Hello! Nos, nem felejtettelek el titeket! Kivételesen most nem fogok sok mindent ide írni, de nyugalom, majd a végén bepótoljuk. Viszont egy roppant lényeges dolog van, aki nem szokta elolvasni a pofázásaimat az csak magára vessen: 16+-os tartalom is fel fog bukkanni a fejezetben!

Yui döbbenten hallgatta végig Aaront, miután Sven és Sam elmentek. A lány egészen másnap reggelig nem hozta fel a témát, Aaron jól tudta miért. Gondolkodott. 

Reggel kapkodva készülődtek. Yuinak kilencre az egyetemen kellett lennie, órán, míg Aaronnek a munkahelyén. 

- Jutottál valamire? - kérdezte Aaron. 

- Nem. Beszéltem Amyvel, aki továbbította az infót azóta Dannek, de az a baj, hogy ezt nem tudjuk kijátszani. A nyílvesszőjét, csakis Erósz tudja vissza hívni és ő erre nem hajlandó. 

- Hát nem. - felelte Aaron, miközben kikapta a hűtőjéből a bekészített ebédjét és uzsonnáját. - Konkrétan megfenyegetett, hogy ránk küld egy rosszindulatú nyilat és elveszítelek. 

Yui bosszankodva kifújta a száján a levegőt. Az egyetlen pozitívum, hogy az Anyja legalább nem valahol volt, hanem Malibun. 

- Nem csak ezért vagy ideges, ugye? - tudakolta Aaron.

- Apa négy napja beszélget az ügyvédjével. Tegnap reggel írta alá a válópapírokat, még Hallel alá kell íratnia, az ő ügyvédjének is megnéznie és hivatalosan is a szüleim elválnak, ami nem olyan kétségbeejtő, tekintettel rá, hogy eddig azt hittek Anya megsemmisült, de ezzel a nyíl dologgal összeegyeztetve... Apa egy orbitális hibát készül elkövetni. 

- Szólj Anyádnak! 

- Mit? - kérdezte ingerülten Yui. - Hogy Apát eltalálta egy nyílvessző? A szemembe röhögne és rávágná, hogy ha egy mágia miatt így viselkedett, akkor meg is dögölhet felőle ott ahol van! Ismerem őt Aaron... Apára bízza a döntést, ha elküldi a válópapírokat ő alá fogja írni. 

- Valaki csak van, aki hathat mind Halliere, mind Erószra. - kapta fel a kocsi kulcsokat Aaron és bújt bele a cipőjébe. 

Yui lemaradva követte őt, majd az utolsó pillanatban visszament a laptopjáért. 

- Maximum Annie. - felelte végül némi gondolkodás után Yui. - Ingridre ilyen téren nem hallgatna. Izzyre sem. Cora elengedné az ügyet. Az egyedüli, aki a fejébe tudná tuszkolni, hogy nem engedheti el Edet az Annie. De ez csak a papírba gátolná meg Hallt, attól még ott van Erósz és a nyilacskája. - nyitotta ki Yui előtt az ajtót Aaron. - Köszi!

Yui a lépcsőnél bevárta a srácot, amíg bezárta az ajtót, majd együtt baktattak le a lépcsőn az utcára, ahol egy szürke színű autó állt nem messze a házaktól, még jó pár autóval maga körül. Yui halványan elmosolyodott. 

- Meglep, hogy apám vett neked egy autót a huszonharmadik születésnapodra. - jegyezte meg mosolyogva Yui, miközben beszállt az anyós ülésre. 

- Engem is, amíg két mondattal később hozzám nem vágta, hogy ha megtudja, hogy mást csajt viszek vele randizni és nem téged, akkor kiherél egészen azt hittem, hogy kezd megkedvelni. - felelte gúnyos mosollyal az arcán Aaron. 

- Anyám kedvelne téged.

Aaron itt nevette ki Yuit. 

- Aha, persze. - gúnyolódott most már nyíltan. 

- Tényleg kedvelne. Tartott tőled az erőd miatt, de sosem tiltott el és nem is jelentette ki azt, amit Apa igen, hogy nem örül a barátságunknak, vagy annak, hogy összejöttünk. Anya csak arra kért, hogy legyek óvatos veled. 

- Majd ezt máskor derítsük ki jó? Az Aphrodité vérek, pláne ha anyák heves vérmérsékletűek és hirtelen haragúak, pláne ha a szerelemről és a kicsi fiúkról vagy lányukról, vagy ha már nagyik, akkor unokájukról... - elhallgatott, miközben beindította a motort. - Ó jaj... 

- Mi az?

- Tudom ki tudna hatni Erószra. Az anyja, Aphrodité. Akinek a levesébe bele köpött azzal, hogy Edet és Hallt szétválasztotta. 

Yui szeme felcsillant.

- Te zseni vagy! - hajolt előre és csókolta meg a fiút, majd rögtön előkapta a telóját és hívni kezdte a húgát. - Hali, megvagyunk mentve! Én riasztom Annie Beckendorfot és elpletykálom neki, hogy anya él! Te pedig próbáld meg valahogy elérni Aphroditét, menj el vásárolni, kezdj ki valamelyik lányával, vagy bánom is én mit, csak jelenjen meg neked és mond el neki, hogy az unokája Hallie Beckendorf visszatért! - azzal letette. 

- Ezt nem mondod komolyan... - tette ki az indexet Aaron és tette a váltót tolatásba. 

- Oh, dehogynem. - kezdte el rögtön csörgetni Anniet. - Szia nagynéném. Emlékszel Főnixre? 

- Yui... - könyörgött neki a hangjával Aaron. - Nem azért van Anyád Malibun, hogy kikotyogd, hogy él, hanem mert idő kell neki és...

- Képzeld igazából ő nem Főnix. Nem olyan régen beindult a védelmi ösztöne, amitől vissza változott emberré, ő valójában végig Hallie volt!

