Miután Anya elment felsiettem a szobámba és leültem az ágyra. 

Utálom amikor ezt csinálja! Utálom azokat a férfiakat akiket felhoz!

Annie halkan nyitott be a szobámba. De jól hallottam, minden egyes lépését. Leült mellém az ágyra és kisimította a szememből az egyik fekete hajtincsemet. 

- Ne legyél rá dühös. - kérte csendesen.

- Csak nem értem mért nem tud úgy viselkedni mint egy anya. - vágtam rá. 

- Ne légy vele szigorú, még ő is csak egy kamasz. - a hangja kedves volt, mint mindig. 

Kamasz. Serdülő. Tinédzser más szóval. 

- 22 éves lesz négy hónapon belül... felnőhetne végre. 

- Már felnőtt. - felelte lassan a nagynéném. - Sokféle kamasz van. Anyukád leginkább stílusban olyan, fiatal volt amikor születtél, még nem állt rád készen, úgyhogy légy szíves viselkedj vele. 

- Nem szeretem, amikor dühös rám és megéget. - dacoskodtam.

- Hidd el. Visszafogja magát. Ha nem te mondanál neki ilyeneket, hanem én, Izzy, Ingrid, vagy Cora, már rég leszedve volna a fejünket a helyéről. 

- És apa, ő hogy bánna velem? - néztem rá most először mióta belépett a szobába. Kék szemeiben valami fel villant. 

- Apukád... - mondta lassan. - Azt hiszem szigorú lenne veled, szigorúbb, mint anyád. 

Felhorkantam és a könyvespolcomhoz sétáltam, levettem az első könyvet, ami a kezem ügyébe akadt és leültem a babzsák fotelembe olvasni, ezzel kifejezve, hogy nem szeretnék beszélgetni. 

- Feljövök, ha megjött a tanárod. 

Amint kiment. Letettem a könyvet és a teraszra sétáltam, kitámasztottam az ajtót, majd megkapaszkodtam a házra felfuttatott egyik vastagabb szőlő indában és elkezdtem mászni lefelé. A talajon landoltam, majd a sziklás parton megindultam lefelé, az óceán felé. Lerúgtam magamról a cipőt, és bele léptem a vízbe. A víz lágyan simogatta a lábam, úgy, mint egy óvó kéz. Felemeltem a kezemet és az ujjaimat bámultam. 

Ahányszor anya elmegy ezt csinálom. Kilógok. Utálok a házban lenni. Unalmas. A könyvek segítségével ugyan sok helyre eljutok, de egy igazi utazás... Róma, vagy Hon Kong, vagy Kairó, vagy New York. Bárhová. Csak ne Malibuba. Ne ezen a kis eldugott helyen, ahol nincsen még egy szomszéd se, akinek lenne egy gyereke akivel játszhatnék. 

Az ujjaim felizzottak, majd apró lángok csaptak ki belőle, úgy mint tegnap, tegnap előtt és az előtt is. Anya nem tudja. Ha megtudná akkor is kétlem, hogy figyelmet szentelne nekem. Eddig se szentelt sokat. A cég az első, aztán a pasik, utána jöhet minden egyéb. Lassan levezettem az aprócska lángot a bal kezembe, míg a jobbal a víz tükör felé nyúltam. Körülbelül 20 centi volt hátra, amikor megállítottam a mozdulatot, és a vizet kezdtem el manipulálni. Egy kis gömböt formáltam belőle és a tűz mellé állítottam, folyamatosan tartottam mind a kettőt életben. 

- Yui! - hallottam meg bentről Annie kiáltását, mire a koncentrációm megszűnt. A tűz elaludt, a víz pedig lefolyt a kezemről a földre. 

Hihetetlen természetfeletti sebességgel suhantam a szőlő indához és kapaszkodtam fel rá. Átlendítettem a korláton a lábam és már hasra is vágódtam a könyvel a kezemben az ágyra, gyorsan a fülest feltettem a fejemre és elindítottam rajta egy számot. 

- Yui! - tépte le a fejemről a fülest Annie. 

- Hupsz... Bocsi... Én csak... - vettem fel a legártatlanabb arcom. 

- Semmi baj. Gyere megjött a tanár. 

Hangosan felnyögtem. 

