Hali. Rész meghozva, mint látható. Kellemes szórakozást! Véleményeteket várom.

Dan, Aaron nyomában beszáguldott a Bázisra. A kezében Yui egyre sápadtabb lett. A szőkeséggel a gyengélkedő felé siettek, ahol egy nő unottan olvasott, amint meglátta a három fiatalt azonnal kifutott az arcából a szín és felpattant, hogy segíthessen. Aaron elhadarta mire lesz szüksége, míg Dan hasra fektette Yuit.

- Kötözd le a kezét és a lábát. - mondta Aaron.

Dan csak értetlenül pislantott, de engedelmeskedett.

- Aaron! Miben segítsek? - futott be Hayden.

- Vedd le a felsőtestéről a ruhát. A melltartót is.

Hayden azonnal teljesítette a kérését. Dan agyán egy pillanatra átfutott, hogy Aaron csupán perverz és azért csinálja ezt, de az arca semmi ilyesmiről nem árulkodott. Dan kikötözte a nővérét, majd várakozóan Aaronre pillantott, aki utána ellenőrizte a köteleket.

- Húzd meg jobban, ha elkezdem a sebeket begyógyítani nem csak sikoltozni fog, hanem megpróbál majd kiszabadulni.

- Mért nem kábítod el? - kérdezte aggodalmas arccal Lin.

- Majd később beszéljünk. - válaszolta, majd meghúzta a lány karjainál a kötelet. - Yui. Yui hallasz?

Yui csak felnyögött válaszul.

- Remek. Ne aludj el, érted? Hm? - rázta meg finoman a vállát, mire a lány csak kicsit biccentett.

Aaron a véres hátát bámulta, az ajkát harapdálta, miközben az ujjaiból aranyfonalak csusszantak elő. Lin letámasztotta az állát az ágyra és csak figyelte mit csinál a fiú. A fonalak Yui testébe kapaszkodtak a sebek mentén. A lány gerince megfeszült. Az irmai összehúzódtak.

- Lazíts. - suttogta Aaron.

Dan, Lin mellé lépett, majd a füléhez hajolt.

- Mit csinál? - kérdezte úgy, hogy csak a lány hallja.

- Még nem tudom.

Az aranyfonalak fokozatosan elkezdték gyógyítani a sebet, először minden rendben ment, majd Yui teste hirtelen remegni kezdett. A lány próbált kiszabadulni, a szemében látni lehetett, hogy teljesen máshol jár. Aaron egyre gyorsabban gyógyította a hátát, miközben motyogott valami az orra alatt.

Dan csak kapkodta a pillantását a fiú és Yui között. Úgy tűnt neki, mintha a sebek nem is gyógyulnának. Tisztában volt vele, hogy varázssebek, de fogalma sem volt róla, sem neki, sem senkinek, hogy milyen varázslat uralja.

Aelin lassan lépett Dan és Aelin mögé, Yuit bámulta, a sebeket a hátán. A gondolataiban egyre inkább előtörtek a régi emlékek, azok a pillanatok, amiket elakart felejteni, amikor azzá vált, akivé most... (Mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert a 12 éves énjéhez képest teljesen más emberré vált.) Mégis a lelkiismerete - igen, neki is van olyan - azt suttogta, hogy túl későn szánta el magát lépésre annak idején, amikor elhatározta, hogy megmenti Yuit.

Yui sikoltozni kezdett, mire Aaron abbahagyta a sebek begyógyítását és leguggolt Yui arcához.

- Figyelj. Ki kell bírnod. - súgta a lánynak. - Ha nem gyógyítom be nagyjából fél óra és elvérzel. Ki kell bírnod!

- Folytasd. - harapott az ajkába Yui. 

Aaron aranyfonalai újra a sebek köré értek viszont, amint megérintette Yui bőrét a lány akkorát sikoltott, hogy Dan füle sípolni kezdett.

- NE MOZOGJ! - kiáltott rá Aaron Yuira, aki a köteleket próbálta letépni magáról.