Még Aaron is hallotta a vonal másik végéről a "Tudtam" kiáltást, mire csak mélyen felsóhajtott. Miért kell Yuinak, mindig még nagyobb szart kevernie, mint amekkorában éppen vannak?

~~~

Dan nevetve szökkent fel a hegyre. Egyre jobban kezdte megszokni az edzéseket, a sárkány géneket, a tűz erejét. Esténként általában nem vesződött a lámpa fénnyel, hanem a gondolataival mindig megformált egy vagy több tűzgolyót, amik a szobájában lebegtek, miközben a rajzolgatott, vagy tervezgetett. Ha nem ezt csinálta, akkor az anyjával volt lenn a kovácsműhelyben és különböző terveken dolgoztak. 

Dan az utóbbi időbe rájött arra, hogy... Imádja az anyát. Sokkal lazább volt, mint az apja, ám azt is megtanult már, hogy nem szabad őt provokálnia, mert... az fáj. A sebei még mindig megvoltak az oldalán, igaz hamar megkezelte őt az anyja, de attól még szar érzés volt, azok után, hogy sárkányként sosem bántotta. 

Az elmúlt napokban a program mindig ugyanaz volt. Hegyi futás, kardforgatás szabad erő használattal, majd sárkánnyá változva együtt repültek és a sárkány létbe próbálta az anyja minél jobban belevezetni. 

Dan vigyorogva pillantott az anyjára, akit teljesen lehagyott a sziklás hegyen. Egy percen belül érte el a perem szélét a nő, mire Dan csak kinyújtotta a kezét. 

- Asszem emelnem kell az időtartamát az állóképességi edzéseidnek. - vigyorodott el Hall is, majd elfogadta a fiú kezét és hagyta, hogy felhúzza. 

- Tehetek róla, hogy profi vagyok? 

- Hé, ne vedd át a menőzésemet. - nevetett fel Hall. 

- Miért? - vonta fel jó kedvűen a szemöldökét Dan. 

- A tűz koronázatlan királynője vagyok, ez bőven elég flegma, még a Dan Jackson, világklasszis zsebtolvaj szövegedet is bármikor lenyomja.

- Honnan jött a koronázatlan királynő?

- Talán nem én vagyok a legerősebb félvér, akinek tűz ereje van? - vigyorodott el flegmán Hall. 

- Még túlszárnyalhatlak. 

- Ugyan már, sose érsz nyomomba. - legyintette le a fiát. 

- Hát, igazából ha te vagy a tűz koronázatlan királynője. Én meg a te fiad vagyok, akkor én a tűz koronázatlan hercege vagyok. Nem?

- Tusé. De még nem. 

- Még?

- Majd ha egyszer legyőzöl, akkor felőlem odabiggyesztheted a világklasszis zsebtolvaj mögé ezt a kis kiegészítést. De addig biztos nem. - húzta ki magát Hall és vetett egy kihívó mosolyt a fiára.

- Most provokálsz? 

- Talán igen, talán nem. 

- Ha lenyomlak használhatom?

- Aha! - biccentett Hall. 

- Akkor ma legyen csak elem párbaj, mit szólsz?

Hall hátra vetett fejjel felnevetett, majd a fiára nézett, mire hátulról a srác karjára kulcsolódott egy tűzből készült kötél és neki rántotta az egyik fának a törzséhez, majd további tűzből készült kötelek szegezték a fiút testét a fához. Dan csak pislogott. 

Hall széles vigyorral sétált hozzá. 

- Megmondtam, labdába se rúgsz mellettem. 

- Még. - tette hozzá Dan.

- Még. - biccentett ismét Hall. 

- De egyszer majd fogok, amit onnan tudsz, hogy... Te találkoztál... A 18 éves énemmel?

- Találkoztam, sőt elég sok mindenbe bele is avatott, amit nem szabad természetesen tovább adnom. 

- Tehát tudod, hogy Lin meg én... Aszerint... 

- Igen.

- És azt is, hogy mikor lesz... 

- Mindent. Kivéve, hogy ember leszek, hogy Ed... Selmát választja. De tudom mi történik veletek, hogy miért jöttek vissza, hogy mit kell Yuinak megakadályoznia és hogy... Nekem kellett visszaadnom a képességeidet. 

Dan hirtelen landolt a földön. A karjait nem égette meg a tűz. Felpattant és az anyjára nézett, gondolkodott, hogy mit kérdezzen de végül csak egyetlen egy dolog jutott eszébe, valami ami Atlantisz óta marta az orrát.

- Amikor a Csendes óceánon hajóztunk - kezdte. - és találkoztunk a sárkányokkal. A tűz sárkány mondott valamit, amire te nagyon elszomorodtál. - óvatosan vezette fel a témát. 

- Tudod Dan... Nem voltam mindig a Keleti fészek tagja, ahogy sokáig arra sem emlékeztem, hogy ki vagyok. - az erdőn át a Beckendorf villa felé fordult, mintha átlátna a fák között. - A villa előtt ébredtem fel és azt se tudtam ki vagyok. A káosz méreg egyik mellékhatása, hogy... Amnézia áll be. Annyit tudtam, hogy emberek között vagyok, ami veszélyes, így elrepültem. Az óceán felé nem mertem menni, mert nem emlékeztem rá mekkora. Amerika felett repültem, de amikor ott is óceánhoz értem, akkor délnek indultam. Az Antarktisz fele és kikötöttem a Déli fészekben. - nézett vissza a fiára. - Mindenhol tikkasztó hőség és sivatag. Jó hely egy tűzsárkánynak. Ott hallottam először a sérült szót, ami új volt, amíg meg nem sérültem nem is tudtam, hogy a szervezettemben lévő káosz méregre gondolnak, azt se, hogy ott van. Aztán... - húzódott egy fanyar, undorodó mosolyra a szája. - Elmondták azt, amire emlékeztem, ami miatt Yui sem látott sokszor átváltozni. A szaporító törvényt. Volt egy... hím tűzsárkány a fészekbe. Nem tudom ki vagyok, annyit tudtam, hogy dühített, minden egyes átkozott mondatuk és pláne mikor bezártak egy homokból készült börtön szerűségbe, hogy ne ellenkezzek a szaporodás ellen. - elnevette magát, amitől Dan hátán végig futott a hideg. - Lett volna egy féltestvéretek. Egy kisfiú. Csak nem raktam tojást. Nem értették miért, én se. Aztán mikor ember módjára megszületett a sárkány bébim, ami ugyan tűzsárkány volt, de... halott. Akkor rájöttem, hogy nekem van egy fiam, egy három éves kisfiam. Te. És eszembe jutott minden. Izzy, akit megkértem, hogy készítse el a káosz mérget, aki leszervezte az árusítását, hogy egyet Irana rendelt meg és, hogy rám használta. Emlékeztem rád, Amyre, Yuira és Edre is. Megpróbáltam visszaváltozni, de nem tudtam. Minden módszer, amit ismertem nem működött. A káosz méreg miatt. Tudtam, hogy hiába tudok sárkánnyá változni, emberi szerveim vannak. Nem tudok kihordani egy sárkányt, ezért halt meg... Ő. - húzta el a száját. - Legalábbis én azt hittem. Aztán amikor az Tűzsárkány a Csendes-óceánon elmondta, hogy ez nem ettől függ. Hanem attól, hogy a párosodó felek mit éreznek egymás iránt, milyen a viszonyuk, akkor értettem meg, hogy kényszerből nem tudnak a Tűzsárkányok szaporodni, ahogy ő is mondta. Ezért is vagy csak te sárkány a gyerekeim közül. Yui... Az előtt fogant, hogy szakítottam Edmundal, hogy Kínába menjen tanulni. Amy akkor amikor végzett és újra találkoztunk a táborban, de már akkor tudtuk, hogy el kell mennie Egyiptomba egy ásatásra. Az egyedüli gyerekünk, aki úgy született, hogy együtt voltunk, együtt éltünk, az te vagy. - érintette meg a fia arcát, mire Dan csak elmosolyodott. - Még, akkor is, ha te nem is voltál betervezve.

- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét Dan. - Akkor, hogy kerültem a képbe?

- Yui halálra nyüstölt, hogy szeretne egy kisöcsit. Én megmondtam neki, hogy biztos, hogy nem. Aztán miután rájött, hogy rám nem fog hatni, elkezdte megfűzni Edet. Ő viszonylag hamar beadta a derekát és már ketten kezdték el rágni a fülemet. 

- És belementél?

- Nem. - rázta meg a fejét Hall, Dan csak várta a folytatást, mire Hall felsóhajtott. - Egy idő után leálltak. Azt hittem, hogy elfogadták. Dolgozni jártam, a céget vezettem. Izzy kiírta mégis a gyermektörvény értelmében szabadságra Natre hivatkozva, meg mert... Terhes volt Linnel, még alig két hónapos, de mivel mérgekkel és vegyi anyagokkal dolgozott, amint megtudtam, hogy terhes én is megmondtam neki, hogy ne veszélyeztesse a gyerekét és menjen... És felvettem mást a helyére addig. Annyira... Ideges és ingerült voltam az egyik munkanapon, hogy elbocsátottam és ráparancsoltam Izzyre, hogy ha szülés után akarja még az állását akkor most azonnal bejön, mert kell az igazgatóhelyettesem. És bejött. Csak miattam. Amikor meglátott felvont szemöldökkel meredt rám, ahogy legalább tíz papír vett körbe, másodpercenként csörgött a telefon, de csak mindenkit elküldtem a fenébe. Ráförmedtem, hogy mit áll ott, segítsen már. Megtette. Aztán figyelte, ahogy bárki belép az irodámba az összehúzza magát és nem mer megszólalni sem. Miután négy-öt ilyen menetet végig nézett, megkérdezte tőlem, hogy mióta vagyok ennyire ingerült és hisztis, amire csak rávágtam, hogy olyan egy hete. Majd óvatosan megkérdezte azt, amit... Amit Amynél, Ingrid. Hogy mikor kéne megjönnie? - Dan két nővérrel, főleg Amy óta, mikor a kulcshajsza végeztével két héttel később megjött neki és Yui szépen elmondta mire kell figyelnie, nagyon is tudta, hogy mire céloz az anyja és örült, hogy nem lánynak született. - Én csak elővettem a naptáramat és elkerekedett szemekkel néztem, hogy két hetet késik. Sok volt, még úgy is, hogy az alkatom miatt eleve pár napot mindig is csúszkált, de a két hét túl sok volt. Megmondtam Izzynek, hogy tartsa a frontot és mint a hülye elmentem a legközelebbi drogériába, vettem egy terhességi tesztet és a céghez vissza érve megcsináltam.

- És én voltam a hiszti oka. - mosolyodott el halványan Dan.

- Aha. - biccentett Hallie. - Csak mivel Apáddal védekeztünk, így nem tudom, hogy mégis, hogy lehettem terhes. Amint haza értem, letámadtam Apádat a teszttel, Yui tapsikolva ujjongott, míg én apádat legszívesebben a kisujjánál fogva felakasztottam volna a csillárra. Akkor mondta el, hogy... - horkant fel Hall. - Próbaképpen egyetlen egyszer kilyukasztott az egyik óvszert. - Danből kirobbant a nevetés. - Csak egy tolvaj kölyök képes megtalálni azt a tűhegy méretű lyukat és elviselni a nőinemiszerv akadályait, hogy szépen egy kis magzattá formálódjon.

- Hát, már akkor is világklasszis voltam ezek szerint. - vigyorgott Dan.

- És csak apádon múlott, hogy megszülettél. 

Dan ezen megzavarodott. 

- Hogy?

- El akartalak vetetni. Nem akartam több gyereket, fiatalok voltunk, Yuira se álltunk készen, nem hogy Amyre. Nem akartam még egy gyereket. - Dan arcáról lehervadt a mosoly. - De... Apád addig nyüstölt, amíg kötöttünk egy egyezséget. Megvárjuk a két hónapot, onnantól kimutatható a magzat neme. Ha fiú... Mert mindig fiút akartam... Akkor megtartjuk. Ha lány, akkor nem. 

- És fiú voltam. - jött vissza halványan a mosoly az ajkára. 

- Igen.

- És Apa miatt élek. - horkant fel Dan. 

- Sokkoló, mi? Akkoriba más ember volt... - szaladt össze az anyja szemöldöke az emlékekre. - Csupa mosoly, pozitivitás, kalandvágyó, gondoskodó, küzdött értem, értünk. Yuit is... annak ellenére, hogy nem is tudott róla, nagyon hamar megszokta, megszerette, meg akarta ismerni. Amyt imádta, magára emlékeztette, jobban, mint Yui. Téged meg azért kedvelt... Mert nem látott engem még olyan boldognak, mint veled. Hiába csináltál sokszor bajt, hiába marta az orrát, hogy nincs víz erőd én imádtam, hogy csak az én képességeimet örökölted. 

- És... utána lehiggadtál, miután kiderült, hogy fiad lesz?

- Nagyjából. Az elég tételem az volt, amikor... Hűha... - gondolkodott el. - Olyan... Június környékén, igen, mert hét hónapos terhes volt akkoriban Izzy Linnel, én veled hat hónapos, Ingrid meg Junieval négy. Igen. Szóval! - zökkent vissza Hall. - Egyik este áthívtam a lányokat, terhes mami parti így hívták, mert ugye nem ihattunk alkoholt. De három kismama úgy, hogy csak apád volt ott velünk. - húzódott széles vigyor Hall arcán. - Az idegeire mentünk. Kívánósak is voltunk és mindig kitaláltunk valamit Európából, Ázsiából, vagy Afrikából, amit szívesen ettünk volna, néha rá is játszottunk. Tudta, hogy bűntetem. 

Dan csak felkuncogott és hirtelen értette meg miért voltak állandóan összenőve Linnel és Junieval. Már az anyjuk hasában állandóan együtt voltak. 

- És... hogy kerültél a Keleti fészekbe, ha a Déliben voltál eredetileg?

- A sárkány bébim halála után elhagytam és a Keleti fészek felé vettem az irányt, ahol tudtam... Hogy Digorynak mi a gyenge pontja. 

- Miért nem jöttél vissza hozzánk?

- Mert... Ekkor már eltelt három év, hogy Irana káosz mérge a szervezettemben volt. Azt hittem apád, hogy Ed... 

- Hogy túllépet rajtad...

- Igen. De mégis kutakodott és megtalálta a feljegyzéseim között a fészkeket és persze, hogy Kínába kellett elmennie, pont abba a fészekbe, amibe én voltam, persze, hogy kiszúrt engem, a sebeimet és magával vitt.

- És hiába engedtelek el, nem bírtál ott hagyni minket. - tette hozzá Dan. 

- Téged. - javította ki Hall. - Téged nem. 

- Miért én? 

- Jaj Vakarcs... - rázta meg a fejét és söprött ki a fiú hajából egy oda ragadt falevelet. - Azért mert te voltál az első gyerekem, akit tényleg nagyon vártam. Mindannyiótokkal foglalkoztam, de... Yui jól tudja... Máig tudja és... Amy is, hogy nekem a kedvencem te voltál. Továbbá az első dolog, ami eszembe jutott a Déli fészekben az is te voltál. Nem Edmund, vagy Yui, esetleg Amy, hanem te. Miattad jöttem rá, hogy ki vagyok.

Dan szélesen vigyorgott, miközben az anyja kezében megjelent egy kard. A fiú csak gyorsan megölelte az anyját, félre tolva a pengét. Minden benne volt a szorításában, minden öröme és fájdalma. Neki mindig hiányzott az anyja és... Felemlő érzés volt, amit most hallott tőle, mintha egy örök üres szobában a lelkében, végre bútorok kerültek volna. Hátra lépett, az ő kezében is megjelent a fegyvere.

- Csak ügyesen. - figyelmeztette Hall.

- Ezúttal elverlek. - vágta rá Dan.

- Álmodik a nyomor. 

Azzal összecsaptak a pengékből tűz csapott fel, ami egymásnak feszült, ugyanúgy lobogott, ugyanolyan erősen és szenvedélyesen. Mert ők ketten egyformák voltak, ahogy azt Dan mindig is hallotta az apjától. 