- Muszáj? 

- Igen. 

- A francba. 

- Légyszíves, ezt ne tanuld el anyádtól. - kérte Annie. 

Csak megvontam a vállam és lementem a lépcsőn. A tanár a 30-as évei elején járhatott. Szürke szemei ugyanolyan bölcsen csillogtak, mint Annabethé és Susané. 

- Szervusz. - tette le a tabletjét és guggolt le hozzám. - Szóval te vagy Yui. - mért végig. - Hasonlítasz édesapádra. 

- Sokan mondják. - vágtam rá. - Ön ismer engem, de én ezt nem mondhatom el magáról. -feleltem élesen, mire Annie hátulról figyelmeztetően megszorította a vállam. 

- Hagyd csak Annie, igaza van. A nevem Mr. Palmer. New Yorkban élek. A Metropolitan könyvtárban dolgozom. És év közben eddig mitológiát tanítottam a Johnson gimnáziumban. 

- Tehát Athéné fia. - foglaltam össze. - Más félvér nem megy könyv közelébe. Kivéve Corát, és Izzyt. 

- Nos. Tanulhatunk? - kérdezte. 

- Most már tuti, hogy Athéné fia. - ültem le a kanapéra. 

Annie halkan elhagyta a helységet és egyedül hagyott a szürke szemű két lábon járó könyvtárral. Hogy a francba üldözzem el őt.... A halandókat egyszerű elüldözni elég nekik felgyújtani egy-két papírt, vagy valami mást, de ha ezt Mr. Palmer előtt csinálom azonnal szólni fog anyának. És akkor rájön arra is, hogy a vizet is irányítom... amit nem lenne szabad, hacsak... hacsak apai ágon nincs valahol kiemelt helye Poszeidónnak... 

- Irodalom vagy matek? - kérdezte Mr. Palmer. 

- Maga a tanár. - feleltem. 

- Ez esetben irodalom. 

- Remek. Ezért fizeti az anyám.... 

- Nem fizet. Szívesség. 

- Elég kis szívesség lehet, ha azt se tudja mit csinál. - vágtam rá, már már nevetséges, hogy mennyi lehetőséget ad, hogy beszóljak. 

- Látom az éles nyelvedet anyádtól örökölted. - tett egy újabb megállapítást. 

- Nagyon nehéz lehetett kitalálnia, tekintve, hogy az apámat soha életemben nem ismertem. 

- Játszunk egy játékot. 

- Ha az a játék lényege, hogy maga elhúzz és én azt csinálok amit akarok benne vagyok. - mosolyogtam aranyosan a férfira. 

- Szerintem játsszuk inkább azt, hogy figyelsz rám és én nem mondom el anyukádnak, hogy amikor nincs itthon kimászol a szőlő indán az óceánhoz és irányítod a tűzet és a vizet. 

A számat eltátottam döbbenetemben. 

- Keletről könnyen belehet látni a kertbe. - felelte gúnyos mosollyal a száján Mr. Palmer. - nos jó kis játék nem?

- Magának sem volt gyerek szobája. Mit veszünk? - kérdeztem és vettem fel az elém helyezett vastag könyvet. 

- Shakespeare. - válaszolta.

Francba... ez tényleg tanulni akar.... 

- Elég tág fogalom. Nem adna pontosabb támpontot? - kérdeztem tetetett unalommal. 

- Mit ismersz? 

- Sok mindent. - feleltem miközben idegesen elkezdtem felcsavarni a hajam végét az ujjamra.

- Egér fogó jelent. Mi az? És mibe van? 

- Hamlet. - feleltem. - Amikor a színjátékban játszanak el egy színjátékot. Játék a játékban, más néven, színház a színházban. Ott derül ki, hogy ki ölte meg az idősebb Hamletet, azzal, hogy a színészek eljátsszák, hogyan halt meg. 

- Nem rossz. - bólintott Mr. Palmer. - Te jössz. 

- Miben? 

 - Kérdez amit akarsz. 

Felvontam a szemöldököm, majd gondolkodva harapdáltam az ajkamat. 

- Honnan ismeri az anyámat? 

- Tanítványom volt a Johnson gimiben. Fő konfliktus az Antigonéban? 