Ellépett a lánytól, majd leguggolt hozzá és az arcát maga felé fordította. Aelin azonnal észrevette, hogy Yui halántékához aranyfonalak kapcsolódnak.

- Ssss. Nyugi. Nincs semmi baj. - Yui és Aaron tekintete találkozott, a fiúnak pedig pont ez volt a célja. - Minden rendben. - simogatta meg a másik kezével Yui arcát. - Bírd ki még egy kicsit. - kérte, majd ellépett tőle és megkísérelte megint összehúzni a sebeket, viszont mikor odalépett volna, hogy mind ezt megtegye Aelin az útjában volt.

A lány finoman érintette meg az egyik heget, amiből Yui vére folyt, majd szem magasságba emelte és tanulmányozni kezdte a kezén lévő vércseppet. Aaron nem tudta volna megmondani, mit lát a lány tekintetében, csupán azt érezte, hogy keres valamit.

- Szabad? - kérdezte Aaron, mire Aelin rákapta a tekintetét, kicsit megrázta a fejét, hogy visszatérjen a gondolataiból, majd utat engedett Aaronnek.

A fiú nem habozott, folytatta a lány hátának kezelését. Yui próbált nem mozogni, de az egész teste görcsbe volt. Az ajkát már véresre harapdálta, mikor Aaron úgy ítélte, hogy egy ideig nem fognak felszakadni a sebek kioldozta őt, majd ismét a halántékára tette a tenyerét.

- Jól van. Minden rendben. Most jobb ha pihensz. - suttogta kedvesen.

Lin figyelte, ahogy a fonalak feltűnnek és, ahogy Yui álomba szenderül. Aaron valami kenőcsel bekente a hátát, majd betakarta őt.

Aelin már jó ideje nem figyelte a társaságot, valami határozottan zavarta őt Yui vérében. A gerincén végig futott a hideg. Egyre jobban a vércseppen járt az esze.

- Nem lehet... - suttogta maga elé, majd lassan a társaságra pillantott, ám a szeme előtt egy sötét zárka jelent meg. Gyorsan lehunyta a szemét. A légzésére összpontosított. Próbálta lassan és egyenletesen venni a levegőt.

- Aelin jól vagy? - érezte meg Dan kezét a vállán.

Felpattant a szeme és a levegőt is kapkodni kezdte, ahogy a fiúra bámult. Mélyen beszívta a levegőt, hogy benntartsa, majd lassan kifújja.

- Igen. - motyogta.

- Ne hazudj. - kérte Dan.

- Csak... a szokásos... - rázta meg lassan a fejét, miközben idegesen a hajába túrt.

Joe lánya már indult volna kifelé, amikor Lin mellé lépett és belekarolt.

- Ugye nem hiszed, hogy ilyen helyzetben hagyom, hogy lelépj? - mosolygott rá a lány, mire Aelin arcán is halvány mosoly jelent meg.

- Néha örülnék, ha lemondanál a legjobb barátnő szerepéről.

- Dehogy örülnél. - nevetett fel Lin.

Lassan mindenki elhagyta a gyengélkedőt. Egyedül Aaron tevékenykedett még Yui közelében. A nővér, ahogy kérte egy tiszta ruhával jött vissza.

- Tessék Aaron. - adta oda a fiúnak.

- Köszönöm. - mosolygott a nőre a fiú.

- Néha van egy olyan érzésem, hogy te teszed ezért a lányért a legtöbbet nem pedig Mr. Jackson. - sóhajtotta a hölgy.

Aaron szemében jól láthatóan öröm csillant, de csak egy semlegesnek mondható válasz hagyta el az ajkát.

- Erre valók a barátok Mrs. Crash.

A nő kiment a teremből egyedül hagyva Aaront az alvó Yuival. A fiú nem különösebben foglalkozott azzal, amivel egy ilyen helyzetben lévő lánnyal szokott. Ez alatt a félmeztelenségre gondoljon mindenki. A normális Aaron Phinsky már régen a lány nyakát és vállát csókolgatná és megpróbálná minél inkább arra csábítani. De Yui mindig is más tészta volt a számára.

