Yui első dolga az volt miután haza mentek a bázisra és elszabadult az Apjától, hogy a fészekbe ment, ahol Főnix szunyókált. A sárkány álmában kis híján levágta a fejét a szárnyán lévő kisebb tövisekkel, ha nem hajolt volna el időben. A sárkányoknak lehet rémálmuk? Ha igen, Főnixnek biztosan az van. 

- Főnix. Főnix! - bökte meg a sárkány oldalát, a lény szeme azonnal felpattant. 

Körbepillantott a teremben, majd megült a tekintete Yuin, a szemében hitetlen öröm csillant fel, majd keresni kezdett valakit. 

- Dan nincs itt. - monda Yui, ugyan nem hitte, hogy a sárkány érti, de Dan mindig úgy kezelte mint egy embert. - Elvállalt Amyvel egy küldetés szerűséget. Londonban van. Még. 

A sárkánynak csak ennyi kellet, azonnal szárnyra kapott és a nyitott tetőablakon át távozott. 

Yuinak rossz előérzete volt, a hátán a sebek még mindig feszültek. Miért hívta meg Annabeth a Cabrákat? Mit akart elérni? Hogy ne hiányozzanak neki hosszú ideig a halálba küldi a családot? Jó oka volt, hogy ne menjen bele ebbe a kulcsosdiba. Először is bulizni akart. Ha már nem sikerült elhelyezkednie az ügynökségben és egyetemre sincs sok kedve menni, ami miatt érdekes módon az Apja nem akadt ki. 

A szobájába sietett egy sport táskába bedobálta a cuccait, majd a nyakláncát a nyakába akasztotta, amin 15 gyöngy fityegett. A hátára vette a zsákot és elindult az Apja felé. 

- Apa elmentem a... Te mit csinálsz? - támaszkodott meg az ajtóban. 

Edmund már az egész szobát feltúrta, idegesen keresett valamit. 

- Hol van? - motyogta. 

- Mi? - kérdezte Yui. 

- Anya nyaklánca! A tábori nyaklánca! Tudom, hogy elvittem a táborból Malibuba, de onnan elhoztam ide! De nincs sehol! 

- Csak egy nyaklánc mért olyan fontos? - ráncolta össze a szemöldökét Yui. 

- Mert van rajta valami. Anya azt mondta, hogy Percytől kapta azt az ékkövet. Viszont elhallgatott előlem sok mindent. Feltételezem, hogy a kő maga egy kulcs. Beszéltem a felnőtt... illetve a szüleimmel és a barátaikkal, az Aranyvéres incidensről. Mindenki azt mondta, hogy a ékkő, csak bajt hozott a fejükre, hogy az erejét sikerült felhasználniuk. Amikor hozzám került emlékeket tudtam vele mutatni. Azt hiszem, hogy az a... az a... kő... az Emlékek köve. - mutatott az egyik kezével hátra egy könyvre, míg elkezdte kipakolni a fiókokat. 

Yui a könyvhöz lépett és alaposan végig olvasta a feljegyzést. Elkerekedett szemekkel nézett az Apjára. 

- Bármilyen emléket megmutat a kő?! - döbbent meg. 

- Igen és nem! - válaszolta az Apja. - Sose értettem mi a furcsa a kőben. Az agyam jelezte, hogy baj van, de nem tudtam mi. Most már értem. A kő mágikus. Minden kulcs egy-egy mágikus tárgy, anyag bármi. 

- De... a mágia... eltűnt 3000 éve. 

- Igen eltűnt. A nyílt mágia eltűnt, de a mágikus tárgyak, mint egy.... egy széf, egy védőburok, magába zárja a varázslatot, védi és őrzi, effektív elraktározza. - gesztikulált az egyik kezével míg a másikkal a polcsort kutatta át. - Ha a kulcsoknak vannak előnyei és hátrányai... akkor Amy és Dan nagy gázba kerül.... Hol a fenében van az a nyavalyás ékkő?! 

