Hali. Rész meghozva kövi héten nagyon valószínű, hogy nem fogok tudni részt hozni (emelt biosz teszt és emelt kémia kis vizsga miatt.) Jó szórakozást kívánok mindenkinek!

- Sven siess már! - kiáltotta Aelin.

- Igyekszem! - kiáltotta vissza a fiú.

- Muszáj mennetek? - kérdezte Amy a nappaliból.

- Nem akarunk. - húzta el a száját a fekete hajú. - De Hádész általában minket küld el, ha valahol valami probléma támad a holtakkal. Most pedig krízis helyzet van.

- A Halál Kapuja? - kapta fel a fejét Dan, aki a Cabra lak kanapéján ült megzúzódott térddével.

- Nem. - rázta meg a fejét Sven. - Csupán egy kis kapu Romániában.

- Sveeeen!

Aelin halálosan unta már a Cabra lakot. Egy nap telt el a viszály almás eset óta és ez alatt kiderült, hogy Sven úgy ráesett Dan lábára, hogy a térde megzúzódott, így pihentetni kell. Ezzel a kulcsvadászatnak átmenetileg lőttek. Szerencsére... vagy inkább balszerencséjükre a Cabrák nem dobták ki őket. Ráadásul Ian és Sven kezdtek egyre jobban összebarátkozni, még Dan is kicsit felengedett a Cabrák iránti ellenszenvéből. Amy kerülte őket, mindig talált valami kifogást, ami miatt sikerült lelépnie. Persze mindenki tudta, hogy Ian miatt, ami azt illeti a fiú is ezt csinálta. Ilyenkor Aelin általában Dan mellé ült és elkezdett sugdolózni, hogy vajon mi történhetett közöttük az alma miatt. Igazából örült, hogy végre leléphet a Cabrák és Amy közeléből. Egyedül Dant nem akarta itt hagyni.

- Szóval tényleg elmentek. - sétált le a galériáról Ian. - Kár. Szívesen elmentem volna veled bejárni a várost. - állt meg Sven előtt. - Azért más egy művészet mániással, mint az idegenvezetővel.

- Ha akarod egy héten hét alkalommal kölcsönadom. - mondta unottan Aelin. - Könyörgöm mehetünk már?!

- Igen. - felelte Sven. - Ian. - rázott kezet a fiúval. - Natalie. - mosolygott a kislányra, aki csak intett egyet, majd folytatta a magazin lapozgatását. - Dan. - integetett a kisfiúnak, aki vigyorogva integetett neki vissza a kanapéról. - Amy. - biccentett a lánynak, de a vöröske előre lépett és szorosan megölelte Svent, amit a fiú csak mosolyogva viszonzott.

- Azért visszajöttök majd ugye? - kérdezte a lány.

- Szándékunkban áll. - pillantott a testvérére a fiú. Aelin csak helyeslően bólintott. - Nyugi. Megtalálunk.

- Ígéred? - suttogta Amy, mire Sven csak elmosolyodott.

- Amy. Miért indította el ezt a játékot Annabeth?

A lány csak halványan elmosolyodott. Aelin és Dan valószínűleg még mindig csak egy versenynek hiszik. De Sven már rég tudja az igazságot, akárcsak Amy.

- Mert azt akarta, hogy együtt oldjuk meg a kulcshajszát. Egy családként. Mindannyian. Együtt, mint... tudod mi előtt.

- Pontosan. - húzódott el a lánytól Sven. - És erre remélem, hogy a többiek is ráfognak jönni. Viszlát. Aelin?

Sven kiment a bejárati ajtón, egy ideig Aelin is követte, ám az ajtóban a lány megtorpant.

- Hupsz majdnem elfelejtettem! - vette le a hátizsákját és halászott ki belőle egy ajándék csomagot. Megfordult és Danhez rohant, hátulról átölelte a fiú nyakát és az orra elé tartotta a csomagot.

- Úúúú! - vette ki a kezéből Dan.

- Ugyan csak öt nap múlva leszel 11, de ismerve minket egy hétig tuti nem látjuk egymást. - mosolyodott el Aelin. - Szóval, boldog születésnapot Bénaság!

- Köszi! Mi van benne? - forgatta a csomagot Dan.

- Bontsd ki és megtudod.

Dannek nem kellett kétszer mondani, azonnal szét tépte a csomagoló papírt. 

- Király! Ian! Van xboxotok? - pillantott a fiúra.

- Persze.

- Zsír! Akkor ki is próbálom.

- Mi az? - lépett a fiúhoz és nézte meg a videojátékot, amit kapott. - Na ne! - ámult el. - Limitált kiadású, az orrom elől happolták el az utolsót. Páros? - nézett Danre.

- Jó. De fedezz, és ne lőj le! - ment bele Dan.

- Oké!

- Semmi köszönöm? - húzta el a száját Aelin.

- Már mondtam kikérem magamnak! De köszi Aelin! Istennő vagy!

- Tudom. - vágta rá a lány, majd gonoszan elmosolyodott és megpuszilta Dant.

- FÚJ! - törölte meg az arcát a fiú.

- Sziasztok! - ment ki nevetve Aelin.

