jobban izgatta a jövő kifürkészhetetlensége, amit ők tudnak. Itt vannak ezek a gyerekek, de legfőképp az öccse. A kisöccse, aki ugyanolyan bolondos, vicces mégis valahogy sokkal felelősség teljesebb. Mindegyikük hasonlít régi önmagára, ám valami sötét, szomorú, merev és rideg fátyol ott van a felszín alatt. 

- Feltételezem, hogy ez az egész... egy küldetés. - nem kérdés volt, hanem kijelentés.

- Igen. Az. - bólintott Dan. Még, ha nem is ez volt a teljes igazság.

- A küldetéseken általában három félvért indítanak útnak. Nagyon ritka dolog, hogy öt félvér indul el... 

- Volt jó pár küldetés, ahol a létszám ugyanennyi volt. - vágott a mondatába Dan.

- Igen. Ez igaz, de mindegyikről egy-két halottal tértek haza.

Dan visszafogta a nyelvén lévő mondatot. Nem vágta rá, hogy ők nem fognak soha sem haza térni. Így működik az időutazás... ha sikerül nekik... ha megmásítják a jövőt... az ő idősíkjuk megszűnik létezni ők pedig... ők... a legjobb esetben itt ragadnak a rosszabb esetben megsemmisülnek. 

- Nem volt más választásunk. - kezdte Junie. - Vagy öten jövünk, vagy hátra hagyunk valakit a halál... 

Dan itt rúgott bele a fiú bokájába az asztal alatt. Túl sokat fecseg. Túl sok információ. Ő minden szavát megválogatja Yuival szemben, összerakja a képet, ha az Apja itt lenne... az istenek kíméljék meg attól, mert Ednek elég lenne pár mondatot elszólniuk, párszor kellene csak velük beszélnie, elég lenne egy nap, hogy manipulálja őket és, hogy összerakja a kirakós darabkáit.

- A halál? - csapott le, mint valami kobra a szóra. - Hm... Csak nem a halál torkából menekültetek ide?

- Elveted a sulykot Yui. - mondta Dan, de továbbra is Juniet nyírta ki a szemeivel. 

- Sajnálom. - vágta rá, bár a hangja lejtéséből és a tekintetéből mindenki tudta, hogy ép az ellenkezőjét gondolja. - Voltak kapcsolataitok? - tért át inkább egy másik témára.

- Volt. - felelte Dan.

- Mennyi? - lelkesedett be Zoya.

- Egy. - vágta rá, de nem tudta elrejteni a mosolyát, azt sikerült megállnia, hogy Linre nézzen, és a lány is zavartalanul vágott magának még egy szelet tortát. - De ez téged mért érdekel? - húzta szélesebb mosolyra a száját, mintha már előre mosolygott volna. 

- Ki volt az? - vette át a szót Yui.

- A múlt idő hagyjuk el. - szólt közbe Junie.

Yui szeme azonnal Juniera pattant, Dan érezte, hogy a nővére szagot fogott. Rájött kiből tud információkat kicsikarni. 

- Tényleg? Akkor ki? - kérdezte megjátszott meglepettséggel. 

- Hát Lin. - amint rájött Junie, hogy mit mondott a szájára csapott. 

Csend lett, majd Dan evőeszközének csörömpölése vált az egyetlen zaj forrására. A fiú csak kiejtette a kezéből a villát, ami félig mázli volt, mert ha a kezébe maradt volna se perc alatt beleállította volna Junie kezébe. Junie arra mérget vehetett, hogy ha szemmel ölni lehetne, Dan már rég kinyírta volna.

- Kösz Junie. - mondta dühös tekintettel.

- Mért?! Legalább azt nem mondtam mióta vagytok együtt?

- Mért mióta? - kérdezte azonnal Yui.

- 14 éves... koruk... óta... - mondta szaggatottan ugyanis Dan szemében tényleg az izzott, hogy mindjárt megöli.