- Mért, mit tud megmutatni a birtokosának? - tette vissza a könyvet az ágyra Yui. 

- A múltat. - válaszolta. - Bármilyen képet ami egy tárgyhoz, vagy egy érzelmi kapcsolathoz tartozik...  De képes a hatalmába keríteni. 

- A hatalmába keríteni? Hogy értve?

- Képes... beszippantani az emléksíkba. Én ezt a vízzel kontrolláltam. Így a víz egy bizonyos időtartam után visszarántott a valódi időzónába a jelenbe. De ha anélkül használják a követ... 

- A múltban ragad. - rakta össze a képet Yui. - Nagyon nem tetszik nekem ez a kihívás...Ha ez a tárgy erre képes... akkor a többi mire? Apa... - kúszott a tudatába egy rossz érzés - Irana sebezhetetlen nem? 

- De. 

- Mi van, ha van egy olyan kulcs, ami védelmet biztosít a birtokosa számára? 

Ed hirtelen ledermedt, majd megfordult és Yuit bámulta. De a szeme előtt statisztikák ugráltak. A fegyverek a hálók... Egy halandó nem fürödhet a Sztüxben, hiszen azonnal szénné égne... de Irana....

- Igazad van. Ezért győzött le minket! - kikapta a zsebéből a telefont és tárcsázta a húga számát. - Ingrid! Azt mondta Gregorio, hogy nem fog Iranán semmi ugye? A nő csalt! Ezért tudod legyőzni minket! A kulcsokat keresi már évek óta, egy biztos, hogy van nála, ami megvédi őt mindentől! Meg kell tőle szereznünk azt a kulcsot...

Yui hallgatta, ahogy az Apja beszél. Irana birtokol egy kulcsot, amivel hajdanán Ingrid és Gregorio nem tudta megölni. Irana azt tervezte, hogy megöli a Jackson családot. Egy részét sikerült is. Az Anyja ütötte a nőt a puszta kezével, de semmi baja nem lett. Ha nem védte volna a kulcs... Az Anyja még élne és ő sem került volna arra a helyre. 

- Bízd rám. - köszörülte meg a torkát. 

- Szó sem lehet róla. Irana az én dolgom. - válaszolta Ed, miközben letette a telefont.

- Fiatalabb vagyok nálad, Aaron és Hayden segíthet. Nem fogunk rajta ütni, amíg meg nem tudjuk, hogy mi a kulcs és hol tartja. Bízhatsz bennem!

- Nem a bizalomról van szó Yui. Ha Irana... Hallie itt lenne velem, ha Irana nem csalt volna minket csapdába. Ha nem lettünk volna túl büszkék és nem hittük volna azt, hogy olyan erősek vagyunk, hogy senki sem árthat nekünk. Sem szörny, sem félvér, sem isten, pláne nem pár halandó. Erre pont Irana törte le a szarvunkat. 

- De Apa megtudom csinálni! - csattant fel Yui. 

- Értsd meg. - fogta meg a lánya állát. - Halliet már elvesztettem. Amy és Dan... - az Apja szemében könnyek csillantak meg. - belevágtak egy kihívásba, ami az életükbe kerülhet. Te pedig leakarod győzni Irana Cabrát. Nem. Nem veszíthetlek el titeket is értsd meg kérlek. Én megyek. Amúgy is szar Apa vagyok megérdemlem a halált ha nem jön össze. Én pótolható vagyok.

Yui halványan elmosolyodott és megölelte az Apját. A keze lassan az éjjeli lámpára kulcsolódott. 

- Szeretlek Apa. - suttogta. - Úgyhogy bocsáss meg. 

- Mi? - húzódott el Ed a lányától. 

Yui meglendítette a kezében a tárgyat és fejbe vágta az Apját. Edmund azonnal összeesett. Yui gyorsan megnézte, hogy nem vérzik-e a feje, majd felkapta a helikopter kulcsait és a táskáját. 