Az utolsó képe a társaságról annyi volt, hogy Ian lehuppan Dan mellé és elkezdenek kockulni. Sven a liftnél várta a húgát. Hozzálépett és várakozóan ránézett.

- Árnyékutazás? - kérdezte Aelin.

- Előbb pénzt kell kérni Hádésztól. Aztán irány Románia, ahol egy átváltónál kezdünk.

- Mért is? - érdeklődött Aelin.

- Mert Romániában lej a hivatalos pénz.

- Aha... - húzta el a száját Aelin. - És hol van Románia?

- Magyarország mellett.

- És az hol van? - pislogott értetlenül.

- Ausztria mellett.

- Oké az tudom hol van!

~~~

A jövőből jött Dan Jackson idegesen ült a szobájában a Jackson Bázisban. A műhelyes asztalát lepakolta. A rajzokat az egyik sarokba helyezte el, míg a szerszámokat kivételesen a helyére tette, amit lehetett pedig szép sorban felakasztott a falon lévő szögekre. Egy kopott olaj foltos lepedőt rángatott elő a szekrénye aljából, amit még 7 éves korában koszolt össze egy rosszul összeszerelt robot miatt és sajnos köztudott, hogy ez a fajta olaj folt nem jön ki semmiből, sehogy. Úgy hajtogatta a lepedőt, hogy az a tiszta felével nézzen felfele, majd arra egy nejlont terített. Aztán elkezdte előkészíteni a terepet. Egy csomó lopott kórház felszerelést vett elő. Alkohollal fertőtlenítette őket, majd mindegyiket kitette az asztalra.

Vett egy mély levegőt, majd feltűrte a pólója ujját és kivett a zsebéből egy kis droidot. Utána elkezdett vetkőzni. Kibújt a farmeréből és a pólójából.

- Szkennelés az egész testen. - indította be a droidot. - Keresés.... mikrocsip, vagy bármilyen nyomkövető a testen belül.

- Igen is. Mr. Jackson. - válaszolta a robot, majd a levegőbe emelkedett.

Dan terpeszbe állt és oldalra tartotta a kezeit.

A kis lény egy perc alatt levett minden adatot a testéről.

- Nyomkövető megtalálva. Nyomkövető inaktív.

- Hol van? - kérdezte a fiú.

- Találat a bal alkarban. - vetítette Dan elé a hologram sugarat.

- Jelöld be. - tartotta a robot felé a kezét, mire a kis droidból egy kar lőtt ki. Felkapott a földről egy tollat és egy X-et rajzolt Dan kezére. - Köszönöm. Pihenj. - bökött a fejével az ágyra.

A robot engedelmesen landolt Dan ágyán és szundi módba helyezte magát.

Dan visszavette a nadrágját, majd az érzéstelenítő felé nyúlt. Direkt mélyeket lélegzet, hisz a pulzusa az egekben volt, ha túlhajtja a szívét könnyen elájulhat. Egy picit megnyomta az injekciós tűt, aminek a végéből ki spriccelt az érzéstelenítő folyadék. Leült a székre és némi habozás után a kezébe szúrta a tűt, majd belenyomta a folyadékot. Várt körülbelül öt percet, majd sima egyszerű varró tűt állított bele. Mikor elkönyvelte, hogy semmit sem érez a szikéhez nyúlt. Meredten az X-et bámulta, majd utoljára mély levegőt vett. Egy vékony vágást ejtett a karján. A vére azonnal kibuggyant, mire egy papír lapot tett a karja alá. Nem törődött a vérével, hanem csak mélyített egy kicsit a seben ügyelve arra, hogy semmilyen főeret ne vágjon el. Mikor már elég mély volt a seb a csipeszért nyúlt és közelebb hajolt az alkarjához.

- Dan. Aelin kérdezi, hogy... - nyitott be Lin, majd gyorsan be is csukta az ajtót. - Ó. Hol tartasz?

- Próbálom kiszedni a chipet a karomból. - mondta monoton hangon a fiú.

Lin leült mögé és csak figyelte a fiút.

- Mélyen van?

- A bőr alatt kb. 2-2 centi mélyen. Tehát, igen.

Dant zavarta, hogy a vérétől nagyjából semmit nem lát, csak vakon turkált a karjában, mikor végre megérezte a chipet a csipesszel, nehezen sikerült csak kiszednie. Gyorsan az asztalra tette a chipet, majd egy rongyot szorított a kezére, amíg a géz lapot, a tűt és a cérnát előkészítette.

- Tudod mit csinálsz? - kérdezte Lin.

- Mondjuk. - húzta el a száját.

- Hogy, mi?!

- Tudom hol vannak a főartériák, van egy droidom, ami meghatározza, hol a chip és a félvértáborban megtanultam ellátni a sebeket. Tehát mondjuk, hogy tudom mit csinálok. Legalábbis elméletben tudom. Befűznéd a cérnát a tűbe? - mosolygott aranyosan Linre.