- Te, hogy lehetsz titkos ügynök?! - fakadt ki Dan.

- Hát... én a titkos ügynökség nagyon titkos dolgaiból mindig kimaradtam... pont ezért...

- És ezt csak most mondod?!

Yui csak döbbenten nézte Dant és Lint, halkan szólalt meg, sőt inkább suttogta, de mindenki elhallgatott, amikor megszólalt. 

- 14 éves korotok óta együtt vagytok? 4 éve?

Valami olyat pillantott meg a tekintetében Dan, amitől egy pillanatra felolvadt a szívén ülő jég Yui iránt, ami megakadályozta eddig, hogy elmondjon mindent a nővérének, szorosan megölelje és ne engedje el amíg a lány nem kezd el fulladozni. 

- Igen. - válaszolta halvány mosollyal az arcán, majd a tekintete Linre siklott, akinek a szemében néma kérdés izzott. Dan csak átkarolta és az ölébe húzta a lányt, majd a vállára hajtotta a fejét. Most már úgy is mindegy.

Yui csak nézte a kisöccsét és Lint. Magában valami olyat érzett, amit eddig soha sem. Mintha kicsit megnyugodott volna, és... örülne nekik... Ennek ellenére, a tekintete előtt minden egyes pillantásnál a két 11 éves kisgyereket látta. 

- 4 év... - motyogta Zoya. - Az sok. Nagyon... Akkor ti már....

- Ez nem tartozik... - kezdte Lin.

- 15 évesen feküdtek le. - mondta Junie, mire Yui öröme eltűnt helyette leesett az álla döbbenetében..

- Megfoglak ölni. - jelentette ki Dan.

- Én most ölöm meg. - állt volna fel Lin, de Dan visszarántotta.

- Maradsz. - húzta magához és puszilt bele mosolyogva a nyakába. - Később is megölhetjük. 

Aaron elismerően füttyentett.

- 15 évesen. Az szép. Nagyon szép Jackson. A nővéredet négy évvel lekörözted. 

Yui fejében viszont egy dolog járt.... hogy a kisöccsének nagyjából három év múlva rohadtul barátnője lesz és, hogy négy év múlva már nem lesz szűz... Az ő KISÖCCSE! Nem... nem lehet... a kisöccse túl cuki ahhoz, hogy szexeljen majd... egyszer... valamikor...

- Ez nem verseny Phinsky. - rántotta vissza Dan hangja. - Yui akkor állt rá készen. Mi hamarabb. - mondta miközben az asztal alatt Lin belső combját simogatta. 

Másrészről - folytatta a gondolat menetét Yui. - Itt van ez a hatalmas, erőtől duzzadó, tűz erővel bíró sárkány... aki az öccse 18 éves verziójaként megismert. Belőle meg pont, hogy kinézi, hogy volt már csajjal az ágyban és... tudja is most már, hogy volt... 

De mellesleg kivételesen hálás volt az öccsének, még ha furcsállta is, hogy ilyen hosszú ideje együtt vannak Linnel. Nem tudta elképzelni, hogy mikor változott meg kettejük között minden, egyre csak viaskodott benne az a Yui, aki ismeri a kicsi Dant, meg aki kb. két hete találkozott a naggyal. 

Lin kicsiként legalább olyan bűbájos, mint a 18 éves. Mindig mosolyog, tanulni nem szeret főleg nem kémiát, de az apja és az anyja is mindig erőltette belé, így nem csoda, hogy megutálta. Lin sokkal inkább olvasni szeretet, körülbelül az irodalom volt az egyetlen erőssége és magasról szart a diszlexiájára. Addig ült ott, amíg értelmes szót nem kapott. 

- Izzy mit szólt hozzá, hogy ti... - kezdte, de inkább elhallgatott. Képtelen volt elfogadni...