- Sajnálom Apa. - nézett a földön fekvő férfira, majd futásnak eredt. 

A helikopterrel közvetlenül a tábortűznél landolt. A táborlakók szóhoz sem jutottak. 

- Sziasztok. - mosolygott Aaronre és Haydenre. - Van egy küldetésem, amihez kéne két társ. 

Aaron és Hayden összemosolyogtak, majd felszálltak a gépre. 

- És milyen küldetés? - dugta előre a fejét a hátsó ülésről Aaron. 

- Majd elmesélem, egyelőre kell némi információ Nancy Segaltól. 

~~~

Dan az okostelefonján próbálta feltörni a rendszert. 

- Hogy állsz? - kérdezte Aelin, miközben a festményeket nézegette és a királyi címereket. 

- A türelem nagy erény. - vágta rá halkan Dan. 

- E pillanatban nem. - szúrta ki Janet és Samet Sven. - Váó... Ez a híres Arthúr király szőttes, ami Arthúr király koronázását ábrázolja, de hisz.... ez... hamisítvány...

- Sven ne most. - szólt rá Aelin. 

- Igeeen. - mosolyodott el Dan, majd rákapcsolódott a fal mellett álló őr fülesére és lenyomta az ok-ot. 

- Riasztás az ötösszektorban kérjük ellenőrizze. - szólalt meg a férfi fülese, és viharzott el a fal mellől. 

- Csúcs vagy Dan. - vigyorodott el Aelin. 

- Tudom. - vágta rá Dan, majd megállt a fal előtt. - A Buckingham palota... öröm ide is betörni. - érintette meg a falat és nyomta meg kicsit, mire az kinyílt. - Bár bonyolultabb titkos ajtóra számítottam. 

- Majd írunk nekik. - mondta Aelin. - Nyomás. 

A két testvérpár besietett a titkos járatba, majd Sven becsukta maga mögött a falat. 

- Igen így már megfelel a méret. - nézett a lefelé vezető lépcsőre Amy. - Az agyam hamarabb jelezte, hogy titkos ajtó van, mint, hogy észre vettük volna. 

- Néha annyira, de annyira irigykedem rád. - nézett csillogó szemekkel Amyre Sven.

- Na mire várunk még? Egyre jobban tetszik ez a játék. Nyomás! - szökdécselt le Aelin a lépcsőn. 

- Aelin várj meg! - kocogott utána Dan. 

Amy és Sven összenéztek, majd megvonták a vállukat és a kistestvéreik után siettek. 

Aelin amint leért a pinceszintre hitetlen fejet vágott. A húsz réteg por alatt borosüvegek hevertek. Semmi titkos könyvtár információval, vagy bármivel. 

- Mit ta... alkohol? Komolyan?! - csattant fel Dan. - Betörtem a Buckingham palotába, pár piáért? 

- Carmen hozott be, nem betörtél. - vágta rá Amy mögötte. - Látsz valamit? - fordult Svenhez. 

A fiú végig mérte a falakat. - Ez a régi rezidencia, még az 1703-ban épült Buckingham herceg házának a pincéje. Egy két helyen már az 1761-1837 -ig tartó átépítés maradványai láthatóak... De... nem. Neoklasszikus építészet, csak a szokásos. 

- Remek... túl sok töri óra ez egy technikai zseni fejének... - morgolódott Dan és nézegette a palackokat. 

Aelin elhúzott szájjal suttogott valamit. Az egyik láthatatlan démonjával dumált, illetve csak a többiek számára láthatatlan. 

- Dan légyszi állítsd magad takarék lángra. - mondta unottan Amy.- Akkor én jövök. - maga előtt mintha egy négyzet lapot hozott volna létre szét vágta a kezeit. - Számok. Tér. Mogyoró illat. Tér. Nagyság. Irány. Mérték. Semmi?! Ez csak boros pince!

- Érdekes. - nézte az egyik üveget Dan. - 1811-es Chateau dükken. Loptam ilyet egy Dionüszosz kölyöknek a táborban, de... cirka 100 rugót ér... kizárt, hogy egy ilyen eldugott helyen tartsák bárkié is a pince. 

- Várj csak. - lépett oda Aelin, elkezdte át tapogatni a plafonig erő boros üvegeket, majd egy kattanás hallatszott. 

Dan gyorsan visszatette a boros üveget a helyére, a fal lassan oldalra csúszott. 

- Naaa ki a király? - vigyorgott Dan, miközben egy új folyosó vállt láthatóvá előttük. 

- Sose hittem, hogy örülni fogok, hogy állandóan a Hermész kölykökkel lógsz. - mondta mosolyogva Amy. 

