Annak ellenére, hogy szarul állok hoztam részt csak, hogy ne okozzak nektek csalódást, ha már az anno megszokott heti két rész helyett, csupán eggyel tudok idén szolgálni. Hát akkor jó olvasást kívánok mindenkinek!

Sam Alidával vitatkozott már nagyjából 10 perce.

- Miért nem lehet a kérdésre válaszolni?! Ismétlem! HA! Nincs mágia az én dimenziómban, hogyan tudom működésbe hozni a Hírvivőt? A rövid verziót kérem! - dobta le magát egy székre. 

- A hírvivők mágiát rejtenek önmagukban is. - szórakozott egy aprócska varázsgömbbel a lány, nem törődve Sam egyre dühösebb arc kifejezésével. 

- Jó. És, hogy hívjam elő belőlük? - kérdezte erőltetett nyugalommal. 

Alida felállt a trónszerű ülőalkalmatosságról és a fiúhoz sétált. Sam ijedten hátra akart lépni, amikor a lány mindkét kezével megérintette az arcát. Tiszta tekintetétől Sam érezte, hogy lassan vér szökik az arcába.

- Mit csinálsz? - suttogta Sam.

- Nézelődök. - suttogta vissza Alida.

Ahogy a lány végig simított az arcán Sam nem tudta mit csináljon. Teljes megkönnyebbülés volt a számára mikor végre levette a kezét róla. Igaz Sam szörnyen érezte magát a testét eluraló hidegség miatt, ami úgy áradt szét benne, mint a gyökerek a földben. Csak egy pillanatra villant át az agyán melyik eshetőség volt a jobb. Mikor rajta voltak Alida kezei, vagy mikor nem. Furcsa mód a teste inkább az első variáció felé húzta.

- Tiszta a lelked. - mosolyodott el Alida. - Ha eljön az idő, a medált a szíved magától bekapcsolja. 

Sam nem tagadta, hogy nem érti miről beszél a lány. Olyan mágia él a dimenzióban melyet ő sohasem érthet meg. Minden mágia legfőbb forrása pedig többek között... a Legfőbb, aki csupán egy hármas szintű mágus.

Sötét íriszébe nézett, melyben hűvösség és melegség csatázott. 

- Köszönöm a segítséget. - köszörülte meg a torkát és indult el vissza a szobájába, hogy nehogy megint spontán összeessen, mint pár órával ezelőtt. - A Legfőbb Bölcs szokott lazítani? - fordult vissza hirtelen, félig maga se értette, hogy ezt mégis mért kérdezte.

- Csak ritkán. - felelte a lány, majd visszasétált a trónjához. 

- És... - lépett kicsit beljebb a Bölcs felé. - Szerinted eljönne velem lazítani?

Alida felvont szemöldökkel pillantott a fiúra. Először azt hitte rosszul hall, ugyanis ő nagyon randevúnak értelmezte ezt a mondatot. Már pedig, ha ezt odakint is kiejtené a száján, már tényleg kivégeztethetnék, csak, hogy ezúttal nem ő, hanem a királynő... Igaz... Sam nem idevalósi és mivel eddig azt hitte, hogy ez a Birodalom az ő álma, így nem csoda, hogy ha hallotta is a vallásukat az ég adta-e világon semmi sem maradt meg belőle.

- A Legfőbb Bölcset sajnos kötik a törvények. Nem töltheti szabadidejét esetünkben egy férfi társaságában. 

- Idősebb csajjal nem randizok nem kell aggódnia. - vágta rá Sam.

- Csak egy évvel idősebb nálad. - mosolyodott el a lány. - A ti időszámításotok szerint 2042. júniusában született. 

- No és Alida? Neki szabad? - dőlt neki vigyorogva az ajtó félfának Sam.

A lány csak döbbenten pislantott. Ez nem adja fel?! Halványan elmosolyodott. A legtöbb fiú meg se próbálkozik nála mivel ismerik a szabályokat. De a pillantásukból megtanult olvasni... De Sam... Valahogy tetszett neki ez a... nem is tudja pontosan mi.