Miután az utolsó simításokat is elvégezte a hátán. Fáradtan leült az ágy szélére és az arcát kezdte el simogatni. Yui szempillái megrezdültek, mire Aaron szájára mosoly húzódott. Amikor a tenger zöld szempárt megpillantotta pedig mérhetetlenül nagy nyugalom szállta meg.

- Egy újabb gyógyításon vagy túl. - mondta halkan, miközben egy pillanatra sem nézhet máshová.

- Köszi. - jelent meg egy halvány mosoly a lány szája sarkában, majd az alkarjára támaszkodott és megigazította a lepedőt, hogy takarja a mellkasát, aztán felült.

- Ne mássz ki ha lehet legalább két óráig. Kivéve ha a mosdóba kell látogatást tenned. - ajánlotta a fiú.

- Nyugi. Ismerem már a szabályokat. - felelte a lány. - Tényleg köszönöm Aaron.

- Nincs mit. - dőlt neki az ágy támlájának, Yui mellé csúszott és a vállára hajtotta a fejét. Aaron csak mosolyogva átkarolta. - Ha egyszer megérem, hogy idejében szólsz a sebek miatt és nem az ájulás széléről kell visszarántanom téged nem tudom mit csinálok. Felhagyok a csajozással... Jó az erős túlzás lenne.

- Bocsi... - motyogta Yui. - De... Nem szeretem....

- Ha mások segítségére szorulsz. Tudom. Ismerlek. Úgy, mintha a húgom lennél.

Yui egy pillanatra lehunyta a szemeit, ugyanis a teste teljesen kimerült volt. Csak az ajtó nyikorgására nyitotta ki az egyik szemét.

Hayden gúnyos mosollyal sétált be.

- Egy percre hagylak titeket itt és Aaron már rá is startolt a csajomra? - kérdezte a fiú.

Aaron elvigyorodott.

- Mit vársz haver, hisz ismersz. - kacsintott a fiúra. - Amúgy nem. Alig fél perce neveztem őt félig meddig a húgomnak, undi lenne, ha ezek után ráhajtanék.

- Hagyjátok abba... - nyögte Yui, majd rendesen felült. - Valaki ideadná a ruháimat? - Hayden a kis asztalhoz lépett, majd odaadta a göncöket. - Hol van a boszorka és a jövőből jött bagázs? - érdeklődött.

- Ebédelnek.

- Annak én is örülnék. - motyogta Yui és már bele is bújt a felsőbe, majd a derekára csatolta a melltartóját, kihúzta a póló ujjából a kezét és a ruha alatt a helyére tette a fehérneműt, majd az ujj részbe is visszabújt. - Mehetünk? - kérdezte a két fiútól.

- Utálom mikor ezt csinálja... Ez az a tipikus meglengeti a mézes madzagot. Elkezd vele játszani, majd gondol egyet és elrakja... - mormogta Aaron. - Téged nem idegesít?

- Nem. - felelte Hayden.

- Jöttök már? - kérdezte az ajtóból Yui.

- Azt mondtam ágyban kell maradnod! - kiáltotta Aaron.

- Nem. Azt mondtad pihennem kell. Az nem egyelő az ággyal. Amúgy meg a mézes madzag meglebegtetésére még te tanítottál meg.

- Na jó. Csak engem izgat fel egy ilyen ruha alatt átöltözök szarral?! - fordult ingerülten Hayden felé titkon remélve, hogy a fiú arcáról bármiféle izgatottságot, esetleges vágyat leolvass, de az olyan érzelem mentes volt, mint egy kő. - Haver. Te egyáltalán pasiból vagy gyártva?! Hol vannak azok a jövőből jött mindent tudok?! - sietett Yui után.

A Jacksonok és a Stirlingek tényleg az étkezőben voltak. Zoya egyik varázslatán röhögtek egyfolytában, amikor Yui, Aaron és Hayden befutott.