Végig sétáltak a hosszú folyosón, több ajtó is volt a két méter széles folyosón. A legtöbbjébe bekukucskáltak, de a zárolt szekciót nem találták. 

- Az utolsó ajtó. - mosolyodott el Sven. - Vagy itt van. Vagy sehol. - lenyomta a kilincset, ami kinyílt és a szemük elé tárult egy kisebb könyv kuckó tele régebbinél régebb könyvekkel. 

Sven szája tátva maradt. Több ezer éves állami papírok, még a Shakespeare előtti időkből. Jó, ha nem a rómaiaknak is vannak itt feljegyzéseik... 

- Feketeszakáll hajónaplóját keressétek. - mondta Amy. 

- Mi... ó... Feketeszakáll elsüllyedt kincs, ha az Anna királynő bosszújával utazott mikor elásta a kincset a hajónaplóba benne lehetnek a kincs koordinátái. Zseniális vagy uncsihúgim. - lépett a könyvespolchoz Sven. 

A négy gyerek négy különböző soron kezdte el keresni a könyvet. Aelin végig nézegette a könyvek gerincét. 

- Hé. Skacok... - kezdte. - Az hiszem itt nem csak állam papírok vannak. Ezt hallgassátok! "Idejét se tudom már mikor érte lábam utoljára angol föld. Utam során eljutottam Nyugatra, ahol találkoztam a Könyvtárossal. Attól tartok esélyünk sincs, hogy rávegyük adja át a mágikus tárgyat, Arthúr király kardját." Ezek... ezek tudták, hogy létezik mágia. 

- A mágia mint létforma abszurdum. - okoskodott Amy. - Nincs. Eltűnt. - a hangja viszont bizonytalanul csengett. 

- A Könyvtáros... Engem az érdekel mért írták nagybetűvel, mint egy... nevet. - emelte fel a levelet a fény felé. - Ráállítom Selmát az ügyre. Selma hallottad? - nézett jobbra fel. 

Amyt egy pillanatra kirázta a hideg. 

- Ez sokáig fog tartani így... - motyogta Dan, már jojózott a szeme a sok könyvtől. 

- Én megtudom szűrni, ha betudjuk lőni hány éves... - motyogta Amy. 

Sven elgondolkodott. - A Bermuda háromszög. Átmentek rajta tisztítószerekkel, amik a tintát nem törlik ki. Széfben őrizték sötét helyen, több évig a víz alatt, a széf fajtáját tudnom kéne... 

Dan már kereste is a telóján az információkat. 

- 1710-es gyártású, régi vasból készült. A legelső vízálló széf amit sikerült ellopniuk.... Angliából... valami ütősebbet hittem...  - húzta el a száját Dan, majd rácsatlakozott a kamerákra.

- Akkor nincs elázás, jó állapotú... por réteggel és a papír lebontása... régi fajta... megsárgult papír. Bőrkötéssel, sós víz és szélt által sérülve. 

Amy az információkat figyelembe véve elkezdte szemmel keresni a hajónaplót, megszűrve az összes irat közül. 

- Három találat. - mondta miközben az orrát dörzsölte. - hatodik polcsor huszadik kötet, második polcsor ötödik kötet és az előző sorban a harmadik polcsor tizenharmadik kötete. - kezdte el a másik kezével a halántékát masszírozni. 

Dan kikapta a második polcsorból a kötetet, Aelin a harmadikból, Sven pedig a hatodikból. 

- Nem ez. - tette vissza Dan. 

- Ez sem. - mondta Sven. 

- Ez sem... csak vicc volt. Ez lesz az. - ment a közepén lévő asztalhoz Aelin. 

Sven és Amy azonnal odasiettek és elkezdték átnyálazni az oldalakat, míg Dan a feltört kamerák kivetítőit nézte. 

- Öhm... Amy... A Cabrák megtalálták a titkos ajtót.... Cotezék pedig a boros pincében vannak. 

- Fogjuk a naplót és nyomás. - kapta fel és vágta zsebre a füzetet Sven. - Fogjátok meg egymás kezét. 

Dan zsebre vágta a telefont és elkapta Amy kezét. 

Sven az árnyék felé húzta őket, amikor az ajtó kivágódott és Carmen azonnal kigáncsolta Svent. Egy késsel megvágta négy ujját a bal kezén. A vére azonnal kilőtt és rátekeredett mindegyik rokona egy-egy végtagjára, majd a falhoz passzírozta őket. Aelinnek azonnal ökölbe szorította a tenyerét, és mikor kiabálni akarta a démona nevét a száját is körbe fonta. 