- Alida. - húzódott félmosolyra a szája. - Ő örülne neki. De a Legfőbb Bölcs előbbre való, mint ő. - vált azonnal semlegessé az arca. - Vigyázz a kulcshajsza alatt Sam. A te világodban rengeteg az olyan mágus, akiknek szívét sötétség lepte el, amelyben lehetetlen újra fényt gyújtani. 

A fiú tudta, hogy jobb ajánlatot úgy sem kaphat, így inkább most már véglegesen elindult az ajtó felé. Jane valószínűleg már türelmetlen.

- Sam. - hallotta meg a Legfőbb hangját, mire megtorpant. - Az erőd ritka és labilis. Meg kell tanulnod kordában tartani, nehogy egyszer megöljön. Ha újra visszatérsz... Keress fel. Lazítani nem lazíthatok, de... együtt dolgozhatunk.

- Köszönöm az ajánlatod. Majd megfontolom. - mosolyodott el és kisietett a házból. 

Alida odabent felhúzta a lábait a mellkasához. Sötét íriszében gondolatok örvénylettek. A szívében érezte, hogy valami nem stimmel ezzel a fiúval. Lassan emelkedett fel a helyéről emelte fel a kezeit, majd megkísérelte azt, amit egyetlen Bölcs sem az elmúlt 400 évben, átakart lépni időn és téren. Sam képe jelent meg előtte, majd egy csomó ismeretlen személy. Hatalmas égig érő házak között haladt el ezred másodpercek alatt. Szörnyszülöttek és isteneket vett ki a tömegből. Majd teljes sötétség ölelte körbe. Egy villanást érzékelt, egy női formát látott, sötét szíve mindent betöltött, majd minden újra sötét lett. Ő pedig eszméletlenül a földre zuhant. 

~~~

Jane az alvó bátyját figyelte. Hazudna, ha azt állítaná, hogy abból az eszeveszett képtelenségből, amit a bátyja mesélt bármit is elhitt. Egy párhuzamos dimenzió? Ahová valami hidrogén hidak segítségével lehet eljutni?

Baromság.

Az órára pillantott. Sam már egy órája húzta az igazak álmát. Őszintén ideges volt a fivére terve miatt. Megszökni innen... Hogyan akarja csinálni egyáltalán? A legfőbb probléma a nagyszülei voltak. Percy ugyan valószínűleg nagyon későn értesülne az ügyről, és addigra már árkon bokron túl lennének, de nem is ő nagy baj, mert a hivatalos gyámjuk Nico di Angelo és Thalia Grace. Ők viszont sacc az első ellenőrizésnél értesülni fognak arról mit csináltak és onnantól kezdve három nap és kész. Elkapják őket.

Jane nagyon jól tudta, hogy ebben a családban ők ketten a fekete bárányok. Yui eléggé kilóghatna közülük azzal, hogy mindenkinél minimum négy évvel idősebb, mégsem lóg ki. Vérbeli Jackson. Amy az eszével tűnik, Dan a furcsa izgága képességével, hogy semmit sem vesz komolyan, nem tervezz be semmit csak improvizál és nyer, pedig nincs is képessége! Sven szintén az eszével nyert tagságot a Jackson családba, Aelin pedig a fellengzős, beképzelt stílusával. Carmen és Junie alapból kicsit távolabb állnak a családtól, de érdekesség képen Ingrid nem hagyja őket teljesen elszakadni... Brady, Lena és Adel pedig Lucy gyermeke innentől kezdve rájuk van matricázva, az "aranyos kis Lucy, aranyos kis gyermekei" felirat, amivel remekül elérik, hogy senki sem gondolja őket veszélyes ellenfélnek. Ja. Teljesen átlagos Jacksonok mindannyian. És ott vannak ők. A már említett fekete bárányok, akiknek nincsen családja, nem járnak versenyekre, nem zsenik és nem is tudják feltalálni magukat, magán tanárok és állami iskolák helyett magán sulikban töltik napjaikat... Bentlakásos magánsulikba, hogy hosszú távon ne kelljen Thalianak és Niconak foglalkoznia velük, csak a téli, tavaszi szünetben, és nyár végén, hiszen amit végre megszabadulnak a sulitól irány a Félvértábor. 