Aaronnek éppen sikerült egy repülő minihelikopter elől elhajolnia. Zoya azonnal megváltoztatta a minijármű irányát, majd a jármű egyszer csak két mókussá vált szét, akik Lin arcához repültek és a haja alá bemászva kezdtek el szórakozni vele, majd az egész bagázzsal. Akik csak tovább nevettek. Még Yui arcán is mosoly játszott.

- Most már hagyd abba! - nevetett Dan, miközben Yuihoz fordult.- Jól vagy?

Volt valami a tekintetében, amitől Yui biztonságban érezte magát.

- Öhm... igen. - felelte, majd nem messze helyet foglalt.

- Nat, Junie, Dan, lenne egy kérdésem hozzátok. - mondta Aaron. - Ha ti olyan helyzetbe kerülnétek, hogy egy lány előttetek rákényszerül, hogy felöltözzön, de ti még nem láttátok meztelenül, ám ez a nő rafinált és átöltözik a ruha alatt mit csinálnátok?

- Ez attól függ, hogy ki a csaj. Ha mondjuk Aelin, akkor sikítva elmenekülnék mielőtt megtalálna ölni, ha pedig Lin, akkor megnyugodnék mert ő csak a húgom, ha pedig egy random csaj inkább nem csinálok semmit. - felelte Nathaniel.

Aaron értetlenül pislogott, majd Juniera nézett.

- Öhm... rávenném, hogy vetkőzzön? - kérdezte inkább, mint mondta Junie.

- Dan?

- Tartózkodom. - folytatta zavartalanul az evést a fiú.

- Nem értelek titeket. - motyogta maga elé Aaron miközben helyet foglalt Zoya mellett. Vett a levesből és elkezdett enni. 

Valahogy sosem szerette a Jackson bázisban lévő ebédlőt. Egy bálterem nagyságú szobába be van téve egy hatalmas legalább 10 méter hosszú aszal, ami mondjuk ekkora család mellett nem csoda. Viszont a székek egymástól majdnem egy méteres távolságra vannak, nyugodt lelkiismerettel oldalra tárhatta volna a karját, anélkül, hogy bárkit is megütne, vagy ezzel bármennyire zavarba hozna. Ettől az egész hely rideggé vált. Mint azokban a filmekben, ahol egy gazdag család étkezik. Anyuka, Apuka a két asztal főn, a gyerek vagy gyerekek pedig középen. Jobban kedvelte a félévér tábort, ahol ugyan néha alig férnek el, de az egész családiasabb, meghittebb. Nem... Ilyen.

Láthatóan Lint is ez zavarhatta, mivel megfogta a székét és Aelin mellé húzódott, majd a tányért is odahúzta. A két lány összemosolygott és elkezdett beszélgetni. Aaron csak fél füllel figyelte a beszélgetést. Zavarta, hogy szinte semmit sem ért az egészből. Őt ugyan sokkal kevésbé foglaltatta, hogy miért jöttek vissza az időben, mint Yuit. De a fenébe is, persze, hogy érdekelte a jövő. Ott volt Zoya jóslata, a kulcs hajsza, Irana, meg, hogy mi lesz belőle? Mivé fog válni? Most egy egyetemista fiú, aki a színészet mellett modellkedik. Áldja az isteneket, hogy ilyen jól nézz ki különben fene tudja mi lenne belőle. Így viszont adta magát a helyzet.

Hosszasan elmélkedett, hogy pontosan ki ő. És mi lenne belőle? Egy idő után arra figyelt fel, hogy a levese kihűlt, a jövőből jöttek pedig elhagyják az étkezőt.

- Hová mennek? - kérdezte Yuitól.

- Vásárolni, mivel elegük van abból, hogy Edmund, illetve az én gönceimet hordják. Hogy őszinte legyek az utóbbiból nekem is elegem van. - felelte nyersen a lány.

- Mi? - kapta fel a fejét Zoya, aki ezek szerint szintén nem figyelt. - Vásárolni? VÁRJATOK MEG!!