- Annak örült, hogy összejöttünk. Annak már kevésbé, hogy lefeküdtünk... - motyogta Lin.

- Nem kis balhé volt belőle. -mosolyodott el Dan. 

- Anya őrjöngött. - folytatta Lin. - Visszagondolva....

- Jogosan. 

- Hű... ez brutális... - ámult el Hayden a felváltva beszélőkön, pedig eddig csendben ült.

- Most mért? - kérdezte Dan.

- Várjatok, várjatok! - állított le mindenkit Aaron. - Azt mondtátok jogosan. - nézett a két szerelmesre. - Miért? Mi ezzel a baj?

- Kicsik voltunk... és nem kifejezetten arra használtuk a szexet, amire kéne. - mondta Lin.

Aaron szemöldöke csak a magasba szaladt. 

- Mért mire kéne?! - kérdezte hülyén. - A szex az szex nincs több variáció.

- De. - vágta rá Lin.

- Ebben a szobában a jelen lévők közül én csináltam leggyakrabban, úgyhogy én aztán tudom, hogy ugyanaz. Csak vannak tapasztaltak és tapasztalatlanok. Tapasztalt például a szexmániás, mint én. Tapasztalatlan a szűz. Megvannak a formalitások a szokások, nem különbözik egy üdvözlési, vagy ismerkedési formától. 

- Nem érted. - rázta meg a fejét Lin.

- De mi se. - szólt közbe Junie.

- Mért... - nézett bele kíváncsian Lin szemébe. - Szerinted mire jó akkor a szex, ha nem arra, hogy jól érezd magad. 

- Skacok. - sóhajtotta a lány. - Ti mire használjátok a szexet?

- Főleg dühkezelés. - vágta rá mindenki meglepetésére Aelin. - Most mi van? Vagy, ha elakarok menekülni a világ elől.

Lin várakozóan pillantott Aaronre nézett.

Aaron kb. fél percig csak pislogott. 

- Hogy mire használom? - visszhangozta. - Hát... Én... - semmi nem jutott eszébe... 16 éves kora óta úgymond függő és nem tudja, hogy mit szeret a.... ez nem lehet... valaminek kell lennie. A lányok... jó tényleg jó dolog, de kicsit egyhangú... - Talán... Amikor.... Hát... a....

Lin csak szomorúan elhúzta a száját.

- Szerintem a szex nem arra való, hogy egyik ágyból a másikba ugrálj. - címezte direkt Aaronnek. - Nem kufircolásra. Nem az számít mennyire jó a másik fél. Én se azért fekszek le Dannel, mert olyan jól csinálja. - Dan itt húzódott el Lintől és nézett felvont szemöldökkel a lányra. - Nem mintha nem csinálnád jól. Eskü a Sztüxre. 

- Na azért. - ölelte át újra. 

- Szóval... Nem arra való, hogy egy random csajjal vagy pasival összejöjj pár órára. 

- Mért mi azzal a baj?! - háborodott fel Aaron. 

- Csak szex. Érzelmek nélkül. Nincs benne semmi valós. Nem ismered a párod. Én ismerem Dant, tudom mit szeret és mit nem. Ahogy ezeket ő is tudja.

- Ja, megmondjam melyik a kedvenc reakcióm? - mosolyodott el, majd Lin füléhez hajolt és finoman beleharapott a cimpájába, mire Lin ultra magas hangon, de nagyon halkan felvisított. - Ez. Egyszerűen nem bírom megunni, hogy milyen hangot ad ki ilyenkor. 

Aaron egy pillanatra elgondolkodott, míg Yui csak elmosolyodott. Legszívesebben megszorongatta volna Lint, hogy ő is így vélekedik erről. Aarontől legalább százszor hallgathatta, hogy miért vár ennyit? Csak essen túl rajta! Mondogatta mindig...

- Én nektek volt barátnőtök? Pasid? - váltott inkább témát Aaron, az utóbbinál Aelinre nézett.