A lány kivette a kezéből, míg Dan megvárta, hogy megalvadjon a vére, majd elkezdte lefertőtleníteni a sebet. Már nyújtotta a kezét, hogy elvegye a befűzött cérnát, de Lin csak magához húzta Dan kezét és elkezdte összevarrni a sebet.

- Azt ajánlom, hogy törjük össze a chipet minél hamarabb. - mondta halkan a lány.

- Majd. Előbb felakarom törni. Kitudja mi van benne a nyomkövetőn kívül.

- Dan... Nem gondolod, hogy ez túl veszélyes? - szakította el a cérnát és kötött egy csomót a végére, majd a gézhez és a rak tapaszos tekercshez nyúlt.

- Nem. A rendszert csak négy év múlva vezeti be az Orosz kormány. Viszont az akkori adatok rajta vannak, így megelőzhetjük Iranát.

- Jó... de... Nem arról volt szó, hogy nem avatkozunk közbe? Zoya már így is sejti, hogy valami nagy baj történt a jövőben. Továbbá... Ne felejtsd el, hogy mindannyiunk lelkiállapota igen instabil. Lehet, hogy megtudnánk Irana mire készül hamarabb mint kellene.

- Az mért lenne baj...? - kereste a lány tekintetét Dan.

- Mert... Kronosz megmondta. Mindennek a helyén kell maradnia, vagy beláthatatlan következmények lesznek. Nem akarom megkockáztatni, hogy valami baj legyen. És neked sem kéne. - állt fel Dan mellől és sietett ki.

A fiú csak a bekötözött sebre nézett, majd a véres chipre, ami pár nappal az utazás előtt került a szervezetébe. Azonnal elkezdte megtisztítani, majd a lap topjához lépett és bekapcsolta. Már dugta volna be a kártyát, de csak egy hatalmasat sóhajtott. Az adotok, amik rajta vannak mindent megváltoztathatnak.... Újabb sóhaj hagyta el a száját, aztán összetörte a chipet és a szemétbe hajította.

A következő pillanatban egy nagy puffanást hallott, majd a védőrendszer éles riasztását.

- Mi a... - grimaszolt.

RIASZTÁS! BEHATOLÓ! FIGYELEM! RIASZTÁS! BEHATOLÓ!

Dan azonnal felkapta a Lélekkardot, és futva indult meg a vezérlőterem felé, ahol Yui javában kereste a megfelelő gombot.

- Mi történt? futott be Aelin.

- Valami kívülről beakar hatolni. Valahol a tetőn van, de a tetőn lévő mellékkamerákat nem ismerem. - válaszolta Yui.

- Engedj oda. - tolta arrébb a nővérét Dan.

Azonnal behívta a kamerákat, a harmadikat valami nagy hamu színű dolog akadályozta a látásban.

- Ez meg mi? - kérdezte Zoya.

- Valahonnan ismerős... - motyogta az ajtó mellől Lin.

A fura színű dolog hátrébb húzódott és dühösen bámult a kamerába. Dan lassan elvigyorodott.

- Főnix. - suttogta, majd kinyitotta a tetőablakot.

A jövőből jöttek azonnal összenéztek. A szemükben Yui ijedséget látott. Egyszerre tettek egy lépést Dan felé, ám a fiú kislisszolt közöttük és futva indult el a hangár felé.

- Dan! - kiáltotta Lin, és már is a fiú után rohant.

A többi jövőből érkezett is futásnak eredt kivéve Aelint.

- Nem lenne egyszerűbb egy SMS-t küldeni neki... - mondta.

- Szerinted megnézi? Most komolyan?! - kérdezte Nat.

- Jó... majd utol érlek titeket. - mondta, és gyalog elindult a liftek felé.

Dan lépései dübörögtek a folyosón, kétszer majdnem elvitte a bázison dolgozó embereket. Kezdetben a többiek egész jól tartották vele a tempót, de Dan mindig is gyorsabb volt a többiekhez képest hála a Hermész bungalónak. Amint beért a hangárba, ahol Főnix fészke volt, olyan energia szállta meg, ami már rég nem. Csillogó szemekkel bámulta a sárkányt, miközben az járt a fejében, hogy milyen régen is volt az ő sárkánya az alfa. Újból lendülettett vett és a sárkány felé rohant.

Főnix viszont nagy meglepetésére vicsorogva rá mordult, Dan nem tudott idejében lefékezni, így Főnix morogva ráugrott.

- HÉ! KISLÁNY! Toll a füledbe! - bámulta hitetlenkedve a sárkányt. - Nem ismersz meg?! Így szeressen téged a világklasszis zsebtolvaj...

Főnix értetlenül oldalra fordította a fejét, majd megszagolta a fiút. Elkerekedett szemekkel nézett le a fiúra, Dan már látta a szemén, hogy felismerte.

- Szia Főnix. - mosolygott, majd azonnal megfürödhetet az állat nyálában. - Ne már! Tegnap vettem ezeket! FŐNIX! HEIBEN! ELÉG! - nevetett. - Elég! Hagyd már abba! - a sárkány leszállt róla és izgatottan csaholt a farkával, Dan felállt és könnyű szerrel a sárkány homlokához érintette a homlokát. - Annyira hiányoztál a...