Hayden, Yui és Aaron egymásra pillantott, majd kitört belőlük a nevetés.

~~~

- Mibe fogadunk, hogy legalább két szörny megtámad minket idebent? - kérdezte a pláza folyosóján Aelin.

- Tuti megfognak. - mondta Nathaniel. - De szerintem csak egy.

- Mersz rá tenni 20 dolcsit.

- Vásárlás után csóró leszek. - horkant fel a fiú. - 5 dolcsi?

- Oké.

- Szerintem minimum három maximum öt fog megtámadni minket. - szólalt meg Dan.

- Mért pont három? - vonta fel a szemöldökét Aelin

- Gorgók, fúriák, a legtöbben hármasával járnak. Állom a fogadást minimum hárommal. - vigyorgott a fiú.

- Szerintem nem lesz szörnytámadásban részünk. - szólt bele a fogadásba Lin is.

- Pénzzel is állod? - vigyorgott a bátyja.

- Még szép. - mosolyodott el Lin, majd egyszer csak halkan felvisított és a folyosó közepén lábujj hegyre állt. - Olyat mindig akartam gyerekként, de kicsi voltam, és mikor nagy lettem már kiment a piacról! AELIN!

- Jaj ne... - motyogta a lány és próbált meg Dan mellet arrébb lépni, de a fiú direkt belépett elé, így Lin elkapta az Angelo lány karját és berángatta maga után egy ruha üzletbe. Aelinnek még éppen sikerült bemutatnia Dannek. A fiú csak egy idióta vigyorral válaszolt, ha Lin nem kapta volna el Aelint, akkor őt rángatta volna be az üzletbe.

- Tudja, hogy abban a boltban 100 dolcsi alatt nem kap ruhát? - kérdezte Zoya, mire a többiek bólogatni kezdtek. - Öhm.... jó... - indult el a két szőkeség után.

A fiúk mosolyogva egymásra pillantottak.

- Ti is arra gondoltok amire én? - kérdezte Junie.

- A csajok kinyírnak, ha nem leszünk kész, mire ők bevásárolnak. - figyelmeztette őket Nathaniel.

- Lint és Zoyát ismerve három óra múlva is vásárolni fognak, ami mit jelent uraim? - vigyorgott, mint egy kis gyerek karácsonykor Dan. - Van két óránk....

- Lézer harcozni! - mondták kórusban, majd összepacsiztak és elindultak a pláza játéktermei felé.

~~~

- Itt Tűz herceg. - emelte a szájához a voki tokit Dan. - Hallasz engem Ügynök?

- Itt Ügynök, Tűz herceg tisztán hallak. - hallotta meg Junie hangját.

- Nekem mikor találunk fedőnevet? - érdeklődött Nathaniel.

- Mit szólsz... A... - gondolkodott el Dan. - Ügynök, bal oldalról! - mondta, mire Junie megpördült és eltalált egy kisfiút.

- Há! - vigyorgott majd visszabújt a fedezékébe. - Mit szólsz a Csajmágneshez?

- Csajmágnes... komolyan?

- Nem értem mit izélsz itt. Lekoppintod folyton a csajokat, mikor úgy vonzod őket, mint a mágnes a vasat. Vagy a magas helyek a villámot, vagy a ruhák a nőket, vagy a lézerharc a fiúkat, vagy mint félvérek a szörnyeket, vagy mint a halandók az isteneket...

- Jól van na! Vágom! - akadt ki a fiú. - De próbálj meg te együtt élni egy ilyen arccal, garantálom a hatodik csaj után pokolba kívánod.

- Most játsszunk vagy nyafogunk? - lépett a fiúkhoz Dan. - Csak mert nekem eddig van 12 pontom nektek meg 4.

- Hagyjuk a fedőneveket. - kérte Nat.

- Te hoztad fel! - vágta rá Junie.