~~~

Sam bevágta a szekrénye ajtaját. Péntek. Végre. Az ő idegrendszere nem bírta ezt a stresszt. Már nem a sulit, hanem Aaront és Svent. Amikor a fiú mellé lépett ösztönösen összerezzent. 

- Nem hiszem el, hogy tényleg csak aludtatok... - mormogta Sven szemre hányóan.

- Megmondtam, hogy nem fogok csinálni vele semmit sem, ha nem akarja! - vágta rá Sam. 

- Nyomi. - szólt be neki még Jane is. 

Sam csak ösztönösen pillantott a női öltöző felé, bár ismerte Demetriát. Még zuhanyozott, főleg, hogy ebéd szünet következett és az előbb még tesi órájuk volt.

- Jane! - ripakodott rá a testvérére Sam. 

- Sam! - vágott vissza Jane hangosabban és mérgesebben, mire a fiú csak összébb húzta magát. -Hidd el nekem nyomi vagy, Aaron kioktatott, én is puhítottam kicsit Demetriát, te meg még csak nem is próbálkoztál! Megnéztetek egy filmet és édesen összebújva lefeküdtetek aludni!

- Ne már... Akkor még mindig a folyosón fogjátok zabálni egymást... - motyogta az orra alatt Sven.

- Elegem van belőletek! - fakadt ki egyszer csak Sam, Jane már szóra is nyitotta a száját. - NEM! Te most szépen csendben maradsz! És meghallgattok, mert elegem van abból, hogy azt hiszitek, hogy mindig mindent jobban tudok nálam! - meredt a két haverjára felváltva. - Először is. Ez én életen, az én kapcsolatom és Demetria az én barátnőm! Nem kell puhítani! - pillantott a húga villámló tekintetébe. - És nem kell Aaronnél helyettem beszélni! - nézett Sven szürke szemeibe. - Ránk tartozik minden, nem rátok, vagy Aaronre! Ne avatkozzatok bele az életembe... oké? - nem folytatta inkább Sam, mert... Sose érezte még olyan kellemetlenül magát, mint azon az estén, amikor Demetria nála aludt, pedig aludtak már együtt egy sátorban, beszélgettek olyan sokáig a harmadik dimenzióban, hogy bealudtak egymás mellett, de ez...

A fiú vett egy mély levegőt, szinte látta maga előtt, hogy Demetria alig-alig bújt hozzá a film alatt és amikor lefeküdtek aludni, akkor is külön fél órán keresztül kellett Samnek faggatnia a csajt, hogy miért ennyire ideges, mert Jane tele tömte a fejét. Azért. 

- Oké? - ismételte meg sokkal idegesebben, de a húga és a haverja csak hallgatott. - Akkor tegyétek tönkre csak a kapcsolatomat! - vágta oda, majd a vállára vette a hátizsákját és az ebédlőig meg sem állt.

Elvette a tálcáját, de esze ágában sem volt leülni, hanem kiment a kerti részbe, ahová Sven utált kiülni, mert nem látott semmit se a naptól és még mellé meleg is volt és leült a lehető legnaposabb helyre. Demetriának megírta, hogy hol keresse, a lány 10 perc múlva futott be. 

- Bocsi. - mosolygott rá jó kedvűen. - Nagy volt a sor. Minden oké?

- Kicsit összevesztem Svennel és Jane-nel.

- Áh! Min?

- Azon, hogy bele akarnak avatkozni az életembe és a kapcsolatunkba.

- Megmondtad nekik, hogy ne tegyék? - kapta rá nagy szemekkel a fiúra a tekintetét. 

- Aha. 

- Na akkor végre talán leállnak.

Sam összevonta a szemöldökét.

- Várj... Neked is...

- Állandóan azzal jönnek, hogy adjam be a derekamat... Felbasznak... Komolyan mondom, pedig alapból imádom Svent, nagyon jó teóriái vannak, de ketten együtt nem tudják hol a határ! 

- Engem azzal traktálnak, hogy vegyelek rá! És engem is felhúznak!

- Tudom... Jane mondta, hogy elvitt Aaronhöz Sven. - húzta el a száját Demetria. - Megígérjük egymásnak, hogy nem hallgatunk rájuk és a magunk tempójában haladunk? - kérdezte mosolyogva a lány.

- Meg! - vigyorodott el Sam is.

Demetria csak közelebb csúszott Samhez és hozzá bújt, miközben a jobb kezével rátalált Sam ujjaira és összefűzte a sajátjával. A fiú csak rámosolygott és egy gyengéd csókot nyomott a homlokára, majd az orrával megcirógatta a lány arcát, mire Demetria arcára kiült az az ezer karátos mosoly, amit Sam imádott. Bármikor megnézte volna. 

- Nálam alszol ma? - kérdezte kedvesen Sam. - Hogy pótóljuk azt, amit miattuk elrontottunk. 

- Egy jó filmet és sok bújást? - pislogott fel rá Demetria. 

Sam meg tudott volna veszni az őzike pislogásáért. Olyan jól tudta csinálni, teljesen az őrületbe kergette vele. 

- Aha. - hajolt le a lány ajkaihoz és csókolta meg mélyen, csak akkor vált el, amikor két tálca puffanást hallotta közvetlenül maguk előtt. 

Felnézett Svenre, aki napszemüvegben neki kezdett az ebédjének, majd Jane fanyar mosolyát is kiszúrta, majd ahogy oldalba könyökölte Svent. 

- Bocsánat... - mormogták kórusban. 

- Mindkettőtöktől. - tette hozzá Jane. - Nem avatkozunk bele többet semmibe sem. 

- Esküsztök a Sztüxre? - vonta fel a szemöldökét Demetria. 

- Azért meszet nem ettem... - vágta rá Jane. 

- Hallod? - vigyorodott el lassan és gúnyosan Sam. - Nem evett meszet. 