Az órára pillantott. 30 perc és lámpa oltás lesz a kollégiumban... Sam pedig persze, hogy ekkor tájt ébredt fel. 

- Mi a terved? - kérdezte Sam, miközben fél pillanat alatt kipattant az ágyból. Jane meglepetten pislantott. Samet általában atom bombával sem lehet kirobbantani az álmok világából.

- Nem arról volt szó, hogy neked van terved? - szólalt meg.

- Csak teszteltelek. - kacsintott a fiú, majd Izét próbálta levakarni magáról, akinek ismételten szeretet kitörése volt. - IZÉ! Elég! - ültette le az ágyra. - Most nem érek rá. - mondta határozottan, majd a testvérére fókuszált és a halántékához illesztette a mutató és a középső ujját.

Jane mellett lassan egy másik alak kezdett kiválni. Eleinte semmiben sem hasonlított a lányra, majd mikor Sam kb. 1 perc múlva letette a kezét két Jane állt előtte.

- Azt a rohadt! - ámult el mind a kettő. - Ezt nem hiszem el. - nyögték kórusban. - Te tudsz ilyet is?! Bezzeg amikor kosarazni akartam ezt nem tudtad megcsinálni és ott kellett szívnom a... - hallgattak el hirtelen és néztek egymásra, csak most tűnt fel nekik, hogy tökéletesen összhangban és teljesen ugyanazt mondták! - Matek... Ó.... Órán. - mondták még mindig egyszerre. - Hát... Ez.... Zsíííír! 

Sam csak elmosolyodott. 

- Ez csupán átmeneti. 

- Hogy működik? - kérdezte a valódi Jane.

- Működik?! Mit képzelsz Szivi? - csattant fel a másik. - Mi vagyok én valami robot?!

- És felületes. - folytatta Sam. - Nagyobb, mélyebb érzelmek kifejezésére nem képes. Igazából tényleg olyan, mint egy robot, annál kicsivel több érzelemmel. Ismeri azokat a főbb dolgokat, amiket mutatsz az embereknek. Kérdezd meg valami személyes dologról.

- Öhm... Oké. - vonta meg a vállát Jane. - Milyen volt apával a viszonyom?

A másik Jane csak értetlenül Samre nézett.

- Látod. Nem tud rólad mindent. Plusz nem is hosszú életű. Nagyjából 10-14 nap és megszűnik létezni. 

- Ne máár! - mondták kórusban.

- Sajnálom. - húzta el a száját Sam, majd mellette is fokozatosan megjelent egy második Sam. - Tudod mi a feladatod.

- Persze Főnök. - dobott egy hasast az ágyra és már húzta is a lóbőrt. 

A valódi Sam és Jane kivette az ágy alól a már Jane által előkészített hátizsákokat. Sam az ablakhoz lépett és kinyitotta, utána megkapaszkodott az eresz csatornában és lassan elkezdett lemászni rajta. 

Jane intett a két másolatnak, majd kihajolt az ablakon, hogy megnézze hol jár a bátyja. Sosem mondaná ki hangosan, de néha komolyan lenyűgözte őt. Amikor Sam mellett landolt csak kérdőn ránézett. 

- Most mi lesz? - kérdezte.

- A hírvivőt nem tudom, hogy kell bekapcsolni, úgyhogy egyelőre azt ajánlom minél hamarabb jussunk ki a suli területéről. - mondta. 

- Jó. - bólintott Jane, majd összehúzta magán a dzsekit és a sötétben a fák árnyékában indultak el a kerítés felé. - Igaz az...

- Ne most beszélgessünk, előbb jussunk ki innen. - szól közbe Sam. 

A bentlakásos iskola egy parkkal van elhatárolva a külvilágtól, az egyetlen helyen, ahol be-és ki lehet jutni a suliból egy porta szolgálattal volt védve. Így a két Jackson inkább teljesen más felé vette az irányt. A park nagyjából akkora, mint egy közepesen nagy iskola legalább hússzor. Gyalog körülbelül 30 perc, ha az utakat követed és nem vágsz át gyalog a csalános, gyomos helyeken. Jane és Sam pont a csalános eshetőséget választotta. Az iskola mellett helyezkedik el kelet felé a temető, a többi oldalon sima családi házak veszik körbe. 