- Úgy viselkedtek, mint az öt évesek. - guggolt le a fedezékbe Dan, majd az egyik kamaszra irányította a fegyvert és lőtt. - IGEN! 13 pont!

- Várj megvan a kedvenc hasonlatom! - karolta át Nathanielt Junie.

- Akarom én azt tudni? - forgatta a szemeit Nat.

- Úgy vonzod a csajokat, mint Lin Dant. - vigyorgott a fiú.

- Ezt meg, hogy érted? - fordult ingerülten a fiúhoz Dan.

- Jaj Dan. - sóhajtott fel látványosan Junie. - Kivel töltesz több időt? Velem a legjobb haveroddal, a bűntársaddal, aki bevett az ügynökséghez, mint hecker...

- Amire még mindig nem vagyok büszke. Egy világklasszis zsebtolvaj nem paktál le a fennhatósággal!

- .... Akivel együtt nőttél fel, vagy Linnel? - hagyta figyelmen kívül Dan közbe kotyogását.

- Nem értem hova akarsz kilyukadni.

- Linnel. - válaszolta meg a saját kérdését. - Amúgy ez engem tényleg egyáltalán nem zavar, de nem gondolod, hogy kicsit túl sokat vagy vele?

- Hadd én szabjam már meg, hogy mennyi időt töltök Linnel! - fortyant fel a fiú. - Most mi bajod?

- Mondjuk, hogy Lin egyet füttyent te meg mint a jól nevelt kiskutya azonnal futsz hozzá.

- Ezt meg se hallottam! Skacok.... Asszem az a csapat összefogod ellenünk... - motyogta a végét.

- Fel a nyúl cipőt és tartsátok kéznél a fegyvereket! - hagyta abba Dan szekálását Junie.

A három kamasz félig támadott félig pedig menekült. A játék labirintusba siettek, amiben hamar elvesztették a nyomukat, ők pedig a recepciónál lyukadtak ki, ahol megpillantották Lint.

- Vissza! Vissza! Vissza! - pördült meg Dan, de Lin elkapta a pólójukat és visszarántotta őket.

- Már fejből tudom hol keresselek titeket. - sóhajtotta a lány. - Dan szükségem van rád.

- De én most játszok!

- Azt látom. 13 pont nem rossz. - bólintott elismerően. - De komolyan kellesz, amúgy is nem arról volt szó, hogy veszel pár ruhát majd betörsz egy kórházba némi fájdalomcsillapítóért, szikéért, csipeszért meg egy csomó mindenért?!

- De.... - morogta Dan. - Mit akarsz?

- Csak gyere. - kezdte el levenni róla a mellényt és vette ki a kezéből a lézer fényes fegyvert.

- De... De... - motyogta.

- Semmi de. Gyere. - mosolygott Lin.

- De... de....

Lin elkezdte maga után húzni a fiút.

- Junie, Nat! Küzdjetek bátran és nyerjetek! Legyetek ti a legjobbak és álljatok bosszút ezen az űrlényen, aki elrabol engem! - kiáltotta hátra a két srácnak.

- Űrlény?! - kapta fel a vizet Lin. - Űrlény az anyád!

- Nem. Ő sárkány volt.

- Gyere már nagyra nőtt gyerek.

Dan csak felnevetett, majd átkarolta Lint és egy puszit nyomott az arcára.

- Pontosan mit is akarsz tőlem?

- Ruha ügy.

Dan abban a pillanatban behúzta a kézi féket és határozott mozdulattal irányt váltott, de Lin elkapta a karját és az üzlet fele rángatta.

- De... de...

- Á á. - rázta meg a fejét Lin. - Szükségem van rád.

Dannek ellenkezni sem volt ideje. A következő pillanatban már egy üzletben találta magát a próba fülkék előtt egy fotelben. Aelin körülbelül 20 ruhával üldögélt mellette.

- Szerinted... - kezdte.

- Három óra. - vágta rá a lány - Cipő is kell, fehérnemű, stb.

- Anyám.... - motyogta.

Lin egy egyszerű fekete ruhában jött ki, amihez mindig bakancsot és bőrdzsekit visel.