Sven hangosan felnevetett, annak ellenére, hogy nem volt ott, amikor ők megnézték a My Fair Ladyt, még a kulcshajsza alatt, de mint nagy irodalom kedvelő, persze, hogy ismerte a darabot. Demetria azonnal röhögni kezdett, miközben Sam csak gúnyosan meredt a morcos Jane-re.

- Anyádat azt. - lendítette meg a kezét Jane, de Sam kitért előle és még meg is csavarta Jane csuklóját, de nem annyira, hogy kicsit fájjon neki. 

- Jól van, ugye Sven?

- Kicsit holtan, de jól. - biccentett a srác. 

Sam elengedte Jane kezét, aki csak egy elismerő pillantást küldött felé, majd neki kezdett az ebédjének. 

- Gratulálok! - csattant egy újabb álca az asztalnál, mire Sam nem értette, hogy miért jött ki, ha mindenki követi őt?

Amy helyett foglalt Sven mellett, aki csak felvont szemöldökkel meredt rá, de erről is csak a ráncok árulkodtak a homlokán, mert a napszemüvegtől nem lehetett látni. 

- Yui egy elvetemült ötletre kényszerített miattatok! Nem igaz, hogy nem lehet valamit kis ideig titokba tartani! - meredt egyenként mindenkire. 

- Mi történt? - kérdezte Sven.

- Yui robbantotta a bombákat. Annie szombat este érkezik Los Angelesbe, Michael Liber La Rueval. Késő délután Emily és Kevin érkezik meg Olaszországból, hogy a reptéren felvegye mind a négyüket Cora Wizards, aki Johnnyval, Izzyvel és Breddel elmennek a Beckendorf villába. Egy meglepetés találkozóra Hallel. 

- Ne felejtsd el Ingridet, Gregoriot, Lucyt és Jaket. - tette Jane oldalára a tálcáját Carmen. - Gyorsan terjednek a pletykák. 

- De mi nem mondtunk senkinek semmit. - ráncolta össze a szemöldökét Sven.

- Yui felhívott engem ma reggel azzal, hogy van egy terve. Dan pedig azzal, hogy tudjátok, hogy anya él. - vágta rá Amy. - Szóval magyarázatot várok!

Döbbent pillantás volt a magyarázat. 

- Tényleg nem tudjuk miről van szó, valóban voltunk Yuinál, de nem mondta, hogy lenne terve... - felelte Sam. 

- Szerintem ahhoz lehet köze, amikor Aaron lement "mosószerért". - macska körmözött látványosan a levegőbe Sven. 

- Annyit tudok, hogy ma reggel Apa elküldte a válópapírokat anyának - folytatta Amy. - Illetve, azt, hogy valamiért Aphroditét is el kellett érnem. 

- Okot nem mondott? - tudakolta Jane. 

- Ha mondott volna, nem lennék ilyen ideges. 

- Ingrid? - fordult Carmen felé Sven. 

- Szembesítettem vele, hogy tudom, hogy Hall él, de attól még nem avatott be, annyit mondott, hogy oké, akkor ne hangoztassam, amikor tovább faggattam, akkor felküldött a szobámba... 

- Akkor Yui magán akcióra készül... - következtette ki Sven. - Szálljunk rá Yuira. 

- Muszáj? - kérdezte Sam. 

- Jó akkor mi rászállunk Yuira. 

- Én hétvégén a harmadik dimenzióban leszek. - húzta el a száját Jane. 

- Jó akkor én, Carmen és Amy rászállunk Yuira. Így jó?