Sam a halántékához illesztette a kezét, mire az előttük húzódó kerítés vibrálni kezdet, majd köddé vált. A fiú átsétált az ikertestvérével együtt a temetőbe, majd kivette a zsebéből a hírvivőt.

- Hogy működik? - kérdezte Jane és döbbenten vette észre, hogy a kerítés ismét mögöttük volt. 

- Fogalmam sincs. - felelte Sam.

Jane pedig azt hitte, hogy felrobban.

- Ezt nem mondhatod komolyan. - mondta teljes meggyőződéssel. - Hasonmásokat csináltál, kijutottunk és fingod sincs, hogy hova a fenébe kell mennünk és az egyetlen dolog, ami megmutathatja, hogy hova a fenébe kell mennünk, rohadtul nem működik?! - ordította a végét.

- Ssss. - pisszegte le. - Felvered a halottakat! Ha már az élőket nem tiszteled akkor már a holtakat tiszteld! Mindjárt rájövök, hogy működik. Higgadj le. Bevetetted a nyugtatódat?

Jane ökle azonnal lendült, hogy behúzzon Samnek, de a fiú összegörnyedt ijedtébe.

- Ne! - visított fel. - Kussolok. 

- Azt jól teszed. - vágta rá Jane.

Jane pufogva leült az egyik padra, míg Sam a medált bűvölte. 

- Mutasd az utat! - kiáltotta. - Szezám tárulj? Tiszta szívem, mutass utat? Akkor ne mutass.... - sóhajtotta. - Talán olyan, mint a GPS.

- Aha... 200 méter múlva menj neki légyszíves a temető falának. - bólogatott Jane.

- Nem kell beszólni, ha ilyen jól tudod csináld te! - dobta oda neki a hírvivőt.

Jane megvakarta a nyakát, majd alaposan végig tanulmányozta a középen elhelyezkedő szimbólumot. Simán nézhetnénk akár Hermész jelképének is, ha kígyók nem egymásba tekergőznének és, ha lenne középen egy bot....

Kígyók.... kígyók.... kígyók... 

- Nem Amy és Sven vagyok, hogy eszembe jusson minek a jelképe a kígyó, sem pedig Dan, hogy a tök jó kis wifimen megkeressem, vagy Junie és Carmen akik az ügynökség adatbázisát használnák.

- Most sokat segítettél. - vette ki a kezéből a medált. 

Valahogy működnie kell.... Alida azt mondta, ha eljön az idő a szíve vezetni fogja... talán nem is a medál a kulcs.... kihúzta a fűzőket a medálból, majd Janehez sétált. 

- Ha megbocsátod. - azzal a lendülettel kitépett a nővére hajából három vagy négy hajszálat.

- AÚ! Barom! Ez fájt.

- Nem ismerek strapabíróbb dolgot a hajszálaidnál. Az fodrász képtelen néha levágni rendesen, azért ér a melledig. - vágta rá Sam és fűzte bele a lyukba a hajszálakat, végezetül pedig a nyakánál összekötötte és megcsomózta. A medál pont a szíve zónájában volt. 

Lehunyta a szemét és mélyen magába nézett. Teljesen kiürítette a tudatát, minden fájdalmat, kétséget eldobott magától és felelevenítette a jó pillanatokat. Ahogy Maximmal a palota udvarában edzenek, ahogy részt vesz a stratégai órákon. Ahogy a királynő fiával, a herceggel és Maximmal elmegy vadászni, majd Alida képe. 

Mikor kinyitotta a szemét a medálból halvány fényeket vett észre kiáramlani. A fény átvágott a temetőn és kifelé vezetett. Alidának igaza volt, Jane viszont ugyanúgy bámult rá mint eddig.

- Gyere.

- Hova? - kérdezte a lány.

- Látom az utat.... Te nem...? - pislogott döbbenten.

- Nem.... Én semmit sem látok. 

- Mindegy. A fő, hogy egyikünk látja. - mondta magabiztosan Sam, majd felhúzta Janet a padról és gyorsan elindultak kifelé a temetőből. 