- Antigoné és a király ellentétes észjárása, az istenek törvénye kontra a város törvényei. - vágtam rá reflexből. Apró biccentés Mr. Palmer részéről. - Honnan ismeri az apámat?

- Anyukád osztálytársa volt. Hármas egység, mi az?

- Egy térben, egy nap alatt, egy helyszínen játszódik a cselekmény, ilyen például a Tartuffe, de az már Molier. - még egy biccentés. - Milyen volt apukám?

- Okos. Egy géniusz. Az egyik kedvenc tanítványom és az is imponáló volt, hogy csak ritkán ment anyáddal ellentétben az agyamra. Önzetlen, toleráns, kicsit beképzelt, veszélyes, bátor vakmerő. És még sorolhatnám. Az első kínai császár. Mit tudsz róla?

Elhúztam a számat. - Nem sokat. Csin Si Huang-ti-nak hívták, ő húzta fel a Kínai nagy falat állítólag a hunok ellen. 

- Állítólag? - vonta fel a szemöldökét. 

- Ha én császár lennék nem húznék fel, egy maximum 100 fős csoport, azaz a hunok ellen egy több kilométer hosszú falat, miközben egy 200.000 fős hadsereggel rendelkezem. Nem tartom logikus cselekedetnek. 

- Akkor mit hiszel? 

- Hogy valami mást akart kizárni. Valami ősibbet, amit nyugatról várt. 

- Ősibbet? 

- Felcsapott visszhangnak? - forgattam unottan a szemeimet. - Igen. Valami hatalmas erő, amit egy 200 ezer fős hadsereg sem képes legyőzni. Egy isten. Vagy valami ilyesmi, mondjuk egy szörny, vagy több.  

- Szerinted mért rendelkezel Poszeidón képességekkel? 

- Logikusan végig vezetve a génállományomnak tartalmaznia kell Poszeidón vérét. Tehát feltehetőleg apai ágon örököltem, dédapám, nagyapám lehetne, vagy még ükapám. De felmerül a kérdés, hogy ha örököltem anyai ágról a tüzet mért nem oltja ki egymást a két ellentétes elem. 

- Na és miért? 

- Honnan tudjam csak négy éves vagyok! 

- Tessék. - tett elém egy vastag papír köteget. - Ezt töltsd ki, ha megvagy vele, add ide és kijavítom. 

A férfi felállt és átsétált a másik szobába Anniehez. A kezem az asztal alá siklott és megnyomtam anya hangszóróját. Beállítottam rajta a konyha frekvenciáját és elkezdtem kitölteni a papír köteged. 

- Nos? - kérdezte Annie. Imádom, hogy anya szereti tudni mi folyik a házában. 

- Hallie mesélt neki a Tartuffe-ről meg Shakespeare-ről? - kérdezett vissza Mr. Palmer. 

- Nem, magától olvasta őket. Direkt azért kért meg téged, hogy gyere el, hogy teszteld őt, hogy mennyit örökölt az apjától és mennyit tőle. - felelte. 

- Ehhez Corát kéne felhívnia, ez már DNS-től is függ. A gén manipulációk és az egyéb DNS láncokba nem mentem bele jobban a kelleténél. Azzal Cora szokott kísérletezni. 

Kísérlet. Gén manipuláció... mégis miről beszélnek ezek? 

- De amúgy milyennek ítéled a kislányt? - kérdezte halkan Annie, a hangja kicsit remegett. 

- Őszintén? Túl fejlettnek. Sokkal értelmesebb a korához képest. Egyedül végig olvasni a Hamletet, meg a többi műt. Döbbenetes és ijesztő, hogy ilyen fiatalon felfogta miről szólnak. Utoljára az apja volt erre képes. Ha felnő, ráadásul akár az anyja vagy az apja képességét örökölte veszélyes lesz. - a férfi hadart, mint állat... és aggodalom suhant át a hangján. 

- Veszélyesebb mint a szülei? 

- Meglehet. - felelte feldúltan a férfi. - Ha az istenek tudomást szereznek róla... megöletik. 