- Aha! - helyeselt Sam, Jane és Demetria. 

~~~

Sam azt már nem kötötte Sven orrára, hogy miért nem akar részt venni Yui faggatásában, hiába kérdezte őt egész álló nap. Jane betartva a szavát este lelépett Kilyanhoz Villámmal a királytól kapott nyaklánc segítségével.

Demetria hétkor futott be hozzájuk.

- Szia! - ölelte át a lány derekát Sam, miközben hosszan meg csókolta őt.

- Hali. - nyomott egy gyors puszit az orra hegyére Demetria. - Thalia és Nico?

- Elmentek Percyhez árnyékutazással, miután végig ment az egész családon ma, hogy Hall él. Azt mondták rendeljünk vacsit, mert biztos, hogy holnapig nem jönnek haza.

- Oké. Legyen pizza! - vette elő azonnal a telefonját Demetria, amit még Sam vett neki és nyitotta meg az egyik kedvenc pizzázójának a weboldalát.

5 perc alatt eldöntötték, hogy mit fognak enni, majd megrendelték és befészkelték magukat Sam szobája.

Demetria azonnal befoglalta Sam ágyát, míg Sam kapcsolta a televíziót, majd a távirányítóval behívta a letöltött filmjeiket.

- Mit akarsz nézni?

- Tudod, hogy nagy klasszikus van vagyok.

Sam már tudta, hogy egy történelmi film vár rájuk, de kicsit sem bánta. Elindított a kiválasztott filmet, majd befeküdt Demetria mellé.

A lány a legutóbbi alkalomhoz képest, most azonnal hozzá kuporodott a fejét a mellkasára hajtott, az egyik karjával átkarolta a nyakát és lágyan simogatta, míg a másik maga mellett hajlítva, finoman Sam mellkasára esett. A fiú bal kezével átkarolta a lányt és gyengéden megsimogatta az oldalát.

Sam imádta ezeket. Igazából gyakran azon gondolkodott, hogy mit nem imád, ami Demetria? A választ többnyire sose tudta megmondani.

Csak akkor másztak ki az ágyból, amikor a pizza futár megérkezett és ki kellett fizetni őt, meg persze a pizzát átvenni. Az ágyban rágcsálták a kaját, amikor egyszer csak a tévé kikapcsolt.

- Mi a... - nyúlt a távirányítóért Sam, de bárhogy nyomkodta a téve nem működött.

Demetria felállt és rátenyerelt a lámpa kapcsolóra, de a villany nem kapcsolt fel.

- Klassz... Áram szünet van, vagy kiment a biztosíték. Mindjárt jövök. - mondta Sam, majd kibaktatott a dobozhoz, de minden be volt kapcsolva, majd ahogy kinézett az utcára, és Los Angelesre rájött, hogy az egész városban áram szünet van. - Jaj ne már... - kapta elő a zsebéből a telót. - Hallo család, mindenkinél áram szünet van? - nézett a videóhívásban megjelenő személyekre, akik mind attól függően, hogy Los Angeles nyugati vagy keleti részében laktak vagy lemenő napsütéses szobában voltak, vagy csak a telefon fénye világította meg az arcukat.

- Aha! - helyeselt Junie. - Apa most megy bekapcsolni a tartalék védőpajzsot.

- Vigyél le hozzá. Thalia és Nico elmentek, ahogy Jane is. Aztán fogalmam sincs, hogy kell ezt aktiválni.

- Oksa!

Gregorio lediktálta Samnek, mit hova kell kötnie, mire egy halvány kék színű energia mező csapott fel a ház közül, majd el is tűnt egy másodpercen belül, de Sam tudta, hogy aktív.

- Köszi! Sziasztok! - nyomta ki a telefont, majd visszasétált Demetriához, aki a fagyasztóból átpakolta a jeges dolgokat a hűtőbe, hogy a kaja ne romoljon meg.

- Megnéztem a vizetek még a régi típusú... Mármint... Relatíve régi típusú. Úgyhogy meleg víz az lesz és nézd mit találtam!

Sam csak összevont szemöldökkel bámulta a társas játékot, amit a lány felmutatott neki.

- Top 100 kérdés nemcsak barátoknak, hanem mindenkinek? - vonta fel a szemöldökét.

- Aha, akarsz játszani?

- Szerintem édesítsük meg egy kicsit. Felolvassuk a kérdést és elmondjuk, hogy mit mondana rá a másik. 

Demetria szemei csillogtak, miközben a lány húzott egy kártyát.

- Mit tervezel a nyugdíjas éveidre? - meredt a kérdésre a lány, majd elnevette magát és csücsörítve méregette Samet. - Szerintem... Te végig aludnád a nyugdíjas éveidet, ha nem... Akkor... Olyan lennél, mint Percy. Egy nagyobb házba élnél, ahol bármikor szívesen fogadsz bárkit a családból, de mindig nyugtató teát innál reggelre, ami sose hatna. 

- Még nem tudom, majd ha nyugdíjas leszek kiderül. - felelte Sam, miközben ő is húzott egy kártyát. - Mi a legkülönlegesebb tulajdonságod, amiről úgy gondolod csak a tiéd? Ez könnyű. - Demetria már várta, hogy Sam rávágja, hogy az alakváltó képessége - Az, hogy mindenkivel képes vagy kedves lenni és egy érintés után megbízni benne. 

- Azt hittem, hogy az alakváltást mondod. 

- Az se rossz tulajdonság, de szerintem nem a legkülönlegesebb. Esetleg még a szemeid, ha külső jegy alapján. 

Demetria halványan elvörösödött. 

- Én azt imádtam benned már a harmadik dimenzióban is, hogy meghallgattál, de mertél kérdezni. 

Egy órán keresztül játszották a játékot. Sam hangosan röhögött, amikor azt tippelte, arra a kérdésre, hogy melyik volt a legjobb randijuk, hogy amikor először elvitte Demetriát moziba, de Demetria rávágta, hogy neki nem az volt a kedvence, hanem amikor elmentek Hermész boltjába, amire Sam csak rávágta, hogy az randi volt? Jó tudni!

Mikor befejezték a játékot Sam leellenőrizte a pajzsot, míg Demetria lezuhanyozott, majd váltották egymást. Sam meglepődött, amikor meglátta a környező gyertyákat a szobájában. Nem tudta, hogy van gyertyájuk. A lány ugyanolyan pizsamát viselt, mint legutóbb. Egy rózsaszín cicás pólót, egy kis rövid szürke nadrággal, amiből a feneke egy része előbukkant, bár erre Sam csak emlékezett, mert a lány éppen egy regényt olvasott a fenekén ülve, így azt a részét pont nem láthatta, sajnos. 

- Honnan szerezted a gyertyákat? - kérdezte azonnal, miközben elfújta az oldalán lévőket. 

- A garázsból. - tette le a könyvet, majd egyetlen egy gyertya kivételével, ami egy mécsesben volt mindet elfújta. - Sok cucca van a nagyszüleidnek. - fordult Sam felé.

- Imádják a halott cuccokat és a szörnyektől szerzett hadizsákmányokat.

A fiú kinyújtotta a kezét oldalra, mire Demetria felemelte a fejét és közelebb csúszott a fiúhoz. A fiú keze a derekára siklott, míg ő csak a fejét visszahajtotta a mellkasára, mint a filmezés alatt. 

- Sven, hogy hogy halandó gimibe jár, Aelin meg maradt az Alvilágba? - kérdezte hirtelen Demetria. 

- Szerintem Sven bevallotta magának, hogy hiányzunk és inkább meggyőzte Hádészt. Míg Aelin... Jobban szereti az Alvilágot. Jutottál már valami ezzel? - kapta el a lány bal kezét és simított végig a tenyerén lévő jelen, amit az istenek tettek rá. 

- Csak annyit tudok, hogy mágia, görög és kínai minták alapján alkotta meg a dédfaterod... - fordult át a másik oldalára, mire Sam szorosan a hátához simult, félre simította a lány haját és egy gyors csókot nyomott az arcára.

- Ne érdekeljen. - kérte a fiú, miközben átölelte Demetriát a takaró alatt, a lány pólója picikét feljebb csúszott a hasánál. - Tudják, hogy bármire vagy képes és csak meg akarnak akadályozni. 

- Tudom... Csak köt ez a szar... - mormogta, majd lehunyta a szemét és neki dőlt Sam mellkasának. 

Élvezte a fiú melegét, most sokkal kellemesebb volt az este, még ha a filmet nem tudták befejezni akkor is. A fiú az ujjaival a kilógó bőr területet simogatta a lány hasán, amitől Demetriában nyugalom áradt szét, majd halványan elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a játék.

- Honnan vetted, hogy a kedvenc ruha darabom az a török naci? 

- Nem tudom... Egy időbe állandóan azt hordtad.

A fiú lehelete enyhén birizgálta a nyakát, mire borzongás futott végig a gerince mentén, pedig Los Angelesben sosem volt hideg. Még jobban befészkelte magát Sam karjai közé. 

- Attól még a szandál az, azt semmi sem múlja felül! - felelte, miközben az alhasából indulva melegség árad szét a testében arról a területről indulva, ahol Sam simogatta őt az ujjaival. 

Kinyitotta a szemét és hátra nézett a fiúra. Sam lehunyt szemmel feküdt mögötte, amíg meg nem érezte, hogy figyelik akkor azonnal felpattant a szeme. Kékes színíriszében kérdés csillogott, mire Demetria csak zavartan pislantott párat és visszatette a fejét a párnára, de halványan elmosolyodott. 

- Jól esik? - hallotta meg Sam hangját, miközben a mutató ujjával egy kört írt le a köldöke körül.

- Ühüm. - hümmögött a lány. 

Sam csak becsúsztatta a ruha alá a tenyerét és mind az öt ujjával folytatta a lány bőrének cirógatását. Demetria lehunyta a szemét, kezdett egyre jobban égni a bőre, mintha meg akart volna gyulladni, de természetesen nem kapott lángra. Sam ujjai lágyan simogatták őt, édesgették, de nem volt követelőző az érintése. Puha volt és lágy, de valahogy... Izgató.  

Demetria szaporábban kezdte venni a levegőt, pláne, amikor Sam időnként szétterpesztette az ujjait és a kis nadrágja gumija alá besiklottak az ujjbegyei. A fejét neki döntötte Sam vállának, mire a fiú végig simított az orrával a nyakán, mialatt Demetriát bámulta. A lábaik teljesen összegabalyodtak és olyan mértékben egymáshoz simultak, hogy egy bolha sem tudott volna elférni közöttük. A nyakát teljesen szabaddá tette Demetria, aminél Sam nagyon hamar megtanulta hol kell csókolgatnia, hogy a lány szinte elolvadjon a karjai között. De... Ez most más volt. 

Kíváncsiságból ismét becsúsztatta a lány kis nadrágja alá az ujjait, mire Demetria halkan felnyögött. Sam halkan kuncogott az orra alatt, az ajkaival végig simított a lány nyakán, majd megállította a tenyerét, mire Demetria szemei felpattantak és egyenesen az övéibe mélyedtek. 

Sam elvigyorodott, ahogy Demetria szemében látta a néma kérdést, hogy miért állt le. A mellkasa fürgén emelkedett és süllyedt, az arca kicsit kipirult. 

- Melyiket csináljam, melyik tetszett jobban? Ezt? - vonta fel még mindig vigyorogva a szemöldökét, miközben újra elkezdte simogatni Demetria bőrét, időnként gondosan becsúsztatva az ujjait a nadrág alá, ahogy eddig csinálta, mire a lány szeme tompulni kezdett. - Vagy esetleg ezt? - állította meg a kezét és csókolta végig a lány nyakát, a kulcscsontjánál gondosan megállva és kicsit megszívva a puha bőrrésznél. Érezte, hogy Demetria teste teljesen ellazul, mire felemelte a fejét és vissza nézett az őzike barna szemekbe, amikkel Demetria csak kábán pislogott. - Vagy a kettőt egyszerre? - folytatta a két tevékenységet. 

Demetria esze teljesen eltompult. Nem is tudott volna Sam kérdéseire válaszolni, mert túlságosan el volt foglalva azzal, hogy ne nyögdécseljen hangosan. A teste égett, mintha valaki elevenen akarta volna megsütni. Amikor Sam felfelé haladt a nyakán elkapta az ajkaival a fiúét. A keze csak ösztönösen kulcsolódott a fiú nyaka köré. Sam hirtelen vette el a kezét a lány hasáról és szakította meg a csókot, villám gyorsan lelökte magukról a takarót, mert már ő is kezdett megsülni, majd visszatapasztotta a lány ajkára a sajátjait, és a tenyere is visszasiklott a hasára. 

Demetria ekkor érezte meg, hogy valami a hátsójának nyomódik. Egyszerre vörösödött el zavarában és terjedt szét a testében valami furcsa bizsergető érzés, amilyet eddig még nem tapasztalt. Demetria kicsit elhúzódott, mert már kezdett görcsölni a nyaka, de még mindig a fiút nézte. A kék szemeiben rögtön meglátta azt, amiről Jane beszélt neki a buszmegállóban és a buszon, hogy Sam sóvárog utána, eddig valahogy... Sose szúrta ki.

A fiú elkapta a fülcimpáját, ami a simogatással együtt, olyan érzés volt, mint egy puskaporos hordó megtöltése, amikor már a levegőben van a robbanás illata, de még csak gyűlik az emberekben a feszültség, ahogy várják, hogy mikor fog tényleg megtörténni. Sam ujjai betaláltak a fehérneműje alá. Demetria pedig olyan hangosan felnyögött, hogy örült, hogy senki sincs a házban rajtuk kívül. Kicsit jobban szétnyitotta a lábait, amin utólag maga is meglepődött, azon meg még jobban, hogy Sam ujjai azonnal lejjebb csúsztak. 

Talán a robbanás előtti pillanat nem volt helytálló az előző mozdulat kombinációra, mert ez még jobban arra hasonlított. Demetria észre se vette, hogy Sam abba hagyta a füle kényeztetését és hol az arcát, hol pedig a saját kezét figyelte, azt ahogy Demetria teste időnként hullám szerűen megrázkódott, mint a nyugodt víz tükör, amikor egy aprócska követ hajítanak bele.. Egyszer csak Sam abba hagyta a fel-le történő simogatást és egyetlen ponton folytatta, mire Demetria remegni és nyögni kezdett. 

- Ezek szerint itt jó lesz? - incselkedett a hangjával a fiú. 

- Sam... - suttogta Demetria, de a szavai nyögésbe fulladtak.

Sam csak finoman megcsókolta a lány ajkait. Az arca teljesen kipirult, a szemeit nem bírta nyitva tartani, hol csukva volt, hol nyitva. Az esze eltűnt valahol hátul a süllyesztőben, mert Sam tudta, hogy ezt Demetria alapból nem engedné meg neki. Vagy legalábbis... Eddig azt hitte. A fiú szinte itta a látványt, a lány kipirult arcát, ahogy időnként az ajkára harap és hogy élvezi. Azt nem csak az arcából látta, hanem érezte is az ujjaival. A lány háta hirtelen feszült meg, szó szerint remegett, az egész teste megfeszült egy pillanatra, majd ellazult és teljesen összeomlott. Sam csak lassítani kezdte a simogatást, mialatt a lány pihegett. 

Demetria meg azt se tudta hol van. Tényleg olyan volt, mint egy robbanás. A gondolatait nem érezte, azt sem tudta maradtak-e egyáltalán, csak Samet érezte, ahogy a bal kezével öleli, míg a jobbal lassan simogatja. 

- Úgy érzem tetszett. - húzta ki a kezét a ruhák alól, majd megszagolta az ujját, ami enyhén csillogott, a szájába vette és megtisztította a nedvtől, mire Demetria érezte, hogy a füle tövéig elvörösödik, talán kicsit fel is nyögött, főleg, hogy a fiú még mindig a hátsójának feszült. 

Demetria kicsit előrébb dőlt, hogy a kezét Sam és közé csúsztassa, de amikor a fiú megérezte a lány kezét az ölénél, rögtön elkapta a csuklóját egy puszit nyomott rá, mialatt visszasimult Demetriához, majd letette a lány elé a kezét, de nem engedte el a csuklóját, csak teljesen magához húzta a lányt és szorosan átölelte. 

- Miért nem... - kezdte Demetria. 

- Mert ismerlek. Csak azért ne csináld mert én akarom, te meg nem. - suttogta egyenesen a fülébe Sam, mivel ott volt mellette alig két centire. 

Demetria szélesen elmosolyodott, miközben a mellkasában melegség áradt szét. Ezért szerette Samet, meg még kis millió dologért, de ezzel sokkal nagyobb bókot mondott neki, mintha azzal jönne, hogy gyönyörű vagy ilyesmi. 

- Amúgy... Nagyon tetszett. - mosolygott még mindig Demetria. 

- Éreztem és láttam, ja és hallottam. - vigyorodott el Sam is, mire Demetria csak megint elvörösödött. 

- Erről egy szót sem szólunk Jane-nek és Svennek. Oké? 

- Még csak az kéne... - horkant fel a fiú, Demetria halkan felkuncogott. - Szeretlek. 

- Tudom. 

- Hé. - bökte meg az orrával Sam. 

- Én is szeretlek, most jó?

- Sokkal. Jó éjt. - nyomott egy gyors csókot a lány álkapcsára. 

- Neked is. 

Demetria szinte azonnal bealudt, míg Samnek azért kellett 20 perc, hogy lehiggadjon és egy dolgot tudott... Aaron Phinskynek igaza volt. 