~~~

Órák óta gyalogolhattak vak sötétben az erődben, amikor Sam úgy döntött ideje lenne pihenni. Vállalta az első őrködést. Az egyik fának dőlve üldögélt a földön, miközben a medált forgatta az ujjai között. 

Csak az járt a fejében, amit Alida mondott neki az erejével kapcsolatban. Tudja, hogy erős, hiszen sosem láttak hozzá fogható félistent, még sem érdekelte senkit sem, hogy pontosan milyen ő. Mindenki csupán egy álmodozót látott benne, de most... Sam a fának döntötte a fejét. Egyszerűen képtelen volt elképzelni az életét ebben a világban ez volt a legrosszabb. Annyival másabb a Harmadik dimenzió... A bolygó teljes felületét fák, erdők, tavak népesítik be sok száz állat fajjal. A harmadik dimenzió csupán pár száz évvel fiatalabb a földnél, mégis sokkal jobban tisztelik a természetet mint ezen a bolygón 400-500 éve az emberek. 

Janere pillantott. Az évek során a nővére egyre inkább elhidegült minden élőlénytől. A magányosság fedője alá rejtette mi bántja. Ő pedig... Ő a harmadik dimenzióban kelt új életre. Barátokra lelt, akik kedvelik őt.... 

Hajnali három fele járhatott az idő, amikor Jane felébredt, és Sam feküdt le aludni.

Sam azonnal visszakerült a harmadik dimenzióba. A furcsa az volt, hogy amikor felébredt Cat sehol se volt. Kinézett az ablakon. Odakint még sötét volt, de már látni lehetett, ahogy a nap kel fel, az éget élénk lilás narancssárga színbe vonta. Csettintett, mire azonnal egy vadász nadrág, egy vászon ing és egy mellény termett rajta, a lábain pedig lovagló csizma lifegett. Kilépett a szobájából, mire azonnal egy kard szegeződött a nyakának. A kard tulajdonosára pillantott.

- Maxim tedd le, most nincs kedvem. - mondta, de mikor lépett volna előre, csak a nyakába nyomódott a fegyver, mire értetlenül bámult a barátjára.

- Bocs haver. De a Királynő elé kell kísérjelek. 

- De.... Miért? - kérdezte a fiú.

- A Legfőbb Bölcstől hajnali egykor jöttél el igaz?

- Fél egykor, a ti időszámításotok szerint. Miért? - kérdezett vissza Sam. 

- Mert alig egy órája találtunk rá összeesve a Bölcsek házában a földön. 

- És engem vádoltok?! - rakta össze a képet. - Sose bántanám őt! - mondta kicsit hevesebben a kelleténél.

- Én tudom, de a királynő nem. Kövess. - vett le egy bilincset az övéről és tette fel Sam kezére, majd elindult lefelé.

Sam kezei előre rántották. Hogy menyire utálja, hogy itt a mágnest másképp használják, mint az ő világában. A királynő a reggel hat órás időpont ellenére a trónján ült. Igaz nem volt szalon képes állapotban, ugyanis egy selyem köntösben ült. Rideg hófehér arca, mely sosem látott nap fényt tiszta volt, ám szemeiben üresség ült. Ha Samnek meg kellett volna mondania az ő világában, hogy hova valósi biztosan rávágta volna, hogy orosz, ugyanis ugyanazokkal a tipikus vonásokkal rendelkezett, mint a Cabrák. Sötétszőke haja szigorú kontyban volt a feje tetejére összefogva.

A trón mellett egy barna hajú fiú állt. Ő teljesen fel volt öltözve éppen a reggeli lovaglása előkészítéséről rángathatták ide, ugyan is a lovagló ruhájában volt.

A herceg rámosolygott Samre.

- Bármit is hisz fenség. - hajolt meg kicsit a hölgy előtt. - Kérem higgye el semmi közöm hozzá. 