- Voltak. - kezdte Nat. - Négy komolyabb, egy rövid és vagy 20 alkalmi, azaz egy éjszakás kalandok meg bulik alatti csókok... a szokásos.

Aaron nem tette szóvá de nem hallott még egy fiút se így beszélni a csajokról. Egy fajta szánalom, pökhendiség uralkodott a szavai mögött. 

- Biztos nem vagy meleg? - szúrt szemet Zoyának is ez a mondat. 

Nat csak a szemeit forgatta.

- Ha az lennék már nyál csorgatva csapnám Phinskynek a szelet, mint a legtöbb meleg.

Aaron nagyokat pislantva letette az evőeszközét. Yui csak értetlenül nézett a fiúra, Hayden nem lepődött meg.

- Nálad... a fiúk is bepróbál... - nézett a haverjára.

- Ja... - mormogta Aaron. - Azóta nem játszok felelsz vagy merszet, hogy összeakadtam egy fél meleg társasággal... Roppant kellemetlen a saját nemeddel smárolni egy száll alsónadrágban, mert vetkőzős felelsz vagy merszt játszottatok. De a négy csaj ellensúlyozta azt az egy pasit. - mosolyodott el a végére. - Mindegy is. Meg se kérdezem honnan tudjátok... Szóval... Junie? Barátnő?

- Ja... Volt egy barátnőm. - felelte a fiú, szemében enyhe fájdalom csillogott. 

- Éééés? - kérdezte Zoya.

- És szakítottunk. 

- Ismerjük? - kérdezte Hayden.

- Nem. - válaszolta Junie, de Yui megérezte, hogy hazudik. Viszont látta a fiú szemében, hogy nem fogja elmondani. Legalább ezt is úgy titkolta, mint a szüzes esetnél, hogy kivel... Bezzeg Dan és Lin kapcsolatát egyszerűen kikotyogta. 

- Aelin? - fordult a szőkeség felé Aaron.

- Volt két alkalmi kapcsoltam halandókkal. - válaszolta tökéletesen érzelem mentes hangon.

- Démont is említettél legutóbb. - egészítette ki a srác.

Aelin elmosolyodott, ám ebben semmi derű sem volt, csak hideg kegyetlenség. 

- Igen. Démonnal is voltam már. Sokkal jobb volt az ágyban a halandóknál - felelte Aelin, majd hirtelen jobbra kapta a fejét. 

Valami változott a levegőben, de ezt rajta kívül senki sem érezte. Egy láthatatlan kéz simított végig a vállán és az arcán. 

- Ha megbocsájtotok. -  állt fel halvány mosollyal az arcán.

Amint kilépett a konyhából és becsukódott mögötte az ajtó, szinte rohanni kezdett a folyosón a szobája felé. A szíve hevesen vert. Megmondta a démonjainak, hogy csak akkor értesítsék őt ha baj van. 

Bezárta maga mögött kulcsra a zárat, majd megfordult.

- Jelentést. - mondta ki a szót, mire a levegő megremegett a szobában. Hidegség ölelte körbe a lányt, mire pislantott a 10 démona, akik vele együtt átléptek Kronosz időkapuján mélyen meghajoltak. - Nem érünk rá a szokásos nyavalyás illemetekre. - vágta a képükbe. - Darrow!

- Svenék Romániában vannak. Pár óra múlva találkoznak Helennel. - szólalt meg a fekete hosszú hajú démon. 

Aelin nem méltatta válaszra helyette Matroxra nézett.

A szőke hajú, kék szemű démon igencsak feszengett úrnője jelenlétében.

- Dan megkapta az ajándékot. Éppen egy vita kellős közepén tartott Amy a Cabra fiúval, amikor ide hívtál. 

- Rendben, akkor menj vissza. Ne téveszd őket szem elől. - mondta és a sötét bőrű, fekete hajú nőre nézett. 