- DAN! - rontott be Lin. - Hú... utálom... hogy... gyors... vagy... ne... csinálj... semmi... hülyeséget. - dőlt neki az ajtónak.

Főnix azonnal morogni kezdett a lányra.

- Hékás. Ő Lin. - simogatta meg a sárkányt Dan.

De... várjunk csak.... hogy lettél... ti kik vagytok pontosan?!

- A jövőből jöttünk.

Főnix szemei azonnal elkerekedtek, majd kicsit hátrébb lépett és alaposabban végig mérte a fiút.

Miért jöttetek vissza?

- Röviden... Mert elcsesztünk valamit. - felelte Dan, miközben Linre nézett és felé nyújtotta a kezét.

A lány elfogadta és a másikat Főnix felé emelte.

A sárkány tekintete a lányt is végig szemlélte. A szemét bámulta. Felismerte benne az örvénylő Káoszt, akárcsak Izzyében. De a lelkében égő Rendet is. Engedte, hogy a lány megérintse. Igazából nem is érezte meg. A pillantása egy dologra siklott. Dan és Lin kezére. Kérdőn a fiúra pillantott, ám az el volt foglalva a lánnyal.

- Jössz egy körre? - biccentett a sárkány felé.

- Én? Fel oda?! - bökött a fejével a tetőre. - Neeem. Szó sem lehet róla! - hátrált a falig.

- Ahogy akarod. - vonta meg a vállát a fiú, majd Főnix hátára tette a nyerget. A sárkány izgatottan állt egyik lábáról a másikra.

- Dan. - hallotta meg a fiú a lány hangját. - Légy óvatos.

- Meglesz. - szállt fel Főnixre. - Menjünk kislány.

Fél másodperc múlva már csak porfelhő maradt utánuk. Lin hatalmasat sóhajtott és csak remélte, hogy Dan nem csinál őrültséget... Elemben vele. Kisietett a hangárból, valahogy sejtette, hogy a bagázs egy ideig fogja csak követni és hamarosan inkább valami más elfoglaltság után néznek.

Az igazság az, hogy Lin ismeri Dant, így tudja, hogy nem mond el semmit sem a fiú.... legalábbis akkor nem, ha van ott valaki más, aki rászóljon. De megbízott annyira Danben, hogy ha Főnixet be is avatja. Akkor nem fog neki mindenről beszámolni, csak a legfontosabbakról.

Egyenesen Aaron szobája felé tartott. Miközben magában szitkozódott, hogy, hogy foghatták ki az egyetlen selejt plázát, ahol nem árulnak ilyesmit. De. Szerencsére van egy Aaron Phinsky nevű ismerőse. Mielőtt bekopogott az ajtaján egy pillanatra felrémlett előtte azaz Aaron Phinsky, akit ő ismer. Halványan elmosolyodott, ahogy rájött, mennyi mindent fog változni ő is... hiszen nem lesz többé nőcsábász.

Ütemesen koppantott az ajtón. Röpke két másodperc alatt kinyílt előtte a fa tákolmány, majd meglátta Aaron kérdő tekintetét.

- Hát te? Csak nem megint megakarsz leckéztetni? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Nem. - mosolyodott el Lin a tegnapi nap emlékére. - Csupán egy szívességet szeretnék kérni.

- Hadd halljam. - támaszkodott neki az ajtónak.

- Inkább odabent, ahol nincs a félvilág bekamarázva. - felelte a lány.

Aaron csak gúnyosan elmosolyodott.

- Szóval nem csak engem irritálnak. Mondjuk téged megértek miért. - tárta ki az ajtót és lépett arrébb, hogy Lin is bejöhessen. - Nos, mi kéne?

- Óvszer. - vágta rá Lin.

- Nocsak. - húzódott kaján vigyorra a fiú szája. - Mit terveztek Dannel?

- Magán akciót folytatok.

- Nem rossz. Eljátszadozol vele? - célzott Danre.

- Nem kell a részletekbe beavassalak.

- Tudni szeretném, mire adom el a drágaságaim egyikét.

- Aki kíváncsi hamar megöregszik. - vigyorgott a lány. - Naaa. Hoci ide.

- Megnyugtató tény, hogy Dan nem szűz még, mint Yui.

Aaron csak sóhajtott és az ágyhoz sétált, majd lehajolt az éjjeli asztalhoz és kivett egyet. Már nyújtotta Lin felé, amikor összevonta a szemöldökét.

- Állj. Itt valami nem stimmel. - borította ki a doboz tartalmát, amiből a kezében lévőn kívül egyetlen egy darab volt. - Na akkor matekozzunk...

- Csak meg ne erőltesd magad... - gúnyolódott mosolyogva a lány.

- Szóval. Én a 12 db-os kiszerelésest veszem. - Ebből 2-szer volt Zoya, egy vörös a bárban, egy fekete hajú a bárban, 3 barna hajú a bárban, Nesryn a moziban.

- Jól szexelt, hogy megjegyezted a nevét? - kérdezte gúnytól izzó hangon Lin.