A nő már nyitotta volna a száját, de a herceg gyorsan súgott valamit a fülébe, mire a jégcsap csak bólintott. 

- Tizedes szedje le róla a bilincset. - mondta mosolyogva a herceg. 

Maxim azonnal engedelmeskedett. 

- Sam Jackson. - mondta. - Szeretném megkérdezni hol tartózkodott az éjszaka folyamán.

- Ez úgy hangzik, mintha nem csak azzal gyanúsítanának, hogy valamit csináltam a Legfőbb Bölccsel. 

- Szóvak beismeri, hogy a Legfőbbnél járt? - kérdezte a királynő, az arca szikra merev volt és érzéketlen. 

- Igen. De ezt mindenki tudja. - sóhajtotta. - Segítségre volt szükségem. Ennyi. Hajnali egy körül végre végeztünk. Nem tudom, hogy bírják ki, hogy kb. megkérdezik tőle mit ettél ma reggelire ő pedig elkezdi mondani, hogy az ókorban mivel táplálkoztak majd húsz perc elteltével miután karattyolt az egészséges és egészségtelen táplálkozásról végre valahára kinyögi, hogy pirítóst. 

A herceg jól láthatóan elmosolyodott, alig bírta visszatartani a nevetését, főleg, hogy tudta, hogy Alida pontosan ilyen.

- Tudod mi...

- Felségek! - lökték be a trónterem ajtaját. 

Mindenki nagy meglepetésére a Legfőbb Bölcs állt ott. Egy roppant elegáns ruhában. Sam mérget vett rá, hogy nem ebben ájult el. Illetve azon is csodálkozott, hogy nincs rajta az a zsákszerű anyag. 

- Bocsánat, hogy megzavarom vallatásukat, de attól tartok teljesen felesleges, amit tesznek. - sétált előre, majd megállt Sam mellett és mélyen meghajolt. - Saját önhitt hibám volt, hogy elájultam. Sajnálom, hogy nagy ijedséget okoztam. - szegezte olyan nyíltan a tekintetét a királynőre, ahogy rajta kívül csak Sam meri.

- Mi történt? - kérdezte a királynő. 

- Megkíséreltem áthatolni a dimenziók között Felség, sikertelenül. Túlterheltem az idegrendszeremet, ígérem többé nem fordul elő. - mondta ugyanolyan rideg arccal mindezt , mint amikor először találkozott vele Sam.

- Esküszöm... ha valamit akarok tőled elrángatlak ide és a királynő előtt faggatlak ki. Itt olyan egyszerűen fogalmazol!

A herceg szúrós pillantásra méltatta a barátját, jelezve, hogy maradjon csendben. Igazából kezdett azon csodálkozni, hogy az anyja még miért nem fejeztette le a haverját.... talán pont azért mert a haverja... 

- Rendben van. Sam Jackson szabadon távozhat. A Legfőbbnek pedig adjatok egy köpenyt. - mondta. 

A Legfőbb már nyitotta volna a száját, hogy újabb csöppet sem fenséges, tiszteletteljes hangnemet ejtsen meg, de a herceg gyorsan elkapta a karját. 

- Máris gondoskodom róluk Anyám. - hajolt meg. - Maxim segítenél? 

- Természetesen Fenség. - vágta rá a fiú, majd mind a négyen meghajoltak.

- Kilyan Anis Ulliel Bejo! - csattant fel a királynő.

A Herceg reményei abban a pillanatban szerte foszlottak. 

- Igen Anyám? - fordult vissza, nyájas mosollyal az arcán.

- Keress fel 10 órakor. 

Kilyan elkönyvelte magában, hogy ezt egész könnyen megúszta... várjuk ki a 10 órát, majd csak utána arassunk sikert. Emlékeztette magát, majd kisietett a trónteremből Sammel, Maximmal és a Legfőbbel együtt. 

- Nem kis bajba kerülhettél volna. - mondta odakint Samnek. 

- Komolyan engem hibáztatsz amiért nem csináltam semmit!? - hitetlenkedett a szőkeség.