Dan felállt és alaposan végig mérte Lint, majd elkezdett körbe, körbe járni a lány körül.

- Na? - kérdezte izgatottan Lin.

Dan megállt előtte. Lin semmit sem tudott leolvasni az arcáról.

- Hazudjak vagy legyek őszinte?

Zoya csak kérdőn felvont szemöldökkel dugta ki a fülkéből a fejét.

- Légy őszinte. - mondta a lány.

- Oké. - köszörülte meg a torkát. - Vállban nagy. A varrást elrontották. Valami iszonyatosan pocsék munka... - rántotta ki a ruha ár céduláját. - 120 dolcsiért. - Derékban jó. Mellben is. Ennél te hosszabb szoknyákat szoktál hordani. - húzta el a száját. - Ennyi.

- Úúú! Nekem is. - lépett ki a próba fülkéből Zoya.

Dan most őt mérte végig. A szemei folyamatosan a lányon jártak, őt is körbe járta egyszer.

- A farmer nem a te méreted. - a lány combjára siklott a keze és lazán megfogta a nadrág szélét és becsípett az anyagból 3 centit. - Sztreccs farmer. Rád kéne tapadnia, 2 centit be kéne venni, hogy ez megtörténjen. Tepsi segged van benne. Olyat keress, ahol itt. - vörösödött el egy kicsit. - Na jó a seggedhez mégse nyúlok. - Most Zoyán volt a sor, hogy elvörösödjön. - Lin fordulj meg. Basszus... rajtad szoknya van. Aelin.

- Nem. - vágta rá. - A próba baba szerepet nem vállalom. - mondta határozottan.

- Pattanj már. - rántotta fel a fotelből. - Fordulj.

Aelin összefont karokkal háttal megállt Dannek.

- Na olyan kell, ami... pont ilyen! Látod a... mi ez... fenék vonal honnan tudjam mi a neve. A lényeg, hogy...

- Ha hozzá érsz a fenekemhez nem csak kinyírlak, de el is verlek! - mondta ijesztő hangon a csaj.

- Nyugi Aelin bottal se nyúlnék a hátsódhoz. Szóval itt - mutatta Dan. - Olyan mintha be lenne varrva ezzel pedig rohadt jó hátsót csinál.

- Leülhetek? - mormogta Aelin.

- Aha.

- Értem... - bólintott Zoya. - És a felső? - próbált nem elvörösödni Dan fürkésző pillantásától. 

A furcsa az volt, hogy nem úgy méregette Dan, mint a legtöbb fiú. Egy teljesen más szempontból nézte minden egyes porcikáját. Nem látta azt a szemében, amit más fiúknál. Általában egyszer végig mustrálják, megállapodik a tekintetük a szokásos helyeken a fenéken, a mellen és az arcon. Aztán ennyi. De a fiú teljesen más. Olyan... Mintha egy kritikus bámulná. A gyomra furcsán görcsbe rándul a tudattól, hogy méregeti.

- Ez a szín erősít. Nincsen feketében vagy pirosban? De amúgy a fazon az jó.

- Az nálad mit jelent? - kérdezte kíváncsian a lány.

- A vállakat fedetlenül hagyja, amivel a nyakadra tereli a figyelmet, illetve az enyhe kivágás eleged ad a férfi szempárnak, hogy miket tartogatsz, ám hadd helyet a fantáziának. - dobta vissza magát Dan a kanapéra.

- Váó... Lehetek egyenes? - érdeklődött a csaj.

- Hajrá. - mondta unottan Dan.

- Honnan tudsz ennyi mindent a ruháról? Meleg beütésed van, vagy csak a nővéreid miatt lányosítva voltál?

Dan nagyjából 5 másodpercig csak bámulta Zoyát, majd egyszerre tőrt ki belőle, Aelinből, és Linből a nevetés. Mikor kb. 2 perc után sikerült összeszednie magát Zoyára nézett.