- Közepes. De tetszett a neve. Egy szőke az étteremben. Ennyi. Igen. Tehát ez kilenc. Akkor mért kettő van ebben a dobozban, mikor 3-nak kéne lennie?! Máskor is jöttél óvszerért? - fordult Lin felé.

- Akkor minek kértem volna most?!

- Igaz.... No és Aelin ő nem vehetett?

Lin hangos nevetésben tört ki.

- Aelin?! Kivel?! Itt van Nathaniel, akit utál. Junie, aki az unokatestvére! Itt van Dan, aki az én pasim és mellesleg az unokatestvére. Akkor ki lehet még? Hayden. De ő Yuival van. Plusz te, te pedig csak tudod, hogy szexeltél-e vele!

- Jogos... Mondjuk... Nem. Zoyának sincs kivel. Akkor maradt.... - a szemei hirtelen felcsillantak és a hatszorosára tágultak. - NEEEEEE! EZT NEM HISZEM EL! - vigyorgott, mint az őrült, majd ott hagyva a cuccát az ágyon kiment a szobából.

Lin megvont a vállát, felkapta a két zacsi közül az egyiket, majd a fiú után sietett. Csak a nappali ajtaja előtt érte be, egyszerre lökték meg a hatalmas ajtókat és beléptek a helyiségbe, ahol egy igen érdekes jelenet bontakozott ki előttük.

Aelin, Junie, Nathaniel, Hayden és Yui a nappali dohányzóasztala körül ültek. Ez önmagában még nem is olyan furcsa, ám az asztalon egy monopoly tábla volt. Azokon egy csomó ház és hotel állt. A játék mellett egy fém tálban pop corn hevert.

Aaron még mindig bamba vigyorral a társaság felé sétált.

- Igen! Há! Elcseszted! Ez az! - tört ki öröm ujjongásban Yui, miközben Hayden a fogát szívta mérgében, majd Yui kezébe nyomott 50 monopoly pénzt.

A kocka Aelinhez került. A lány éppen Nathaniel halálos zónája előtt állt. Elkezdte rázni a kockákat. Nathaniel szája már széles vigyorra húzódott. Ugyanis azon az oldalon a 8 telekből 7 az övé.

- Három, négy, hat. - suttogta a kockáknak, majd elhajította őket. Utána Aaron már csak Aelin ujjongását és Nat káromkodását hallotta. A fiú összenézett Linnel, aki csak az orra alatt vihogott. Őszintén jó ideje nem látta már ilyennek Aelint és... hát... tetszett neki, hogy a barátnője kezd a régi lenni.

- Bocsika, hogy megzavarom a játékot. - furakodott be Aaron a monopoly és a társaság közé, majd mániákusan vigyorogva Yuit és Haydent bámulta. Lin már előrekuncogott. - Ti lefeküdtetek.

Linből kitört a nevetés.

- Óóóó - mosolyodott el Junie. - Hogy ez így derült ki. Már értem!

Yui arca pipacs vörös lett Haydenével együtt.

- És nekem meg se akartátok említeni?!?!?! - dobta le magát a párocska közé Aaron. - Naaaaa meséljetek!

- Előttük? - pillantott Juniékra Yui.

- Mi tudjuk. - vágta rá Aelin. - Párizsban volt. Mikor Aaron egy bárban volt Zoyával.

- Ja igen! - ugrott be Nathanielnek is. - Ott volt az, hogy Yui megtudta, hogy Selma és Ed összejött. Éppen az apjától jött vissza, Hayden meg zuhanyzott!

- FIÚK! - kiáltott a bagázsra Yui, aki a nyakáig elvörösödött, míg Hayden kényelmetlenül feszengett a kanapén.

- Most mért hagytad abba?! - szomorodott el Aaron, majd mikor a vörös fejű Yuira ránézett szélesen elvigyorodott. - Nos Yui Jackson. Milyen érzés nem szűznek lenni?

- Ez sokkal viccesebb látni, mint hallani. - suttogta Aelin Junienak. - Dan bánhatja, hogy nincs itt.

- Aaron. Semmi közöd a nemi életemhez. - vágta rá Yui.

- Dehogynem. A haverod vagyok. És a két legjobb haverom, akik mellesleg egy párt alkotnak járnak éééééés végre valahára lefeküdtek!

- Ebből, hogy szűrte le, hogy köze van hozzá? - súgta Nat.

- Ő Aaron. - válaszolta egyszerűen Aelin.

- Gratulálok felismered Aaront! - nyújtotta a kezét a lánynak.

- Menj a fenébe. - rázta meg nevetve a fejét Aelin.

- Naaaa. Hayden legalább te mondj valamit! Nehogy már én örüljek ennek a legjobban! Szaftos részleteket akarok. Pl: Milyen Yui az ágyban? Tényleg akkora a melle, mint melltartóban vagy csal push up-al?

- HÉ! A négy fal között leszarom mit dumáltok, de most itt vagyok! Vészesen közel, hogy lecsapjam a fejedet! - tért vissza Yui hangja.

- Jééé. Ez nem csak egy eper! - mosolygott tovább Aaron. - Na gyerünk mááár! - nézett egyikről a másikra. - Részleteket! Most!

Néma csend telepedett a nappalira. Csak a jövőből jöttek oldaláról hallatszott egy két furcsa levegővétel a visszafojtott nevetéstől.