~~~

- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte Dan, miközben az áramkörökkel szenvedett, amit az anyja az egyik kapcsolóhoz rögzített. - Ez nem állami cucc rongálás? És amúgy nincs kajád? Éhes vagyok!

- Nincs, majd otthon eszel és különben is... Inkább csapja le a biztosítékot egy kis mellékgenerátoron, mint a házamban. - vágta rá Hall, miközben a vezetékeket igazította a robotban - Ezt ide, ezt meg ide és... kész! Csak 10 év kellett, hogy befejezzem. Dan, kapcsold be! 

A fiú megnyomta az "on" gombot, mire elektromoság lepte be a levegőt szagát, Dan érezte, ahogy a karján a szőr leperzselődik az elektromosságtól. A robot szeme élénk sárgán világított. 

- Jó estét kívánok Hallie Beckendorf! - szólalt meg a robot kedves, lágy tónusú női hangon.

- Szervusz Sissi. - mosolygott diadalittasan Hall. - Na hadd nézzelek! - érintette meg a robotot. - Aha... Hiba a szívbillentyűidnél, rendszertelen, szakadozó olaj áramlás... A végén tényleg hallgatni fogok az orvosi könyvekre és disznó szívbillentyűt ültetek bele... - mormogta - Ajjaj... - sápadt el hirtelen. - Dan, azonnal kapcsold...

Egy nagy reccsenést hallottak. Dan gyorsan kikapcsolta a robotot, de az egyik kábel, amit az antennára rácsatlakoztattak leszakadt maga után rántva a továbbiakat is, amik a város felé vezettek. Hall vágott egy grimaszt, amikor meglátta, hogy Los Angelesben az összes fény egy szempillantás alatt kihunyt. 

- Hoppá... - motyogta az orra alatt a nő.

- Már értem mért nem akartad a villában csinálni... - tátotta el a száját Dan. -  És már azt is értem honnan örököltem az elvetemült ötleteket... 

- Korszakalkotó, azt szoktam mondani. - javította ki a fiát Hall. - Menjünk innen mielőtt meg akarják keresni hol a hiba. - kapta fel a robotot és pakolt vissza a kocsiba. 

Dan csak gyorsan összeszedte a szerszámokat és berakta őket a csomagtartóba, majd beült az anyja mellé az anyós ülésre, aki rögtön gázt adott a sportkocsira. Nem lassítottak a Beckendorf villáig, ahol Dan azzal kezdte a haza érkezést, hogy bekapcsolta a tévét, ahol éppen Los Angeles hirtelen jött áramszünetéről adtak ki infókat. 

- Ügyes vagy, Anya. Egész Los Angeles áramhálózatát gallyra vágtad. - nevetett fel Dan. 

- Köszi az infót! - cipelte le a robotot a pincébe, majd visszabaktatott olajos pólójában. - Ne maradj fenn sokáig! Holnap délelőtt megyünk edzeni, este meg be akarom fejezni a robotot. 

- Malibuban is le akarod csapni az áramot? - szólt be neki Dan.

- Nagyon vicces... - mormogta Hall. - Amúgy csak azután, hogy szereztem valahonnan egy működő disznó szívet, kell a billentyűje. 

Azzal eltűnt a fürdőszobában. Dan csak utána bámult, majd megvonta a vállát, kikapcsolta a tévét, betolt két adag bolognai spagettit, amit kivételesen az anyja csinált és nem rendelte, majd csak az utána foglalta el a fürdőszobát, amikor az anyja pizsamában leért a konyhába. 

- Remélem hagytál nekem is! - kiáltotta utána Hall. 

- Hagytam! Csak nem sok tésztát! - állt meg a lépcső tetején Dan. 

- Ezzel mit kezdjek? - dőlt neki a dobozzal a kezében az ajtó félfának Hall, amiből két villányi tészta meredt rá. 

- Főz hozzá tésztát? - kérdezte ártatlan mosollyal Dan. 

- Legközelebb te főzöl! 

- De én nem is tudok főzni!

- Én se! Csak tésztát, mirelit kaját és mindent amire csak forró vizet kell önteni. 

- Most megkívántam a zacskós levest... - mormogta Dan.

- Na mentem főzni, mert a fiam nem hagyott kaját a mérges anya sárkánynak. 

- Bocsi! - tűnt el Dan is a fürdőben. 

Villámgyorsan levetkőzött behajította a szennyesét a fonott kosárba, ami olajfoltos lett az ment külön egy másik műanyag kosárba. Forró vízben mosakodott meg, csak akkor jött rá, hogy amúgy volt vagy 42 fokos, amikor meglátta a bojler állását. Igaza volt az anyjának... A Tűzsárkányság miatt teljesen felborult a hőközpontja. Most már lehet imádná Aelinnel a forró szaunákat és jakuzzikat. 

Ahogy kilépett a zuhany kabinból megtörülközött, felvett egy alsónadrágot, majd belebújt a köntösébe. A tükörhöz sétált, felkapta a fogkeféjét, nyomott rá fogkrémet és elkezdte sikálni a fogait. A felénél járhatott, amikor összevont szemöldökkel meredt a hasára. Széthúzta a köntösét és felvont szemöldökkel pislogott, miközben megbökte a hasizmát. Ez reggel nem volt még itt. 

Köpött egyet, majd kiöblítette a száját, visszatette a fogkeféjét a helyére és elindult lefelé. 

- Anya! - kiáltotta közbe. 

- Nem kapsz repetát! - kiabálta vissza neki reflexből Hall. 

- Nem is az. - robogott le a lépcsőn és nyitott be a konyhába Dan. - Ez normális? - mutatott a hasára. 

- Oh, már a négy kocka íve látszik. Jól terhellek! - vidult fel Hall. 

- Ezt igennek veszem. 

- Aha, a hátadon durvábban látszik a napi egy óra repülés miatt. 

- Hogy, mi? - bújt ki a köntöséből Dan és állt háttal a hűtőnek, aminek a fémes felülete miatt tökéletesen látta a tükörképét. - Azta... Ez nagyon durva... - közelítette és távolította a gerincétől a lapockáit. - De ez rajtad nem ilyen! 

- Dan... Lány vagyok! A nőstény sárkányok eleve kisebbek és hidd el... - kóstolta meg a tésztát. - Én is inkább csont és izom vagyok, csak a női testen nem látszik olyan durván, illetve... ahhoz nagyon nagy szinten kell csinálni, nekünk meg nem az izom maximális kiépítése a cél, hanem a hasznos izmok kiépítése. Hátizom a repüléshez, kar a kard forgatáshoz és a meneküléshez a lábizmok. - kapta le a szűrőt és öntötte ki az edény tartalmát abba. - És különben is fogalmam sincs mikor, de találkoztál a 18 éves éneddel, tudod, hogy fogsz kinézni. 

- Jó, jó! - emelte fel védekezően a karjait Dan. - Attól még ez nem normális ilyen gyorsan. 

- Egy halandó esetében valóban nem, de...