- Junie. - mondta hűvös tekintettel, miközben Svent hátra kötött kézzel lejjebb eresztette. 

A kisfiú benyúlt Sven kabátjába és kivette a hajónaplót. Majd a nővérének adta. Hirtelen egy kéz kulcsolódott Carmen nyakára, mellette Ian gonoszan csillogó borostyán sárga szemei izzottak. Junie máris elkezdte kiszívni a térből a nedvességet és Ianre célzott, mire jobban megszorította a fiú a nővére nyakát, akinek a vérszalagjai elkezdtek gyengülni. Junie leállította a támadást. 

- Nem tenném. A naplót. - tartotta az egyik kezét a lány felé Ian.

Carmen lassan nyújtotta át az iratot Iannek. 

Dan próbálta kiszabadítani a bal kezét, mikor sikerült a zsebében kezdett el kotorászni. Ian az ajtóig hátrált Carmennel, ahol átnyújtotta Natalienak a naplót. 

- Ez csalás Ian! Mi találtuk meg a naplót! - kiáltotta Dan. 

- Szerelemben és háborúban mindent szabad Jackson. - felelte mosolyogva Ian. 

A fiú végre megtalálta amit keresett. A földhöz vágta a füstbombát. Köhögés rázta meg a gyerekek testét. Carmen vérszalagjai elengedték Danéket. Amint a kis srác a földön landolt előre iramodott és kitépte Natalie kezéből a könyvet, majd futásnak eredt vissza a boros pince felé. 

- DAN! Add vissza te undorító gyík! - iramodott utána Natalie. 

Utána Sven kapcsolt a leghamarabb, azonnal elkapta Amy és Aelin kezét és kiárnyékutazott a helyről. A Buckingham palota előtt landoltak az egyik fa árnyékában. 

Dan öt perc múlva ért ki. Futva lapozgatta a naplót, miközben Natalie egy karnyújtásnyira volt mögötte. 

- Dan! - kezdett volna felé futni Amy, de Sven elkapta a pólója szárát és visszarántotta. 

- Még ne. - bökött a fejével Ianre. 

Natalie előre ugrott és rávetette magát Danre. 

- Jézusom... nehéz vagy. - nyögött fel Dan. 

- Nehéz?! - rángatták egymás kezében a könyvet. 

- Szétfogják szakítani... - morfondírozott Aelin. 

Mintha csak megjósolta volna a napló egy hangos sercenéssel ketté szakadt. 

- Natalie! - csattant fel Ian, majd felkapta a lányt, amikor meglátta a nála lévő iratot csak elmosolyodott. Meg van a koordináta. A két Cabra beszállt a pár méterre lévő limuzinba és elhajtott. 

- DAN! - rántotta ki Sven kezéből a ruháját és futott az öccséhez, aki csak a ketté szakadt könyv egyik felét bámulta. 

- Ugye nem fogsz kinyírni? - pillantott félve Amyre. 

- Dehogy te hülye! - ölelte meg az öccsét. - Megijesztettél! Honnan van nálad füst bomba? Mindegy hagyjuk. Mond, hogy nálad van a koordináta. 

- Öhm... Nem... - húzta el a száját. - De láttam mielőtt Natalie kitépte volna a kezemből az egyik felét. 

- És? - húzta fel a földről Aelin, Amy segítségével a fiút. 

- É: 64.... K: 20. És húzzunk innen. - mutatott a biztonsági őrökre. 

Sven azonnal elkapta a kezüket, majd a fához rángatta őket és beleugrott. Egy szálloda szobájába érkeztek. 

- Váó... - motyogta Dan és szúrta ki azonnal a plazma tévét. - Szóval okosak mit jelent ez? 

- É 64, K 20... - agyalt Amy. 

- Ha koordináták... - vetette fel Sven. - Akkor... 

- IZLAND! - kiáltották kórusban Amyvel. 

- Északi szélesség 64° - mosolygott Sven. 

- Keleti hosszúság 20° - egészítette ki Amy.

- Mikor indulunk? - kérdezte unottan Aelin, aki érezte, hogy neki nagyon nincs köztük helye. Három géniusz. Egy az építészetben, a festményekben és minden művészettörténelemben, még egy matekzseni, aki MINDENT kitud számolni fejben, továbbá egy technikai zseni, aki mellesleg egy mestertolvaj szintjén áll. És ő.... a Démonúrnő. 

- Pár óra múlva. Ki kell pihennem a füstöt és az árnyékutazást. - mondta a bátyja. 

Aelin csak felállt és kisétált a teraszra. 