- Ide halok. - csúszott le a kanapén Aelin.

- Ha nem ti mondjátok el megkérdezem őket! - fenyegetőzött Aaron.... Újabb csendes pihenő... - Oké. Aelin elmondanád...

- Jó. Elmondjuk. - szólt közbe Yui.

- Tényleg?! - hajolt előre Hayden.

- Igen. Ha... Ők elmondják, hogy szüzek-e még, illetve, hogy ha nem kikkel veszítették el. - pillantott a jövőből jöttekre, akiknek azonnal elillant a nevethetnéke. Főleg Linnek.

- Én ezt inkább passzolom. - mosolyodott el unottan a lány, hogy leplezze, mennyire megijedt. - Még sok dolgom van. Kiakarok menni egy kicsit futni. Ó! Jut eszembe! - nézett a bagázsára. - Dan üzeni, hogy reggel 8-kor edzés.

- MI VAN?! - kiáltotta kórusban Nat, Aelin és Junie.

- Neeeeeee - fetrengett a kanapén Aelin.

Lin azelőtt kislisszolt a teremből mielőtt Yui visszakozhatott volna. Odakint egy pillanatra megállt és neki dőlt a falnak. Most már csak Dant kell felvilágosítania, hogy holnap edzést tart...

A bent lévő társaságnak ekkor jutott eszébe a menekülés ötlete Linhez hasonlóan, ám Yui ekkor már résen volt.

- Ugyan abból csak nem lesz gáz, ha elmondjátok kivel voltatok először! - emelte a plafon felé a tekintetét.

A három megmaradt jövő kamasza összenézett. Végül is.... náluk tényleg nem lesz belőle nagy baj....

- Kezdem. - mondta Aelin. - Egy démonnal.

- Tényleg? - vigyorgott Nat, mire Aelin csak biccentett. - IGEEEEEN! NYERTEM! Junie fizess!

- Fenébe, hogy csinálod?! - hitetlenkedett a Cortez fiú. - Tessék. - nyomott a kezébe egy 50 dolcsist.

- Ti fogadtatok?! - csattant fel Aelin. - Rohadékok! Nattől már megszoktam, de Junietól többet vártam! És 50 dolcsit tettetek rá?! Ti kis....

Junie gyorsan a lány szájára tapasztotta a kezét, míg Aaron izgatottan pillantott Natre.

- Várj. Hány évesen? - nézett a Stirling fiú a szőkeségre és rántotta le Junie kezét a szájáról.

- 17. Miért?

- Baszki! Dannek kell adnom 30 dolcsit... Mondjuk... Amiről nem tud az nem fáj... - vonta meg a vállát.

- Ti kis köcsögök! - villant fel feketén a lány szeme, majd tiszta erőből bokán rúgta Nathanielt.

- Nat? - vigyorgott nem törődve a vitával Aaron.

- Ez vicces sztori.... - húzta el a száját a fiú, miközben nagyon próbálta nem mutatni, hogy fáj a bokája. - Az úgy volt.... hogy Junieval, Linnel és Dannel elhúztunk bulizni. Az volt a megállapodás, hogy mivel Dan jól bírja a piát így ő figyel ránk, hogy ne csináljunk hülyeséget. Ja, amúgy én 17, Dan, Junie és Lin meg 16 volt.

- Állj. Amerikában? Hogy jutottatok be egyáltalán egy bárba. 21 év alatt kidobnak?! - hitetlenkedett Hayden.

- Szereztem hamis igazolványokat. - vigyorgott Junie. - Mégis csak kém vagyok. - vonta meg a vállát.

- Folytathatnám? Köszönöm. Szóval...  - vett egy nagy levegőt Nat. - A lényeg, hogy a húgom totál részeg lett, ott jöttünk rá, hogy nem bírja a piát. Dan pedig nem tudott három fele osztódni, ha kettőnket elkapott a harmadikat szem elől tévesztette.... És... összeszedtem egy csajt. Ennyi. A nevére se emlékszem.... meg arra se, hogy mit csináltam. Illetve csak foltokban.

- Úh. Az szívás. - érzett együtt a fiúval Aaron. - Velem is volt ilyen. Csak nem az első alkalomnál. Junie?

- Muszáj?- fintorgott a fiú.

- Aha. - vágta rá vigyorogva Yui.

- Bakker.... Nos.... Öhm... Tényleg nem szeretném.

- Nem nevetünk ki. - mondta Aaron.

- Inkább tényleg hagyjuk. - csatlakozott Aelin is.

- Na. Asszem... körbe nézek a konyhában. - tápászkodott fel Junie.

- Junie. Légyszi. - kérte Yui.

- Nem. - rázta meg a fejét a fiú és lépett le.

Yui csak értetlenül Aelinre nézett.

- Kérlek mond el mi volt ez. - szólalt meg.

Aelin segélykérően Natre nézett, aki ugyanúgy nem tudta mit tegyen, mint Aelin.

- Sajnálom... de nincs ahhoz jogunk, hogy bármit mondjunk, ami Junieval történt az ő beleegyezése nélkül. Sziasztok. - állt fel Aelin és ment ki ő is a teremből. Odakint az unokatestvére után sietett.

- Szóval részleteket akarok! - vigyorgott még mindig Aaron, míg Yui hisztisen felnyögött. 

Nat csak tovább röhögött.