Mozgást észleltem, mire az asztal alá nyúltam és kinyomtam a hangszórót, majd amint megállt mellettem Mr. Palmer a kezébe nyomtam a papír köteget. Nem szólt semmit csak elvette és elkezdte kijavítani. Sűrűn pislogott a válaszokon. Nem vagyok hülye. Számtalan ilyen feladatot írattak már velem. Más-más típusút, más-más példákkal. Egy újabb IQ teszt. 

- Elmehetek? - kérdeztem. 

- Még nem. Várj még pár percet. - válaszolta. 

Felhúztam a lábaimat és elkezdtem dobolni a térdemen az ujjaimmal, miközben magamban dudorásztam. 

- Nem tudnál veszteg maradni? - pillantott fel idegesen a papírok közül Mr. Palmer. 

- Mit vár egy hiperaktívtól? - billentettem oldalra a fejemet. 

Mikor befejezte a papírok kijavítását, vártam, hogy megállapítsa azt, amit már sokan megállapítottak előtte.  

- Nagyon magas az IQ-d, pedig csak 4 éves vagy. - mondta döbbenten. - Körülbelül értelmi szinten legalább 10 évvel előrébb vagy a korodhoz képest. 

- Ezt én is megmondhattam volna magának. - feleltem. - Nos, mehetek? 

- Menj. - legyintett, mire azonnal felpattantam és a nappali felé indultam, vártam, hogy abba hagyja a tekintetével való követésem, és amikor végre visszafordult a papír köteghez, előhúztam a növény alá bedugott ládát, felálltam rá és megérintettem Anya műhelyébe vezető elektromos ajtó kijelzőjét. 

Gondolkodás nélkül, beírtam a kódot, leugrottam a dobozról, visszarejtettem a növény alá és beléptem a helyiségbe. Lerobogtam a lépcsőn és végig néztem Anya műhelyén, ahová amúgy tilos bemennem, de ez kicsit sem zavar. Leültem a számítógépe elé, nem törődve a halomban tornyosuló találmánnyal, csavarhúzóval és alkatrészekkel. Engem csak egy dolog érdekelt. Bekapcsoltam a laptopot és halkan káromkodtam egyet. Nem tudom a kódot... A karkötőmről levettem egy csipet, amit még közel egy éve csináltam. Nincs rajta sok vírus, de talán feltudom törni, annyira, hogy a... 

- Eszedbe ne jusson! 

A hang hallatán megmerevedtem és felnéztem Izzyre. 

- Nem arról volt szó, hogy nem tudsz rám vigyázni? - kérdeztem. 

- De. De Annie hívott, hogy fogalma sincs hová tűntél, én pedig jól tudom hová szoktál elcsavarogni. - megfogta a kezem és az egyik árnyékba rángatott, sötétség vonult át az elmém felett, majd a nappaliba kerültem. - Ha anyukád megjön... 

- Kérlek ne mond el neki! - pattantam fel a kanapéra, hogy legalább nagyjából a szemébe tudjak nézni. 

- De elmondom. Legutóbb amikor feltörted a gépét, majdnem veszélybe került minden íratta, nem hiába őrzi ennyire azt a gépet. 

- De... 

- Semmi de! Akármennyire okos vagy Yui, még csak egy gyerek vagy.. és... - fekete szeme szomorúan felcsillant. - És barátok kellenek neked... korodbeli  barátok. 

- Sokáig tartott rájönni? 

- Jaj Yui... majd beszélek anyáddal.

- "Nem fogom a sajtó elé lökni csak azért, hogy legyenek barátai" - idéztem anyámat.

- Hallie nem olyan rossz ember mint gondolod. Csak nem tud kezelni. Nem mintha bármelyikünk is tudna.

- Hát ja. Kicsit intelligensebb vagyok nálatok.

- És beképzeltebb. - egészítette ki.

Felsóhajtottam és bekapcsoltam a plazma tévét. 

- Anyád elkényeztet. - ült le mellém. 

- Egész álló nap bezárva tart a házban, hét pecsétes titok, hogy hol lakik a Beckendorf cég vezér igazgatója. Egy titok vagyok én is. Komolyan azt hiszed, hogy elkényeztet? - kapcsolgattam a csatornák között. 

- Egy villában élsz. Saját könyvtárral... 

- Ahol már kiolvastam minden könyvet. - vágtam rá unottan. 

- .... Medencével....