- Tudoooom, sárkány vagyok. - forgatta meg a szemeit a fiú, majd amikor Hall letette a szűrőt és az edényt vissza a tűzhelyre hozzá lépett. - Mentem aludni! Szia, aludj jól. - ölelte meg az anyját. 

- Te is Vakarcs! - borzolta össze a haját, aztán vissza is fordult a tésztához. - Végre kaja! 

Dan mosolyogva megrázta a fejé, felsétált a szobájába, majd elővette a telefonját és reflexből behívta Lin telefonszámát. A hívásgomb felé vitte az ujját, mióta az anyjánál van... Nem beszélt Linnel, Junieval, Aelinnel és Nattel. Csak Amyvel és Yuival egyeztetett állandóan, velük is általában gondosan megnyitva a zuhanycsapját, hogy az anyja sárkány hallásával ne halljon semmit se a beszélgetésükből. Végül lezárta a telefon képernyőjét és félre tette a telefonját, még ki kell találnia, hogy tálaljon mindent nekik és... az anyjának is idő kellett. 

~~~

Hall szemei hajnali hatkor felpattantak, mint az elmúlt két hét minden egyes napján. Idegesen megdörzsölte az arcát, miközben félig még a mindennapossá vált álma járt a fejében. 

Ed. 

Kimászott az ágyból, vér vörös selyem köntösébe bele bújt, majd elindult lefelé, hogy készítsen magának reggelit, ám amint kilépett a szobájából egy ismerős illat csapta meg az orrát. 

A szemei elkerekedtek. Lerobogott a lépcsőn és a lába a földbe gyökerezett, amikor meglátta Edmundot neki háttal a kanapén ülni, miközben olvasott. 

Álmodik, biztosan álmodik. 

Óvatosan lépkedett a férfi felé.

- Jó reggelt. - köszönt lágy hangon, de hangosan csapta be a könyv borítóját. - Dan még alszik?

Nem álmodik... 

- Igen. - felelte. - Mit keresel itt? 

Ed kezében csak megjelent egy papír. Hall szó nélkül elvette a férfitól. 

- Házassági válóper... - olvasta fel a címét Hall. 

- Mindent kitöltöttem, ami rám vonatkozik. Szeretném ha átolvasnád, kitöltenéd, aláírnád és mindenféle bíróság és egyéb ügy nélkül félre tennének ezt az egészet. 

Hallie szemében szikra lobbant, de szinte azonnal kialudt és olvasni kezdte a 10 oldalt. Meglepődött amikor üres oldalakat talált a végében. Döbbenten pislantott, amikor meglátta, hogy a Beckendorf villára egyáltalán nem tart igény Ed, ahogy semmire sem, ami Hallie, a cég, a részvények. Egy hibát talált. 

- Amy és Dan nincs benne megemlítve. 

- Majd ők döntenek, hogy melyikünknél mennyi időt akarnak tölteni, beleértve az ünnepeket és mindent. 

Hall szája teljesen kiszáradt. 

- Ezt akarod? - tette fel a következő kérdését. 

- Igen. - felelte Ed, Hall pedig érezte, hogy a szíve darabokra törik, a hangja mégis acél kemény maradt. 

- Nem akarod előtte megbeszélni, hogy miért...

- Nem érdekel. 

- Akkor tűnj el a házamból és ha még egyszer beteszed ide a lábadat az engedélyem nélkül egy tőrrel a fejedben fogsz távozni a másvilágra.

Ed arcára halvány mosoly ült ki, majd elindult kifelé, de az ajtóban visszanézett, ahogy megérzett még egy személyt a szobában. Dan a korláton támaszkodva nézett le az emeletről a földszintre. 

- A kulcsokat visszaadjam? - kérdezte Halltől, mire csak egy tőr hasította át a levegőt és a fejétől két centire fúródott bal oldalt az ajtófélfába. Figyelmeztetés. - Írd alá a papírokat. - emlékeztette a csajt, majd kisétált a szobából.

Hall nem vette észre Dant, túlságosan mérges volt. A papírokat letette a dohányzóasztalra és Edmund után iramodott. 

- Ed! - kiáltott a férfi után, aki csak megpördült. Látta már Hallt mérgesnek, de ez merőben egy új szintnek számított. - Most nagyon gyűlöllek. 

- Én is amiért átvertél. - azzal köddé vált.

Hall érezte, ahogy a karján pikkelyek jelennek meg. Mérges volt. Dühös. Edmundra, Selmára, magára, Iranára, még Izzyre is. Minek kellett neki azt a káosz mérget megcsinálnia, minek kellett eladni? Miért hagyta, hogy ezt tegye?

Felordított, de olyan hangosan, hogy a természet elhallgatott. A gyalogos bejáron tűz csapott végig, neki vágódott a pajzsnak, a ház oldalát megkapta, a fű teljesen feketévé vált. 

Dan tátott szájjal meredt az anyjára, aki körül a tűz örvénylett. A hajában lángok tekeredtek, ahogy a ruhája körül is. Nem tudta mit mondhatna, így inkább csak besétált a házba és elküldte Amynek és Yuinak, hogy Ed személyesen hozta el a válópapírokat, Hall pedig... Kiborult. 

~~~

Dan miután túlélte az anyja másnapi edzését egész nap a héten elmaradt házikat és órai anyagokat pótolta. Amikor meglátta az irodalom órán vett verseket, úgy döntött, hogy ezeket majd Linnel átbeszéli, úgy se fogja érteni őket. 

Maradt a matek házinál. A héten vett anyagokat és házikat egy és fél óra alatt megírta, majd bele akart fogni a természetismeretbe, de 10 perc után félre hajította és inkább elővette a rajzfüzetét és elhasalt az ágyon. 

- Megvagy mindennel? - koppantott kettőt az anyja az ajtaján, ami nyitva volt. 

- Az irodalommal rossz a viszonyom, a természetismerettel meg átmenetileg összevesztem. - válaszolta Dan.

Hall csak beljebb sétált a szobába, hogy megnézze mit rajzol a fia. Elmosolyodott, amikor meglátta Lin arcképét, főleg mert tudta mit jelent. 

- Hiányzik? - kérdezte. 

- Eléggé. - biccentett. - Nem tudom, hogy magyarázzam meg neki... Rég tűntem el ennyi időre. A kulcshajsza volt a legutóbbi ilyen alkalom. 

- Kövi hétre áthívhatnád holnap. 

Dan döbbenten pillantott fel az anyjára. 

- Komolyan? 

- Teljesen komo... - a nő hirtelen elhallgatott, ahogy valamilyen szokatlan zaj ütötte meg a fülét. 

Dan átváltott sárkány hallásra, mire rögtön meghallotta, valaki egy zárral matatott a földszinten. 

- Kinek van kulcsa rajtad kívül a házhoz? - kérdezte óvatosan Dan.

- Apádnak és Annienek. - pattant fel Hall olyan ádáz tekintettel, hogy Dan elgondolkodott, vajon, ha Ed az, akkor átszúrna-e egy tőrt a fején és szinte biztos volt benne, hogy igen. 

Dan is felpattant és az anyja után sietett, aki már a lépcsőn sétált lefelé a bejárati ajtóra szegezve a tekintetét, miközben két tőr simult bele a tenyerébe. Dan reménykedett benne, hogy nem az apja az, ám amikor meghallotta a kopogó cipő hangját, ami biztos, hogy egy magassarkútól származott, már tudta, hogy ez nem az apja. 

Az ajtóban egy vörös hajú nő jelent meg, egy mély kék lenge blúzt viselt, egy hosszú bársony nadrágban volt, a lábán ugyanolyan árnyalatú magassarkú, mint a blúza. Vörös haja hullámokban omlott a vállára, fekete hajpántjával simította hátra a rakoncátlan tincseteket a kék szemeiből és az arcából, amin enyhe smink volt. Halvány kék szemfesték és szemceruza. 

- Hallie? - szúrta ki rögtön Annie a lefelé baktató nőt.

- Annie! - húzódott egy széles mosoly Hall arcára, a pengék eltűntek a kezéből, lerobogott az utolsó pár lépcsőfokon. 

- Hall! - lőtte ki magát Annie az ajtóból. Dan sokkoltan bámulta, hogy milyen egyszerűen futott magassarkúban a nő. 

- Ann! - visította szinte az anyja.

Egymás karjában landoltak pontosan a nappali közepén, olyan erősen, hogy kicsit meg is billent az egyensúlyuk. A földön kötöttek ki, de még mindig egymást szorították. 

- Aljas vagy! Egy rohadék! Tudtam, hogy te vagy az! - vigyorgott Annie, miközben a szemeiből könnyek bújtak elő. 

- Muszáj volt... - nevette el magát Hall. 

- Nem érdekel! Legalább nekem szólhattál volna! Miután Anya is elment én egyedül voltam, nekem elég lett volna a tudat, hogy élsz, hogy jól vagy! - húzódott el a testvérétől Annie. - Semmit nem öregedtél! 

- Sárkány lét. - vonta meg a vállát Hall. 

Újra összeborultak, mintha ezzel azt a 10 évet be tudnák pótolni, amit egymás nélkül kellett tölteniük. 

- Annyira hiányoztál.

- Te is. 

- Bűzlesz az olajtól.

- De meg a parfümödtől, 10 kilométeres körzetbe ki lehet téged szagolni. 