- Sam és Jane újra beszálltak a kulcshajszába. - igazgatta a haját China.

- Lénáék a hétköznapi életükkel törődnek. - nyújtózkodott, mint valami macska Gavriel. Nesztelen lépteivel Aelin előtt termett. - Nem kaphatnék valami érdekesebb feladatot? - döntötte oldalra a fejét az üveg kék szemű lény.  

Aelin elégedetten a démonjára mosolygott. Vérfagyasztó tekintetét látva a démon csak viszonozta a mosolyt. 

- Elégedj meg ennyivel. - válaszolta, miközben grimaszoló démonját mindvégig fogságban tartotta a tekintetével. Kedvelte Gavriel könnyedségét. Nem hiába uralta erejével a szeleket. 

- És mikor kapok e unalmas feladatért bármit is?

Aelin csak lábujjhegyre állt és a férfi fülébe suttogott valamit, úgy, hogy a többi démon ne hallhassa meg különleges füleikkel. De mind tudták miről beszélhet a lány. 

- Tetszik? - kérdezte normális hangerőn Aelin.

- Kielégítőnek nevezhető. - felelte unottan a férfi, ám Aelint nem tudta becsapni. A szemeibe tökéletesen látta a véleményét. 

- Astarot?

- Úrnőm. - felelte mint mindig tisztelet tudóan a férfi. Aelin benne pedig pont ezt kedvelte. A kimért nyerseségét, amivel mindent elrendezett neki, majdnem olyan jól csinálta mint Selma. - Carmen és Junie Cortez titkos ügynökségi megbízatáson van. Jelen pillanatban Ausztráliában tanyáznak, hogy rövid legyek.

- Remek. - mosolygott a férfira. - Egyéb? - nézett végig a többieken. Tudta jól ki az a kettő, aki nem tett még neki jelentést. Várakozóan kúszott rájuk a tekintete. 

A távolabbi, a nő nem nézett a szemébe, szigorúan meredt a szemben lévő falra. A tekintete merev volt. Hideg, üvegszerű. A közelebbi, a férfi sötétvörös haja beragyogta a szobát, ám ezüst szemei kínokat tükröztek. Aelin hátán kellemes bizsergés áradt szét, ahogy másod helyettesére nézett. A férfi szeme egyértelmű üzenetet közvetített. A többiek füle hallatára nem fog jelentést tenni.

- Távozzatok. - mondta a lány és megvárta, amíg a két démonán kívül nem érzi más jelenlétét. Ők is erre vártak.

A nő felé indult, amikor nem érezte a többiek jelenlétét. Könnyed léptekkel haladt el Zero mellett, aki utat engedett neki a fehér hajú hölgyhöz. 

- Kegyetlen vagy Aelin. - mondta a démon, hűvös, érzelem mentes hangon.

- Mert Edmund és a saját magad megfigyelésére utasítottalak? - kérdezte a lány.

A nő ránézett. 

Aelin gyomra összeszűkült látva helyettese arcát. 

Selma lehunyta egy pillanatra a szemét, hogy érőt merítsen. Ahányszor megpillantotta saját magát és Edet... Mióta démon ismét és mégis... mégis hiányzik neki a férfi. Nem bírta nézni, hogy fogja a kezét, hogy a szájuk....

- Nem bírom... tudva, hogy... - csikorgatta meg a fogát. - újra az leszek aki.... 

- Csak benned bízom. - mondta Aelin. - Nem veszíthetlek el. Ha Gavrielt, vagy valaki mást küldenék, elképzelhető, hogy visszaélnének azzal, hogy halandó vagy. Te tudod a legjobban megvédeni saját magadat. 

Selma csak nyelt egyet és felállt. Rideg szemei találkoztak Aelinével. 

- Remélem... megérted. - suttogta Aelin.

- Az úrnőm vagy. - hangzott a felelet. - Mindig teljesíteni fogom a parancsaidat. 