- Amit egy véletlen baleset miatt nem használhatok. 

- ...Műhellyel? - kezdett kifogyni a lehetőségekből. 

- Ahová szigorúan tilos bemennem. 

- Kerttel?

- Ahová a műholdak miatt tilos kimennem. - Izzy gondolkodva összeráncolta a homlokát. - Kifogytál végre a felsorolásból? Szóval ki is van elkényeztetve...

- Mi nincs megtiltva?

- Hogy idebent legyek. Ehetek, aludhatok, olvashatok és amikor valaki vigyázz rám és nem vagyok egyedül beszélgethetek vele.

- Teljesen egyedül vagy. - értette meg a problémámat Izzy. 

- Igen. De már megszoktam. 

- De mi itt vagyunk és anyukád is... 

- Anyának az első a cég. Utána a pasik. Aztán jövök csak én. - néztem éj sötét sorozat gyilkos szemébe. 

- Ez nem igaz. Szeret téged. És mi bármikor itt vagyunk. 

Felhorkantam. - Elég, ha anya füttyent neked és te máris mész dolgozni, mérgekkel foglalkozol, és jó vagy benne, ezért alkalmaz anya. Ingrid bérgyilkos és nem csak Amerikának dolgozik, néha eltűnik 2 hétre, vagy egy hónapra és senkinek sem tűnik fel, mert megtanult láthatatlan maradni. Anya fegyvereket gyárt a hadseregnek. Cora hónapokra eltűnik a forgatások alatt, most éppen Indiába készül. Annie divatbemutatókra jár nagyival. Peter a kórházban van, az idejét se tudom mikor láttam utoljára. Susan elnök lett... Lucy forgat. A többiek... szintén csinálnak valamit. 

Izzy valamit mondani, akart de megszólalt a telefonja. 

- Itt Isabell Young, mit óhajt? Tessék?! Azonnal megyek! - nyomta ki a telefont. - ANNIE! 

- Hallottam! - futott ki magassarkúban a konyhából a nagynéném. 

- Ingrid már a helyszínen van. Halliet most értesítik. 

- Mi történt? - kérdeztem. 

- Susan összeesett. - felelte Izzy. 

- Gondolod, hogy valami méreg tette? - kérdezte Annie.

- Kétlem. Yui, ne engedj be senkit Mr. Palmer a konyhában van, maradj vele. 

Nem akartam itt maradni amikor Susan rosszul van de jobb ajánlatot úgy se kaptam volna, úgyhogy csak biccentettem, és unottan elindultam a könyvtárba. 

Amint beléptem mosoly terült szét az arcomon. Végig húztam a könyveken az ujjamat, majd elindultam a modernebb könyvek felé. Kivettem Sarah J. Masstól a tűz örökösét és kinyitottam az egyik fejezetnél. 

- Ott van neki Aeidon. - kezdtem el hangosan olvasni. - Ők csak azért barátkoznak, mert Aedion az egyedüli gyerek az udvarban, akit nem rémít halálra, és akit nem tartottál távol tőle csak azért.... 

A levegő megremegett a könyvtárban, én pedig az ölembe helyeztem a könyvet és rá mosolyogtam az előttem álló fiúra. 

- Szia Aedion. - köszöntem, a szőke hajú fiúnak. 

- Szervusz. Ezúttal is csak pár órára szólítottál ki a könyvből, Varázsnyelv? 

- Csinálunk valami érdekeset? - kérdeztem mosolyogva a kb. 10 éves fiútól. 

- Van kedved kardozni? - viszonozta a mosolyomat. 

- Persze, hogy van. Közben pedig mesélhetnél a világodról. 

- Inkább a kezed járjon ne a szád! - dobot nekem egy kardot. 

Megforgattam a kezembe, majd összecsaptam vele. 

Meghoztam ezt a fejezetet is, remélem tetszett, A Varázsnyelves dolog a végéről egy filmből jött, egyszerűen muszáj volt összefűznöm, majd kiderül, hogy pontosan, hogy lehetséges illyes fajta képesség. De gondoljatok csak bele a kedvenc könyv szereplőiteket hívhatnátok ki bármelyik könyvből! Kövi fejezet szombaton lesz, és talán dupla résszel jövök. Véleményeteket várom commentben :D