Annie és Hallie felnevetett, miközben Dan lesétált az emeletről. Annie meglepetten mérte végig, mialatt Dan folyamatosan az anyját és a nagynénjét méregette. Igaza volt Hallnek. Tényleg különböztek. Az anyja vékony, izmos alkatú volt, a nagynénje kicsit formásabb, kerekebb és... Öregebb. Látszott most az a 10 év, amit az anyja sárkányként élt le, mert... Ami egy embernek 10 év, az egy sárkánynak csupán egy. Az anyja 30-nak nézett ki, míg Annie letagadhatott pár évet, de... Azért közelebb állt a negyvenhez, mint Hall. Végzett egy gyors fejszámolást Dan és rájött, hogy Annie és Hall októberben töltenék a 39-et. 

- Szia Dan. - köszönt neki Annie. 

- Hali. A többiek nem jönnek? 

- Többiek? - kapta fel a fejét Hall. 

- Kicsit sértő, hogy azt mondtad egyedül vagy Silena halála óta. 

Hall csak a hang felé kapta a fejét, mire a szemei elkerekedtek. Olyan széles vigyor ült ki az arcára, mint amikor meglátta Anniet. Az ikertestvére szemét lesütve állt fel, míg Hall a földön maradt. 

- Bocsi, csak kicsúszott. - nyomott egy gyors csókot Michael Liber La Rue ajkára, majd a férfi elindult Hall felé. - Szia Hall. Nyugi nem vagyok egyedül. 

Johnny óvatosan kukucskált be az ajtón, mire Hall hátra vetett fejjel felnevetett, még akkor is nevetett, amikor a Liber tesók elkapták két oldalról a karjai és felhúzták a parkettáról.

- Jaj fiúk! - karolta át a nyakukat és ölelte meg őket egyszerre.

- Jó, hogy élsz. Kérsz popcornt? - kérdezte Johnny.

Dan csak pislogott, ahogy a srác elővette a háta mögül a nasit, míg Annie csak a szemeit forgatta. Hall röhögött, olyan boldogan, amilyennek Dan a két hét alatt nem hallotta. A fiú egy szőke hajú, kék szemű nőt szúrt ki, akivel személyesen még nem találkozott, de sokat hallott róla és látta őt filmekben is. 

- Cora! - lépett az egykori barátnőjéhez Hall, akivel bár sosem voltak legjobb barát kategóriában, de mindig is sokat jelentett neki. 

- Ilyet Edmundtól vártunk volna, nem tőled. - mondta szemrehányóan a nő, majd ő is megölelte Hallt. - De nagyon örülünk, hogy itt vagy. 

- És nagyon remélem, hamar nyilvánosságra hozod, hogy élsz, mert elegem van a Beckendorf cégből. Nem bírom ki, amíg Dan 18 lesz. 

Hall szeme felcsillant, ahogy Cora válla fölött átnézve megpillantotta a sápadt bőrű, fekete hajú Izzyt. 

- Szia, Vámpírka. - kacsintott a barátnőjére, majd amikor Cora elengedte őt egy visítás közepedte megölelte Izzyt. 

- De nyálasak vagytok.... - szólt be nekik Ingrid, aki lerúgta magáról a cipőjét és Bred kíséretében lépett be a helyiségbe, ahol egyre többen voltak. 

- Gyere ide! - kapta el Ingrid karját és rántotta őt is hozzájuk, mire a nő először tiltakozott, de nagyon hamar elhallgatott. 

- Bred, kelleni fogsz majd nekem. - vált el a lányoktól Hall és vigyorgott Bredre. 

- Jaj... Megint egy távoltartási végzés?

- Nem teljesen, de valami olyasmi. 

- Majd később jó? - kérte a férfi, miközben szélesre tárta a karjait. 

Hall csak belebújt az ölelésébe, olyan szorosan, hogy Izzy kérdőn felvonta a szemöldökét, miközben Ingrid füléhez hajolt. 

- Kimaradtam valamiből?

- Aha, vagy ötven tárgyalásból, ahol Hallt beperelték és Bred húzta ki a pácból. - felelte Ingrid helyett Gregorio. 

Hall őt is megölelte, majd Lucyt és Jaket is. 

- Vagytok még?! - kérdezte idegesen. - Életemben nem adtam senkinek se ennyi ölelést!

- Még mi itt vagyunk. - akasztotta fel a kabátját Kevin is, míg Emily a fegyverét dugta be az esernyőtartóba. 

- Kevin! 

- Szia bajkeverő pajtim! - nevetett fel a srác, mire Dannek itt esett le, hogy az anyja ugyanakkora szívató volt, mint ő a családban, megrázta a fejét és halkan felnevetett, miközben végig nézte, ahogy az anyja bajtársiasan lepacsizik Emilyvel. 

- Na most már tuti elfogytatok. Rose tudom, hogy a Chy-Li kolostorban van a fiával. - fordult a barátai felé. Csak mosolyogni tudott, mert... Itt voltak. Érte. Mindannyian, függetlenül attól, hogy ki merre lakott, hol élt a családjával. Edmund csapata, akik abban a pillanatban szét széledtek, hogy Ed bezárkózott, kivéve Izzyt. Ő megpróbált mindent megtenni a barátjáért, de a többiek... 

- Igazából még van valaki. - mondta óvatosan Johnny. 

- Ki? - kérdezte felvont szemöldökkel Hall. 

Dan végzett egy gyors fejszámolást. Mindenki itt volt, akikről legendákat hallott, egyes egyedül Rose, Edmund és akik elhunytak a Jackson mészárlás alatt, azok hiányoztak. Idegesen kapkodta a pillantását. Kételkedett benne, hogy az apja lenne, de... Mi van ha igen? Ám, amikor meglátta azt az arcot, aki belépett a nappaliba. A sötétszőke hajat, az alatta megbújó kék szemeket... Egy életre a fejébe véste a vonásait, még ha a videó, amit látott róla, az 17 évesen készült is, attól még felismerte őt és még sose érzett ekkora gyűlöletet a szervezetében. Halkan felmordulthatott, mert Annie összevont szemöldökkel felé pillantott, miközben ő csak azt érezte, hogy a látása hol színes, hol fekete fehér. A sárkány génjei teljesen aktiválódtak, mintha a férfi veszélyt jelentene.

Hall mit sem vett észre a fia arcára kiülő nyílt haragról, mert megérzett egy ismerős illatot a levegőben.  

- Skandar Mosley... Ezt nem hiszem el. - vigyorgott, nem úgy mint Izzynél, vagy Annienél. A szeme csillogott, ahogy megfordult. 

- Szia Broadway gyereksztár. - mosolyodott el a férfi. 

Hall csak átkulcsolta a nyakát és szorosan megölelte a férfit. Dan megrázta a fejét, hogy leálljanak a sárkány génjei, de hiába ölelte meg az előbb az anyját Michael, Johnny, Kevin, Bred, Gregorio és Jake is ugyanígy, mint most Skandar... Az ereiben dübörgött a vér, mert az egyetlen személy, akit z versengett Halliért most épp az anyját ölelte át. 

- Na hol is van a bor? - indult el a pince felé Michael. 

- Segítek! - sietett a testvére után Johnny. 

- Ne csináljatok semmi hülyeséget! - kiáltott utánuk Emily. 

- Nyugi, már nővérkénk, nem vagyunk gyerekek!

- Dehogynem... - szólalt meg egyszerre Annie, Emily és Cora, mire csak összenéztek és elnevették magukat. 

Dan még mindig az anyját bámulta, aki Skandar nyakát átkarolva beszélgetett vele. 

- Ne ilyen feltűnően. - lépett mellé Kevin. 

Dan nem válaszolt, de tudta, hogy szemmel kell tartania őket, főleg a ma reggel történtek után.

Nos és mos jön a hosszabb kis beszédem. De tegyük ide ezt a szokásos kis mondatot, mert mért ne? Véleményeteket várom commentben! 

És most a lényeg... Annyit mindannyian tudhattok, akik elolvassák írói kis bekezdéseimet a sztorik elején-végén, hogy anno azért volt egy fél éves fejezet kimaradás a Jackson családban, mert az egyik saját regényemmel foglalkoztam, amit szeretnék kiadatni. 

A tegnapi nap folyamán részt vettem végre három év után a Budapesti könyvfesztiválon Még az egyetemem sem tudod megakadályozni ebben, ahogy az sem, hogy a hét elején valószínűleg a kórházi gyakorlatomon összeszedtem valami bacit. Tökéletesen helyre jöttem a fesztre és azokkal a kiadókkal ismét beszélgetésbe elegyedtem, akiknek még gimis éveim alatt a dedikálási rendezvényeken dolgoztam és... Nos jelenleg az egyik kiadó szerkesztője,  egyben fő sztori elbírálója, aki eldönti, hogy kiadják-e ezt a kéziratot vagy sem...  várja az elkészült regényem kéziratát, amit ma vagy holnap este elküldök neki. 

Hű... Leírva sokkal durvábbnak hangzik, mint amilyennek megéltem, szerintem félig-meddig csak most kezdem el felfogni, hogy eljutottam eddig és még most jön majd a java. Remélem tetszeni fog majd neki, mert ha igen... Jön egy-két szerződés, jó pár egyeztetés, borító terv, szokásos business cuccok és... eljuthatok az egyik legnagyobb álmom beteljesüléséhez. 

*ide most képzeljetek egy felhosszú, sötétszőke hajú csajt, aki a laptopja előtt mosolyogva, ultrahangon visít.*