- A két értelmű mondataidtól félek. Kicsit félre érthető néha, ha éppen ilyesmivel vádolják az embert! - háborgott a herceg. 

- Kilyan. Beszédem lenne Sammel. Ha lehetne négy szemközt. - mondta a Legfőbb. 

- Ha már itt tartunk. - vigyorodott el a fiú gonoszan. - Talán az is feltűnt az anyámnak, hogy a Legfőbb 11 év után hajlandó egyes egyedül hímnemű társaságában lenni. Ezt még nekem se engeded meg soha.

- A kurtizán ismerősekkel szoros barátságot létesítő hercegből csodálkozol, hogy inkább nem kérek? - kérdezte élesen a lány. 

- Látom a nyelved még mindig a helyén van. Nem csoda az összes női Bölcs között te vagy az aki leginkább a szabályon csámcsog valaki más helyett. - vágta rá a fiú.

- Amenadia nem számít... - forgatta a szemeit a lány. - Az inkább kurtizán volt nem pedig Bölcs... 

- Te már csak tudod, végül is az ő keze alatt tanultad meg használni a mágiát. 

- ELÉG! - kiáltott rájuk Maxim, mire mint a kettő kérdőn, sőt sértetten rábámult. Egy pillanatra olyan éles csend állt be, hogy hasítani lehetett a levegőt. Maxim arca teljesen kivörösödött, a világ legnagyobb illetlenségét követte el. - Bocsánat... - suttogta megszeppenten. 

Az előbb ordított rá a két felettesére.... ebből az egyik hiába az egyik legjobb barátja mégis csak a herceg... a másik pedig a Legfőbb Bölcs...

- Amúgy meg.  - nézett a Bölcsre a herceg. - Mint herceg sajnos figyelmet kell szentelnem a Birodalmam minden tagjának. 

- Első helyen a kurtizánokkal mi? - vigyorodott el Alida. 

- És erről te honnan tudsz Legfőbb? - vágta rá Kylian, győzedelmes mosollyal, szemeiben olyan pimasz jókedv égett, amitől más lányok meghátrálnának. - Egész nap abba az ósdi házba vagy bezárva. 

- Csicseregték a madarak. 

- Öhm... - szólt közbe Sam. - Lemaradtam... Ti most hogy vagytok?

Maxim ekkor fordult az oszlop felé és verte bele hatalmas lendülettel a fejét. 

- Istenek... Könyörgöm... Csak ezt ne! - motyogta. 

Sam csak kérdőn visszafordult a magas rangú kamaszok felé... Merthogy mindenki pont 17 vagy 17 alatti volt. 

- Csak nem kedvelem a nagy képű egoistákat. - vágta rá a Legfőbb. 

- Egoista... Hm.. ismerős szó... Ó igen! Láttam már ezt a szót Lexikonokban! Micsoda véletlen, hogy pont a te neved alatt szerepelt. - vigyorgott a Kilyan.

- Nem értem - nézett Maximra Sam. 

- Mondom, hogy vannak. Egy időben Kilyan ráakart hajtani Alidára. De ő lekoppintotta. Érted. A Birodalom Hercegét! 

- Jól tette. - vágta rá önzőn Sam. 

- Nem érted. 

- Most jöttél rá? - kérdezett vissza Sam.

- A Hercegnek mindig is megvolt azaz előnye, hogy ránéz egy csajra, megmondhatja neki nyugodtan, hogy várlak éjszaka a lakosztályomban és a csajnak kötelező elmennie vagy kivégzik.

- Tuti nem mutatom be ennek a húgomat. - válaszolta Sam. 

- Nem akarod, hogy ágyba vigye?

- Ágyba vinni a húgom... - kezdett el nevetni. - Én főleg attól félek, hogy ha megkérdezi a húgom kinyírja. Alidaaaaaaaa - tartotta ki addig a hangot, amíg a herceg és a bölcs nem hallgatott el. - Na végre, már kezdtem kifogyni a szuszból. Valamit szerettél volna tőlem. 

- Ó. Igen. De nem fogsz neki örülni. - mondta. 

- Öhm.... Jó de elmondanád mi az?