A démon alakja megremegett, majd visszateleportált a helyére, hogy folytassa a feladatát. 

Aelin hatalmasat sóhajtott. Dan terve összetett és roppant veszélyes kezd lenni. Sosem hitte, hogy az unokatestvére ilyesmire lesz egyszer képes azért, hogy... Lehet, hogy Hallie módszereit jobban pártolja, de jelen pillanatban úgy viselkedik, mint Edmund. Aelin démonjait használja kémeknek, élő kameráknak. Miattuk teszi... jól tudja Aelin. De szem előtt kellett tartania a kockázatot. Ha a démonai találkoznak önmagukkal... ott vihar fog kitörni... mindent elsöprő vihar... ha 12 évesen nem tette volna Selmát halandóvá... most óriási bajban lenne. Dan csak miattuk teszi... tudja... de... ha nem sikerül...

Hirtelen egy kart érzett meg maga körül. Finoman fonódtak a dereka köré, majd egy testet is megérzett maga mögött. A férfi a másik kezével oldalra fordította a fejét. Aelin felpillantott a démonjára, Zero halványan rámosolygott. Ezüst szemei felszabadultak, szinte melegen csillogtak. 

- Igen? - kérdezte Aelin.

Zero fogai kivillantak. Ráérősen hajolt előre és csókolta meg az úrnőjét. Aelin lehunyta a szemeit és teljes testével a férfi felé fordult. Vörös hajába vezette az ujjait, miközben megnyalta az alsó ajkát. Zero belemosolygott a csókba, ami Aelint is mosolygásra kényszerítette. 

A férfi elhúzódott és a lány füléhez hajolt. Aelin várt. A másod helyettese lehelete birizgálta a nyakát.

- Irana tudja, hogy itt vagytok. - suttogta a férfi.

Aelin válla megfeszültek. A szíve a mellkasában olyan gyorsan vert, hogy félő volt bármelyik pillanatban szívrohamot kaphat. 

- Hogy? - motyogta.

- A pláza. A kamerák. - sorolta félig a fiú. - Valaki észrevette. És továbbította neki.

Aelin Zero válla felett meredt a zárt ajtóra. 

A hegei... a karján... a hasán... a lábán.... a hátán.... Ha Irana... Hülyék voltak. Bolondok. Olyan emlékek haladtak végig a testén pár másodperc alatt, hogy Zero semmi látható változást nem látott úrnőjén, amíg az a kezeibe nem hanyatlott. Megtartotta Aelint, majd aggódva végig mérte. Finoman emelte menyasszony tartásba őt és vitte az ágyába. Amint lefektette betakarta és egy csókot nyomott az ájult lány ajkaira. 

- Túl sokat szenvedtek. - mondta a férfi, ám válasz nem érkezett. - Tudom, hogy itt vagy. 

Selma pontosan mellette jelent meg. Szomorúan nézte Aelint.

- Amint csináltok az undorító. - szólalt meg őszintén.

- Évezredek óta ő az egyetlen nem démoni lény, akire nem hatnak a csókjaink. - felelte Zero, majd a nőre nézett. - Egyéb kivetni valód?

- Nem jelentetek neki semmit. Csak a játékszerei vagytok. A háreme. - csillogott Selma szeme.

- Tudjuk. - szikrázott fel Zero ezüst szeme. - Nem kéne menned?

- Nem akarom itt hagyni.... - motyogta Selma. 

- Felnőtt. Nem az a kislány, akit megismertünk.

- Túl sokat szenvedett. - mondta most Selma.

- És mi tudunk valamiben segíteni neki? - csattant ostorként Zero hangja. 

Selma csak lesütötte a szemét. Nem tudnak... akkor se tudtak és most se tudnak. 

Következő részben visszatérünk Kis Danékhez. Ha valakinek valami kérdése van ezzel a résszel kapcsolatban nyugodtan felteheti.