~~~

Zoya késő éjszaka is az Anyján gondolkodott. Próbálta elhitetni magával, hogy megint csak gyakorolt, hogy átejtse az üzletfeleket. De valami nagyon nyomasztotta. Ha csak színlelt mért nem emlékezett semmire? Vagy az is csak a show része lenne? 

Kikelt az ágyból és végig simított a füzeteken. Mindegyikben az Apja egyik meséje szerepelt. Csodálatos kitalált mesék, amiknek sosem értette a lényegét. Mind... olyan félbe maradott volt. Nyolc volt, amikor meghalt az Apja egy autóbalesetben. 

Találomra felnyitotta a füzetet és beleolvasott. Az Apja képzelő erője határtalan volt. Mesélt mindenről. Mágiáról, a mágia elfojtásáról, hogy egyszer lesz pár különleges képességű fiatal felnőtt, inkább kamasz, akik visszahozzák. Mágikus tárgyakról, amik őrzik az emléküket és egy különleges könyvtárról, benne egy Könyvtárossal. 

Kicsiként Zoya még hit benne, hogy mindez valós, elhitte, hogy a családja, akárcsak a mesében elhangzott gyermekek, különleges. Nem pont ugyanúgy, de különleges. Erős. Mágikus. De rá kellett jönnie, hogy nem olyan csodálatos az élet, mint ahogy az Apja mesélte. A mágia... nem létezik és soha nem is létezett... ennek ellenére... gyakran történnek vele furcsa dolgok. 

Na hali, most egy ideig nem kaptok részt (bocsika) de össze kell szednem a gondolataimat. Azért remélem tetszett a fejezet, commentben várom véleményeteket :)