- Tudod vannak a...

- A rövid verziót kérem! - kiáltotta el magát Sam. 

- Oké.... Elmennétek?

Kilyan Sam vállára tette a kezét, a fiú kék szemében gúny csillant. 

- Ígérd meg, hogy ha valami csoda folytán randira hív szólsz. 

- Jó. - vágta rá mert ugyanannyira tudta, hogy ez képtelenség, mint Kilyan. 

Kilyan átkarolta Maximot. 

- Kijössz velem lovagolni mielőtt anyámtól kapnék egy fejmosást? 

- Legyen haver. - mosolyodott el Maxim. - De 8-tól szolgálatban vagyok. 

- Értem. - bólintott a herceg. 

Samnek csak most tűnt fel, hogy havernak szólította a herceget... Tehát csak anyuci előtt megy a játék, a fenség megszólítással. 

Amikor Alida megbizonyosodott róla, hogy távoztak Samre szegezte barna szemeit. 

- Furán fog hangzani. 

- Ne kímélj. - hezitált egy kicsit, mivel tényleg fogalma sem volt róla, hogy mit akar tőle a csaj.

- Megakarom vizsgálni az agyi idegrendszeredet.

Sam szemöldöke felszaladt a homlokára. 

- Tehát felakarod vágni a koponyám.

- Dehogy is! - mosolyodott el a lány. - Mágia segítségével könnyedén rátudok kapcsolódni az idegrendszeredre és tanulmányozni. Csupán... szeretném hozzá az engedélyedet. 

- Aha.... És mire jó ez neked? 

- Inkább mire jó neked. - dobta vissza a mondatot. - Megismerheted az erődet. Rájöhetsz miért tudsz átlépni a hidakon. Megtudhatsz magadról egy kis dolgot a sokból. Tetszik az ötlet? - mosolygott kedvesen a fiúra. 

- Jó. Tanulmányozhatsz. Ha! - szúrta közbe a szót. 

- Tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Látszik, hogy Kilyan barátja vagy... Mit akarsz?

- Megtudni, hogy ez neked mire jó. A nagymamámtól... Annabethtől megtanultam, hogy az okos lányok, mindig mindent okkal tesznek valamit megakarsz tudni. 

- Nem is vagy olyan buta, mint amilyennek tetteted magad. - húzta el a száját Alida. - Még valami?

- Ennyi. - felelte Sam. 

- Akkor kezet rá. - nyújtotta a fiúnak a kezét. 

- Rendben van. - vigyorodott el Sam. - Ja és egy dolog. Bármikor kiszállhatok. 

- Ajj... Jó. De akkor csak a kísérlet végén mondom el, hogy miért akarlak tanulmányozni.

- Biztos nem akarsz randizni... ott is tanulmányozhatsz.

- Nem szokásom szabályt szegni. - vágta rá. - Nekem mennem kell. - vett el a székről egy köpenyt. - Viszlát Sam. 

- Ha este jövök az nagy baj? 

- Nem. Bármikor megkereshetsz. - válaszolta Alida. - Viszlát Sam. 

- Szia.

Alida belebújt a köpenybe, majd a kijárat felé sietett. Sam felsóhajtott, majd úgy döntött, hogy még van nagyjából két órája mielőtt Jane elkezdené keltegetni, így inkább elmegy a két fiúval lovagolni, viszont amint, hogy kilépett ott ahol a két srác is eltűnt valamiben hasra esett és két másik testet is magával rántott, majd hangosan elkiáltotta magát.

- A hallgatózós mindeneteket azt! - csattant fel Sam. 

- Bocsi Jackson. - röhögött a herceg. - Szerintem tetszel neki. Te vagy az első fiú, akivel hajlandó kettesben maradni. 

- Igen, hogy tanulmányozza az agyam.... vagy ami a helyén van.

- Ilyenek a bölcsek. - mondta Maxim.

- Várj. Te ezt honnan tudod? - nézett fel a srácra Kilyan.

- Őőőőő.... Nem megyünk lovagolni? - pattant fel a földről, majd gyorsan elindult az istállók felé.