~~~

Dan Főnixszel a vízeséstől nem messze landolt. Leugrott a sárkányról, majd a nyerget is lecsatolta róla. Utána a sárkány fejéhez sétált és mosolyogva megsimogatta a lényt. Főnix pusztán a fiú pillantásából olyan hatalmas erővel érezte a szeretetét, mint még soha. A fejével ösztönösen a mellkasához bújt. Dan azonnal felnevetett.

- Annyira hiányoztál. - suttogta.

A sárkány csak kérdőn rápillantott.

- Mutatok valamit. Jó? - mosolygott a lényre, majd kicsit hátrébb lépett. - Aztán mesélek.

Főnix egyik lábáról a másikra állt. Félig értetlenül, félig kíváncsian figyelte a fiút. Fogalma sem volt mit akar neki mondani. Dan az óráját kezdte állítgatni. A fekete bőr ruha lassan végig kúszott a testén. Főnix szeme fokozatosan kerekedtek el, ahogy Dan átváltozott sárkánnyá. A két természetfeletti lény pár másodpercig csak egymást bámulták. Aztán Főnix vidáman dobbantott a lábaival, mire Dan is lelkesen játszani kezdett. Dan szórakozásból belekapott Főnix nyakába, de csak fogta a fogaival, nem harapta meg a lényt. Főnix lebirkózta a fiút. Mikor Dan jelzett, hogy megadja magát Főnix leszállt róla és leheveredett a fűbe. A fiú lassan visszaváltozott és leült a nőstény sárkány mellé. 