- Bocsi... Csak... - nyelte le a feltörő nevetés rohamot. - Meleg... Ez vicces volt! Zoya. Megmondanád kiknek vagyok a dédunokája?

- Hát... Poszeidón, Athéné, Héphaisztosz és... - sütötte le a lány a szemeit.

- Éééés? 

- Aphrodité.... 

- Ühüm. - bólogatott a fiú. - Fogalmazzunk úgy, hogy családi vonás a divatérzék. Anyám meglehetősen jól titkolta, hogy nála létezik ilyen egészen fiatal felnőtt koráig. A nővérem Amy szintén. Yui egyáltalán nem titkolja, sőt ki is használja. Nálam például a nagynéném miatt fejődött ki rá az érzékem. Egyszer büntiből egy nyarat nála kellett töltenem. Minden kamasz fiúnak ez a vágyálma. - gúnyolódott. - Párizsban egy divatcég varrodájába és tervező részlegébe bezárva lenni... De arra jó volt, hogy megtanuljam mi, hogy nézz ki. És ezt Lin teljes mértékben ki is használja.

- Még szép! - vágta rá a lány, majd hirtelen összenéztek. Itt esett le nekik, hogy Dan az előbb mondta el, mi fog történni a jövőben.

- Azt hittem nem tartjátok Annie Beckendorfal a kapcsolatot... - ráncolta össze a szemöldökét Zoya.

- Öhm... - motyogta a fiú. - Öhm... Tudod... Bizonyos dolgok változnak. Sosem hinné Yui, hogy valaha felvesszük Annievel a kapcsolatot és az egész váratlanul jött, de... az volt életünk egyik legszebb napja, mert onnan tudtuk, hogy ami történt tényleg megtörtént és nem csak képzeljük. - mosolyodott el halványan az emlékre a fiú, de Zoyát nem tudta átverni.

- Dan. - sziszegte Aelin.

- Kit vesztettél el? - suttogta Zoya, miközben leült Dan mellé. 

A fiú rákapta a tekintetét. Nagyon szeretett volna róla beszélni. Rettenetesen. 

- Valakit... Akit vissza...- kezdte.

- Dan! - kapta el a vállát Aelin. A szemében hitetlenkedés ült. 

- Sajnálom. - mondta a fiú, majd felpattant és kisietett az üzletből. 

Zoya gondolkodva bámult Dan után. Egyre jobban elhatalmasodott rajta az érzés, hogy valami nagyon, de nagyon nem stimmel ezekkel a "gyerekekkel". Végig mérte Aelint, akinek az arcán semmi nem látszódott. Ám a keze kicsit remegett. Eszébe jutott, mennyire koncentrált a Bázison a légzésére, majdnem rosszul lett. Utána Lint figyelte, akinek a tekintetében valami furcsa fátyol csillogott. Olyan fájdalom, amit Zoya a saját tekintetében vélt felfedezni utoljára, amikor elvesztette az apját és az anyját...

- Nagy fájdalom ért titeket.... Igaz?

Lin gyorsan átölelte magát, amiből Zoya azonnal tudta, hogy ráhibázott. Aelin viszont cseppet sem úgy reagált, mint a lány. A szemében ridegség uralkodott, majd közelebb lépett hozzá. Sötétség áradt a lányból, amitől Zoya idegessé vált.

- Ne ártsd bele magad ebbe boszorka! Neked ehhez semmi közöd! - halkan beszélt a lány. Zoya hátán mégis a hideg futkosott. - A mi dolgunk mért vagyunk itt. Ne. Merj. Nyomozni. Értve vagyok? Van elég gondunk nem kell még neked is a nyakunkon lógnod. 

A lány felhúzta Lint, aki teljesen elmerült a gondolataiba és a szemében könnyek csillogtak. Aelin szorosan megölelte a lányt, miközben valamit a fülébe suttogott. Zoya gyorsan visszabújt a próba fülkébe és neki támaszkodott a tükörnek.

Ő... nem szaglászni akart. Csupán... Kedves akart lenni.