- Csak pár dolgot árulhatok el. - dőlt neki a hasának. - Viszont azok esetében is nem változtathatod és befolyásolhatod meg őket. Ezt meg kell ígérned. - mosolygott rá. Főnix csak biccentett. - Nos. Először is...

~~~

Mikor Dan visszatért a Bázisra Főnixszel egyből a könyvtár felé vette az irányt. Lefekvés előtt a biztonság kedvéért inkább elhozott egy orvosi könyvet mielőtt belevágna a chipek eltávolításába. Az emberi anatómia könyvet bújta, amikor Lin kilépett az egyik árnyékból.

- Most is itt alszol? - kérdezte Dan fel sem pillantva a könyvből.

- Ha nem baj. Mész zuhanyozni vagy kezdjek?

- Kezdj nyugodtan. Én még áttanulmányozom az érrendszert meg egy csomó mindent. - nyújt az éjjeli szekrényen lévő gyümölcsteájához a fiú.

- Saját magadba halál lazán belevágtál egy kést és csipesszel kiszedted a chipet, de velünk ugyanezt már nem mered megcsinálni?!

- Eltaláltad. - vágta rá a fiú. - Nem zuhanyozni indultál?

Lin válaszul csak kiöltötte rá a nyelvét, majd feltűnt neki egy nagyon furcsa dolog.

- Neked könyv van a kezedben?! Beteg vagy?!

- Nem. Ez egy tablet, aminek olyan a tokja, mint egy könyv. A fürdőszoba arra van.

- Jó, jó, jó! - forgatta a szemeit a lány mosolyogva.

Dan maga mellé húzta a rajzfüzetét és gyorsan elkezdett jegyzetelni. Fejben folyamatosan elkalandozott, hol Főnixre, hol pedig a meséjére. Megbízik a sárkányban és teljesen biztos benne, hogy nem fogja elmondani az ebben az idősíkban élő Dannek, hogy mi lesz. Főnix meglehetősen ért a titkolózáshoz.

Mikor hallotta, hogy Lin kijön, azonnal megszólalt:

- Meg kéne beszélnünk a... - itt kövezte el azt a hibát, hogy felnézett a könyvből, egyből elfejtette mit akar mondani.

Lin egy hálóingben sétált ki. A kék selyemruha teljesen rásimult minden pontjára. Kiemelte bőre fehérséget, hosszú combjait, amiken az izmok tisztán kivehetőek voltak. A lány dereka olyan vékonnyá vált, hogy Dan simán átfoghatta volna a két tenyerével, úgy hogy a saját középső és hüvelyk ujjai összeérjenek. De nem ezen akadt meg a szeme. Hanem a ruha kivágásán elől.

Lin a hirtelen a csend miatt Danre nézett. Csalfa mosolyt rejtett a szája sarkában, majd direkt kicsit kihúzta magát.

- Látom elnyerte a tetszésedet.

- Ja... aha... - Dan átkozottul próbálta nem Lin mellének finom domborulatát bámulni. - Beszélnünk kéne... a.... a... öhm... a...

- Ma még kinyögöd? - vigyorgott Lin.

- Ööö... - cikázott a tekintete Lin melle és szeme között.

Dan tényleg totálisan elfelejtette mit akart mondani. Egyre csak azon járt az esze mit csinálna Linnel ha letépné róla azt a ruhát és ezt a lány is tudta, ahogy azt is, hogy nem tehet vele semmi olyan jellegű dolgot a megfelelő védelem hiánya miatt.

- Szóval nem nyögöd ki. - mondta színlelt sajnálkozó hangon Lin.

- Öhm... De... ha... eszembe jut.... én... öhm... azt... akartam... - nyalta meg az alsó ajkát. - Hogy... Öhm.... Basszus!... Takard már el a melled!

Lin hangosan felnevetett.

- Komolyan ezt akartad. Furcsa. A tekinted másról árulkodik. Sajnálom - nyomta meg gúnyosan a szót. - De nekem így kényelmesebb.

- De... én... ne csináld ezt...

- Dan Jackson a világklasszis zsebtolvaj nem tud koncentrálni.

Dan érezte, ahogy végig bizsereg a gerince ettől a hangtól.

- Pasiból vagyok! - Nyögte végül ki. - Te meg... - legszívesebben azt mondta volna, hogy az Alvilág  kéjdémona. - Lin... - cikázott továbbra is a két pont között a szeme.

- A tűz mellett, majd megsülök. Nekem ez így tökéletes. Tehát. Nem. - rázta meg mosolyogva a fejét a lány. - Nos. Ha te nem dumálsz, akkor én viszont igen. - ült le az ágy szélére, miközben egy fésűt fogott a kezébe és elkezdte kifésülni a haját. - A többieknek azt mondta, hogy holnap egy edzést tartasz.

Mikor nagy lett a csend csak a következő válasz érkezett:

- Mi?

- Holnap edzést tartasz. - mosolygott megállás nélkül.

A szemét igazság az, hogy imádta Dan minden egyes ilyen reakcióját és ezekért a fejedelmi pillanatokért bármit megtett, hogy előhozza.

- Jó. Király. - felelte Dan, miközben egyre jobban kísértette, hogy megfogja Lin haját és azzal rántsa magához. De mégse tette, mert onnantól nem fogja tudni leállítani magát.

Lin ledobta az asztalra a fésűt. Magában elismerte Dan kitartását.

- Orvosi könyv? Érted egyáltalán mi van benne?

- Öhm... hát....

Dan felkapta a mögötte lévő párnát és Lin mellkasának nyomta.

- Ahh. Máris jobb. - könnyebbült meg. - Szóval igen... nagyjából... Amúgy, hogy, hogy edzést tartok?

- Kiakartam menteni magam valamiből és ezzel sikerült. - kezdett el szórakozni a párna sarkával, majd amikor Dan végre elvette a kezét azzal a lendülettel az ölébe is fektette a párnát, mire Dan szeme azonnal visszasiklott a mellére.

- Kérlek. - nyúlt el az ágyon, hogy addig is ne lássa Lint. - Öltözz át valami másba. Így képtelenség koncentrálni!

- Hát jó. Akkor leveszem. - sóhajtotta és elkezdett kibújni a ruhából.

Danben ekkor jelzett a kis csengő, hogy ez túl könnyen ment. Felemelte a fejét, mire a pulzusa az egekbe ugrott. Szinte szuper sebességgel termett Lin előtt és rántotta vissza a ruháját a helyére.

- Te ki akarsz engem nyírni. - mondta teljes meggyőződéssel.

Lin szélesen elmosolyodott, majd felállt és a farmeréhez lépett. Egy kis zacskót vett ki belőle és Dannek hajította. A fiú reflexből elkapta és alaposan szemügyre vette a zacskót.

Annyira elöntötte a méreg, hogy megfeledkezett Lin ruhájáról.

- Te rohadék! Te Alvilági kéjdémon! Te nyamvadt perszóna!

Linből azonnal kitört a nevetés.

- Köszönöm az elismerést.

- Honnan a fenéből szereztél kotont?! Esküszöm, hogy körbe jártam a plázát, és sehol se volt!

- Nocsak. Akkor nem csak én gondolkodom így. - mosolyodott el halványan Lin. - Amúgy. - fogta magát és ült bele Dan ölébe. - Van nekünk egy Aaron Phinsky nevű ismerősünk.

- Ezt. Visszafogod. Kapni. Kamatostul!

- Már alig várom. - kezdte el kigombolni Dan nadrágját.

- Gyere csak ide. - kapta el a lány állát és csókolta meg, majd átölelte Lin derekát és az ágyra fektette. - Annyira utálom, amikor ilyen vagy.

- Aha. Persze... - vágta rá a lány. - Én is utálom, amikor cuki vagy.

- Komolyan abba hagyhatnád a cuki, kedves, mosolygós, aranyos és a rohadék, kurva királynő éned váltogatását.

- Abba meg mi lenne az izgalmas?! - vonta fel a szemöldökét. - Így is úgy imádsz engem. - lágyult el a hangja. - Akkor nem teljesen mindegy?

- Megmondtam. Kamatostul visszafogod kapni ezt!

- Én is megmondtam, hogy már alig várom! Ma még csinálsz valamit? - siklott vissza a fiú nadrágjára a keze. - Vagy szolgáljam ki magam?

Dan azonnal folytatta azt, amit elkezdett Lin száján, csak most a mellkasa felé haladt....